A várandósság során a magzat folyamatosan fejlődik és változtatja a pozícióját az anyaméhben. Különösen a harmadik trimeszterben, a szülés közeledtével válik egyre fontosabbá, hogy a baba milyen elhelyezkedésben van, mivel ez nagyban befolyásolhatja a szülés módját és lefolyását.
A magzat fejlődése és kezdeti pozíciója
Az anyaméhben fejlődő új életet a megtermékenyítést követő első 2 hétben, azaz az utolsó menstruációtól számított első 4 hét során előébrénynek nevezzük. A petesejt és a hímivarsejt találkozását követően 24 óra alatt a petevezetékekben végbemegy a megtermékenyülés folyamata, melynek eredményeképpen kialakul az egyetlen sejtből álló zigóta. Az osztódási folyamatot barázdálódásnak nevezzük, melynek eredményeképpen kialakuló összefüggő és azonos tulajdonságú sejtekből álló sejthalmaz neve előébrény. A 2-3. napon az előébrény 8 sejtből, a 3-5. napon már 16 sejtből áll. A 16 sejtes stádiumot szaknyelven morulának, azaz szedercsírának nevezzük. Ebben a stádiumban, a megtermékenyülést követő 3-4. napon érkezik a méhbe a vándorló előébrény. A 4-6. napon a további sejtosztódás eredményeképpen kialakul a hólyagcsíra, szaknyelven blastocysta. A hólyagcsíra mérete kisebb, mint 1 mm, ezért ultrahang vizsgálat során még nem ábrázolódik.
Az 5. várandóssági héttől az anyaméhben fejlődő új kis életet ébrénynek nevezzük. Az ébrényi szak 8 hétig, az utolsó menstruációtól számított 12. várandóssági hétig tart. Az 5. héten indul fejlődésnek az idegrendszer, megjelenik a szívcső és megkezdődik a szervezet keringését biztosító véredényrendszer kifejlődése. A 6. várandóssági héten a magzat teste enyhén görbülni kezd. A kialakult szívcső lüktetését, az ébrény szívműködését leghamarabb a fogamzást követő 21. napon, azaz a 6. várandóssági hét első napján figyelhetjük meg. A magzat szívverése percenként 80-90-et ver. A várandósság előrehaladtával a szív percenkénti összehúzódása a várandósság 10. hetéig folyamatosan növekszik, a 10. várandóssági héten kb. 180-190-es szívfrekvenciával számolhatunk. A 7. hetes magzat karjai és lábai egyre nagyobbak, folyamatosan növekednek, kezd “babaformát” ölteni. A szemhéjak elkezdenek formálódni, az ujjak és lábujjak tovább növekednek, de most még összefüggőek, nem váltak szét. A 7 hetes magzatnál kialakul a csontváz és vele együtt a csigolyák is megjelennek. Az agy továbbra is gyorsan fejlődik, már 5 részre különül el, megjelennek az agyféltekék. Elkezd kialakulni a 7 hetes magzat emésztőrendszere, mája, veséje, a kezdetleges légutak is megjelennek, amelyekből később a tüdő fog kialakulni.
A 8. héten a magzat ülőmagassága (CRL) kb. 10-16 mm és kb. 15-20 mm hosszú, testsúlya kb. 1,5 g. Naponta kb. 1 mm-t növekszik. A szemei, szája és orra egyre inkább kirajzolódik, és elkezdenek formálódni a tejfogak csírái is. A szervei már a megfelelő helyre kerültek, és a porcokat sok helyen felváltják a növekvő csontok és ízületi sejtek, valamint elkezd kialakulni egyéni ujjlenyomata is. Kifejlődnek a váll-, könyök-, csukló- és térdízületei is. Az ujjak szétválása is megkezdődik. Ezek a fejlődések azt mutatják, hogy a baba orvosi szempontból már magzatnak - foetus - számít, amely angol szó latin eredetű, és ifjút, utódot jelent. Egyre több spontán és reflexszerű mozgást végez, ennek következtében az idegrendszer is fejlődik, bár ez még az anya számára nem érzékelhető.

