A méh (uterus) rendeltetése a megtermékenyített pete befogadásában áll, hogy benne a magzat kifejlődjön, majd érettségét elérve megszülessen.
Az emberi méh (uterus), nem szült állapotban formára nézve némileg körtéhez hasonlítható; homlokirányban lapult, körülbelül 1 centiméter vastag erős, tömött simaizomsejtekből alkotott fala van, mely az aránylag igen szűk, háromszögletű, haránt irányba résszerűen ellaposodott, méhüreget (cavum uteri) fogja közre.
Megkülönböztetjük rajta a felfelé domború méhfenéket (fundus uteri), egy alsó keskenyebb részt méhnyak (cervix uteri) és az ezek között fekvő méhtestet (corpus uteri).
A nem szült méh átlagosan 7 centiméter hosszú, szülés után 1 cm-rel hosszabb marad, fenekén 4 cm, nyakánál 2,5 cm széles; a kis medencében a húgyhólyag és végbél között fekszik, a kismedence oldalfalához a számos fontos képződményt tartalmazó hashártyaszalag, a széles méhszalag (ligamentum latum uteri) rögzíti.
Üregének három nyílása van: kettő oldalt és fent a méh fenekénél, amelyekbe a két oldalról jövő petevezetékek (tuba uterina) nyílnak, alsó részében pedig a méh nyakánál az ún. belső méhszáj,(orificium internum uteri) mely a nyakcsatornán (canalis cervicis) át a hüvelybe (vagina) nyílik.
A méh nyaka körülbelül 3 cm hosszú, ürege az előbb említett nyíláson a méh üregével, másik nyílásával, az ún. külső méhszáj (ostium uteri) útján a hüvellyel közlekedik.
A méh nyakának alsó vége a külső méhszájjal egy rövid darabon szabadon benyúlik a hüvely üregébe, ez a méhnyak hüvelyi része (portio vaginalis uteri).
Az egész uterus a hüvely tengelyéhez viszonyítottan előredőlt helyzetben van (anteversio), ezen túlmenően a méhnyak hossztengelyéhez képest a méhtest előrehajlik (anteflexio).
Ebből adódik a méh jellegzetes anteverziós-flexiós helyzete, aminek következtében a méh ürege közel a vízszintes síkban helyezkedik el.
Az uterus testének fala főleg tömött, hálózatos szerkezetű simaizomból, áll ami nagyon sok eret tartalmaz.
Az izomzatban leíró anatómiai módszerekkel nem lehet jól meghatározott rétegeket megkülönböztetni.
Elöl és hátul hashártya borítja, üregét nyálkahártya béleli, amelynek alaprétege (stratum basale) részben be is terjed a belső izomrostok közé és nem lökődik le, a fölötte lévő réteg (stratum funkcionale) állandó változásokat mutat (ösztrogén és progeszteron hatás) a menstruációs ciklus során, amelynek végén vérzés kíséretében lelökődik.
Ezt követően a visszamaradt sebfelszín behámosodik, és megkezdődik a méhnyálkahártya újraépülése.
A méhnyak falszerkezete és nyálkahártyája szövettanilag és funkcionálisan is lényegesen eltér a méhtest falszerkezetétől és nyálkahártyájától.
A méhnyak falában sok a kötőszövetes rost, ami hormonális hatásra történő fellazulásával szüléskor elősegíti a méhszáj tágulását.
A méhnyak nyálkahártyája nem lökődik le menstruációkor, és olyan mirigyeket tartalmaz, amelyek a nyakcsatornát elzáró nyákdugót hozzák létre.
A méh elülső felszínét a méhtest-méhnyak határáig, hátsó felszínét a hátsó hüvelyboltozattal (fornix vaginae posterior) való kapcsolódásáig hashártya (peritoneum) borítja.
Az utóbbi helyen a hashártya a hátsó hüvelyboltozatra is ráterjed (excavatio rectouterina; Douglas-üreg).
Ennek fontos jelentősége van, mert így a hashártyaüreg (cavum peritoneale) legmélyebb részén felhalmozódó folyadék (vér, gyulladásos folyadék) kitapintható, illetve megfelelő lecsapoló (punkciós) tűvel abból minta vehető, vagy gyógyítási céllal lecsapolható.
