Második gyermek érkezése: Elengedhetetlen tippek és valós tapasztalatok kétgyermekes szülőknek

A második gyermek érkezése egy új fejezetet nyit a családi életben, amely tele van örömmel, kihívásokkal és váratlan helyzetekkel. Bár sokan azt gondolnák, hogy a második terhesség és a gyermeknevelés már rutinszerűen zajlik, valójában számos eltérés és új felismerés várható az első gyermekhez képest. Ez a cikk útmutatót és támaszt nyújt azoknak a leendő és friss kétgyermekes szülőknek, akik szeretnék felkészülni erre az izgalmas időszakra.

A második terhesség eltér az elsőtől

Az első terhességhez képest a második már egészen másképp alakulhat. Másodszorra már többet tudunk arról, hogy mit jelent az anyaság, és sokkal inkább tudatában vagyunk annak, hogy egy gyermek milyen hatással van az életre. Gyakran halljuk, hogy vannak, akiknek bűntudatuk van, hogy “csak” egy gyereket vállaltak. De mi történik akkor, ha úgy döntesz, hogy több gyermeket vállalsz, és a szorongás és a túlterheltség elkezd beszivárogni az életedbe? Egy gyerek még kezelhetőnek tűnik.

A terhességi ambivalenciát többféle módon is meg lehet érteni, de az egyik legjobb megfogalmazás szerint a terhességgel kapcsolatos erősen pozitív és erősen negatív reakciók közötti oda-vissza járás. Ez összhangban van azzal a koncepcióval, hogy két ellentétes dolog egyszerre is igaz lehet. Pozitív és negatív érzéseket egyaránt táplálunk a terhességgel kapcsolatban, anélkül, hogy az egyik érzés igazabb lenne a másiknál.

Amikor egy kis időt szántam arra, hogy utánanézzek a családbővítés és a boldogság mögött álló adatoknak, akkor azt tapasztaltam, hogy a megállapítások gyakran ellentmondásosak voltak. Vannak adatok, amelyek azt támasztják alá, hogy a nők nem elégedettebbek egynél több gyermekkel, mint egy gyermekkel. A meglévő adatok talán legelszomorítóbb elemzése a házassági romlására utal, amely minden egyes további gyermekkel romlik, ami arra utal, hogy az új jövevénnyel való törődéshez szükséges időt és szabadságot valószínűleg a párok kettesben töltött idejéből veszik el.

És mégis, érzem ezt a biológiai vonzást a családunk bővítése felé - még akkor is, ha logikusan, gyakorlatilag és érzelmileg is tudom, hogy ez nehéz lesz. Több olyan anyukával is beszélgettem, akik nemrég élték át ezt az átmenetet egyről két gyerekre, és még mindig az alkalmazkodási fázisban vannak. Íme, néhány a leggyakoribb tapasztalatok közül, amelyeket megosztottak velem, különösen ami az első néhány hónapot illeti.

Ne lepődj meg, ha dühöt vagy neheztelést érzel a nagyobbik gyereked iránt, amikor megszületik a baba. Ez olyan okokból történhet, amelyek nagyrészt biológiai alapúak, mint például az újszülött védelmének vágya és szükségessége. Vágysz arra, hogy a nagyobbik gyermekeddel ismét kettesben is legyél. Ez nem volt meglepő számomra az első babával szerzett tapasztalataim után, de a két vagy több gyermek kezelésével járó mentális terhelés komoly problémát jelenthet. Emellett gyakori kommunikációt, a feladatok delegálását és átszervezést igényel.

A türelmed kezdetben végesnek fogod érezni. Szinte mindenkitől hallottam, akivel beszéltem, hogy az első hónapokban az általános kimerültség miatt intenzív türelmetlenséget éltek meg. Nehéz azt hallani, hogy olyan szintű bűntudatra kell felkészülnöm, amelyet korábban talán soha nem tapasztaltam, de megnyugtató azt is tudni, hogy ez egyetemes, vagy legalábbis nagyon gyakori tapasztalatnak tűnik. A bűntudat egyik gyakori példája az alkalmazkodás során az az érzés, hogy egyik gyermek sem kap elegendő figyelmet. Azt hallani, hogy ez a tapasztalat nagyon gyakori a családokban, arra enged következtetni, hogy ezek az érzések normálisak, de ettől még nem lesznek könnyebbek.

