Amikor meghalljuk, hogy a gyerekünk beteg, azonnal aggódni kezdünk. Nincs ez másképp a veleszületett szívbetegségek kapcsán sem. Ilyenkor is jellemző a szülőkre, hogy nagyon megijednek egy-egy diagnózistól.
Az első alkalom, amikor egy kismama meghallja gyermeke szívverését, az egyik legmeghatározóbb élmény a várandósság kilenc hónapja alatt. Ez a ritmikus, sebes lüktetés, amely leginkább egy vágtázó paripa patadobogására emlékeztet, az élet legbiztosabb jele a méhen belül. Sokan ilyenkor érzik át először igazán, hogy egy új élet növekszik a szívük alatt, és ezzel együtt természetes módon merül fel a kérdés: vajon minden rendben van-e azzal a tempóval?
A szív az első olyan szerv, amely elkezdi ellátni funkcióját a fejlődő embrióban. Ez a folyamat elképesztő sebességgel zajlik, hiszen a fogantatás utáni harmadik héten már elkezdenek formálódni azok a sejtcsoportok, amelyekből később a komplex keringési rendszer kialakul. Ebben a korai szakaszban a szívverés még alig érzékelhető a hagyományos eszközökkel. Az első ultrahangvizsgálat során a szakemberek egy apró, lüktető pontot keresnek a petezsákban. Ilyenkor a frekvencia még viszonylag alacsony, percenként 80-90 ütés környékén mozog, ami hasonló az anya nyugalmi pulzusához. A kilencedik hétre a szívverés eléri a csúcsot. Ekkor nem ritka a 170-180-as percenkénti ütemszám sem, ami első hallásra ijesztőnek tűnhet a szülők számára. Ez a „száguldás” azonban teljesen természetes, hiszen az embrió anyagcseréje rendkívül gyors, és a fejlődő szerveknek hatalmas mennyiségű oxigénre és tápanyagra van szükségük.
A terhesség középső szakaszától kezdve a magzati szívfrekvencia stabilizálódik. Az orvostudomány általánosan elfogadott álláspontja szerint a 110 és 160 ütés/perc közötti tartomány tekinthető normálisnak (ezt nevezzük alapfrekvenciának vagy bazális frekvenciának). Fontos tudni, hogy a szívverés nem egy állandó, gépies kattogás. Éppúgy, ahogy mi is érezzük a pulzusunk emelkedését lépcsőzés közben vagy a lassulását alváskor, a magzat szívritmusa is folyamatosan reagál a külvilágra és a saját aktivitására. Egy éber, rugdalózó baba szívverése természetes módon felgyorsul, míg a mélyalvási szakaszban a tartomány alsó határa felé közelíthet. A vizsgálatok során az orvosok nemcsak a puszta számot nézik, hanem az ütem egyenletességét is. A ritmusnak szabályosnak kell lennie, bár a terhesség korai szakaszában előfordulhatnak apróbb „kihagyások” vagy extra ütések, amik az esetek többségében ártalmatlanok és a szív ingerképző rendszerének éretlenségéből fakadnak.
A modern diagnosztika alapköve az ultrahang, amely lehetővé teszi, hogy ne csak halljuk, hanem lássuk is a szív működését. Már a 12. heti genetikai ultrahang során részletesen vizsgálják a szív anatómiáját. Ilyenkor a szakorvos meggyőződik arról, hogy a négy szívüreg megfelelően fejlődött-e, és a nagyerek a helyükön erednek-e. Sok kismama izgul, ha az orvos hosszabb ideig időzik a szívnél. Érdemes tudni, hogy a szív az egyik legösszetettebb szerv, és a vizsgálata precizitást igényel. Az áramlási mérések (színkódolt Doppler) segítenek kizárni az esetleges billentyűhibákat vagy a vér visszaáramlását. A technológia fejlődésével ma már 3D és 4D ultrahangon is követhető a szív lüktetése, bár orvosi szempontból továbbra is a 2D-s metszetek és a Doppler-görbék adják a legpontosabb információt.
