A méhnyálkahártya szerkezeti elváltozásai: okai, tünetei és kezelése

A női szervezet csodálatos, természet által megalkotott rendszerében a méhnyálkahártya - orvosi nevén endometrium - minden hónapban lenyűgöző változásokon megy keresztül. A méh üregének belső felszínét többrétegű mirigyhám borítja, mely különösen hormonérzékeny. A petefészek által termelt tüszőhormon és a sárgatest hormon hatására jelentős szöveti változásokkal fejlődik.

A ciklus folyamán a hormonális változások hatására először megvastagszik, majd - ha nem történik meg a megtermékenyülés - lelökődik, ez váltja ki a menstruációs vérzést. Ideális körülmények között az endometrium kb. 8-14 mm vastag az ovulációtól a ciklus végéig tartó időszakban. Ez ad otthont és tápanyagot a megtermékenyített petesejtnek, támogatja a sikeres beágyazódást és a korai terhesség egészséges megtartását.

Vékony méhnyálkahártya: okai és tünetei

Az endometrium vastagsága szervezetünk belső egyensúlya szempontjából érzékeny tükör. Amikor a méhnyálkahártya nem éri el a termékenységhez, egészséges ciklushoz az optimális vastagságot, annak hátterében többféle ok állhat. A sikeres beágyazódáshoz 8-12 mm-es méhnyálkahártyára van szükség. Az ennél vékonyabb endometrium nem lesz alkalmas az embrió befogadására.

Mi okozhat vékony méhnyálkahártyát?

A vékony méhnyálkahártya, orvosi nevén atrófiás endometrium, számos tényező következménye lehet:

• Ösztrogénhiány: Az ösztrogén a fő “építő” hormon a női ciklus első, proliferációs (felépülési) szakaszában, mely serkenti az endometrium növekedését, előkészítve azt a megtermékenyült petesejt beágyazódására. Ha ösztrogénhiány lép fel (akár agyalapi mirigy, pajzsmirigy vagy petefészek működési probléma miatt), a nyálkahártya növekedése elmarad. A csökkent ösztrogénszint adódhat pajzsmirigy túlműködésből, a tüszőérlelő hormon (FSH) hiányállapotából, progeszteron tartalmú gyógyszer túladagolásából, de okozhatja a dohányzás, a depresszió, a hosszú ideje tartó alultápláltság, vagy épp a hirtelen fogyás is.
• Korábbi nőgyógyászati beavatkozások vagy fertőzések: Előfordulhat, hogy korábbi nőgyógyászati beavatkozások (pl. méhkaparás, polip-, mióma műtétek), vagy krónikus méhüregi fertőzések (pl. endometritisz) miatt a méh falának egészséges szerkezete sérül. Ennek következménye lehet a hegesedés (Asherman-szindróma), ami akadályozza a nyálkahártya normális felépülését. Műtéti méhtisztítás, abortusz (sérült méhnyálkahártya) is hozzájárulhat ehhez.
• Életmódbeli tényezők: A modern világban egyre jelentősebb tényező a folyamatos stressz, a rendszertelen alvás, a hiányos vagy egyoldalú táplálkozás, túlzott fogyókúra, intenzív sport vagy akár az ösztrogénhöz hasonló hatású (xenoösztrogén) vegyi anyagoknak való hosszabb kitettség.
• Gyógyszerek mellékhatása: Bizonyos gyógyszerek - például hosszabb távon szedett progeszteron-alapú fogamzásgátlók, hormonterápiák, kemoterápiák - mellékhatásként a méhnyálkahártyát felépítő hormonok szintjét csökkenthetik, vagy az endometrium épülését mérséklik. Hosszú ideig szedett fogamzásgátló tabletta is okozhatja. Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy kapcsolat van a vékony méhnyálkahártya és a napi több ezer mg mennyiségben bevitt C-vitamin között.
• Egyéb tényezők: Felborult hormonháztartás, a méh, petefészkek alulteljesítése, a kismedence elégtelen vérellátása, gyulladása, nemi úton terjedő betegségek, a méhtest fejletlensége, rendellenesen fejlődött reproduktív szervek, genetikai hajlam mind hozzájárulhatnak.

