A megtermékenyülés ideális időpontja és a termékenység támogatása

A gyermekvállalás az egyik legizgalmasabb időszak egy pár életében. Amikor úgy döntünk, hogy családot alapítunk, rengeteg kérdés merül fel bennünk, többek között az, hogy mikor érdemes próbálkoznunk. A tudatos családtervezés napjainkban a legtökéletesebb lehetőség arra, hogy pont a legjobbkor érkezzen hozzánk a baba.

A termékenység alapjai

A gyermek nemzésének képessége számos tényező befolyásolhatja, többek között az életkor, az életmód és egyes betegségek. Meddőségről akkor beszélünk, ha 12 hónapos vagy annál hosszabb időtartamú védekezés nélküli nemi élet után nem következik be a terhesség, 35 év felett pedig hat hónap vagy annál hosszabb időtartam esetén.

A fogamzás élettani feltételei

A spermiumok és a petesejtek termelését szabályozó hormonokat gonadotropinoknak nevezzük, melyek a tüszőstimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH). Ezek a hormonok nőknél a petefészkekre hatnak: serkentik a női nemi hormonok termelését (ösztrogén, progeszteron), ezáltal befolyásolva a menstruációs ciklust és a peteérést (ovuláció), a férfiaknál pedig serkentik a tesztoszteronszintézist és a spermatogenezist.

A nőknél a női nemi hormonok szintjének ciklikus változása, illetve ennek kifejtett hatásai hozzák létre a menstruációs ciklust, illetve váltják ki a peteérést. A menstruációs ciklus a vérzés első napjától kezdve a következő vérzés kezdete előtti napig tart. Egy átlagos 28 napos ciklusban az ovuláció a 14. napon történik, azonban, ha a ciklus rövidebb, akkor az ovuláció korábban történik, valamint később, ha a ciklushossz hosszabb. Az ovuláció során a domináns tüszőből egy petesejt szabadul fel a petefészekből, és vándorol a petevezetékbe. Ha ebben az időben életképes spermium is jelen van, a petesejt megtermékenyíthető: a fogamzás egy spermium és egy petesejt találkozásakor következik be.

Ezután a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, és különböző differenciálódási stádiumok során jön létre az embrió, és megtörténik a beágyazódás a méh nyálkahártyájába. Az ovuláció után a petefészekben megrepedt domináns tüsző (sárgatest) progeszteront termel, amely előkészíti és fenntartja a méh nyálkahártyáját - az endometriumot - a növekvő embrió számára.

Ovuláció és termékeny napok

A petesejt a tüszőrepedést követően 24 óráig, a spermiumok a hüvelybe jutástól számítva 48 óráig életképesek. Mindezek alapján a megtermékenyülésnek legnagyobb esélye a tüszőrepedés előtt két nappal kezdődően, a tüszőrepedést követő napig van. Az ovuláció az a folyamat, amikor a petefészekből petesejt lökődik ki. A női ciklusban a termékeny időszak kb. 5 nap hosszúságú, az ovulációt megelőző 3. naptól az ovulációt követő napig tart. Ez azért van így, mert a hímivarsejtek élettartama több nap, tehát ha az együttlét az ovulációt megelőző harmadik napon volt, akkor a peteérés időpontjában még lehet termékenyítőképes spermium a petevezetőben és így van esély a fogamzásra. Az esély akkor a legnagyobb, ha a találkozáskor a spermiumok "frissek", azaz sokan vannak és egészségesek. A legnagyobb esély tehát a teherbeesésre az ovuláció napját közvetlenül megelőző 5 napban és az azt követő 1 napban van, tehát összesen 6 termékeny napról beszélhetünk. A teherbeesés technikailag csakis az ovuláció előtti 5 napban, illetve az ovuláció napján lehetséges.

