A december 8-án ünnepelt Mária fogantatásának napja, vagy ahogy később elnevezték, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, egyike a kereszténység legnagyobb és legmisztikusabb Mária-ünnepeinek. Ez az ünnep kilenc hónappal előzi meg Mária születésének napját, amelyet szeptember 8-án tartanak.
Az ünnep tartalma az, hogy a Boldogságos Szent Szűz, fogantatásának első pillanatától mentes volt az áteredő bűn szeplőjétől. Isten, Krisztus érdemeire való tekintettel, nem engedte őt elesni, Mária sosem került a Sátán semmilyen befolyása alá.
Az ünnep eredete és elterjedése
A keleti egyházban "Anna foganása" néven ismerték az ünnepet, amelyet az első írásos emlékek szerint a 8. században még december 9-én ültek. A 9. századtól kezdve minden liturgikus könyvben szerepelt.
A nyugati egyházban a 9. században tűnt fel, először Nápolyban és Szicíliában. A 10. század elején már Angliában is megtartották, valószínűleg a görög származású Szent Tódor canterburyi érsek szorgalmazására. 1129-ben a londoni zsinat általánossá tette az ünnepet. Európában először Normandia, majd Franciaország fogadta be. Magyarországon III. Béla király (ur. 1172-96) honosította meg a 12. század második felében. A Pray-kódex is említi ezt az ünnepet, mely a 12. századig megy vissza.
A 13-14. században, főleg ferences hatásra, egész Európában elterjedt az ünnep. A pápai udvarban XXII. János pápa (ur. 1316-34) idején kezdték ünnepelni. IV. Sixtus pápa 1476-ban felvette a római kalendáriumba, Úrnapja búcsúit és a Leonardus de Nogarolis officiumot csatolta hozzá. XII. Ince pápa 1693-ban oktávát, azaz nyolcnapos ünnepet adott az ünnepnek, mely XI. Kelemen pápa (ur. 1700-21) rendelete szerint 1708-1969 között parancsolt ünnep volt.
A dogma kihirdetése és teológiai háttere
A szeplőtelen fogantatás dogmáját IX. Piusz pápa hirdette ki 1854. december 8-án a római Szent Pál bazilikában, az "Ineffabilis Deus" kezdetű bullájában. A dogma kimondja, hogy Mária bűn nélkül fogant, így az eredendő bűntől mentes. Ez teológiailag az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől. Az üdvösség történetében egy ilyen eset van: Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása.
A Bibliában Gábriel arkangyal az angyali üdvözletben így szólt Máriához: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes.” Az „Üdvözlégy” egy ígéret arra, hogy üdvözülni fog Mária, a „kegyelemmel teljes” pedig azt jelenti, Isten tökéletesen mentesítette Máriát az eredendő bűntől. Isten azért mentesítette Máriát a fogantatása pillanatában minden bűntől, hogy majd később - ha Mária is elfogadja - meg tudja szülni Isten Fiát, Jézust.
Mária eredendő bűntelensége, az összes többi halandó ember eredendő bűnösségével szemben, Ágoston óta létező tézis, amelyet másfél ezer éven át vallottak, tagadtak, vitattak, mielőtt IX. Piusz hivatalos tanítássá emelte volna.
Mária és az eredendő bűn
Az ágostoni teológia alapelve az, hogy valamennyien bűnösök vagyunk fogantatásunk pillanatától kezdve. A bűn minden halandó ember számára alapadottság. Az eredendő bűn „áteredő” bűnként valamennyiünkben benne van fogantatásunk pillanatától. „Kivéve azonban Szűz Máriát, akiről az Úr Krisztus méltósága miatt egyáltalán hallani sem akarok, ha a bűnről van szó” - szögezte le Ágoston. A szeplőtelen fogantatás tehát egyedi kiváltság, előrehozott kegyelem, amelyben Isten részesítette Máriát, akinek azt a hivatást szánta, hogy a Megváltónak földi testet adjon.
Máriát gyakorta úgy emlegetik, úgy tekintik, mint a második Évát, az első ellenpontját. A bűnbe esett, engedetlen Évával szemben ő a minden bűntől mentes, engedelmes „Éva”, aki az Éva engedetlenségéből származó eredendő bűntől való megváltásban kulcsszerepet játszik. II. János Pál pápa egyik elmélkedésében azt mondja: „Amiképpen Krisztus az új Ádám, úgy Mária, az új Éva sem ismerte a bűnt, így ő is alkalmas volt arra, hogy szerepet vállaljon a megváltásban.”
Félreértések a szeplőtelen fogantatással kapcsolatban
Sokan azt hiszik, Jézus fogantatásáról van szó, holott jól kiszámítható a kilenc hónap Mária születéséig, szeptember 8-áig. A szeplőtelen fogantatás tehát nem azonos azzal a hittétellel, hogy Mária Jézust szűzen foganta és szülte (Mária örök szüzessége).
Jézus fogantatásának ünnepe, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, Jézus születésnapja, karácsony előtt 9 hónappal van, március 25-én. Már a 2. századból való Apostoli Hitvallásban is szerepel, hogy Jézus szűztől született. Ez több mint másfélezer éve kanonizált dogma, azt nem kellett 170 évvel ezelőtt hivatalossá tenni.
December 8-án Jézus nagymamája, Anna esett teherbe, és róla soha, senki nem állította, hogy szűz lett volna, amikor a lánya megfogant. Máriát úgy nemzette egy Joáchim nevű halandó apuka, ahogy a gyerekeket nemzeni szokták. A szeplőtelenségnek persze van köze a szüzességhez, de nem a teherbe esett anyuka, hanem a megfogant gyermek szüzességéhez.
