A veseciszták folyadékkal töltött zsákok, amelyek a vesékben képződnek, és meglehetősen gyakoriak, különösen az öregedéssel. Bár sok vesecisztában szenvedő egyén nem tapasztal tüneteket, és nem igényel kezelést, a jelentőségük megértése kulcsfontosságú. A veseciszták néha mögöttes egészségügyi problémákra utalhatnak, vagy szövődményekhez vezethetnek, ha nem figyelik megfelelően.
A veseciszták jóindulatú (nem rákos), folyadékkal teli zsákok, amelyek a veséken vagy azokban alakulnak ki. Méretük néhány millimétertől több centiméterig változhat, és egy vagy mindkét vesében előfordulhatnak. A veseciszták leggyakoribb típusa az egyszerű ciszta, amely jellemzően nem okoz semmilyen tünetet vagy szövődményt.
A Veseciszták Kialakulásának Okai
Bár a veseciszták pontos oka nem teljesen ismert, bizonyos fertőző ágensek vagy környezeti tényezők szerepet játszhatnak a kialakulásában. Például a krónikus vesefertőzések ciszták kialakulásához vezethetnek.
A genetikai tényezők jelentősen befolyásolhatják a veseciszták kialakulását. Az olyan állapotok, mint az autoszomális domináns policisztás vesebetegség (ADPKD), olyan örökletes rendellenességek, amelyek számos ciszta kialakulását okozzák a vesékben. Ez a genetikai hajlam idővel veseműködési zavarhoz vezethet.
Az életmódbeli döntések és az étkezési szokások befolyásolhatják a vese egészségét. A magas vérnyomás, az elhízás és a cukorbetegség olyan kockázati tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a vesekárosodáshoz és a ciszták kialakulásához.
A Veseciszták Diagnosztizálása és Tünetei
A legtöbb vese ciszta tünetmentes, ami azt jelenti, hogy nem okoznak észrevehető tüneteket. Gyakori tünetek közé tartozik az oldalsó hasi fájdalom, a hasi fájdalom, a véres vizelet és a gyakori vizelés.
A veseciszták diagnózisa általában alapos klinikai vizsgálattal kezdődik. Ultrahang: Ez a leggyakoribb és nem invazív módszer a veseciszták kimutatására.
Kezelési Lehetőségek és Szövődmények
A legtöbb egyszerű vese ciszta nem igényel kezelést. Gyógyszerek: A cisztákkal járó kellemetlenségek esetén fájdalomcsillapítókat írhatnak fel. Sebészeti lehetőségek: Azokban az esetekben, amikor a ciszták jelentős tüneteket vagy szövődményeket okoznak, sebészeti beavatkozásra lehet szükség.
A lehetséges szövődmények közé tartozik a fertőzés, a repedés és a vesekárosodás. Míg a legtöbb vese ciszta jóindulatú, az összetett ciszták nagyobb kockázattal járhatnak a veserákkal kapcsolatban.
Speciális Helyzetek és Életmódbeli Ajánlások
Gyermekgyógyászat: Gyermekeknél a veseciszták gyakran jóindulatúak és maguktól elmúlhatnak.
Vannak-e életmódbeli változtatások, amelyekkel megelőzhetem a veseciszták kialakulását? A vese egészsége érdekében kiegyensúlyozott, alacsony nátriumtartalmú, gyümölcsökben, zöldségekben és teljes kiőrlésű gabonákban gazdag étrend ajánlott.
Milyen gyakran kell ellenőriztetni a veséimet, ha cisztáim vannak? Az ellenőrzések gyakorisága a ciszták méretétől és típusától függ.
Mi a veseciszta és hogyan kezelik? | UCLA Health | Dr. Brian Shuch
A Vese Veleszületett Rendellenességei
A szervrendszeren belül a vese születéskori zavarai a leggyakoribbak. Az életképtelenséget jelentő vesehiány mellett, többnyire tüneteket nem, vagy csak későn okozó eltérések léteznek.
Az egyszerű veseciszta (folyadékkal telt tömlő) eredete a mai napig sem tisztázott pontosan. Az elváltozás többnyire egyoldali, de kétoldali is lehet és a vese bármely területén elhelyezkedhet. Gyakoriság szempontjából a legtöbbször felfedezett elváltozása a vesének. Tüneteket csak extrém méret esetén (8-15 cm), a vese vizeletelvezető rendszerének összenyomása esetén okozhat.
