A meddőség és a lombikprogram: útmutató és lelki támasz

Magyarországon minden hatodik házaspár meddő, sokan mégis tartanak a lombikprogramtól, mert nem tudják pontosan, mivel jár. Orvosok odavetett félmondataiból, tudományos szakkönyvekből, internetes fórumokból próbálnak tájékozódni. De hol kapnak választ a hétköznapi, mégis nagyon fontos kérdéseikre? Ki mondja el nekik részletesen, átérezve bizonytalanságukat, milyen útra lépnek, amikor a mesterséges megtermékenyítést választják?

A szerző, Boér Katalin maga is végigjárta ezt az utat, és jól ismeri annak állomásait. Tudja, min megy keresztül egy meddő pár; milyen kudarcokat és reményeket élnek meg, hová fordulhatnak segítségért, milyen vizsgálatokon és beavatkozásokon esnek át, és egyáltalán: mennyi lelki és gyakorlati nehézséggel kell szembesülniük, míg megvalósíthatják álmukat.

A „Lombikban fogant álmok” jóval több, mint praktikus útmutató. Boér Katalin egyedülálló könyvet alkotott, amely érthetően, mégis részletekbe menő alapossággal szól a meddőség orvosi kérdéseiről, a hivatalos útvesztőkről, a különféle eljárásokról, ugyanakkor mély beleéléssel szólaltat meg számos embert, akik a mesterséges megtermékenyítést választották.

A meddőség háttere és a lelki tényezők szerepe

A meddőség nem szégyen és nem is biztos, hogy meddőség. Hidd el, hogy fontos vagy. Nálunk te vagy a fontos. Elindulva tudatosan az önismereti utamon, ráláttam saját működésemre, és arra, ami szerintem negatívan hatott rám. És ez az út azóta is tart… Most sokszor azt figyelem az önismeret mellett, hogy hol van már önmeghaladás is. Én anno a meddőség hátterében nem vizsgáltam a lelki tényezőket. Most ránéznék, mert ez is fontos. Ezért ilyen fókusszal és közben odafordulással kísérem a hozzám érkezőket a saját élettérképükön, hogy ők is ráláthassanak arra, mik okoznak nekik nehézséget, és arra, mit kezdjenek ezekkel.

A legtöbben nem szentelünk elég figyelmet a lombikozás lelki hatásaira. Nem hagyunk időt a lelkünknek két lombik között arra, hogy feldolgozzuk a sikertelenséget, és elgyászoljuk az előző próbálkozást.

Az evolúció során kialakultak olyan mechanizmusok, amelyek az intenzív stressz hatására képesek gátolni a reprodukciós rendszert. A vizsgálatok azt jelzik, hogy a pszichésen megélt stressz kapcsolatot mutat a gonadikus funkcionális tengely zavaraival, melyek adott esetben meddőséghez vezethetnek. Az IVF kezelést igénybe vevő nők általában már komoly szorongásos és depressziós tünetekben szenvednek, amely már önmagában gátolja a teherbeesést. A magas szorongás vagy depressziószintet mutató nők a legsikertelenebbek az IVF kezelések során. Ez azt igazolja, hogy itt az orvosi módszerek nem tudják áttörni az evolúciós védőgátakat.

Boivin és Takefman (1995) azt találták, hogy akik az IVF programban egy adott ciklusban sikertelennek bizonyultak, szignifikánsan nagyobb stresszt éltek meg a kezelés alatt, gyengébb volt a biológiai válaszuk a kezelésre. Ezekkel is tisztában kell lenni.

A lombikbébi program számos orvosi vizitből és kezelésből áll, ami sok testi-lelki megpróbáltatást tartogat, nem beszélve a fokozott anyagi terhekről. Az eljárás során a nők gyakran érzik, hogy elveszítik női mivoltukat, a kontrollt saját testük és az események felett. Az állandó szociális nyomás, a társadalmi elvárások, illetve a lombikprogram körüli, gyakran széles körben tapasztalt csend és titkolózás sokszor szorongást vagy elszigeteltséget okoz.

