Nincs boldogabb és izgalmasabb időszak egy nő életében, mint amikor egy reggelen megjelenik a várva várt másik csík is a terhességi teszten. Ez azt jelenti, hogy méhében egy új élet indult útra, és várhatóan 9 hónap múlva egészséges kisbabát tarthat a kezében. Azonban a várandósság során számos vizsgálat és ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk a magzat egészséges fejlődését és az anya jó közérzetét. Ebben a cikkben a magzatvíz vizsgálatokra fókuszálunk, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek bizonyos rendellenességek vagy kockázatok azonosításában a szülés előtt.
A terhes méhben, a magzatburok által határolt térben, a magzat a magzatvízben úszik. A magzatvíz víztiszta vagy enyhén opálos, vízszerű folyadék, amelyben apró, fehér magzatmáz bolyhok, úgynevezett flokkulusok úszkálnak. A magzatvíz 98 százaléka víz, 2 százaléka só és magzati sejtek.
A magzatvíz több fontos szerepet is betölt:
- Először is védőburokként szolgál, mivel eloszlatja a külvilág felől ható nyomást, másrészt egyenletesen melegen tartja a magzatot.
- Másfelől megfelelő mozgásteret biztosít a magzat számára, mivel a magzat testrészei nagyon gyorsan nőnek, a víz segít nedvesen tartani őket, és mozgatásukkal biztosítja megfelelő fejlődésüket.
- Harmadrészt, védi a köldökzsinórt az összenyomódástól, rendellenes megtöréstől.
- Végül pedig a magzatvíznek fontos szerepe van az anyagcserében. Mennyisége háromóránként, elektrolit tartalma pedig kb. nyolcóránként kicserélődik, a magzat ugyanis a terhesség második harmadától részt vesz a magzatvíz termelődésében és felszívódásában is. A magzat egyrészről a magzatvizet lenyeli, ezzel gyakorolja a nyelési és légzési mozgásokat, jó része pedig felszívódik. Másfelől a vizeletet is ide üríti, ezzel hozzájárul a magzatvíz termelődéséhez. Így, a magzatvíz mennyiségi változásai a magzat gyomor-, bél- illetve vizeletelválasztó rendszereinek zavaraira is utalhatnak.
A magzatvíz mennyisége a terhességi hetek előrehaladtával folyamatosan növekszik. A legtöbb magzatvizet a 36. terhességi héten mérhetjük, ami akár 1-1,5 liter is lehet. Ezt követően azonban folyamatosan csökken, a 40. hétre általában 0,7-1 literre. A magzatvíz mennyiségének meghatározása ultrahangvizsgálat során lehetséges, de meghatározása igen szubjektív. A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a magzat körül elhelyezkedő víz mennyiségét különböző viszonyítási pontokon próbálja megítélni, és e „benyomások” alapján alkot véleményt annak mennyiségéről. Megfelelő rutin esetén a becsült magzatvíz-mennyiség jól korrelál a valós mennyiséggel, de jelentős a szűrővizsgálat pontatlansága. Az eltérő mennyiségűnek ítélt magzatvíz azonban pozitív szűrési eredménynek tekintendő, és további vizsgálatok alapját képezi.
Magzatvíz-analízis céljai és típusai
A magzatvíz-analízist többféle célból is végezhetik, továbbá az elvégzett vizsgálatok típusa az adott klinikai kérdéstől függ.
1. Kromoszóma-rendellenességek és genetikai betegségek kimutatása
Kromoszóma analízis (kariotipizálás): Ez egy citogenetikai vizsgálat, amely a kromoszómák számának és szerkezetének eltéréseit mutatja ki. A vizsgálat során a magzatvíz mintából nyert sejteket laboratóriumi körülmények között tenyésztik, majd ezek sejtmagjában elemzik a 22 autoszómapárt és a nemi kromoszómákat (XX vagy XY).
Néhány gyakori kromoszóma-rendellenesség:
- Down-szindróma (21-es triszómia): Plusz egy 21-es kromoszóma található a test összes vagy legtöbb sejtjében.
- Edwards-szindróma (18-as triszómia): Oka a plusz egy 18-as kromoszóma.
- Patau-szindróma (13-as triszómia): Oka plusz egy 13-as kromoszóma jelenléte.
