Ovuláció és termékenység: mindent a menstruáció előtti egy hétről

A női ciklus megértése kulcsfontosságú mind a teherbeesés tervezése, mind a védekezés szempontjából. Sokan úgy gondolják, hogy a menstruáció előtt egy héttel már nem lehet teherbe esni, de ez nem teljesen igaz. Cikkünkben részletesen bemutatjuk a menstruációs ciklus szakaszait, a peteérés (ovuláció) folyamatát, a termékeny napok meghatározását, és azt is, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a fogantatás esélyeit.

A női ciklus szakaszai és a peteérés

A női nemi működés ciklikus jellegű, mely a menstruáció első napjától a következő vérzés első napjáig tart. A ciklus hossza általában 28 nap, de ez minden nőnél eltérhet, lehet rövidebb vagy hosszabb is, 21-35 nap között minden normálisnak mondható. A ciklus során a hormonoknak köszönhetően olyan folyamat megy végbe a testben, ami felkészíti a női szerveket a teherbeesésre. A folyamatot irányító két hormon az ösztrogén és a progeszteron.

Follikuláris fázis

A menstruáció első napjával megkezdődik a follikuláris szakasz, ami körülbelül a 13-14. napig tart (a peteérésig vagyis az ovulációig). Ebben az időszakban megindul a tüszőérés a petefészekben. Két-három tüsző is érésnek indul, melyek közül végül egy tüsző marad csak általában. Ha mégis több, akkor annak többpetéjű ikerterhesség lehet az eredménye. A tüszőérés során az ösztrogénszint emelkedni kezd, a petesejtet körülvevő hámsejtek osztódni kezdenek és egy folyadékkal teli üreg alakul ki a tüsző belsejében. A méh nyálkahártyája megvastagszik, ami fogantatásra kész állapotot teremt.

Ovuláció

A ciklus legtermékenyebb szakasza az ovuláció. Átlagos 28 napos ciklus esetén a 14. napon következik be, mikor az érett tüsző megreped a benne felgyülemlő folyadék hatására, a tüszőből kilökődött petesejt pedig elindul a méh irányába. Kilökődés után a petesejt körülbelül 12-24 órán át marad életben és készen áll a megtermékenyítésre. A peteérés időpontja ciklusról ciklusra változhat, előfordulhat, hogy a 9. napon történik, de az is lehet, hogy a 18. napon következik be. Ez teljesen normális.

Luteális fázis

Ez a szakasz a 15-28. napig tart. Az ovuláció után a tüsző bevérzik, sárga színűvé válik, majd az agyalapi mirigy által kibocsájtott sárgatestserkentő vagy más néven luteinizáló hormon (LH) hatására szintén hormontermelésbe kezd. A progeszteronszint ilyenkor emelkedni kezd, felkészíti a megvastagodott méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására, mirigyes szerkezetűvé változtatva azt. Ha a fogamzás sikeres volt, a méhlepény kezdeménye a HCG nevű hormont kezdi el kibocsátani, ezáltal a tüszőből létrejött sárgatest élettartama meghosszabbodik. Amennyiben nem történt megtermékenyülés, a sárgatest visszafejlődik, a progeszteronszint csökkenni kezd, ezáltal a méhnyálkahártya felső rétege leválik és vérzés formájában távozik a szervezetből, vagyis megtörténik a menstruáció.

Menstruáció

A menstruáció beköszöntével indul a ciklus első napja, a havi vérzés időtartama pedig általában 3-5 nap. A folyamatot a méhfal simaizomzatának összehúzódásai segítik, ezért érez ilyenkor a legtöbb nő alhasi fájdalmat vagy görcsöt. Tévhit, hogy a meg nem termékenyített petesejt is távozik a menstruációs vérzés során, az egyszerűen felszívódik a szervezetben.

A termékeny időszak meghatározása

A teherbeesés esélye a ciklus különböző szakaszaiban eltérő. A petesejt élettartama 12-24 óra, a spermiumoké pedig akár 5-7 nap is lehet a női szervezetben. Ez adja a körülbelül 6 napos termékeny időszakot, az úgynevezett "fogamzási ablakot", ami az ovuláció előtti öt napra és magára az ovuláció napjára terjed.

Módszerek az ovuláció meghatározására:

1. Naptármódszer, vagy Ogino-Knaus módszer: Az ovulációs ciklus követésén alapuló módszer. A ciklust (általában három hónap elegendő) figyelemmel kísérve meghatározható az ovuláció egyéni „formája”, ami segít megállapítani a „középidőt”, amikor a legnagyobb esélye van a teherbeesésnek.
2. Hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer: Ez a módszer a testhőmérséklet nyomon követését igényli. A testhőmérséklet az ovuláció előtt általában 37 C fok alatt van, az ovulációs időszakban növekszik kb. 0,4-0,5 C fokkal és 37 C fok fölé emelkedik. A hőmérsékletet minden reggel azonos időben, üreges szervben kell mérni, pl. szájban (ébredési alaphőmérséklet).
3. Ovulációs nyákteszt, Billing-módszer: Ezzel a módszerrel a méhnyak nyákot, vagy nyálat kell vizsgálni. „Középidőben” a nyál, illetve a méhnyak nyák szerkezete megváltozik. Közvetlenül a peteérés előtt a méhnyak nyák hasonlatos lesz a tojásfehérjéhez, és két ujj között jól nyújthatóvá válik.
4. Ovulációs hormonteszt, vagy LH teszt: A szervezet hormonszintjéből lehet következtetni az ovuláció bekövetkezésének időpontjára. A peteérés során az LH hormon mennyisége fokozatosan emelkedik, majd a tüszőrepedés előtt 24-36 órával eléri a csúcsát. Az LH teszttel vizeletből lehet vizsgálni a hormonszintet, és ez az egyik legmegbízhatóbb módszer.

