A gyermekvárás természetes útján falakba ütközve sok pár dönt a lombikprogram elkezdése mellett. A döntés meghozatala azonban megannyi kérdést és kételyt vethet fel az érintettekben, többek között a beavatkozások esetleges kockázatával kapcsolatban. Mivel évről évre egyre több gyermek születik mesterséges megtermékenyítés segítségével, így számos tanulmány is foglalkozik a témával, annak érdekében, hogy minél hitelesebb információkat tudjanak megosztani mind a párokkal, mind a szakemberekkel.
Szerencsére napjainkban egyre több tudományos kutatás foglalkozik a lombikprogram és a daganatos megbetegedések összefüggéseivel, kiemelten a mellrák kialakulási kockázatának növekedésével, így a témáról való tudásunk is egyre bővül. Az interneten böngészve ugyanakkor könnyen szembe kerülhetünk olyan megtévesztő, álhíreket terjesztő cikkekkel, videókkal, amelyek sokszor teljesen alaptalanul, vagy nem hiteles kutatásokra hivatkozva egyértelműsítik és felnagyítják a problémát, ezzel további szorongásokat ültetve el bennünk.
Érdemes ezért mindig szemfülesnek lenni és utánanézni, hogy az olvasottak valóban megbízható, hiteles forrásból származnak-e, és csak ezek után eldönteni, hogy valóban elhisszük-e az olvasottakat, látottakat. A forrás megbízhatóságát támaszthatja alá, ha a cikk, amit olvasunk minél frissebb, vannak megjelölt hivatkozásai, fel van tüntetve a szerző, illetve ha olyan oldalon jelenik meg, melyről jó eséllyel feltételezhetjük, hogy nem csak kattintatásvadász cikkeket közöl.
Hormonális tényezők és mellrák
A mellrák kialakulásának pontos oka nem ismert, de számos tényező növelheti a kockázatot. Ezek közé tartozik a családi halmozódás, bizonyos genetikai mutációk (pl. BRCA1 és BRCA2), hormonális tényezők, életkor, valamint életmódbeli tényezők, mint az alkoholfogyasztás és az elhízás.
A mesterséges megtermékenyítés során a petetermeléshez a nőknek erős gyógyszereket adnak a petefészkek stimulálásához. Ez megnöveli szervezetükben az ösztrogén szintjét. Az ösztrogén (vagyis a tüszőhormon) a női szervezet legfontosabb nemi hormonja, amely részt vesz a másodlagos nemi jellegek - így az emlők - kialakulásában is. Ez a hormon mozdítja elő a mell sejtjeinek a növekedését, de szerepet játszhat a rákos sejtek növekedésében is.
A lombikprogram során az orvosok különféle hormonális készítményeket segítségül hívva igyekeznek a szervezetünket a lehető legalkalmasabbá tenni a petesejtek leszívására, majd azok visszaültetésére a megtermékenyítés után. A petefészkek működésének a serkentésével azonban megemelkedhet a szervezet ösztrogén szintje is.
Farhud és munkatársai (2021) áttekintő cikkükben 100 olyan kutatás eredményét igyekeztek összefoglalni, amelyek a lombikprogram hormonkezeléseinek hatását a mellrák kialakulási kockázatával összefüggésben vizsgálták. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a betegség kialakulása egyénenként mindig nagyon sok tényezőtől függhet. A nagy mintaszámú vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a kezelések szempontjából a mellrák kialakulásának kockázata azoknál nőhet, akik hosszabb ideig kaptak terápiát, illetve azoknál a nőknél, akik a 40 évnél idősebbek.
A Koppenhágai Egyetem kutatói 600 ezer dán nőt vontak be tanulmányukba, közülük 58 ezren estek át mesterséges megtermékenyítésen. Úgy találták, hogy az ilyen módon szülő 40 év fölötti nők esetében 65 százalékkal magasabb a mellrák kockázata. Bár általánosságban a rák aránya alacsony volt, a mesterséges megtermékenyítésen átesett összes résztvevő esetében minden ezer nőre mintegy kettővel több daganatos betegség jutott, mint a kontrollcsoport tagjai esetében. Az 1994 és 2015 között folyó kutatásban minden mesterséges megtermékenyítésen átesett nő egészségi adatait összevetették tíz hasonló hátterű nőével, aki természetes módon szült. A rák általános aránya ebben az időszakban alacsony volt, 3894 esetet jegyeztek fel, és 0,6 százalékuk volt emlőrák, ami a mesterséges megtermékenyítésen átesett nőknél 0,8 százalékra rúgott.
„Ez egy figyelmeztetés a magas dózisú hormonok használatát illetően, különösen a 40 év fölötti nőknél” - mondta Geeta Nargund, a londoni Szent György Kórház professzora. A kockázatot növeli, hogy korral a hormonális beavatkozásra is érzékenyebben reagálnak a páciensek, a mesterséges megtermékenyítés során pedig nagyobb mennyiségű hormont juttatnak a szervezetükbe.
