Annak meghatározása, hogy egy tojás megtermékenyített-e, minden baromfitartó egyik alapvető készsége. Akár keltetést tervezel, akár csak áttekintést szeretnél a tenyészetedről, a megtermékenyített tojások helyes felismerése időt takarít meg, növeli a keltetés sikerességét, és megkönnyíti a jövőbeli csibék gondozását.
Fontos tudatosítani, hogy még a kakas jelenléte sem jelenti azt, hogy minden tojás automatikusan megtermékenyített lesz. A termékeny tyúktojások lámpázása rendkívül fontos, ha azt szeretnénk, hogy kiscsirkéink legyenek. Szerencsére a lámpázás egy igen egyszerű módszer ennek a problémának a kiküszöbölésére.
Miért a tojás lámpázása a legcélravezetőbb?
A tojás lámpázása gyakran vita tárgyát képezi. Azonban előfordulhat, hogy a tojások a keltetés folyamán megzápulnak, vagy törötten kerülnek a kotlós alá, amik később hatalmas problémákhoz és kellemetlenségekhez vezethetnek. A tojások meglámpázásával a terméketlen tojásokat körülbelül egy hét után, míg a törötteket már a keltetés előtt kiszűrheted. Különösképp akkor van kulcsszerepe, amikor idegen helyről származnak a tojások, amiket keltetsz, és fizettél értük. Lámpázással már egy hét után meg tudod mondani a tenyésztőnek a fiassági arányt, és ha az rossz, de te nem hibáztál, akkor akár jóvátételt is tudsz kérni. Ehhez elengedhetetlen képeket vagy videót készítened bizonyítékként, mivel csak ezzel tudod alátámasztani, hogy nem átverni szeretnéd az illetőt!
A megtermékenyítés megállapításának legmegbízhatóbb módja a tojás erős fénnyel történő átvilágítása, más néven lámpázása. Az első változások már a 2-3. inkubációs napon megfigyelhetők, amikor finom erek kezdenek megjelenni. A legjobban azonban körülbelül az 5. nap körül láthatók a változások.
A tojás lámpázásának eszközei és előkészületei
Nem lesz szükséged más eszközre, mint egy erős fényforrásra és egy sötét szobára. Eredetileg gyertyát használtak erre a célra, de megfelel egy nagyon erős zseblámpa is. A kereskedelmi célokból fenntartott csirketenyészetek tojásainak lámpázása számítógéppel történik. Ügyelj, a sötét szobád legyen közel a keltetőhöz, hogy a keltetett termékeny tojások ne hűljenek le. Kapcsold be a fényt, és tartsd a tojás nagyobbik végéhez, hogy átvilágítsa a héját. Ne használj túlságosan felforrósodó fényforrást, és a műveletet ne végezd túl sokáig! Légy óvatos, nehogy véletlenül megrepeszd a héját, és lámpázás után úgy tedd vissza a keltetőbe.
A piacon számos keltetőgépgyártó cég forgalmaz tojáslámpázókat. Ezek lehetnek hordozhatóak, tehát elemmel működnek, vagy lehetnek tápegységfüggők is. Egyes tojáslámpázókban tudsz égőt is cserélni, míg más típusokban új eszközt kell venned, ha az égő kiég. De a tyúktartás során alkalmazott egyéb kütyükkel ellentétben, tojáslámpázót te magad is tudsz fabrikálni. Ha esetleg a telefonod vakuja nem elég számodra, íme néhány tipp, ami alapján otthon is tudsz tojáslámpázót készíteni. Az összes ötletben közös az, hogy egy fényforrásból állnak, és a fényforrásból kijövő fénysugarakat valamilyen berendezéssel (pl. gyógyszeres pohárral, PET palackkal, stb.) egy irányba terelnek. Így a kibocsátott fény teljes mértékben a tojásra irányul.
