A mesterséges megtermékenyítés és a petesejt számának korlátozása Magyarországon

Az asszisztált reprodukció (mesterséges megtermékenyítés) tág értelemben a nemi sejtek bármilyen manipulációja, amelynek célja a fogamzás esélyének növelése meddő pároknál. Szűkebb értelemben a kifejezést a laboratóriumban végzett mesterséges megtermékenyítéshez vezető eljárásokra - in vitro megtermékenyítés (IVF) - használják.

Az elmúlt évtizedekben a termékenységi és nemzőképességi zavarok egyre jelentősebb problémát jelentenek a fejlett országok számára. Magyarországon a 70-es évektől figyelhető meg csökkenő tendencia a születési számokban, azóta már közel 40 %-kal csökkent az élveszülések aránya. Emellett az első gyermek vállalásának életkora is kitolódik mind a nők, mind a férfiak esetében. Míg az anyai életkor az első gyermek születésekor 1980-ban még 23 év volt, addig mára már 29 év. Az életkor előrehaladtával a termékenység romlik, a gyermekvállalás halasztása nagyban rontja a későbbi gyermekvállalási esélyeket.

Az első mesterséges megtermékenyítés óta több mint 10 millió gyermek látta meg a napvilágot, és nagyságrendileg évente félmillió gyermek születik világszerte az asszisztált reprodukciós eljárásoknak (ART) köszönhetően. A testen kívüli megtermékenyítés első sikere 1978-ra tehető, ekkor született meg Angliában az első lombikbébi, a ma 46 éves Louise Joy Brown, aki azóta két, természetes úton fogant gyermeknek adott életet. Az áttörés robbanásszerű fejlődést indított el a meddőségi ellátásban.

Hazánkban az első lombikbébi a Dr. Csaba Imre által vezetett Pécsi Tudományegyetemen látta meg a napvilágot 1988-ban, egy ún. GIFT módszernek köszönhetően. Egy évvel később pedig megjelentek a magyar meddőségi ellátás megteremtésében, hazai és nemzetközi tanulmányaik, gyakorlatuk révén, egyedülálló szakmai kapcsolataik megteremtése által meghatározó szerepet játszó kiváló, magas szintű szakmai tudással és tapasztalattal rendelkező lombikkezelést végző orvosok, mint Prof. Dr. Bódis József, Dr. Dévai István, Dr. Forgács Vince, Prof. Dr. Urbancsek János, Dr. Bernard Artúr, Dr. Konc János.

Az asszisztált reprodukció eredményessége mérföldkőnek számított az orvostudomány fejlődésében, valamint a meddőség elleni küzdelemben, s több mint huszonöt év alatt immár rutineljárássá nőtte ki magát.

Az in vitro fertilizáció (IVF) folyamata

Az IVF eljárás a nő vizsgálatával kezdődik, ahol felmérik a petefészek állapotát és a petesejtek minőségét ultrahangos vizsgálaton, hormonszint-vizsgálaton, illetve genetikai és immunológiai vizsgálaton keresztül.

Optimális esetben 10-15 petesejt nyerését szeretnénk elérni IVF esetén. Több petesejt esetén nő az úgynevezett túlstimuláció rizikója, míg kevesebb petesejt esetén kevesebb embrió jön létre, kevésbé lehet a transzferhez az optimális embriót kiválasztani, illetve csökken az embrió fagyasztás lehetősége.

A stimulációhoz a gyógyszerek típusát, dózisát, illetve a stimulációs protokollt igyekszünk egyénre szabni. Ehhez az életkort, hormon tesztek eredményeit, az UH vizsgálat eredményét, a testsúlyt, illetve a korábban elvégzett kezelések eredményeit vesszük figyelembe. A stimuláció indulhat a ciklus elején (2-3. napon), vagy gyógyszeres felkészítést követően (fogamzásgátló tabletta, ösztradiol tabletta, GnRH analóg injekció). A stimuláció során stimuláló hatású gyógyszereket (majdnem mindig injekciót, vagy esetleg tabletta és injekció kombinációját) használunk. Az injekciók bőr alá kerülnek beadásra, amit egy rövid bemutató után a páciens maga el tudja végezni.

