A csecsemőgondozás során számos kérdés és aggodalom merülhet fel a szülőkben, különösen a baba fejlődésével és viselkedésével kapcsolatban. Fontos megkülönböztetni a természetes újszülöttkori reflexeket a veszélyes jelenségektől, mint amilyen a megrázott csecsemő szindróma.
A Megrázott Csecsemő Szindróma: Veszélyek és Tünetek
A megrázott csecsemő szindróma (SBS) akkor fordul elő, amikor egy csecsemőt vagy kisgyermeket erőszakosan és szándékosan ráz meg a gondozója. A mozdulatok erőszakosak, a baba fejét előre-hátra rázzák. A babát a hónalja alatt vagy a mellkasánál fogva tartják anélkül, hogy a fejét megtámasztanák. Az agya nekicsapódik a koponyacsontoknak.
Soha nem szabad megrázni a babát. Néha a következmények azonnal jelentkeznek, de nem mindig. Nem mindig láthatók fizikailag a megrázott csecsemő tünetei. Ha tüneteket észlel, vagy bizonytalan, hívja a sürgősségi szolgálatot a 15-ös vagy 112-es számon.
A megrázott csecsemő szindróma mozgása előre-hátra irányuló, erőszakos és ismétlődő. Szülőnek lenni állandó aggodalom, ahol mindannyian sok kétségen és kérdésen megyünk keresztül: nem ringattam túl erősen? Nem rázkódik túlságosan a baba a babakocsiban? De mindig jó feltenni a kérdést, hogy elkerüljük a túlkapásokat!
Tudjuk, hogy egy síró babával szemben gyorsan tehetetlenné válhatunk: alváshiány, szorongás, értetlenség. Fontos, hogy figyeljünk magunkra. Ha úgy érzi, hogy kimerült, dühös, az összeomlás szélén áll (és ez mindenkivel előfordul, ne érezzen bűntudatot!): tegye a babát az ágyába, vagy bízza egy közeli hozzátartozóra.
Újszülöttkori Reflexek: A Tenyérfogás és Más Mozdulatok
Ha újdonsült szülő vagy, és a babád csak néhány hónapos, észre fogod venni, hogy gyakorlatilag állandóan ökölbe szorítja a kezét. Az ökölbe szorított kéz csak egy a számos újszülöttkori reflex közül, amelyet a baba születése utáni első hetekben észrevehetsz.
Ahogy a baba a születés után megtanul alkalmazkodni az új környezetéhez, meglepődhetsz (és akár meg is ijedhetsz) attól, ahogyan a csecsemő mozog a látványra, a hangokra és az érintésekre reagálva. Az egyik reflex, amit észre fogsz venni, egy vagy két szorosan összeszorított ököl. Ezt a primitív mozdulatot tenyérfogásnak is nevezik, és úgy válthatod ki, ha az ujjaddal finoman megsimogatod a baba nyitott tenyerét. Látni fogod, hogy a baba nyitott keze azonnal összeszorul válaszul.
Az ökölbe szorított kéz egy neurológiai válaszreakció, amely a baba idegrendszerének folyamatos fejlődése során jelentkezik. A csecsemő szorosan összeszorított öklei, valamint a behajlított könyök, karok és lábak szintén a méhen belüli szokás maradványai, amikor a magzatburokban össze voltak “gömbölyödve”.
Általában nem kell rávenni a babát, hogy lazítsa el az ökölbe szorított kezét, mert ez a reflex öt-hat hónapos kora körül természetes módon megszűnik.
Fejlődési Eredmények és Mérföldkövek (kb. 9 hónapos kor)
A kilenc hónapos baba egyre több mindent megért, és az egyszerűbb kéréseket teljesíti: pl. „Gyere ide!” „Kérem!” „Nem szabad!” „pá-pá”. Mutogatással jelzi, ha valami érdekli, kell neki, illetve heves, hangos visítással tiltakozik, sír, ha valami nem az akarata szerint történik, például ha valamit elvesznek tőle.
A kisbaba ebben az időszakban egyre ügyesebben fog és tart, különösképpen a hüvelykujjával és mutatóujjával. Két játékot is felvesz egyszerre, és azokat össze tudja ütögetni. Nagyon szeret pakolászni, kisebb tárgyakat nagyobbakba helyezni. Mindent kézbe vesz, megtapogat, hogy minél jobban megismerje. Ügyeljenek arra, hogy ne legyen veszélyes dolog a kicsi közelében, amit a szájába vehet! Akarattal el tudja engedni a tárgyakat, valamint egyik kezéből képes áttenni a másikba.