Ha tisztában vagy előre a peteérésed várható időpontjával, akkor időzített együttlétekkel a maximumra tudod növelni a teherbeesés esélyét. Akkor a legnagyobb a fogamzás valószínűsége, ha a lehető legtöbb termékenyítőképes (élő és egészséges) spermium van a petevezetődben a petesejted kiszabadulásakor. Ezért akkor a legjobbak az esélyeid, ha a pároddal az ovulációt megelőző harmadik napon vagytok együtt, egy nap szünet, majd ismét együttlét az ovulációt megelőző napon. Fontos, hogy a jelzett napokon csak egy-egy együttlét történjen, így lesznek a spermiumok a legegészségesebbek és legnagyobb létszámúak. Ha túl gyakoriak az együttlétek, nem hagytok elegendő időt a spermiumoknak az újratermelődésre, ezért romlanak az esélyeitek. Ellenben, ha a termékeny időszakban csak egyetlen együttlét van, előfordulhat, hogy a hímivarsejtek túl korán vagy túl későn érnek a helyszínre, ha az ovuláció nem pontosan az előrejelzett időpontban következik be. Természetesen nem lehetetlen akár egyetlen, a termékeny napokra eső együttléttel is a fogamzás - de ennek esélye jóval kisebb, mint ha előre felkészülsz és megfelelően időzítesz.

A peteérés kiszámítása

A tervezett várandósságok egyik leggyakoribb kérdése, hogy mikor vannak a legtermékenyebb napok. A peteérés napja ciklusonként változik, de mindig a következő menstruációs ciklus előtt történik, kb. 12-16 nappal. A ciklus első napja a menstruáció első napja. Mivel a női ciklikusság nem mindenkinél egyforma, annak érdekében, hogy a peteérés napja biztosan megállapítható legyen, érdemes kiismernünk a saját testünket; a peteérés kiszámítása több módszerrel is történhet.

1. Naptármódszer: A rendszeres és kiszámítható menstruációs ciklus esetén a legkézenfekvőbb megoldás, hogy kiszámítsuk mikor van peteérés - a naptár módszer. Az előző néhány ciklus alapján egy naptár használatával be tudjuk jelölni, hogy melyik napra várható az ovuláció - a menstruáció első napjától számított 14. nap környéke.
2. Ovulációs teszt: Ezek a tesztek a vizeletben lévő luteinizáló hormon (LH) koncentrációját vizsgálják, és egy bizonyos érték felett jelzik, ha bekövetkezett a peteérés napja. Az LH szintje a ciklus során váltakozik: míg az elején csupán 3-15 mlU/ml, a peteérés ideje alatt akár az 50 mlU/ml-t is meghaladhatja, majd a ciklus második felében visszacsökken az elején tapasztalt szintre. Az ovulációs tesztek átlagosan 25 mlU/ml szinttől jeleznek „pozitív” értéket, így, ha hozzávetőleg tudjuk, mikor esedékes a peteérés időszaka, akár az összes termékeny napot ki tudjuk használni. Pozitív eredmény esetén a tesztelés idejétől számítva 24-36 óráig tart a petesejt termékeny időszaka - tehát ebben az időben eshetünk a legnagyobb eséllyel teherbe.
3. Ébredési alaphőmérséklet mérése: Ehhez a módszerhez egy teljes cikluson át, minden nap, ugyanabban az időben kell megmérni az alaphőmérsékletünket. Fontos, hogy az értékeket gondosan jegyezzük fel, hiszen közvetlenül az ovulációt megelőzően a testhő alacsonyabbá válik, majd a petesejt kiszabadulásakor hirtelen megemelkedik (0,2-0,4 fokkal).
4. Cervix-nyák változásai: A méhnyaknyák állagából és színéből is lehet következtetni arra, hogy mikor érkezett el a peteérés ideje, mivel termelődését a hormonszint változásai befolyásolják. Amikor a cervix-nyák színe fehéres sárgássá, állaga pedig krémesen ragacsossá válik, a peteérés ideje már nagyon közel van. Közvetlenül az ovulációt megelőzően tapasztalhatjuk a legnagyobb mennyiségű méhnyaknyákot, ami állagát és színét tekintve már nyers tojásfehérjére emlékeztet - a teherbeesés esélye ekkor a duplájára is nőhet. A peteérés napja után a méhnyaknyák mennyisége lecsökken, majd teljesen meg is szűnik, egészen addig, míg elérkezik a következő peteérés napja.
5. A méhnyak helyzetének ellenőrzése: Ovuláció előtt a méhnyak feljebb kerül a hüvelyben, tapintásra puhábbá válik, a méhszáj pedig enyhén kinyílik.