A stimuláció során olyan készítményeket is használunk, amelyek megakadályozzák az idő előtti tüszőrepedést. A stimulációra adott választ pár naponta UH és szükség szerint vérvétel, hormon meghatározás segítségével monitorizáljuk. Megfelelő tüszőméret elérésekor egy utolsó injekcióval indítjuk el az ovuláció folyamatát és 35-36 órával később elvégezzük a petesejtleszívást. Ritka esetekben a stimuláció elindítható a ciklus bármelyik fázisában vagy akár kétszer is lehet stimulálni egy-egy ciklusban. Ezekben az esetekben azonban a létrehozott embriók mélyhűtésre kerülnek és csak egy későbbi ciklusban kerülnek beültetésre.

Petesejt leszívás és fertilizáció

Az in vitro fertilizációs (IVF) eljárás esetén rövid (10-15 perc), általában altatásban végzett műtét (follikulus aspiráció, punkció) során nyerik a petesejteket. Ezek között találunk érett, ún. metafázis II (MII) és éretlen petesejteket is, melyek az osztódásukat még nem fejezték be. A petesejtek érettségi állapotáról a petesejteket körülvevő ún. granulóza sejtek által alkotott felhőszerű szerkezet (cumulus-oophorus komplex) jellege ad közelítő információt.

Az IVF ciklusok során nyert petesejtek 20-30%-a éretlen, ezek cumulus komplexe kevésbé kiterjedt. Előfordulásuk a hormonális kezelés következtében meginduló multiplex tüszőéréssel magyarázható. Az éretlen petesejtek egy része spontán eljut az érett állapotba, más esetekben laboratóriumi körülmények között lehet érlelésüket elősegíteni (IVM, in vitro maturáció). A petesejtek érettségi állapota jelentősen befolyásolja az IVF eljárás eredményességét. Éretlen petesejtek esetén az embrionális fejlődés és a teherbeesés esélyei lényegesen rosszabbak.

A petesejtek megtermékenyítése néhány órával a punkció után történik. A megtermékenyülés főleg éretlen petesejteknél időben elhúzódhat, így az első ellenőrzés eredménye még nem a végleges állapotot tükrözi. A megtermékenyülés eredményességét másnap reggel (16-18 órával a megtermékenyítés után), mikroszkóp segítségével ellenőrzik. A megtermékenyült petesejteket elkülönítik a meg nem termékenyült és kórosan megtermékenyült (pl. triploid) petesejtektől.

Hagyományos in vitro fertilizáció

Hagyományos in vitro fertilizáció esetén az előkészített, megfelelő koncentrációban higított spermiumokat (100.000-150.000 spermium/petesejt) a petesejteket tartalmazó tápoldatba cseppentik. A megtermékenyülés lépései IVF esetén megegyeznek az éllettani körülmények között a petevezetőben lejátszódó folyamat lépéseivel. A spermiumok átjutnak a granulóza sejtek által alkotott felhőszerű képleten, ezután kapcsolódnak a petesejt külső burkához (zona pellucida). A zona pellucidán való átjutáshoz szükség van a spermiumok fejében található enzimekre és a spermium intenzív mozgására. A bejutott spermium aktiválja a petesejtet, ami elindítja a megtermékenyülés következő lépéseit, másrészt olyan változást idéz elő a petesejt külső burkában, hogy másik spermium már ne tudjon azon átjutni.

Intracitoplazmatikus spermium injektálás (ICSI)

Gyenge spermaparaméterek (alacsony koncentráció, nem megfelelő mozgékonyság stb.) és egyéb, a megtermékenyülést gátló tényezők esetén a spermiumot a petesejt citoplazmájába injektálják ún. mikromanipulátor segítségével. Ezt az eljárást intracitoplazmatikus spermium injekciónak (ICSI) nevezik. A biológus normális szerkezetű, mozgó spermiumot választ ki az injektáláshoz. Előfordulhat, hogy a mintában nincs mozgó vagy normális szerkezetű spermium. Ez önmagában nem zárja ki a megtermékenyítés lehetőségét. Kóros szerkezetű spermium is képes megtermékenyíteni a petesejtet, ha a genetikai állománya ép és rendelkezik működőképes petesejt aktiváló faktorral és centroszómával. Mozdulatlan spermiumok esetén megfelelő szelekciós módszerrel (ún.: hipoozmotikus duzzasztási teszt) ki lehet választani az életképes hímivarsejteket.