A vékony méhnyálkahártya általában nem egyetlen ok következménye, hanem a felsoroltak kombinációja teremti meg a problémát.

A vékony méhnyálkahártya tünetei

A vékony méhnyálkahártya - bár gyakran rejtetten marad - számos női ciklusprobléma hátterében húzódhat meg. A legtöbb esetben nincs különösen érezhető, jól elkülöníthető testi jele a vékony méhnyálkahártyának, bizonyos tünetek mégis árulkodók lehetnek. Ezek elsősorban a nem megfelelően működő hormonháztartás következményei, netán valamilyen kóros elváltozás vagy veleszületett állapot ismertetőjelei:

• Rövid, kevés vagy rendszertelen menstruáció: Az egyik legjellegzetesebb tünet, ha a menstruációs vérzés mennyisége csökken, a szokásosnál rövidebb ideig tart a vérzés, vagy esetleg teljesen kimarad egyik-másik hónapban. A menstruációs ciklus szabálytalansága - az átlagosnál rövidebb vagy hosszabb ciklus, a havi menstruáció kimaradása.
• Fájdalmas menstruáció.
• Kevésbé fejlett nemi jellegek: például 16 éves kor feletti első menstruációs, keskeny medence, alulfejlett mellek, túl rövid hüvely.
• Az orgazmus hiánya.
• Fájdalmas együttlétek.
• A korai klimaxhoz hasonló tünetek, melyek az ösztrogénhiányt jelzik: túlzott izzadás, hőhullámok, alvászavar, izomgörcsök, cikluszavarok, túlzott szőrnövekedés, migrén.
• Sorozatos vetélések.
• Meddőség: A vékony méhnyálkahártya terhesség megtartására alkalmatlanná teheti a méhet.

A vékony méhnyálkahártya diagnosztizálása

A leghatékonyabb módja a vékony endometrium felismerésének a nőgyógyászati ultrahangvizsgálat (transzvaginális UH). A méhnyálkahártya vastagsága hüvelyi ultrahang során ellenőrizhető. Amennyiben meddőség gyanúja áll fenn, és egy ilyen jellegű - ovuláció környéként elvégzett - vizsgálat során az endometrium nem éri el a 8 mm-t, úgy arra lehet következtetni, hogy a sikertelen terhességek mögött a vékony méhnyálkahártya áll. Ekkor elkezdődhet az okok feltárása. A ciklus közepén, ovuláció után mért értékek alapján dől el, hogy a nyálkahártya valóban vékonyabb-e a kívánatosnál.

Bizonyos esetekben (pl. többször sikertelen beágyazódás, korábbi műtétek, fertőzés gyanúja) szükség lehet méhüregi biopsziára vagy további képalkotó vizsgálatokra. Az endometrium biopszia és a méhnyálkahártya mintavétel segítenek feltérképezni a nyálkahártya szerkezetét, esetleges gyulladásos vagy hormonális eltéréseit.

A vékony méhnyálkahártya kezelése

A vékony endometrium problémájának felismerése után a legtöbb nőt természetesen érdekli, milyen lehetőségeket kínál az orvosi (nyugati) gyakorlat. Bár a vékony méhnyálkahártya kihívást jelent, nem reménytelen helyzet. A méhnyálkahártya regeneráló kezelések (pl. hormonális támogatás, méhüregi beavatkozások, életmódváltás) segíthetnek a méhnyálkahártya vastagságának növelésében.

Orvosi kezelések

• Hormonpótló terápiák: A leggyakoribb orvosi kezelés a hormonális egyensúly helyreállítására törekszik, leggyakrabban ösztrogéntartalmú készítményekkel (pl. tapasz, tabletta vagy injekció formájában).
• Érpályát támogató szerek: Egyes esetekben alkalmaznak a méhnyálkahártya vérellátását javító gyógyszereket.
• Méhüregi problémák korrekciója: Szükség esetén sebészeti beavatkozással (pl. hegszövet eltávolítása) korrigálhatók a mechanikai akadályok.

