A terhesség és a szülés kiemelkedő helyet foglal el a medikalizált életesemények sorában. Sokak számára természetesnek tűnik, hogy a szülés "orvosi probléma", a medikális kontroll pedig a fejlettség jele. Azonban az utóbbi években egyre erőteljesebben jelentkeznek a demedikalizáló törekvések, amelyek a medicina túlzott jelenlétét és beavatkozását a modern technikai racionalitás tévútjának tekintik.
A medikalizált szülés ellentmondásai és a demedikalizációs törekvések
Az idézetek drasztikusan fogalmazzák meg a szülő nő sokkoló és traumatizáló élményét. Az egyik újdonsült édesanya a szülés közbeni élményeit egy hasonlattal próbálta megfogalmazni:
„Ha a férjednek azt mondanák, hogy egy bizonyos idő alatt erekciót kell elérnie és ejakulálnia kell, vagy különben kasztrálják, gondolod, hogy könnyű lenne? Ennek könnyebbé tételéhez talán intravénás tű lenne a karjában, egy bizonyos testhelyzetben kellene maradnia, szíjat tekernének a pénisze köré, és azt mondanák neki, hogy ne mozogjon.”
Ez a hasonlat rávilágít a szülés medikális kontrolljának abszurditására, amely a nőket passzív tárgyakká teheti. Egy másik, még drasztikusabb idézet a szülőnő kiszolgáltatottságát hangsúlyozza:
„Kórházba zárnak, levágják a hajad, lekötözik a kezed, és nem engednek látni, nem akarják, hogy megértsd, azt akarják, hogy hidd el, ez az ő hatalmuk, nem a tiéd. Tűket szúrnak beléd, így nem fogsz hallani semmit, akár halott disznó is lehetsz, lábaid fenn vannak egy fémkeretben, föléd hajolnak, technikusok, szerelők, hentesek, ügyetlen és vihogó hallgatók buzgólkodnak a testeden. Úgy veszik ki a gyermeket egy fogóval belőled, mint az uborkát az uborkásüvegből. Azután feltöltik az ereidet piros műanyaggal, láttam, ahogy a csövön keresztül futott.”
Ezek az idézetek a szülés medikalizációjának fordulatát reprezentálják, azt a történelmi pillanatot, amikor a medikalizáció logikája és erői komoly kihívást kaptak a demedikalizáció "korszellemétől". Ez a korszellem lényegében két nagy témát feszeget: a nőiség társadalmi definícióját és a medicina viszonyát a nőhöz. A szülés az a konstelláció, amelyben ez a két probléma esszenciálisan, egy rövid szcenáriumba sűrítve mutatkozik meg.
Kérdések a szüléssel kapcsolatban napjainkban
- Mi a nő funkciója a modern társadalomban?
- Mi a szülés jelentése és jelentősége?
- Milyen a magzat, az anya és az orvos viszonya a szülés közben?
- Ki uralja a folyamatokat?
- Hogyan oszlanak meg az alanyi és a tárgyi szerepek a szülés során?
- Hogyan és miért jelenik meg a medicina egy olyan folyamatban, amely történetileg sohasem volt egyetlen kultúrában sem medikális probléma?
- Miért kap a szülés és a terhesség patológiás aurát a modern medicina korában, és miért veszíti el a korábbi és minden más kultúrában meglévő természetességét?
- Igaz-e, hogy az ilyen módon kialakított szinte totális medikális kontroll biztonságosabbá tette a szülést?
A kérdések ilyen tömegének hirtelen feltolulása nemcsak az alapos válaszok, alternatívák és döntések irányába kényszerítik az érdekelteket, hanem - népszerű lehetőségként - az utópiák felbukkanásához is vezet. A medikális szülés válsága mind múltra, mind jövőre hivatkozó utópiákat hív elő.
Tradicionális és modern szüléskultúrák
A tradicionális társadalmak orvosi antropológiai kutatásai arra az eredményre vezettek, hogy az asszonyok többnyire női segítséggel hozták világra gyermeküket. A szülés folyamata meghittebb, nyugodtabb, a nő számára végső soron pozitív emlékekkel teli volt, és kevésbé fordult elő a depresszív állapotoknak az a sorozata, amely oly gyakori korunk nyugati civilizációjában. Röviden fogalmazva: kevés technika-technológia és sok érzelem, lelki segítség jellemezte a tradicionális társadalmak szülését. Semmilyen, a szó mai értelmében vett szakember (különösen férfi) nem vette át a folyamat irányítását a leendő anyától.