Tojáslámpázó házilag elemlámpából és gyógyszeres pohárból: Az első tipp a legegyszerűbb és a leggyorsabban kivitelezhető. Fényforrásként egy elemlámpát használnak, amihez szigetelőszalaggal egy kivágott fenekű gyógyszeres poharat rögzítenek, ami a tojástartó szerepét játssza. Hogy elősegítsék a tojás megfelelő átvilágítását, a teljes poharat fekete szigetelőszalaggal burkolják be.
Tojáslámpázó házilag LED villanykörtéből és spray-es dobozból: A folyamat során kivágod a spray-es dobozt a tetején, megtisztítod a benne lévő dolgoktól, majd az oldalára egy lyukat fúrsz. Ezt követően bele helyezed az égőre cinezett kábelt, és egy bedugó fejet teszel rá. A tetején kivágott kupakot a dobozra teszed, és fekete szigetelőszalaggal a helyére erősíted, körbe burkolod vele.
A tojás lámpázását sötétben kell végezned, másképp nem látod kellően tisztán az átvilágított tojás tartalmát.
Mit figyeljünk a lámpázás során?
Lámpázás közben látnod kellene a tojás különböző részeit. Minden tojásban kell lennie egy légkamrának és egy petének, a termékeny tojásban pedig lennie kell még egy vékony piros színű vérgyűrűnek a pete körül. Az egy hétig, vagy ennél több ideig keltetett tojásokban már látnod kellene az embriót. A barna vagy más színű tojásokat sokkal nehezebb sikeresen meglámpázni, ezért előfordulhat, hogy várnod kell, amíg az embrió jobban kifejlődik, hogy kideríthesd, valóban termékenyek-e. Az első néhány napon, egy termékeny tojás belsejében vérerecskék pókszerű képlete látható. A hetedik nap körül már látni lehet az embrió szemét, valamint testének árnyékát.
A megtermékenyített tojás tipikus jele az úgynevezett germ spot - egy kis fehér pont a sárgáján, amely az embriót jelöli. Ha ezt megtalálod a tojásban, nagy eséllyel megtermékenyített. Ennek a foltnak a hiánya viszont még nem jelenti azt, hogy a tojás nem megtermékenyített. Az embrió lehet nagyon korai fejlődési szakaszban, és szabad szemmel egyszerűen nem észlelhető.
A tojás lámpázása a keltetés előtt
A tojás lámpázása a keltetés előtt azért hasznos, mert ha fénnyel megvilágítod a tojást, a tojáshéj állapotáról több információt tudsz szerezni, mintha csak szabad szemmel vetnél rá egy pillantást. A tojáshéj nagyrészt kalcitból áll, és a kalcitréteg minél vastagabb, annál kevésbé ereszti át a látható fényt. Az egészséges tojáshéj nem egyenletes. Ez a kalcitréteg keletkezése miatt van: amikor a héjmirigy váladékából a kalcium-karbonát elkezd lerakódni a héjhártyára, a kristályok között marad egy kis rés. A pórusok szabad szemmel nem láthatók, de a kristályképződés tökéletlensége miatt, egyes régiókban ezek a rések nagyobb számban vannak jelen, ezért megvilágítva a tojást, ezek a régiók jobban át fogják engedni a fényt, ezért világosabbnak tűnnek.
A törött tojáshéj
A törött héjú tojások keltethetősége alacsony, ami azért van, mert a repedéseken keresztül a mikrobák könnyen be tudnak jutni a tojás belsejébe. A törések kétfélék lehetnek: pókhálószerűek, vagy villám alakúak. A pókhálórepedések a leggyakoribbak, általában egy tompa tárggyal, vagy tompa felülettel történő ütközésből származnak. Egyes esetekben még a héjképződés közben is sérülhetnek a tojások, ha a tyúk megüti a fenekét. Például amikor egy magasabb ülőről vagy fáról lerepül. Ezek a repedések elkezdenek „gyógyulni”, de tökéletesen sosem gyógyulnak be. Lámpázáskor ezek is látszanak. Mivel a héj a törés mentén vékony, ezért kotlós alá ezeket jó nem betenned! Könnyebben eltörnek, amikor a kotlós forgatja a tojásokat, és a töröttek összekoccannak a többivel. A másik jellemző anomália a villámszerű repedés. Ez egy éles tárggyal történő ütközés során keletkezik. Ilyen lehet, ha pl. ráejted a küszöbre a tojást, vagy a fészek szélével koccan, esetleg a fészekben egy hegyes tárgy, például egy éles műanyagdarab található.