A hormonális készítmények gyors, célzott hatásukkal jelentős javulást eredményezhetnek. Azonban sok nő esetén mellékhatások (pl. hangulatingadozás, emlőfeszülés) léphetnek fel. A nyugati medicina pontos, gyors diagnosztikát és indokolt esetben hatékony beavatkozást is kínál. Az első lépés mindig a részletes nőgyógyászati vizsgálat és a jól időzített hüvelyi ultrahang, amely pontos képet ad az endometrium vastagságáról és szerkezetéről.

Természetes méhnyálkahártya vastagítás

A testünk egyensúlya - főként a hormonrendszer finom hangolása - nem kizárólag orvosi beavatkozás vagy hormonkezelés útján állítható helyre. Az emberiség évszázadok óta alkalmazza a gyógynövényeket a női egészség megőrzése és helyreállítása céljából. A modern kutatások pedig ma már pontosan igazolják: számos gyógynövény olyan fitohormonokat, flavonoidokat, antioxidánsokat, gyulladáscsökkentő hatóanyagokat tartalmaz, amelyek képesek támogatni a menstruációs ciklus, különösen a méhnyálkahártya regenerációs folyamatait.

• Gyógynövények:
  • Fehér fagyöngy tea: Az áztatással elkészített tea, napi egy csészével fogyasztva nagyban hozzájárul a méhnyálkahártya erősítéséhez.
  • Palástfű tea: A hagyományos, forrázással elkészített palástfű teából, a ciklus második felében elegendő napi egy csészényit meginni ahhoz, hogy erősítse a méhet, javítsa a kismedencei vérkeringést és hozzájáruljon a méhnyálkahártya vastagításához.
  • Zsálya: A zsályalevélből készült forrázott tea segít növelni az ösztrogén szintet. Napi két-három csészényit javallott fogyasztani belőle a ciklus első napjától az ovuláció napjáig.
  • Málnalevél tea: A ciklus első felében javasolt a fogyasztása, mivel rengeteg E-vitamint tartalmaz. Forrázással kell elkészíteni, és napi 2-3 csészével is meg lehet inni a belőle készült teát.
• Étrend-kiegészítők:
  • E-vitamin: A méhnyálkahártya erősítésére hatékony megoldást jelent az E-vitamin, melyből naponta 400 NE mennyiséget ajánlott szedni.
  • Omega-3 zsírsavak: A jótékony élettani hatásuk mellett, a tüszőérlelő hormon (FSH) termelődésére is hatással vannak, mely elengedhetetlen a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából fontos megemelkedett ösztrogén szinthez.
  • Ligetszépe olaj: A méhnyálkahártya erősítése szempontjából, már napi 1-2 kapszula nagy segítséget jelenthet.
  • Lenmag olaj: A benne található lignanok - ösztrogén termelést serkentő hatásuknál fogva, nagy szerephez jutnak a méhnyálkahártya erősítése szempontjából. A ciklus első felében javasolt salátákhoz és más ételekhez adva fogyasztani.
• Méhpempő: A tiszta méhpempő bizonyítottan a termékenység egyik igen hasznos segítője. Rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz: fehérjét, nyomelemeket, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, aminosavakat, enzimeket, előhormonokat, gyulladáscsökkentő hatóanyagokat, vitaminokat és több mint 150 féle biológiai aktív anyagot. A méhpempőben található előhormonok és B-vitaminok az emberi szervezeten belül képesek serkenteni az olyan hormonok termelődését, melyeknek szintje lecsökkent. Így képes természetes megoldást nyújtani például a tüszőérlelő (FSH) és az ösztrogén hormonok hiányára is.
• Táplálkozás:
  • Gránátalma: Napi fogyasztása hozzásegít a felborult hormonháztartás helyreállításához, továbbá kiváló gyulladáscsökkentő hatásáról is ismert.
  • Ananász: A benne lévő bromelain enzim jótékonyan hat a méhnyálkahártya optimális működésére.
  • Béta-karotinban gazdag ételek: Sárgarépa, édesburgonya, paradicsom és kajszibarack.
  • Diófélék: Az Omega-3 zsírsavak is befolyással vannak a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából.
  • Zeller, édesgyökér, lestyán, komló: Segítik a méhnyálkahártya erősítését.
  • Kerülendő ételek: Túl sós, túl csípős és a zsíros, bő olajban készült ételek.
• Testmozgás: A kismedencei vérkeringés, valamint a méhnyálkahártya erősítése érdekében ajánlott a napi rendszeres mozgás beiktatása.
• Stresszkezelés: Feszültség alatt a szervezet mindent a „túlélésre” irányít, ilyenkor nem jut ”energia” a női szervekhez. Találd meg azt a relaxációs módszert (meditáció, mindfulness, autogén tréning, illóolajos fürdő, gyógyteázás, olvasás), amely a női, elfogadó minőségeket erősíti.

