A méhmióma: Minden, amit tudni érdemes a gyakori nőgyógyászati elváltozásról

A mióma (teljes nevén: méh leiomyoma) egy olyan nem rosszindulatú daganat, ami a méhben vagy a méhen alakulhat ki, a méh izomszövetéből vagy a méh üregében lévő simaizom sejtekből ered. A mióma a leggyakoribb daganatos megbetegedés, ami a női nemi szervekben előfordul. Egyes becslések szerint miómák a nők 80%-ánál kialakulnak életük során - de nem mindenki tapasztal tüneteket és nem mindig van szükség kezelésre. Fontos felismernünk azt is, hogy mint a legtöbb nőket érintő betegség esetében láthattuk, a miómák kezelésében is óriási jelentősége van az életmódhoz kapcsolódó faktoroknak.

Mi az a mióma és milyen gyakori?

A miómák jól körülhatárolt, nem rosszindulatú kinövések a méh izomzatán. Ezek a sejtek a méhfalból nőnek ki, izom- és kötőszöveti sejtek alkotják. A miómákra hajlamosak vagyunk az idősödő nők betegségeként gondolni, pedig valójában az igazság az, hogy ezen elváltozások növekedése a korai 20-as, 30-as éveinkben indul el, és problémát a legnagyobb valószínűséggel a 40-es éveinkben fognak okozni. A mióma kialakulásának gyakorisága 25 éves kor felett növekszik, 35 év felett a nők több mint 20%-át érinti és maximumát a korai változókorban éri el. Az életkor előrehaladtával a menopauzáig gyakorisága folyamatosan nő, utána nagyon ritka.

A méh úgy kell elképzelni, mint egy fejjel lefelé állított körtét, ami az ágyékban található, a medence magasságában. Normális méret esetén a méh nem nagy: csupán akkora, mint egy átlagos citrom. A méh feladata pedig az, hogy a várandósság alatt ebben nőjön és fejlődjön ki a baba. A probléma ott kezdődik, ha a méhben kinövések jelennek meg. Ezek a miómák. Ezek nőhetnek önmagukban is vagy csoportosan is.

A miómák mérete nagyon változó - a mikroszkopikustól egészen a grapefruit méretűig mindenféle előfordulhat. A méretük igen széles határok között változhat, néhány milliméterestől akár dinnye nagyságúig is terjedhet, átmérőjük 1 mm-től egészen 20 cm-ig terjedhet. Gyakran a terhességben tapasztalathoz hasonló méretűvé teszik a méhet, ezt az összehasonlítást a leírásukban is használják (16 hetes méh méretű, 24 hetes méh méretű, stb).

Mióma - rák?

Rövid válasz: Nem. Hosszabban pedig: szerencsére rendkívül ritka, hogy a mióma olyan változásokon menjen keresztül, amit ráknak vagy rosszindulatú daganatnak nevezhetünk. A kinövések rákká alakulása olyannyira ritka, hogy kevesebb, mint 0,28%-ban alakul át a mióma rosszindulatúvá: azaz 350 esetből egyszer. Ennek ellenére a mióma azonnali részletes kivizsgálást igényel, ha a rendszeres nőgyógyászati vizsgálaton kiderül, hogy hirtelen növésnek indult a mióma. Ha pedig a menopauza időszakában alakul ki a mióma, akkor mérettől függetlenül további kivizsgálásra van szükség.

A mióma típusai és elhelyezkedése

A miómák fajtáit elsősorban aszerint különböztethetjük meg, hogy a méhen belül hol alakulnak ki. A kinövések jelentkezhetnek a méh belső vagy külső részén is.

• Nyálkahártya alatti mióma (submucosus): Ennél a fajtánál a kinövések a méhüregben alakulnak ki - ott, ahol a várandósság alatta baba is növekszik. Ilyen esetben a duzzanat „belenő az üres részbe” a méh közepén.
• Méhfali mióma (intramuralis): Ezek a duzzanatok közvetlenül a méh falában alakulnak ki. A méhfalat pedig úgy kell elképzelni, mint egy ház falait. Méhfali mióma esetén ebben a falban alakulnak ki a kinövések.
• Hashártya alatti mióma (subserosus): Ez a fajta kinövés már a méh külső részén található. Ilyenkor a duzzanatok közvetlenül a méh külső falán találhatók. A szubszerózus forma kikocsányosodhat, vérellátást kaphat a hashártyából, leválhat a méh faláról is. Ekkor parazitás miómáról beszélünk.
• Kocsányos mióma: Ez a legritkább fajtája a jóindulatú méhkinövéseknek. Ezek a kinövések is az előzőhöz hasonlóan a méh külső falán találhatók. Ilyenkor azonban a kinövés a méhfalhoz egy vékony száron keresztül kapcsolódik. Ezek a kinövések képen gombaszerűen néznek ki: egy vékony kocsány után egy sokkal szélesebb fejrész következik.