A lombikbébi program egyfajta próbatétel, bármennyire is pozitív szemlélettel vág bele kezdetben az ember. Úgy gondolom, egy ekkora teherről mindenképpen érdemes beszélnünk. Ezért született meg ez a könyv, melyet elolvasva megtanulhatsz mindent egy kicsit más szemszögből nézni. Őszinteséget és szókimondást kapsz még a kényes tabutémákkal kapcsolatban is. A könyv útitársadul szegődik, hogy tudd, más is járt már ezen az úton. Csodás lelki élményeken mész keresztül, amelyek építenek, és megerősítik a párkapcsolatotokat. Hogy mit hoztok ki ebből, az rajtatok múlik.

„Az, aki gyermekre vágyik, mégsem jön össze neki, aki vizsgálatról vizsgálatra él, akinek az életét folyamatosan a remény és kudarc kettőse határozza meg, az úgy érzi, teljesen egyedül (vagy jó esetben a párjával, de mégis magányosan) küzd. Anita könyve és a témában íródott könyvek, történetek hihetetlenül sokat segítenek. Anita könyve a legjobb pillanatban érkezett meg hozzám: azt hittem, hogy már jól vagyok, aztán jött egy újabb hullámvölgy. Később rájöttem, ez még előfordul párszor ebben az élethelyzetben. És a könyv társammá vált, és kisegített ebből a hullámvölgyből.

Korábban sok sikertörténetet olvastam, ezek viszont gyakran a várt remény helyett inkább keserűséggel töltöttek el. Ezért volt szükségem Anita könyvére: nem ígér tuti receptet, nem azt üzeni, hogy csak a sikerről írhatunk/beszélhetünk, szakít a happy end hagyományával, és helyette a valóságot tárja elénk. És erre sokunknak van szüksége, még ha eleinte nem is vesszük észre. A sikersztorik ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vetettek fel bennem: nekem miért nem sikerült (még)? És mi van, ha soha nem is fog? Mindenkit ér csoda, csak engem nem? Anita könyve megnyugtat: nem, nem vagy selejtes. Ugyanazokat az üresen csengő mondatokat, válaszokat kaptam/kapom, amik a „Lombik Camino”-ban is szerepelnek: „ne görcsölj rá,” „na majd most összejön, mert laza vagy,” „na majd a következő,” „az első úgysem szokott sikerülni,” stb stb. Azokat nem is sorolom fel, amiket olyan emberektől kapok, akik nem tudják, hogy lombikozunk. Anita könyvének van egy fejezete, amiben leírja, gondolatban miket válaszolna/reagálna az ilyen megjegyzésekre és kérdésekre.

A könyv borítója ijesztően megragadja a folyamatot, ami a lombikozás maga: az első kép a személytelen, lecsupaszított folyamatot, az orvosi vizsgálatok ridegségét ábrázolja, de közben azt a sok-sok hitet is, amit a petesejtekbe, beültetésekbe vetünk, és azt, hogy az egész életünk hirtelen csak erről szól. De a hátoldal is nagy igazságot rejt: a szerencsésebbek egy idő után rájönnek, hogy ezt ketten csináljuk, együtt egymásért, és a legfontosabb a jólétünk, a szeretetünk, a kitartásunk (egymás mellett). A kötet elején szereplő Murakami Haruki-idézet igazi mottója ennek a könyvnek: „Igen, a viharnak ez az értelme,” mondja Murakami, és jövünk rá mi is lassan.

A lombikprogram menete és a kapcsolódó eljárások

A lombikbébi program (IVF) egy összetett folyamat, amely több lépésből áll:

1. Petefészek stimuláció: A nő hormontartalmú készítményeket (injekciókat, tablettákat) kap, melyek hatására a szokásos havi egy petesejt helyett a petefészek több, megtermékenyítésre alkalmas petesejtet termel. A kezelőorvos mindenkinek egyénileg tervezett stimulációs protokollt állít össze.
2. Petesejt-leszívás: Ez egy hüvelyi ultrahang-fejhez erősített hosszú tűvel történik, a hüvelyen keresztül. Altatásban vagy anélkül is végezhető és egy kisebb műtétnek felel meg, kb. negyedóráig tart, és utána haza is lehet menni.
3. Megtermékenyítés a laboratóriumban: A petesejteket speciális tápoldatban egymás közelébe helyezik a spermiumokkal.
4. Embriók fejlődése: A megtermékenyült petesejtek, vagyis az embriók, ezután 2-5 napig tápoldatban, mesterséges körülmények között fejlődnek.
5. Embriótranszfer: Az embriók számától, minőségétől és a páciens kórelőzményétől függően a visszaültetés a megtermékenyítést követő 2-3. vagy 5. napon kerül sor. A megtermékenyített petesejt méhbe való beültetése kb. 1-2 perces, minimális kellemetlenséggel járó eljárás, katéter segítségével történik. Mindig több embriót ültetnek vissza, az eredményesség növelése érdekében.