Az uterus rögzítésében függesztő és alátámasztó rendszert szokás megkülönböztetni.
Az előbbiekhez tartoznak a különböző szalagok, amelyek a széles méhszalag állományában futnak.
Ezek közül a legfontosabbak az uterust a kismedence falához illetve az ott található képződményekhez rögzítő haránt kötőszövetes köteg (ligamentum transversum seu cardinale uteri), valamint a tubaszögletből kiinduló kerek méhszalag (ligamentum teres uteri) és a petefészekhez futó szalag (ligamentum ovarii proprium).
A hátra futó - Douglas- üreget határoló - két hashártyaredő (plica rectouterina) szintén tartalmaz a rögzítést szolgáló kötőszövetes rostkötegeket.
Ma a legfontosabb rögzítő rendszernek az uterus alátámasztó készülékét tartják.
Ez a sajátosan merev falú hüvelyen keresztül a gát elülső részére (diaphragma urogenitale) történő támaszkodást jelenti.
Az uterus vérellátását a belső csípőerekből kapja, nőkben az utóbbiaknak ezek a legerősebb ágai.
Az anyaméh fő verőerei (arteria uterina) a belső csipőverőerekből (arteria iliaca interna seu arteria hypogastrica) eredő fő méhartériák a kismedence oldalfala felől - a széles méhszalag alsó részén - vízszintesen a méhnyak-méhtest oldalsó határához futnak.
Itt kisebb ágat adnak le a hüvely felé, majd a méhtest két szélén fölfelé futva látják el a méh állományát.
Ez utóbbi szakaszuk jellegzetesen erősen kanyargós lefutású, ami lehetővé teszi, hogy kövessék a terhességkor erősen megnövekedő anyaméh méretváltozásait.
Fent ágakat adnak a petevezetékhez és a petefészekhez, utóbbi ágakon keresztül kapcsolatba kerülnek a petefészket ellátó artériával (ateria ovarica).
A széles méhszalag (ligamentum latum uteri) az anyaméh két oldalán elhelyezkedő, lefelé szélesedő (háztetőszerű) hashártyával borított képződmény.
Felső szögletében a petevezeték (tuba uterina) fut kísérő artériájával együtt.
A hátsó lemezéhez rögzül a petefészek (ovarium) és részben benne futnak az ovarium erei.
Ugyancsak állományához tartoznak az uterus függesztő készülékeinél említett szalagok (ligamentum ovarii proprium, ligamentum teres uteri, ligamentum transversum uteri).
Nagyon fontos képlete az előbb tárgyalt méhartéria (artéria uterina).
A két hashártyalemez között található, a méh két oldalán lévő kötőszövetes teret - amelyek az előbbi képződményeken kívül - a méh nyirokelvezető rendszerét is tartalmazza, parametriumnak is nevezik.
Klinikai jelentőségét az adja, hogy a méhből kiinduló kóros, gyulladásos vagy daganatos folyamatoknak ez a fő terjedési iránya.
Női reproduktív rendszer
A méhnyakat hüvelyi ultrahang fejjel kell vizsgálni a terhesség 18. és 24. hete között.
Miért jobb vizsgálat a hüvelyi ultrahang vizsgálat a kézzel történő vizsgálatnál?
Kézzel a méhszáj csak hüvelybe nyúló részét lehet érezni, és nem ítélhető meg a belső méhszáj állapota, ami úgy tűnik fontosabb paraméter a koraszülés rizikója szempontjából.
Ugyanakkor gyakran találkozunk riadt kismamákkal, akiknek kézi vizsgálatnál megrövidült méhszájat diagnosztizáltak, míg hüvelyi ultrahang vizsgálatal a méhnyak hossza normális értékű volt.
Ez azért lehet, mert a méhnyak egy része a hüvely felett folytatódik (portio supravaginalis).
Olyan nőknél, akik már szültek, a külső méhszája nyitott lehet, de gyakrak, egy kissé erőszakosabb vizsgálattal a vizsgáló ujjat egészen a burokig be lehet fúrni, ami nyitott méhszáj benyomását kelti.
Sőt egy ilyen durva vizsgálat akár be is indíthatja a koraszülést.
A várandós üres húgyhólyag mellett feküdjön a vizsgálóágyra a hátára, és helyezkedjen el felhúzott lábakkal (ún.