Az alábbi táblázat összefoglalja az ovulációval kapcsolatos kulcsfontosságú információkat:

Mikor nem érdemes a peteérés jeleire figyelni?

A természetes módszerek alkalmazása, az ovuláció tüneteinek figyelése nem minden esetben, illetve életszakaszban lehet célravezető. Ha változókorban vagy, illetve túl fiatal vagy (pubertáskorban), akkor a nem szabályos menstruációs ciklusok miatt nehéz megállapítani a termékeny napokat. Hasonló a helyzet cikluszavar esetén. Betegségek, főként hüvelygyulladás idején ugyancsak nem célszerű természetes módszerekkel próbálkozni, mivel a kóros hüvelyváladékból nem lehet reálisan megállapítani a peteérés tüneteit. Ugyancsak félrevezető lehet, ha pajzsmirigyproblémákkal küzdesz, stresszes állapotban vagy, illetve alváshiányban szenvedsz. Fogamzásgátló tabletta szedése esetén sem ajánlatos ezekre a módszerekre támaszkodni, mivel a hormonalapú gyógyszerek általában meggátolják azt, hogy kilökődjön a petesejt, így nem jön létre mellettük peteérés idején sem.

Életkor és termékenység

A nők termékenységét és esélyét a gyermekvállalásra jelentős mértékben befolyásolja életkoruk: a megtermékenyülés legideálisabb időszaka 30 éves kor előtt van. Biológiai tény, hogy a nők és a férfiak életkorával csökken a termékenység, bár ennek időpontja egyénenként változhat, de általánosságban elmondható, hogy a gyermekvállalás esélye sokkal nagyobb a 35 évesnél fiatalabb nőknél és a 40 évesnél fiatalabb férfiaknál. Ennek egyik oka, hogy a fiatalabb nőknek több és egészségesebb petesejtjük van, mivel az életkor növekedésével a petesejtek is öregszenek: számuk és minőségük is csökken. A férfiak esetében is hasonló a helyzet: 40 éves koruk alatt aktívabb és jobb minőségű a termelt spermium.

Életmód és egészségi állapot

A tudatos családtervezés részeként fontos a szülész-nőgyógyász szakorvossal való genetikai tanácsadás és egészségügyi felmérés, amelyeken kiszűrhető minden olyan probléma, ami befolyásolná a leendő édesanya és édesapa egészségi alkalmasságát. Mindemellett mindkét nemnél fontos a pszichés és pszichoszexuális alkalmasság. Egészséges életmódot folytatunk? Egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás, a stressz lehető legteljesebb elkerülése - ez lenne a teherbeesés „tökéletes hármasa”.

Táplálkozás a gyermekáldás érdekében

Az orvosok az úgynevezett mediterrán étrendet és az egészséges, napi 2-3 liternyi folyadékfogyasztást szokták javasolni a leendő kismamáknak, már a felkészülési időszaktól kezdve. Ez a zöldségek és gyümölcsök, a halak és fehér húsok, valamint a teljes kiőrlésű lisztből készült ételek előtérbe helyezését jelenti, a finomított cukros és fehér lisztből készült termékekkel szemben. Általánosságban elmondható, hogy normál BMI (testtömeg-index) esetén vannak a legjobb esélyeink a teherbeesésre. Az ideális a 18,5 és 24,99 közé eső BMI-érték.