Kénytelen vagyok hozzátenni, hogy majdnem minden ilyen tapasztalatot a “de majd jobb lesz” követett. Néha, amikor ambivalens érzések bukkannak fel, a legmegnyugtatóbb gondolat az, hogy ezek a kételyek elkerülhetetlenek egy ilyen horderejű változás feldolgozásához.

Egyelőre igyekszem élvezni a hátralévő hónapokat a fiammal, mint egyetlen gyermekemmel. A szülővé válás életem eddigi legnehezebb kihívása volt, de erősebb lettem tőle. Alig várom, hogy lássam, hogyan fogok érzelmileg fejlődni, ahogy a családom bővül.

Szóval, ha ideges vagy, félsz vagy ambivalensek az érzéseid, tudd, hogy nem vagy egyedül. Tudd, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem vagy felkészülve arra, hogy megbirkózz ezzel a kihívással.

A második gyermek érkezésének gyakorlati szempontjai

A második gyermek érkezése számos gyakorlati változást hoz magával, amelyekre érdemes felkészülni:

Nincs tökéletes időzítés. Ahogy nincs tökéletes időzítés az első gyerek esetében, úgy nincs a másodiknál sem.
Nem tudsz mindent irányítani. Elfogadni, hogy nem minden alakul a tervek szerint, és rugalmasnak lenni létfontosságú.
A második terhességed nem olyan lesz, mint az első. Amikor az elsővel voltál terhes, koncentrálhattál teljes mértékig a terhességedre. A másodiknál ez már nehezebb, hiszen egy másik gyermekről is gondoskodnod kell.
Semmi sem készíti fel a nagyobbik gyerekedet a kistestvérre. Mindegy, mennyit olvasol neki az öcsikékről és hugicákról, mindegy, mennyit beszélgetsz vele róla, igazából úgy fogja magát érezni, amikor megszületik a testvére, mintha nyakon öntenének egy vödör jeges vízzel.
Nem úgy bánnak veled, mint az első alkalommal. Amikor az első gyerekedet vártad, akkor ünnepelt mindenki körülötted. A másodikkal? Már nem annyira.
Hamarabb látszik majd a terhesség.
Néha elfoghat a pánik. Még akkor is, ha nagyon akartad a második gyermeked, néha felötlik benned, hogy alkalmas vagy-e két gyerek nevelésére, és mihez fogsz kezdeni, ha már megszületik a kistestvér.
Néha elfeledkezel a terhességedről. A mindennapi teendők és a nagyobb gyermek körüli forgatag könnyen háttérbe szoríthatja a terhesség tudatát.
Sokkal nyugodtabb leszel. Az első terhességed alatt egy nagy, két lábon járó aggódás voltál, de most már azért tudod, hogy nem kell minden apróságot kiguglizni.
Aggódsz, hogy tudsz-e szeretni két gyereket. Számtalanszor felvetődik benned a kérdés, hogy van-e annyi szeretet benned, ami elég mindkét gyermekednek.

Tapasztalatok és kihívások az első hónapokban

A szülés utáni első hat hét a felépülés, a pihenés és az összeszokás időszaka lenne. De mit tegyen az, akinek közben egy másik csemetével is foglalkozni kell? Hogyan szerezz szabad perceket magadnak a pihenésre, és hogyan egyeztesd össze a két gyerek napirendjét már a kezdetektől?

Az első napokban mindenképpen segítségre lesz szükséged, főként császár után, hiszen frissen műtött hassal nem emelgetheted a nagyobb gyerkőcöt vagy rohangálhatsz vele. A szoptatás időtartama gyakran okoz még problémát, hiszen a gyerkőcödnek esze ágában sincs addig nyugton maradni, míg a kicsi egy órát nyammog. Biztos, hogy éppen ezekben az időszakokban jut majd mindig eszébe, hogy éhes, szomjas, unatkozik, vagy hogy menj vele játszani. Ezért ezekre az időszakokra ki kell találni előre mindig valami programot, amit szoptatás közben csinálhattok. Előre készíts neki oda innivalót kézközelbe, ennivalót, ha evésidő közeledik.

Fel kell készülnöd arra is, hogy a nagyobb csemete nagyon féltékeny lesz szoptatás alatt a másikra, ezért is nagyon fontos, hogy közben valami neki tetsző játékkal, tevékenységgel foglald le.