- Klinefelter-szindróma: Leggyakoribb nemi kromoszóma-rendellenesség férfiaknál, plusz egy X-kromoszómával (XXY).
- Turner-szindróma: Lányoknál fordul elő, hiányzó X-kromoszóma esetén.
Mellékesen a kromoszóma analízis segítségével a magzat neme is egyértelműen meghatározható.
Genetikai vizsgálat (molekuláris teszt): Ez a vizsgálat a magzati DNS-ben specifikus génmutációkat keres, amelyek öröklött betegségekhez kapcsolódnak. A vizsgálatokat célzottan, a szülők személyes és családi kórelőzménye alapján kérik. Ha a családban ismert egy adott génhibát hordozó betegség, annak célzott kimutatása kérhető. Noha több száz ilyen teszt létezik, rutinszerűen csak a gyakoribb betegségekre történik szűrés, így negatív eredmény mellett sem zárható ki teljes bizonyossággal az örökletes betegség.
Néhány példa a gyakrabban végzett genetikai vizsgálatokra:
- Cisztás fibrózis
- Tay-Sachs-kór
- Canavan-betegség
- Familiaris diszautonomia
- Sarlósejtes anémia
- Thalassaemia
2. Fejlődési rendellenességek
A velőcső záródási rendellenességek - mint például a spina bifida (nyitott gerinc) vagy az anencephalia (nagy agy, az agykoponya és a fejbőr részleges vagy teljes hiánya) - kimutatására szolgáló vizsgálatok olyan anyagokat mérnek a magzatvízben, amelyek kóros mennyiségben lehetnek jelen, ha a magzat anatómiai fejlődési rendellenességben szenved.
- AFP (alfa-fötoprotein): Emelkedett szintje velőcső záródási rendellenesség esetén fordulhat elő.
- Acetilkolin-észteráz: Szintén megemelkedhet velőcső záródási rendellenességek, illetve más anatómiai eltérések esetén.
Ezeknek a markereknek a vizsgálatát a gyakorlatban ma már nagyrészt egy részletes, második trimeszteri ultrahangvizsgálat váltotta fel, amelyet jellemzően a 18-22. terhességi hét között végeznek.
3. Magzati Rh(D) vércsoport összeférhetetlenségek
Amennyiben az anya korábbi terhességek vagy vérátömlesztések során olyan vörösvértest-antigénekkel találkozott, amelyek az ő saját vörösvérsejtjein nem találhatók meg, ellenanyagokat kezdhet termelni ezek ellen - ezt nevezzük inkompatibilitásnak (összeférhetetlenség). Ha a magzat az apától örökölte ezeket az antigéneket, akkor fennáll a magzat-anya vércsoport-összeférhetetlenség kockázata. Ilyenkor az anyai szervezet által termelt ellenanyagok áthatolhatnak a placentán, és a magzat vörösvértestjeihez kötődve azok lebomlását idézhetik elő, ami hemolitikus anémiához (vérszegénységhez) vezethet. Az érintett újszülöttnél kialakulhat az úgynevezett újszülöttkori hemolitikus betegség (ÚHB). A leggyakrabban előforduló ilyen típusú inkompatibilitás az Rh-rendszerhez köthető, de más vércsoport-antigének is kiválthatnak hasonló immunreakciót.
- Bilirubin meghatározás: A magzat hemolitikus anémiájának kimutatására és követésére körülbelül a 25. terhességi héttől kezdődően rendszeresen bilirubinszint vizsgálatokat végezhetnek a magzatvízből. Ez segít az állapot súlyosságának megítélésében és a megfelelő kezelési terv meghatározásában.
Amniocentézis (Magzatvízvizsgálat)
Az amniocentézis (magzatvízvizsgálat) során a magzatot körülvevő magzatvízből az anya hasfalán keresztül vékony tűvel vesznek mintát, mellyel sejtjeinek genetikai és kromoszómális épségét vizsgálják. A magzatvízben sejtek és különféle fehérjék találhatók. A teszt segítségével 98-99%-ban diagnosztizálhatók a leggyakoribb kromoszómális eltérések (Down-szindróma, Edwards-szindróma, Patau-szindróma), illetve számos más genetikai rendellenesség még magzati korban. A teszt nem kötelező vizsgálat, csak ajánlott lehet. Fontos kiemelni, hogy a teszttel vizsgált betegségek többségére nincs gyógymód.