Egyes esetekben a tojáshéj felületén kalcit golyók is keletkeznek, amik a héj részét képezik. Bármilyen külső hatás eredményeként, ezek a golyók letörhetnek a tojásról, és a letöréskor magukkal viszik a héj környékbeli részét is. A kalcitgolyók elkerülését megfelelő kalciumtartalmú takarmány biztosításával tudod elérni.
Tojás lámpázása a keltetés első szakaszában (4-8. nap)
Az, hogy mit kell nézned, az a keltetés szakaszaiban változik. A keltetés elején a csibe még nem tölti be az egész tojást, ezért amit figyelned kell, az az érháló. Az érháló középpontjában egy kb. egy centiméter nagyságú pötty található, ez nem más, mint az embrió. Ha a keltetés elején döntesz a tojáslámpázás mellett, akkor referenciaként érdemes egy friss tojást használnod. Amikor már annyira fejletté válik a csibe, hogy a tojás lámpázásával útján vizsgálni tudd, előfordulhat, hogy egy-egy tojásban már megállt az élet fejlődni.
Tojás lámpázása a keltetés középső szakaszában (9-17. nap)
A keltetés középső szakaszában a csibe már sokkal jobban ki van fejlődve. Ahogyan ez a következő videóban is látható, ha egy olyan tojást lámpázol, amiben egészséges embrió található, egy sötét részt látsz, ami magából az embrióból, és a vastagabb falú, erőteljesen szerteágazó érhalóból áll. Azt, hogy a vizsgált tojásban elhalt az embrió, azt onnan láthatod, hogy noha a tojás lámpázásakor a csibe sziluettje látszik, az érháló nem figyelhető meg. Ez rögzíti az embriót egy helyzetben, és az csak akkor mozdul el, ha magától elkezd mozogni. A későbbi szakaszban (kb. két hét után) a csibe már annyira kifejlődött, hogy a tojás térfogatának kb. kétharmadát kitölti. Ebben az esetben már a teste nem követi a tojás mozgását, viszont érháló ebben az esetben sem figyelhető meg.
Tojás lámpázása a keltetés végén (18-21. nap)
A keltetés végéhez közeledve, a csibe már szinte teljesen kifejlődött. Ha ebben az időszakban lámpázol, egy nagy fekete foltot látsz, ami nagyon éles kontrasztban van a légkamrával. Egy-egy vastagabb ért is megfigyelhetsz a légkamra mentén, és ha gyengéden megkopogtatod a tojást, akkor a csibe elkezd rugdosni. A tizenkilencedik nap környékén a csibe átszúrja a légkamrát, ami a tojás lámpázásával tökéletesen nyomon követhető. A légkamrában jól látszik a csibe csőrének az árnyéka. Megfogva a tojást, érezheted a csibét mozogni, esetleg hallhatod csipogni is. A keltetés végén befulladtakat a legnehezebb kiszűrni. Mint eddig, úgy most is a befulladásra utaló jel az érháló hiánya, azonban mivel a csibe a tojás szinte teljes térfogatát kitölti, ezért ez nem látszik tisztán. Ami ilyenkor szembetűnő lehet egyes esetekben, az az, hogy a tojás tartalma és a légkamra között nem egy éles kontraszt figyelhető meg, hanem egy vöröses-narancssárga átmenet a kettő között, amiben erek nem találhatók.
Mikor a legcélszerűbb a tojás lámpázása?
Az előző fejezetből kiderülhetett számodra, hogy a keltetés első néhány napjában tojáslámpázás útján az embrió jelenléte nem feltétlenül észrevehető.