Számos külső és belső tényező hatással lehet arra, hogy éppen milyen gyorsan ver a kicsi szíve. Az egyik legközvetlenebb tényező az anya aktuális állapota. Ha az édesanya stresszes, izgatott vagy éppen sportol, a szervezetébe kerülő adrenalin a méhlepényen keresztül a magzathoz is eljuthat, ami átmeneti pulzusemelkedést okoz nála is. Az étkezés is döntő szerepet játszik. Egy kiadós ebéd után, amikor az anya vércukorszintje megemelkedik, a baba gyakran aktívabbá válik, ami a szívverésének gyorsulásával jár. Ezzel szemben a hosszabb éhezés vagy a kiszáradás (dehidratáció) lassabb vagy éppen túl gyors, stresszes szívműködést válthat ki. A koffein és bizonyos gyógyszerek szintén átjutnak a placentán. Egy csésze kávé elfogyasztása után rövid időn belül megfigyelhető a magzati szívfrekvencia kismértékű emelkedése.
A magzati monitorozás során az orvosok egyik legfontosabb figyelmet szentelt mutatója az úgynevezett variabilitás. Ez azt jelenti, hogy a szívverés üteme ütésről ütésre kismértékben változik. Ha egy grafikonon nézzük a szívhangot, akkor az ideális esetben egy apró fogazattal rendelkező, hullámzó vonalat mutat. Különbséget kell tenni az akcelerációk és a decelerációk között is. Az akceleráció a szívverés átmeneti gyorsulása, ami általában mozgáshoz kötődik. Ez a legjobb jel, amit egy CTG (cardiotocograph) vizsgálat során láthatunk: azt jelenti, hogy a baba jól van, van energiája és az oxigénellátása bőséges. A decelerációk nem mindig utalnak bajra. Vannak úgynevezett korai lassulások, amelyeket a fájások okoznak a szülés alatt, ahogy a méh összehúzódása nyomást gyakorol a baba fejére. Ez egy normális fiziológiás válasz. Azonban a kései vagy változó lassulások a méhlepény elégtelenségére vagy a köldökzsinór összenyomódására utalhatnak, ami azonnali orvosi figyelmet és gyakran a szülés befejezését teszi szükségessé.
Bár a legtöbb esetben a szívhang az optimális tartományban marad, előfordulhatnak eltérések, amelyek alaposabb kivizsgálást igényelnek. A tachikardia a tartósan 160 ütés/perc feletti szívfrekvenciát jelenti. Ennek hátterében állhat az anya lázas állapota, fertőzése, pajzsmirigy-túlműködése, vagy ritkább esetben magzati vérszegénység és szívritmuszavar. A bradikardia a 110 ütés/perc alatti tartós frekvenciát jelöli. Ez orvosi szempontból gyakran sürgetőbb helyzet, mivel az alacsony pulzus az oxigénszint csökkenésének egyik első jele lehet. Okozhatja a köldökzsinór megtöretése, a placenta idő előtti leválása, vagy bizonyos gyógyszerek hatása. Szerencsére a modern kórházi protokollok lehetővé teszik a gyors beavatkozást.
Tanuljon szülészetet/nőgyógyászatot: Magzati pulzusszám-monitorozás / stresszmentes teszt
Ha a szívhang eltér a normálistól, az orvosok először gyakran az anya pozíciójának megváltoztatását (például bal oldalára fordítását), folyadékpótlást vagy oxigén adását javasolják.
Az újszülöttek és csecsemők szíve gyorsabban ver, mint a felnőtteké. Előfordulhat, hogy hirtelen feltűnően gyors szívverés jelentkezik náluk. Minél kisebbek, annál nehezebben lehet ezt észrevenni, a problémára általában a csecsemő megváltozott viselkedése, izzadása, rosszulléte hívhatja rá a figyelmet. Lehet, hogy valamilyen veleszületett ingervezető köteg okozza a rohamot, de az is, hogy egy teljesen egészséges szíven jelentkezik, ebben az esetben sürgős kórházi ellátásra van szükség. Szerencsére ezek a rendellenességek igen ritkák.
Egy szívműtét, vagy veleszületett szívrendellenesség miatt megtörténhet az is, hogy nagyon lelassul a gyerek szívverése. Ebben az esetben van, hogy csak a pacemaker (a szív ritmusát befolyásoló, szabályozó készülék) beültetés segít a betegen.