A termékenységet támogató étrend-kiegészítők közül egyértelműen kiemelkedik a méhpempő, amely 60-70 százalékban vizet, 9-18 százalékban fehérjéket és aminosavakat, 11 százalékban cukrokat, 4-8 százalékban zsírsavakat, továbbá rengeteg mikrotápanyagot tartalmaz. A méhpempő annyira komplex anyag, hogy jelenleg 150 biológiailag aktív összetevője ismert. Számos, az emberi szervezetre kifejtett pozitív hatása mellett, a teherbeesés esélyét is növeli: segít helyreállítani a felborult hormonháztartást, hozzájárul a rendszeres menstruációs ciklushoz, elősegíti a méhnyálkahártya megvastagodását, serkentőleg hat a luteinizáló hormonokra, így támogatva a peteérést.

Kerülendő életmódbeli tényezők

• Dohányzás: A dohányzó férfiak és nők esetében hosszabb ideig tarthat a teherbeesés. A cigarettában lévő vegyi anyagok károsíthatják a petesejteket és a spermiumokat.
• Koffeinfogyasztás: Néhány tanulmány szerint a nagy mennyiségű koffeint fogyasztó nőknek hosszabb ideig tarthat a teherbeesés, nagyobb a vetélés és a magzat alacsony testsúllyal születésének kockázata. Érdemes lehet a nőknek a napi koffeinbevitelüket 200 mg-ra (kb. két csésze kávé) korlátozni gyermekvállalás előtt.
• Alkoholfogyasztás: Az alkoholfogyasztás - még kis mennyiségben is - csökkentheti a férfiak termékenységét, nagy mennyiségben megnöveli a teherbeeséshez szükséges időt, és csökkenti az egészséges baba születésének esélyét.
• Kábítószer-fogyasztás: A kokain, a heroin, az ecstasy, a kannabisz és egyéb drogok fogyasztása csökkenti a termékenységet, és súlyos problémákat okozhatnak a terhesség során a magzat fejlődésében is.
• Vegyi anyagok: Bizonyos vegyi anyagok megzavarják a hormonrendszer működését, csökkenthetik a spermiumok és a petesejtek minőségét. Fontos alaposan megmosni a gyümölcsöket, zöldségeket, kerülni a feldolgozott élelmiszereket, puha műanyag palackokat, légfrissítőket, erős vegyszereket, és parabénmentes kozmetikumokat használni.

Egészségügyi problémák

Több egészségügyi probléma is akadályozhatja a fogamzást:

• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): Az egyik leggyakoribb panasz, amely érinti a termékenységet, az anyagcserét és a lelki egészséget.
• Anatómiai rendellenességek: Különböző veleszületett, illetve szerzett anatómiai variációk és eltérések is befolyásolhatják a termékenységet, például alulfejlett vagy hegesedett, átjárhatatlan petevezetékek esetén a spontán teherbeesés esélye közel nulla.
• Cukorbetegség: Nőknél a cukorbetegség szabálytalan menstruációs ciklust vagy akár a menstruáció hiányát is eredményezheti, míg férfiaknál csökkenti a tesztoszteron szintjét, illetve problémát jelenthet miatta az erekció elérése és fenntartása.
• Rosszindulatú daganat és kezelése: A daganatok és kezelésük (kemoterápia, sugárkezelés) csökkenthetik a fogamzás esélyét a petefészkek, illetve az endokrin rendszer károsodása miatt.
• Endometriózis: A termékeny korú nők 10-15%-át érinti, és az esetek körülbelül 30 százalékában vannak termékenységi problémák.
• Nemi úton terjedő betegségek: Például a Chlamydia, a gonorrhoea, a szifilisz és a Mycoplasma genitalium termékenységi problémákat okozhatnak.
• Gyógyszerek: Egyes gyógyszerek csökkentik a megtermékenyülés esélyét, és károsíthatják a magzatot is.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha már pár hónapja tudatosan próbálkozunk, és még mindig nem sikerült teherbe esni, érdemes felkeresnünk szakorvosunkat. Meddőségről akkor beszélünk, ha 12 hónapos vagy annál hosszabb időtartamú védekezés nélküli nemi élet után nem következik be a terhesség, 35 év felett pedig hat hónap vagy annál hosszabb időtartam esetén.

tags: #megtermekenyules #idealis #idopontja