A megtermékenyített petesejt elhalása: Tudnivalók és okok

A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni. A várandósság egyik legjelentősebb pillanata a beágyazódás, amikor a folyamatosan osztódó megtermékenyített petesejtből embrió válik. Mégis, kevés szó esik arról, hogy mikor és miként is zajlik ez a csodás folyamat, továbbá arról, hogy mik is lehetnek a beágyazódás jelei, amelyek a várandósságot már a terhesség igen korai szakaszában előre jelezhetik.

A megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó. De mikor és hogyan zajlik ez a folyamat? Vannak-e jelei, tünetei? Mi állhat az útjába és léteznek-e olyan lépések, amelyekkel elősegíthető a beágyazódás? Ezekre a fontos kérdésekre adunk most választ.

Mi az a beágyazódás?

A petevezetékben megtermékenyített petesejt pár nap alatt jut el a méhig, ahol a nyálkahártyájában megtapad, vagyis megtörténik a beágyazódás. Pontosan ezért - még mielőtt a hagyományos terhességi tesztek kimutathatnák - akár egy héttel a fogantatást követően észlelhetőek a beágyazódás jelei.

A fogantatás menete a következő: az eredményes tüszőrepedés (más néven ovuláció) során az érett petesejt megkezdi útját a petevezetékben, ahol találkozik azzal a spermiummal, ami képes megtermékenyíteni, majd a megtermékenyített petesejt eljut a befogadására kész méhüregbe, ahol beágyazódik. A lombik-program során történő fogantatás esetén a petesejt és a spermium találkozása művi úton történik meg, de a beágyazódás már a női szervezetre van bízva.

A fogantatás pillanatától a beágyazódásig

A fogantatás pillanatától kezdve az érett petesejtet már zigótának nevezzük, ami megkezdi útját a petevezetéken át a méhbe. Ez az út akár 5-7 napon át is tarthat, ami alatt a zigóta folyamatosan osztódik, míg végül eléri a hólyagcsíra, más néven blasztociszta állapotot. Ekkor már 70-100 sejtből áll.

Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagodik és megtelik tápanyagokkal.

Mikor történik a beágyazódás?

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése.

A megtermékenyített petesejt elhalása: okok és tünetek

Amikor a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méhbe, de nem fejlődik embrióvá, a méhlepény és az embrionális tasak képződik, de üresek maradnak. Az állapotot anembrionális terhességnek is nevezik, ami azt jelenti, hogy nincs embrió. Az elromlott petesejt oka ismeretlen, de előfordulhat a megtermékenyített petesejt kromoszóma-rendellenességei miatt. Mivel ez a terhesség korai szakaszában történik, a legtöbb nő nincs tudatában terhességének. Ez a vetélés és a korai terhességi sikertelenség vezető oka is. A terhesség első trimeszterében minden második vetélésnek ez az oka.

Fontos megjegyezni, hogy a méhlepény és az üres terhességi zsák továbbra is szabadít fel terhességi hormonokat (hCG) annak ellenére, hogy az embrió nincs jelen. Ez a terhesség korai tüneteit eredményezi, és néha pozitív terhességi tesztet. Egy elromlott petesejttel rendelkező nő terhességgel kapcsolatos tüneteket tapasztalhat, beleértve a mellérzékenységet, a menstruáció kimaradását, a reggeli hányingert, hányinger, hányás és pozitív terhességi teszt.

Az elhalás lehetséges okai

Az elromlott petesejt pontos oka nem ismert. Általában a sejtosztódás során fellépő kromoszómális vagy genetikai problémák okozzák. Az osztódás akkor következik be, amikor a spermium megtermékenyíti a tojást a fogantatás során. Egy terhes nőnél nagyobb a veszélye a petesejt elhalványulásának, mint másoknak, ha a partner biológiai rokonságban áll vele.

A sárgatest-elégtelenség, vagyis az alacsony progeszteronszint is okozhatja a magzat elhalását. Ha a sárgatest a ciklus során nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).

Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet.

A kromoszóma-rendellenességgel fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen következményeként. Génhibára, illetve környezeti hatásra létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség súlyosságától függ.