Az amniocentézis szükségessége
A vizsgálat abban az esetben javasolt, amennyiben felmerül a genetikai betegség gyanúja, rizikója. Az alábbi esetek vethetik fel a genetikai betegség gyanúját:
- A genetikai ultrahang (első trimeszter) során eltérések mutatkoznak, melynek oka lehet genetikai eltérés.
- 35 év feletti kismama.
- Előző terhesség során bizonyított genetikai rendellenesség volt észlelhető.
- Ha a családi anamnézisben sarlósejtes vérszegénység, thalassaemia, cisztás fibrózis vagy izomdisztrófia fordult elő.
Ezen kívül az amniocentézis indokolt lehet a magzati tüdő érettségének vizsgálatára, magzati infekció (fertőzés) igazolására, megnövekedett magzatvíz lecsapolására, vagy apasági teszt elvégzésére.
Milyen betegségek diagnosztizálhatók amniocentézissel?
Az amniocentézis számos betegséget kimutathat, így például a Down-szindrómát, Edwards- és Patau-szindrómát, mely vetélést, koraszülést eredményezhet. A szindrómában szenvedő gyermek általában súlyos fejlődési rendellenességgel és tanulási nehézségekkel rendelkezik. A vizsgálattal továbbá kimutatható a cisztás fibrózis, melyben főként a tüdőt és az emésztőrendszert sűrű, viszkózus nyák tömi el, és az izomdisztrófia, mely progresszív izomgyengeséggel és rokkantsággal jár. A módszerrel diagnosztizálható a sarlósejtes vérszegénység, melyben a vörösvértestek képződése zavart szenved, így azok képtelenek az oxigén szállításra, illetve a thalassaemia is, mely a vörösvértesteket érinti és vérszegénységet, növekedésbeli visszamaradottságot és szervi károsodásokat eredményez.
Magzatvízvétel
Az amniocentézis előtt
A vizsgálat elvégzése előtt a kismama tájékoztatást kap a teszt előnyeiről és kockázatairól, majd az információk birtokában döntést hoz a teszt elvégzéséről. A teszt nagy bizonyossággal, 98‑99 százalékban biztos eredményt ad, azonban az esetek kis százalékában előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy betegséget jelez, a magzat mégis egészséges - illetve hogy egészséges eredmény ellenére a született gyermek mégis beteg. A vizsgálat nem igényel speciális előkészületeket. Telt hólyaggal javasolt a vizsgálatra érkezni, hiszen ez megkönnyíti a mintavételt, amelyre érdemes kísérővel érkezni.
Az amniocentézis alatt
A magzatvízvizsgálatra általában a 15-18. héten kerül sor. Ennél később is elvégezhető indokolt esetben - valamint korábban is -, azonban korai elvégzése megnöveli a vizsgálat szövődményeinek valószínűségét. A teszt végzése során ultrahang vezérlése mellett egy vékony tűvel áthatolnak a kismama lefertőtlenített hasfalán, míg a magzatburkon átjutva magzatvízhez nem jutnak. A mintavétel nagyjából 10 percet vesz igénybe, az egész vizsgálat összességében fél óra alatt elvégezhető. A vizsgálat nem mondható fájdalmasnak, csupán kellemetlennek. A kismamák elmondása alapján menstruációs fájdalomhoz hasonló fájdalom, illetve nyomó érzés tapasztalható, míg a tűt kihúzzák.
Az amniocentézis után
A mintavételt követően az ultrahang segítségével ellenőrzik a magzat szívhangját. A magzatvízvizsgálatot követően a nap további részében pihenés javasolt, megterhelő fizikai aktivitást a kismama ne végezzen. Előfordulhat, hogy menstruációs fájdalomhoz hasonló fájdalma jelentkezik, valamint a pecsételő vérzés is normális a vizsgálatot követő pár órában. A fájdalomra paracetamol tartalmú fájdalomcsillapító adása javasolt, fontos, hogy ibuprofent vagy acetilszalicilsav tartalmú szert ne szedjen. Amennyiben az alábbiak közül bármelyet tapasztalja, azonnal forduljon orvoshoz: állandó, súlyos fájdalom, láz, hidegrázás, hüvelyi folyás, összehúzódásokat érez, hüvelyi vérzés, a szúrás helye piros, gyulladt, rendellenes magzatmozgást tapasztal.