Az első tojáslámpázás
Összességében két vagy háromszori lámpázást javaslok. Az első tojáslámpázás célja a fias tojás megállapítása, tehát a termékeny tojás felismerése. Ehhez látnod kell a fejlődő embriót, attól függetlenül, hogy a tojás melyik részében helyezkedik el, ami pedig a tojások elhelyezkedésétől függ. Ha oldalra vannak fektetve, akkor a tojás oldalára tapadnak, ha pedig csúccsal lefelé vannak elhelyezve, akkor a légkamrára. A keltetés első három napjában a csibe még nagyon érzékeny kb. mindenre, és ebbe akár a fény is beletartozhat. Ezen okok miatt, az első tojáslámpázás ideje a hatodik és a kilencedik nap között kellene legyen.
A kontroll tojáslámpázások
A további lámpázások célja a befulladt csibék kizárása. E végett, legalább még egy kontroll lámpázást még be kell illesztened. Abban az esetben, ha nem szeretnél még kétszer lámpázni, ez legyen a tizenhetedik és a tizennyolcadik nap környékén. Én a 15. napon lámpázom a tojásokat - ezt a 14-17. nap között, de mindenképpen a 18. nap előtt végezzük! Itt még ellenőrzöm, hogy a bent maradt tojásokban továbbra is szépen fejlődik mindenki. Ilyenkor már szépen kivehető az embrió, jól megfigyelhető a mozgása.
Mik a leggyakoribb okok, amiért befulladnak a csibék?
A 0 - 3. nap közötti befulladások okai
A keltetés első három napjában befulladt embriók esetében, feltörve a tojást - a terméketlen tojásokhoz hasonlítva - csak a sárgájában figyelhetsz meg elváltozásokat. A rázkódás kiküszöbölhető azzal, ha nem rázogatod a kotlós alá vagy a keltetőbe tett tojásokat, és elkerülöd a szállítást. A túlzottan alacsony hőmérséklet az első három napban nem kedvez az embrió egészséges fejlődésének. Ha keltetővel keltetsz, ügyelj, hogy a hőmérséklet 37,8-38,2°C között legyen! Ha kotlóst ültettél, akkor több indok is létezik, ami miatt a kotlóstyúk nem tudja megteremteni a szükséges hőviszonyt a fejlődő csibéi számára. Az első ok természetesen az, ha a tyúkod nem ül rendszeresen a tojásokon. Ez történhet azért is, mert nem megfelelő a hormonális állapota, és nem elég „mély” a kotlásban. Ezen felül, ha nem tetted külön ólba, akkor előfordulhat, a többi tyúk nem hagyja ülni a fészekben, ami miatt a tojások folyamatosan kihűlnek. Nem ideális mértékű a fészek hőmérséklete akkor sem, ha a tyúk a nedves földön ül, vagy nincs megfelelően kibélelve a fészektartó.
A beltenyészet és a genetikai okok általában az első néhány napban okoznak embrióelhalást (vannak kivételek, pl. az araucana fajtánál tapasztalt letális, fültollasságért felelős homozigóta génkombináció, ami a 17. nap környékén okoz elhalást). Minden vérvonal rendelkezik recesszíven öröklődő genetikai betegségekkel (mindkét szülőtől meg kell kapnia az utódnak ahhoz, hogy az utódban megnyilvánulni tudjon).
A 4 - 14. nap közötti befulladások okai
Ha a szülőkkel minden rendben volt, ebben az időszakban a legkisebb mértékű a befulladás. A hetedik nap környékén elhalt embriók esetében, amikor tojáslámpázás után feltöröd a tojást, a sárgája és a fehérje nem elhatárolható egymástól, és ebben a maszlagban egy átlátszó zselés képlet is megfigyelhető. Ez az áttetsző anomália a félig felszívódott embrió maradványa. Ebben a szakaszban az embrió egyszerűen csak fejlődik.
