Az erős akaratú, "nem hallgat rám" típusú gyerekek igazi kihívást jelenthetnek a mindennapokban, de egy kis odafigyeléssel és néhány jól bevált módszerrel a szülő-gyerek kapcsolat nemcsak békésebb, hanem sokkal erősebb is lehet.
Akaratos, erős akaratú gyermekkel élni néha olyan, mintha egy folyamatos hullámvasúton ülnénk. Ezek a gyerekek tele vannak élettel, ötletekkel és elképesztő kitartással - de épp emiatt a mindennapokban gyakran nehéz velük együttműködni. Sokan tapasztalják, hogy a hagyományos fegyelmezési módszerek egyszerűen nem működnek náluk, sőt, néha csak olajat öntenek a tűzre. De akkor mi segít igazán?
Az erős akaratú gyerekek nem szeretik, ha irányítják őket. A büntetés csak fokozza a dacot és az ellenállást. Sokan hiszik, hogy a „gondolkodó sarok” segít, de ezek a gyerekek ezt inkább elutasításnak, szeretetlenségnek élik meg. A fenyegetések és a jutalmak rövid távon működhetnek, de az akaratos gyerekek átlátnak rajta, és csak még jobban ragaszkodnak a saját akaratukhoz.
Az erős akaratú gyermekek megértése és elfogadása
Az erős akaratú gyerekekből lesznek a kitartó, céltudatos felnőttek - ha most megtanuljuk, hogyan lehet őket szeretetteljesen terelgetni, később hálásak lesznek érte. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy kialakuljon egy szeretetre és elfogadásra épülő, bizalmas szülő-gyerek kapcsolat, amiben a gyerekünk azt érzi, olyasmit is elmondhat, amit potenciálisan „rossznak” gondolunk.
Az akaratos gyerekek akkor érzik jól magukat, ha van beleszólásuk a saját életükbe. Vonjuk be őket a döntésekbe: hadd válasszanak ruhát, uzsonnát, vagy akár azt, hogy melyik mesét olvassuk este. Az együttműködés alapja, hogy a gyerek érezze: értjük és elfogadjuk, amit mond. Próbáljunk nem csak meghallani, hanem tényleg odafigyelni rájuk, még akkor is, ha nem értünk egyet.
Mielőtt szabályokat, tiltásokat mondanánk, erősítsük meg a kapcsolatot: „Tudom, mennyire szereted ezt a játékot, és szívesen játszanál még vele.” Az akaratos gyerekeknek fontos, hogy érezzék: képesek irányítani a saját életüket. Engedjük, hogy minél több, életkoruknak megfelelő feladatot önállóan végezzenek.
Az akaratos viselkedés mögött gyakran valamilyen szükséglet vagy érzés húzódik meg: lehet, hogy több figyelemre, önállóságra vagy egyszerűen csak egy kis együttérzésre vágynak.
Stratégiák az akaratos gyermekekkel való bánásmódhoz
Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk a gyerekünkért, ha már a legelső pillanatoktól kezdve megtanítjuk neki, hogy az érzelmekről való kommunikáció mindennapos rutin. A gyereknevelés nemcsak arról szól, hogy felnőttként elmondjuk a gyerekeinknek, hogyan is működik a világ. Ha a gyerekünk valamilyen nehéz érzéssel - például félelemmel, szégyennel vagy bűntudattal - küzd, fontos, hogy ne bíráljuk őt, hanem osszuk meg a saját élményeinket ezekkel az érzésekkel kapcsolatban.
A családi mókuskerékben könnyű elmenni egymás mellett, épp ezért fontos tudatosan törekedni rá, hogy mindennap megteremtsük a teret, amiben a család tagjai beszélhetnek az érzéseikről. Ha a gyerekek is tudják, hogy megvan a hely és az idő az érzésekről való beszédhez, valószínűleg könnyebben kinyílnak majd.
Szülőként nem az a feladatunk, hogy megoldjuk a gyerekeink problémáit - bármennyire is szeretnénk néha ezt tenni. A gyerekek valószínűleg egyébként is szívesebben fordulnak majd hozzánk, ha azt érzik, nemcsak pusztán meghallgatjuk, de megküzdési stratégiákkal és érzelmi támasszal is támogatjuk őket.
Konkrét módszerek és megközelítések
- Hatalmi harcok helyett vezessetek be közösen lefektetett szabályokat! Így nem te leszel a rossz, ha azt mondod: először a házi feladatot kell megcsinálni, csak utána nézhetsz mesét! Ha előre megbeszélitek, hogy nálatok ez a szabály, akkor tudni fogja a gyerek, mihez tartsa magát, nem lesz alapja a hatalmi harcmodor beindításának.
