Ez a cikk részletesen bemutatja a női reproduktív rendszer egyik legfontosabb részét, a méhszájat, valamint a testünk központi szervét, a rekeszizmot (diaphragma). Kiemelt figyelmet fordítunk az anatómiai felépítésre, a fiziológiai működésre, a lehetséges elváltozásokra és azok kezelési módjaira, különös tekintettel a terhesség és szülés alatti szerepükre.
A méhszáj anatómiája és funkciója
A méh (uterus) körte alakú szerv, melynek hossza körülbelül 7-8 cm, és a kismedencében helyezkedik el. Felépítéséből adódóan az orvosok három részét különítik el: a méhfenék (fundus uteri), a méhtest (corpus uteri) és a méhnyak (cervix uteri). A méhnyak alsó 1/3-a „belóg” a hüvelybe, ezt a részt nevezzük méhszájnak, vagy portiónak. A méh nyaka vaskos, rugalmas falú, igen keskeny csatornával rendelkezik.
A méhnyak hüvelybe érő szakaszán található a méh külső nyílása, röviden külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a méhszáj vagy belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum). A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), amit méhszorosnak is nevezhetünk. Lényegében ez a szűkület különíti el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus).
A méhszáj felszínét a hüvelyhez hasonlóan el nem szarusodó laphám (nyálkahártya) borítja. A cső belső felszínét hengerhám borítja, ami nagy mennyiségben termel sűrű nyákot. A méhnyak váladék mennyisége és összetétele hormonális hatás következtében a ciklus során változik. A méhnyak a méh kapuja, ezen tódulnak be a spermiumok a méhbe, másrészt ugyanez a kapu el is tudja zárni a méhet a külvilágtól a babavárás idejére. Véd a hüvely felől támadó fertőzésektől is. A méhnyak nyálkahártyájának mirigyei nyákos váladékot termelnek, melyből összeálló nyákcsap kitölti és elzárja a méh nyakcsatornáját. Érdekes módon a hímivarsejtek számára tökéletesen átjárható.
A méhnyak és a menstruációs ciklus
A ciklikus hormonváltozásokat a petefészkekben termelődő ösztrogén és progeszteron határozzák meg. Az átlagosan 28 napos ciklust két nagyobb részre és összesen négy rövidebb fázisra szokás bontani.
- Proliferációs fázis: A vérzés harmadik-negyedik napján veszi kezdetét, és nagyjából a 14. napig tart. A petefészek ebben az időszakban buzgón termeli az ösztrogéneket. Hatására a nyálkahártya mintegy 5 mm-esre vastagszik, mirigyeinek működése is intenzív. A méhnyakban képződő nyák ebben az időszakban ösztrogénhatásra hígan folyó, hogy a spermiumok könnyen vehessék az akadályt, s eljussanak céljukig.
- Szekréciós fázis: Ez a fázis az utolsó menstruáció utáni mintegy 25. napig tart, közben a nyálkahártya 8 mm vastagra hízik. Ebben a fázisban a progeszteron, azaz sárgatest-hormon mennyisége és hatása a meghatározó, ami a petefészekben a tüszőrepedés után hátramaradt sárgatest terméke. A 21. nap táján képződik a legnagyobb mennyiségű és legsűrűbb nyák.
Ha a méh hiába várt a petesejt beágyazódására, a sárgatest beszünteti fölöslegesnek bizonyuló hormontermelését. A hirtelen hormonhiány miatt a nyálkahártyát ellátó erek összehúzódnak, és a nyálkahártya tápanyag híján el is pusztul. A 28. napon az összehúzódott erek újra kitágulnak, és oly sok vér áramlik a nyálkahártya-erekbe, hogy azok szét is szakadnak: ez az 1-3 napig tartó deszkvamációs fázis. Ezt követően a méhnyálkahártya újraépülése megkezdődik.