A lombikbébi programnak több speciális változata is létezik:

• ICSI (Intracitoplazmatikus spermium injekció): Kiválasztják a legjobb minőségű spermiumokat és egy speciális tűvel minden leszívott petesejtbe közvetlenül egy spermiumot fecskendeznek be. Alkalmazására a férfi gyenge spermaképe esetén kerül sor.
• PICSI: Az ICSI továbbfejlesztett formája, ahol a spermiumok hialuronsavval teli petricsészébe kerülnek, ami segít kiválasztani az optimális, legegészségesebb spermiumokat.
• MACS (Magnetic-Activated Cell Sorting): A spermiumválogatás fejlett módszere, amely eltávolítja a hibás, töredezett DNS-t tartalmazó spermiumokat.
• Asszisztált hatching (AHA): Az embrió körüli zona pellucida réteget mesterségesen (mechanikusan vagy lézerrel) megnyitják, így elősegítve az embrió jobb fejlődését. 35 éves kor felett, két sikertelen IVF ciklus után alkalmazzák.
• FET (Fagyasztott embrió transzfer): A korábbi ciklusban vagy ciklusokban lefagyasztott embriókat felengedik, majd beültetik a méh üregébe.

A mesterséges megtermékenyítés előtt mindkét fél részletes kivizsgáláson esik át, amely magában foglalja a nőgyógyászati, hormonális, genetikai és fertőző betegségek szűrését, valamint a férfiaknál az ondó laboratóriumi vizsgálatát.

Kockázatok és a magyarországi helyzet

A mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban számos kockázat és mellékhatás merülhet fel. A nagyobb esély a többes terhességre, ami még inkább megterheli az anyai szervezetet, számos terhességi és szülési komplikációval fenyeget. Előfordulhat petefészek-túlstimulálási szindróma (OHSS), amely ritka esetben a gyógyszeres kezelés eredményeként alakulhat ki. A lombik generáció még csak 30 éves, így a lombik kezelések hosszútávú hatásait még nem ismerjük.

Magyarországon a kezelés ingyenes: egészen pontosan inszeminációból hat alkalmat, míg a lombikbébi-eljárásból öt alkalmat áll a társadalombiztosító (egy gyermek születését követően pedig további négyet). Emellett a kezeléshez szükséges gyógyszerek is ingyenesen hozzáférhetőek. Az állami támogatás azonban csak akkor vehető igénybe, ha a kezelés még a nő 45. életéve betöltése előtt megkezdődik.

Fontos változás volt, hogy 2022 nyarától csak az állami meddőségi klinikákon kezelhetők az erre jogosult nők. Meddőségi kivizsgálásokra továbbra is van lehetőség magánintézményekben, de ezeken a helyeken már nem végeznek meddőségi beavatkozásokat. A kormány célja az volt, hogy minél szélesebb körben elérhetővé tegye az államilag finanszírozott meddőségi kezeléseket, segítve a gyermekszületések számának növelését, a népességfogyás megállítását.

A meddő párok egy jó része a magyarországi állami rendszer (és az azt jellemző szakemberhiány) helyett inkább külföldre utazik lombikkezelésre - csehországi, szlovákiai vagy ausztriai klinikák tartoznak a legnépszerűbbek közé. Sokan a hazai állami intézetek futószalagszerű, személytelenebb működése, az egészségügyre általában jellemző helyzet miatt döntenek külföldi kezelés mellett, illetve a jogszabályok is valamivel liberálisabbak külföldön.

Sikerráták és befolyásoló tényezők

Magyarországon a meddőségi kezelések eredményességéről rendelkezésre állnak hivatalos adatok, ezek alapján 2017 és 2019 között az évente elvégzett asszisztált reprodukciók kb. 20 százalékából született gyermek, 2020-ban ez 17,9% volt, 2021-ben pedig 16,6%. Fontos, hogy a sikerráták az eltérő szabályozások, protokollok miatt országonként eltérőek - sőt még klinikánként és orvosonként is vannak eltérések a protokollokban.

