A sikeres fogantatás és beágyazódás lépései – Amit a megtermékenyülésről tudni érdemes

Bár maga a természet alkotta meg, ezért nem is lehetne kézenfekvőbb és magától értetődőbb folyamat nála, a fogantatás mégsem mindig egyszerű, hiszen számos tényező együttállása szükséges a sikeréhez. A terhesség kialakulásában a női test számos mozzanata jelentős szerepet játszik: a petesejt és a hímivarsejt találkozása előtt épp úgy, mint az azt követő szakaszban. Olvasson tovább, és fedezze fel, hogy néhány „tény”, amelyet gyakran magától értetődőnek veszünk, valójában csak tévhit.

A női ciklus és a peteérés (ovuláció)

A női nemi működés ciklikus jellegű, mely két részre osztható: a peteérés folyamatára, valamint a vérzésre. Maga a menstruáció általában 28 naponként ismétlődik (bár 25-31 napos is normálisnak számít). A ciklus első napján az ösztrogénnek köszönhetően megindul a peteérés, melyet az FSH nevű hormon szabályoz. Ennek hatására keletkezik a domináns tüsző, mely később megtermékenyítésre alkalmas lesz. Ennek hámsejtjei osztódnak, így egyre nagyobbá válik, majd üregében folyadék halmozódik fel. Az ovulációhoz közeledve az FSH helyett egyre inkább az LH hormon szerepe kerül előtérbe, és amikor a legnagyobb mennyiséget eléri (LH csúcs), akkor létrejön az ovuláció (az LH később a luteális fázisban segít a sárgatest fennmaradásához). A tüszőrepedés általában a ciklus 14. napján következik be, melynek során a kiáramló folyadék a petesejtet is magával sodorja, ami az elkövetkezendő napokban a méhüreg felé halad. A petesejt megtermékenyítésére kb. 12-24 óra áll rendelkezésre az ovulációt követően, aminek az időpontját nem könnyű pontosan meghatározni.

Peteérés zavarai és jelei

Maga a peteérés egy igen bonyolult folyamat, és ha valami hiba csúszik a rendszerbe, úgy nem megy végbe normál tüszőérés és az ovuláció elmarad (anovuláció). A legtöbb nő úgy gondolja, hogy ha menstruál, akkor volt is ovuláció. Ez azonban nagy tévedés, és bár általában a túl rövid vagy a túl hosszú ciklusok utalnak a problémára, ám az is előfordulhat, hogy normál időközönként jelentkezik a vérzés. Ez persze megzavarhatja a gyermekre vágyó nőket, és csak azt látják, hogy késik a gyermekáldás, ám az nem tudják, hogy miért - mondja dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa. Az ovuláció elmaradásának gyakori jele a vérzés elmaradása, illetve a túl rövid/túl hosszú ciklusok - ám ahogy már említettük, ez nem feltétlenül van minden esetben így.

Hogy miért nincs ovuláció, annak több oka is lehet, ám leggyakrabban pajzsmirigyzavar, PCOS, cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax áll a hétterében. Első körben a legfontosabb, hogy kiderüljön, vajon mi okozza a peteérés zavarát. Ehhez szükség lehet az általános nőgyógyászati vizsgálaton túl ultrahangos ellenőrzésre, valamint hormonvizsgálatra is.

Az ovulációt jelző tünetek figyelésével és otthoni tesztekkel segíthetjük a termékeny napok beazonosítását:

• A reggeli testhő mérése: enyhébb hőemelkedés ovulációkor.
• A megváltozott állagú méhnyak váladék (kocsonyás állagú).
• A méhnyak keménysége (ovulációkor puha).
• LH tesztek: hasonlóan működnek, mint a terhességi tesztek, ám itt az LH szintről ad tájékoztatást.