Kritikus pont az együttaltatás. Az első hetekben semmiképpen nem javaslom, hogy egy szobában aludjon a két gyerek, mert így a kicsi biztosan fel fogja ébreszteni a nagyot éjjel. Arra is számítanod kell, hogy az amúgy már jól alvó nagyobbik gyerek a kicsi érkezése után éjjel megint felkel, bepisil, nyugtalanul alszik, vagy hajnalban átvándorol hozzátok. Emiatt ne aggódj, átmeneti jelenségről van szó, ami el fog múlni.

Nappal nagy kitartást és jó szervezőkészséget igényel, hogy egyszerre aludjanak. Ragaszkodni kell a nagy megszokott alvásrendjéhez, a kicsi még könnyebben alkalmazkodik. A napirendben a nagy napirendje legyen az irányadó. Tehát ha a nagy éppen sétálna, akkor a kicsi addig aludhat a babakocsiban is és a játszótéren is meg tudod szoptatni, ha úgy alakul a program.

Idővel a testvérféltékenység is jelentkezni fog majd. Ennek a jeleit úgy tudod minimalizálni, hogy amikor a kicsi alszik, nagyon sokat foglalkozol a naggyal. Együtt játszotok, sétáltok, ha megoldható néha közös programjaitok vannak, csak kettesben (pl. elmentek együtt a boltba).

Az első két hétben a család összességében vett lelki nyugalma érdekében akkor járunk a legjobban, ha a nagyobbik a lehető legtöbb időt töltheti el csak velem. Szorongás- és pánikrohamok. Arra sem számítottam, hogy a szülés után 2-3 nappal szorongás- és pánikrohamaim lesznek, akár az első szülés után. Annak idején ezt a traumatikus szülésélmény számlájára írtam, és nem értettem, most miért bukkant fel újra. A legdurvább tünet az volt, hogy amint becsuktam a szemem és lefeküdtem, elkezdtem fulladni. Hiába voltam hulla fáradt, hiába aludtak a kicsik, nem tudtam pihenni. Amint elszenderedtem, arra riadtam fel, hogy elfelejtettem levegőt venni, és megfulladok. Egy idő után elkezdtem az estéktől félni, már vártam a halálfélelmet és a pánikot. Végül mindkét problémára a barátnőm prána-kezelése hozta meg az azonnali gyógyírt.

Váratlan meglepetés volt a teljesen problémamentes terhességet követően, hogy a szülés után szinte azonnal összeomlott az immunrendszerem. Taknyos voltam, köhögtem és kijött a számon egy herpesz, gyógyszert a szoptatás miatt persze nem vehettem be, maradt a pemetefű cukorka és a népi kuruzslás. A két hét kötelező fekvés helyett folyamatos pörgés következett minimális alvással. Mindennek tetejébe elestem, és összezúztam az alsó csigolyáimat, ami miatt alig tudtam ülni, és nagyon fájt a mozgás.

A szülés után másnap a saját otthonomban, a saját ágyamban ébredni az újszülött gyerekemmel és a férjemmel. Tudom, könnyű ezt mondani, amikor a magyar kórházi gyakorlatban csak papíron létezik ambuláns szülés, de fontosnak tartom megosztani ismét, hogy számomra mennyire meghatározó volt, és mennyire rányomta a bélyegét a gyermekágyas időszakra a háborítatlanság. Nem csak a szülésé, hanem az első napoké is, ami egy kórházban semmilyen szempontból nem ideális. Ezeket a saját tempóban, intimitásban megélt első napokat is az otthonszülésnek köszönhetem.

Bármilyen jó élmény volt is, a szülés egy hatalmas testi sokk, és a kétgyerekes szülővé válás egy nagy változás az életemben, amit mindenféle lelki hullámhegy és -völgy kísér - lásd a nem várt szorongásokat és az endorfin-fröccsöt. És ez a feldolgozás most kétféle módon történik meg. Négy szorongásokkal teli álmatlan éjszakán át a férjemmel órákon át beszélgetünk a szabad levegőn, kint az erkélyen csizmában és pokrócokba csavarva. Ha beszélek és beszélnek hozzám, érzem, hogy élek, csökken a halálfélelem, a pánik. Megtudom, ő hogyan élte meg a szülést, mennyire aggódott, hogy nem lesz-e valamilyen komplikáció, de soha nem beszélt erről a félelméről, hogy ne terheljen ezzel. Ő így támogatott a döntésemben, hogy otthon akarok szülni. Ezen az introvertált módon fejezte ki a szeretetét.