ICSI műtéti úton nyert spermiummal (TESE, MESA)

Ha az ejakulátumban egyáltalán nincs spermium, akkor azoospermiáról beszélünk. Ha az ismételt vizsgálat eredménye is azoospermiát igazol, akkor andrológus bevonásával sebészi úton meg lehet próbálni spermiumokat nyerni a mellékheréből (MESA) vagy a heréből (TESE). Sebészi úton nyert spermiumok esetén ICSI alkalmazásával lehet a petesejteket megtermékenyíteni. Azooospermia bizonyos formáinál (komplett érési gátlás) a sebészi úton nyert mintában sem lehet spermiumot találni. Éretlen spermium előalakok egy részének (elongált spermatida, kerek spermatida) felhasználásával is elvégezhető az injektálás, mert ezeknek a genetikai állománya már alkalmas a megtermékenyítésre. Az előalakokkal végzett injektálás (ELSI, ROSI) eredményessége elmarad az érett spermiumokkal végzett beavatkozásokhoz képest.

Spermium szelekció

• ZYMOT: A ZYMOT cég mikrofluidikai chip-je (Fertile Plus) lehetővé teszi, hogy a spermiumokat a hagyományos spermapreparálásnál (sűrűséggradiens centrifugálás) kíméletesebb technikával válasszák el az ondóplazmától. A chip egy membránt tartalmaz, amely elválasztja az ondót a tápoldaltól. A mozgó spermiumok a membrán pórusain keresztül úsznak fel a membrán felett lévő tápoldatba. Ez az eljárás kíméletesebb, mint a centrifugálás, mert a szeparáció során nem éri stressz a spermiumokat. Kisebb esetszámú tanulmányok szerzői leírták, hogy hatékony lehet a károsodott genetikai állománnyal rendelkező spermiumok szűrésében.
• PICSI: A fiziológiás ICSI (PICSI) eljárás lényege, hogy a spermiumokat a hialuronsavhoz való kötődésük alapján választják ki a megtermékenyítéshez. A hialuronsav a petesejtet körülvevő granulóza sejtek közötti mátrix egyik alkotóeleme és így szerepet játszik a spermiumok természetes szelekciójában. A spermiumok csak megfelelő érettségi állapotban képesek kapcsolódni a speciális Petri csésze (PICSI dish) aljára rögzített hialuronsav réteghez. A PICSI eljárást kb. 15 éve vezették be. A szakirodalmi adatok nem igazolták a hatékonyságát a megtermékenyülés és teherbeesés esélyének növelésében. Két tanulmányban a vetélési arány csökkenéséről számoltak be.

Embrió tenyésztés és beültetés

A fejlődés különböző stádiumaiban levő embriók eltérő fiziológiás körülményeket igényelnek a megfelelő fejlődésükhöz. Ezt a laborban az adott fejlődési állapotnak megfelelő összetételű táptalajok alkalmazásával tudják biztosítani. A petesejtek és embriók tenyésztése inkubátorokban történik. Az inkubátor biztosítja a fejlődéshez szükséges optimális hőmérsékletet (37 °C) és gázösszetételt. Az embriókat a legtöbb IVF laborban ún. mikrocseppekben (20-50 µL-es táptalaj cseppek paraffin olajjal fedve) tenyésztik. Általában több embriót tenyésztenek egy mikrocseppben, mert a szakirodalmi adatok azt mutatják, hogy a csoportos tenyésztés kedvező hatással van az embriók fejlődésére. Az embriók fejlődését 24 vagy 48 óránként ellenőrzik és lekésőbb a petesejt leszívás után 5. vagy 6. napon választják ki a beültetésre kerülő embriót vagy embriókat.

Embrió transzfer (ET)

A megtermékenyült petesejtekből fejlődő embriókat a beültetés (embrió transzfer, ET) során vékony műanyag katéterrel juttatják a méhüregbe. Ez általában néhány perces, fájdalommentes beavatkozás. A lombikbébi beavatkozások nagyobb részénél egynél több embrió indul fejlődésnek, így a beültetés előtt megfelelő értékelési szempontok (osztódás sebessége, morfológiai jellemzők) figyelembevételével választják ki a beültetésre legalkalmasabb embriót vagy embriókat.