Szülés 4. fejezet: A szülés sematikus magyarázata
A problémás helyzetek megoldására nem volt sok lehetőségük, nem nyúltak a testbe, alig alkalmaztak mesterséges eszközöket. Ezek a helyzetek gyakran az anya és csecsemője halálával végződtek. Ha nem voltak komplikációk - és a mai statisztikák szerint is a terhességek 80%-a ilyen -, akkor a szülés a maga természetességében zajlott le, nem hagyva kellemetlen emléket, és különösen nem lelki traumatizáltságot. Mindez erősen ellentétesnek láttatja - és éppen a személyes élmény síkján - a modern medikális gyakorlatot és a tradicionális társadalmak „szüléskultúráját”. Ez könnyen olyan lelkesültséghez vezet, amely a mai állapotokat visszafelé akarja meghaladni, és a maga egészében tévútnak mutatja be a modern medicina részvételét a terhességben és a szülésben.
A fájdalom és a szülés természetessége
Sokan azt gondolják, hogy a szülés az egyetlen kivétel az alól, hogy a „fájdalom valójában valami abnormálisat jelent”, azt feltételezve, hogy a szülés az egyetlen olyan élettani folyamat, ami „normális, mégis fájdalmas”. Nos, a szülés természetes rendje éppen azt mutatja (mutatná), hogy annak nem kéne szenvedést jelentő fájdalommal járnia. Élesebben fogalmazva ez arra hívja fel a figyelmet: ha a szülés szenvedtető módon fájdalmas, akkor ott valami nincs rendjén. Az bajt jelent, amin éppen úgy változtatni kell, mint a szögbe lépés esetén jelentkező fájdalomnál is. Lehet, hogy a testhelyzeten kell módosítani, lehet, hogy a környezeti elemek kedvezőtlenek (sérül a biztonságot jelentő személyesség, a „privacy”), lehet, hogy a félelem vagy más kedvezőtlen érzelem állja útját a folyamatnak, lehet, hogy az anyát valami kizökkenti a természetes módosult tudatállapotából.
Az otthonszülés és a születésházak vitája
Az otthonszüléssel kapcsolatban a leginkább vitatott pont a biztonság kérdése. Az otthoni szülést ellenzők vagy az azt igazán nem támogatók - ezek közé tartoznak az orvosok is - fő érve az, hogy az otthonszülés veszélyesebb, mint a kórházi. A tudományos felmérések elég eltérő eredményeket hoznak, amely magyarázata annak, hogy miért hivatkozhat mindkét oldal olyan statisztikai adatra, amellyel a véleményét támasztja alá. Készült azonban 2010 júliusában egy átfogó tudományos elemzés, amely szerte a világban a témával kapcsolatos kutatásokat összefoglalóan vizsgálta. Az eredmény az újszülött biztonságának kérdésében egyértelműen a kórházi szülés felé dönti a mérleget.
A vágyat azonban, amelyet az otthonszüléssel szimpatizálók éreznek, komolyan kell venni, és nem csak azért mert ez alkotmányos joguk. Körvonalazódik egy jó kompromisszumos megoldás, amikor a szülészettől teljesen független, de a kórháztömbön belüli születésházak üzemelnek, ahol nem orvosi, hanem csak bábai közreműködéssel zajlanak a szülések. Az ezt választó kismamák csak magzati vagy anyai vészhelyzetben kerülnek át a kórházba.
A debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika gyakorlata
A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Kenézy Gyula Campuson működő részlegén évente több mint 2200 szülés zajlik le. Saját ellátási területük terhesein kívül sokan választják őket Debrecenből, és a szomszéd megyékből is. A császármetszés gyakorisága alacsonyabb az országos átlagnál, és kedvező a koraszülés előfordulása is. Az intézeti ellenőrzést igénylő terheseket az osztály terhes ambulanciáján gondozzák, belgyógyászati jellegű megbetegedések esetén a gondozást speciálisan felkészült belgyógyász végzi.
Az elmúlt időszakban számos olyan intézkedést vezettek be, amely elősegíti az anya, az apa és a gyermek (család) közötti harmonikus kapcsolat kialakítását. Egyre nagyobb az igény a terhesek között, hogy az apa vagy a család valamely más tagja jelen lehessen a vajúdás és a szülés alatt. Erre lehetőséget biztosítanak. A terhesség alatt, szülésre felkészítő tanfolyamokat tartanak az érdeklődő pároknak, ahol megismerhetik a helyi adottságokat, és csoportos foglalkozások keretében szakembereiktől választ kaphatnak a szüléssel és az újszülött ellátással kapcsolatos kérdéseikre. Tapasztalataik szerint az együttszülés csökkenti a kiszolgáltatottság érzését és a szorongást, javítja az együttműködési készséget, erősíti a párkapcsolatot. Szülés alatt lehetőség van zene hallgatására, fényképezésre, a köldökzsinór elvágására. Gerincvelő közeli érzéstelenítés (LEDA) is egyre népszerűbb a kismamák között.