Teherbeesés a menstruáció előtt egy héttel

„Menstruációm előtt egy héttel estem teherbe? Nőgyógyásznál mikor vagyok, menstruáció előtt egy héttel mondja, hogy akkor van ovulációm. Ez baj lehet? 30 éves nő vagyok. Rendszeres a menstruációm. 28-30 nap, minden alkalommal.”

Az ovuláció a várt menzesz előtt kb. 14 nappal történik, ez így élettani. Az, hogy valaki a menstruáció előtt egy héttel esik teherbe, arra utalhat, hogy az ovulációja nem a "tankönyvi" 14. napon történt, hanem egy későbbi időpontban. Mivel a spermiumok akár 5-7 napig is életképesek, egy késői ovuláció esetén a menstruáció előtti hétben történő együttlét is vezethet terhességhez. Bár a menstruáció alatti terhesség esélye alacsony, nem kizárt.

Spontán peteérés - mítosz vagy valóság?

Az általános tévhit szerint előfordulhat random peteérés a ciklus során bármikor, soron kívül, csak úgy, akár egy orgazmus hatására is. Ez így egyszerűen nem igaz. Az egész női ciklus arra épül, hogy bekövetkezik az ovuláció. Ez egy precízen felépülő, bonyolult hormonegyensúly által vezérelt folyamat. Egy hirtelen hormonlöket nem elég az ovulációhoz. Valóban létezik olyan, hogy egy ciklusban több peteérés is előfordulhat, ami a kétpetéjű ikrek születéséhez vezethet, de ez nem "spontán" és nem random időpontokban történik.

Premenstruációs szindróma (PMS)

A menstruáció kezdete előtt a legtöbb nő megtapasztalja a PMS, vagyis a premenstruációs szindróma tüneteit, melynek mértéke minden nőnél eltérő lehet. Ezek a tünetek az ovuláció után és a menstruáció kezdete előtt jelentkeznek. Az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintjének drámai csökkenése, valamint az ösztrogénszint csökkenésének a szerotoninszintre gyakorolt negatív hatása okozhatja a PMS-hez köthető panaszokat.

A PMS tünetei:

• Fizikai panaszok: mellek megduzzadása, érzékenysége, székrekedés, hasmenés, puffadás, fokozott gázképződés, hasi görcsök, fej- vagy hátfájás, zaj- vagy fénytűrés csökkenése.
• Pszichés tünetek: ingerlékenység, fáradtság, alvási problémák, étvágytalanság vagy éppen fokozott étvágy, koncentrációs vagy memóriazavarok, feszültség, szorongás, depresszió, hangulatváltozások, valamint a szexuális vágy csökkenése.

A PMS kockázati tényezői:

• Stresszes életmód
• Dohányzás
• Kevés mozgás
• Egészségtelen táplálkozás
• Depresszió a családban vagy saját korábbi depresszió

A PMS kezelése:

Mivel a PMS mindenkit máshogyan érint, a terápia is egyénfüggő. A panaszok enyhítése történhet életmódbeli változtatások bevezetésével és/vagy gyógyszerszedéssel.

• Életmódbeli változások:
  • Rendszeres testmozgás
  • Változatos étkezés, kerülve a koffeint, magas só- és cukortartalmú ételeket a menstruáció előtti két hétben
  • Elegendő alvás (legalább nyolc óra)
  • Stresszkezelés (jóga, masszázs, meditáció, naplóírás)
  • Dohányzásról való leszokás
• Gyógyszeres kezelés:
  • Vény nélkül kapható tünetenyhítő készítmények (fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, görcsoldó)
  • Komplex szerek, amelyek egyszerre enyhítik a PMS testi és lelki tüneteit
  • Gyógynövényalapú, barátcserje-tartalmú gyógyszerek
  • Receptköteles gyógyszerek súlyosabb esetekben

Teherbeesést befolyásoló tényezők

A teherbeesést számos tényező befolyásolhatja, mint például életmódbeli szokások, esetleges betegségek, az életkor.

Életkor

Az egyik legfontosabb szempont a női termékenységet tekintve az életkor. Minél fiatalabb egy nő, annál nagyobb az esély a teherbeesésre, mivel 18-30 éves kor között a legmagasabb a petesejtek száma. A kor előrehaladtával a petesejtek száma csökkenni kezd és azok minősége is romlik. 35 éves kor felett általában hosszabb ideig tart teherbe esni.

Életmódbeli tényezők

• Testsúly: Túlsúlyos nők esetében hosszabb ideig tarthat a fogantatás. A rendszeres sport és a tápanyagban gazdag étkezés javítja a nők termékenységét.
• Káros szenvedélyek: Dohányzó nőknél háromszor nagyobb valószínűséggel késik a teherbeesés. Tanulmányok szerint heti öt alkalomnál több alkoholfogyasztás csökkentheti a női termékenységet.

Testi-lelki rendellenességek, betegségek

Akár egy rövidtávú fertőzés vagy érzelmi stressz is nagyban befolyásolhatja, átmenetileg csökkentheti a termékenységet. Krónikus betegségek (pajzsmirigyzavar, PCOS, cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax) esetében pedig hosszabb ideig is fennállhat a probléma. Ilyen esetekben mindenképpen ajánlott orvoshoz fordulni.

tags: #menstruacio #elott #egy #hettel #peteeres