A nem optimális, egyoldalú takarmányozás (pl. ha csak kukoricával takarmányozod az állományt, stb.) következtében a tojások tápanyagtartalma is jelentősen csökken. Ha keltetővel keltetsz, akkor a hőmérsékletre és a forgatásra ebben az időszakban nagy figyelmet kell fordítanod! A 10. és 12. napok között az embriók jelentősen több hőt termelnek. Ezért a 10. napban célszerű 37,8°C-ról 37,6°C-ra levinni a gépben a hőmérsékletet. Ha nem, a tojások olyannyira túlmelegedhetnek, hogy a fehérjék akár denaturálódhatnak is, ami az embriók elhalásához vezet. Természetesen a tíz-tizenöt perces hűtésről sem szabad megfeledkezned!
A clamydia és a szalmonella a tyúk szaporítókészülékén keresztül kerül a tojásba, és megöli a fejlődő csibéket. Azonban a legtöbb fertőzés mégsem a szülőtől kerül a tojásba, hanem a környezettől érkezik. A tojásban fejlődő élet ezekkel a fertőzésekkel szemben a héj külső felületén található kutikularéteg révén védve van. Azonban, amikor a tojáshéj eltörik, ez a kutikularéteg is roncsolódik. Ha kotlóssal keltetsz, a fészekben sokkal több mikróba van jelen. Hogy elkerüld a fertőzést, a tojásokat kotlóssal keltetés előtt ne dörzsöld meg semmivel! Ezzel roncsolod a kutikularéteget, és elősegíted a kórokozók bejutását a tojásba. Ha piszkosak a tojások, azzal nincsen semmi gond, mert abból a környezetből származnak a baktériumok, amiben a kotlós is él. Ha idegen helyről hozod a tojásokat, állatgyógyszertárban kapható fertőtlenítővel érdemes lespriccelned őket, hogy a héjon megtapadt mikróbákat ne hurcold be az állományodba.
A 15 - 21. nap közötti befulladások okai
A keltetés vége felé a csibe már szinte teljesen kifejlett állapotban van. Az ebben az időszakban befulladt csibéket már csak a kelés végén tudod kiszűrni tojáslámpázás segítségével. Feltörve a tojást, szinte a kikelteknek megfelelő méretű csibére bukkanhatsz. Az utolsó néhány napban a fejlődő élet a szikzacskót szívja fel teljesen, és a benne található tápanyagokból tartja fenn magát.
A sikeres keltetés alapjai
A megtermékenyítés csak a kezdet. A sikeres keltetés elsősorban a megfelelő körülményektől függ.
- A tojásokat a lehető leghamarabb gyűjtsd be a tojásrakás után.
- Kerüld a lehűlésüket.
- Az ideális szobahőmérséklet körülbelül 22 °C.
- Kerüld a huzatot.
- Az inkubátort ne helyezd túl közel hőforráshoz.
- A szellőzést hagyd részben nyitva.
- Az ellenőrzések során próbáld a lehető legkevesebbszer kinyitni az inkubátort.
- A tojások rendszeres forgatása alapvető az embrió megfelelő fejlődéséhez.
Keltetési folyamat a keltetőgépben
A tyúkok esetében a megtermékenyített tojások kelési ideje 21 nap.
Előkészületek: Minden keltetés előtt a keltetőgép fertőtlenítésével és tisztításával kezdjünk és ezt a műveletet természetesen ismételjük meg a keltetés után is. Mielőtt elkezded a géped karbantartását, tisztítását, minden esetben áramtalanítsd (ne legyen elektromos hálózathoz csatlakoztatva)! Mindig kövesd a géphez kapott használati utasítást és ügyelj rá, hogy csak a mosható területek érintkezzenek vízzel. A gép minden mosható elemét először 10%-os fertőtlenítőszeres vízzel áttörlöm, majd pedig meleg szappanos vízzel lemosom. Ezt követően meleg vízzel mindent leöblítek és hagyom megszáradni.
Miután gondosan összegyűjtöttük a tervezett mennyiségű, kiváló minőségű tenyésztojásainkat és megfelelően eltároltuk azokat, készítsük elő őket a keltetéshez. A keltetés megkezdése előtt 12 órával hozzuk be a tojásokat a tárolóhelyről (12-18 Celsius fokról) szobahőmérsékletre (22-24 Celsius fok), kb. 60%-os páratartalomra.
