A méhnyálkahártya receptivitásának vizsgálata: kulcs a sikeres teherbeeséshez

Az ismételt sikertelen beültetések fizikailag és mentálisan is megterhelőek egy nő számára. Az IVF eljárások sikerrátája 30-60% körüli. Ez a szám azért relatíve alacsony, mert ahogyan a nem mesterséges fogantatás esetében, itt is számos faktor van, amit kizárólag a természet irányít. A visszaültetés ismétlődő kudarcát számos tényező okozhatja, többek között genetikai, immunológiai és hormonális okok egyaránt. Az okok közül az egyik legtöbbet vizsgált tényező a méhnyálkahártya befogadóképessége, más néven receptivitása.

Az endometrium a méh üregét borító nyálkahártya, amelybe az embrió megpróbál beágyazódni, és ha ez sikeres, megkezdődik a terhesség. A méhnyálkahártya fogékonysága (receptivitás) segítségével meghatározható a beültetés optimális időszaka (implantációs ablak, WOI). Szakorvosi javaslatra több olyan endometrium (méhnyálkahártya) vizsgálat is elvégezhető, melyek segíthetnek feltárni a sikertelenség okát, mivel az endometrium állapotával kapcsolatban adnak információt.

Az implantációs ablak és az ERA teszt

A kutatások szerint létezik egy körülbelül 24 órán át tartó „implantációs (beültetési) ablak”, amely a ciklus azon napját jelöli, amikor a méhnyálkahártya alkalmassá válik az embrió befogadására. A nők többségénél az implantációs ablak a várt időpontban lesz, azaz a peteérést követő 5. napon. Azonban az implantációs zavarral küzdő nők egy részénél ez az időablak eltolódhat. Ezekben az esetekben jelenthet megoldást a BioER teszt, amellyel meghatározható, hogy esetlegesen az implantációs ablak a számítotthoz képest korábbra vagy későbbre esik.

Az implantációs ablak, azaz az a pontos időpont meghatározásához, amikor a méhnyálkahártya készen áll az embrió befogadására, az ERA-teszt (Endometrial Receptivity Analysis) alkalmazható. Az eredmények segítenek meghatározni a megfelelő hormonális előkészítést és annak időtartamát is. Az ERA tesztet optimális esetben az embrióátültetés előtt egy ciklussal korábban végzik el. A teszthez szükséges szövetet a méhnyálkahártya biopsziájával nyerjük. Az eredmények alapján minden páciens számára egyénileg meghatározhatjuk a megfelelő embrióátültetési időpontot.

Az Endometriális Receptivitás molekuláris genetikai vizsgálata (BioER teszt)

Előfordulhat, hogy meddőségi kivizsgáláson átesett pácienseknél optimális feltételek mellett alkalmazott asszisztált reprodukciós eljárásnál a beültetett embriók megfelelőnek tűnnek, azok közül mégsem tapad meg egy sem a méhnyálkahártya falán. Ezekben az esetekben jelenthet megoldást Endometriális Receptivitás molekuláris genetikai vizsgálata, amellyel meghatározható, hogy a menstruációs ciklus mely napjaira esik az ún. implantációs ablak.

A teszt során újgenerációs szekvenálással (NGS) 72 gén kifejeződésének vizsgálatára kerül sor. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban. Ha a teszt eredménye „Receptív”, akkor az implantációs ablak vélhetően a teszt elvégzésének időpontjára esik. Ha a teszt eredménye „Nem-receptív”, akkor az implantációs ablak eltolódott, azaz nem a várt időszakban befogadó a nyálkahártya.

A BioER teszt IVF sikerességét támogató hatásosságáról a szakorvosok véleménye megoszlik. Javasoljuk, hogy mindenképpen kérjen visszahívást központunktól előzetesen, hogy minden információja meglegyen a teszt ciklusának megkezdése előtt.