Az ultrahang fejet vezessük be a hüvelybe az elülső boltozatba.
Keressük fel a méhnyak sagittalis (középvonali) hosszát, mely a nyakcsatornát bélelő nyálkahártyával lehetséges (ez a méhnyak állománytól eltérő ultrahang reflexiója /echogenitása/ miatt leheséges).
A nyálkahártya vonalának belső vége a belső méhszáj, ezáltal elkerülhető a méh alsó részével (isthmus) való összetévesztése.
A mérő kalipperrel mérjük le egyenes vonalban a távolságot a külső méhszáj echodens háromszög alakú területetétől a belső méhszáj V-alakú mélyedéséig.
A vizsgálatot végezzük el 2-3 perc múlva ismét.
Koraszülés előrejelzése tünetmentes nőknél.
Azoknál a nőknél, akiknek az előzményben koraszülésük volt, és azoknál akiknél méh fejlődési rendellenességük van, mint az egyszarvú méh, a méhnyak mérése szükséges a terhesség 14. és 24. hét között 2 hetente.
Azoknál az eseteknél, ahol nincs ilyen előzmény, a méhnyakhossz mérés a 20-24. hét között szükséges.
A koraszülés esélyének hét napon belüli előrejelzése azoknál, akik fenyegető koraszülés miatt állnak kezelés alatt.
Azoknál a terheseknél, akiknél az átlagosnál nagyobb mennyiségű magzatvizet (polyhydramnion) állapítottak meg a 2. vagy 3. trimeszterben, a méhnyak mérése segíthet eldönteni vajon szükséges-e terápiás amniocentézis, azaz magzatvíz lebocsátás.
Azoknál a várandósoknál, akiknél császármetszést terveznek, a méhnyakhossz mérése segíthet eldönteni, hogy a tervezett műtétet a 37-38. héten kell-e elvégezni, vagy a 39-41. hétig lehet-e késleltetni.
Olyan várandósoknál, akiknél szülésindítás van folyamatban, és az indukció előtti mérés segíthet felmérni szükséges-e méhszájérlelés, illetve mennyi az esély a hüvelyi szülésre, vagy császármetszésre.
Terminus túllépésben, túlhordásos várandósoknál a méhnyak mérése a 41. hét után megjósolható az esélye a szülés spontán beindulásának, és a hüvelyi szülésnek a következő 10 napon belül.
Nagy változatosságot mutat a méhnyak a 22-30.
Hüvelyi ultrahang vizsgálat során a belső méhszáj tünetmentes tágulását is lehet észlelni.
Szakirodalomban a tágulást tölcséresedének (funneling) nevezzük.
Zárt belső méhszáj esetén T formájú a belső méshzáj.
A tágulás során Y, U vagy V alakú tölcséresedést lehet észlelni.
Úgy tűnik, az U alakú funneling a veszélyesebb, mert ebbe a burok is benyomul.
A méhnyak hossz mérés során néha látható az amnion üreg alján összegyűlt üledék, amint „suldge”-nak (iszapnak) nevezünk.
Azt már korábban megfigyelték, amelyik várandósnál ilyen üledék látható, akkor a koraszülés rizikója igen magas.
De mi ez a sludge, és miért lehet a fenyegető koraszülés jele?
Romero professzor és munkatársai amniopunctiot végeztek és leszívták ezt az üledéket.
Mikroszkóp alatt vizsgálva kiderült, hogy a sludge nem más, mint genny.
Tenyésztéses vizsgálatokat végeztek, és megállapították, hogy a leggyakrabban előforduló kórokozó nem a Streptococcus agalactiae volt, hanem főként intracelluláris paraziták, mint pl. Mycoplasma hominis? Ureaplasma, Mycoplasma.
Ezek a kórokozók nem tenyészthetőek szokványos módszerekkel.
Ezeket inkább PCR vizsgálattal lehet könnyen kimutatni, ha célirányosan küldjük vizsgálatra a mintát.
Valamint a partnert is kezelni kell, mert szexuális úton átadható kórokozókról van szó!
A méhszájseb népies elnevezése a nőgyógyász által a méhszájon látható különféle elváltozásoknak, egy a köznyelvben használatos gyűjtőfogalom, mely különböző, laikusok számára nehezen lefordítható eltérést takar: ectropium, cervicalisatio, méhnyakerózió, méhszájrepedés, leukoplákia, tagoltság, pontozottság.