A policisztás vese öröklődik. Ez nem jelenti minden esetben azt, hogy biztosan örökli a policisztás szülő gyermeke a betegséget, de gyakoribb közöttük az, akinek a szülője is ilyen problémával rendelkezett. A policisztás beteg akkor is járjon rendszerese kontrollra, ha nincs különösebb panasza! Kerülje el a fokozott fizikai terhelést!
Gyakori rendellenesség a kettős vese, ami lehet egy- vagy kétoldali. A kettős vese valójában azt jelenti, hogy az egyik vesében két vesemedence található, amelyek mindegyikéből kiindul egy-egy húgyvezeték, ezáltal egy veséhez két vesemedence és két húgyvezeték tartozik. Ha azonban a húgyvezeték hólyaghoz való kapcsolódása rendellenes, előfordul, hogy a vizelet a hólyagból visszafolyik a húgyvezetékbe.
A vese alakjában fellelhető eltérés neve a patkóvese. Ilyen esetekben a két vese alul összenőtt. Előfordul a vesék helyének rendellenessége, ha nem a megszokott helyen találhatók. Ezen kívül a vese vezetékeinek fejlődési rendellenességei is okozhatnak a fentiekhez hasonló tüneteket.
A húgyhólyag fejlődési rendellenessége lehet a kettőzött hólyag, amely időnként homokóra formában jelenik meg.
A multicisztás vese (sokcisztás, de egyoldali) az öröklődő betegségek közé tartozó, egyoldali, a vese végleges pusztulását okozó betegség. Gyakran a csecsemőkorban felfedezhető, tapintható, mobilis, a légzőmozgásokat követő képlet. Későbbiekben tompa deréktáji fájdalom, gennyes vizelés, vérvizelés és a szövődmények okozta láz, vesemedencegyulladás, vesegörcs jelentkezhet.
Szintén öröklődő, a domináns öröklésmenet miatt a családokban halmozottan fordul elő. Két típusa közül a ritkábban előforduló fiatalkori már gyermekkorban gyors lefolyású veseelégtelenséget okoz. Az ebbe a típusba tartozó betegek a felnőttkort nagyon ritkán élik meg. Jellemző tünet a kétoldali tapintható vese, a gerincoszlop és a hátsó bordaív szögletében. A vesefunkció romlása miatt fokozott a folyadékbevitel, gyakori a magasvérnyomás, hasi és deréktáji tompa fájdalom.
A felnőttkori típusba tartozó polycisztás vesebetegek általában a 30-40-es éveikben kerülnek felismerésre. A gyakoribb előfordulás, másrészt az életkori tényezők miatt, főként ezzel a típussal találkozunk. Az előbb felsorolt tünetek jellemzőek itt is, de sokkal kevésbé gyors a betegség lefolyása, sokáig tünetmentesek lehetnek és csak nephrológiai-belgyógyászati gondozást igényelnek.
A vese fejlődési rendellenességeinél meg kell említeni az aberrans (rendellenes) és az accessorius (számfeletti) vese verőereket. Az rendellenes verőerek az artéria renalisból, míg a számfeletti verőerek az aortából (fő verőérből) erednek. Ezek a variációk lényegesen gyakoribbak, mint ahányszor tünetei miatt gondolunk rá. Gyakran egyéb vese eltéréssel járnak együtt, de önállóan is okozhatnak tüneteket a vizeletelvezető rendszer, főként a vesemedence és vesevezeték átmenet részleges elzáródásával, mely következtében különböző fokú deréktáji fájdalom, vagy akár vesegörcs is jelentkezhet.
A vesekehely diverticuluma (kiöblösödése) ritka fejlődési rendellenesség. Tüneteket csak a szövődmények fellépése után okoz.
A vesevezeték magas eredését, - amikor nem a vesemedence alsó pontjáról indul - latinul insertio obliqua-nak nevezzük. Gyakori fejlődési eltérése a vesemedence és vesevezeték átmenetének. A régió leggyakoribb eltérése, a vesemedence és vesevezeték átmenetének szűkülete (strictura pyeloureteralis). A korszerű szülészeti és újszülöttkori diagnosztikának köszönhetően manapság olyannyira a tünetek megjelenése előtt kerülnek felfedezésre, hogy a diagnózis már az anyaméhben fejlődő magzatnál megszületik.