Ami biztos: az inszemináció sikeressége világszerte 15-17 százalék, a lombikbébi program (IVF) sikerrátája a Magyarországhoz hasonló szabályozással rendelkező országokban 35-40 százalék (ez az embrióbeültetésre számított klinikai terhességek aránya).

A mesterséges megtermékenyítés sikerességét számos tényező befolyásolja:

• Életkor: 35 év alatt a legnagyobb a siker valószínűsége (kb. 45%), 35 felett 20-30%, 40 felett 10-15%.
• Petesejt, spermium és embrió minősége.
• Meddőség oka: Egyes problémák könnyebben kezelhetők, mint mások.
• Korábbi próbálkozások: Ha egy nőnek korábban már volt sikeres terhessége, a siker esélye nagyobb. Ha egy nőnek már több sikertelen mesterséges megtermékenyítése vagy vetélése volt, a siker esélye kisebb.
• Stimulációs protokoll: A petefészek stimulációjához használt protokoll is sokat számít - ezt az orvos életkor, hormonszintek és egyéb tényezők alapján határozza meg.
• Életmódbeli tényezők: A dohányzás, alkoholfogyasztás, súlyfelesleg és stressz is negatív hatással lehet a kezelésre.

Ne felejtsük, hogy a lombik sikerráta magasabb a természetes úton való teherbeesés esélyénél, ami 30 évesen havonta kb. 20%, 35-40 között 5-10%, 40 felett kevesebb mint 5%.

A „Lombik Camino” és a lelki útkeresés

Csongár Anita vagyok, bölcsész, mentálhigiénés szakember, pályázatíró, szakács, kutyabarát és zenebolond. Bretagne szerelmese. Lombikbébi programot megjárt örök útkereső. „Lombik Camino” című könyvem a lombikbébi program lelki és mentális aspektusait, problémáit veszi végig, és azt, hogy én személy szerint mit kezdtem velük. Célom, hogy könyvemmel és a naplóval utat mutassak azoknak, akik most hasonló cipőben járnak.

„Nem minden úgy történik az életben, ahogy megálmodjuk. A görcsös ragaszkodás helyett sokkal inkább érdemes elindulni egy önismereti utazáson.”

„A lombik folyamat egy olyan út, amire senki sem lép rá szívesen. De ha már muszáj ezen az ösvényen haladnunk, jobb, ha megfogjuk egymás kezét.”

„Nehéz út, amiről ez a könyv szól. A nehéz és ráadásul ismeretlen utakhoz pedig jól jöhet egy útikönyv.”

„Szeretem ezt a könyvet, mert megérint és tájékoztat egyben. Nem más, mint reményből és könnyből gyúrt tudás. Informál, megríkat és hitet ad egyszerre.”

Nézd, amíg egyedül próbálod megtalálni a kiutat a lombikozás lelki útvesztőjéből, addig sok zsákutcába fogsz belefutni. Nos, ez a könyv abban tényleg nem segíthet, hogy garantáltan sikeres vége legyen a te lombiktörténetednek. Figyelem: A könyvben leírtak nem helyettesítik a személyre szabott orvosi, pszichológusi segítséget. A könyvben foglaltakat a szerző a legjobb tudása szerint írta le, de azok nem minősülnek terápiának és nem is helyettesítik azt. A szerző az olvasottak miatti következményekért felelősséget nem vállal: a könyv útmutatásként és a személyes tapasztalatok megosztása céljából íródott.

„Lombikos anyukaként és a termékenységi nehezítettséggel és kihívásokkal foglalkozó mentálhigiénés szakemberként a könyv címe nemcsak a lombik szó, hanem a camino miatt is megfogott. Camino - azaz, zarándokút. Van belőle több is. A zarándokok arról számolnak be, hogy a fizikai útonlevés mellett ezek mély belső utak, utazások is. A legjobb barátnőm többször is végigjárt több camino-t. Anita könyve is ilyen. Egy komoly, mély, őszinte és kendőzetlen tanúságtétel a saját testi-lelki tapasztalásairól a gyermektelenségben és az anyává válásért folytatott küzdelemben. És nemcsak az írónő megéléseit kísérhetjük, mintha magunk is azon a bizonyos érzelmi hullámvasúton ülnénk mellette, hanem bepillantást nyerhetünk férje lelkivilágába is. Hiszen ezen az úton az érintett pár mindig együtt, ám nem mindig egyformán van jelen. A hasonló sorsúak érzelmi útitársra és virtuális közösségre találhatnak a könyv olvasása közben, a laikusok pedig informatív, edukatív és érzékenyítő irodalmat tarthatnak a kezükben. A könyv felépítése átlátható és jól követhető, dinamikája pedig viszi magával az olvasót.