- Egy akaratos gyerek számára fontos, hogy főnöknek érezhesse magát! Hát add meg neki a lehetőséget erre. Teremts olyan helyzeteket, ahol igenis lehet főnök, ahol ő mondhatja meg mit és hogyan akar tenni. Ezzel a módszerrel remekül lehet felelősségvállalást tanítani nekik: a saját döntéseik eredményeit tapasztalhatják, legyenek azok jók vagy rosszak.
- Kínálj fel neki választási lehetőségeket! Ha parancsokat osztogatsz, több, mint valószínű, hogy ellenkezni kezd. Zsigerből. Ha viszont választási lehetőségként tálalod a helyzetet, úgy fogja érezni, hogy ura a saját életének. Hogy saját döntéseket hozhat. Például, ha indulnotok kell a boltba, de ő teljesen belefeledkezik a játékába, kérdezd meg tőle: Most induljunk, vagy inkább 15 perc múlva? Később? Oké, de ha így döntöttél, akkor 15 perc múlva el is indulnunk! Ha pedig akkor sem akar, mondd neki, hogy ez az ő döntése volt.
- Hagyd, hogy a saját teste fölött ő rendelkezhessen! Tipikus eset: anyuka ragaszkodik hozzá, hogy a gyerek sapkát vegyen föl, mert kint hideg van. Gondolj csak bele: teljesen érthető, hogy nem akarja felvenni a sapkát, érthető, hogy ragaszkodik az igazához hiszen bent meleg van, a teste azt mondja neki, hogy nincs szükség további melegítésre. Persze te, felnőtt tudod, hogy kint hideg lesz, de neki nehéz ezt a benti melegből elfogadnia. Ahelyett, hogy semmibe vennéd a teste által diktált érzéseit (most meleg van) és ráerőltetnéd a (te szempontodból teljesen jogos) akaratodat (Márpedig addig nem indulunk el, míg fel nem veszed a sapkádat!), próbáld meg elérni, hogy saját akaratából hozza meg a megfelelő döntést: Rendben, akkor ne vedd föl a sapkát, de berakom a táskámba, és ha úgy érzed (!), hogy fázol, fel tudod majd venni.
- Ne szégyenítsd meg! Az előző példánál maradva, ha már kint vagytok a hidegben, nyilvánvalóan fázni fog a füle és fel akarja venni a sapkát. Viszont így a saját döntést hozza meg, nem kell megszégyenülést éreznie, mert nem neki (a teste által diktált érzéseinek) volt igaza, hanem az okosabb felnőttnek. Ilyenkor kell aztán a szülőnek visszafognia az Nem megmondtam?!, Ugye igazam volt?, Máskor majd hallgatsz rám, ugye? típusú mondatokat.
- Hallgasd meg az ő érveit is! Sokszor mi felnőttek olyan biztosak vagyunk az igazunkban. Hiszen idősebbek vagyunk, tapasztaltabbak. De ha a gyerek ragaszkodik valamilyen gondolathoz, az azért van, mert meg van győződve az igazáról. Lehet, hogy számunkra nem elfogadható az érvelése, de valami mégiscsak arra ösztönzi őt, hogy higgyen benne. Ha nem hallgatjuk meg az ő okfejtését, soha nem fogjuk megtudni, mi ez a valami. Elég, ha csak leguggolunk hozzá és nyugodtan, annyit mondunk: Oké, értem, hogy nem akarsz még fürdeni. El tudod mondani miért? És csak hallgassuk meg.
- Képzeld magadat az ő helyzetébe! Szituáció: megígérted a gyerekednek, hogy megvarrod az elszakadt kedvenc játékát, de nem jutott rá időd. Számodra ez egy a nyolcvankét napi teendő közt, és tényleg nem jutott rá időd, energiád. Ilyen bizony mindenkivel előfordul. A gyereked számára viszont nincs nyolcvankét fontos dolog, neki a megvarrt plüssállat a legfontosabb. Érthető, hogy csalódott és mérges rád. Ilyenkor kérj bocsánatot (!), hogy nem tartottad be az ígéretedet, nyugodtan magyarázd el a gyerek szintjén, hogy miért nem tudtad megtenni, majd ígérd meg, hogy legközelebb mindent megteszel, hogy sikerüljön megtartani az ígéretet. És tegyél is úgy!! Hidd el, nem leszel kisebb a gyerek szemében, csak emberibb és elfogadhatóbb. Szerethetőbb, tisztelhetőbb.