A három leggyakoribb kromoszóma eltérés (Down-szindróma, Edwards-szindróma, Patau-szindróma) vizsgálatának eredménye általában 3 munkanapon belül megérkezik. Komplexebb vizsgálat esetén az eredményre akár 3 hetet is várni szükséges. Amennyiben a teszt genetikai eltérést jelez, a szülők tájékoztatást kapnak az eredményről és a megfelelő információk birtokában döntenek a terhesség további kimeneteléről. Ha a szülők a magzat megtartása mellett döntenek, az egészségügyi személyzet tagjaitól megfelelő tájékoztatást és támogatást kapnak, így felkészülve várhatják gyermekük megszületését.
Az amniocentézis kockázata
A magzatvízvizsgálat legnagyobb rizikója a vetélés, mely a magzat elvesztését, tehát a terhesség megszakadását jelenti. Ennek gyakorisága 100 vizsgálatból 1-2 érintett. További szövődmény lehet fertőzés, előidézhet a magzat és az anya közti Rh-összeférhetetlenség következtében létrejövő magzati anémiá, dongalábat, illetve rizikót jelent továbbá, ha nem megfelelő folyadék került mintavételre, ekkor ugyanis vizsgálat újbóli elvégzése válik indokolttá, ennek előfordulása 6%. A felsorolt kockázatok gyakorisága a 15. hét előtt fokozott, ezért csak a 15. hetet követően ajánlott a vizsgálat elvégzése. A HIV, HCV és HBV vírusok magzatvíz vizsgálat során az anyáról a magzatra átvihetők, így a fent említett vírust hordozó édesanyáknál a vizsgálat nem javasolt.
Az amniocentézis alternatívái
A vizsgálat alternatívája a chorionboholy biopszia, mely során a méhlepényből (placentából) vesznek mintát a sejtek vizsgálatára. A placenta teremt kapcsolatot az anya vérkeringése és a magzat között. A vizsgálatot a 11-14. héten végzik, amennyiben szükséges később is elvégezhető. A vetélés kockázata hasonló a magzatvízvizsgálathoz (1 a 100-ból).
A béranya terhességben a magzatvíz vizsgálata
A béranya terhességben a tervezett szülők egyik fő kérdése a magzat genetikai rendellenességével kapcsolatos. Az amniocentézis egy prenatális teszt, amely a magzat genetikai állapotáról tesz elérhetővé a terhes nők magzatvíz mintájából származó információkat. A magzatvíz egy anyag, és a magzat ezzel van körülvéve. Ez magában foglalja a magzat által leadott sejteket. Az amniocentézis azonosítja a kromoszóma-rendellenességeket, a genetikai rendellenességeket és az idegcső defektusait. A Down-szindróma, hasonlóan a 21-es triszómiához, a leggyakoribb kromoszóma-rendellenesség. Bár az amniocentézist biztonságos eljárásnak tekintik, invazív diagnosztikai tesztként ismert, amely lehetséges kockázatokat rejt magában. Az amniocentézis teszttel kapcsolatos egyik fő kockázat a vetélés. A vetélésnek néhány oka lehet: vízfékezés, méhfertőzés és idő előtti szülés. Elég ritkán, de mégis érintkezhet a tű a magzattal, ezért az eljárást óvatosan, ultrahanggal kell elvégezni. A béranya terhessége alatt a 16-17. terhességi héten hármas marker tesztet végeznek. Ha ennek a tesztnek bármelyik eredménye a BHCG, AFP vagy a Free Estriol nem felel meg a normáknak, akkor a helyettesítők a genetikai kórképhez fordulnak. A genetikusnak tanácsot kell írnia, és meg kell adnia annak alapos magyarázatát, hogy miért javasolt a magzatvíz vizsgálata. A magzatvíz vizsgálatára általában akkor kerül sor, ha a béranya a 16. és a 21. hét között van. A tűnek be kell jutnia a magzatvízzsákba, és kulcsfontosságú, hogy megtalálja a tű biztonságos helyét. Ezért az eljárás során ultrahangos vizsgálatot végeznek, mint útmutatót az ártalmatlan hely megtalálásához és a folyadékminta biztonságos eltávolításához. Összességében az eljárás körülbelül 30 percet vesz igénybe. Ezt az eljárást inkább kellemetlennek, mint fájdalmasnak nevezik. A magzatvíz mintáját a Limback laboratóriumba küldik, és ezen keresztül továbbítják Németországba további vizsgálatokra. A New Life Georgia történetében egyetlen esetben sem fordult elő vetélés az eljárás miatt. Összefoglalva a témakört, az amniocentézis tesztnek nagy a pontossága (98-99%).