Méhszáj elváltozások és kezelésük
A méhszájseb kifejezés a köznyelvben elterjedt gyűjtőneve a méhszájon található elváltozásoknak. Az elváltozás lényege, hogy a méhnyak csatornáját borító hengerhám és a laphám határa, ami általában a nyakcsatorna nyílásánál található, a felszín irányába húzódik, vagyis a hengerhám a méhszáj felszínére terjed. Ezért nem szerencsés az elváltozást sebnek titulálni, ami tulajdonképpen egy hámhiányt jelent. Amennyiben az ectropium nem okoz panaszt, nem szükséges kezelni, tulajdonképpen nem betegség, hanem állapot és még csak kórosnak sem igazán mondható, hiszen igen gyakori a fiatalok között.
A méhszájon megtelepedő baktériumok folyamatos hüvelyfertőzést, folyást okozhatnak. A „méhszájseben” található számos mirigysejt nagy mennyiségű lúgos váladékot termel, mely egyrészt tartósan fennálló folyás formájában okoz kellemetlenséget, másrészt a lúgos kémhatása a normál hüvelyflóra többségét adó lactobacillusok számára kedvezőtlen. Így túlsúlyba kerülhetnek az egyébként kis számban jelenlévő, vagy éppen a méhszájon kolonizálódott baktériumok.
A méhnyakrák szűrésének célja a rák megelőző kóros hámelváltozások időben történő észlelése. A méhszájat nőgyógyászati vizsgálat során hüvelyfeltárást követően vizsgálhatjuk, mely során egy speciális mikroszkóp segítségével tekintjük át a méhszáj külső felszínét borító hámot. A méhszájat borító sejtek alaposabb vizsgálatára a cytológiai vizsgálat szolgál. Magas rizikójú HPV fertőzések kóros hámelváltozáshoz, kontrollálatlan sejtosztódáshoz, majd hosszú évek után méhnyakrák kialakulásához vezethetnek.
A kezelési lehetőségek a következők:
- Hámroncsoló ecsetelőszerek: Ezek hátránya, hogy általában több ecsetelés szükséges és az eredményesség igen kétséges.
- Fagyasztás: Folyékony nitrogén vagy egyéb gáz alkalmazásával egy speciális fagyasztó eszközzel lefagyasztják, ezáltal roncsolják a méhszáj felszínét.
- Elektromos hurok: A beavatkozás során a felszín lemetszése történik, azonban nem szikével, hanem egy nagyfrekvenciás elektromos hurokkal. Előnye, hogy vágás közben rögtön vérzést is csillapít, így nincs szükség varratokra.
A méhnyak, vagy méhszájrepedés általában szülések kapcsán, esetleg terhesség megszakítás során alakulhat ki. Szülés után közvetlenül feltárják a hüvelyt és átnézik a szülőcsatornát, az esetleges sérüléseket, így a méhszáj repedését is összevarrják. Sajnos a méhszáj sokszor a varrat ellenére sem gyógyul megfelelően. A nyakcsatorna nyílása ilyen esetekben tátong, abba fertőzést okozó baktériumok könnyebben feljutnak, krónikus méhnyak gyulladás alakulhat ki.
A szülés folyamata és a méhszáj szerepe
A szülés a magzatvíz elfolyása után a tágulási szakasszal kezdődik, mely a méhizomzat erőteljes összehúzódásától a méhszáj eltűnéséig tart.
A vajúdás szakaszai | 3D animáció (2/2)
A vajúdás és a méhszáj tágulása
Az első fázis a vajúdás. Ilyenkor tágul ki a méhszáj, majd megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. A szakasz időtartama egyénenként eltérő. Első szülésnél általában hosszabb ez a folyamat, míg második vagy többedik szülésnél gyakran rövidebb. Az első, azaz latens fázisban elkezdődik a méhszáj kitágulása, de még nem jelentkeznek erős fájások. A szakasz akár 24 órát is eltarthat. Ebben az időszakban a szülési fájások már rendszeresen és egyre gyakrabban jelentkeznek. Megnő a fájások ideje és erőssége is.