Megvastagodott méhnyálkahártya

A méhnyálkahártya megvastagodása, orvosi nevén endometriális hiperplázia, szintén komoly nőgyógyászati problémákat okozhat. A méhnyálkahártya a ciklus folyamán a hormonális változások hatására először megvastagszik. Ideális körülmények között az endometrium kb. 8-14 mm vastag az ovulációtól a ciklus végéig tartó időszakban. Ha a megvastagodás mértéke meghaladja az egészséges határokat, az orvosi beavatkozást igényelhet.

Mi utalhat megvastagodott méhnyálkahártyára?

Súlyos betegségre utalhatnak az alábbi tünetek:

• Menopauza utáni vérzés: A menopauzával a menstruációs ciklusok leállnak, a vérzések megszűnnek. Bármilyen vérzés ebben az időszakban azonnali orvosi figyelmet igényel.
• Rendkívül erős és elhúzódó vérzés: A ciklusok lerövidülnek, közben pedig pecsételő vérzés jelentkezik.
• Vizelési zavarok és alhasi fájdalom.

Mi okozhatja a megvastagodott méhnyálkahártyát?

• Hormonális egyensúlyhiány: Az ösztrogén túlsúly (éppen ezért gyakoribb menopauza után, illetve PCOS-ben) a leggyakoribb ok. A lerakódott zsírsejtek képesek fokozni az ösztrogén termelését, ami negatív hatással van a hormonháztartásra.
• Polipok vagy daganatok: Jóindulatú polipok és rosszindulatú daganatok is állhatnak a méhnyálkahártya vastagodása mögött. A méhpolip az egyik leggyakoribb, általában jóindulatú méhelváltozás, ami bármely életkorban előfordulhat, de a 40-50 éves korosztálynál a leginkább jellemző. A méhnyálkahártyapolip egy mirigyeket, stromákat és ereket tartalmazó, rendellenes növekmény, nagysága a pár milliméterestől az egész méhűrt kitöltőig változhat.
• Endometriális hiperplázia típusai:
  • Egyszerű hiperplázia: Akkor beszélhetünk róla, ha a méhnyálkahártya sejtjei túlzott növekedésnek indulnak, de nincs szerkezeti változás.
  • Komplex hiperplázia: Az egyszerű hiperpláziához mérten ebben az esetben sokkal zsúfoltabb és szabálytalanabb mirigyszerkezet alakul ki az endometriumban.
  • Komplex atipikus hiperplázia: A legsúlyosabb típus, amely akkor alakul ki, ha a szabálytalan mirigyszerkezet mellé atípusos sejtek társulnak. Ez növelheti a rák kialakulásának a kockázatát.