Amnioszkópia: A magzatvíz állapotának megítélése
Az amnioszkópia (amnioszkópia) a magzatvíz állagának, színének, mennyiségének megítélésére szolgáló vizsgálat. A CTG-vel és az áramlásos ultrahangvizsgálattal (flowmetria) egymást kiegészítve, de más-más módon nyújtanak felvilágosítást a magzat állapotáról. Viszont míg a CTG és az áramlásos vizsgálat a baba pillanatnyi állapotáról ad tájékoztatást, addig az amnioszkópia azt mutatja meg, hogy a megelőző napokban, órákban fennállt-e átmeneti oxigénhiányos állapot a magzatnál. Tartós oxigénhiány (krónikus hypoxia) fennálltakor ugyanis a magzati vérkeringés átrendeződik, az életfontosságú szervekbe - a szívbe, agyba, mellékvesékbe - továbbra is elegendő vérmennyiség áramlik. A vázizmokban, vesékben, bélrendszerben viszont csökken a vérellátás. Emiatt a gyomor-bélrendszer működése fokozódik, és ennek következtében a baba meconiumot (magzatszurkot) ürít a magzatvízbe, azaz belekakál. A víztiszta folyadék emiatt zöldesen elszíneződik. Ezért az amnioszkópos vizsgálatot minden olyan esetben érdemes elvégezni, amikor a magzat oxigénhiányos állapotának a valószínűsége fennáll.
Mikor indokolt, és mikor nem szabad elvégezni a vizsgálatot?
Általában a szülés kiírt időpontja környékén végzik (kétnaponta), vagy túlhordáskor (ilyenkor már naponta), azért, hogy ellenőrizzék a baba állapotát ezzel az egyszerű, informatív, megbízható módszerrel. Még napjainkban is léteznek olyan kórházak, ahol minden, szülésre érkező kismamánál elvégzik. Vannak olyan esetek, amikor feltétlenül ajánlott az amnioszkópia. Például ha a CTG-n a magzati szívhang nem volt megfelelő, ha a méhlepény működése elégtelen, valamint burokrepedés, illetve terhességi mérgezés gyanújakor. A 37. terhességi hetet azonban minden esetben ki kell várni, mert a vizsgálat során a burok megrepedhet, és a szülés idő előtt megindulhat. Másik szövődmény a vérzés, mely akkor léphet fel, ha a lepény túl mélyen tapad, vagy ha durván végzik a beavatkozást. Enyhébb vérezgetés, pecsételés előfordulása viszont gyakori a vizsgálatot követően 1-2 napig. A fertőzés veszélye is fennáll, a higiéniás szabályok betartásával azonban ennek az esélye minimális. A vizsgálatot elölfekvő lepény (placenta praevia), vérzés és hüvelyfertőzés esetén nem lehet elvégezni.
Fájdalmas ez a vizsgálat?
A kismamák többsége kifejezetten fél az amnioszkópiától, rémesnél rémesebb történetekkel ijesztgetik egymást. Mi az igazság? Ha a méhszáj még teljesen zárt és a méhnyak hossza sem rövidült még meg, akkor a beavatkozás tényleg kissé kellemetlen lehet a kismama számára, hiszen ekkor a vizsgálóeszköz felvezetése nehézkesebb. De ez a ritka. Az is sokat számít, hogy az orvos elég kíméletesen, óvatosan végzi-e a vizsgálatot! Az esetek kilencven százalékában azonban nem jár több fájdalommal, mint egy "kacsával" végzett általános nőgyógyászati vizsgálat, vagy méhnyakrák-szűrés. Általánosságban elmondható, hogy a várandósok által ennyire rettegett vizsgálatnak a kellemetlensége jelentősen túlértékelt.
Hogyan zajlik az amnioszkópos vizsgálat?