- Óvatosan nézzük át, nem került-e bele sérült, a normálistól eltérő formájú, héjú darab.
- Végezzünk egy előzetes lámpázást, ezzel kiszűrhetőek az esetleges hajszálrepedések, melyek szabad szemmel nem láthatóak.
- Lehetőség szerint kerüljük a szennyezett tojások használatát - a fertőzések elkerülése végett - ha mégis kénytelenek vagyunk ilyen tojással is dolgozni - NE mossuk, langyos vízbe be lehet áztatni és így leázik róla a nagyobb szennyeződés, majd hagyjuk megszáradni.
A tojásokat naponta kétszer forgatnunk kell - ha nincs automata forgatómű a gépünkhöz -, hogy megakadályozzuk a tojásban található csíralemez letapadását. A kézi forgatáshoz meg kell jelölni a tojások két oldalát. Például így: egyik R - reggel és a szemközti oldalt E - este. De használhatunk A/B; +/- vagy mosolygós és szunyókáló fejeket. A lényeg, hogy amint ránézel a tojásokra látod, hogy melyik volt átforgatva és melyik nem. A két jelet egyik irányba érdemes összekötni egy egyenes vonallal, hiszen fontos, hogy mindig oda-vissza, ugyanazon a vonalon forgassunk. Én még sorszámmal is meg szoktam jelölni a tojásokat, hogy mindent részletesen fel tudjak követni a keltetés során.
A keltetőgépet helyezzük egy nagyjából stabil, állandó hőmérsékletű, huzat és közvetlen napsugárzástól védett helyiségbe. Indítsuk el a keltetőgépet a hozzá tartozó használati utasítás szerint. Töltsük fel vízzel a megadott vízcsatornákat a megfelelő páratartalom eléréséhez, állítsuk be a kezdő hőmérsékletet. Ekkor még a tojások nincsenek bent a gépben! Várjuk meg, míg beáll a megfelelő hőmérséklet és a páratartalom.
Ha beállt a gépben a megfelelő hőmérséklet és páratartalom, eljött az ideje, hogy betegyük a tojásokat. Mindig mossuk meg a kezünket és tiszta kézzel, óvatosan mozgassuk őket. Amennyiben kézi forgatású a gép, fektetve helyezzük őket egymás mellé, úgy hogy mindegyiknek az azonos oldala legyen felfelé. Tehát például reggel indítjuk a keltetőgépet, akkor a tojásokat az R jelöléssel felfelé helyezzük el a tojástálcán. Amennyiben fordítóműves a gépünk, akkor a tojásokat hegyes végükkel lefelé helyezzük el a fordítóműben.
Keltetés: 1-18. nap: Ezen periódus alatt a páratartalom szintje: 55-65% között mozogjon. A forgatást mindig tiszta kézzel és nagyon óvatosan végezzük, mert az embrió érzékeny az ütődésre, rázkódásokra. A tojásokat naponta kétszer, reggel és este forgassuk. Ez azért fontos, hogy a fejlődő embrió ne tapadhasson oda a tojáshéj egyik oldalához se. Ne feledjük, a tyúkanyó is így tesz, nekünk csak másolni kell a profit. Ha a gépünk automata fordítóművel rendelkezik, ezt a műveletet a gép elvégzi helyettünk. Az első 3 napban nem forgatok, csak a 4. naptól. Az utolsó forgatási nap a 18. nap!
Fogjuk a tojást óvatosan a hüvelyk és a mutatóujjunk közé és fél fordulatot fordítsunk rajta a másik kezünkkel, a korábban felrajzolt jelölés mentén. A hőmérséklet egy igen kritikus tényező az egész folyamat során, ezért ezt is érdemes időnként pluszban ellenőrizni. A keltetés első felében 1-11. nap: 37,8-38 Celsius fok, majd a 12. naptól 37,5 Celsius fokra csökkentjük.