Veleszületett szívhibák
Több mint 200 különböző típusú veleszületett szívfejlődési rendellenesség létezik. A gyermekek megközelítőleg egy százalékánál fordul elő valamilyen szívfejlődési rendellenesség. Többségük születés után, vagy az első hónapokban kiderül, de lehetséges, hogy csak évek múlva észlelhetők a rendellenesség jelei.
Az esetek jó részében nem lehet megmondani, mi okozza a szívhibát. Előfordul, hogy az édesanya várandóssága alatt elszenvedett vírusfertőzése felelős a rendellenességért, máskor pedig az ok genetikai eredetű. Jó tudni, ha egy anyának már született szívbeteg gyermeke, akkor néhány százalékkal nagyobb az esély, hogy újra ilyen gyermeknek ad életet. Ez a gondozás fontosságára hívja fel a figyelmet.
Azok az anyák pedig, akik alkohol betegek, dohányoztak vagy kábítószer élvezők jelentősen növelik annak kockázatát, hogy szívbeteg gyermekük szülessen. A nem megfelelően kontrollált cukorbetegség szintén kardiológiai elváltozást okoz.
A magzati szív ultrahang vizsgálatával a szívhibák jelentős része felismerhető. A normálistól eltérő képletek akár már a szülészeti szűrővizsgálatok során mutatkozhatnak és később, a további vizsgálatok során specialisták segítségével születhet meg a pontos diagnózis. Az enyhébb, jelentéktelen, keringési zavart nem okozó rendellenességek méhen belül általában nem diagnosztizálhatóak.
Gyakori szívhibák és tünetek
1. Kamrasövény-hiány (VSD - Ventricular Septal Defect)
A szív két kamráját elválasztó sövényen egy kicsi lyuk található, amin keresztül folyik a vér a bal kamrából a jobb kamrába. Amennyiben kedvező elhelyezkedésű, kis méretű a lyuk, és a kamrafal izmos részén található, a gyermek növekedésével egyre kisebbé válhat és gyakran magától bezáródik. Ezekben az esetekben a szívzörejön kívül egyéb tünet nem jelentkezik. Ilyen defektusok esetében biztosan nincs szükség szívműtétre.
Ha a szív két kamráját elválasztó sövényen jelentős nagyságú lyuk található, és ráadásul kedvezőtlen elhelyezkedésű, akkor a vérnek a bal kamrából a lyukon keresztül a jobb kamrába áramlása következtében sokkal több vér jut a tüdő felé, mint normális esetben. Emiatt a tüdőerekben a nyomás rendszerint megemelkedik és a szív fokozott munkára kényszerül. Ha egy csecsemőnek ilyen szívhibája van, általában fáradékony, nehezen etethető, fejlődésében elmaradt és tüdőgyulladásra, hörghurutra hajlamos.
2. Pitvari sövény-hiány (ASD - Atrial Septal Defect)
Ebben az esetben a szív két pitvarát elválasztó sövényen kóros nyílás található. A méhen belül egy kis lyuk - foramen ovale - megléte elengedhetetlenül szükséges, ha azonban a lyuk nagy, vagy kedvezőtlen elhelyezkedésű, zárása csak nyitott szívműtéttel lehetséges.
Pitvari sövényhiány esetén a bal szívfélből vér áramlik a jobb szívfélbe. Amennyiben a nyílás mérete jelentős, a tüdőbe nagyobb mennyiségű vér kerül, emiatt hosszabb távon károsodik a tüdőben lévő érrendszer. Kedvező lokalizáció esetén a nyílás katéteres beavatkozás segítségével elzárható, a kisebb nyílások ilyen veszélyt nem jelentenek.
A szívzörej mellett ezzel kapcsolatosan él a legtöbb tévhit a szülők, de néha még az orvosok között is. Az évek során a követendő eljárás lényegesen megváltozott: a korábban a vérzéssel járó beavatkozások során, leggyakrabban foghúzás esetén - a baktériumok vérbe kerülését, ezáltal a gyulladás kialakulását megelőzendő - a kezelés során nagyon gyakran alkalmaztak antibiotikumos terápiát. A jelenlegi útmutató szerint ez csak bizonyos, ritka esetekben indokolt.