Amnioszkópia előtt a szeméremtestet és a hüvelyt fertőtleníti az orvos, majd a méhszájon és a méhnyakon keresztül egy vékony, körülbelül 20 cm hosszú fémcsövet vezet be egészen a magzatburokig. Ebben az acélcsőben egy fényforrás is található. Az ezzel megvilágított magzatburok áttetsző, ezért a mögötte található magzatvíz színe, tisztasága, mennyisége jól megítélhető. Normális esetben a magzatvíz tiszta, esetleg apró fehér "pelyhek" (flocculusok) lehetnek benne, melyek a magzatmáz darabkái. Ha ezt látja a vizsgálóorvos, akkor nincs ok az aggodalomra. A baba biztos, hogy nem szenved tartós oxigénhiányban, és 48 órán belül nem is kell számítani ilyen jellegű károsodásra. A kismama a vizsgálat után nem igényel fokozott kíméletet, pihenést vagy kórházi tartózkodást. Viszont a zavaros, zöldesen elszíneződött, meconiumos magzatvíz oxigénhiányos állapotra utal, ezért a szülést meg kell indítani, és a magzatot fokozottan figyelni (monitorozni), valamint kímélni kell a szülés során.
Mekóniumos magzatvíz: okok és teendők
A mekóniumos magzatvíz olyan gyakori jelenség, a babák 15-20%-a már a megszületés előtt bizony kakil! Márpedig ha valami a természetben ilyen gyakran előfordul, akkor ez sokkal inkább variáció, mintsem komplikáció! De miért is kakilnak a babák még a világrajövetel előtt?
- A baba emésztőrendszere kifejlődött és beindul a bélperisztaltika: Ezt a teóriát igazolja az is, hogy a mekóniumos magzatvíz gyakrabban fordul elő olyan babáknál, akik egy picit később születnek. Míg a 40. hét környékén a mekóniumos magzatvíz előfordulása kb. 10-15%, addig a 40. hét után ez az arány növekedhet.
- A kitolási szakaszban a vagus reflex hatására elernyed a végbélzáró izom: Ahogy a baba áthalad a medencén, a vagus ideget erős inger éri. Ez az inger segíti a szülés utáni adaptációs folyamatot és egyúttal reflex-szerűen ellazítja a végbélzáró izmot is.
- Terhességi kolesztázis miatt már jóval a szülés előtt a magzatvízbe kakil a baba: A terhességi kolesztázis (epesav túltengés) ritka, de komoly terhességi komplikáció, amit nem szabad félvállra venni!
Ha még egyszer elolvasod ezeket a lehetséges indokokat, akkor ebből egyértelműen kiderül, hogy a magzatvíz bizony lehet akkor is mekóniumos, ha a baba tökéletesen jól van! Igaz viszont ennek az ellenkezője is: a baba lehet oxigénhiányos, stresszes állapotban akkor is, ha nem mekóniumos a magzatvíz, ezért a baba állapotáról a legbiztosabb képet a baba pulzusa adja. Tehát mivel a mekóniumos magzatvíz egyik oka az oxigénhiány is lehet, ezért feltétlenül azt javaslom, hogy ha burokrepedéssel kezdődik a vajúdásod és azt tapasztalod, hogy a magzatvíz nem áttetsző, hanem sárgás-zöldes, barnás esetleg feketés, akkor feltétlenül menj be a kórházba, hogy CTG-vel ellenőrizzék a baba állapotát, függetlenül attól, hogy beindult-e a vajúdás vagy sem. (Ha áttetsző, de fehér valamik úsznak benne, az teljesen normális, az csak a magzatmáz és nem a kaki! ) Fontos tudnod azonban, hogy ha a baba szívhangja megfelelő, akkor a kakis víz önmagában nem indok sem a szülés azonnali beindítására, sem egyéb beavatkozásokra! A kakis magzatvíznek, a szülés előtti kakilásnak ugyanis van még egy potenciális veszélye, ami a mekónium aszpirációs szindróma, rövidítve MAS. Ez a nagyon ritka, de nagyon komoly komplikáció akkor fordul elő, ha a baba mélyen a tüdejébe szívja a mekóniumot még az anyaméhben, vagy a szülés során, ami légzési nehézséget és további fertőzéseket is okozhat. Szerencsére az MAS olyannyira ritka, hogy kakis magzatvíz esetén is csak 2-5% gyakorisággal