A magzati pozíciók típusai a várandósság végén
A magzat pozíciója lehet fejvégű, farfekvéses, vagy harántfekvéses. Amíg a babának elegendő helye van a pocakban, tetszőlegesen változtathatja a helyzetét. A harmadik trimeszterben azonban már egyre szűkösebb a tér és a magzati pozíció a szülés szempontjából egyáltalán nem mindegy. A babák a 36. hét környékén veszik fel a végső pozíciót. A terhesség 36. hetéig a legtöbb baba fejjel lefelé fordul a születési testhelyzethez. Csupán a magzatok mintegy 4 %-a vesz fel a szülés időpontjához közel másfajta testhelyzetet.
Fejvégű elhelyezkedés (koponyavégű fekvés)
Ez az ideális pozíció a szülés szempontjából, hiszen a baba fejjel lefelé néz, a popsija és a lábak pedig felül vannak. A legtöbb magzat a terhesség utolsó hónapjában fordul be ebbe a testhelyzetbe. A magzatok döntő többsége ebben a pozícióban kezdi meg a vajúdást.
- Hosszanti elhelyezkedés, fejjel lefelé: Ebben a helyzetben a magzat feje a lábak felé néz, arca az anya háta felé. A magzat így tud a legkönnyebben világra jönni, mivel a magzat koponyája és az anya csontos medencéje így illeszkedik legjobban egymásba, illetve a magzat testének és a szülőcsatornának a görbülete is így felel meg a legjobban egymásnak.
- Posterior pozíció: Ez az a pozíció, amikor a magzat feje lefelé mutat, háta pedig az anya háta felé néz. Ebben a helyzetben a magzat számára nehéz lehet a fej megszületése a medence legkisebb részén át. A babák kb. 30-35%-a ebben a posterior pozícióban kezdi meg az utazását, de a legtöbben némi forgolódás után átfordulnak a jobb vagy a bal oldalra és csak a babák kb. 5%-a születik arccal az édesanya elé nézve (persistent posterior). Ha az utolsó hónapban azt tapasztaljuk, hogy a rugdosásokat, erős kézmozdulatokat középen, a köldökünk hosszanti irányában előrefelé érezzük, és ha lefekszünk hanyatt az ágyra, akkor a pocakunk közepén egy kis „völgyet” tapasztalunk, akkor jó esélyünk van rá, hogy a baba a hátacskáját a hátunk felé fordítja. Ilyenkor a vajúdás alatt sokkal többet kell forgolódnia, ami több időbe telhet és nagyobb fájdalommal is járhat.

Farfekvéses elhelyezkedés (medencevégű fekvés)
Farfekvés kb. a babák 3%-ánál fordul elő, valamivel gyakoribb, mint a harántfekvéses pozíció. Ilyenkor a baba feje felfelé néz, a popsija pedig a szülőcsatorna felé. Ennél az elhelyezkedésnél nem mindegy, hogy a lábak hogyan állnak.
Különböző típusai lehetnek attól függően, hogy hogyan tartja a lábait:
- Lehet olyan a magzat helyzete, hogy lábai felfelé néznek a testük előtt, így a lábak az arc közelében vannak (farral lefelé irányuló helyzet, arc előtt összehúzott lábakkal és mellkassal).
- Előfordulhat, hogy a magzat „ül”, a lábait behajlítja keresztben a test előtt (törökülésben ül a méhben), ekkor a lábak a száj közelében vannak.
- Az is előfordulhat, hogy a magzat egyik vagy mindkét lába kinyújtva előre lóg a szülőcsatorna irányába. A farfekvéses pozíció akkor a legveszélyesebb, ha a lábak lefelé néznek, úgy, mintha a baba állna. Ilyenkor fennáll a köldökzsinór előreesésének veszélye.
Farfekvésben maradhat a magzat, ha túl sok vagy éppen túl kevés a magzatvíz, szabálytalan alakú a méh, vagy ikerterhesség esetén. Ha a baba farfekvéses, a szülész-nőgyógyász megpróbálhatja módosítani a helyzetén. Harántfekvésű babáknál ezt a módszert nem alkalmazzák, farfekvéses babáknál azonban működhet a dolog. Az eljárás során az orvos a hason keresztül gyengéd nyomást alkalmaz a magzatra, miközben az ultrahang segítségével figyeli a magzat mozgását.

Harántfekvéses elhelyezkedés (keresztirányú fekvés)
Harántfekvés esetén a baba lényegében keresztben fekszik az anyaméhben. Ez a pozíció azért veszélyes, mert előfordulhat, hogy a köldökzsinór a babát megelőzve születik meg és ilyenkor a köldökzsinór keringése akadályozottá válik. Harántfekvés esetén szinte minden esetben császármetszésre van szükség, nagyon ritkán fordul elő, hogy a magzatot a megfelelő irányba tudják fordítani, ha a méh lazább és elég a magzatvíz. Ha a vajúdás kezdete előtt sem fordul be a magzat, akkor császármetszés szükséges.
Harántfekvés és a farfekvés fekvési rendellenességnek számít, hiszen ilyenkor jelentősen csökken az esély a természetes úton történő szülésre.