A szívhibák kezelésében döntő áttörést hozott a katéteres beavatkozás bevezetése.
| Terhességi hét | Átlagos pulzus | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 6. hét | kb. 80-90 | Első észlelhető szívverés ultrahangon |
| 9. hét | kb. 170-180 | Csúcsérték |
| Terhesség közepe | kb. 120-160 | Stabilizálódik, az elfogadott normál tartomány |
| 10-12. hét | kb. 120-160 | Korai terhesség |
Nagy riadalmat okoz a szülők közt, ha közlik velük, hogy gyermeküknél szívzörej hallható. Tudni kell azonban, hogy a zörej döntő többségében élettani jelenség és semmi kóros eltérés nem áll a háttérben. Egyszerű fizikai tényezők okozzák a hangjelenséget.
A magzati pulzusszám monitorozása a terhesgondozás elengedhetetlen része, amely kritikus betekintést nyújt a magzat egészségébe és jólétébe. A baba pulzusának nyomon követésével az egészségügyi szolgáltatók észlelhetik a lehetséges szövődményeket, és felmérhetik, hogy a baba mennyire tolerálja a terhességet.
A magzati pulzusszám monitorozása viszonylag egyszerű, nem invazív és fájdalommentes eljárás. A rutin prenatális vizit során az egészségügyi szolgáltató Doppler-készülékkel vagy fetoszkóppal figyeli a baba szívverését. Bizonyos helyzetekben, különösen vajúdás közben, folyamatos monitorozásra lehet szükség. A folyamatos monitorozás érdekében a szolgáltató két érzékelőt helyez el az anya hasára. Az egyik érzékelő a baba pulzusát méri, a másik pedig a méhösszehúzódásokat.
A magzati szívverés a baba jólétének fontos jelzője. A normális magzati szívfrekvencia tartomány a terhesség stádiumától és attól függően változhat, hogy a baba pihen vagy mozog. A magzati szívfrekvencia növekedhet, ha a baba aktív (pl. rugdalózás közben). Fontos megjegyezni, hogy a magzati szívfrekvencia enyhe eltérései normálisak, és nem feltétlenül adnak okot aggodalomra.
A magzati jólét felmérése a magzati pulzusszám monitorozásának elsődleges célja. A magzati szorongás azonosítása: A magzati szívfrekvencia hirtelen vagy jelentős változása, például a lassú vagy szabálytalan szívverés hosszan tartó időszaka magzati szorongást jelezhet.
A normális magzati szívverés általában 120 és 160 ütés/perc között van, bár az olyan tényezőktől függően változhat, mint a magzat mozgása vagy az alvás. Tachycardia (magas pulzusszám): A 160 ütés/perc feletti pulzusszám magzati tachycardiára utalhat. Ezt az állapotot olyan tényezők okozhatják, mint az anyai láz, a kiszáradás vagy a fertőzés. Bradycardia (alacsony pulzusszám): A 110 ütés/perc alatti magzati szívverés bradycardiának tekinthető. Ez magzati szorongást vagy oxigénellátási problémákat jelezhet, mint például a köldökzsinór összenyomódása vagy a placenta elégtelensége.
Az időszakos auszkultáció során általában mozoghat, bár az egészségügyi szolgáltató megkérheti, hogy feküdjön le a tisztább eredmények érdekében. A magzati szívfrekvencia rutinszerű monitorozása általában a szülés előtti vizitek során és a szülés során történik.
Az emberi szív a keringési rendszer érrendszerén keresztül pumpálja a vért testben, oxigént és tápanyagokat juttat a szövetekbe, illetve eltávolítja a szén-dioxidot és más salakanyagokat. A szívben két felső kamra (pitvarok) és két alsó kamra (kamrák) található, a szív jobb és bal oldalát egy izomfal választja el egymástól. A felső és alsó kamrákat billentyűk kötik össze, ezek nyitása és zárása okozza a szívverés hangját. A szívizom elektromos impulzusai végighaladnak a pitvarok és a kamrák izomrostjain, és a szív összehúzódását (pulzus) okozzák, ami biztosítja a normális vérkeringést a szervezetben.