fordul elő és hál’Istennek még ha előfordul, akkor is csak a babák 3-5%-ánál végzetes. Viszont ha az elég gyakran - az esetek 15-20%-ában - előfordul, hogy bekakilnak a babák a magzatvízbe, akkor miért ilyen ritka, hogy „letüdőzik” a mekóniumot? A magyarázat erre nagyon is kézenfekvő! A babák az anyaméhben és a születés alatt NEM vesznek levegőt! Azt már lehet, hogy tapasztaltad, hogy időnként ritmusosan hullámzik a pocakod, ahogy a növekvő kisbabád a légzést gyakorolja, de ez még csak nagyon felületes izommunka és korántsem valódi légzés! Ahhoz viszont, hogy a védekező reflexei kikapcsoljanak és a baba valóban letüdőzze a mekóniumot, ahhoz nagyon komoly oxigénhiánynak és nagyon komoly magzati stressznek kell lennie, aminek természetesen más jelei is vannak - és más tényezők is hozzájárulnak! Szülésre készülődve fontos még tudnod azt is, hogy nagyon nagy különbség van kakis víz és kakis víz között! A mekóniumos magzatvíz lehet csak opálos, zöldes folyadék, amiben a kaki majdnem teljesen feloldódott, de lehet sűrű feketés kenőcs is, ami szinte beboríthatja a baba testét és arcát. Ez utóbbi természetesen sokkal veszélyesebb! Mindezt összegezve tehát: csak az a tény, hogy kaki van a magzatvízben, ez önmagában nem dráma! Emiatt tehát ne stresszelj és ne aggódj feleslegesen, de kakis magzatvíz esetén menj be a kórházba, hogy ellenőrizzék a baba hogylétét! Viszont azért, hogy az MAS-nek még kisebb esélyt adj, ha kakis volt a magzatvíz, akkor meg inkább törekedj arra, hogy a szülés a maga természetes medrében, természetes ritmusában maradjon!
Magzatvíz mennyiségének eltérései
A túl sok magzatvíz (polyhydramnion) anyai megbetegedésre (cukorbetegség, RH-összeférhetetlenség, vesegyulladás) illetve magzati elváltozásra utalhat. (Ilyenek a méhen belüli fertőzés, vagy a fejlődési rendellenességek közül a velőcső-záródási rendellenesség, a magzatvíz nyelését és felszívódását akadályozó nyelőcső-elzáródás vagy a bél fejlődésének hiánya, illetve egyes szívfejlődési rendellenességek.)
Magzatvízvétel
Napjainkban már a rutin terhesgondozás elemei közé tartozik a terhességi cukorbetegség szűrését célzó cukorterhelés vizsgálat elvégzése. Átlagosnál lényegesen több magzatvíz esetén indokolt a fertőzések felismerését célzó TORCH vizsgálat elvégzése (a vizsgálat elnevezése a kórokozók kezdőbetűiből adódik össze: TO - toxoplazma, R - rubeóla, C - citomegalovírus, H - herpeszvírus). Továbbá ilyen esetben indokolt a magzati szív célzott ultrahangvizsgálata (echokardiográfia), és a 20. terhességi hétig genetikai vizsgálat elvégzése felmerülő kromoszóma-rendellenesség kizárása érdekében.
Amennyiben a magzatvíz mennyisége fél liter alá csökken, oligohydramnionról beszélünk. Ennek oka egyrészt fokozott felszívódás vagy elégtelen termelődés lehet. Ez utóbbi állhat fenn, pl. vesefejlődési rendellenesség, vagy a húgyutak elzáródása esetén. Ilyen esetben célszerű ismételt kontroll ultrahangvizsgálat végzése. Fontos azonban megjegyezni, hogy egy átlagosnál több vagy kevesebb magzatvizet leíró ultrahanglelet hátterében a legtöbb esetben semmilyen kóros állapot nem igazolódik. Ilyenkor feltételezhető, hogy a magzatvíz körforgásában egy olyan állapotot „rögzített” a vizsgálat, amikor a termelődés mértéke átmenetileg meghaladta a felszívódás mértékét, vagy fordítva. Ilyen esetekben az állapot semmilyen későbbi jelentőséggel nem bír. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a magzatvíz mennyiségi eltérésének felismerése esetén a további részletes kivizsgálás mindenképpen indokolt.