Diagnózis és kezelés

A vastag méhnyálkahártya diagnosztizálása többféle módon történhet:

• Kismedencei ultrahang és transzvaginális ultrahang: Az esetek jelentős többségében ezt alkalmazzák először a vizsgálaton. Az ultrahang csak az eltérést tudja feltárni, hogy a nyálkahártya megvastagodott, de a sejtszintű eltérések kimutatására nem alkalmas.
• Méhnyálkahártya biopszia: Rendkívül fontos az elváltozás jellegének és típusának pontos azonosításához.
• Hiszteroszkópia: Fontos lehet a méhnyálkahártya vizsgálatakor, és szükség esetén a méhpolip hiszteroszkópos eltávolítására is lehetőséget ad.
• MRI vizsgálat: Rosszindulatú elváltozás gyanúja esetén indokolt.

A vastag méhnyálkahártya hatékonyan kezelhető úgynevezett progesztin terápiával. Ha valakinél az életmódváltás mellett a gyógyszeres kezeléssel visszaállt a hormonális egyensúly, akár 6-12 hónap után befejezhető a kezelés, és a páciens egészségesen élhet. Csak indokolt esetben alkalmazzák, amikor például nagyon magas a rák kialakulásának a kockázata a műtéti beavatkozást. Ha a sejtburjánzás már máshol is jelen van a testben, sugár- illetve kemoterápia is segítheti a gyógyulást.

Méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)

A méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis) a méh üregét bélelő nyálkahártya gyulladásos állapota, amely potenciálisan hatással lehet a termékenységre és az általános életminőségre. Ez az állapot gyakran jár kellemetlen tünetekkel, mint a szokatlan folyás, kismedencei fájdalom, és ha nem kezelik időben, komolyabb szövődményekhez is vezethet.

Mi az a méhnyálkahártya-gyulladás?

A méh üregét bélelő nyálkahártya (endometrium) egy vastag, simaizomból felépült szerv, a méh belsejében kórokozóktól aránylag védett, így gyulladásához a kórokozók bejutása a hüvelyből a méh nyakcsatornáján keresztül jöhet létre. Az egészséges nyakcsatorna hám által termelt sűrű, kocsonyás váladék jó záródugója és védelme a méh üregének. A méh nyakcsatornájának gyulladása esetén a kórokozók feljuthatnak a méh nyálkahártyájára és ott is gyulladásos állapotot teremthetnek. Ez rózsaszínű véreskés folyásként megjelenhet a hüvelyben. A gyulladt hám hormonirányított többrétegűvé fejlődése zavart szenved, a lobosság krónikussá válása elhúzódó vérezgetést jelenthet. Az állapot akut és krónikus formákba sorolható, az akut endometritisz jellemzően röviddel a kiváltó eseményt követően jelentkezik feltűnőbb tünetekkel.

Kiváltó okok

Az endometritiszt elsősorban fertőzések okozzák, gyakran szülés, vetélés vagy a méhbe való behatolással járó orvosi beavatkozások, például a kürettálás, spirál felhelyezés után.

• Kórokozók bejutása: A legtöbbször a kórokozók bejutását a méhüregbe a méhen belüli fogamzásgátló eszköz, közismertebb nevén a spirál okozza. Egyrészt felhelyezésekor a hüvelyből felsodródhatnak a kórokozók, másrészt a nem megfelelő eszközméret miatt tartósan nyomódik, irritálódik a méhnyálkahártya és létrejön a gyulladt állapot. Az eszközt a hüvelyboltozattal összekötő, oda kilógó eltávolító fonál is felvezetője lehet hüvelyi kórokozóknak.
• Műtéti beavatkozások: Nagyfelületű méhnyálkahártya gyulladás jöhet létre méhüregi műtét, terhesség megszakítás, vagy méhnyálkahártya műszeres eltávolítása, méhkaparás (abrasio) után. Hiszen a méh teljes belfelülete a takaró védőhámjától megfosztott sebbé válik, amely könnyen befertőződhet.
• Nemi úton terjedő fertőzések (STI): Bizonyos esetekben szexuális úton terjedő fertőzések, például chlamydia vagy gonorrhea is okozhatja.
• Szülés utáni állapot: Szülés után a méhizomzat tökéletlen összehúzódása, a pangó, nem kiürülő gyermekágyi folyás másodlagosan befertőződhet (ez az úgynevezett gyermekágyi láz).
• Polipok és miómák: A nyálkahártyából kiinduló, sokszor dióbélnyi méretű nyálkahártya megvastagodások, úgynevezett polipok is jó alapot adnak a gyulladásnak. A méh nyálkahártyájához közeli miómás gócok a rosszabb nyálkahártya-tapadás miatt szintén kiváltó okot jelenthetnek.