A méh fejlődési rendellenességei, a méhnyálkahártya pusztulása (pl. Asherman-szindróma), méhpolipok vagy miómák is akadályozhatják a beágyazódást.

Kezelés és felépülés

A legtöbb nőnek nincs szüksége kezelésre, mivel a szervezet a hüvelyen keresztül juttatja ki az embriót. Azonban van néhány kezelési lehetőség:

• Tágítás és küretálás (D&C): Ez egy sebészeti beavatkozás a terhességi szövetek tartalmának eltávolítására a méhből. Ebben az eljárásban az orvos kitágítja vagy kinyitja a méhnyakot, és eszközöket használ a fennmaradó terhességi szövetek méhből való tisztítására.
• Természetes vetélés: Az orvos javasolhatja a páciensnek, hogy várjon és figyelje meg, hogy a szervezet természetesen eltávolítja-e a terhességi szöveteket a méhből. Fontos megjegyezni, hogy ez a folyamat napokig vagy hetekig tarthat. Amikor azonban a vetélés megtörténik, a nő hasi fájdalmat, súlyos görcsöket és vérzést tapasztalhat.
• Orvosi eredetű vetélés: Ebben a kezelési lehetőségben az orvosok a misoprostol nevű gyógyszert írják fel. A gyógyszer jeleket küld a szervezetnek a terhességi szövetek eltávolítására. Ez az eljárás csökkenti a várakozás idejét, amíg a vetélés önmagában elkezdődik.

Jellemzően a vetélést vagy a D&C-t követő négy-hat hét után nyomon követési időpontra van szükség. Az elromlott petesejt szövődményei ritkák. Előfordulhat, hogy az elromlott petesejt előfordulása nem megelőzhető. Az elromlott petesejttel rendelkező nők egy későbbi sikeres és egészséges terhességet is átélhetnek.

Az orvos transzvaginális ultrahanggal diagnosztizálja az elromlott petesejtet. A terhesség hetedik és kilencedik hete között végzik, mivel az embrió általában ekkor látható. Ha egy terhes nő vetélést vagy D&C-t tapasztalt elromlott petesejt miatt, a gyógyulás egy-két héttől egy hónapig tarthat. Általában a hasi görcsök közel egy hétig tartanak, de a hüvelyi vérzés több hétig is eltarthat.

Beágyazódási problémák és azok kezelése

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek. A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására, vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

A beágyazódási problémák hátterében állhatnak:

• A sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége.
• A méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip.
• A méh gyulladásos betegsége, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis).
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS).
• Sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint.
• Pajzsmirigy-alulműködés.
• Elhízottság.
• Dohányzás.
• Korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza).
• Kromoszóma-hibák.

Hogyan támogatható a sikeres beágyazódás?

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el, és alakíts ki jó szokásokat, úgymint:

• Rendszeres testmozgás: minden nap legalább fél óra edzés, vagy gyakori hosszabb séta.
• Megfelelő étrend: több zöldség és gyümölcs fogyasztása, telítetlen zsírsavak (olívaolaj, diófélék), lassan felszívódó szénhidrátok (teljes kiőrlésű pékáru, hüvelyesek).
• Egészséges alvási rutin kialakítása.
• Káros szenvedélyek elhagyása: az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein kerülése, a dohányzás teljes mellőzése.
• Vitaminok és ásványi anyagok: A-, C-, E-, B-vitaminok, folsav, magnézium, vas, cink, szelén szedése. Orvosi javaslatra melatonin is segíthet.
• Gyógynövények: cickafark tea peteérés előtt, palástfű tea a beágyazódás támogatására, málnalevél tea az érés támogatására. A méhpempő és a barátcserje is hasznos tápanyagokat szolgáltat.

Mit tegyünk, ha a beágyazódás jeleit tapasztaljuk?