A szülés paraméterei és az újszülött állapota
A születés a magzat világra jövetele, melynek méhen belüli eltöltött korát az utolsó menstruációtól számítjuk és gesztációs hetekben számoljuk. Normál időben született az újszülött, ha a szülés a betöltött 37. és 42. hét közé esik. Hazánkban az újszülöttek 8-10 %-a kis súlyú koraszülött, melyek egy része korábban, azaz a 37. gesztációs hét előtt születik, másik részük viszont a méhen belüli növekedésében marad el, emiatt a születési súlya az elvárthoz képest kisebb marad.
Az újszülöttek súly szerinti csoportosítása:
| Kategória | Súly |
|---|---|
| Alacsony születési súlyú | 2500 g alatti |
| Igen kis születési súlyú | 1500 g alatti |
| Extrém kis születési súlyú | 1000 g alatti |
A kisebb újszülöttek (SGA=gesztációs korhoz képest kisebb súlyú) születési súlya az azonos korú magzatok súlyának 10 percentilis értéke alatt van, melynek oka lehet a magzati korban elszenvedett korai fertőzés vagy genetikai defektus, de a terhesség alatt fogyasztott kábítószer, alkohol vagy rendszeres dohányzás is ezt eredményezheti. A terhesség későbbi szakaszaiban megjelenő magasvérnyomás, cukorbetegség vagy elégtelen méhlepény működés ugyancsak a magzat súlyának stagnálását eredményezi, ilyenkor a gyermek a hosszához viszonyítva aránytalanul sovány, „öreg küllemű” lesz.
Érdemes megemlíteni a méhen belüli fokozott növekedést (LGA - large for gestational age) is, melyről a születési időhöz viszonyított 90 percentilis érték feletti súly és hossz esetén beszélünk. Oka leggyakrabban anyai gesztációs diabétesz (GDM).
A 42. hét után túlhordás történik, ami ugyancsak veszélyeket rejthet magában, a túl nagy magzat nehezebben születik meg, gyakoribb a császármetszések száma.
Mi is az az Apgar érték?
A megszületést követően az újszülött állapotának gyors megítélésére használják az ún. Apgar-értéket, melyet egy amerikai aneszteziológus nő, Virginia Apgar vezetett be. A megszületés utáni 1., 5. és 10. percben 5 fő paraméter alapján 2, 1 vagy 0 pontszámot, azaz maximum 10 pontszámot adnak az orvosok az újszülöttnek. A 8-10 közötti érték azt jelenti, hogy az újszülött jól van, az alacsonyabb pontszám esetén az újszülött további sürgősségi ellátást igényel.
A növekedés és fejlődés követése
A növekedési ütem érzékeny mutatója a gyermek egészséges fejlődésének, így az életkornak megfelelő hossz és súlyértéket mutató percentilis táblázatok követése kiemelt fontosságú. Az érett, átlagos, „tankönyv szerinti” újszülött születési paraméterei: súlya 3300 g, hossza 50 cm, fejkörfogata 35 cm.
A születést követően normál jelenség az újszülött súlyának 5-(10) %-kal való csökkenése, amely a 3-4. napon a legkifejezettebb, 10 % felett kórosnak tekinthető. Az újszülött a születési súlyát a 7-10. napra nyeri vissza. Általában az újszülött súlya 150-200 grammal növekszik hetente. Fontos megjegyezni, hogy a csecsemők súlyát nem érdemes naponta mérni, mert nem egyenletes a hízási ütemük - elegendő heti rendszerességgel követni, később, 2-3 hónapos kortól pedig havi mérlegelés javasolt.
A születési hossz nem tükrözi a gyermek későbbi testmagasságát, inkább az anyai tápláltsági állapottal mutat szorosabb összefüggést. Az első életévben a növekedés kb. 25 cm/év, majd 15 cm/év a második életévben. A fejkörfogat meghatározása az első két évben az általános csecsemővizsgálat része, a gyermek fejlődésének fontos paramétere.
Mennyit egyen az újszülött?
Az újszülött ösztönösen viselkedik, a szopóreflexnek köszönhetően tud szopni, keresi édesanyja emlőjét. Az igény szerinti szoptatás lehetővé teszi a gyermek szükségleteinek kielégítését, ami nem csak táplálkozási, hanem biztonság, fájdalomcsillapítás, immunizáció és kontaktus is. Az újszülött legjobb tápláléka az anyatej, összetétele és mennyisége mindig alkalmazkodik a gyermekhez!