Különösen nehéz azon párok helyzete, akiknek nincs orvosilag kimutatható problémájuk, de mégsem következik be a gyermekáldás. Ők azok, akik nem értik, miért kellene alternatív megoldást keresniük a saját biológiai gyermek megszülése helyett, hiszen csak idő és pénz kérdése, hogy ez sikerüljön. Nem képesek szembenézni azzal, hogy el kell engedniük egy álmot, és szembe kell nézniük veszteségeikkel.

A meddőség elfogadása tulajdonképpen nem más, mint egy normál gyász folyamat. A megrázkódtatás - a meddőség nyílt kimondása - együttjár a veszteség tagadásával. (Ez nem lehet igaz!) A meddő párok közül azonban sokan nem hajlandóak szembenézni helyzetükkel. Tagadják a veszteséget vagy elfojtják a gyászt, hiszen így az ezzel járó fájdalmak elkerülhetőek. Mindez azonban megakadályozza, hogy elinduljanak a veszteség feldolgozásának útján. Ezáltal a saját helyzetüket nehezítik, hiszen a szembenézés egyre távolabbra tolódik, halasztódik és egy krízishelyzetként állandósul.

Sokak számára a lombik-programokban (IVF) való ismétlődő részvétel biztosítja a fájdalom elfojtásának lehetőségét. Ők úgy érzik, hogy újra és újra érdemes megpróbálkozni egy lombik beültetéssel, görcsösen ragaszkodnak kitűzött céljukhoz, nem akarják észrevenni, hogy ezzel csak a probléma tényleges megoldását halogatják.

A „reménytelenül” gyermekre várakozók másik része az örökbefogadás lehetősége felé fordul. Ők azok, akik azt gondolják, hogyha másképpen nem megy, legalább így lehessen gyermekük. Ha ló nincs, a szamár is jó - mondhatnánk. Sokan közülük abban bíznak, hogyha örökbe fogadnak egy gyermeket, akkor lehullik a vállukról a teher, felszabadulnak a nyomás alól és megtörténik velük a csoda, vérszerinti gyermekük is születik. Valójában azonban ők sem képesek elfogadni meddőségüket, az örökbefogadást a saját gyermekhez jutás eszközének tekintik. Itt sem zajlik le egy sikeres gyászfolyamat.

A veszteségélmény elhárítók harmadik csoportját azok alkotják, akik úgy jelentkeznek örökbefogadásra, hogy közben IVF programban is résztvesznek. Az örökbefogadás az örökbefogadott és az örökbefogadó, valamint annak rokonai viszonylatában családi kapcsolatot létesít. Az örökbefogadott az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.

A meddőség századunk népbetegsége, az Egészségügyi Világszervezet szerint minden hatodik ember meddő világszerte, és a lakosság minden rétegét érinti ez a probléma. Magyarországon is a becslések szerint 200-300 ezer meddő pár élhet. A modern orvostudomány eszközeivel azonban ma már csaknem minden párnak lehet gyereke - ilyen eszköz a mesterséges megtermékenyítés, aminek egyik alapvető módja az in vitro fertilizáció, köznyelven lombikbébi-eljárás.

A meddőség csaknem minden esetben kezelhető! Világszerte, így hazánkban is egyre több párnak kell szembesülnie teherbeesési nehézségekkel. Az okok sokfélék, például a PCOS, endometriózis, hormonzavar, rossz spermakép is gyakori. Jó hír azonban, hogy a gyermek után vágyó párok majdnem 90%-ában a meddőség kezelése lehetséges - gyógyszer, sebészeti beavatkozás vagy asszisztált reprodukció, azaz mesterséges megtermékenyítés segítségével.

tags: #meddoseg #lombik #konyv