A miómák alakja leginkább gömbre vagy gombára hasonlíthat. Abban az esetben, ha nincsen szára, olyankor olyan, mint egy gömb. Ha szára is van, akkor leginkább egy gombára hasonlíthat. A kinövések mérete, száma és helye minden egyes esetben egyedi - nem lehet előre megmondani, hogy kiben milyen jellegű kinövés tud megjelenni.

A mióma kiváltó okai és kockázati tényezői

A mióma kialakulásának pontos okai ismeretlenek. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy a legtöbb nőnél a kinövések abban az időszakban alakulnak ki, amikor termékenyek: azaz jellemzően 14-45 éves kor között. Pontosan látjuk, hogy a növekedésük erősen hormonvezérelt, a túlzott ösztrogén hatást tekintjük a miómák kialakulásához vezető út első kövének. Szintén erősen táplálja a növekedésüket az inzulinszerű növekedési faktorok jelenléte.

Számos olyan kockázati tényező van, ami növeli az esélyét a mióma kialakulásának:

• Hormonális egyensúlyhiány: A mióma növekedését a női nemi hormonok, például az ösztrogén és a progeszteron szintjének változásai befolyásolják. A hormonok szintje befolyásolja a miómák méretének növekedését vagy csökkenését. Ha a hormonok szintje magas, akkor a miómák növekedésnek indulhatnak - például terhesség során, az első trimeszterben a miómák kb. egyharmada növekszik. Menopauza alatt és után, amikor a hormonok szintje lezuhan, a miómák is jellemzően zsugorodni kezdenek.
• Genetika: Ha a családban egyenesági felmenői között volt olyan, akinek méhében jó- vagy rosszindulatú daganat alakult ki, akkor nagyobb a kockázata annak, hogy Önnél is kialakuljon a betegség. A miómák háromszor gyakoribb a fekete nők körében, mint a fehérek, az ázsiaiak vagy a latin-amerikaiak között, és fiatalabb korban is jelentkeznek, jellemzően erőteljesebb tünetekkel.
• Életmód és környezeti tényezők: A túlsúly szintén rizikót jelent, ilyenkor ugyanis jelentősen magasabb az ösztrogén és a növekedési faktorok szintje is a vérben. A jelentős túlsúllyal rendelkező nők kockázata a miómák kialakulására kétszer-háromszor nagyobb a normál testsúlyú nőkhöz képest. Az endokrin diszruptorok felelőssége a folyamatban vitathatatlan. Ezeket az anyagokat az NIEHS olyan kemikáliákként írja le, amelyek megzavarják a hormonrendszer működését, ezáltal idézve elő fejlődési, reproduktív, neurológiai vagy immunológiai károsodásokat.
• Étrend: Rizikótényezőnek számít például a D-vitamin hiány, ami általánosnak mondható a nők körében. A vörös húsok, felvágottak gyakori fogyasztása mellett hiányzik az étrendünkből a megfelelő mennyiségű zöldség és gyümölcs, valamint a halak is, amelyek nagyon hatékonyan előznék meg a miómák kialakulását.
• Magas vérnyomás és metabolikus szindróma: Vannak bizonyítékok, amelyek alátámasztják, hogy a magas vérnyomás mind a miómák kialakulásában, mind a növekedésükben szerepet játszik. A magas vérnyomás jelentősen gyakoribb azokban a nőkben, akik miómákkal küzdenek, és a vérnyomás növekedésével a miómák mérete is növekszik. Ezekből az okokból kifolyólag a metabolikus szindróma is kockázatot jelent.
• Korai menstruáció és késői menopauza: Ha már fiatalon, az átlagos 12 éves kornál hamarabb elkezdődik a menstruáció, vagy ha még 55 éves korban nem kezdődött el a változókor, az is növelheti a mióma kialakulásának esélyét.
• Gyermektelenség: Akinek nincs gyermeke vagy még nincs gyereke, annál könnyebben alakulnak ki a kinövések a méhen.
• Traumák: Nem utolsó sorban pedig meg kell említenünk, hogy mind az érzelmi, mind a szexuális traumák növelik a miómák előfordulásának gyakoriságát.