A peteérést támogató életmód

Varga Dóra, a Nőgyógyászati Központ dietetikusa szerint táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet. Bizonyított tény, hogy növeli a teherbe esés esélyét, például, ha kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztunk, ráadásul ez a férfiaknál jobb minőségű spermiumokat eredményez. Eközben növényi eredetű fehérjékből túl keveset fogyaszt az átlag populáció, ezért javasolt növelni a hüvelyesek, olajos magvak fogyasztását, mivel magas vas és folsav tartalmuknak köszönhetően elősegítik a peteérést és az ovulációt. Egyes vizsgálatok szerint omega-3 zsírsavban gazdag ételek (pl. tengeri hal, lenmag) is növeli a teherbeesés esélyét. A dietetikus továbbá azt tanácsolja - főleg a PCOS-sel küzdőknek -, hogy részesítsék előnyben az alacsony glikémiás indexű ételeket, kerüljék a finomított pékárukat és a cukros készítményeket. Továbbá a tejtermékek esetében kedvezőbbnek tűnik a magasabb zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása PCOS-sel és IR-rel küzdők számára.

Az életmódbeli változtatások, amelyeket segítségül hívhatunk, több komponensből állnak össze. A termékenységre jótékonyan ható étrenddel nem kell a gyermekvállalásig várni, tanácsos minél előbb elkezdeni, hiszen szervezetünk annál előbb a lehető legmegfelelőbb állapotba kerülhet.

• Méregtelenítés: Egy kezdeti salaktalanítás mindig jól jön, ehhez alkalmazhatunk különböző természetes összetevőkből elkészített méregtelenítő teákat, folyadékokat, amelyeket bioboltokban megtalálunk.
• Megfelelő tápanyagok, megfelelő arányban: Az egészséges étkezés fontos része, hogy változatosan együnk, mindenféle tápanyagot fogyasszunk, azonban figyelmet fordítsunk arra, milyen formában visszük be ezeket a szervezetbe. A zsírok közül érdemes a telítetlen, illetve a többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó fajtákat választani: előbbiek az olívaolaj, a diófélék, utóbbiak a növényi olajok, tengeri halak olajai. A szénhidrátok közül a lassan felszívódó típusokat ajánlatos fogyasztani: a teljes kiőrlésű pékárukat, a hüvelyeseket vagy a gyümölcsöket. Utóbbiakat cukortartalmuk miatt inkább a délelőtti órákban, vagy sportolás előtt.
• Rendszeres testmozgás: A rendszeres sportolás, legyen az valamilyen edzés, vagy a gyakori hosszabb séta, fontos szerepet játszik abban, hogy megfelelően felkészítsük a szervezetet az embrió befogadására.
• Kerülendő anyagok: Az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein sem ajánlott a babavárás időszakában, illetve az arra való készülődés alatt is érdemes húzni egy határt ezekkel kapcsolatban. Például napi egy csésze kávéban maximalizálni a koffeinfogyasztást. A dohányzást jobb teljesen mellőzni: egyrészt rossz hatással van a hormonrendszerre, emellett negatívan befolyásolja a pajzsmirigy működését, amely igazán megnehezítheti a teherbeesést.
• Vitaminok és étrend-kiegészítők: Természetesen fontos a vitaminfogyasztás, az A-, C-, E-, B-vitaminok mind segíthetik az embrió megtapadását, csakúgy, mint a leglényegesebb nyomelemek: a folsav, a magnézium, a vas, a cink vagy a szelén. Orvosi javaslatra szükséges lehet speciálisabb étrend-kiegészítő, mint a melatonin, amely nem csupán az alvásra gyakorol jótékony hatást, de szabályozza a vérnyomást, valamint antioxidáns hatású.
• Gyógynövények: Számos gyógynövény támogatja a peteérést, valamint a beágyazódást. Teaként elkészíthető a cickafark, a málnalevél, valamint a palástfű: előbbit a peteérés előtt kell inni éhgyomorra, a palástfű a beágyazódást, a málnalevél az érést támogatja. Hasznos tápanyagot szolgáltat még a méhpempő, valamint a barátcserje.

A megtermékenyülés folyamata

A hímivarsejt és a petesejt egyesülése a petevezeték oldalsó, tölcsérszerű tágulatában következik be, ez a fogantatás pillanata. Egy darab spermium behatol a petesejtbe. A megtermékenyített petesejt, vagy zigóta a petevezetékben 5-7 napig vándorol, közben fejlődésnek indul. A petesejt lassú mozgását a petevezeték csillámai segítik elő, és miközben halad a beágyazódás helye felé, a méh felkészül befogadására.