Nagyon fontos, hogy a páciens számára optimális lehetőséget válasszuk ki a beültetés szempontjából. Egyrészt a beültetés időpontját (második, harmadik, negyedik vagy ötödik nap), másrészt a beültetett embriók számát kell az összes fontos szempont figyelembevételével meghatározni. Korábban az embrió transzfereket kizárólag a megtermékenyítést követő második vagy harmadik napon végezték. Az 1990-es évek végén sikerült megfelelő táptalajt fejleszteni a nyolcsejtes stádiumot követő embrionális fejlődés támogatására. Az ötödik napon, hólyagcsíra (blasztociszta) stádiumban végzett beültetés megfelelő feltételek mellett nagyobb esélyt jelenthet a teherbeesésre. Az ötödik napi beültetésre általánosan akkor van jó esély, ha a harmadik napon legalább három jó szerkezetű 6-8 sejtes embriót lehet megfigyelni. Sajnos ebben az esetben sincs rá garancia, hogy ötödik napra biztosan lesz blasztociszta stádiumú embrió. Kevesebb jó szerkezetű embrióval is meg lehet próbálni a blasztociszta transzfert, de az esélyek ilyenkor rosszabbak. Előfordulhat, hogy egy páciens embriói kevésbé tudnak alkalmazkodni az in vitro tenyésztés körülményeihez. Ilyenkor mindenképpen érdemesebb korábbi időpontban (második vagy harmadik napon) elvégezni az embrió transzfert, mert a hosszabb tenyésztési idő kedvezőtlen az embrióknak.

A beültetésre kerülő embriók számát a páciens életkorának, anamnézisének, az adott ciklus paramétereinek, az embriók fejlődési stádiumának és minőségének figyelembe vételével kell meghatározni. A cél lehetőség szerint egyes terhesség elősegítése. 2024-ben a magas kockázattal járó ikerszülések arányának visszaszorítása érdekében felülvizsgálatra került az egyidejűleg beültethető embriók számának kérdése. Eszerint 36 éves kor alatt első embrió beültetés során 5-7 napos embrió esetén egy, egyéb esetben legfeljebb kettő embrió, 36 éves kor felett pedig legfeljebb kettő embrió ültethető be egyidejűleg. A jogszabálymódosítás azért volt fontos, mert az ikerterhességek az asszisztált reprodukciós kezelések szövődményeinek tekinthetők.

Asszisztált hatching (AH)

Az embriók tenyésztése során az őket körülvevő külső burok (zona pellucida) keményebbé válhat. Ez akadályozhatja az embrió beágyazódását a beültetést követően. Az implantáció elősegítése érdekében a zona pellucidán rést nyitnak. Ma már szinte minden klinikán korszerű mikrosebészeti lézer alkalmazásával végzik az asszisztált hatching-et. A beavatkozást a következő esetekben rutinszerűen elvégzik a beültetés előtt: vastag zona pellucida (>15 µm), anyai életkor (>35 év), emelkedett bazális FSH, több sikertelen IVF-ET kezelés. Mikrosebészeti lézer szakszerű alkalmazásával a beavatkozás semmilyen kockázatot nem jelent az embriókra nézve. A szakirodalomban viszont találunk tudományos publikációkat, amiben a szerzők kapcsolatot találtak az asszisztált hatching alkalmazása és az egypetéjű ikerterhességek gyakoribb előfordulása között. Az utóbbi években megkérdőjeleződött az AH hatékonysága, mert egyre több tanulmány nem találta igazoltnak, hogy a kezelések kimenetelét érdemben javítaná. Ennek oka részben az is lehet, hogy a mai inkubációs körülmények lényegesen hatékonyabbak, mint az évtizedekkel ezelőttiek, így az embriók kevésbé igénylik az ilyen kiegészítő támogatást.