Mintavétel és protokoll

• Az Endometriális Receptivitás vizsgálat, azaz BioER mintavétele vagy természetes ciklusban az LH csúcs utáni hetedik napon (LH+7); vagy a hCG adagolás utáni hetedik napon (hCG+7) történik, progeszteron készítmény szedése esetén az első dózis utáni ötödik napon (P+5).
• A mintavételes ciklus általában egy beültetési ciklussal azonos, mely protokollt előzetesen egyeztetni kell az IVF központtal, hiszen az eredmény birtokában a beültetést ugyanezen protokoll alapján javasolt elvégezni.
• A teszt elvégzésének ciklusában a 10. napon ultrahang vizsgálatot kell végezni, a mintavételt végző intézetben, annak ellenőrzésére, hogy minden rendben halad-e.
• A vizsgálathoz aspirációs endometrium biopszia szükséges, ún. endometriális mintavevő eszköz alkalmazásával, mely a méhszájon keresztül a méhüregbe felvezethető műanyag mintavevő cső. Ez nagyjából egy menstruációs görcshöz hasonló szintű fájdalomérzettel jár.
• A mintavétel során steril körülményeket kell biztosítani, mert a mikróbákkal történő esetleges kontamináció befolyásolja a vizsgálat eredményét. A cső RNS stabilizáló oldatot tartalmaz, mely gátolja a degradációt, ezáltal megőrzi a minta összetételét.
• Antibiotikumok szedése befolyásolhatja a teszt eredményét.

Méhnyálkahártya mikrobiom vizsgálata (EMMA és ALICE teszt)

A baktériumok egyensúlya az endometriumban fontos az embrió sikeres beágyazódásához. Ha kórokozó baktériumok vannak a méhben, ez az egyensúly megbomolhat. Az ALICE (Analysis of Infectious Chronic Endometritis) nevű teszt képes kimutatni ezeknek a krónikus gyulladást okozó baktériumoknak a jelenlétét. Ezek a gyulladások, amelyek a meddő páciensek akár 30% -ánál is előfordulhatnak, a ismételt vetélések egyik oka is lehet.

A méh nyálkahártyájából vett mintából, majd annak újgenerációs szekvenálással (NGS) történő elemzésével egyéb baktériumok is kimutathatók. Az EMMA (Endometriális mikrobiom metagenomikai elemzés) vizsgálat teljes áttekintést adhat a méhnyálkahártya összetételéről. Kóros baktériumok jelenléte esetén megfelelő antibiotikumos vagy probiotikumos kezelést javasolunk.

Komplex Endometriális Mikrobiom (MicroVE) vizsgálat

Egyre elterjedtebb vizsgálat ma már hazánkban is az úgy nevezett Komplex Endometriális Microbiom (MicroVE) vizsgálat, amely a méhnyálkahártya mikrobiális összetételének komplex vizsgálatát jelenti. A másnéven EMMA+ALICE teszt egyrészt az endometriális mintában jelenlévő Lactobacillus sp. nemzetséghez tartozó baktériumfajok relatív gyakoriságát vizsgálja; másrészt kimutatja az endometrium esetleges krónikus gyulladásáért felelős 16 leggyakoribb patogén baktérium jelenlétét is. A biológiai mintából izolált DNS-ből újgenerációs szekvenálási eljárással (Next Generation Sequencing, NGS), a bakteriális genom 16S riboszómális RNS génjének hipervariábilis régióit szekvenálják meg. Az eredményeket bioinformatikai módszerekkel elemzik.

A Komplex endometriális mikrobiom, azaz MicroVE vizsgálat mintavétele a ciklus 15.-25. napja között javasolt. Az Endometriális Receptivitás vizsgálat és a MicroVE vizsgálat egyszerre is elvégezhető.

Méhnyálkahártya vastagságának jelentősége

A sikeres terhesség csak abban az esetben jöhet létre, ha a méhnyálkahártya elég vastag ahhoz, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódhasson. A meddőségek és vetélések egy része tehát nem valamilyen ovulációs vagy fogantatási probléma, hanem a vékony méhnyálkahártya terhesség gátló hatása miatt alakul ki. Épp ezért rendkívül fontos a tervezett terhesség előtt a méhnyálkahártya vastagság növelése.

A megfelelő méhnyálkahártya vastagság és a hormonális ciklus

Az optimálisan működő menstruációs ciklus során a méhnyálkahártya vastagság növelése elsősorban a szervezetben megnövekedő ösztrogén hormon feladata. Mellette természetesen jelen van a progeszteron, azaz sárgatest-hormon is, ám a közhiedelemmel ellentétben a feladata nem elsősorban a méhnyálkahártya erősítése, hanem a táplálása, hogy az embrió megtapadását követően kialakulhasson a placenta. Ahhoz, hogy a méhnyálkahártya elérje a beágyazódásra alkalmas állapotot, a hormonháztartás tökéletes összhangjára van szükség.