Ezek az elváltozások kortól függetlenül - a pubertás kezdetétől a klimaxig - bármikor kialakulhatnak, akár szűz lányokat is érinthetnek.
A méh tojásnyi nagyságú szerv, ami méhtestből és méhnyakból áll.
A méhnyak hüvelybe nyúló alsó része tapintható a hüvelyboltozatban, melyet másképpen méhszájnak hívunk.
A méhszáj külső felszínét normálisan el-nem-szarusodó laphám borítja.
A méhnyakban váladékot termelő mirigyhám található.
Az elváltozás, mely a nők kb. 40%-ánál előfordul, egy kolposzkóppal látható eltérés, melyet sokszor sebnek mondanak, de valójában nem arról van szó, hogy egy apróbb sérülés, vagy vágás lenne a méhszájon.
A méhszáj külső felszínét normálisan el nem szarusodó laphám borítja, a méhnyakban pedig váladékot termelő mirigyhám található.
Az általa termelt sűrű nyák szinte dugót képezve lezárja a hüvely felől a méhüreget a kórokozók, és a felszálló fertőzések elől.
A méhnyakban lúgos, a hüvelyben savas a kémhatás.
Méhszájseb esetén a méhnyakcsatornában (cervix) jelen lévő hengerhámsejtek (mirigyhámsejtek) kikúsznak a méhszáj felszínére, és kiszorítják a normális esetben ott található laphámsejteket, ezért a vizsgálat során a nyakcsatorna körül a hám kissé vörösebb színű, és eltérő felszínű lesz.
Kialakulása legtöbbször a szervezet magasabb ösztrogénszintjével áll összefüggésben, de kialakulhat a hüvelyben zajló gyulladás miatt megváltozott kémhatás (a hüvely savas flórájának a lúgos kémhatás felé történő eltolódása) következtében is.
Hasonló hatása lehet a HPV fertőzésnek is.
Ezt a jelenséget az orvosi nyelv cervikalizációnak (cervicalisatio), vagy méhnyakeróziónak hívja.
Előfordulhat, hogy szülést követően a méhszáj tátong, és a méhnyak mirigyhámja kitüremkedik.
Ebben az esetben ektrópium (ectropium) a helyes megnevezés.
Ez szintén nem kóros jelenség.
Amennyiben a méhnyak mirigyhámja a méhszájon megjelenik, számára az ottani savas környezet nem megfelelő közeg, emiatt egyrészt a kórokozókkal szembeni védekezőképesség csökken, hajlamosabb a fertőzésekre, ami gyulladást provokál, a szövetek érzékenyebbé válnak a különböző behatásokra.
Ez magyarázza, például a szexuális együttlét után jelentkező enyhe vérzést.
Sok esetben éppen ez hívja fel a figyelmet a baj meglétére.
Másrészt a kikúszó hengerhámsejtek bő, lúgos kémhatású váladékot termelnek, amely végül kóros hüvelyi folyáshoz, folyamatos fertőzések kialakulásához vezethet.
Enyhébb, ill.
Az ectrópiumot, cervicalisatiót, ha nem okoz panaszt, és nem jár cytológiai (rákszűrés) eltéréssel, nem muszáj kezelni.
Kezelni kell azonban, ha házasélet során vérzés jelentkezik, vagy krónikus hüvelyi folyást okoz.
Megfigyelték, hogy ektrópium kezelése után javul a teherbeesési arány is.
Ecsetelés: Enyhe esetekben meg lehet próbálni a méhszájseb ecsetelését különböző érösszehúzó oldatokkal, mint pl.
Fagyasztás: A fagyasztás, vagy ún. krio-kezelés, csak akkor végezhető, ha a betegnek van 2 hónapon belüli negatív cytologiai eredménye.
Az eljárás lényege, hogy a kitüremkedő mirigyhámot lefagyasztjuk.
A fagyasztás által roncsolódott mirigyhám helyét később a normális laphám borítja be.
Lézeres kezelés: Szintén csak 2 hónapon belüli negatív cytologiai eredmény birtokában végezhető el.