A méhszáj legegyszerűbb ellenőrzése a szülész orvos vagy a bába kézzel történő hüvelyi vizsgálatával történik. Ez pontatlanabb és szubjektívebb a hüvelyi ultrahang vizsgálatnál. Mégis a legtöbb terhesgondozási találkozáskor, valamint a kórházi vizsgálatnál kézzel vizsgálnak. A kézi ellenőrzés fenyegető koraszülés esetén még káros is lehet, ha a vizsgáló az ujjával a nyakcsatornába hatol. Ezzel tágíthat a nyakcsatornán, vérzést okozhat, és a vizsgálat következtében beinduló folyamatok ronthatják a méhszáj helyzetét.
Először szülő nőkön a folyamat a méhnyak megrövidülésével, elvékonyodásával, a nyakcsatorna kifejtődésével kezdődik. Majd amikor a méhszáj tágulása megkezdődik, a méhnyak már csak papírvékonyságú lemezként tapintható. A méhszáj először csak 1-2 centiméter tágasságú, majd fokozatosan tágul 6-8 centiméterre. Amikor a tágulás befejeződik, 9-10 centiméter körül, a méhnyak „eltűnik”, már nem tapintható. Ismételten szülő nőkön a szülés megindulásakor a külső méhszáj 2-4 centiméterre, a belső 1-2 centiméterre nyitott, de a méhnyak még nem rövidült meg. A szülés folyamán a méhszáj megnyílásával egy időben a méhnyak fokozatosan megrövidül és kifejtődik.
A méhnyak állapotának értékelése: Bishop- és Martius-score
A méhnyak állapotának, érettségének megítélésére használható mind a Bishop-, mind a Martius-score. Névadóik, Bishop és Martius is német szülészorvosok voltak a XX. században. A vizsgálat során a szülész a megadott tulajdonságokat pontokkal értékeli, majd a pontok összege alapján dönt a további teendőkről. Például szülésmegindítás szükségessége esetén, burokrepesztést csak Bishop-score 9, Martius-score 10 pont felett végeznek.
Kitolási és placentális szakasz
Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi.
A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő. A szülést követő 2 órán keresztül az újdonsült család együtt tölti az aranyórát, fontos szakasza ez a szülővé válás folyamatának. Ilyenkor a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg.
A rekeszizom (diaphragma) tudnivalói
A rekeszizom (diaphragma) elhelyezkedését és funkcióját tekintve is központi szervünk. A kupola alakú rekeszizom testünk legnagyobb izma. Elválasztja a hasüreget a mellüregtől. Szabályozza a két üreg közötti nyomásviszonyokat, működteti a tüdőket. Elöl a szegycsonthoz, körben az alsó bordákhoz, hátul a gerincoszlophoz csatlakozik.
Mély belégzésben és hosszú kilégzésben úgy mozog, mint egy dugattyú (belégzéskor lefelé - kilégzésben felfelé). A rekeszizom minden más izomhoz hasonlóan összehúzódásra és elernyedésre képes. Belégzés alatt összehúzódik, lelapul, a mellkas térfogata megnő. Ennek következtében a mellüregben negatív nyomás - szívó hatás jön létre, ezáltal a levegő a tüdőkbe áramlik. Kilégzés során a rekeszizom elernyed, bedomborodik a mellkasba, a tüdőkből a levegő kiáramlik.
A rekeszizom diszfunkció és a reflux
A rekeszizom mozgásához beidegzés is szükséges, ezt a központi idegrendszer irányítja, az ún. rekeszizomi idegen (nervus phrenicus) keresztül. A mindennapokban számos tényező hatására romolhat a rekeszizom teljesítménye. Ilyen pl. a stressz, a helytelen testtartás, az inaktivitás. Koronavírus fertőzés után tünetmentes betegség után is kialakulhat rekeszizom diszfunkció, ami a poszt-COVID gyengeség, fáradékonyság, nehézlégzés kialakulásában szerepet játszhat.
