A magzati fejlődés rendellenességei és az anyai test változásai a terhesség alatt

A terhesség egy különleges időszak a nő életében, tele változásokkal és várakozással. Miközben a magzat az anyaméhben fejlődik, az anyai szervezet is számos hormonális és fizikai átalakuláson megy keresztül. Fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a változásokkal, valamint az esetleges fejlődési rendellenességek kockázataival és azok megelőzési lehetőségeivel.

Magzati fejlődési rendellenességek

A veleszületett rendellenességek olyan alaki, biokémiai és működésbeli fejlődési zavarok, amelyek a magzati életben alakulnak ki, és a születéskor vagy később észlelhetők. Az embrionális szakasz (a beágyazódást követő 6-8. hét) a legkritikusabb, ekkor alakulnak ki a test alapvető szervei, és ekkor a legsebezhetőbb az embrió a külső ártalmakkal szemben. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük.

Gyakoriság és súlyosság

A szülések körülbelül 6 százalékában születik valamilyen rendellenességgel a gyermek. Ez évente 5000-6000 babát érint Magyarországon, és sajnos sokan közülük maradandó károsodással élnek. A veleszületett rendellenességek a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon. A súlyos elváltozásokkal kapcsolatban az egyik fő megfigyelés, hogy orvosilag csak igen ritkán, vagy egyáltalán nem lehetséges pontosan kialakítani az egészségesekre jellemző általános állapotot. Ezért különösen nagy a megelőzés jelentősége.

A veleszületett rendellenességek közegészségügyi és társadalmi jelentőségét az előfordulási arány mellett az elváltozás súlyossága határozza meg. A korai vetélések közel 15, az érett halvaszülések 50 százalékában igazolható valamilyen magzati fejlődési rendellenesség. A szelekciót túlélő magzatoknál is rendszeres az adaptációs zavar, aminek gyakran a méhen belüli növekedési elégtelenség az oka.

A legtöbb rendellenesség nem súlyos. Az úgynevezett minor anomáliák az életminőséget nem befolyásoló, jelentősebb egészségügyi következménnyel nem járó, apró, esetleg szokatlan morfológiai megjelenések. Klinikai jelentőségük akkor van, ha több ilyen elem együttes, csoportos előfordulásakor egy súlyosabb kórképre utalnak.

Gyakori fejlődési rendellenességek

A hivatalos adatok alapján gyakori fejlődési rendellenességnek számít az 1 ezrelék feletti arányszámú - azaz ezer szülésenként egy, vagy egynél több esetben mutatható ki az eltérés. Ezek között napjainkban a leggyakoribbak közé sorolják az alábbiakat:

• Ajak- vagy szájpadhasadék (nyúlajak, farkastorok)
• Down-szindróma
• Veleszületett csípőficam
• Velőcsőzáródási rendellenesség (nyitott gerinc)
• Rejtettheréjűség
• Húgycsőhasadék (hypospadiasis)
• Kamrai szívsövénydefektus
• Veleszületett gyomorkimenet-szűkület (hypertrophiás pylorus stenosis)
• Dongaláb
• Veleszületett lágyéksérv

Négyet ezek közül a közvélemény is nagyon jól ismer:

• Nyitott gerinc (spina bifida): A gerinc ágyéki szakaszán maradnak nyitva a csigolyaívek, ahol a gerincvelő és annak burka kitüremkedik. Vízfejűség is társulhat hozzá. Kialakulására kifejezetten hajlamosít a folsavhiányos anyai állapot. Jó eséllyel megelőzhető a fogamzás körüli időszakban szedett magzatvédő vitaminnal.
• Veleszületett csípőficam (luxatio coxae congenita): A csípőízület komplex fejlődési zavara, főleg kislányoknál fordul elő, pontos oka nem ismert. Öröklődési tendencia létezhet, esetleg környezeti ártalom (méhen belüli helyzet, kényszertartás, farfekvés, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz) szerepet játszhat.
• Szájpadhasadék: Az embrionális fejlődés korai szakában (5-9. hét) jelenik meg. Nem történik meg az ajak-, ill. szájpadnyúlványok összecsontosodása. Ha a felmenőknél is előfordult, esélye 3-6% körüli. Helyreállító műtétekkel, logopédus segítségével jól kezelhető.
• Down-kór: Kialakulása a 21-es kromoszómapár egyik tagjának többletére vezethető vissza. Külső jelekkel, az értelmi fejlődés visszamaradásával jár együtt. Előfordulásának esélye a 35 év felett szülő nőnél az életkor előrehaladtával egyre nő.