Műtétet javaslunk, amennyiben az elváltozás kiterjedtebb, vagy a kolposzkóppal látható megjelenés, illetve a citológiai eredmény olyan jellegű, hogy szövettani vizsgálat elvégzése is indokolt.
Ilyenkor - érzéstelenítésben, vagy altatásban műtői körülmények között - a méhszájból kúp formájú darabot metszünk ki.
A méhszáj így kissé megrövidül, a műtét után hegesebb lehet, de ez hosszú távon többnyire nem okoz problémát.
Ugyanakkor lehetnek a műtétnek szövődményei: pl.
Éleskés kúp kimetszés: a méhszájból az elváltozást szikével metszük ki, és a sebszéleket varratokkal egyesítjük.
Elektromos kacs kimetszés (LEEP, loop conisatio): Egy magas elektromos frekvenciájú égető kaccsal az elváltozás kimetszhető.
A magas frekvencia miatt a szövet szélei nem égnek el mélyen, emiatt a kimetszett blokk szövettani vizsgálatra alkalmas marad.
Manapság már számos menstruációs eszköz érhető el a piacon, amelyek közül mindenki kényelme és belátása szerint használhatja a számára legmegfelelőbbet.
Az utóbbi években egyre nagyobb ismeretségre tesz szert az intimkehely, ami kiváltja az eldobható tamponokat, betéteket, és eddig talán sokak számára ismeretlen utakat nyitott, mind a spórolás, mind a környezetvédelem szempontjából.
Ám ahány gyártó, annyi féle kialakítású, formájú és méretű menstruációs kehely létezik.
Bárki megtalálhatja a tökéletes kelyhet, ami maximálisan kiszolgálja a menstruációja során.
Rengeteg tanács és útmutató található már, ami alapján kiválaszthatjuk azt az egyet, ami akár a következő 10 évben kíséri majd el.
A hüvelyünk - nagyon leegyszerűsítve - egy izmos falú, nyálkahártyával bélelt üreges tömlő.
Kifelé folyamatos összeköttetésben áll a külvilággal, a méh felé pedig a felülről benyúló méhnyakon, és annak közepén található méhszájon át van biztosítva az összeköttetés.
A hüvely hossza mindenkinél változó.
Pontosan a bemenettől a méhnyakig mért távolsággal lehet megadni, ezért gyakran, mint a méhnyak magassága emlegetik.
Átlagosan kb. 6-12 cm-t írnak a szakirodalmak, viszont ez nem egy kőbe vésett szám.
Egyénileg szintén nagy eltéréseket mutat, hiszen a ciklus során is folyamatosan változik a méh helyzete, ezzel együtt pedig a méhnyak magassága is.
Az első és legfontosabb dolog, hogy ismerjük a saját testünket és tisztában legyünk annak felépítésével.
Természetesen ehhez nyugodt és tiszta környezet szükséges.
Mint, már említettem, a hüvely fala nyálkahártyával borított, ezért tapintásra síkos és puha.
Ez a fal, egyenetlenségéből adódóan redőket vet - ami teljesen normális.
Mélyebben tapogatva, amint valami kevésbé puhább dolgot érintünk, meg is találtuk azt, amit kerestünk.
A belógó méhnyak ugyanis sima felszínű és sokkal keményebb tapintatú - mint, mondjuk az orrunk hegye.
Nagyjából egy meggymag nagyságát éri el, ami pedig körül van árkolva az úgynevezett hüvelyboltozattal.
Ha utána jártunk és már tudjuk, pontosan hogyan érhetjük el a méhnyakat, hol találjuk és alaposan megvizsgáltuk, következhet maga a mérés.
Semmilyen speciális eszközre nincs szükség, csupán az ujjainkra, azok közül is főleg a mutató és középső ujj a legalkalmasabb.
Számos praktika és tanács kering az interneten erre a célra, de talán az ujjpercekkel való mérés a legegyszerűbb és leggyorsabb.
Alacsony méhnyakról akkor beszélhetünk, ha a mérés során az első ujjperced tűnik csak el.
Ez körül-belül 4 cm-t vagy kevesebbet jelent.
Közepes állású a méhnyak, ha a hüvelyedbe benyúlva a második ujjperceket már nem látod.