Embrió mélyhűtés, fagyasztott embrió transzfer (FET)

Az IVF beavatkozások jelentős részénél több embrió indul fejlődésnek, mint amennyit beültetnek. A beültetésre nem kerülő, jó minőségű embriók mélyhűtése lehetővé teszi, hogy azokat későbbi időpontban ültessék be. Így nincs szükség újabb IVF kezelésre. Régebben ún. lassú fagyasztási technikát alkalmaztak az embriók mélyhűtésére. Az utóbbi 15 évben egy új módszer, az ún. vitrifikáció átvette a fagyasztás helyét. Ennek az a lényege, hogy az 1-2 µL-es mintát közvetlenül cseppfolyós nitrogénbe (-196 °C) merítik. Ilyenkor a kis térfogatú, viszkózus folyadékcsepp az embriókkal együtt olyan gyorsan hűl le, hogy a vízmolekulák nem tudnak jégkristályba rendeződni, hanem üvegszerű állapotban dermed meg. A módszer innen kapta a nevét. Vitrifikációs technika alkalmazásával a mélyhűtött embriók több mint 90 %-a túléli a mélyhűtést és felengedést (szemben a korábban használ ún. lassú fagyasztással, ahol ez 50-60% körül volt). 2022-ben a későbbi felhasználás céljából lefagyasztott embriók tárolási ideje 5 évről 15 évre módosult, mely egyszeri alkalommal további 15 évig hosszabbítható meg. 2024-től az embriók tárolása és beültetése közfinanszírozott, azaz ingyenes. Korábban az embriók tárolásáért évente tárolási díjat kellett fizetniük a pácienseknek. Továbbá az újabb stimulációk indításához kapcsolódóan meghatároztuk, hogy amíg lehetőség van letétbe helyezett embrió felhasználására, addig nem indítható újabb stimuláció. Orvosszakmai szempontból ugyanis nincs különbség a fagyasztott és a friss ciklusból létrejött embriók esélyeit tekintve.

Magyarországi szabályozás és fejlesztések

Magyarországon a művi beavatkozással történő megtermékenyítést a 12/1981. (IX. 29.) EüM rendelet szabályozta elsőként, majd a törvényi rendelkezés 1997-ben született meg (Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatósága (OKFŐ HRI) 2022. januári megalakulásáig átfogó jogfejlesztési munka azonban nem ment végbe, csupán kisebb módosításokat eszközölt a jogalkotó.

Tekintettel Magyarország népességének évtizedek óta tartó csökkenésére, a kormányzat nemzetstratégiai célként határozta meg a meddősségi kezelések szélesebb körben való elérhetőségének biztosítását. 2019-ben döntött arról a Kormány, hogy a lombikcentrumokat állami tulajdonba veszi. 100 százalékos támogatottságúvá váltak a meddőségi kezelések során felmerülő kivizsgálások, diagnosztikai ellátások és szükséges gyógyszerek, a nők 45 éves koráig.

2022-ben megalakult az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatósága, mely a Kormány határozatában foglaltak szerint az asszisztált reprodukciós kezelést végző intézmények központi szakmai irányításáért, az ellátás keretrendszerének megteremtéséért felel. A HRI 2022-es megalakulását követően első lépésként felmérte az ellátórendszer működését, finanszírozási és jogi környezetét, majd a nemzetközi ajánlásokat követve és a szakmával egyeztetve, kidolgozta szakmai koncepcióit a meddőségi ellátórendszer fejlesztésére vonatkozóan.