A reflux és a rekeszizom kapcsolata: a rekeszizomban található egy hurokszerű képlet (LES hurok - alsó nyelőcső záróizom), amely megakadályozza a gyomorsav visszaáramlását a nyelőcső felé. Ha a rekeszizom ereje csökken, akkor ez a hurok is gyengébb lesz, nem lesz képes megakadályozni a visszaáramlást - kialakul a reflux.
A rekeszsérv (hiatus hernia vagy hernia diaphragmatica) az az állapot, amikor a gyomor a has- és mellüreget elválasztó rekeszizom nyílásán keresztül részben a mellüregbe türemkedik. A rekeszsérv viszonylag gyakori betegség, a refluxos panaszok egyik előidézője, bár a pontos előfordulási gyakorisága nem ismert. A leggyakoribb panasz ugyanis a savas reflux (gastro-oesophagealis reflux, GERD), vagyis a gyomorsav visszaáramlása a nyelőcsőbe, ami sérv nélkül is kialakulhat. A sav égő fájdalmat okozhat a gyomor felső részén vagy a mellkasban, a szegycsont mögött. A rekeszsérv tünetei ezért azonosak a reflux tüneteivel: az égő érzés fekvés és előrehajolás esetén fokozódik, esetleg nyelési nehézséggel is párosul.
A rekeszsérv kialakulására hajlamosít minden olyan állapot, ami a hasűri nyomás fokozódásával jár. Ilyen lehet pl. a gyakori erős köhögés, a terhesség, egy erősebb tüsszentés, székrekedés miatti erőlködés, erős hányás, elhízás. Ezeken kívül a sérv előfordulási valószínűségét növeli a dohányzás, drogfogyasztás, és a stresszes életmód.
A rekeszsérv diagnózisa és kezelése
Attól függően, hogy a gyomornak mely része kerül a rekeszizom fölé, két sérvtípus különböztethető meg:
- Csúszósérv: Az esetek 90-95 százalékában alakul ki, amikor is a gyomor-nyelőcső átmenet (gyomorszáj) és a gyomor egy része is a rekeszizom fölé kerül.
- Paraoesophagealis rekeszsérv: Lényegesen ritkább forma, amikor a gyomorszáj a rekesz alatt marad, és csak a gyomor egy része (az úgynevezett fundus) préselődik a nyelőcső mellett a mellüregbe.
A rekeszsérv diagnózisának felállítása mindkét esetben a gyomor-bélrendszer felső részének tükrözésével történik. Sor kerülhet mellkas röntgenre, illetve a nyelőcső kontrasztanyagos vizsgálatára is. A rekeszsérv orvosi kezelésére csak abban az esetben van szükség, ha a betegnek komolyabb panaszai vannak. Enyhébb esetben elegendő lehet az ágy feji végének megemelése, akár egy magasabb párna segítségével. Ha a fenti életmódbeli változások hatására nem javulnak a tünetek, akkor gyógyszeres kezelésre is lehetőség van. Az orvos két savcsökkentő gyógyszercsoportot, az úgynevezett protonpumpa-inhibitort és/vagy az úgynevezett H2-receptor-blokkolót szokta felírni a panaszok csökkentésére.
Ritkán előfordul, hogy a gyomorsav okozta panaszok a gyógyszeres kezelés ellenére is súlyosak maradnak (nyelési nehézség jelentkezik, étel visszaáramlása). Ilyenkor sebészi beavatkozás válhat szükségessé. A rekeszsérv műtétet ma már ideális esetben laparoszkópos módszerrel is el tudják végezni, így nincs szükség nagy hasi vágásokra, nem alakulnak ki hegek és a komplikációk valószínűsége is lényegesen alacsonyabb. A ritkább előfordulású paraoesophagealis rekeszsérv esetén komplikációként előfordulhat, hogy a mellüregbe türemkedő gyomorrészlet strangulálódik. Ez heves fájdalommal jár és azonnali operációt igényel.
tags: #mehszaj #ele #helyezheto #diaphragma