Azt fontos kiemelni, hogy a nők többsége nem érzi magát a beágyazódást. A legtöbben egyszerűen összetévesztik a premenstruációs szindróma (PMS) tünetegyüttesével. Amennyiben a beágyazódás jelei közül bármelyiket is tapasztaljuk, hagyjuk el a káros szenvedélyeket, pihenjünk többet, és kezdjünk el terhesvitamint szedni, ami segíthet a lehetséges terhesség megtartásában, valamint biztosítja a megfelelő vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket, amelyekre a magzatnak és az anyának is szüksége lesz.

A várandósság kimutatására szolgáló, gyógyszertárakban vagy drogériákban kapható terhességi teszteket a következő menstruáció első napjáig nem érdemes elvégezni, mivel a terhességi hormon, azaz a HCG szintje nem biztos, hogy elég magas az értékelhető eredményhez.

Beágyazódás jelei, tünetei

A beágyazódást követően szervezetedben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

A beágyazódás lehetséges jelei:

• Alhasi fájdalom, derékfájás: A beágyazódás során tapasztalható alhasi fájdalom, ami akár kisugározhat a derék tájékára is. Ez azonban könnyedén összetéveszthető a premenstruáció tünetével is. Az alhasi fájdalom akkor a beágyazódás jele, ha némiképp eltér a már gyakran érzett menstruáció utáni fájdalomtól.
• Szúró fájdalom: Az alhasban jelentkező szúró fájdalom a beágyazódás jele is lehet. Ez lehet gyenge, alig érezhető, vagy akár kellemetlenül intenzív is.
• Testhőmérséklet változás, hőemelkedés: A testhőmérséklet és a női hormonok kapcsolata ismerős lehet azok számára, akik alkalmazták már az úgynevezett hőmérőzési technikát az ovuláció, azaz a peteérés kiszámítására. Az ovuláció előtt jellemzően lecsökken a testhőmérséklet, majd megemelkedik, de a menstruáció előtt újra lecsökken. Amennyiben megemelkedett marad, az terhességet jelez. Bizonyos esetekben a beágyazódás jelei közé tartozik a testhő mérsékelt, ám csupán egyetlen egy napos leesése.
• Pecsételő vérzés: A beágyazódás pecsételő vérzés formájában is megmutatkozhat. Ez a beágyazódási tünet a korai terhességi faktor hormonnak (EPF) köszönhető, amit a női szervezet annak érdekében termel, hogy az immunrendszer ne lökje ki az embriót. Az ilyen pecsételő vérzés minimális mennyiségű barnás vagy rózsaszínes folyás.
• Görcsölés: A szervezetben hirtelen fellépő hormonális változások, valamint a méhben fellépő folyamatok alhasi görcsöket okozhatnak. Ez az alhasi fájdalomhoz és szúró érzéshez hasonlóan szintén a beágyazódás jelei közé tartozhat.
• Az emésztés lassulása: A HCG hormonnak köszönhető megemelkedett progeszteronszint, vagyis a sárgatest hormon legfontosabb feladata, hogy a terhesség megmaradjon. Van azonban egy olyan hatása is, ami kellemetlenséget okoz az emésztés terén, vagyis lelassítja azt. Ez a beágyazódási tünet azoknál lehet feltűnő, akiknél alapvetően nem jellemző a székrekedés.
• Szédülés: A beágyazódás jelei közé tartozhat a szédelgés is. A sárgatest hormon, azaz a progeszteronszint megemelkedése, valamint a vérnyomás csökkenése együtt okozhatnak szédülést.
• Puffadás: A magas progeszteronszint az emésztőrendszerre is hatással van, lelassítja azt. Ez a székrekedésen kívül puffadást is eredményezhet.
• Méhnyaknyák megváltozása: A beágyazódás jele a méhnyaknyák változása is: tapintása sűrűvé, gumiszerűvé, színe áttetszővé, opálossá vagy épp fehéressé válik.
• Általános rosszullét: A HCG hormon érzékenyebbé teheti a szaglást, a megemelkedett progeszteronszint szédülést, puffadást, bizonyos esetekben székrekedést vagy épp hasmenést okozhat, amihez párosulhat még hasfájás is.
• Mellérzékenység: A beágyazódáskor az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintje hirtelen emelkedik meg, ami mellérzékenységhez vezethet.
• Fejfájás: A terhesség során elkerülhetetlen a szervezet hormonszintjének változása, ami a beágyazódás környékén a legjelentősebb - elég csak a HCG és a sárgatest hormonokra gondolni. Ezek azonban hirtelen jelentkező fejfájást okozhatnak.
• Hangulatingadozás: A hirtelen és váratlan hangulatingadozás az egyik beágyazódási tünet is lehet, amelyet a hormonváltozások idéznek elő.

