Sok édesanya dilemmája, hogy meddig is jó szoptatni, és mikor jön el az elválasztás ideje. A szoptatás befejezése után felmerül a kérdés: meddig folyik még tej a mellből? Ez egy természetes folyamat, amelynek időtartama egyénenként változó lehet.
A tápszer elterjedése előtt a szoptatás hosszát években mérték. A 20. században a tápszerek elterjedésével jelentősen csökkent a kizárólagos szoptatás ideje és aránya. Ha a biológiai tényezőket vesszük figyelembe, és az emberhez legközelebb álló főemlősöket alapul vesszük, akkor az emberre vonatkozóan 2,3-7 éves életkorra tehető az elválasztás ideje. Ez az életkor, amiben a leválasztás vagy az elválasztódás élettanilag, biológiailag természetes.
A szoptatás részben evolúciós örökség az embernél, másrészt azonban - hasonlóan a főemlősökhöz - tanult viselkedésforma is. Erősen befolyásolja, hogy a leendő anya mit lát maga körül mintaként. Rengeteg tényező befolyásolja tehát azt, hogy kinek milyen életkor jelenti a normát a szoptatás hosszával kapcsolatban.
A szoptatásról a szilárd ételekre való áttérés mindenképpen egy fokozatos alkalmazkodási folyamat. Egyrészt biológiailag, az emésztőrendszer számára jelent alkalmazkodást a gyerek oldalán. Másrészt motorikusan a rágás, nyelés, kéz-száj koordináció szempontjából új készségeket igényel a gyerektől. A gyermek lassan az édesanyja testéről való táplálkozásról áttér a szilárd ételek fogyasztására. Folyamatról van szó, ami fokozatosan megy végbe.
A természetes elválasztódás jelei
Az elválasztás folyamatában inkább a gyermeké a kezdeményező szerep. Az anya kíséri, követi a gyermek tempóját a szoptatások elhagyásában. Ha számodra öröm a szoptatás, szívesen adod magad a gyermeknek, magabiztos vagy a hosszútávú szoptatásban és képes vagy a saját szükségeidre odafigyelni, miközben bűntudat nélkül tudsz határokat szabni a gyermeknek, akkor mindez jó alap arra neked, hogy a szoptatás abbahagyásának idejét és lépéseit a gyermekre bízd.
A gyermeknek pedig a te örömed és magabiztosságod a szoptatással kapcsolatban mindenképp megerősítő. Ebben az esetben sok apró, szinte észrevétlen lépés vezet a gyermek részéről az elválasztódás felé. Ezek a lépések mindig fokozatosan, hetek, sőt hónapok alatt vezetnek a szopások számának csökkenéséhez.
Az elválasztódás jelei között a fokozatosság mellett a másik fontos tényező a gyermek életkora. Ha tehát a gyermek egy évesnél fiatalabb és /vagy egyik napról a másikra teljesen elhagyja a szopásokat, akkor biztosan nem elválasztja magát, tehát nem elválasztódásról van szó. Ezekben az esetekben inkább szopási sztrájk lehet a mellről való leválás oka. A valódi természetes elválasztódás egy éves kor felett és mindig fokozatosan következik be.
A második félévben a nappali alvások számának csökkenésével, az elalvásért való szopizás alkalmaiból is kevesebb lesz, legalábbis nappal. Bővülni kezd a megnyugtatás eszköztára is. Előfordul, hogy egy-egy nehéz helyzetben a gyermek megelégszik az öleléssel és a szóbeli vigasztalással.
A testvérek játéka vagy egyéb érdekes tennivaló rendszeresen elvonhatja a gyermek figyelmét a megkezdett szopásról. A mozgás- és érzelemszabályozás fejlődése, az önállósodás hozza a fenti változásokat, amik egyben a szoptatások számának csökkenésével is járnak. Nem feltétlen egyenletes ez a tendencia. Vannak időszakok, amikor egy kisgyerek ismét gyakrabban kér szopni például betegség, családi változások vagy éppen mozgásfejlődési ugrások, fogzás miatt. Az éjszakai ébredések és szopások száma is megnövekedhet ilyenkor.
Kisebb vagy nagyobb mértékben, tudatos vagy észrevétlen reakciókkal minden anya részt vesz a gyermeke szopásról való leszokási folyamatában. Nem is lehet másként, hiszen a szoptatás közös ügy. Mindenképpen reagálsz a gyermek szopással kapcsolatos viselkedésére. Ezt pedig ő mindenképp érzi.