A méhmióma tünetei

Nem minden nő tapasztalt tüneteket a mióma miatt, de a számok azt mutatják, hogy 3-ból 1 nőnek különböző panaszok nehezítik az életüket a betegség miatt. A kisebb miómák rendszerint tünetmentesek, csak nőgyógyászati rutinellenőrzéssel - sokszor hasi vagy hüvelyi ultrahanggal - fedezhető fel. Nagyobb mióma esetében azonban már könnyen megjelenhetnek tünetek. A tünetek egy része nagyon hasonló az endometriózis tüneteihez, így gyakran nehéz különbséget tenni a két állapot között.

A mióma lehetséges tünetei a következők:

• Erős menstruáció: A miómák esetén a menstruáció erősebb lehet a megszokottnál, mind a fájdalmakban, mind a vérzés erősségében. Hosszabb, 7-9 napos menzesz, átázás miatt óránként cserélt tampon vagy betét, a normális mennyiségűnél nagyobb vérzés, vérrögök megjelenése menstruáció során.
• Rendellenes vérzés: Menstruációs időszakon kívül is jelentkező hüvelyi vérzés (pecsételő, illetve együttlét után jelentkező kontakt vérzés).
• Fájdalmas menstruáció: A mióma miatt a menstruáció fájdalmasabb lehet, mint általában. Görcsös fájdalom elősorban menstruáció során.
• Alhasi fájdalom és telítettség: A kinövések miatt telítettségérzést tapasztalhat az alhasban, kismedencei fájdalom és nyomás, puffadás.
• Gyakori vizelés és vizelési nehézség: Ha a mióma nyomást gyakorol a húgyhólyagra. Visszatérő húgyúti fertőzések.
• Székrekedés vagy hasmenés: Ha a mióma a beleket nyomja.
• Derék- és lábfájás: A derékfájásnak nőgyógyászati okai is lehetnek, amelyek nem is olyan ritkák.
• Fájdalmas nemi együttlét.
• Termékenységi problémák és terhességi komplikációk: A miómák hatással lehetnek mind a fogantatás sikerességére, mind a már létrejött terhességek kimenetelére.
• Fáradtság és gyengeség: Erős vérzés okozta vérszegénység miatt.

A tünetek súlyosabbak lehetnek menstruáció alatt. A miómák idővel méretükben változhatnak, így a tapasztalt fájdalom mértéke is. Menopauza után a tünetek enyhülni szoktak, mivel a hormonszint is lecsökken a testben.

Diagnózis és kivizsgálás

A mióma felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kezelési lehetőségek legszélesebb köre elérhetővé váljon. Mivel a miómák rengeteg nő életét nehezítik meg, kulcsfontosságú, hogy részletes információval bírjanak erről az állapotról. Ez hozhat áttörést a kezelésben, ez által lesz elkerülhető a rengeteg felesleges gyógyszeres kezelés és operáció is. A kisebb miómák általában tünetmentesek és sokszor nem igényelnek tennivalót, nagyobb méret és szám esetén azonban kezelést igénylő elváltozás.

Az anamnázis felvétele után, az elsődleges fizikai vizsgálat során általában a méhet tapintják meg és megvizsgálják a méhnyakot is. Eszközös hüvelyfeltárással a hüvelyfalak és a méhnyak vizsgálható meg. A bimanuális vizsgálat során a hüvelybe vezetett ujjakkal a méhnyak rögzítése történik majd a külső kéz ujjai e körül a rögzített pont körül tapintják át az egész női kismedencét. Így állapítva meg a petefészkek és a méh normális vagy esetleg attól eltérő állapotát (pl. petefészek ciszták, miómák elhelyezkedését).