Magas méhnyakkal rendelkezel, ha a teljes ujjaddal a hüvelyedben is csak nehezen vagy (ritkább esetben) egyáltalán nem éred el a méhszájadat.
Ez utóbbi két esetben, közepesen magas és magas méhnyak mellett főleg a menzesz intenzitása és a távozó menstruációs vér mennyisége befolyásolja döntően, mekkora legyen a kehely kapacitása.
A FUN CUP B mérete lehet megfelelő, ha közepesen magas vagy magas a méhszájad.
A tökéleteset nem mindig egyszerű megtalálni.
Összességében azonban elmondható, hogy pontos és alapos önismerettel sokkal könnyebb dolgunk lehet.
Ne felejtsük, hogy hosszú távra keresünk megoldást az ügyes-bajos dolgainkra.
A női reproduktív rendszer bonyolultabb, mint a férfiaké.
A méh (uterus) a kisemedencében elhelyezkedő, fordított körte alakú, elölről és hátulról, jobban mondva kissé felülről és alulról összelapított szerv.
Falát nagyrészt tömör simaizom alkotja.
Hossza 7-8, szélessége mintegy 5 cm.
30-120 grammot nyom.
Felépítéséből adódóan az orvosok három részét különítik el.
A hüvelytől haladva alsó része a méhnyak (cervix uteri).
A méhnyak boltozatszerűen a hüvelybe betüremkedő (portio vaginalis cervicis) és hüvely fölött elhelyezkedő (portio supravaginalis cervicis) része jól elkülöníthető.
A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása, röviden külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum).
A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), amit nevezhetünk méhszorosnak.
Lényegében ez a szűkület különítja el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus).
Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél.
A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása, röviden külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a méhszáj vagy belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum).
A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), nem szoktuk magyar névvel illetni.
Lényegében ez a szűkület különítja el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus).
Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél.
A reproduktív rendszer belseje és a külvilág közötti átjáró.
A méh és a hüvely közötti szűk átmenet.
A nyák két típusú gátat alkot:
- Fizikai gát: a nedves, ragacsos nyálkahártya a baktériumok és vírusok számára csapdát alkot - a nyák összetétele változik a menstruációs ciklus során.
- Vegyi gát: A nyákban található vegyi anyagok elpusztítják a baktériumok és vírusok egy részét.
A feltételezések szerint a nyák bizonyos fokú védelmet nyújt a méhnyak sejtjeinek és megnehezíti a HPV bejutását a méhnyak hámsejtjeibe.
A méhnyak mérete és alakja az életkor, paritás (az időre, természetes szüléssel világra jött gyermekek száma) és menstruációs státusz függvényében változik.
Szülés előtt a külső méhszáj egy apró, körkörös nyílás a méhnyak közepén.
A méhüregnek egy nagyjából 1 cm-es szakasza az isthmusra esik, és csatornaszerűen beszűkül.
El lehet képzelni, hogy amikor terhesség alatt a méh tágul, ez a szövettanilag is a méhhez kapcsolódó rész tágulni kezd, és bevonódik a méh üregébe, mintegy a harmadik hónaptól kezdve.
A méhtest ürege háromszögletű, résszerű lapos üreg (cavum uteri), melynek alsó csúcsa a hüvely és méhnyak felé esik, felső két csúcsa pedig a két méhkürtben, illetve a petevezetékekben (tuba uteri) végződik.
A méhnek a két tuba között és fölött elhelyezkedő domború ívvel lezárt végét nevezik fundusnak.
A méh a hüvely hossztengelyének folytatásában előrehajlik a hasfal felé, és ráfekszik a hólyagra (vesica urinaria), mintegy 30-40 fokos szöget bezárva a hüvely síkjával.
A méh fölött helyezkedik el a vékonybél (ileum nevű szakasza) és a vastagbél (colon sigmoideum), a méh mögött közvetlenül pedig a végbél (rectum) fekszik.
Ezért van az, hogy a méhet a végbél felől is lehet tapintani.
Egészen pontosan a portio cervix vaginalis van érintkezésben a végbél falával.
A méh falának három rétege közül a méh ürege felől a legbelső a méh-nyálkahártya (endometrium), amit többszörösen elágazó, faághoz hasonló rajzolatú redők tesznek tagolttá.
A nyálkahártya felszínét ún. egyrétegű csillós hengerhám takarja, melyben nyálkát termelő sejtek vannak elszórva.