Kóroki tényezők

A rendellenességek kóroka az esetek jelentős részében ismert. Akár öröklött, akár szerzett genetikai oka van az elsődlegesen kóros fejlődésnek, malformációról beszélünk. Diszrupció történik, ha a primeren élettanilag szabályosan fejlődő magzati szervet teratogén bántalom éri. Deformációról van szó, ha az addig normálisan fejlődő testrész mechanikai hatásra sérül.

Az eddig ismertté vált okok genetikai eredetűek vagy kémiai-fizikai-biológiai környezeti bántalom következményei, illetve ezek együttes hatására (multifaktoriális módon) alakulnak ki. A várandós kismamát ért külső hatás a felelős a rendellenesség kialakulásáért (5%-ban). Sokszor genetikai ok áll a háttérben (mintegy 20%-ban). Még gyakrabban egyes betegségek (pl. rózsahimlő, citomegalovírus, toxoplazma fertőzés), vagy kémiai anyagok (vegyszerek, gyógyszerek) okozzák a bajt.

Az anya életmódja is befolyásolja a baba fejlődését: a dohányzás, az alkohol, a kezeletlen vagy fel nem ismert szülői betegségek (pl. diabétesz) fejlődési rendellenességeket okozhatnak. Az esetek döntő többségében (60%) az ok összetett: genetikai ok(ok) és környezeti ártalom/ártalmak együttesen vezetnek kialakulásához. Az esetek mintegy nyolcadában azonban semmiféle lehetséges okra nem derül fény.

Vírusok, baktériumok, paraziták

• Rózsahimlő (Rubeola): Nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürke hályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot.
• Mumpsz (Parotitis): A terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat. Ha megmarad a magzat, akkor fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki.
• Parvo B19 vírus: Vetélést okozhat, ha a kismama az első trimeszterben kapja el.
• Herpesz: Az arcon, főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket, de előfordulhat a nemi szerveken is.
• Cytomegalia vírus (CMV): Ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést.
• Bárányhimlő (Varicella): Ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, akkor nagyon nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet.
• HIV: A HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg.
• Toxoplazmózis: Macskák által terjesztett élősködő, amely fejlődési rendellenességeket okozhat.

Kémiai anyagok és sugárzás

• Röntgensugárzás: Mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, károsíthatja a magzat ivarsejtjeit.
• Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: Nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
• Gyógyszerek: A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A thalidomid az 1950-es években súlyos végtagredukciós rendellenességeket okozott.

Diagnosztika és megelőzés

Nincsenek közvetlen klinikai tünetek, amelyek a terhesség alatt ezen patológia jelenlétét jelzik. A magzat nyakának köldökzsinórjával való érintkezését csak akkor lehet gyanítani, ha a terhesség bizonyos szövődményei már megjelennek. A legtöbb esetben ez a patológia véletlenszerűen kimutatható - rutin ultrahang alatt.

Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen.

A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető. Néhány vírus - például a Rubeola - ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi. Az elsődleges prevenció célja az eltérés, a kór létrejöttének megakadályozása. A másodlagos (szekunder) prevencióban a felismert súlyos, illetve az élettel össze nem egyeztethetőnek vélt esetekben a várandósság művi megszakítása jöhet szóba. A harmadlagos (tercier) prevenció a már kialakult állapot romlásának, előrehaladásának megelőzését célozza. A negyedleges pedig a rehabilitációt szolgálja.

A köldökzsinór szerepe és a köldökzsinór-összefonódás

A terhesség alatt a baba különleges kötéssel kapcsolódik az anyjához. Biológiai szinten az ilyen kapcsolat a köldökzsinóron keresztül történik. A köldökzsinór nagyon fontos szerv, amely csak a terhes nőben alakul ki a szervezetben. A köldökzsinór úgy néz ki, mint egy szürke-kék csavart. A köldökzsinór hossza változó. Egyes esetekben meglehetősen hosszú lehet, ami hozzájárulhat a különböző patológiák kialakulásához a terhesség alatt.