Szereti az ölbeli, mutogatós, tapsolós mondókákat, dalokat és a „kukucs” játékot.
Idegenekkel kezd másként viselkedni, mint az ismerősökkel (tartózkodó, visszahúzódik, bizalmatlanul néz, sírva fakad). A tükörképet élvezettel nézegeti, a tükröt tapogatja, grimaszol, mosolyog, hangot ad.
Táplálkozás és Mozgásfejlődés
A kanállal történő etetésnél nyitja a száját, a kanálról az ajkaival lehúzza a falatot. A szájához tartott pohárból inni kezd, ajkai a peremre zárulnak. Ha van cumisüvege, azt önállóan tartja.
Lényeges, hogy ebben az időszakban már szoktathatjuk a rágáshoz a babát, felügyeletünk mellett olyan ételeket adhatunk a kezébe, amiket egyedül el tud majszolni, rágcsálni (pl.: kifli, babakeksz, banán). Az otthon készített ételek esetén a teljes pürésítést felválthatja a villával tört ételek fogyasztása. Az üveges bébiételek esetén nehézséget okozhat azok állaga, hiszen a pépbe kevert darabokat a legnehezebb elfogyasztani az ilyen életkorú csecsemők számára. Ezen úgy segíthetnek, ha továbbra is pépes ételeket készítenek, a harapást, rágást pedig keményebb, roppanós ételekkel gyakoroltatják. Ebben az életkorban már el lehet kezdeni a kétkanalas etetést, amikor az egyikkel a szülő eteti őt, a másikkal pedig ő tud önállóan próbálkozni.
Gyermekük mozgásfejlődésének leglátványosabb időszaka ez. Kisbabájuk forog, négykézlábra áll, kúszni-mászni kezd, majd felül, esetleg feláll. Mozgékony, nagyon élvezi a helyváltoztatást. A környezetet úgy kell alakítani, hogy azzal motiváljuk a kúszásra, mászásra, vagyis a lehető legnagyobb teret biztosítsuk számára. Ruházata legyen kényelmes, ami nem akadályozza a mozgásban. Ha a lakásban szabadon van, állandó felügyeletet és biztonságos környezetet igényel.
Mikor Forduljunk Szakemberhez?
Normális dolog, ha időről időre aggódsz a babád fejlődése miatt, vagy ha összehasonlítod a fejlődését a többi csecsemőével a családodban és a baráti körödben. Ha azonban te vagy a gyermekorvosod azt veszitek észre, hogy egy bizonyos reflex, például az ökölbe szorított kéz, a normálisnál hosszabb ideig tart, az jelezheti, hogy a baba idegrendszerével van probléma.
Ritka esetekben a túlzott reflexek agyi bénulásra vagy hipertóniára, azaz merev izomtónusra utalhatnak.
Jelek, amelyek szakember felkeresését indokolhatják:
- Semmilyen módon nem változtat helyet, még gurulva sem éri el a kiszemelt játékot.
- Kúszás/mászás során csak egyik oldali végtagjait használja.
- Szokatlan módon közlekedik: háton fekve araszol, ülve popsin csúszkál, „nyuszizik”, térden jár.
- Nem tud felülni, ültetett helyzetben rögtön eldől, lefekszik.
- Nem próbál felállni, a testsúlyát nem képes az alsó végtagokon megtartani.
- Az apró tárgyat nem tudja felcsippenteni.
- Nem pakol ki dobozból, tálból, fiókból.
- Nehezen engedi el a játékokat, nem ejt, nem dobál, nem gurít.
- Nem figyel fel a nevére, a hozzá intézett beszédre.
- Nem keresi a hangot adó tárgyat.
- Spontán játék közben nem ad ki hangokat.
- A gagyogás kevés változatosságot mutat.
- Mondókázásnál nem utánozza a kézmozdulatokat.
- Alig fogad el az anyatejen/tápszeren kívül más táplálékot.
- Kizárólag pépes ételt fogad el.
- Elalvási és átalvási nehézségei vannak.
- Általában nyugtalan, nehezen lecsillapítható.
- Magát ütögeti, a fejét esetleg a földhöz vagy más felülethez veri.
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.
Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.