Az egerek rendkívül gyors szaporodása és alkalmazkodóképessége miatt gyakran találkozunk velük környezetünkben. Különösen igaz ez a házi egérre és a mezei egérre, melyek mindkettő jellegzetes képviselője a rágcsálók világának. A mezei egér (Mus tantillus G.) és a házi egér (Mus musculus) is apró méretű, de rendkívül szapora állatok, melyeknek újszülöttjei különös gondoskodást igényelnek.
A mezei egér (Mus tantillus G.)
A mezei egér egy nagyon kicsi rágcsáló, hossza mindössze 8-10 centiméter, farka 3-4 centiméter, testtömege 20-30 gramm. Háta és oldala barnásszürke, hasa fölött sárgásbarna csík látható, míg hasa piszkosfehér. Ez a faj fátlan, nyílt területek, szántók és rétek lakója, de nemcsak száraz, hanem mocsaras réteken is előfordulhat. Leggyakrabban mezőgazdaságilag megművelt területeken él. A föld alatt kb. 20-30 cm mélységben járatokat ás, és téli álmot nem alszik. A mezei pocok nagyon falánk mezőgazdasági kártevő, mindenféle növényi anyagot megeszik: magok, füvek, gyökerek, levelek, gyümölcsök, bogyók, makk és dió is szerepel az étlapján. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.
Szaporodása és az újszülöttek
A mezei pocok nagyon szapora állat, egy évben akár tízszer is fial. Kora tavasszal, márciusban-áprilisban kezd el szaporodni. A nőstények 21 napig vemhesek, egyszerre 8-12 kölykük van. Az újszülöttek 1-3 gramm súllyal jönnek a világra, csupaszok és vakok. Öt napos korukra már egész testüket finom szőr borítja, és 7 naposan a szemük is kinyílik. 18-20 napos korukig szopnak, ekkor a nőstény elválasztja őket. A mezei pocok nagyon korán, már 2 hetes korban ivaréretté válik.
A házi egér (Mus musculus)
A házi egér vagy laboratóriumi egér (Mus musculus) rágcsálóféle, a biológia és az orvostudomány igen fontos modellszervezete. Úgy tartják, hogy ez a második legnagyobb egyedszámú emlősfaj az ember után. Mindig az emberekhez közel lakik, akikkel kommenzalista, azaz asztalközösségi kapcsolatot tart fenn. Ezt az emlőst használják leggyakrabban a laboratóriumi kísérletekben, és rengeteg különböző transzgenikus fajtája létezik, melyeken emberi genetikai betegségeket modelleznek. A házi egér fej-törzs-hossza 7-10 centiméter, a farok rövidebb a törzsnél, testtömege körülbelül 30 gramm. Szőrzete meleget és védelmet nyújt, szaga dohos, egérszagú. Színe a sárgásbarnától a szürkésfeketéig terjedhet. A házi egér olyan jól alkalmazkodott az emberi környezethez, hogy hideg körülmények között különösen hosszú szőrzetet növeszt; így képes akár egy hűtőház fagyos helyiségében is utódokat nevelni (-7 Celsius-fok). A látása nagyon gyenge; az egér csak közvetlen közelről ismeri fel a tárgyakat. A szaglása kifinomult, a táplálék, illetve más egerek nyomára vezeti az állatot. A hallása is fejlett; az egér érzékeli a 100 kHz-es hangokat is (80 kHz-cel többet, mint az ember). Amikor egymással kommunikálnak vagy elveszett kölykeiket keresik, magas hangon cincognak. Laza szerkezetű kolóniákban él, kisebb-nagyobb családi közösségekben, a tagok ezen belül a fészek, illetve a csoport szagjeléről ismerik fel egymást. Igen jól másznak, gyorsan futnak és úsznak. Rendkívül elővigyázatosak, a hagyományos csapdákkal nem könnyű elkapni őket. A házi egér általában nem halmoz fel készleteket. Tápláléka magvak, gabona és emberi élelmiszerek; eredetileg csak vadon növő füvek magvaival táplálkozott, étrendjét rovarokkal egészítette ki. Még a szappant is képes hasznosítani. A patkányokhoz hasonlóan veszélyes lehet az ember egészségére nézve: ürülékében betegségeket okozó csírák tenyésznek, a megrágott élelmiszerekben pedig a penész telepszik meg. Legfőbb ellenségei: a macska, a nyest, sas és a gyöngybagoly.
Szaporodása és az újszülöttek
Az ivarérettséget 6 hetes korban éri el. A párzási időszak többnyire egész évben van. A vemhesség 19-20 napig tart, ennek végén a nőstény 8-10 utódot hoz a világra. Évente ötször, de akár többször is ellik. Egy kifejlett nőstény egér évente akár ötször-hatszor is ellik, egy-egy alom kb. hat-nyolc kölyökből áll. Az egerek kifejlődésének ideje mindössze két hónap, vagyis ennyi idő után a frissen született kölykök is ivarérettekké válnak.