A csillószőrök feladata, hogy a hasüregi nyílás felől a méh, és hüvely felé csapkodva fenntartsák a nyálkaáramlást.
Ez egyben az ürülés iránya, és a tüszőrepedéskor kiszabadult petesejteket is a méhüreg felé irányítja, ahelyett, hogy azok eltévedve a hasüregben ágyazódnának be.
A nyálkahártya-réteg magassága ivarérett korban a havi ciklusnak megfelelően az ösztrogén-koncentrációtól függően változik.
A tüszőrepedés idején, azaz félidőben éri el maximumát, hiszen ekkorra várható a megtermékenyült petesejtek beágyazódása.
Ha a nyálkahártya hiába várt, a menstruáció kezdetére lelapul.
A nyálkahártya alatt vékony kötőszövetes alaphártya fekszik, amit kívülről 1-3 cm-nyi, főként az egész szerv méretéhez képest nagyon vastag simaizom-réteg (myometrium) borít.
Belső rostjai körkörösen, a hüvely felé spirálisan futnak le, ami nyilvánvaló a szülésnél segíti a babát a szülőcsatornában.
Külső rétege hosszanti lefutású izomrostokból épül föl.
A méhnyak szöveti felépítése és működése kissé eltér a méhétől.
Nyálkahártyája nem részese a menstruációs változásoknak, izomrétege viszonylag szegényes, hiszen az izomrostok nem volnának kellően tágulékonyak szülés idején, márpedig a méhnyaknak ez az egyik legfontosabb feladata, a kinyílás.
A méh mindkét oldalán kötőszövetes lemez (ligamentum latum uteri, mesometrium) húzódik, melynek az a feladata, hogy a méhtestet összekösse a petevezetőkkel és a petefészkekkel, s rögzítse őket.
Benne vér-, nyirok-edények és idegek futnak.
Ezen kívül a méhet több más szalag is lazán rögzíti.
Magyar neve feladatára, latin neve formájára utal: tuba uterina.
Valóban kürtszerűen szélesedő, 10-13 cm hosszú járat, ami a méh felől indul (ostium uterinum tubae) a petefészkek felé, majd a medence oldalfalán felfelé futó része ún. ampullává tágul.
A végén felülről és elölről ráborul a petefészekre, és a hasüregbe nyílik.
Vége tölcsérszerű (infundibulum tubae unterinae), kimenetét a hasüreg felé a nyálkahártyaredők eléggé leszűkítik.
A tölcsér szélét rojtok (fimbriae tubae) zárják, melyek feladata a petesejtek beterelése a tubába.
Egy-egy rojt a petefészekhez is rögzül.
A rojtok végén a méhkürt nyálkahártyája az azt kívülről borító hashártyában folytatódik.
A méhkürt és petevezeték külső burkolata tehát savós hártya, ami a hashártya része.
Érdekes módon a nők hashártyája ezáltal teljesen jól megközelíthető a külvilág felől.
A méhnyak a méh kapuja, ezen tódulnak be a spermiumok a méhbe, másrészt ugyanez a kapu el is tudja zárni a méhet a külvilágtól a babavárás idejére.
Véd a hüvely felől támadó fertőzésektől is.
A méhnyak nyálkahártyájának mirigyei nyákos váladékot termelnek.
Az ebből összeálló nyákcsap kitölti és elzárja a méh nyakcsatornáját.
Érdekes módon a hímivarsejtek számára tökéletesen átjárható.
A ciklikus hormonváltozásokat a petefészkekben termelődő ösztrogén és progeszteron határozzák meg.
Az átlagosan 28 napos ciklust két nagyobb részre és összesen négy rövidebb fázisra szokás bontani.
Az első fázis a növekedési, szakszóval proliferációs (nyálkahártya sejtjeinek nagyarányú osztódása) fázis, a vérzés harmadik-negyedik napján veszi kezdetét, és nagyjából a 14. napig tart.
A petefészek ebben az időszakban buzgón termeli az ösztrogéneket, melynek nyomán a vérben lévő ösztrogén nagy része tőle származik.
Hatására a nyálkahártya mintegy 5 mm-esre vastagszik, mirigyeinek működése is intenzív.