Tünetek

Az endometritisz tünetei az enyhétől a súlyosig terjedhetnek, ezek közés tartozik a kismedencei fájdalom, a kóros hüvelyi folyás, amely lehet bűzös szagú, a szabálytalan menstruációs vérzés, a láz is. Sok nőnél, különösen a krónikus endometritiszben szenvedőknél előfordulhat, hogy a tünetek csak enyhék, vagy egyáltalán nem jelentkeznek, így az állapotot alapos orvosi vizsgálat nélkül nehéz diagnosztizálni.

• Kismedencei fájdalom.
• Kóros hüvelyi folyás, amely lehet bűzös szagú.
• Szabálytalan menstruációs vérzés.
• Láz.

Diagnózis és kezelés

Az endometritisz diagnózisa klinikai értékelés kombinációját foglalja magában, beleértve a részletes kórtörténetet, kismedencei vizsgálatot és diagnosztikai vizsgálatokat, például endometriális biopsziát, ultrahangot vagy vérvizsgálatot a gyulladás és a lehetséges kórokozók jelenlétének megállapítására. A kezelés általában antibiotikummal történik. Azokban az esetekben, amikor nemi úton terjedő fertőzés az ok, mindkét partnernek szüksége lehet kezelésre az újrafertőződés megelőzése érdekében.

Kiterjedt méhnyálkahártya-gyulladás esetén antibiotikus védelemben műszeres nyálkahártya eltávolítást, küretet (méhkaparást) végzünk. A lobos hám eltávolításával így lehetőséget adva a hám alsó, regeneráló rétegének, a bazális hámnak, hogy hormonhatásra gyorsan új, egészséges hám épüljön fel. A méhnyálkahártya a petefészkek hormonjai hatására gyorsan fejlődő, vastagodó úgynevezett funkcionális rétegei menzesz alkalmával lelökődnek, így kevésbé súlyos esetben van esély a gyulladt rétegek távozásával spontán gyógyulásra is.

Adenomyosis

Az adenomyosis jóindulatú kórkép, melyről akkor beszélünk, ha a méhnyálkahártya (endometrium) alsó rétegének mirigyei és a mirigyek közötti szöveti állomány (stroma) a méhizomzat rostjai közé terjednek. Jellemzően a késői reproduktív kor betegsége. Az adenomyosis másik neve joggal lehet endometriosis interna is.

Az adenomyosis és az endometriosis közötti különbségek

Napjainkban a nőgyógyászati kórképek közt jelentős helyet foglalnak el az endometriosisos elváltozások is, mely kórképnél a teljes (a méhüregi szerkezettel teljesen megegyező) méhnyálkahártya a méhüregen kívül, a női kismedencében vagy egyéb hasűri szerveken megtapadva helyezkedik el és a női ciklusnak megfelelő változásokat mutatva (új nyálkahártya-képződés, menstruáció alkalmával bevérzés) az érintett szerven és annak szöveteiben komoly elváltozásokhoz vezethet és komoly panaszokat, szövődményeket okozhat. Az endometriosis inkább a korai reproduktív kor megbetegedése.

Feltehetően adenomyosis esetén a méhnyálkahártya alsó rétegének szöveti állománya és mirigyei közel sem mutatnak akkora ciklusos aktivitást, mint a teljes méhnyálkahártya, és a késői reproduktív korban a petefészkek működésében is gyakrabban fordulhat elő a peteérés elmaradása (anovulációs ciklus), így a nyálkahártya ciklusos megvastagodása is elmaradhat. A részleges méhnyálkahártya-szigetek tehát adenomyosis esetében a méhizomzatba kerülnek és elhelyezkedésük szerint lehetnek a méhfalban vagy annak méhüregi, belső vagy hashártya által borított külső, méhfelszínközeli részén is. Ennek megfelelően a tünetek is változatosak lehetnek.