Az egerek miért költöznek be a padlástérbe ?
Egerek a háztartásban
Az egerek megjelenése az emberek környezetében, házaiban inkább az ősz és tavasz közötti időszakra tehető, hiszen a téli hidegben nehezebben találnak táplálékot az erdőn-mezőn, így szívesen „fanyalodnak rá” a mi éléskamráinkra. Azonban könnyen előfordulhat, hogy nyáron is találkozhatunk egerekkel, hiszen bolondok lennének lemondani egy kiváló emberközeli élelmiszerforrásról csak azért, mert épp kint meleg van és sok a táplálék. Jellemző a mezei egerek inváziója az ember környezetében ősszel, amikor a szántás révén összezúzódnak a járataik, és kénytelenek új otthont, új élelmiszerforrást keresni, mivel nem férnek hozzá a raktáraikhoz. Megfigyelések szerint száraz nyarak után nagyobb az egérszaporulat, de az esős ősz szintén inspirálhatja őket arra, hogy száraz lakásainkban keressenek menedéket. Hirtelen szaporulatot okozhat az adott évi jó termés, de az is, ha valamely terményünket nem jól tároljuk és észre sem vesszük, már egércsaládok élnek a kamrában/fészerben/veremben. Ne feledjük, az egér vemhessége kevesebb mint három hét, így valóban, egy apró figyelmetlenség is elég lehet ahhoz, hogy ezek az aprócska, de annál kellemetlenebb rágcsálók elárasszák a házunkat!
Egér a tudományban
Különleges kisegerek születtek egy japán laboratóriumban. Olyan kisegeret sikerült „előállítaniuk” japán tudósoknak, amelynek nincsen anyukája, apukája azonban kettő is van! A művelethez a kutatók egy hím bőrsejtet használnak, amely az „utófejlesztéshez” szükséges XY kromoszómával rendelkezett. Ezt a sejtet egy különleges eljárással XX, vagyis női kromoszómájú sejtté alakították egy X kromoszómát kölcsönözve egy másik sejtből. Hamarosan nemcsak egereken lesz alkalmazható a tudományos felfedezés. A kutatást vezető Hajasi Kacusikó szerint tíz éven belül ez a technológia emberi sejtekkel is működni fog majd, vagyis elérhető lesz egy olyan technológia, amely lehetővé teszi, hogy két férfinak is lehessen közös gyermeke, akár biológiai értelemben is.
Mese a mezei és a házi egérről
Ez a kedves mesekönyv Aesopus klasszikus történetét meséli el a mezei és a házi egérről, izgalmas kalandokkal és értékes tanulságokkal teli. A mezei és a házi egér meséje tökéletes választás minden kisgyermek számára, akik szeretik a kalandos történeteket és a tanulságos meséket. Kinek megy jobban, a városi egérnek vagy a mezei egérnek? Hiszen a városi egér a legfinomabb falatok között válogathat, míg mezei barátjának minden egyes falatért meg kell küzdenie. A városi egérnek egyszer kedve szottyant meglátogatni mezei pajtását. Amaz szívesen látta vendégül a távoli rokont, s elébe hordta mindazt a keveset, amit a télre összegyűjtögetett. A szegény cincogót lenyűgözte a gazdag rokon kamrájának bősége. Mohón tömte magába a finomabbnál finomabb falatokat, de amikor éppen a kedvenc eledeléhez fogott volna, hirtelen kulcscsörgést hallottak. Nyílt a zár, reccsent az ajtó, és a kamrába belépett a ház gazdája. Az egerek eszeveszett futkosásba kezdtek, s épp hogy sikerült megbújniuk egy biztonságos lyukban.
A szegény mezei egér megunta a mezőn való lakozást. „Hej - sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek!” Addig s addig sóhajtozott, kesergett, hogy egyszer rászánta magát a nagy utazásra, s meg sem állott, míg a faluba nem ért, ottan betért egy házhoz, s nagy hirtelen beszaladt a padka alá. „- Adj' isten, mezei egér!” - „Annak, hogy adj szállást!” - „Elhiszem neked, mezei egér, de bár én férhessek el. Aztán ne hidd, hogy olyan jó dolgom van.” - „Mégiscsak úri dolgod van az enyémhez képest” - mondta a mezei egér. - „Nem lehet, lelkem, atyámfia, bizony, nem lehet.” Fölmegy a mezei egér a padkára, s hát csakugyan ott volt a herceg, mármint a - macska. No, a boldogtalan mezei egér megfogadta a házi egér tanácsát: a farkincáját bedugta a herceg orrába. De bezzeg felébredt a herceg, s ahogy meglátta az egeret: egyet mordult, s hamm! - „Úgy kell neked, te oktondi!”