A beágyazódás - A terhesség első hivatalos lépése

Miután megérkezik a méh üregébe, rendszerint a 7. napon, már sok sejtből áll, ekkor blasztocistának nevezzük. A zigóta osztódása során alakul ki a szedercsíra, ami egy 32 sejtes állapot. A hólyagcsíra, vagy más néven blasztociszta állapotot éri el, és ebben a formájában történik a megtapadás is. Utóbbira azonban 2-3 napot várni kell: a beágyazódás idejére már 70-100 sejt is alkotja a hólyagcsírát. Ennek során alakul ki az ún. terhességi nyálkahártya (a méhet bélelő nyálkahártya megvastagodása), amely tápanyagokkal megtelt nyálkahártyával várja a beágyazódást.

Beágyazódásról akkor beszélhetünk, amikor a méhbe jutó zigóta megtapad annak megvastagodott falán. A megtermékenyülést követő 5-7. napon érkezik meg a blasztocita, amely ekkor 0,2-0,4 mm átmérőjű, és egy 2-3 napos várakozást követően beágyazódik. A beágyazódás 5 napig tart. A blasztocita beágyazódási helye a méh felső részéhez közel van: a pete az elülső vagy a hátulsó falba ágyazódik be, vagyis befúrja magát a méhet bélelő nyálkahártyába. A beágyazódás folyamata az ovulációt követően 8-10. napon valósul meg általában. A megtapadást körülbelül ötnapos eseménynek tekintjük, bekövetkezte után pedig a szervezet elkezdi a terhességi hormon - a HCG - termelését.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, és fejlődik tovább, alakul ki a terhesség. A többi megtermékenyített petesejt, tehát a megtermékenyített petesejtek 70-75 százaléka elhal és észrevétlenül távozik a szervezetből. Néhány ritkán előfordulhat az is, hogy a blasztocita a petevezetékhez vagy a hasüregbe tapad meg.

Hormonális változások és a beágyazódás jelei

A beágyazódás folyamata másféle hormonokat is beindít: többek között a progeszteron hormon termelődését, amely gátolja a menstruációt, valamint tápanyaghoz juttatja a méhnyálkahártyát. Szintén rögtön a megtapadás után kezd termelődni a humán koriális gonadotropin, más néven a méhlepény. Orvosi szempontból a sikeres beágyazódás a terhesség első hivatalos lépése: a megtermékenyített petesejt a 8. hétig zigóta, a 9. héttől magzat.

Nem alapszabály, hogy a teherbeesést követően tapasztaljuk a beágyazódás jeleit magunkon, de előfordulhat, hogy már egész korán érzékeljük a sikeres fogantatást. Az esetek többségében a beágyazódásnak nincsenek egyértelmű jelei. Ugyanakkor a testhőmérséklet emelkedése, a rózsaszín vagy barnás pecsételő vérzés valamint hasi görcs is jelezheti, hogy a blasztocita beágyazódása megtörtént. Ezek mellett a következő tünetek utalhatnak a sikeres beágyazódásra:

• Alhasi és deréktáji fájdalom: Mivel a női test nem csupán az aktuális eseményeket kíséri végig, de a következő hónapok változásaira is készül, a méh növekedése miatt előfordulhat, hogy a friss várandós az alhasi tájékon, valamint a derék környékén fájdalmat érez.
• Szédülés: Mivel a beágyazódást követően progeszteron hormon termelődik, amely hozzásegít a menstruáció elmaradásához, valamint a méh táplálásához, gyakran találkozhatunk a szédülés tünetével is.
• Emésztési zavarok: Szintén a hormonok változásaira fogható a bélműködés módosulása, mivel az emésztési folyamatok lassulnak, gyakori a puffadás, valamint az emésztési nehézségek megjelenése.
• Mellfeszülés és a bimbóudvar sötétedése: A mellben feszítő érzést tapasztalhatunk már a beágyazódást követő első napokban, emellett a bimbó körüli rész - az úgynevezett bimbóudvar - sötétebbé színeződhet. Ez a fajta tünet szintén a hormonváltozások számlájára írható a korai terhesség idején.
• Fejfájás: Kevésbé lehet feltűnő, akinél alapvetően a frontváltozás hajlamosít a fejfájásra. Ha még tapasztaljuk, érdemes ügyelni a gyakori vízivásra.
• Hangulatingadozás: A humor egyik alapvető forrása a terhességről szóló filmekben a várandós nő hangulatingadozása.