Az adenomyosis tünetei

Az adenomyosis tünetei a gócok elhelyezkedésétől függően változatosak lehetnek:

• Terméketlenség, vetélés, rendetlen vérzés: A méhnyálkahártya alatt, a méhfal üregi részéhez közel eső részen helyet foglaló adenomyosisos gócok akadályozhatják a pete beágyazódását a méhnyálkahártyába.
• Fájdalmas menstruációs tünetek (dysmenorrhoea): Akadályozva a méhnyálkahártya zavartalan leválását.
• Bőséges és hosszantartó vérzéses tünetek: A döntően méhfalban levő adenomyosisos elváltozások a méhizomzat zavartalan összehúzódását akadályozva okozhatnak ilyen tüneteket.
• Krónikus alhasi fájdalom: A hashártyaborítékhoz közel eső, tehát a méhfelszínhez közeli adenomyosisos gócok a hashártyát nyomva olyan fájdalmat okozhatnak, mely a ciklustól függetlenül is fennállhat.

Hogyan diagnosztizálható az adenomyosis?

A diagnosztikájában a képalkotó eljárások, így az ultrahang, MRI alkalmazása jelentett nagy előrelépést. UH-vizsgálat alkalmával a méhizomzatot megvastagodottnak találjuk és szerkezete lyukacsos -“svájci sajt”-ra emlékeztető képet mutat a méhizomzat és benne az adenyomyosisos szigetek váltakozása miatt, ahol a “lyukak” jelzik a rendellenes helyre került méhnyálkahártyát és a számuk pedig a méhizomzat érintettségét.

Az UH, MRI megjelenése előtt a diagnózis felállításában a klinikai tünetek: vérzés, alhasi fájdalom, meddőség és a vizsgálat során talált megnagyobbodott, esetleg egyenetlen felszínű méh észlelése segíthette a szakembert, hogy adenomyosisos elváltozásra gyanakodjon és végezzen szükség szerint curettage-t vagy végső esetben méheltávolítást. Még napjainkban is csak a szövettani vizsgálat adhat biztos választ, biztos diagnózist ebben a kérdésben.

Mitől alakulhat ki az adenomyosis?

Az adenomyosis létrejöttében a genetikai adottságok (veleszületett kötőszöveti gyengeség), hormonális változások (terhesség, vetélések, maga a reproduktív kort irányító ciklus) mellett kérdésként felmerülhet, hogy a méhen vagy méhüregben végzett műtétek, műszeres beavatkozások vagy a szülés folyamán fellépő veszélyhelyzetek pl. szívósan tapadó lepény leválasztása a méhfalról mennyiben járulhatnak hozzá ahhoz, hogy ez a kórkép általában a késői reproduktív korra kialakulhasson.

Az adenomyosis kezelése

A fellépő tünetek enyhítése mindenképpen konzervatív, gyógyszeres megoldás mellett szólhat, tekintettel arra, hogy az elváltozás jóindulatú - tehát: vérzéscsillapítás, fájdalomcsökkentés a fő irányvonal kezdetben, illetve a ciklus hormonális felfüggesztése is szóba jöhet, figyelembe véve a 40-50 éves korban végzett hormonterápia tromboembóliás szövődményeinek veszélyeit is, és amennyiben a beteg kórtörténetében bármi erre utaló adat felmerül, akkor lehet indokolt a méhtest műtéti úton való eltávolítása. A műtéti, radikális út választásának megfontolása azért is indokolt lehet, mert a késői reproduktív kor időszakában már remény lehet a ciklus spontán megszűnésére és a változókorral együtt járó ahormonális állapotra, melyben az adenomyosisos panaszok megszűnhetnek ugyan, de a hormonhiánnyal együtt járó változókori tünetek új, szintén nehéz kérdéseket vethetnek fel a szakember számára.

tags: #mehnyalkahartya #szerkezete #felritkult