Ferde fekvés
A ferde fekvés akkor alakul ki, amikor a baba hossztengelye éles szöget képez az anyaméh hossztengelyére. A fej vagy popsi kifordul a medencecsatorna irányából. Ez szintén akadályozhatja a természetes szülést.
A magzati pozíció megállapítása
Bábák évszázadokon - sőt évezredeken át - így állapították meg a babák méhen belüli pozícióját. A 32-34. hét után már könnyebben be lehet azonosítani a pocakon a dombocskákat és keménységeket. Íme egy módszer, hogyan térképezheted fel a baba pozícióját otthon:
- Helyezkedj el kényelmesen, ideális esetben a párod ölében ülj felhúzott lábakkal, fejedet a mellkasára, vállaira támasztva, úgy, hogy a kezeivel ő is elérje a pocakodat.
- Kapcsoljátok ki a tévét, tegyetek be halk, kellemes zenét, és csukjátok be a szemeteket, hogy valóban a tapintásotokra hagyatkozhassatok.
- Tedd a kezeidet határozottan a pocakodra, az egyiket alulra, a másikat a felső részére, enyhén rányomva a tenyeredet, majd kezdj el lassan körözni a kezeiddel. Próbálj arra figyelni, hol keményebb és hol puhább a pocakod. Ha beazonosítottad, próbálja meg a párod is ugyanezt.
- Most a keményebb részre figyeljetek, és próbáljatok arra összpontosítani, merre folytatódik a keménység. Valamelyik irányba jó eséllyel fogsz érezni egy hosszabb, enyhén íves kemény felületet, ami a baba háta.
- Most keresd meg az íves keménység két „végét”, és hasonlítsd össze, melyik puhább. Ehhez nyugodtan használd az ujjaidat is, enyhén belenyomhatod a pocakodba (természetesen csak annyira, hogy ne okozz fájdalmat magadnak).
- Most próbálj a mozgásokra figyelni, illetve emlékezni arra, amit a baba aktív időszakában szoktál érezni. Hol érzed a legerősebb, leghatározottabb mozgásokat? Jó eséllyel ezek a rugdosások, a térképen jelöld őket pontokkal. Hol szoktál még határozott, de kicsit kisebb, kicsit gyengébb mozgást tapasztalni?
- Ha minden jelet felrajzoltál a térképre, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, beazonosítottuk a baba pozícióját a pocakodban!
Ellenőrzés gyanánt most a párodon a sor, hogy abban a negyedben, ahol a mellkasát/hátát sejtitek, próbálja a fülével megkeresni a baba szívhangját! Nem lesz könnyű dolga, de ha lekapcsoljátok a zenét is és az egyik fülét a pocakodra tapasztja, akkor a belső szerveid „kurtyogása” mellett jó eséllyel előbb-utóbb fel fogja fedezni a ritmikus és gyors szívhangot is!
Hogyan állapítható meg, hogy a baba farfekvéses-e? Szülésznő Leopold-módszerrel megállapítja a baba méhen belüli helyzetét
Az optimális szülési pozíció
A WHO 1985. áprilisában fortalezai kongresszusán fogalmazta meg szülészeti ajánlásait. A 17. cikkely kimondja: „a szülő nőnek sem a vajúdás, sem a kitolás szakaszában nem kell kőmetsző (= háton fekvő) pozícióban maradni, ehelyett támogatni kell, mellette maradni a vajúdás alatt is, és szabadon dönthessen, hogy mikor milyen helyzetet választ”. A háton fekve történő szülés a kb. 200 évvel korábbi kor vívmánya volt. Az erre a célra kifejlesztett szülőágyat később sok helyen nyomorgató ill. sanyargató ágynak is nevezték. Hátonfekvésben a nő kiszolgáltatott helyzetben érzi magát, teljes passzivitásba kényszerítve. A fekvő pozíciókból pedig fárasztóbb egy függőleges testhelyzet felvétele. Ez az alapja annak, hogy ha a szülés korai szakaszában fekszik az anya, később már nem szívesen áll fel. Az anya fokozottan kellemetlen és fájdalmat keltő testhelyzete. Ebből a helyzetből adódik, hogy korán elveszíti uralmát, önkontrollját a teste felett és „kívülről” várja a megoldást, a segítséget. Az izmoknál (elsősorban a medence alapi izomzat) fokozódik a védekező izomfeszülés. A hátonfekvésnél a szülőcsatorna beszűkül, a medence ízületeinek mozgékonysága szinte teljesen megszűnik. Már egy hátrány is elég ok, hogy a hátonfekvő, ún. litotómiás pozíciót kerüljék, hacsak nincs más orvosi indikáció.

Külső fejrefordítás (ECV)
Ha egy magzat 36. hét után is farfekvésben helyezkedik el, akkor az orvos vagy a bába megpróbálhatja az ECV-t (externalis cephalicus versio) vagyis a külső fejrefordítást. Az eljárás során a nőgyógyász vagy bába a kismama hasára teszi a kezét úgy, hogy az a magzat körül legyen és elmozdítja a magzatot a medencétől, majd először „oldalra” fordítja majd fejjel lefelé. Az utóbbi időben ismét divatos lett a magzat külső megfordítása hosszanti irányba a méhen belül, fejjel a szülőutak felé irányulva. Ezt a terhesség 37. hetében lehet elvégezni, egynapos kórházi tartózkodás alatt. Vannak, akik különféle gyakorlatokat vagy gyógynövényeket javasolnak, ha a magzat farfekvéses, de egyelőre nincs semmilyen tudományos bizonyíték arra, hogy bármelyik módszer működik.