A méhnyálkahártya vastagság növelése a 28 napos ciklus fázisaitól függ:

1. Proliferációs, vagyis felépítési szakasz - A ciklus 6-13. napja között az agyalapi mirigy elkezdi termelni a tüszőérlelő (FSH) és a tüszőrepesztő, luteinizáló (LH) hormonokat, ezzel egyidőben pedig megnövekszik az ösztrogén hormon is, aminek egyik jelentős feladata a méhnyálkahártya erősítése.
2. Szekréciós szakasz - A ciklus 14-28. napja között következik be. A tűszőrepedést követően megnövekszik a progeszteron szint, ennek a hormonnak köszönhetően a méhnyálkahártya tovább vastagodik és megtelik tápanyagokkal. Amennyiben eljut a méhbe egy megtermékenyített petesejt, megtörténik a beágyazódás, vagyis létrejön a teherbeesés. Ennek hiányában a méhnyálkahártya degenerálódni kezd.
3. Menstruációs szakasz - A ciklus 28. napján az elsorvadó méhnyálkahártya elkezd leválni a méh faláról, és menstruációs vérzés formájában távozik a szervezetből.

A sikeres beágyazódáshoz 8-12 mm-es méhnyálkahártyára van szükség. Az ennél vékonyabb endometrium nem lesz alkalmas az embrió befogadására.

Vékony méhnyálkahártya tünetei és okai

A vékony méhnyálkahártya terhesség megtartására alkalmatlanná teszi a méhet, így fontos minél előbb felismerni. A legtöbb esetben nincs különösen érezhető, jól elkülöníthető testi jele a vékony méhnyálkahártyának, bizonyos tünetek mégis árulkodók lehetnek. Ezek elsősorban a nem megfelelően működő hormonháztartás következményei, netán valamilyen kóros elváltozás vagy veleszületett állapot ismertetőjelei.

Tünetek:

• A menstruációs ciklus szabálytalansága - az átlagosnál rövidebb vagy hosszabb ciklus, a havi menstruáció kimaradása
• Fájdalmas menstruáció
• Kevésbé fejlett nemi jellegek - például 16 éves kor feletti első menstruáció, keskeny medence, alulfejlett mellek, túl rövid hüvely
• Az orgazmus hiánya
• Fájdalmas együttlétek
• A korai klimaxhoz hasonló tünetek, melyek az ösztrogénhiányt jelzik - túlzott izzadás, hőhullámok, alvászavar, izomgörcsök, cikluszavarok, túlzott szőrnövekedés, migrén
• Sorozatos vetélések
• Meddőség

Okok:

A túl vékony méhnyálkahártyának számos oka lehet, de jó hír, hogy az esetek nagy részében a felismerést követően kezelhető. A méhnyálkahártya vastagsága hüvelyi ultrahang során ellenőrizhető. Amennyiben meddőség gyanúja áll fenn, és egy ilyen jellegű - ovuláció környékén elvégzett - vizsgálat során az endometrium nem éri el a 8 mm-t, úgy arra lehet következtetni, hogy a sikertelen terhességek mögött a vékony méhnyálkahártya áll. Ekkor elkezdődhet az okok feltárása.

• Ösztrogénhiány - A csökkent ösztrogénszint adódhat pajzsmirigy túlműködésből, a tüszőérlelő hormon (FSH) hiányállapotából, progeszteron tartalmú gyógyszer túladagolásából, de okozhatja a dohányzás, a depresszió, a hosszú ideje tartó alultápláltság, vagy épp a hirtelen fogyás is.
• Felborult hormonháztartás
• A méh, petefészkek alulteljesítése
• A kismedence elégtelen vérellátása, gyulladása
• Nemi úton terjedő betegségek
• Korábbi műtétet vagy méhfertőzést követően kialakult hegszövet az endometrium felületén
• A méhtest fejletlensége
• Rendellenesen fejlődött reproduktív szervek
• Genetikai hajlam
• Műtéti méhtisztítás, abortusz (sérült méhnyálkahártya)
• Hosszú ideig szedett fogamzásgátló tabletta

Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy kapcsolat van a vékony méhnyálkahártya és a napi több ezer mg mennyiségben bevitt C-vitamin között. Épp ezért érdemes magas C-vitamin tartalmú zöldségekből, gyümölcsökből fedezni a napi szükségletünket.