Tévhitek és gyakori hibák a babatervezés során

A gyermekvállalással kapcsolatban számos forrásból tájékozódhatunk, de nem mindig tudhatjuk biztosan, mi igaz és mi nem. Az ember, ha gyermeket szeretne, mindent megtesz annak érdekében, hogy mihamarabb megtörténjen a várva várt fogantatás. Azonban olykor megesik, hogy már egy év próbálkozás után is csalódás éri a párt - ekkor természetesen mindenki elgondolkozik azon, vajon hol lehet a hiba? Nézzük meg a leggyakoribb tévhiteket és hibákat!

Gyakori tévhitek a fogantatásról

Gyakori hibák a babaprojekt során

A pároddal eldöntöttétek, hogy babát szeretnétek. Remek! Csak szeretkezni kell hozzá, és kész is, ugye? Nos, néha ennél bonyolultabb a helyzet, főleg ha elkövettek bizonyos „hibákat” a hálószobában vagy éppen a hálószoba ajtaján kívül. De honnan tudhatod, hogy mindent helyesen csináltok-e? Ne aggódj, segítünk. Elárulunk 10 gyakori hibát, melyeket érdemes szem előtt tartanotok, és elkerülnötök, annak érdekében, hogy a babaprojekt sikeres lehessen!

1. Nem szeretkeztek eleget: Sokan úgy gondolják, hogy ha csak ritkán szeretkeznek és „spórolnak” a spermiumokkal - vagy csak az ovuláció napján bújnak össze - akkor könnyebben megy a teherbeesés. Ez a stratégia azonban könnyen visszafelé sülhet el. Nagyon sok nő úgy gondolja, hogy ovulációja van, amikor valójában nincs is, így az időzített együttlét elkerülheti a termékeny időszakot. A megoldás: szeretkezzetek nyugodtan, amikor csak jól esik, különös figyelmet fordítva az ovuláció előtti néhány napra.
2. Túl sokat szeretkeztek: Vannak párok, akik épp ellenkező oldaláról közelítik meg a dolgot: szerintük, ha minél többet szeretkezik valaki, annál nagyobb eséllyel és annál hamarabb következik be a fogantatás. Sajnos ez sem ideális hozzáállás, mert, ahogy mondani szokás, a több nem feltétlenül jobb. Habár a gyakori szeretkezés nem csökkenti jelentősen a spermaszámot, azaz a megtermékenyítő képességet, egyéb problémákat okozhat. Ha mindennap, vagy akár naponta többször is szeretkeztek, az kiégéshez vezethet, és egy idő múlva lehet, hogy már csak kötelezettségként tekintetek a szexre. Emiatt megeshet, hogy pont akkor megy el a kedvetek tőle, amikor a körülmények ideálisak lennének a teherbeesésre.
3. Mindig ugyanabban a pózban szeretkeztek: Valószínűleg te is hallottad már, hogy a misszionárius póz a legjobb a teherbeeséshez vagy, hogy szex után érdemes a csípődet megemelve tartani. Egyik állításnak sincs valós alapja, vagyis teljesen mindegy, hogy ki van felül, és az sem segít, ha valamilyen extrémebb pózban szeretkeztek, amiről nemrég olvastál valahol - az eredményen nem fog változtatni. Amikor egy férfi ejakulál, a spermiumok úszni kezdenek, egyenesen a hüvelyi váladékba és a petevezetékekbe. Mindez másodperceket vesz igénybe, attól függetlenül, hogy épp milyen pózban vagytok. Éppen ezért semmi ok arra, hogy mindig csak egyféle pozícióban szeretkeznetek, próbáljatok ki újakat és élvezzétek a szexet!
4. Önhibáztatásba kezdesz, hogy miattad nem sikerül a baba: Amikor egy párnak sehogy sem jön össze a babaprojekt, a legtöbben (beleértve magát a párt is) automatikusan azt feltételezik, hogy a nővel van valamilyen probléma. A férfiak sokkal kevésbé gondolják, vagy kevésbé hajlandóak azt gondolni, hogy náluk nem stimmel valami. A meddőség oka az esetek kb. 50%-ában a nő, 40%-ában a férfi, míg 10%-ában mindkettejük vagy egyikük sem. A legjobb, ha ilyen aggály esetén mindketten elmentek alaposan kivizsgáltatni magatokat.