A hűtés feladata, hogy az embrió által termelt hőt elvezesse. Az embrió fejlődése során a tojásban lezajló anyagcsere folyamatok hőt termelnek. A tojások napi szintű hűtéséről is gondoskodnunk kell a 4. naptól! Gondoljunk csak megint a kotlósra, aki enni, inni időnként leszáll a tojásokról, ilyenkor azok átszellőznek és hűlnek. Kézi forgatás esetén ez szinte automatikusan meg is történik, hiszen ameddig átforgatjuk a gépben lévő tojásokat addig azok tudnak hűlni és szellőzni. Ilyenkor húzzuk ki a gépet a konnektorból és vegyük le a keltetőgép tetejét. Hűtés ideje: 10-15 perc. A 12. naptól a hűtés során a tojásokat még langyos vízzel is szoktam permetezni, hogy a későbbi kelés könnyebb legyen.
Keltetés: 19-21. nap (bújtatás): Elérkeztünk a keltetés utolsó szakaszához: a bújtatáshoz. Nagyon fontos, hogy ilyenkor NEM forgatunk, hiszen a csibék elhelyezkednek a kelési pozícióba. A páratartalmat magasabban kell tartani, mely segíti a tojáshéj puhulását és ezáltal a könnyebb kelést. Töltsünk fel a plusz vízcsatornákat a használati utasítás szerint, hogy elérjük a magasabb értékeket és folyamatosan ellenőrizzük azt a barométerünk segítségével. 19-20. napon még egy-egy nagyon rövid hűtést/szellőztetést tehetünk - maximum 20 másodpercre, de amint az első tojásrepesztés vagy kelés megtörtént NINCS hűtés sem. NE nyitogassuk a keltetőgépet, hogy fent tudjuk stabilan tartani a hőmérsékletet és a páratartalmat. Kelés előtt 1-2 nappal a tojásokból halk csipogás, kopogás, rágcsálás hallatszik és a tojások is mocorognak. Ameddig várjuk, hogy kibújjanak csibéink, készítsük elő a majdan kikelő csibéink helyét.
Az első kiscsibék a 21. nap körül fognak kibújni a tojásból. Azért írom, hogy körülbelül mert lesznek akik esetleg korábban kibújnak, de lesznek olyanok is akik csak később a 22-23. napon fognak kikelni a tojásból. Először a csibék a tojáson belül a tojás légkamrájába ütnek lyukat (tojás tompa végén található) és elkezdenek lélegezni. Ilyenkor kezdenek el csipogni is, már ilyenkor kommunikálnak egymással és ezáltal ösztönzik is egymást a kibújásra. Ezt követően egy kis lyukat ütnek a tojás külső oldalán, amit már mi is láthatunk. Érdekesség, hogy a csibék a csőrük felső részén található ideiglenes képződménnyel, a tojásfoggal törik fel a tojást, ami később a kelést követően leválik a csőrükről. A lyukasztást követően általában egy hosszabb pihenő következik, ami eltarthat 6-12 órán keresztül is. Így nem kell megijedni, és véletlenül se kezdjük ilyenkor kibontani mi a tojást! A legtöbb csibe ilyenkor nagyon elfárad, így miután sikeresen kikeltek a tojásból, elfekszenek és pihennek, közben szép lassan megszáradnak és puha pihegombócokká válnak. Mindenképpen várjuk meg míg megszáradnak és csak ezt követően vegyük ki őket a keltetőgépből. Nyugodtan el lehetnek bent több órán keresztül, semmi bajuk nem lesz. Inkább akkor kezdjük kivenni a megszáradt csibéket, amikor már sokan kikeltek, hogy helyet adjunk a még kibújásra készülőknek. Ilyenkor gyorsan vigyük őket az előkészített csibenevelőbe és szedjük ki az üres tojáshéjakat is a gépből. Gyorsak legyünk, hogy minél kevesebb hő és pára távozzon amikor felnyitjuk a tetőt. A frissen kikelt apróságokat a száradást követően helyezzük el a gondosan előkészített csibe bölcsiben. Ha az összes tojásunk kikelt, a keltetőgépet újra, alaposan fertőtlenítsük és takarítsuk ki, hogy a következő alkalommal is egy tiszta, szennyeződésektől mentes környezetben kezdhessük el a keltetést.