Arra nem számítottam, azok a bennem munkáló örömhormonok voltak - ez az első szülés után nekem teljesen kimaradt. Minden nap többször elöntött a mélységes öröm és hála, hacsak ránéztem a gyerekeimre, vagy a férjemre. Mint amikor az ember szerelmes. És ez a sok öröm és hála erőt adott és felemészthetetlen energiát a napi terhek viselésére.

Magamra szabom a divatos gyerekgondozási elméleteket, mások tapasztalatait, és egyáltalán nem érdekel, hogy ehhez ki mit szól. Amikor az első két napban nem volt tejem, és a kicsi vérhólyagot szopott a mellemre, eldöntöttem, hogy nem leszek hős mártír, nem kockáztatok egy mellgyulladást, és szoptatás helyett fejtem a tejet pár napig, ha pedig nincs elég tejem, tápot adok neki.

Új dolgokkal kísérletezünk. Noha a nagyobbik sosem tűrte magán a hordozókendőt, a kisebbikkel ismét nekifutottunk, és vele bevált. Öröm a hordozás neki és nekem is. Az újrapróbálkozás pedig megerősít valahogy az anyai kompetenciáimban - ez is sikerült - és segít nyitottnak maradni más új dolgok felé.

A nagyé az elsőbbség. Mindig. Mindenben. A napi csak vele töltött idő, csak rászánt figyelem megtérül: a gyermekágy végére a napi átlag nyolc hiszti kettőre redukálódik. A jó idő kedvez a napi kettesben játszóterezésnek, és az óvoda nyílt napjaira is kettesben megyünk, amit nagyon élvez. Ő is akar szopizni, hát megengedem neki. Éjszakánként magához hív “Mamamadár! Mamamadár! Én egy kis fióka vagyok.”, és jön velem aludni. A nagy szófán összebújások után nyugodtabb reggelek jönnek.

Komatál. Kajarendelés. Mindenképpen szuper ötletnek bizonyul a rendszere főzés elengedése ezekben az első hetekben. Hét közben a Nemsütiből rendelek ebédet, hétvégén egy közeli étteremből. Igen, kétszer annyiba kerül, mintha én készíteném el otthon, de erre most tényleg nincsen időnk, és olyan jól esik ezzel most kényeztetni magunkat. A barátaink közül többen felajánlják, hogy hoznak ennivalót. Mindenkitől elfogadjuk - egyszer. Ilyenkor ez a legjobb ajándék, hálásak vagyunk mindenkinek érte.

Családi fotózás. Vásárlás kiszervezése apukámnak, aki lelkiismeretesen és körültekintően szállította nekünk a túlélő csomagokat hétről hétre. Barátnőm segítsége reggelente. Felbecsülhetetlen egy nyugis napindítás. Akinek kisgyereke van, az pontosan tudja, mekkora stressz bír lenni egy reggeli elindulás, és mennyit számít, ha sikerült beleszuszakolni a reggeli készülődésbe egy ülve megivott teát, egy zuhanyozást, és a nagyobbikkal egy kis meseolvasást, indulás előtti játékot. A barátnőm szinte minden reggel eljött hozzánk heteken át - hétvégén is! - 7-9 között, és derűs mosollyal átvette valamelyikünktől a kicsit, és etette, ringatta, amíg mi összeszedtük magunkat.

Napközben, a kicsi alvásidejében töltekezem. A két gyerekes lét egyik legelső felismerése az, hogy egy gyerekkel szinte wellness… Amíg a kicsi alszik, én szépirodalmat olvasok és naplót, posztokat írok, ami egyben reflexiós idő is számomra: az élmény áradatot segít egy kicsit feldolgozni.

Minőségi intim idő a férjemmel. Na, attól valóban féltem, hogy egymásra semmi időnk nem jut majd, és szép lassan elszigetelődünk egymástól. Kellemes meglepetés volt, hogy az első hetekben az éjszakai közös ébredések a kicsihez közös talált idők voltak.

