Mesterséges táplálás csecsemőkorban: kérdőív és információk

A csecsemőtáplálás speciális és kiemelten fontos területe a gyermekek egészséges fejlődésének. Az anyatej a legjobb táplálékforrás az újszülött számára, amely a csecsemő életének első 6 hónapjában teljes mértékben fedezi a szükségleteit és összetétele folyamatosan igazodik fejlődésbeli változásaihoz. Azonban számos okból előfordulhat, hogy az édesanya nem tudja saját tejével táplálni kisbabáját. Erre az esetre fejlesztették ki a csecsemőtápszereket, amelyek fedezik az újszülöttek és kisdedek igényeit.

A mesterséges táplálás vagy táplálásterápia az orvostudományban egyre jelentősebb helyet kivívó terápiás terület, mely az egyes betegségek speciális terápiáját kíséri a hatékonyság növelése érdekében. Célja megőrizni a beteg jó tápláltsági állapotát annak érdekében, hogy egy vagy több tápanyag hiánya ne hátráltassa a gyógyulást. Kiegészítő vagy speciális mesterséges táplálás szükséges azoknál a betegeknél, akik nem képesek vagy nem hajlandóak megfelelő kalóriabevitelt biztosító táplálkozásra.

A tipikusan fejlődő gyermeknek 2 teljes évbe telik, hogy megtanuljon enni megfelelően (rágás, nyelés, stb.). Ebben a folyamatban a szülők és a szakemberek együttműködése kulcsfontosságú.

A táplálásterápia típusai

A táplálásterápia két fő típusát különböztetjük meg:

Enterális táplálás

Az enterális táplálás azt jelenti, hogy a táplálékot folyadék formájában a gyomor-bél traktus különböző részeibe (gyomor, patkóbél, éhbél) juttatjuk, az aktuális szükségletek figyelembevételével. Együttműködő betegek esetében ez szájon át történő (perorális) táplálékbevitelt jelent (pl. iható tápszerek formájában). Együttműködés hiányában, vagy ha speciális bevitel szükséges, szondán keresztül kell a beteget táplálni szondatápszerek alkalmazásával.

Az enterális tápszerek között megkülönböztetünk meghatározott, azaz tápanyagtartalom szempontjából teljesértékű tápszereket, valamint módosított, vagyis adott betegséghez vagy egészségi állapothoz igazított tápanyagtartalmú tápszereket, melyek egyedüli tápanyagforrásként is alkalmazhatók.

A szondatáplálásról

A szondatáplálás során a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot egy eszköz (szonda) segítségével juttatjuk be a gyomorba, vagy a bélrendszerbe. A szondatáplálásra az esetek nagy részében csak átmenetileg van szükség és az állapot javulásával az eltávolítható. A szondatáplálás nem jelenti a szájon keresztüli táplálkozás tilalmát, tehát a két táplálkozási mód párhuzamosan is történhet.

A cső a gyomorba az egyik orrlyukon (nasogastricus szonda) vagy a hason lévő nyíláson, úgynevezett sztómán keresztül vezethető be. A tápláló gyomorszonda behelyezésének létezik endoszkópos és sebészi útja (PEG) is. A cső a vékonybélbe is levezethető, ekkor orron keresztül nasojejunális szondáról beszélünk, illetve endoszkópos megfelelője is van (PEJ).

A szonda általában kis átmérőjű, jó minőségű poliuretánból vagy szilikonból készül. Bevezetésüket követően akár 6-8 hétig is használhatóak. Nem keményednek meg, és az orrot, bélrendszert sem irritálják. Ellenben a gyorsan keményedő PVC-szondákat hetente cserélni kell. A vezetődrótos csövek előnye pedig, hogy könnyebb levezetni őket. A szondák viselhetőségének idejét átmérőjük is befolyásolja.

A táplálás alatt és a táplálás befejezése után kb. 30 percig a felsőtestet meg kell emelni (30˚), vagy ülőhelyzetet kell felvenni.

A szondás táplálási módszerrel háromféle módon juttatható tápszer, illetve folyadék a gyomor-bélrendszerbe:

• Bólusban: fecskendővel 100-300 ml táplálék adható be egyszerre a beteg szükségletei szerint, 3-4 óránként. Ügyelni kell a lassú beadásra.
• Folyamatos beadásnál: tápszeres üveghez vagy zacskóhoz illeszthető szerelék használható. Az adagolt cseppszámot a napi mennyiség és a táplálás felépítésének stádiuma szerint kell beállítani. Kezdetben óránként 25-50 ml-t, ami később elérheti a 200-500 ml/óra mennyiséget. Naponta 2-4 óra szünetet kell tartani az adagolásban. Vékonybélbe csak ezzel a módszerrel javasolt a gyógytápszer bevitele.
• Intermittálva: ebben az esetben a szereléken egy bizonyos óránkénti cseppszámot kell beállítani. Egy óra adagolást hatvan perc szünet követ. Ezt az eljárást a kívánt mennyiség beadásáig kell megismételni.

Parenterális táplálás

Ekkor az energia, fehérje, szénhidrát és egyéb tápanyagszükséglet bevitele intravénásan történik, a gyomor-bél traktus és a központi szomjazási és éhezési központ kikerülésével. A parenterális táplálás a beadás ideje alapján lehet folyamatos vagy ciklusos, a használt véna helye alapján centrális vagy perifériás. Ennek kivitelezése döntően kórházi körülményeket igényel, de megfelelő betanítás és ellenőrzés mellett otthoni parenterális táplálás is végezhető.