Joachim és Anna története
Joachim gazdag zsidó ember volt, ám szégyenében mégis meghajtotta a fejét a legszegényebb koldus előtt is, ha annak voltak gyermekei, mert neki és feleségének, Annának nem adatott meg a gyermekáldás. Ez nagy szégyen volt Izrael fiai és lányai között.
Anna hiába reménykedett, férje, Joachim pedig bánatában három hónapra kiment a nyájhoz. Anna egyedül maradt a házban szolgálóival, és csak imádkozott. Látomása volt, melyben egy kislány ígéretét kapta. Éppen aznap jött haza a férje, aki alig ismert feleségére, hogy az szalad elébe már az úton, a nyakába ugrik, mintha fiatal fruska volna.
Anna kislány ruhákat készített - gondolatban - és magában fogadalmat tett, hogy a gyermeket a templomba küldi tanulni. Anna maga is kivételes képességű asszony volt, tudott írni, olvasni. Így természetesnek tartotta, hogy lánykája is olvasni fogja Isten törvényeit. Anna szülési idejének leteltével megfürdött, megszoptatta a babát, és Máriának nevezte el.
Hathónapos korában a gyermek lábára állt, és néhány lépést tett a szobában. Amikor hároméves lett a lányka, Joachim összehívta a zsidó szüzeket, hogy gyertyát tartva kezükben kísérjék Máriát a templomba. Nagy fényesség vette körül, nem félt a templom lépcsőjén egyedül ülni szülei nélkül, hanem fölállt, majd táncolni kezdett. Az egész közösség mámorban úszott, mert megérintette őket a szentség. A szülők tehát megnyugodva tértek haza: lánykájuk Isten akarata szerint jó helyre került.
Takarított, söprögetett, de ott élt a Szentek Szentje közelében, s hamar megtanulta a papoktól az írás-olvasás mesterségét. Tizenkét éves korában jegyezték el Józseffel, és József házában érte a különös élmény, miszerint ő lesz Izrael Megváltójának édesanyja.
A dogmát övező viták és Mária-kultusz
Évszázadokon át folytak a komoly teológiai viták Mária szeplőtelen fogantatásáról. A ferencesek támogatták, a domonkosok ellenezték. A domonkos Aquinói Tamás és cisztercita Clairvaux-i Bernát ellene érvelt, a ferences Duns Scottus mellette. Az utóbbi dolgozta ki a Mária számára előrehozott kegyelem tézisét.
Az ellenzők úgy vélték, hogy Krisztus egyetemes megváltói érdeme szenvedne csorbát, ha Máriát ily módon kiemelnék a halandók sorából, ha ő már a fogantatásakor megkapná azt a kegyelmet, amelyet Krisztus hoz el a világnak. Nem is volt alaptalan az a félelem, hogy Mária ily módon való kiemelése megingatja Krisztus egyediségét a megváltásban és az Atya és az emberek közötti közvetítésben.
Hiába hirdeti az egyház hivatalosan, hogy az imádás csak Krisztusnak jár, Máriának csak kiemelt tisztelet (hyperdúlia), „máriás” hívők tömegei „társmegváltóként” imádják Máriát. A 20. század első felében a pápák is emlegették társmegváltóként Máriát.
Lourdes és a szeplőtelen fogantatás
Négy évvel a dogma kihirdetését követően, 1858. február 11-e és július 16-a között, a dél-franciaországi Lourdes-ban a Szent Szűz tizennyolc alkalommal megjelent egy egyszerű, szegény parasztlánynak, Soubirous Bernadette-nek, akit ő „ragyogó fényességű hölgynek” nevezett, és aki neki így mutatkozott be: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (Que soy era Immaculada Concepcion). Ezt a kifejezést a kis molnárlány nem értette meg. Mária viszont ezzel erősíti meg a Boldog IX. Piusz pápa dogmáját.
A Lourdes-ban kialakított jubileumi zarándokösvény négy állomása várja mindazokat, akik Szent Bernadett nyomdokain kívánnak közelebb kerülni a Boldogságos Szűzanyához.
Az ünnep Magyarországon és a modern korban
Magyarországon 1947. november 8-án törölték a december 8-i ünnepet a parancsolt ünnepek közül. Ennek ellenére a magyar egyház hűen őrzi ezen ünnep nyomait. Számtalan ősi mise és zsolozsmás könyv tartalmazza az ünnep imádságait, feljegyzésre került számtalan gyönyörű szentbeszéd és elmélkedés az ünnepről. Ezen a napon - a téli időjárás ellenére is - a hívők elzarándokolnak egyes Mária-kegyhelyekre.
Régebben a matyó cselédek, Mezőkövesdről Mátraverebélyig hajadonfővel és gyalog tették meg az utat ezen az ünnepen. Molnár József (1930-2022) néprajz- és néplélekkutató így vall az adventi időszakra eső jeles nap kapcsán: „December 8-a legnagyobb Mária-ünnepek egyike; Máriát kiválasztottsága következtében nem terhelte az eredeti bűn, mint az összes többi embert. Máriában újból megjelent a földön a bűntelen ember, akiben Istennek kedve tellett. A kereszténység egyik legmisztikusabb ünnepét a magyarság a legelsők között tartja számon. Ennek oka a Boldogasszony-hitünkben keresendő.”
XVI. Benedek pápa egyik elmélkedésében fogalmazott: „És ki lehetne fényesebb Máriánál?” Szent XXIII. János pápa 1958-ban felkereste a római Piazza di Spagnát, és egy kosár fehér rózsát helyezett el a Szeplőtelen Fogantatás-szobor tövében. A hagyományt Szent VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa is folytatta.
tags: #maria #fogantatasa #napja