A pulzus az egyik legfontosabb és könnyen vizsgálható életjelünk, mely tájékoztat szívünk megfelelő működéséről. A pulzus megmutatja, hogy a szív 1 perc alatt mennyiszer pumpálja ki a vért a testünkbe. Normál pulzus esetén az artériák a szívveréssel megegyező ritmusban, periodikus lüktetéssel továbbítják a vért. A normál pulzus felnőttek esetében 72/perc, azonban ez az érték nagyban függ az egyéni jellemzőktől, az életmódtól, de akár a napszaktól is. Ezek alapján, a 60-80 ütés/perc közötti értékek is elfogadottak.
A normál pulzus értékek életkoronként változnak. Az életkor mellett természetesen az egyéni különbségek is szerepet játszanak valaki egyéni, normál pulzusának a kialakításában. Csecsemőknél, gyermekeknél például a normál pulzus értéke ettől sokkal magasabb, valamint a nők a férfiaknál általában magasabb pulzusszámmal rendelkeznek.
A pulzusunkat csontos alapon futó artérián érdemes vizsgálni. Leggyakrabban csuklón, carotis-on/nyaki verőéren vagy halántékon történik a pulzus ellenőrzése és a normál pulzus tapintása. Csuklónkat körbefogva, 3 ujjunkat a hüvelykujjunk felé eső verőerünkre helyezve mi is megfigyelhetjük az 1 perc alatti ütésszámot.
Rengeteg olyan tényező van, ami hatással van a pulzusra és megváltoztathatja az értékét. Ezek között szerepelnek természetes okok (például fizikai aktivitás) és betegségek is. A pulzus rendellenességei lehetnek átmenetiek vagy krónikusak. Amennyiben tartósan felborul a normál pulzus, érdemes orvoshoz fordulni, ez ugyanis számos betegség jele is lehet!
A normál pulzus megőrzéséhez nagyban hozzájárulhatunk életmódunkkal. Fontos a rendszeres testmozgás és szívünk edzése az egészséges szív-és érrendszerért és a normál pulzus tartós fenntartásáért. A megfelelő folyadékfogyasztás is elengedhetetlen, hiszen dehidratáltság esetén szívünknek keményebben kell dolgoznia a stabil véráramlás biztosításához. Figyeljünk a kiegyensúlyozott étrendre, kerüljük a túl sok stimulánst (koffeint, nikotint). Biztosítsuk testünk számára a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást. Kerüljük a stresszt, akár meditációval, jógával tartsuk fenn testünk egyensúlyát. Ezekkel a módszerekkel a normál pulzus és testünk hosszútávú egészsége is megőrizhető.
A magzati szív-ultrahangvizsgálat (vagy más néven magzati echokardiográfia) egy speciális ultrahangvizsgálat, amelynek célja a magzati szív anatómiájának és működésének részletes értékelése. A vizsgálat során részletes képet kapunk a magzati szív anatómiájáról, beleértve a kamrákat, a pitvarokat, a szívbillentyűket és az erek rendszerét. A vizsgálat lehetővé teszi a magzati szív működésének követését, például a szívritmus, a szívverések számának és erősségének értékelését.
A magzati szív-ultrahangvizsgálat segítségével azonosíthatók a szívrendszeri rendellenességek vagy szívfejlődési rendellenességek, például szívbillentyű problémák, septum-rendellenességek (szívfal rendellenességek), vagy egyéb szívhibák. A vizsgálat során a szakember megvizsgálja a magzati szív szállító artériáit, például a bal és a jobb aortát.
A fejlődési rendellenességek legjelentősebb csoportja a szív és a nagy erek kóros elváltozásai, amelyek a csecsemőhalandóság több, mint egyharmadáért felelősek. A szív anatómiai vizsgálatának optimális időpontja a várandósság 19-22. hete. Bizonyos esetekben - pl. orvosi javaslatra -, szükségessé válhat a vizsgálat a terhesség korábbi szakaszában is.
A terhesség kb. 5. hetében már érzékelhető a magzat szívverése. A terhesség kilencedik hetének kezdetén a normális magzati szívfrekvencia átlagosan 175 leütés percenként. Ezután a normális magzati szívfrekvencia lassulása kezdődik meg és a terhesség közepére körülbelül 120-180/perc közötti lesz. A baba normális magzati szívfrekvenciája változik, akárcsak a pulzusszám. Mozgás, alvás és egyéb tevékenységek normális eltérést okozhatnak.