A baráti látogatások alkalmával mindig meg tudtam osztani az éppen aktuális élményeket. Ezek a megosztások reflexiós idők is voltak, és segítettek a történtek feldolgozásban is. Ezen kívül „felnőtt” idők, ahol ki tudtam szakadni a gyermekgondozás nem éppen intellektuálisan kihívó feladataiból. Azokkal a barátaimmal, akik meglátogattak ezekben az első hetekben, a kapcsolatunk is erősödött, talán mert valami igazán fontos életeseményben a lelki kísérőimnek szegődtek.

Masszőr házhoz. Na, ez életmentő volt a szülés után 2-3 nappal, amikor még testileg összetörtnek éreztem magam, viszont „szobafogságon” voltam. Tulajdonképpen csak tettem egy próbát: felhívtam azt a lányt, akihez járni szoktam masszázsra, hogy belefér-e neki, hogy felugrik valamikor hozzánk. És belefért.

A nagy gyermek és a kistestvér

A második gyermek érkezése jelentős változást hoz az elsőszülött életében is. Fontos, hogy a nagyobb gyermeket felkészítsük a kistestvér érkezésére, és támogassuk őt az új helyzetben.

A második baba születése előtt a legtöbb szülő gondosan felkészíti a gyerekét a kistestvér jöttére, de ez sajnos nem mindig elég. A féltékenykedés hisztis viselkedést eredményezhet az elsőszülöttnél, aki azután, hogy eddig őrá irányult szülei osztatlan figyelme, úgy érezheti, mellőzött lett.

„Tudtuk, hogy a nagylányom számára továbbra is kell találnunk időt, amikor vagy én, vagy a férjem kettesben vagyunk vele és csak rá figyelünk. Beírattuk úszni, amit egyrészt nagyon élvez, másrészt mivel én viszem oda és az apja hozza el, mindkettőnkkel van heti kétszer „saját ideje”.”

A gyermekágy ki(nem)pihenése. A terveinkben szerepelt, hogy a segítőink pár órára majd lekötik alkalmanként a nagyobbikat, elviszik játszótérre, állatkertbe, ahol ő majd nagyon jól érzi magát, hiszen személyes törődést, csak neki szóló figyelmet kap. Hát, ez nem jött be: ő csak velünk szeretett volna lenni, kivéve, amikor csak velem, és az imádott nagyszülőkkel sem volt hajlandó szóba állni hosszú ideig.

Meddig tart a testvérféltékenység? Ez egy átmeneti állapot, ami általában pár hét vagy hónap alatt lecseng. Fontos, hogy türelmesek legyünk, és biztosítsuk a nagyobb gyermeket a szeretetünkről. Az együtt töltött minőségi idő, a dicséretek és az apró figyelmességek sokat segíthetnek.

Te egyformán szereted a gyerekeidet? Egy gondolat a testvérféltékenység kezeléséhez

Az első és a második terhesség összehasonlítása

Mindenki más, és minden terhesség más. Ami az egyik várandósságnál természetesnek tűnt, a másiknál már akár viccesnek is hathat.

Amikor a most hároméves fiamat vártam, minden ébredéskor ő volt az első gondolatom. Simogattam a pocakom már azelőtt, hogy egyáltalán látszott volna, munka közben megnyugtató babazenét hallgattam. Most? Olykor reggelre teljesen elfelejtem, hogy babát várok, és a tükör előtt elhaladva, félkómás állapotban realizálom a helyzetet. A pocaksimogatásra is jóval kevesebb idő jut. Cserébe nagyon vigyázok, hogy a nagytesó ne rúgjon hasba.

Az első terhességem alatt (bár csak a vége felé volt időm, mert költöztünk), de mindent elolvastam gyerek témában. Blogokat, könyveket, újságokat, amik szembe jöttek velem. Főleg az utolsó pár hétben, illetve amikor a baba hazakerült és egész nap szoptattam, akkor állandóan olvastam. Szinte faltam az információkat. Mivel nem volt tapasztalatom, nem is volt mihez kötnöm őket, ezét (szerencsére) a sok butaság ahogy jött, úgy el is tűnt. A második várandósság alatt ilyen luxusra nem volt időm. Kétféleképpen jutott könyv a kezembe a) a totyogósóm mesekönyveit olvastam fel hangosan és képeket nézegettünk b) este az én lefekvésem előtt ugyan elővettem könyvet, de az első oldal felénél el is aludtam.