Rendellenesen szájadzó vesevezetékről beszélünk, amennyiben a vesevezeték nem a húgyhólyagba nyílik. Többnyire kettős üregrendszerű és kettős ureterrel rendelkező veséknél fordul elő, hogy a felső vesefél vezetéke rendellenesen szájadzik. Leggyakoribb a lány gyermekekben a hüvelybe vagy a gátra való nyílása. Akkor kell gondolni rá, ha a lánygyermek “éjjel-nappal bepisil”, nincs egyáltalán száraz periódusa. A megoldás a felső vesefél és a hozzá tartozó vezeték eltávolítása.
Az ureterokele (húgyvezetéksérv) a legalsó ureterszakasz tágulatával jár, mely a hólyagba türemkedik. Leggyakrabban véletlenül kerül felfedezésre, mert tüneteket csak szövődmények esetén szokott okozni. Ilyenek a gennyes vizelés, vérvizelés, az ureterokelében képződött kő okozta vesegörcs, láz.
A vesicoureteralis reflux (hólyagból a vesevezetékbe visszaáramló vizelet), az ureter leggyakoribb fejlődési zavara. Az elváltozás az ureter-húgyhólyag átmenet funkcionális zavarának felel meg, melyet súlyossága szempontjából öt fokozatba sorolunk. A tünetek mértéke összefüggésben van a fokozatokkal, mely a vizelet vezetékbe, illetve veseüregrendszerbe való visszafolyásának mértékétől függ. Az alacsony stádiumokban (I. és II.) sokáig tünetmentes maradhat a beteg. Visszatérő hólyaggyulladást, vesemedencegyulladást, kisgyermekekben ismeretlen lázas állapot, hasfájás esetén kell a rendellenességre gondolnunk. Késői, súlyosabb stádiumban vizelési zavarok, magasvérnyomás, veseelégtelenség léphetnek fel.
A kettős vese és kettős ureter (vesevezeték) a húgyivarszervek leggyakoribb veleszületett rendellenessége. Ureter duplexről beszélünk, ha a két ureter a hólyagba külön szájadzik, és ureter fissusról, amennyiben a vesevezetékek előbb egyesülnek, és csak egy ureter szájadék látható a hólyag felől. Az esetek legnagyobb részében az elváltozás tüneteket nem okoz, rendszerint csak véletlen képalkotó (UH, RTG, CT) lelet. Ritkábban deréktáji fájdalom, gennyes vizelés, vérvizelés, vesekövesség fordulhat elő.
A patkóvesés betegekben, a két vese általában az ágyéki csigolyák magasságában az alsó pólusuknál kapaszkodik össze, kötőszövetes híddal, vagy veseállománnyal. Gyakori fejlődési variáció, melyet a vesék forgási és felszállási rendellenessége okoz. Az első tünet leggyakrabban fizikai munka után, vagy kiadós étkezés, esetleg előrehajlás után kialakult tompa deréktáji fájdalom.
Dystopiás vese (rendellenes helyzetű) esetén, mely lehet kétoldali is, a vese, a felszállási zavar miatt a lumbalis (háti), vagy ssacralis (keresztcsonti) régióban helyezkedik el. Irodalmi ritkaságként thoracalis (mellkasi) dystopia is előfordul. A lumbalis dystopia általában tünetmentes, panaszok - szövődmények, gennyvizelés, pyelonephritis (vesemedencegyulladás), láz, vesekövesség - esetén jelentkeznek. Dystopiás vese hajlamosító tényező a vesemedencegyulladásra és a vesekövességre.
A kettős húgyhólyag szintén ritka eltérés. Gyorsan okoz panaszokat, melyet a kialakult gyulladás okozta tünetek uralnak.
Az extrophia vesicae urinariae (nyitott, hasfalon kifordult hólyag), a húgyhólyag, a medencecsont, a vázizomzat kombinált, rendkívül súlyos fejlődési zavara. Évente hazánkban 3-4 újszülött jön világra ezzel a kórképpel. A klinikai kép egyértelmű, a húgyhólyag mellső falának hiánya és a medencefenék, vázizomzat záródásának elmaradása miatt állandó vizeletcsepegés, következményes gyulladás észlelhető. A többlépcsős, helyreállító műtéteket lehetőleg már újszülöttkorban el kell indítani.
A húgyhólyag diverticulum (kiöblösödése), mely leggyakrabban az ureterszájadékok környékén elhelyezkedő, zsákszerű kiboltosulás, ritka fejlődési rendellenesség.Lényegesen gyakrabban fordul elő a másodlagos formája, melyet az alsó húgyúti szűkület, vizelési nehézség miatt létrejött, detrusor izomrostok közötti hólyagfalgyengeség okoz. Tüneteket a vizelet pangásos visszamaradása miatt okozhat.