Az egyik ilyen kóros állapot a magzat nyakánál a köldökzsinórral való összefonódás. Ebben az esetben a köldökhurkok közvetlenül a gyermek nyakán helyezkednek el. Ez egy olyan diagnózis, amely minden terhes nőt megijeszt. A magzati nyak köldökzsinórjának összekapcsolódása különböző okokból alakul ki.

Okok

• Genetika: Egyes tudósok úgy vélik, hogy a köldökzsinór hossza örökletes tényező. A köldökzsinór átlagos hossza kb. 40-60 cm, bizonyos esetekben a nyúlás (akár 75-80 cm-es vagy annál nagyobb) növeli a behatolás kockázatát.
• Stressz és traumás hatások: Olyan terhes nőknél, akik gyakran idegesek és sok stresszt tapasztalnak a terhesség alatt, meglehetősen nagy a kockázat. A vérben lévő hormonok mennyiségének változása hozzájárulhat a magzati motoros aktivitás fokozódásához.
• A magzatvíz mennyiségének változása: Ha a magzatvíz bármilyen okból nagyobb lesz a méhben, hozzájárulhat számos patológia kialakulásához.
• Környezeti tényezők: Egyes tudósok úgy vélik, hogy az éghajlati viszonyok is okozhatják az összefonódást. A hirtelen éghajlatváltozás a patológia kialakulásához vezethet a terhesség alatt, különösen krónikus betegségekben szenvedő nőknél.
• Dohányzás és alkohol: A nikotin, más vegyszerek és az etanol negatív hatással vannak a baba prenatális fejlődésére, hozzájárulnak a különböző betegségek kialakulásához, és károsítják a köldökzsinórban lévő vérereket.
• Intenzív edzés: Az aktív testmozgás is összefonódáshoz vezethet. A várandós anyáknak, akiknek hosszú köldökzsinórja és más jellemzői voltak, a terhesség alatt rendkívül óvatosnak kell lenniük a sportolás közben.

Klinikai változatok

A köldökhurkok a magzat nyaka köré különböző módon lehetnek becsomagolva. Az orvosok megkülönböztetik ennek a patológiának a klinikai változatait attól függően, hogy hányszor köti a köldökhurok a gyermek nyakát: egy-, két- és háromszoros összecsapást, vagy többszöröst, ha több mint háromszor tekeredik körül.

Egyszeres összefonódás

Ez a patológiai változat a terhes nők 20-25%-ában fordul elő. Általában a jövőbeni anyák megfélemlítő csapdával szembesülnek. Ez azt jelenti, hogy a köldökzsinór hurok szorosan körülveszi a magzati nyakot, és nem szorítja rá. A terhesség további fejlődésének prognózisa az ilyen típusú patológiával a legkedvezőbb. A szoros, egybeesés kevésbé kedvező. Ebben az esetben a nyak körüli köldökzsinórhurok a nyaki gerinc összenyomásához vezethet.

Kétszeres összefonódás

Ebben a patológiás változatban a köldökhurok a magzati nyak körül 2-szer hurok. Korai felismerés esetén a prognózis általában igen kedvező. Ha elegendő mennyiségű amnion folyadék van a méhben, és a magzat motoros aktivitása nem zavart, akkor a szülés előtt „elszakadhat”. Ha az orvosok 37-38 hetes terhességi hét után határozzák meg a köldökzsinór dupla hurkot a magzat nyakán, általában ez a feltétel a születésig marad. Ekkor már a baba elég nagy, és sokkal kevésbé mozog.

Háromszoros és többszörös összefonódás

Ez a lehetőség a szülészeti gyakorlatban viszonylag ritkán fordul elő. Kedvező prognózis lehet abban az esetben, ha a köldökhurkok nem szorulnak egymáshoz. Ha szorosan összenyomják egymást, akkor ilyen helyzetben a gyermek intrauterin hipoxiát alakíthat ki.

Kockázatok

Fontos megjegyezni, hogy a méhen belüli élet során a magzat nem oxigént kap a légcső és a saját légutakon keresztül, hanem az oldott formában a véren keresztül. Ha a hurkok szorosan be vannak szorítva, ez a köldökzsinórban lévő vérerek erős szorításához vezethet.