A mióma diagnózis felállításához elengedhetetlen az ultrahang vizsgálat, amely pontosabb képet biztosít a kóros sejtszaporulatról. Egyes esetekben a szakemberek más vizsgálatokat is javasolhatnak a mióma kizárása vagy diagnosztizálása érdekében, például hüvelyi kenetet, hysteroszkópiát (a méh belső felületének vizsgálata), vagy biopsziát (a szövetminták részletes vizsgálata). Pontos diagnózis felállításához nőgyógyászati szakvizsgálat és ultrahang vizsgálat, esetenként MR szükséges, melynek segítségével mérete és elhelyezkedése pontosan meghatározható.

A mióma és a teherbeesés

Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy hogy befolyásolják-e a miómák a teherbeesés esélyeit, és hogy növelik-e a vetélés kockázatát. A rövid válasz: talán, bár nem valószínű. Időnként azonban előidézhetnek bizonyos problémákat, amelyek járhatnak ilyen hatásokkal is. A termékenységi problémákkal küzdő nők 5-10 százalékának van miómája, ami inkább azt mutatja, hogy az állapot milyen mértékben érinti a termékeny korban lévőket, semmint azt, hogy milyen hatással van a termékenységre.

Van olyan adat, amely szerint a mióma önmagában is lehet oka a meddőségnek (nagyjából az összes eset 1-2 százalékában), ez azonban ellentmondásos, és a legtöbb kutatás megerősíti azt, hogy a miómák nincsenek hatással a termékenységre. A miómához kapcsolódó szövődmények azonban (például a petevezetők elzáródása) vagy a beágyazódási nehézségek azokban az esetekben, amikor a méh nyálkahártyája erőteljesen érintett, már okozhatnak problémákat.

A miómák az összes terhesség 0.1-10.7 százalékában fordulnak elő. Annak ellenére, hogy az elváltozások mérete a terhesség alatti hormonhatások miatt jellemzően nő, csak nagyon ritkán okoznak komplikációkat. Az igazán nagy miómák ritkán okozhatnak vetélést, koraszülést, fekvési rendellenességet, lepényleválást, erős vérzést a szülés után, de az összkép azt mutatja, hogy a mióma léte nem befolyásolja erősen a terhesség kimenetelét. Azok a nők, akiknek van miómájuk gyakrabban hozzák világra gyermeküket császármetszéssel, annak ellenére is, hogy még a 10 cm feletti méretű miómáknál is nagyjából az esetek 70 százalékában teljesen biztonságos a hüvelyi szülés. Nem tisztázott, hogy a gyakoribb császármetszés oka a valódi orvosi indokokban, vagy a tudás hiányában áll.

Mióma kezelése

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a kezelési tervet a mióma típusa, a kapcsolódó tünetek súlyossága, az elváltozás mérete és helyzete valamint a nő kora, preferenciái és gyermekvállalási tervei határozzák meg. Legtöbbször, ha a mióma kicsi, és nem okoz erős tüneteket, vagy a menopauza idejéhez közel alakul ki semmilyen kezelésre nincsen szükség a gondos követésen kívül.

Életmódbeli változtatások és természetes megoldások

Az étrendnek és életmódnak kiemelt szerepe van a miómák tüneti kezelésében, illetve a miómák növekedésének megelőzésében is. A természetes megoldások segíthetnek a gyökérokok feltárásában, és hatékonyak lehetnek abban, hogy a nők elkerülhessék a radikális beavatkozásokat.

Az első, kritikus lépés a miómák kezeléséhez kapcsolódó életmód változtatásban az, hogy egészséges ösztrogén szintet alakítunk ki:

• Felejtsd el a műanyagot!
• Vörös húsok és sertés helyett válassz hüvelyeseket és halat!
• Iktasd ki a tejtermékeket! Ezek ugyanis dugig vannak inzulinszerű növekedési faktorokkal, amelyek nem hagyják, hogy az immunsejtek hatékonyan végezzenek azokkal a sejtekkel, amelyek növekedése nem kívánatos.
• Figyelj az A-vitamin bevitelére!
• Ne fogyassz alkoholt!
• D-vitamin: A D-vitamin hiánya igazoltan hozzájárul a miómák kialakulásához, a D-vitamin pótlás pedig igazoltan csökkenti az esélyed arra, hogy miómád legyen.
• Zöld tea kivonat: Mind a miómák méretét, mind a tünetek súlyosságát csökkentheti. Egy tanulmány szerint négy hónapnyi használatot követően a mióma mérete 32 százalékkal csökkent, a kapcsolódó tünetek súlyosságában is ugyanilyen mértékű enyhülésről számoltak be.
• Fürtös poloskavész: Ezt a gyógynövényt évszázadok óta azokra az állapotokra használták, amelyek tünetei kísértetiesen emlékeztetnek a miómák tüneteire. 2014-ben egy kisebb study azt az eredményt hozta, hogy 12 héten keresztül 40 mg-ot fogyasztva belőle, közel 30 százalékkal lehet csökkenteni a mióma méretét.
• Edzés: Elképesztő mértékben csökkentheti a miómák méretét. Nemcsak a súlyvesztéshez járul hozzá, de javítja a kismedence keringését, növeli a méh tónusát, és javítja a bélmozgást is. Mindenképpen legyen része a napjaidnak 1 óra séta, jóga, tánc, vagy bármilyen mozgás, amit örömmel végzel.