A hímvessző leggyakoribb fejlődési zavara a fitymaszűkület. Súlyos esetben, - a tűhegynyi szűkület (phimosis) - vizelési zavart, vizelési képtelenséget okoz, akár kisgyermekekben, akár szerzett formájában felnőtteken. Felnőtteknél a hímvessző és a fityma gyulladása, a cukorbetegség és a kiserek szűkülete a leggyakoribb oka a kialakulásának. Meg kell említeni, az úgynevezett relatív fitymaszűkületet, mely csak a pénisz merev állapotában látható és így a szexuális együttlétkor okoz panaszt, fájdalmat, vagy a bőr berepedését. A műtét jelenti a végleges megoldást és ritkán kerülhető el.
A rövid fitymafék (frenulum breve)a fityma makk aljához való csatlakozását jelentő kantárnak az átlagosnál rövidebb voltát jelenti. Szexuális aktusnál és a hímvessző tisztításánál jelenthet problémát.Gyakran fiatal férfiakban spontán átszakad, ilyenkor ijesztő mértékű vérzést okozva, majd elhegesedik. Vannak esetek, amikor a többszörös berepedések okozta panasz miatt jelentkezik korrekciós műtétre a beteg.
A külső húgycsőnyílás szűkülete (meatus stenosis) vizelési problémát okozhat. A normális külső húgycsőnyílás a makk csúcsán található, alakja hosszúkás, résszerű, kb. 4-8 mm-es. Amennyiben ez születéstől kezdve kisebb, vagy felnőttkorban beszűkül, vizelési zavart, nehezített, vékony sugarú vizelést okoz. Másodlagosan gyulladástól, vagy cukorbetegségtől alakul ki leggyakrabban.
A hátsóhúgycső-billentyű szintén gyakori fejlődési rendellenesség, mely igen gyakran phimosissal társul. Vizelési nehézséget, vizelési képtelenséget okozhat, mely korai ellátása szükséges.
A húgycső leggyakoribb fejlődési zavara a hypospadiasis (húgycsőhasadék, a húgycső rendellenes helyen való nyílásával). Átlagosan minden 400-600-dik fiú gyermeken észlelhető. A diagnózis a megtekintés után nem kétséges, a külső húgycsőnyílás rendellenes helyen található. Tünetei a gyakran együtt járó húgycsőnyílás-szűkület miatt jelentkező, vékonyabb sugarú vizelés, következményes gennyes vizelés. A betegség gyakran együtt jár egy a hímvesszőben elhelyezkedő, kötőszövetes húrral.
Lényegesen ritkább fejlődési zavar az epispadiasis, amikor a külső húgycsőnyílás a hímvessző háti részén nyílik. Évente 8-10 új esetet diagnosztizálnak hazánkban.
A Vese Cisztás Betegségeinek Genetikai Háttere
A vesebetegségek döntő többsége a magasvérnyomásbetegséghez, a cukorbetegséghez, az elhízáshoz, vagy a gyógyszerszedéshez kapcsolódik. Ilyenkor valószínűleg egy hibás gén működése okozza a vese károsodását.
A cisztás vesebetegségek lényege, hogy a vesében folyadékkal telt tömlők alakulnak ki, melyek amellett, hogy a vese működésében sem vesznek részt, az ép veseszövet működését is megnehezítik. Az így létrejövő veseelégtelenséget egy nem is olyan ritka genetikai probléma, az úgynevezett policisztás vesebetegség okozza. A betegség lefolyása során mindkét vesében nagyszámú ciszta alakul ki, tönkretéve ezzel a korábban jól működő veseállományt.
A háttérben álló genetikai hiba a gyermekkori és a felnőttkori forma esetében különböző. Gyerekeknél a gondokat a 6-os kromoszóma okozza, a rajta található mutáció ugyanis egy fibrocisztin nevű fehérje kóros működéséhez vezet. Ez a fehérje megtalálható a májban, hasnyálmirigyben és tüdőben is. A betegség körülbelül húszezer szülésből egyszer fordul elő, felismerése az esetek harmadában egy éves kor előtt megtörténik. Emiatt a genetikai eltérés miatt a vese gyűjtőcsatornáiban kialakuló hólyagok mindkét vese megnagyobbodását okozzák. A veséken megjelenő tűszúrásnyi kis hólyagok kialakulását és növekedését a vesében kötőszövet-felszaporodás kíséri. Egyébként ilyenkor nem csak a vesében, hanem a májban is ugyanez a folyamat alakul ki: hosszú távon a májon belüli kis epeutak tágulata májbetegséget okoz.