• Intrauterin hipoxia: A hosszantartó intrauterin hipoxia rendkívül veszélyes állapot. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek megzavarja a belső szervek működését, beleértve a létfontosságúakat is - a szív és az agy. Ilyen helyzetben bizonyos patológiák (és még a fejlődési rendellenességek) is kialakulhatnak a magzatban.
• Koraszülés: Az intrauterin hipoxia a munka kezdetéhez vezethet. Ebben a helyzetben a baba sokkal korábban születhet, és a tüdeje nem lesz kész a független légzésre.
• Placenta problémák: A köldökzsinór belsejében lévő erek erős összenyomása a placenta vérellátásának megszakításához vezethet. Ilyen helyzetben a placenta működése romlik, és bizonyos esetekben még a méhfalban is kialakulhat a placenta-megszakadás.
• Sérülések szülés közben: A magzat köldökzsinórjának szoros, ismételt bekapcsolódása miatt bonyolult természetes szülés veszélyes lehet, és sérülések jelentkezhetnek. Általában a gyermek ebben az esetben a nyaki gerinc különböző sérüléseit szenvedheti el.

Diagnosztika és kezelés

Ha a jövendő anyát köldökzsinór-kötődéssel diagnosztizálják a magzat nyakánál, akkor eléggé figyelmesnek kell lennie az általános állapotára, valamint a baba jóllétére. Az egyik olyan jel, amely arra utal, hogy a baba diszkomfortot tapasztal a méhben, a fizikai aktivitás változása. Az alap diagnosztikai módszer ultrahang. Az ultrahangvizsgálat egy alapvető, de nem az egyetlen tanulmány. A magzat állapotának értékeléséhez az orvosoknak más diagnosztikai teszteket is igénybe kell venniük, mint például a doppler-tanulmány és a cardiotocography.

A szülészeti taktika kiválasztása nagymértékben attól függ, hogy a köldökzsinór hurkok milyen szorosan kapcsolódnak a gyermek nyakába. Egyetlen összecsapással az orvosok megoldhatják a természetes szülést. Ebben az esetben a szülés során a szülész-nőgyógyász mindig a fej megjelenését követi. Amint megszületett, az orvos eltávolíthatja a köldökzsinór hurkot a nyakból. Amikor a köldökzsinór a terhesség előtt néhány héttel megfordul a magzat nyaka körül, az orvosok általában egy sebészeti módszert választanak. Amikor a magzati nyak köldökzsinórja háromszor csavart, az orvosok gyakran császármetszést végeznek.

Magzati fekvés és szülési mód

Egy kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. A harmadik trimeszterben azonban a fekvésének már jelentősége lehet, ugyanis befolyásolhatja a szülés módját.

Az ideális pozíció: fejvégű fekvés

Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek nevezzük. Legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából.

Amikor a fejvégű fekvés mégsem tökéletes

Kevésbé örülünk, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal, vagy ha a homlok van elöl, és a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek. A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya - a fej beilleszkedése fontos tényező.

Ha nem fordul be a baba: medencevégű fekvés (farfekvés)

A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé. Ennek a fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki. A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol.

Harántfekvés: az abszolút császárindikáció

A harántfekvés akkor áll fenn, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá, hogy a szülőcsatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.

Miért fekszik rendellenesen egy magzat?

A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát. Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek. Ilyen lehet például egy normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni, vagy amnionszalagok, amnionkötegek is képezhetnek számára akadályt. A pici anyához képest nagy baba szintén lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű.

Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás. Vannak orvosok, akik megkísérlik a baba befordítását a megfelelő irányba, ez azonban nem sikerül mindig. A siker nagymértékben függ attól, hogy mi az oka annak, hogy nem úgy fekszik a baba, ahogy kellene.

Az anyai test változásai a terhesség alatt

A terhesség alatt az anyai test is jelentős változásokon megy keresztül, melyek nem csak a magzat fejlődését szolgálják, hanem esztétikai és fiziológiai hatásokkal is járnak.

Bőrváltozások

A várandósság alatti hormonális változások azt is eredményezhetik, hogy a meglévő szeplők, májfoltok sötétebbek lesznek, az anyajegyeknek pedig változhat a színe, mérete. Ezek a változások általában jóindulatúak, de - mint minden változást - ezt is ajánlott bőrgyógyásszal ellenőriztetni.