Az első lurkóval a várandósság egy édes, rózsaszín valamire hasonlít így utólag. Úsztunk a boldogságban, hogy jön a baba és minden olyan szép volt. Nem voltak rosszullétek sem és szerencsére az utolsó 1-2 hétben volt csak néhány gondom a terhesség miatt. Kényelmetlen volt már a megszokott ágy, hiányzott a hasonalvás és úgy egyébként is 8 nappal túlhordva a babát, már nagyon vártam a szülést. Ellenben a második terhesség elején volt néhány rosszullétes hetem, ami mindenre hasonlított, csak nem rózsaszín álomra.

Az első babánál mindenki olyan izgatott körülöttünk, hogy érkezik egy új pöttöm, és milyen a terhesség, van-e már gyerekszoba stb.. Második babánál már kevésbé izgatottak az emberek.

A lányomnál napokat ültem az internet előtt, hogy milyen legyen az a bútor, ami majd jó lesz a gyerekszobába, és sokáig ki tudjuk használni . Pláne ha öccse is lesz. Az öccsénél már nem bonyolítottam túl a dolgot : elzarándokoltam a legközelebbi Ikeába és megvettem azt a kiságyat, ami tetszett.

Az első terhesség alatt több pocakos fotó is készült.

Első várandósság alatt minden héten elolvastuk, hogy mekkora a baba, mi fejlődött ki azon a héten stb.. Érdekes módon a második terhesség alatt sokszor azt sem tudtam megmondani, hogy hányadik hétben járok, nemhogy épp mekkora gyümölcsre hasonlít a gyerekem.

Mivel az első terhességem alatt még javában dolgoztam, kivéve az utolsó 6 hetet, ezért emberek közé kellett mennem. Én alapvetően szoknyás típus vagyok, de most már 2 gyerekkel a hátam mögött felfoghatatlannak tűnik, hogy néha egy megbeszélés kedvéért még magasarkút is húztam a szoknyához, ruhához. A szoknya, ruha még most is megvan és volt, hogy játszótéren megkaptam, hogy jó ide a farmer, tornacipő is.

Az első terhesség egyik legnagyobb előnye, hogy akkor szusszan az ember egyet, amikor szeretne. Ez egy gyerekkel, pláne egy totyogóssal nem így van. Emlékszem a második terhességem alatt naponta kilométereket kismotorozott a lányom, én meg közben álmodoztam arról, hogy a kanapén heverészek otthon feltett lábakkal. Esős napokon volt a legjobb, mert akkor hajlandó volt a szőnyegen heverészni mellettem.

Az első terhességem első percétől kezdve mindig ott volt az agyamban, hogy babát várok. Figyeljek magamra jobban! A második lurkónál valahogy ez nem így volt. Lehet, hogy a nagytestvér miatt nem volt annyi időm, hogy ezen gondolkodjak. De tény, hogy amikor szülés előtt 2 héttel még 25 fős házibuli volt nálunk, akkor gondolkodtam el, hogy valahogy az egész terhességre ez volt jellemző. A második terhességet már természetesnek éltem meg és nem egy más állapotnak.

A fehér lisztből minél kevesebbet, a zsíros ételek nem is igen esnek jól, a cukrot évekkel ezelőtt minimalizáltam, a gyorséttermi kaja szóba sem jöhet. Most? Az ebédemet sokszor hidegen eszem, és gyakran utána küldöm még, amit a hároméves meghagyott. Na, nem mindent! A múlt héten például képes voltam nemet mondani egy félig rágott, lencsefőzelék áztatta tükörtojásra. Mert bennem is van tartás! Az azonban egyre gyakrabban megesik, hogy a napi rutinnak nevezett káoszban és időzavarban egy-egy bűntudattal kísért kocka csoki segíti a túlélésemet.

Az első terhesség alatt találkoztam nyolcoldalas kelengyelistával. Nem vicc, alig akartam hinni a szememnek. Emlékszem, csak ültem felette, és mardosott a kétségbeesés: ezt most komolyan mind meg kell venni?! Különben szaranya vagyok? Aztán a sógornőm megszánt, és átküldött egy kétoldalasat, aminek úgy a felét be is szereztük lelkiismeretesen. Most? Amíg nem borítják el túlságosan az agyamat a terheshormonok, azt gondolom, szinte semmit nem kell megvenni. Van babaruhánk, több tucat tetrapelenkánk, babakocsink, autós hordozónk.