Természetes módszerek a méhnyálkahártya vastagítására

Miután kiderült, mi okozza a meddőség hátterében álló vékony méhnyálkahártya terhesség blokkoló hatását, érdemes komoly hangsúlyt fektetni a kezelésére. Ez bizonyos esetekben akár műtétet is jelenthet - például hegszövet esetén -, de gyakran elegendő, a méhnyálkahártya erősítése érdekében, a természetes módszerek közül választani. A kismedencei vérkeringés fokozásával, bizonyos vitaminok, nyomelemek bevitelével és a hormonháztartást helyreállító tápanyagok szedésével sokat tehetünk a méhnyálkahártya erősítése érdekében. Mielőtt hormontartalmú készítményekhez nyúlnánk, érdemes a következő, természetes módszereket is kipróbálni, természetesen a kezelő orvosunk hozzájárulásával.

Étrend-kiegészítők és gyógynövények:

• E-vitamin - A méhnyálkahártya erősítésére hatékony megoldást jelent az E-vitamin, melyből naponta 400 NE mennyiséget ajánlott szedni.
• Omega-3 zsírsavak - A jótékony élettani hatásuk mellett, a tüszőérlelő hormon (FSH) termelődésére is hatással vannak, mely elengedhetetlen a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából fontos megemelkedett ösztrogén szinthez.
• Ligetszépe olaj - A méhnyálkahártya erősítése szempontjából, már napi 1-2 kapszula nagy segítséget jelenthet.
• Fehér fagyöngy tea - Az áztatással elkészített tea, napi egy csészével fogyasztva nagyban hozzájárul a méhnyálkahártya erősítéséhez.
• Palástfű tea - A hagyományos, forrázással elkészített palástfű teából, a ciklus második felében elegendő napi egy csészényit meginni ahhoz, hogy erősítse a méhet, javítsa a kismedencei vérkeringést és hozzájáruljon a méhnyálkahártya vastagításához.
• Zsálya - A zsályalevélből készült forrázott tea segít növelni az ösztrogén szintet. Napi két-három csészényit javallott fogyasztani belőle a ciklus első napjától az ovuláció napjáig.
• Málnalevél tea - A ciklus első felében javasolt a fogyasztása, mivel rengeteg E-vitamint tartalmaz. Forrázással kell elkészíteni, és napi 2-3 csészével is meg lehet inni a belőle készült teát.
• Lenmag olaj - A benne található lignanok - ösztrogén termelést serkentő hatásuknál fogva, nagy szerephez jutnak a méhnyálkahártya erősítése szempontjából. A ciklus első felében javasolt salátákhoz és más ételekhez adva fogyasztani.

Méhpempő:

A szupertápláléknak is nevezett méhpempőt a méhek állítják elő, ezzel táplálkozik ugyanis a méhkirálynő, ami akár 5 évig is élhet, miközben naponta 1000 petét rak le. A tiszta méhpempő bizonyítottan a termékenység egyik igen hasznos segítője. Rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz: fehérjét, nyomelemeket, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, aminosavakat, enzimeket, előhormonokat, gyulladáscsökkentő hatóanyagokat, vitaminokat és több mint 150 féle biológiai aktív anyagot. A méhpempőben található előhormonok és B-vitaminok az emberi szervezeten belül képesek serkenteni az olyan hormonok termelődését, melyeknek szintje lecsökkent. Így képes természetes megoldást nyújtani például a tüszőérlelő (FSH) és az ösztrogén hormonok hiányára is. A méhpempő számos, a reproduktív folyamatokra pozitív hatással levő hatóanyagának köszönhetően minden lehetséges módon támogatja a sikeres teherbeesést, így kiemelten fontos a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából.

Táplálkozás:

Az étkezési szokások megváltoztatásával is sokat tehetünk a méhnyálkahártya erősítése érdekében. Nem kell riasztó diétákra gondolni, csupán bizonyos ételek előnyben részesítéséről van szó.