Vetélés és annak okai

Vetélésnek nevezzük a terhesség 24. hete előtti megszakadását, ha a magzat világra jövetelekor életműködéseket nem mutat, és súlya nem éri el a mintegy 600 grammot. A spontán vetélés szó szerint véve nem “spontán”, azaz ok nélküli. Minden esetben törekedni kell az alapbetegség kimutatására.

A vetélés típusai és tünetei

• Fenyegető vetélés (abortus imminens): Vérzéssel és alhasi fájdalommal jár, de a nyakcsatorna még zárt.
• Kezdődő vetélés (abortus incipiens): Nyitott nyakcsatorna esetén, ha magzat és/vagy mellékrész még nem távozott.
• Tökéletlen vetélés (abortus incompletus): Ha a magzat és/vagy mellékrészei már távoztak, de a méh nem ürült ki teljesen.
• Teljes vagy komplett vetélés: Ha a méh teljesen kiürült.
• Megkésett vetélés (missed abortion): Akkor beszélünk róla, ha a magzat elhal, de kilökődése spontán nem indul meg. A terhesség 6. hetében általában ultrahanggal már látható a szívverés. Ha nincs szívhang, vagy az embrió mérete elmarad a terhességi kortól, missed abortion gyanúja merül fel.

A vetélés kezelése

Aktívan a fenyegető vetélés gyógyítható. Szigorú ágynyugalom, enyhe nyugtatók, méhellazítók és kizárólagosan természetes progeszteron készítmények adásával (kapszula és hüvelytabletta formájában) a folyamat sok esetben visszafordítható. A már megindult vetélés esetén a folyamat spontán lezajlásáról gondoskodnak, steril körülmények között. Gyulladásos eredet gyanúja esetén antibiotikumot is alkalmaznak.

A nyakcsatorna teljes kitágulását követően az elhalt magzatot vákuum-aspirátorral szívják ki a méhűrből, kis éles curette-kanállal ún. Specifikus kezelések során a vetélésre hajlamosító alapbetegséget gyógyítják a következő terhesség vállalása előtt.

A spontán vetélés nem egyetlen betegség, hanem számos betegség, állapot hasonló megnyilvánulása (“manifesztációja”). Minden esetben törekedni kell az alapbetegség kimutatására. Különösen a missed abortion formájában jelentkező sárgatest-elégtelenség esetén, mely a spontán abortusz összes esetének legalább kétharmadát teszi ki, érhető el nagy valószínűséggel gyógyulás.

Ismétlődő vetélés

Az ismétlődés az alapbetegség függvénye. Legjobban gondozható és gyógyítható a sárgatest-elégtelenség és az ivarcsatorna gyulladások, továbbá a nyakcsatorna elégtelenség. Nagyobb és/vagy kedvezőtlen elhelyezkedésű és/vagy többszörös daganatok, súlyosabb méhfejlődési rendellenességek esetén műtéttel kivételes esetben lehet eredményt elérni, azaz a vetélés ismétlődését megakadályozni.

A sárgatest-elégtelenség kimutatható az ébredési hőmérséklet mérésével és gondos elemzésével. A görbe kiértékelése szakorvosi feladat! A sárgatest-elégtelenség lehet rövid, ha 11 nap vagy annál rövidebb ideig tart, vagy elégtelen sárgatest-fázisnak nevezzük, ha a progeszteron elégtelen mennyiségben termelődik. A kromoszóma-hibák vizsgálatára általában akkor kerül sor, ha a családban már fordult elő fejlődési rendellenesség, vagy az asszony - 35 feletti - életkora indokolja a vizsgálatot, ugyanis a kromoszómahibák kockázata is magasabb.

tags: #megtermekenyitett #petesejt #elhalasa