Az első terhesség alatt ( bár csak a vége felé volt időm, mert költöztünk ), de mindent elolvastam gyerek témában. Blogokat, könyveket, újságokat, amik szembe jöttek velem. Főleg az utolsó pár hétben, illetve amikor a baba hazakerült és egész nap szoptattam, akkor állandóan olvastam. Szinte faltam az információkat. Mivel nem volt tapasztalatom, nem is volt mihez kötnöm őket, ezét ( szerencsére ) a sok butaság ahogy jött, úgy el is tűnt. A második várandósság alatt ilyen luxusra nem volt időm. Kétféleképpen jutott könyv a kezembe a) a totyogosóm mesekönyveit olvastam fel hangosan és képeket nézegettünk b) este az én lefekvésem előtt ugyan elővettem könyvet, de az első oldal felénél el is aludtam. Érdekes módon, a szülésről sosem olvasgattam és nem néztem videókat. Az az érzés volt bennem, hogy majd úgyis úgy fog alakulni minden, hogy az jó legyen. Valószínűleg ezért is nem szeppentem meg, amikor pár óra vajúdás után közölte az orvos, hogy itt bizony sürgősségi császár lesz.

Izgatottság. Nem az enyém, hanem másoké! Szóval az első babánál mindenki olyan izgatott körülöttünk, hogy érkezik egy új pöttöm, és milyen a terhesség, van-e már gyerekszoba stb.. Második babánál már kevésbé izgatottak az emberek.

Gyerekszoba. A lányomnál napokat ültem az internet előtt, hogy milyen legyen az a bútor, ami majd jó lesz a gyerekszobába, és sokáig ki tudjuk használni . Pláne ha öccse is lesz. Az öccsénél már nem bonyolítottam túl a dolgot : elzarándokoltam a legközelebbi Ikeába és megvettem azt a kiságyat, ami tetszett.

Fotók. Az első terhesség alatt több pocakos fotó is készült.

Tudatosság. Első várandósság alatt minden héten elolvastuk, hogy mekkora a baba, mi fejlődött ki azon a héten stb.. Érdekes módon a második terhesség alatt sokszor azt sem tudtam megmondani, hogy hányadik hétben járok, nemhogy épp mekkora gyümölcsre hasonlít a gyerekem.

Öltözködés. Mivel az első terhességem alatt még javában dolgoztam, kivéve az utolsó 6 hetet, ezért emberek közé kellett mennem. Én alapvetően szoknyás típus vagyok, de most már 2 gyerekkel a hátam mögött felfoghatatlannak tűnik, hogy néha egy megbeszélés kedvéért még magasarkút is húztam a szoknyához, ruhához. A szoknya, ruha még most is megvan és volt, hogy játszótéren megkaptam, hogy jó ide a farmer, tornacipő is.

Pihenés. Az első terhesség egyik legnagyobb előnye, hogy akkor szusszan az ember egyet, amikor szeretne. Ez egy gyerekkel, pláne egy totyogóssal nem így van. Emlékszem a második terhességem alatt naponta kilométereket kismotorozott a lányom, én meg közben álmodoztam arról, hogy a kanapén heverészek otthon feltett lábakkal. Esős napokon volt a legjobb, mert akkor hajlandó volt a szőnyegen heverészni mellettem.

Tudatállapot. Az első terhességem első percétől kezdve mindig ott volt az agyamban, hogy babát várok. Figyeljek magamra jobban! A második lurkónál valahogy ez nem így volt. Lehet, hogy a nagytestvér miatt nem volt annyi időm, hogy ezen gondolkodjak. De tény, hogy amikor szülés előtt 2 héttel még 25 fős házibuli volt nálunk, akkor gondolkodtam el, hogy valahogy az egész terhességre ez volt jellemző. A második terhességet már természetesnek éltem meg és nem egy más állapotnak.

Az első várandósság, a második terhesség. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal gyakran találkozik a leendő kétgyermekes anyuka. Mikor a most hároméves fiamat vártam, minden ébredéskor ő volt az első gondolatom. Simogattam a pocakom már azelőtt, hogy egyáltalán látszott volna, munka közben megnyugtató babazenét hallgattam. Most? Olykor reggelre teljesen elfelejtem, hogy babát várok, és a tükör előtt elhaladva, félkómás állapotban realizálom a helyzetet. A pocaksimogatásra is jóval kevesebb idő jut. Cserébe nagyon vigyázok, hogy a nagytesó ne rúgjon hasba.