Már 40 éves kor előtt ajánlatos lenne mammográfiai szűrésen részt venniük azoknak, akik mesterséges megtermékenyítés miatt hormonkezelést kaptak.
Petefészekrák és meddőségi kezelések
Nagyobb a petefészekrák kialakulásának kockázata azoknál a nőknél, akiknél gyógyszeres kezeléssel stimulálták a peteérést - állapították meg holland kutatók. A tanulmányban az úgynevezett határeseti tumorokra összpontosítottak, amelynél rákmegelőző állapotú sejtek azonosíthatók a szövetmintákban. Az amszterdami Holland Rákintézet munkatársai Flora van Leeuwen vezetésével 25 ezer nő egészségét követték nyomon, akik közül 19 ezer kapott IVF-kezelést.
„Az eredményeket arányaikban kell szemlélni, hiszen ezer nőből öt esetről emelkedett hét esetre az előfordulás” - emelte ki Peter Braude, a Kings College London munkatársa.
Vérrögképződés kockázata
Megállapították, hogy ezer lombikbébis terhességnél 4,2 esetben alakult ki mélyvénás trombózis, míg ezer természetes terhességnél csak 2,5 esetben. Azt is kimutatták, hogy a vérrögképződés kockázata különösen magas volt a terhesség első három hónapjában, míg a természetes úton szülők esetében közvetlenül a szülés után. A tüdőben fellépő vérrögképződés kockázata hétszer nagyobb volt a lombikbébi-eljárással teherbe esett nőknél, igaz, ez igen ritkán fordult elő: tízezer nőnél 3 esetben.
Peter Henriksson professzor, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta: „A vérrögképződés abszolút kockázata ugyan alacsony, ám az orvosoknak ébernek kell lenniük a kockázatot illetően.”
Genetikai kockázatok és születési rendellenességek
Közben élénk diskurzus folyik arról, hogy a mesterséges úton fogant utódok közül mennyire lehetséges - és mennyire etikus! - kiválasztani az egészségesebb, genetikailag tökéletesebb gyerekeket, nemigen hallani, olvasni magának a lombikbébiprogramnak a genetikai kockázatairól. Ma már a brit Louise Brownnak, az 1978. július 25-én született első lombikbébinek is két (természetes úton fogant) egészséges utódja született. Az elmúlt három évtizedben több millió mesterségesen megtermékenyített bébi jött a világra, még sincs arra válasz, hogy maga a lombik(módszer) hat-e a bébi öröklődő állományára.
Egy nemrég megjelent amerikai közleményben 9584 mesterséges, és 4792 természetes úton fogant gyerek „genetikai sorsát” hasonlították össze. A vizsgálatnál kizárták az egyéb „zavaró” tényezőket. Például azt, hogy a lombikbébik között összehasonlíthatatlanul több az ikergyerek. Kiderült, hogy a lombikbébiknél a veleszületett betegségek aránya 2,4 százalék volt, a kontrollcsoport 1,1 százalékával szemben. Többek között szájpad-hasadékból, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességekből, a szívben pedig úgynevezett kamrai sövényhiányból (lyukas szív) találtak többet.
A messzebbmenő következtetések levonását az is akadályozza, hogy számos genetikusan meghatározott betegség nem a gyerekkorban, hanem jóval később, akár évtizedek múltával jelentkezik csak. Ezért dr. Feinberg és dr. Michael, a világhírű marylandi Johns Hopkins Kórház genetikusai a másik oldalról közelítették meg a kérdést. Ők olyan betegek adatait összesítették, akik bizonyos rákra hajlamosító öröklődő kórokban szenvedtek. Kiderült, hogy a lombikbébiknél sokkal gyakrabban fordultak elő.
Egyes tudósok, magának a mesterséges megtermékenyítés technikájának genetikai következményeit vizsgálták. A megtermékenyített petesejt érését, osztódását, annak sebességét a lombikban - igazából húslevesszerű anyagot tartalmazó Petri-csészében - mesterségesen befolyásolhatják, és ezzel a genetikai állományra is hatnak.
Ausztrál kutatások eredményei
Ausztrál tudósok azt kutatják, hogy a születési rendellenességek gyakoribb előfordulását vajon maguk, az asszisztált reprodukciós technikák okozzák, esetleg a fogamzást gátló biológiai jellegek. „Habár az asszisztált reprodukciós kezelések meglehetősen biztonságosnak tűnnek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bizonyos születési rendellenességek rizikója jelentős mértékben megnő a mesterséges megtermékenyítés során” - mondta Dr. Michael Davies, az Adelaidei Egyetem Robinson Intézetének adjunktusa, a kutatás vezetője.