Néhány anya nagyobb biztonságban érzi magát attól, ha otthon ő maga is figyelheti a baba szívhangját. Ugyanakkor az otthoni monitorozás hamis biztonságérzetet adhat, az adatok kiértékelése szakember feladata. Sokan tévesen kezdenek aggódni, félreértelmezik az adatokat vagy éppen túl sokszor használják a szívhangfigyelőt.
Vajúdás alatt időszakosan vagy folyamatosan is figyelhetik a baba szívhangját, annak változásait. Ez történhet sztetoszkóppal, fetoszkóppal, Doppler-készülékkel, CTG-vel. Az alacsony kockázati besorolású terhességek esetében nem szükséges a folyamatos monitorozás a vajúdás alatt.
A „kisember”, ahogy növekszik, anyagcseréje hétről-hétre, hónapról-hónapra úgy lassul. Légzési munkája és szívverése is csökken, ahogy gyarapodik a súlya. Minden szívdobbanása erőteljesebb, amit a vérnyomás növekedése magyaráz és inkább már ez fog dominálni, hogy eljuttassa az oxigénnel telített vért valamennyi sejthez.
A gyors anyagcsere a biofizika törvény szerint is hőtermeléssel jár. Emiatt újszülött-csecsemőkorban a testhőmérséklet normális felső határa akár elérheti a 37,5°C-ot is. Ez ugyebár felnőtteknél vagy gyermekkorban is már a hőemelkedés fogalmát kimeríti, de ebben a korban teljesen fiziológiás lehet. Természetesen, ha észlelünk például 37,3°C-ot a gyermekünknél, és társulnak hozzá panaszok és tünetek, akkor gondolhatunk valamilyen fertőzési folyamatra, de önmagában nem rejt veszélyt.
A magzati pulzusszám monitorozása a baba terhesség alatti pulzusszámának mérésére és nyomon követésére szolgáló eljárás. A normális magzati szívverés általában 120 és 160 ütés/perc között van, bár az olyan tényezőktől függően változhat, mint a magzat mozgása vagy az alvás.
A magzati pulzusszám monitorozása segít az egészségügyi szolgáltatóknak felmérni a magzat jólétét, észlelni a szorongás jeleit, és döntéseket hozni a szüléssel és a szüléssel kapcsolatban. A vajúdás során gyakran alkalmazzák a folyamatos elektronikus magzatfigyelést.
A kóros magzati szívritmus-mintázatok, mint például a tachycardia vagy a bradycardia, potenciális problémákat jelezhetnek, mint például a magzati szorongás, a köldökzsinór összenyomódása vagy a placenta elégtelensége.
A magzati pulzusszám monitorozása általában biztonságos, bár vannak kockázatok, például hamis pozitív, hamis negatív vagy nem meggyőző eredmény.
Amikor egy kismama teherbe esik és először elmegy orvoshoz, izgatottan várja, hogy mikor hallhatja meg először a baba szívhangját. Gyakori azonban, hogy a magzati szívhang ilyenkor még nem hallható, és ezt a tényt általában ijedtség és pár napig tartó izgatott várakozás követi: vajon a következő vizsgálaton lesz szívhang? Jó hír, hogy általában a gond csupán annyi, hogy a kismama túlságosan hamar ment el az orvoshoz, a 4.-5. héten, míg az első magzati szívhang leginkább csak a 6. héttől érzékelhető.
Más a helyzet, ha a legutóbbi vizsgálaton még látta az orvos a magzati szívhangot, a következőn pedig nem. Sajnos a 12. hétig bekövetkezhet az a sajnálatos eset, hogy a baba elhal, ennek az esélye nagyjából 6 százalék körül van. Azonban csupán a szívhang hiányából erre nem lehet következtetni, nem egy esetről hallottam, amikor a terhesség befejező műtét előtti utolsó vizsgálaton megint láttak szívhangot!
A magzati szívhang vizsgálatának a későbbiekben is fontos szerepe van. A 15-16. héttől a védőnő is meghallgatja a szívhangot az ún. szívhangvizsgálóval. A 36. terhességi héttől a CTG vizsgálaton is a magzat szívhangjait figyelik.