- Fogadd el gyereked érzéseit! Természetesen vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ha ezek tisztázottak, akkor joggal elvárhatók - a család összes tagjától, a szülőket is beleértve! De attól, mert a szabályok léteznek, még nem kell szeretni is azokat. A gyerekek is nyugodtan kinyilváníthatják az érzéseiket és véleményüket.
- Ne hagyd, hogy a nevelés a kapcsolatotok rovására menjen! A veszekedés kellős közepén a gyerekek semmit nem tanulnak. Ugyanúgy, mint mi, felnőttek, ha felmegy a pumpa, olyat teszünk vagy mondunk, amit nem gondolunk át. Ilyenkor a gondolkodó, elemző, összefüggéseket tisztázó része az agyunknak begubózik. Próbáld meg elkerülni az elfajuló veszekedéseket, még ha ilyenkor neked is kell okosabban viselkedned. Hidd el, nem kell mindig bizonyítanod az igazadat!
- Tartsd tiszteletben a gyerekedet - és ezt mutasd is ki! A legtöbb akaratos gyerek a tisztelet kivívásáért harcol. Ha ezt megadod neki, sokszor elvész a harc kirobbanásának igazi okozója. Mint minden emberi kapcsolatban, itt is oly sokat számít, ha az illető úgy érzi, hogy megértik őt! Ha olyan helyzet áll elő, ami szerinted nem elfogadható (piros tüllszoknyában akar temetésre menni), attól még mutathatsz ki együttérzést a gyereked felé: Sajnálom, szívem, hogy nem tudod ezt a szoknyát most felvenni, pedig értem én, hogy nagyon szeretnéd. Tudod mit? Berakjuk a táskába, és ha vége a temetésnek, utána felveheted, rendben így?
Az erős akaratú gyermekek potenciálja
A makacs gyerekek gyakran rendelkeznek erős, vezetői tulajdonságokkal. Határozottságuk és magabiztosságuk - ha pozitívan irányítjuk őket - olyan vezetői képességekbe csatornázható, amelyek jó szolgálatot tesznek nekik a jövőben. A makacs gyerekek a következetességből élnek. Állíts fel világos szabályokat és következményeket, és győződj meg róla, hogy betartja őket!
Nem minden csatát érdemes megvívni. Az erős akaratú gyerekek könyörtelenek tudnak lenni, ezért fontos, hogy ne menj bele minden vitába. A türelem alapvető erény az erős akaratú gyerekek nevelésekor. Az erős akaratú gyermekek gyakran vágynak az önállóságra. Ösztönözd a függetlenségüket azzal, hogy ésszerű keretek között választási lehetőséget biztosítasz számukra.
A makacs gyerekek gyakran kreatív problémamegoldók. Ahelyett, hogy az erős akaratukat útakadálynak tekintenénk, ismerjük fel, hogy az innovatív gondolkodás potenciális forrása! A nyílt és őszinte kommunikáció kulcsfontosságú az erős akaratú gyermekekkel való bánásmódban. Hallgasd meg a véleményüket és érzéseiket, és fejezd ki a sajátodat világos és tiszteletteljes módon!
Az erős akaratú gyermekek akkor fejlődnek, ha kihívások és választási lehetőségek elé állítják őket. Ahelyett, hogy merev struktúrákat erőltetnél rájuk, adj nekik lehetőséget arra, hogy egy adott kereten belül hozzanak döntéseket. Miközben fontos, hogy foglalkozz a kihívást jelentő viselkedéssel, ne felejtsd el megünnepelni gyermeked erősségeit!
Mutass rugalmasságot a saját viselkedésedben. Végül, függetlenül az erős akaratú természetétől, gyermekednek feltétlen szeretetre és támogatásra van szüksége. Tudasd vele, hogy szeretete megingathatatlan, még akkor is, ha hibázik vagy feszegeti a határokat!
Ha egy önfejű gyereket okosan és megfelelően nevelünk, igazán karizmatikus felnőtt válhat belőle. Olyan valaki, akinek a benső ereje, önbizalma és tartása megóvja attól, hogy a nagy többség a saját akarata alá gyűrje. Ha a szülő nem ragaszkodik ahhoz, hogy megtörje ezt az akaratot, igazi vezetők lehetnek belőlük.
Parenting Advice: Dealing With Strong-Willed Kids
A makacs, erős akaratú gyermek nevelése kihívásokkal járhat, de egyedülálló örömökkel és jutalmakkal is jár. Ha elfogadod ezeket az igazságokat, és ennek megfelelően módosítod a szülői megközelítést, harmonikusabb és teljesebb kapcsolat alakulhat ki az önfejű kisgyermekeddel.