Davies és kutatótársai a Dél-Ausztráliában végzett vizsgálatok során összesen mintegy 6100 asszisztált reprodukciós szülés adatait hasonlították össze több mint 300 000 természetes módon megfogant nő szülési adataival. Összességében az asszisztált reprodukciós módszerek esetében a születési rendellenességek aránya 8,3 százalék volt, míg a hagyományos megtermékenyítés esetében mindössze 5,8 százalék. A születési rendellenességek között farkastorok, különböző szív- és bélrendszeri, valamint nyelőcső problémák is voltak. Az in vitro megtermékenyítés (IVF), azaz a lombikbébi program esetében a születési rendellenességek valószínűsége 7,2 százalék, míg az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) esetében 9,9 százalékra nőtt a rendellenesség rizikófaktora.
| Megtermékenyítés módja | Születési rendellenességek aránya |
|---|---|
| Természetes | 5,8% |
| Asszisztált reprodukciós módszerek összesen | 8,3% |
| IVF (lombikbébi program) | 7,2% |
| ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) | 9,9% |
A lombikbébi program során a petesejteket leszívják a nő petefészkéből, és laboratóriumi körülmények között mesterségesen megtermékenyítik azokat a férfitől vett spermával, majd az így megtermékenyített petesejteket beültetik az anya méhébe. Az ICSI az a megtermékenyítő módszer, amivel közvetlenül a petesejtbe lehet juttatni a spermiumot.
A születési rendellenességek aránya csupán 2,5 százalékkal emelkedik meg a mesterséges megtermékenyítések esetében. Nagyon fontos szem előtt tartani azt a tényt is, hogy általában azok az idősebb nők veszik igénybe az asszisztált reprodukciós technikákat, akik hagyományos módon hosszú időn át képtelenek voltak természetes úton teherbe esni. Az pedig közismert tény, hogy idősebb korban eleve megnő a születési rendellenességek aránya, így mindent egybevetve alig van különbség a természetes és a mesterséges megtermékenyítés között a rendellenességek tekintetében, mondta Dr. Avner Hershlag, a Manhasseti North Shore Egyetem Humán Reprodukciós Központjának vezetője.
Spermadonorok és genetikai kockázatok
A donor spermák esetében feltételezhetjük, hogy több klinikai szűrésen is átesnek a minták, és át is esnek, de eddig nem minden genetikai betegséget szűrtek. A meddőségi centrumok, vagyis a termékenységi klinikák nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a lehető legjobb módszerekkel vizsgálják a donor spermákat, és lehetőleg az ép, egészséges sejteket ültessék be a megtermékenyítésre váró petesejtbe.
Két egykori ügyfél, akik mára szülők a termékenységi klinikához fordultak a közelmúltban, hiszen kiderült, hogy a spermadonortól született gyerekeik egy hibás gén miatt lettek rákosak. Az ezt követő vizsgálat pedig rámutatott, hogy összesen 10 gyermeknél diagnosztizáltak leukémiát, non-Hodgkin limfómát és más rákos megbetegedéseket - mindannyian ugyanattól a spermadonortól születtek. A vizsgálatok során kiderült, hogy a rákos megbetegedések egy ritka, örökletes mutációhoz köthetők. Bár eddig tíz diagnosztizált rákos eset ismert, az Európai Spermabank szerint a donor spermájával ennél jóval több gyermek is megfogant. „Mélyen megérintett bennünket ez az eset.
Pszichológiai tényezők
A kezelések testileg és lelkileg is stresszesek, megterhelőek lehetnek a pár mindkét tagjára nézve. Nőként fizikálisan és mentálisan újra és újra felkészülni a vizsgálatokra, orvosi és műtéti beavatkozásokra végtelenül kimerítő, nem beszélve a hormonkezelések okozta változásokról, amelyek még inkább tetézhetik a sokszor egyébként is változékony és kiélezett érzelmi állapotot.
Mindezek tudatában - ahogy erre a kutatók is felhívják a figyelmet - a kezelési folyamatot övező tudatosság hihetetlenül fontos lenne, hogy beépüljön az orvosi és pszichológiai ellátásba, hogy a lombikprogramra jelentkező nőket tájékoztatni tudják a reprodukciós eljárások esetleges kockázatairól, következményeiről. A termékenységi kezelések új, felkavaró élményeket hoznak, és rendkívüli alkalmazkodó képességet kívánnak a pároktól, így ebben az élethelyzetben mindenre felkészülni és előrelátónak lenni szinte lehetetlen. Sokszor felmerülhet a kérdés: mit és mennyi ideig vállaljunk be a sikeres gyermekvállalásért?
Fontos, hogy odafigyeljünk magunkra, ne féljünk önmagunkban vagy a párunkkal tisztázni gondolatainkat. Kapcsolatainkban merjünk megnyilatkozni. Igyekezzünk tisztán látni magunkat, és nem lekicsinyelni. Olvassunk, tájékozódjunk, hogy érzelmi és értelmi tekintetben is minden lehetőségre felkészítsük magunkat, hogy jóval és rosszal egyaránt szembe tudjunk nézni.
tags: #mesterseges #megtermekenyites #hajlamosit #rakra