Benned is kelt érzéseket, amikor látod, hogy a gyermeked kihagy egy-egy szopit, mert a világ felfedezése leköti. Büszkeséggel, izgatottsággal vagy éppen szomorúsággal tölthet el és ezt a gyermek biztosan megérzi. Amikor pedig a gyereked erősen ragaszkodik a szoptatáshoz, akkor is boldogság, melegség, elégedettség vagy éppen frusztráció keletkezik benned, amit a gyerek szintén érzékel, ha csak pici jelekből is.
Van anya, akit a ragaszkodás, és van, akit inkább a leválás tölt el félelemmel. Van, aki a leválás lépéseit felszabadulásnak érzi, míg más inkább szomorúságot él meg. A gyermek érzi, hogy mit vált ki az anyából a viselkedése és ez visszahat az ő szopáshoz való viszonyára.
A szoptatás befejezése után a tejtermelés fokozatosan csökken. Ez a folyamat idővel teljesen leáll, de a hormonális hatások miatt még hónapokig, sőt néha évekig is eltarthat, amíg teljesen megszűnik a tejtermelés. Prolaktin hormon szintjének ellenőrzése javasolt, ha a tejtermelés nem áll le.
A prolaktin hormon szintje a szoptatás befejezése után fokozatosan csökken, de a szervezetben maradhat, ami továbbra is tejtermelést eredményezhet. Ez normálisnak tekinthető jelenség, és általában nem igényel orvosi beavatkozást, hacsak nem jár együtt más tünetekkel, mint például a menstruációs ciklus zavara vagy mellfájdalom.
A mellből szivárgó tej normálisnak tekinthető jelenség, különösen az elválasztás utáni első hetekben és hónapokban. A tejcsatornák szövetei akár 42 napig is összezsugorodhatnak az elválasztás után, így előfordulhat, hogy még néhány hétig szivárog a tej. A túltelítődés ellen jó megoldás, ha este lefekvés előtt valamennyit kézzel kifejsz, és éjjel felkelve is csak annyit fejsz le, hogy ne legyen olyan erős a túltelítődés.
A szoptatás befejezése után a mellek mérete és formája is változhat. A terhesség és a szoptatás alatt a bőr, a szövetek és az inak alakja megváltozhat, hogy a tejjel telt mellekhez igazodjanak, és kissé megnyúlt alakot vehetnek fel. Ez normális, és nem feltétlenül jelent problémát.
Ha aggódsz a tejtermelés vagy a melleid állapotával kapcsolatban, érdemes szakemberhez fordulni, aki segít megnyugtatni a félelmeidet és tanácsot ad a további teendőkkel kapcsolatban.
A gyengéd elválasztás szempontjai
A gyengéd elválasztás fő szempontjai a fokozatosság, a következetesség és a rugalmasság. Melyik szopival érdemes kezdeni az elválasztást? Fontos, hogy ismerd fel a mögöttes szükségletet, és legyél következetes, de maradj rugalmas is. A cumi vagy innivaló szerepe a leszoktatás folyamatában, valamint a rituálék és a mese fontossága is kiemelkedő.
A konfliktusok csökkentése érdekében érdemes figyelmet fordítani a figyelemelterelésre, a szopis helyzetek kerülésére, valamint a társaságban, szabad levegőn töltött idő növelésére. A szoptatások rövidítése is segíthet a fokozatos leszoktatásban.
Hogyan szoktassuk le éjszaka a szoptatásról az együtt alvó kisgyermeket | Dr. Jay Gordon ütemterve | AmandaMuse
Miért fontos a szoptatás befejezése?
Az elválasztás nem csak veszteség, hanem egyben új korszak kezdete is. Segíted a gyermekedet abban, hogy új készségeket tanuljon, és más módokon tudjon megnyugodni, amihez te tanítod meg őt öleléssel, simogatással, énekléssel és jelenléttel. Valójában új érzelemszabályozási eszköztárat dolgoztok ki együtt.
Az elválasztás felelősségének döntését felvállalni fontos. A valóság felvállalása és a cselekvések összehangolása a belső valóságunkkal a legfontosabb a gyermekkel való kapcsolatban is. Ez ad biztonságot a gyermeknek.
Ha erős a bűntudat benned, akkor esetleg fogösszeszorítva, minden ellenérzésed ellenére is tovább folytatod a szoptatást. Belül pedig arra vársz, hogy a gyermek hagyja már abba a szopizást magától. A gyermek kétféle, egymásnak ellentmondó üzenetet kap a szoptatásban. Egyrészt fizikailag odaadod magadat, megszoptatod, másrészt azonban feszült és ingerült vagy. Az előbbi a közelséget üzeni a gyermeknek, az utóbbi távolságot teremt te és gyermek között. A gyermek ettől az ellentmondástól elbizonytalanodik, ami akár abban is megmutatkozhat, hogy még jobban ragaszkodik a szopáshoz. Ezzel próbálva megszerezni a biztonságot, amit a kettős anyai üzenet miatt nem érez.