• A gránátalma napi fogyasztása hozzásegít a felborult hormonháztartás helyreállításához, továbbá kiváló gyulladáscsökkentő hatásáról is ismert. Nem szabad azonban három hónapnál tovább gránátalma-kúrát tartani, mert hosszú távon alvászavarhoz, ingerlékenységhez vezethet.
• A friss ananászból is érdemes naponta pár szeletet megenni, mivel a benne lévő bromelain enzim jótékonyan hat a méhnyálkahártya optimális működésére.
• A sárgarépában, édesburgonyában, paradicsomban és kajszibarackban lévő nagy mennyiségű béta-karotin a szervezetben lévő össze nyálkahártya, így az endometrium egészségét is védi.
• A diófélékben található Omega-3 zsírsavak is befolyással vannak a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából, így érdemes naponta egy kis marékkal fogyasztani.
• Amennyiben a cél a méhnyálkahártya erősítése, próbáljunk a heti étrendünkbe minél több zellert, édesgyökeret, lestyánt és komlót beilleszteni, valamint fogyasszunk bátran minél több aszalt és friss gyümölcsöt, valamint zöldséget.

Vannak olyan ételek, melyek kifejezetten negatívan hathatnak a méhnyálkahártyára. Ilyenek a túl sós, túl csípős és a zsíros, bő olajban készült ételek. Ezeket a tervezett terhesség időszakában javallott elkerülni vagy fogyasztásukat minimálisra csökkenteni.

Testmozgás:

Amennyiben ülő munkát végzünk, keveset mozgunk, a reproduktív szervek vérellátása romolhat. A kismedencei vérkeringés, valamint a méhnyálkahártya erősítése érdekében épp ezért ajánlott a napi rendszeres mozgás beiktatása.

Egyéb méhnyálkahártya vizsgálatok

uNK-sejtek tesztelése

A méh nyálkahártyájában található speciális immunsejtek (Uterine Natural Killer Cells). Fő feladatuk az embrió megfelelő befészkelődésének biztosítása és a méhlepény fejlődésének támogatása. Ezen sejtek az egészséges és kiegyensúlyozott környezetet tartják fenn a méhben, ami elengedhetetlen a magzat rendes fejlődéséhez. A számukban bekövetkező eltérések olyan szövődményekhez vezethetnek, mint az immunológiai sterilitás, ismételt vetélések, a méhen belüli magzati fejlődés lelassulása vagy a koraszülés. Az uNK-sejtek tesztelése a méhnyálkahártya biopsziás mintájából történik.

Méhnyálkahártya biopszia

A méhnyálkahártya (endometrium) a méh belső, hormonérzékeny felszíne, amely ciklusról ciklusra megvastagszik, majd lelökődik. Bizonyos panaszok vagy ultrahangon látott eltérések esetén a pontos kórisméhez szövettani mintavétel, azaz méhnyálkahártya‑biopszia lehet szükséges. A biopszia során a szakorvos a méh üregéből apró szövetmintát vesz egy vékony, hiszteroszkópnak hívott eszközzel. Utómegfigyelés - az eljárás néhány perc, altatást nem igényel. A minta feldolgozása laborban történik; az eredmény kézhezvételének idejéről a szakorvos ad tájékoztatást. A legtöbben enyhe, menstruációs görcshöz hasonló kellemetlenségről számolnak be. Helyi érzéstelenítés ritkán szükséges. Bizonyos gyógyszereket (pl. vérhígítók) az eljárás előtt fel kell függeszteni. A lelet alapján a szakorvos dönthet gyógyszeres kezelésről.

Többszöri sikertelen embrióbeültetés vagy ismétlődő vetélés esetén felmerülhet a krónikus méhnyálkahártya‑gyulladás gyanúja. A méhnyálkahártya‑biopszia gyors, megbízható és többnyire minimális megterheléssel járó vizsgálat, amely kulcsfontosságú információt ad a rendellenes vérzés, a megvastagodott nyálkahártya, a daganatgyanú és a meddőségi problémák kivizsgálásában. Az eredmény alapján személyre szabott kezelés tervezhető.

tags: #mehnyalkahartya #receptivitas #assay