5. Rosszul időzítetek: Az ovuláció napját pontosan meghatározni nem egyszerű feladat. Sok nő a „nagy könyvben” megírtakat követi, vagyis azt feltételezi, hogy a ciklus 14. napján következik be az ovuláció. A ciklusok hossza azonban változhat, és az ovuláció nem feltétlenül minden hónapban ugyanakkor jön el. Emellett sok nő úgy gondolja, hogy tünetei alapján is képes megállapítani, hogy ovulációja van. Néhány nappal az ovuláció előtt átlátszó, tojásfehérje állagú hüvelyváladék termelődik, ám sokan a normális hüvelyi folyást összetévesztik ezzel. Találgatás helyett jobb, ha ovulációs tesztet használsz.
6. Csak az ovuláció napján szeretkeztek: Bármelyik módszert is használod az ovuláció napjának meghatározásához (ovulációs teszt, bazális testhőmérséklet nyomon követése, naptármódszer), logikusnak tűnhet, hogy aznap szeretkezzetek. De lehet, hogy akkor már túl késő. Az ovulációt követően a petesejt csak kb. 24 óráig marad életképes. Ha eltévesztetted az ovuláció napját, akkor megint "vesztettél" egy lehetséges hónapot. Mivel a spermiumok 3-5 napig is életben maradnak, ezért érdemes már az ovulációt megelőző néhány napban is szeretkeznetek, ezzel megnövelve a teherbeesés esélyét. De hangsúlyozzuk ismét az első pontban írtakat: fókuszáljatok egymás igényeire és a vágyaitokra, elsősorban még mindig ez legyen a mérvadó a szeretkezések időpontját tekintve, vagy legalább teremtsetek különleges, romantikus légkört az ovuláció előtti-alatti napokra.
7. Síkosítót használtok: Legközelebb kétszer is gondold meg, mielőtt síkosítóhoz nyúlnál. Ezek a gélek ugyanis negatív hatással vannak a spermiumok motilitására, vagyis mozgásképességére, megnehezítve útjukat a petesejtig. Ha ragaszkodtok a síkosító használatához, keressetek spermabarát fajtát, vagy próbáljatok ki valamilyen természetes anyagot. Az olívaolaj, a babaolaj, sőt, a tojásfehérje is biztonságos és hatásos megoldás lehet.
8. Rögtön specialistához rohantok: Két-három hónapnyi próbálkozás után érthető, ha frusztrálttá váltok. De ez még nem ok arra, hogy egyből termékenységi specialistához menjetek segítségért. Az egészséges, termékeny pároknak még a legideálisabb körülmények között is több hónapra lehet szükségük a teherbeeséshez. Ha 35 évesnél fiatalabb vagy, rendszeres a menstruációs ciklusod, és nincs semmilyen egészségügyi problémád, ami hatással lehet a termékenységedre, akkor elég egy évnyi próbálkozás után szakemberhez fordulnotok.
9. Nem kértek időben segítséget: Igen, ez az előző pont ellentéte, mert mindig akadnak kivételek. Bizonyos helyzetekben ugyanis a termékenységi specialista minél előbbi felkeresése a legjobb lépés. Ha 35 év feletti vagy, akkor 6 hónap sikertelen próbálkozás után ajánlott specialistához fordulnotok. Ha fiatalabb vagy, de rendszertelen a menstruációd, korábban elkaptál valamilyen szexuális úton terjedő betegséget, méhen kívüli terhességed, akut kismedencei gyulladásod volt, vagy bármilyen egyéb egészségügyi problémád van, ami hatással lehet a termékenységre vagy a terhességre, akkor érdemes orvoshoz fordulnod. Egyéb hormonális eredetű problémák (pl. PCOS, inzulinrezisztencia) is javasolt lehet akár orvossal, akár hormonegyensúly-tanácsadóval való konzultáció már a babatervezés elején.
10. Elhanyagoljátok az általános egészségeteket: A gyermeket tervező pároknál gyakori hiba, hogy annyira a termékenységre, a reproduktív egészségre fókuszálnak, hogy szinte teljesen elhanyagolják az általános egészségüket. Az egész életük csak a hüvelyi váladék, a spermakoncentráció, és a szexuális aktus körül forog. Pedig nagyon fontos az általános egészségi állapotra is ügyelni, mivel pl. a túlsúly, a dohányzás, a stressz és a különböző gyógyszerek is hatással lehetnek a termékenységre. Mielőtt belevágnátok a babaprojektbe, érdemes egy általános egészségügyi állapotfelmérésre elmenni, illetve a háziorvossal átbeszélni a termékenységet vagy terhességet befolyásoló tényezőket.