• Fibrómák és seborrhoeas verrucák: A terhességre különösen jellemző lehet, hogy bőrszínű, nyeles növedékek (fibrómák) alakulnak ki a nyak, a hónaljak vagy a mellbimbó területén. Megjelenhetnek apró, olykor viszkető, száraz felszínű, barna növedékek is, amelyek jóindulatú, fokozott szarutermelés következtében kialakuló, nem fertőző szemölcsök (seborrhoeas verruca). Ha ezek esztétikailag vagy elhelyezkedésük miatt zavaróak, a terhesség után bőrgyógyásszal lehet eltávolíttatni.
• Pigmentációs zavarok: Szinte minden kismama megfigyelheti, hogy az emlőbimbó és az emlőudvar sötétebbé válik, a has középső vonalán pedig egy sötétebb csík jelenik meg. Ezek a változások a szülés után rendszerint elmúlnak. Megelőzésképpen azonban a pigmentációs zavarok ellen különösen fontos a megfelelő faktorszámú fényvédő termékek használata.
• Terhességi csíkok (striák): A magzat növekedésével természetesen a has körfogata is nő. Jórészt alkati tulajdonságok és genetikai tényezők kérdése, hogy milyen mértékben alakulnak ki egy nőnél a terhességi csíkok. Ettől függetlenül érdemes már a terhesség első hónapjától erre a célra speciálisan kifejlesztett készítményeket alkalmazni. Fontos, hogy ne csak a has, de a mellek és a csípő területét is rendszeresen krémezzék a kismamák, hiszen striák itt is megjelenhetnek.
• Viszkető érzés: A terhesség utolsó harmadában a bőr nagyfokú megnyúlása miatt kialakuló viszkető érzés is csökkenthető rendszeres krémezéssel.
• Arcbőr változások: A terhesség alatt - alkattól függően - az arcbőr zsírosabb lehet, mitesszerek, pattanások jelenhetnek meg, vagy épp szárazzá, érdes felületűvé válhat.

Haj és verejtékmirigyek

• Haj: A terhesség alatti hormonális változások miatt a hajgyökereknél felgyorsul a sejtosztódás, meghosszabbodik a növekedésben lévő hajszálak élettartama, így a haj gyorsabban nő. Szülés után azonban a növekedés leáll, és azok a hajszálak is ekkor hullanak ki, amelyek normál hormonális viszonyok közt már régebben kihullottak volna. A kismamáknak már a várandósság alatt érdemes kímélő sampont használniuk, kerülni az erős fodrászati vegyszereket.
• Verejtékmirigyek: A terhesség időszakára jellemző a verejtékmirigyek fokozott termelődése is. Fürdéshez a lúgos hatású tusfürdők, szappan helyett olyan fürdőszert ajánlott választani, amely a bőr pH-értékével megegyező vagy semleges vegyhatású.

A szülés utáni bőrápolás és a baba bőre

A szülés után a megnyúlt bőr összehúzódását fáslizással, alakformáló fehérneműkkel lehet elősegíteni. Az újszülött bőre fontos a hőszabályozásban, a fertőzésekkel szembeni védelemben és a külvilághoz való alkalmazkodásban. Születéskor a bőrt szürkés, faggyúszerű, sűrű anyag borítja (vernix caseosa), amely levált hámsejtekből és zsírszerű anyagokból áll, védő szerepe van.

Újszülöttkori bőrelváltozások

• Milia: A pici fehér vagy sárga fejű kiütések, az újszülött életének első három hetében jelenhetnek meg az orrán és az arcán.
• Újszülöttkori akné: A serdülőkorihoz hasonló pattanások előfordulhatnak az újszülöttek arcán, csaknem mindig fiúknál.
• Hámlás: A túlhordott csecsemőknél természetes jelenség a felületi bőrhámlás.
• Pelenkadermatitisz: A pelenkás korszakban könnyen kialakulhat pelenkakiütés, -pelenkadermatitisz - amely a csecsemőkor egyik jellemző bőrrendellenessége.
• Koszmó: Lényegében hámló, gyulladt kiütés, amely a faggyú termelő területeken fordul elő leggyakrabban.
• Ekcéma: Száraz, hámló, vörös bőrrel, esetleg nedvedzéssel és erős viszketéssel jár. Öröklött hajlamon alapuló betegség.

tags: #magzatnak #kinoves #anyakan