Ha anyaként inkább teher a szoptatás, akkor az elválasztás felelősségének döntését felvállalni fontos. A valóság felvállalása és a cselekvések összehangolása a belső valóságunkkal a legfontosabb a gyermekkel való kapcsolatban is. Ez ad biztonságot a gyermeknek.
Ha ez azt jelenti, hogy a szopást lassan abba kell hagynia, akkor az fog biztonságot adni neki. Ha viszont úgy döntesz, hogy erősebb benned a leszoktatástól való félelem, a veszteség érzése, és mégsem szeretnéd elválasztani a gyermeked, akkor az a Te utad, hogy folytatod a szoptatást még egy ideig. Annak bizonyosságával mehetsz tovább a szoptatásban, hogy minden elválasztási vágyaddal együtt Te döntöttél így. Ez felszabadító. Megnézheted, hogy melyek azok az alkalmak, amik terhesek a számodra és azokat elhagyhatod.
Nem akarom megfosztani a szopástól! Való igaz, hogy a szopás abbahagyásával egy korszak véglegesen lezárul. Véget ér valami, ami az első naptól a kapcsolatotok része. Soha többé nem fog szopizni a gyermeked. Minden fejlődési lépés a korábbi lépcsőfok elhagyásával kezdődik. Veszteség és gyász lehet benne. Érdemes úgy is tekinteni a szoptatás abbahagyására, mint egyben egy új korszak kezdetére, amihez a köztetek lévő kapcsolódás adja a folytonosságot. Az intimitás, a biztonság, a melegség, a megnyugvás más formái kapnak majd nagyobb teret a szoptatás helyett.
Ennek meglépéséhez segíted hozzá a gyermekedet az elválasztással. Ennek része, hogy új készségeket tanítasz neki. Megtanulja a veled való kapcsolatban, hogy milyen más módokon tud megnyugodni, mi más segít neki az elalvásban. Ezeket te tanítod meg neki, amikor öleléssel, simogatással, énekléssel és jelenléttel segítesz neki a szoptatások helyett. Valójában új érzelemszabályozási eszköztárat dolgoztok ki együtt.
A mellből szivárgó tej normális jelenség lehet a szoptatás befejezése után is, mivel a hormonális hatások miatt a tejtermelés nem áll le azonnal. A normális tejtermeléshez az ingerek az anya hipofízisébe kerülnek. Az agyalapi mirigy termeli a prolaktint, amely a tej termelődéséért felelős hormon a tejmirigyekben. A szívás szintén kiváltja az oxitocin felszabadulását - ez egy másik hormon, amely a laktációért felelős. Stimulálja a sejtek összehúzódását a bimbóudvarban és a tej kilövellését a tejcsatornákba (úgyn. oxitocin reflex, kiválasztás).
A szopóreflex már a 17. terhességi héten kialakul. A baba már képes szopni a hüvelykujját. A teljes mértékben kifejlődött szopóreflex - amely magába foglalja a szopás, a nyelés és a légzés koordinációját -a terhesség 32. hetében jelentkezik. Ezért az újszülöttek többsége kész az emlőből való szopásra.
A nagyfokú fáradtság, idegesség, szorongás, félelem és fájdalom megakadályozhatják az oxitocin felszabadulását, ezzel gátolva a tej megindulását - a tej megreked a tejmirigyekben, nem jut el a mellbimbókig.
A tej nagy része a szoptatások alatt termelődik és mindössze egyharmada termelődik két szoptatás között. Három óra vagy több elteltével mégis úgy érezheted, hogy jobban tele van a melled. Ez azért lehet, mert a hosszú várakozási idő alatt a mell beödémásodik és növekszik a vértérfogat az erekben. A megnövekedett mennyiségű nyirokfolyadék és vértérfogat okozza a feszülést, nem a sok tej. A tejben található egy bizonyos fehérje, amely ha nem ürül ki a tejjel együtt, akkor elkezd a tejtermelés ellen hatni. Ez a Feedback Inhibitor of Lactation.
Az emlőmirigy már a terhesség 16. hetétől készen áll a tejtermelésre, és el is kezdi termelni az előtejet (az ún. kolosztrumot). Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során 45 percig a legintenzívebb. A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét ill.
Az anyatej mintegy 87% vizet tartalmaz, ami fedezi a baba folyadékszükségletét nagy melegben is.