Bűntudat? Van, az van. Én is második gyerek vagyok, tudom, hogy működik ez. De állítólag a fiatalabb testvéreknek alacsonyabb a stresszhormonszintjük, a rutinosabb szülők miatt. Ebbe a gondolatba igyekszem kapaszkodni.

Alapvetően mindig igyekeztem odafigyelni az egészséges táplálkozásra. Fehér lisztből minél kevesebbet, a zsíros ételek nem is igen esnek jól, a cukrot évekkel ezelőtt minimalizáltam, a gyorséttermi kaja szóba sem jöhet. Most? Az ebédemet sokszor hidegen eszem, és gyakran utána küldöm még, amit a hároméves meghagyott. Na, nem mindent! A múlt héten például képes voltam nemet mondani egy félig rágott, lencsefőzelék áztatta tükörtojásra. Mert bennem is van tartás! Az azonban egyre gyakrabban megesik, hogy a napi rutinnak nevezett káoszban és időzavarban egy-egy bűntudattal kísért kocka csoki segíti a túlélésemet. Végül, hogy a táplálkozás kapcsán kialakult lelkifurdalásomat enyhítsem, ugyanazt a terhesvitamint szedem, mint a naggyal. Ez megnyugtat.

A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?

Legutóbb aggódtam. Szerintem csak annyit, ami még a normális kategóriába esik. Ha valaki a férjemet kérdezné, ő biztos mást mondana. Jó, valóban előfordult, hogy be kellett cserélnie a húsos pizzáját az én nem túl gusztusos kagylósomra, mert, mire a pincér kihozta, eszembe jutott, nem biztos, hogy jó ötlet tengeri herkentyűt ennem. Aztán sírtam. De szerintem ez nem olyan nagy dolog.

Három éve, ha kérdezték, általában hétre pontosan mondtam, éppen mennyi idős terhes vagyok. Most? Gyors fejszámolással általában eltalálom az aktuális trimesztert. Jó, kicsit túlzok: a hónapot is képes vagyok észben tartani.

A szülők jobban megfontolják, esetleg időben tologatják a második baba vállalását, ha az első terhesség alatt kellemetlen élményeket éltek át. Veszélyeztetett terhesség esetén megterhelő lehet nemcsak az anya, az apa számára is, hogy a kismama nem vagy korlátozott mértékben dolgozhat, sokat kell pihennie, esetleg feküdnie, kímélő életmódot kell folytatnia, a szexuális életet pedig korlátozni, esetleg átmenetileg beszüntetni szükséges. Az édesanya gyakran nehezen viseli ezt az állapotot, hiszen nem így tervezte a várandósságot, izgulhat a gyermeke egészségi állapota és szülés, sőt esetleges kiszolgáltatottsága miatt is.

Az újszülött egészségi állapota szintén erőteljesen befolyásolja a második gyermek vállalását. A gyermek veleszületett temperamentuma jelentős mértékben befolyásolja a szülő-gyermek illetve szülői-házastársi kapcsolatot. Ha az újszülött nehezen megnyugtatható, sokat síró, keveset alvó baba, a gyermek édesanyja és/vagy édesapja rossz szülőnek érezheti magát.

Ha az elsőszülött túlságosan leterheli egyik vagy mindkét szülőt, s nem marad idejük, energiájuk a párkapcsolatukra, eltávolodhatnak egymástól. Mindezekkel együtt sok szülő dönt úgy, hogy szeretne újabb gyermeket vállalni. Hogy mikor is érkezik a kistestvér, a fenti szempontok összjátékának eredménye lehet. Sok „hátráltató tényező” fennállásakor általában nagyobb a korkülönbség a gyermekek között - ha viszont a szülők számára kevésbé szorongató a testvér érkezése, akkor időben egymáshoz közelebb születnek a gyermekek. Nagy korkülönbség esetén a második gyermek a funkcionális egyke pozícióba születik bele, ami a szülők nagyobb odafigyelésével, törődésével jár együtt. Ha kisebb a korkülönbség, akkor sokkal inkább együtt nevelkednek a testvérek, idővel remek „partneri” viszonyt alakítva ki egymás között.

tags: #masodik #gyerek #terhesseg