A nyálkahártyába vadonatúj, spirál alakban képződő erek nőnek.
A méhnyakban képződő nyák ebben az időszakban ösztrogénhatásra hígan folyó, hogy a spermiumok könnyen vehessék az akadályt, s eljussanak céljukig, a petevezetőn keresztül egészen a megtermékenyítendő petesejtig.
A 14.
Ezzel kezdetét veszi a második, szekréciós fázis, ami azt jelenti, hogy ekkor kezdenek működésbe a nyálkatermelő mirigyek.
Ez a fázis az utolsó menstruáció utáni mintegy 25. napig tart, közben a nyálkahártya 8 mm vastagra hízik.
A 21. nap táján képződik a legnagyobb mennyiségű és legsűrűbb.
Ebben a fázisban a progeszteron, azaz sárgatest-hormon mennyisége és hatása a meghatározó, ami a petefészekben a tüszőrepedés után hátramaradt sárgatest terméke.
A 25. nap után, ha hiába várt a méh a petesejt beágyazódására, és ezért semmilyen erre utaló jel nem érkezik a sárgatest felé, beszünteti fölöslegesnek bizonyuló hormontermelését, ami fenntartaná a nyálkahártya állapotát és a méh üregét védő sűrű nyákcsap "biztonsági zárát".
A hirtelen hormonhiány miatt a nyálkahártyát ellátó erek összehúzódnak, és a nyálkahártya tápanyag híján el is pusztul.
A 28. napon az összehúzódott erek újra kitágulnak, és oly sok vér áramlik a nyálkahártya-erekbe, hogy azok szét is szakadnak: ez az 1-3 napig tartó deszkvamációs fázis.
Ebben bekövetkezik a menstruációs vérzés, a nyálkahártya elhalt, ún. funkcionális rétege leválik a bazális rétegről, ami minden körülmények között megmarad.
Az ösztrogén hormon szintjének vérbeni emelkedésével megindul a nyálkahártya regenerációja, és minden kezdődik elölről.
Teljesen másképp alakul a méh működése és állapota, ha az ovuláció után megtermékenyül a petesejt.
Ekkor egy időre felfüggeszti ciklikus tevékenységét.
Az immár zigótává vált sejt azonnal osztódni kezd, és a megtermékenyülése utáni 5.-6. napon szedercsíra állapotban befúrja magát az épp szekréciós fázisát élő, befogadására a lehető legalkalmasabb állapotban lévő nyálkahártyába.
Amint kialakul a méhlepény, és nekilát HCG hormot termelni, jelt kap a sárgatest is, és ahelyett, hogy felfüggesztené hormontermelését, annál több progeszteront kezd termelni, de tovább termelődik a petefészekben az ösztrogén is.
A placenta idővel átveszi a progeszteron-termelés feladatát.
A növekvő magzat megnyújtja a méh izomzatát, ami erre válaszul csak azért nem húzódik össze, mert a progeszteron magas szintje megakadályozza azt.
A terhesség utolsó heteiben a progreszteron termelése csökkenni kezd, így előtérbe kerülnek az izom-összehúzódások.
A szülés a magzatvíz elfolyása után a tágulási szakasszal kezdődik, mely a méhizomzat erőteljes összehúzódásától a méhszáj eltűnéséig tart.
A kitolási szakaszban a magzat feje tágítja a szülőutakat, ami az oxitocin-hormon termelődése nyomán végül a méhösszehúzódások erősödését váltja ki.
A placentális szakaszban távozik a méhlepény és a magzati burok.
Az utófájások a méhizomzat összehúzódását jelentik, szerepe, hogy mérsékli a vérzést.
A szülés egyébként összességében csaknem fél liter vérveszteséggel jár.
A szülés után közvetlenül a méh 1 kilót nyom és 16-18 cm nagy.
A gyermekágy idején eredeti nagyságára zsugorodik.
A szülés után a méhnyálkahártya egy darabja a placenta helyén hiányzik.
Ezt a sebet kezdetben véralvadék fedi, s alatta megkezdődik a hámosodás, regenerálódás.
A szülést követő hat-8 hétben a méhnyálkahártya teljesen regenerálódik, a méh visszafejlődik.
A gyermekágy alatt a peteérés szünetel, az első menstruáció nagyjából a szülés utáni 6-8.