Betegségek, amelyekben a táplálásterápia kiemelt szerepet kap

A mesterséges táplálás vagy táplálásterápia kiemelt szerepet kaphat az alábbi esetekben:

• Étvágytalanság jellemezheti a daganatos betegeket, megjelenhet májcirrózisban, illetve veseelégtelenség során, amikor a beteg vérében felszaporodnak a fehérje-anyagcsere nitrogént tartalmazó bomlástermékei.
• Különböző pszichés betegségek következtében a beteg elutasító lehet a táplálékfelvétellel kapcsolatban, ilyenek például az időskori demencia, depresszió, anorexia.
• Amennyiben a beteg rágási és nyelési problémával küzd (állkapocstörés, szájüregi megbetegedés) vagy emésztési-, felszívódási zavarral (gyulladásos bélbetegségek, rövid bél szindróma, sipolyok miatt) él, szintén szükség lehet mesterséges táplálás alkalmazására.
• Ide tartoznak még azok az állapotok, amelyek következtében a beteg képtelen enni (kómában, műtétet követően, súlyos baleset után).
• Fokozott energiafelhasználással járó betegségben szenvedők normál táplálkozás útján sem mennyiségileg, sem minőségileg nem képesek elfogyasztani a szükséges tápanyagokat például daganatos betegségek, COPD, felfekvés, súlyos fertőzés során.

Kórházi tartózkodás alatt előfordulhatnak olyan súlyos helyzetek, amikor nem lehetséges a szájon keresztüli természetes táplálkozás, hanem átmenetileg szondatáplálás történik, és intenzív ellátást igényelnek a kis betegek, mint például:

• koraszülés, szülési komplikációk esetén,
• súlyos baleset, vagy égési sérülések következtében,
• műtétet megelőző és követő időszakban,
• daganatos betegeknél,
• súlyos szív- és érrendszeri betegségek esetén,
• légzési elégtelenségben,
• fertőzések esetén,
• emésztőrendszeri, illetve felszívódási rendellenességek során.

Csecsemőtáplálás és ételallergia

A kisgyermekeknél kritikus kérdés a megfelelő tápláltság. Csecsemő-, illetve kisgyermekkorban a fokozott testi és szellemi fejlődés miatt nagymértékben emelkedett az energiaigény. A kisbabáknak, kisgyermekeknek más összetételű gyógyászati tápszerre van szükségük, mint a felnőtteknek. Ezek a tápszerek magas energia- és fehérjetartalmúak, speciális zsírsavösszetételűek, glutén- és laktózmentesek, vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsítottak.

A csecsemőtápszerek olyan speciális gyógyászati célra szánt tápszerek, amelyek általában orvosi elrendeléssel adhatóak abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű anyatej vagy szükségessé válik az elválasztás. Összetételük gondosan meghatározott, szigorúan ellenőrzött minőségűek, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel gazdagítottak, fedezik a gyermekek mindenkori igényeit.

A kisbabák tápszeres táplálása alatt általában a cumisüvegből történő táplálást értjük, amikor otthoni környezetben, folyadék formájában fogyasztja el a gyermek az italt. Többféle tápszer van forgalomban, ezek nagyrészt orvosi szakvélemény alapján adhatóak a gyermekek számára:

• Anyatej-helyettesítő tápszerek
• Anyatej-kiegészítő (elválasztó) tápszerek
• Hipoallergén (HA) tápszerek és pépek
• Allergiás gyermekek számára: szójaalapú, aminosav-alapú, nagymértékben hidrolizált tejfehérjét tartalmazó tápszerek
• Speciális szükségleteket kielégítő tápszerek: reflux elleni, lelassult fejlődés elleni szondatápszerek
• Táplálkozási megbetegedések esetén (pl. glutén-, laktózérzékenység) iható tápszerek
• Junior italok

Szolgáltatásaink

Minden gyermekpáciensünknek válaszkész szemléletű gyermekdietetikus + csecsemő-szülő kapcsolati konzulens esetmenedzsert biztosítunk, akivel a szülők kommunikálnak a folyamat során. Biztonságos online rendszerünkön keresztül foglalhatnak időpontot gyermekük számára. A páciensfelvételi tanácsadásunk az otthonuk kényelméből valósul meg, és így fókuszáltan tudunk figyelni mindenre (videókkal kiegészítve a megfigyelést). Utána következhet (amennyiben szükséges) a személyes felmérés.

Az előre lefoglalt időpontban a szülők és a szakember online felveszik a kapcsolatot videóhívás segítségével. + Részletes leletet készítünk a szülők számára, amelyben a gyermek komplex felmérésének adatai láthatóak (összes addigi vizsgálataival-felmérésével együtt): ez hasznos lesz a továbbiakban, pl. a személyes hozzátáplálás tanácsadást/felmérést a Központunkban.

Amennyiben tünetel a gyermek (allergia, bőrtünetek, öklendezés, székrekedés, stb.), segítségüket kérjük. Úgy vállalunk PFD-vel élő gyermeket, ha stabil egészségi állapotban van. Sürgősségi ellátást nem tudunk nyújtani!

tags: #mesterseges #taplalas #csecsemokorban #kerdoiv