Tévhitek a szeretkezési pozíciókról és a teherbeesésről

Gyorsabban szeretnél teherbe esni? Növelni szeretnéd az esélyét annak, hogy a kívánt nemű baba foganjon meg? Esetleg kifejezetten ikreket szeretnél? A különböző mítoszok és legendák között kutatva minden kívánságunkra találhatunk egy-egy megfelelő tippet - ezek jelentős része a szeretkezés alatti vagy utáni pozíciókról szól. De van ezeknek a mítoszoknak bármilyen igazságtartalma? Nézzük meg!

• Léteznek-e olyan pozíciók, amelyek kedveznek a fogamzásnak? Széles körben elterjedt nézet, hogy a fogamzás esélyét növeli az olyan testhelyzet, aminél a férfi van felül, például a misszionárius póz. A valóság azonban az, hogy nincsenek erre vonatkozó tudományos bizonyítékok. Nem lehet tehát kijelenteni, hogy a misszionárius póz jobb ebből a szempontból, mint azok, melyekben a nő van felül. Készült viszont egy olyan tanulmány, melyben kutatók MRI scan segítségével azt vizsgálták meg, hogy mi történik szex közben a testen belül. A tanulmány két gyakori pozíciót hasonlított össze: a misszionárius pózt és a kutyapózt. Az eredmények alapján a pénisz mindkét pozícióban mélyen behatol a vaginába, aminek köszönhetően a spermiumok olyan közel kerülnek a méhnyakhoz, amilyen közel csak lehet. Ez kedvez a fogamzásnak, ugyanakkor nem jelenthetjük ki, hogy más pozíciók jobbak vagy rosszabbak lennének, hiszen ezeket nem vizsgálták meg.
• Szükséges-e a női orgazmus a teherbeeséshez? Viszonylag elterjedt az a gondolat is, hogy orgazmus nélkül nem is lehet valaki várandós. Ez természetesen nem igaz, hiszen a fogamzáshoz a legfontosabb feltétel a peteérés, tehát orgazmus nélkül is teherbe lehet esni. Ugyanakkor még máig vitatott kérdés, hogy a női orgazmus vajon növeli-e a teherbeesés esélyét. Egyes szakértők szerint az orgazmust kísérő méh-összehúzódások segíthetik a spermium könnyebb előrejutását a petevezeték felé, és emiatt növekedhet a teherbeesés esélye. Elmondhatjuk tehát, hogy ha a szigorú száraz tényeket nézzük, a női orgazmus nem szükségszerű része a fogantatásnak, viszont lehetséges, hogy bekövetkeztét segíti. Ellenben a megfelelő hangulathoz és a kiegyensúlyozott párkapcsolathoz mindenképp hozzájárul, így hát törekedjünk rá, csak ne képezze stressz tárgyát a gyerekvállalás során.
• Befolyásolja-e a baba nemét a közösülési pozíció? Semmilyen tudományos bizonyíték nem áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a baba nemét bármilyen, szeretkezés közbeni házi praktikával befolyásolni lehetne. Nincs tehát olyan testhelyzet, amitől nagyobb lenne a valószínűsége annak, hogy fiú vagy éppen lány fogan.
• Létezik olyan pozíció, ami segíti az ikerterhesség létrejöttét? Habár valóban léteznek olyan tényezők, melyek növelik az ikerterhesség esélyét (pl. genetikai hajlam, idősebb anyai életkor, folsav szedése), a szexpozíció nem tartozik ezek közé.
• Szeretkezés után fekve kell maradni? Ártani ugyan nem árthat, de nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy ez bármit is számítana. Az elterjedt nézet szerint ha az aktus után 15-30 percig vízszintesen fekve marad a nő, azzal több ondó maradhat a vaginájában. A valóság az, hogy minden ejakuláció során több millió spermium lökődik ki, melyek arra vannak „programozva”, hogy előrefelé ússzanak, bármi is történik. Ezért tehát nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bármilyen mértékben is csökkenne a teherbeesés esélye attól, hogy egy nő az aktus után azonnal feláll.