Gyógyszeres kezelések

A konvencionális terápiákra óriási szükség van azokban az esetekben, amikor a mióma jelentős nyomot hagy az életminőségeden (erős vérzés, erős fájdalmak stb. miatt). Mindig az az optimális ezek közül, amelyik a legkisebb, a tünetek enyhítéséhez éppen elégséges mértékben avatkozik be.

• IUD (hormontartalmú méhen belüli fogamzásgátló eszközök, pl. Mirena): Azokban az esetekben merülnek fel, amikor a mióma nem deformálja a méh üregét. Csökkentik a vérzés és a fájdalom mértékét, de önmagukban nem alkalmasak a mióma kezelésére.
• GnRH agonisták: Akár 30-64 százalékkal is csökkenthetik a miómák méretet a kezelés 3-6. hónapja között az ösztrogén termelés csökkentése, és a progeszteron termelés elősegítése által. A mellékhatásaik között előfordulnak hőhullámok, fejfájás, hüvelyszárazság, csökkent libidó, izom és ízületi fájdalmak, depresszió, enyhe pecsételő vérzés. A csontsűrűség csökkenése is előfordulhat, ez azonban visszafordítható.
• Hormonális gyógyszerek: A mióma tüneteinek kezelésére alkalmazhatóak a hormonális gyógyszerek, amelyek csökkenthetik a mióma méretét és a vérzést. Ezek a gyógyszerek például a progeszteron, a GnRH-agonisták vagy a kombinált fogamzásgátlók.

Műtéti beavatkozások

A nagyobb miómák esetében gyakran használnak előzetes kezelésként leuprolid acetátot, amely segíthet abban, hogy a lehető legkevésbé invazív műtéti lehetőséget válasszák. A műtéti eltávolítás akkor indokolt, ha a daganat súlyos tüneteket okoz, vagy akadályozza a terhesség létrejöttét.

• Miomektómia: A mióma műtéti eltávolítása az egyik leggyakrabban alkalmazott kezelési lehetőség, amely során a mióma eltávolításra kerül. A nők 15-30 százaléka tapasztalja a miómák kiújulását a műtétet követő 5 évben. Ritkán, de előfordulhat, hogy a méhnyálkahártya hegesedése veszélyt jelent a későbbi terhességek kialakulására, ezért fontos, hogy a műtéti beavatkozást leginkább azokra az esetekre tartsuk fenn, amikor a nő már nem tervez gyermeket vállalni, vagy ha a mióma kezelése semmilyen konzervatív módon nem valósítható meg.
• Minimálisan invazív műtétek (laparoszkópia, hiszteroszkópia): A legkorszerűbb eljárások, a hiszteroszkópia és laparoszkópia. Ezek a beavatkozások a legkisebb megterheléssel járnak. Előnyük, hogy a méh épen marad, lehetséges a gyermekvállalás.
• Mióma embolizáció: A mióma méretének csökkentésére szolgáló minimálisan invazív kezelési lehetőség. Ez a beavatkozás a mióma tápláló erét zárja el, csökkentve a mióma méretét és a vérzést.
• Méheltávolítás (hiszterektómia): Nagy méretű, súlyos panaszokat okozó miómák műtéti megoldása lehet a méheltávolítás, amennyiben a páciens már nem szeretne több terhességet vállalni, és minden egyéb lehetőség - természetes, hagyományos, minimálinvazív műtéti egyaránt - kudarcot vallot, és a betegség masszívan befolyásolja az életminőséget.

tags: #mehszaj #magassagaban #myomagoc