Jelentős változások 2023-ban és 2024-ben

• 2023: Megszűnt az IVF beavatkozások közötti három hónapos várakozási szünet. 2023-tól már nem 5 embrió beültetésével végződő beavatkozás érhető el közfinanszírozott formában, hanem 5, petesejt leszívásának céljából végzett stimuláció, és az abból származó összes embrió beültetése ingyenes. Ez a várakozási idő lerövidítésével a gyorsabb ismételt beültetés lehetőségét teremti meg. A beavatkozások számának növelésével ugyanakkor nő a várandósság esélye, tehát ez az intézkedés egyértelműen növeli a megszületett gyermekek számát a jó prognózisú páciensek csoportjában.
• 2023: Az embriók blasztociszta tenyésztésének finanszírozási ösztönzésével nő a sikeres várandósság esélye, hiszen az 5, 6 vagy 7 napos embriók beültetésével magasabb a beágyazódás és a klinikai terhesség esélye, továbbá kevesebb a sikertelen beültetés kudarca, lerövidül az élveszüléshez szükséges idő, és várhatóan jobb lesz a páciens együttműködése és motivációja is a kezelés során. Mindemellett kevesebb embrió kerül fagyasztásra, mert jellemzően a 3. és 5. napos embriók kerülnek kihelyezésre.
• 2023: A daganatos páciensek fertilitásprezervációja (azaz termékenységének megőrzése) közfinanszírozottá vált. Ezáltal azok a betegek, akik termékenységüket radikálisan befolyásoló betegséggel (pl. daganatos megbetegedés) küzdenek, esélyt kapnak a későbbi gyermekvállalásra. A termékenység megőrzése (a nők esetében petesejt-fagyasztás, a férfiak esetében hímivarsejt-fagyasztása) korábban egyáltalán nem volt elérhető Magyarországon közfinanszírozott formában.
• 2024: Felülvizsgálatra került az egyidejűleg beültethető embriók számának kérdése. Eszerint 36 éves kor alatt első embrió beültetés során 5-7 napos embrió esetén egy, egyéb esetben legfeljebb kettő embrió, 36 éves kor felett pedig legfeljebb kettő embrió ültethető be egyidejűleg.
• 2024: Az embriók tárolása és beültetése közfinanszírozott, azaz ingyenes.
• 2024: A HRI kidolgozta a meddőségkezelési ágazatban dolgozó szakemberek képzési rendszerét és létrehozott eddig nem létező képzéseket a szakemberek pályán tartása és új szakemberek bevonzása, valamint az ellátás biztosítása céljából.
• 2024: A Meddőségi Szakambulanciák megkezdték működésüket a vármegyei kórházakban, ezáltal két ellátási szinten elérhető a meddőségi ellátás Magyarországon. Ennek célja, hogy a meddőségi ellátáshoz való hozzáférés az ország minden területén biztosítva legyen, továbbá hogy az asszisztált reprodukciós centrumok terhelése csökkenjen.

Várható fejlesztések 2025-től

• 2025: A „Nemzeti Humánreprodukciós Regiszter” össze lesz kapcsolva a szülészeti adatokat tartalmazó Tauffer-Csákány Statisztikával, illetve a Peri- és Neonatális Regiszterrel, így népegészségügyi szempontból is meghatározóvá válik, ami lehetőséget biztosít átfogó és hosszú távú elemzésekre.
• 2025: Hatályba lépnek azok a módosítások, melyek az andrológiai mikrosebészeti eljárások NEAK finanszírozásba vételével megteremtik a férfi oldal, azaz az andrológiai ellátás finanszírozását.
• 2025: A spermafagyasztás és tárolás három indikációból (meddőségi okból, donációs céllal, fertilitásprezervációs céllal) közfinanszírozottá válik.
• 22025: Tovább szorgalmazzák azon bioetikai kérdések rendezését, amelyek olyan modern eljárások engedélyezését tennék lehetővé (petesejt-donáció, szociális petesejt-fagyasztás, preimplantációs genetikai szűrés), melyek még eredményesebbé tennék a hazai lombikellátást.

Jogi és etikai kérdések

A mesterséges megtermékenyítés számos jogi és etikai kérdést vet fel, melyek szabályozása elengedhetetlen. Komoly kihívás a technológiai fejlődés lekövetése és az új szakmai, demográfiai trendeknek való megfelelés. A jogtudomány némi késéssel csupán a 80-as évek közepe táján kezdett el érdeklődni a biotechnológiai „forradalom” eredményei iránt, s ettől kezdve jöttek létre különböző etikai bizottságok is, amelyekben orvosok, kutatók, jogászok, szociológusok és teológusok igyekeztek megoldásokat kidolgozni az addig ismeretlen problémákra.

A jog szerepe nem az orvostudományi fejlődés értékmentes legitimációjának adása, hanem a fennálló jogi és etikai védvonalakból kiindulva adekvát megoldások találása, s az emberi életet érintő eljárások határainak stabil kijelölése. Ami technikailag kivitelezhető, az nem feltétlenül megengedett. A jogtudomány feladata a veszélyekre való rámutatás, egyfajta fékező szerep felvállalása.