Összefoglalva: Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a szeretkezés pozíciója, vagy az, hogy közvetlenül utána mit csinálnak a hölgyek bármilyen hatással lenne a fogamzás sikerére. Az viszont tény, hogy a stressz befolyásolhatja a fogantatást, ezért jobb, ha nem viszünk feszültséget a szerelmes együttlétekbe azzal, hogy görcsösen a pozícióra figyelünk.

Mikor kérjünk segítséget? - A meddőség okai és kezelése

Amikor egy gyermeket tervező párnak nem sikerül a fogantatás, számos ok húzódhat meg a háttérben, mind a női, mind a férfi oldalon. Valóban a teherbeesés nem feltétlen megy egyik hónapról a másikra. Ezért is csak akkor beszélünk meddőségről, ha egy évig nem sikerül a teherbeesés. A meddőség oka az esetek kb. 50%-ában a nő, 40%-ában a férfi, míg 10%-ában mindkettejük vagy egyikük sem. Szerencsére napjainkban már az orvostudomány igazán hatékony abban, hogy felfedje a probléma gyökerét és megkeresse a megoldást.

A beágyazódással kapcsolatos nehézségeket is több tényező alakíthatja:

• Spermiumok és petesejtek minősége: A meddőségi vizsgálat egyik első lépése a spermiumok és petesejtek minőségének vizsgálata. Amennyiben ezen a téren ütközik nehézségekbe a fogantatás, úgy vagy az inszeminációt, vagy a lombikeljárást hívják segítségül.
• Mióma: A mióma több szempontból is nehezítheti a teherbeesést, de ha közvetlenül a méhnyálkahártya alatt vagy a méhüregben helyezkedik el, akkor megakadályozza a beágyazódást.
• Méhpolipok: A méhpolipok, azaz az endometrium polipjai, amelyek általában jóindulatú elváltozások, szintén fizikailag akadályozzák a megtapadást, sokszor azonban már a petevezetőkben való átjárást is.
• Életkor: A babát tervező nő életkora alapvetően fontos tényező, hiszen a termékenység az idő előrehaladtával csökken, 35 év felett egyre kevesebb az esély teherbe esni.
• Kromoszómaállomány: Amennyiben a pár valamelyik tagjának megváltozott a kromoszómaállománya, az ivarsejtek kromoszómaeltérésére is nagyobb az esély.
• Életmód: Ahogy a megfelelő életmód segítség, úgy ennek ellentéte könnyen gátló tényező lehet.
• Pszichés tényezők: Természetesen, mint mindig, a pszichés tényezők nagyban befolyásolhatják a női szervezet működését.

Nagyon fontos, hogy bár jó tisztában lenni a lehetséges nehézségekkel, bízzunk abban, hogy minden a lehető legnagyobb rendben zajlik majd. Tegyük meg a legalapvetőbb lépéseket, amelyek az életmódbeli szabályokhoz kapcsolódnak, hiszen ezek nemcsak fizikai jólétet, de lelkierőt is biztosítanak a vágyaink eléréséhez. Ne feledjük, ha tisztában vagyunk a nehézségeket kiváltó okkal, gyorsabban eljuthatunk a megoldásig: ne féljünk hát szembenézni a kérdésekkel, mert a válaszokat értő közegben, valódi támogatottsággal a hátunk mögött kaphatjuk meg.

tags: #megtermekenyules #no #van #felul