Az autoszomális recesszív policisztás vesebetegség az úgynevezett Potter fenomén része lehet, amit benyomott orrgyök, végtagdeformitás és légzési elégtelenség jellemez. A betegség előbb-utóbb mindenképp veseelégtelenséghez vezet, de nem szükségszerűen gyermekkorban. Azoknál a betegeknél, akik az első, kritikus egy hónapot túlélik, nyolcvan százalék esély van arra, hogy még tizenöt éven keresztül működő vesével éljenek.
Az egyébként jóval gyakoribb felnőttkori policisztás vesebetegség egy másik genetikai rendellenességhez köthető. Az autoszomális domináns policisztás vesebetegséget egy, a 16-os kromoszómán található policisztin nevű fehérje kóros működése okozza. Ebben az esetben (az autoszomális domináns öröklésmenet részeként) elég, ha az egyik szülő örökíti a hibás gént, és a betegség kifejlődik. A felnőttkori policisztás vesebetegségre a vesetestecskék teljes hosszában kialakuló hólyagok jellemzőek. A vesén kívül a májban, a petefészekben, a hasnyálmirigyben is kialakulhatnak ciszták. Ahogy már korábban említettük, gyermekkori változatánál sokkal gyakrabban fordul elő: minden kétszáz-ezredik születendő gyermek érintett benne.
Az ultrahang képen - még a vesefunkció zavart megelőzően - mindkét vesében ciszták láthatók, amik miatt a vese idővel megnagyobbodik. A policisztás vesebetegségben emellett gyakrabban előfordulnak bizonyos szívbillentyű hibák, de jellemző rá a vastagbél bizonyos részeinek kiöblösödése (diverticulum) is. Mivel az agyalapon futó ereken értágulat is kialakulhat, ezért ennek képalkotó vizsgálatokkal történő tisztázása nagyon fontos lépés.
A vesebetegség lényegében bármely életkorban kialakulhat, leggyakrabban azonban 30-60 éves kor körül lehet rá számítani. Az ultrahang képen kívül gyakran látnak a vizeletben vörösvértesteket, ezeknél a betegeknél gyakoribb a vesekövesség és a magasvérnyomásbetegség is. Panaszt okozhat még a ciszták okozta térfoglalás, illetve a megnagyobbodott vesének köszönhető tompa, deréktáji fájdalom sem ritka.
A Vese Cisztás Betegségek Kezelése és Megelőzése
A vesebetegség kezelésében az utóbbi évekig nem volt igazi áttörés. Ugyan a társuló magasvérnyomás kezelése, a sószegény étrend és a bő folyadékbevitel kiemelt fontosságú volt, csak nemrég jelentek meg olyan gyógyszeres terápiák, amik lényegesen hatékonyabbak korábbi társaiknál.
Azoknál a betegeknél, ahol a vesefunkció gyorsan romlik, vagy a ciszták rövid idő alatt nőnek nagyra, elérhetővé vált egy új terápiás szer, ami nem tesz mást, mint magának a veseelégtelenségnek a kialakulását késlelteti. A tolvaptán egy, a policisztás vesebetegség vesefunkció romlásában szerepet játszó anyag, a vazopresszin hatását gátolja. Késlelti a végstádiumú betegség kialakulását, mellékhatásai közé tartozik a szomjúságérzés, a gyakori vizelés és a nagymennyiségű vizelet termelődése.
A végstádiumú veseelégtelenség kialakulásakor a vesetranszplantáció jelentheti a továbblépést.
A veseciszta megelőzése az egyik legfontosabb egészségvédelmi intézkedés. Bőséges folyadékfogyasztással és a testsúly és vércukorszint szinten tartásával nagyon sokat tehetünk azért, hogy ne alakuljon ki vesebetegség. A genetikai eredetű betegségek esetén megelőzésre nem mindig van mód, de korai felismeréssel a betegek nagy része meggyógyulhat, egészségesen élhet - akár vesedialízis vagy veseátültetés nélkül is.
Ellenőriztesse rendszeresen veséi állapotát és tudja meg, pontosan milyen veseciszta okozza a tüneteket! Jelentkezzen be vizsgálatokra és tartsa kézben veséi egészségét!