Az anyaméhen kívül létrehozott embriók újra felvetik az élet kezdetének kérdéseit: Mikortól ember az ember? És miért pont akkortól? Mi teszi az embert emberré? Szakaszokra lehet-e bontani az emberi létezés folyamatát? Tulajdoníthatunk-e nagyobb értéket a tudománynak, mint az életnek? Vajon ildomos-e, hogy előre „megrendelhessük” gyermekünk nemét, tulajdonságait, esetleg fizessünk is ezért? Milyen nehézségekkel kell szembenéznünk a preimplantációs (visszaültetés előtti) diagnosztika során? A beültetésre nem kerülő embriók sorsa többnyire a megsemmisítés. Elfogadható-e az ilyen „maradék” embriók kísérleti célú felhasználása? Megengedhető-e az ilyen embriók őssejtjeinek terápiás célú, egyes betegségek gyógyítására való felhasználása? A művi megtermékenyítéssel kapcsolatban felvetődik a béranyaság, dajkaanyaság problémaköre. Lehet-e az anya személye kérdéses? A technika már eljutott arra a szintre, hogy viszonylag egyszerű módszerekkel kimérákat, hibrideket, klónozott egyedeket hozzon létre. Ellenőrizhetőek-e kellőképpen ezek az eljárások? Kiknek lesz hasznuk belőlük? Mennyire dologiasodik el, instrumentalizálodik az emberi lét? Több-e az ember, mint sejtjeinek összessége, mint egyszerűen egy „sejtkupac”?

Orvosszakmai és jogi feltételek Magyarországon

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként kizárólag az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. §-ában meghatározott feltételekkel végezhető el. A 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet tartalmazza a reprodukciós eljárások elvégzésének szabályait: a szakorvosi javaslat megadása kapcsán egyedileg mérlegelendő orvosszakmai és jogi feltételeket, illetve a beavatkozás elvégzését kizáró okokat. A megfelelő reprodukciós eljárás a rendelet 1. § (1) bekezdése alapján házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél vehető igénybe.

Jogi feltételek összefoglalása:

• Legalább két egymástól független szakorvosi szakvélemény alátámasztja a meddőség tényét és okát.
• A nő nem érte el a reprodukciós kor felső határát (jelenleg 45 év).
• A kérelmezők nem állnak egymással olyan rokoni kapcsolatban, amely a házasságot érvénytelenné teszi.
• A kérelmezők hitelt érdemlően igazolják a meddőség kezelésére irányuló egyéb módszerek eredménytelenségét.
• A kizáró okok nem állnak fenn.

Társadalombiztosítási támogatás

A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető meddőségkezelési eljárásokról szóló 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. §-a alapján a meddőség megállapítására és kezelésére irányuló, e rendelet szerinti egészségügyi szolgáltatás - figyelemmel a 30/1998. (VI. 24.) NM rendeletben foglaltakra - igénybe vehető.

A Rendelet 2. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a meddőség kezelése körébe tartozik:

• Az R. 1. számú mellékletében meghatározott 1.1. pont szerinti stimulációból legfeljebb öt beavatkozás (petesejtnyerés céljából végzett stimuláció).
• Az R. 1. számú mellékletében meghatározott 14. és 15. pont szerinti beavatkozásból beavatkozástípusonként legfeljebb hat beavatkozás, azzal, hogy meddőségi szakambulanciáról legfeljebb az első három, 15. pont szerinti beavatkozás számolható el (14. Ovuláció indukció, 15. Mesterséges ondóbevitel).
• Saját embrióval vagy embrióadományozással végzett embrióbeültetés.

2023. november 1-től hatályon kívül helyeződött a testingen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés beavatkozássorozatai között a támogatott formában történő igénybevételhez szükséges három hónapos időközök előírása. 2024. január 1-től a támogatás számbeli korlátozása már nem a beültetéssel végződő beavatkozásokra, hanem egy-egy újabb ciklus megkezdésére vonatkozik. Fontos továbbá, hogy a nem petesejtnyerés céljából végzett gyógyszeres stimulációk nem csökkentik a lehetőségek számát, így a fagyasztott embriók beültetését nem érinti a fenti szabályozás. Aki a korábbi szabályozás alapján a beültetések számával a közfinanszírozott lehetőségeit kimerítette, annak 2024. január 1-től nincsen további közfinanszírozott stimulációra jogosultsága.

tags: #mesterseges #beultetes #mar #nem #tobb #petesejt