A magzat helyzete fekvő helyzetben: okok és jelentőség

A terhesség alatt a magzat elhelyezkedése az anyaméhben folyamatosan változik. A 37. hétig a legtöbb magzat fejjel lefelé fordul, ami az ideális pozíció a szüléshez. Azonban nem minden magzat követi ezt a mintát, és különböző okokból eltérő pozíciót vehet fel. Ebben a cikkben részletesen foglalkozunk a magzat helyzetével, különös tekintettel a fekvő helyzetre, annak okaira és jelentőségére.

Az ideális pozíció: fejvégű fekvés

Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek nevezzük. Ha ezt látjuk az ultrahangon a harmadik trimeszterben, akkor örülünk, a baba ugyanis a szüléshez ideális pozícióban helyezkedik el. A kismama érezheti is, ahogy a baba feje ékelődik be, nyomhatja a medencéjét, ami okozhat kellemetlenségeket a terhesség végén.

A fejvégű fekvés sem jelenti azonban automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya. Fontos, hogy a baba feje hogyan tartja. Legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából.

Kevésbé örülünk, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal. Ilyenkor a homlok van elöl, a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek.

Ha nem fordul be a baba: medencevégű fekvés

A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. A születés kiírt időpontjára a babák túlnyomó többsége fejvégűen helyezkedik el. A születés várható időpontjára a babák 3%-a fejvégű fekvés helyett farvégű fekvésben helyezkedik el. Elenyésző számban haránt és ferde fekvés is előfordul. Azt, hogy a baba farosan helyezkedik el az anyaméhben, a várandósságok közel 4%-ában fordul elő. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé.

A medencevégű fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki. A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. Ugyanakkor vannak orvosok, akik támogatják a természetes szülés megpróbálását medencevégű babáknál, de ők is inkább többedszer szülő nőknél teszik ezt. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.

A medencevégű fekvés okai lehetnek:

• Túl sok a magzatvíz, túl tág a méhűr, akkor faros pozícióba mozdulhat a baba.
• Ha ezek az eshetőségek nem állnak fenn, a baba mégis faros, akkor valami más gátolta abban, hogy beforduljon.
• A méh osztott, ilyenkor a méh üregét megosztó sövény lehet az akadálya a befordulásnak. (A méh fejlődéstanilag két félből fejlődik kb.)
• Nem elegendő a magzatvíz mennyisége a baba mozgásához, megfordulásához.
• Egy normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni.
• Amnionszalagok, amnionkötegek is képezhetnek számára akadályt.
• A pici anyához képest nagy baba is lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű.

Harántfekvés: az abszolút császárindikáció

A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá, hogy a szülőcsatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.

Miért fekszik rendellenesen egy magzat?

A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek.

Van-e megoldás a rendellenes fekvésre?

Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás. Vannak orvosok, akik megkísérlik a baba befordítását a megfelelő irányba, ez azonban nem sikerül mindig. A siker nagymértékben függ attól, hogy mi az oka annak, hogy nem úgy fekszik a baba, ahogy kellene.

A terhesgondozás során a 32. héttől, amikor már a farvégű fekvés gyakorisága 25% alatt van, gyengéd, természetesebb módszerekkel próbáljuk elérni, hogy a magzat a számára legbiztonságosabb helyzetbe forduljon. Ilyenek lehetnek az akupunktúra, homeopátia, zeneterápia, fényterápia.

Te magad is próbálkozhatsz azzal, hogy a babád magától beforduljon. Használd ki a gravitációt. Szép, kellemes hangok. A babád imádja a hangod. Beszélj egy CD-re vagy énekelj, és a fülhallgatót tedd a szeméremcsontod közelébe. A babák szeretik a meleget.

A magzat külső megfordítása is egy eljárás, mely során a magzatot fejvégű helyzetbe segítik még az anyaméhen belül, úgy, hogy az orvos a kezével enyhe nyomást gyakorol a kismama hasára, közben pedig ultrahangos készüléken követik a magzat helyzetét. A külső fejrefordítás tehát egy fekvési rendellenesség megszüntetésére irányuló tevékenység. A 36-37 hét után kísérelhető meg, feltétele, hogy a magzati far még ne rögzüljön az anyai medence bemenetben.

A külső magzatfordítás nem veszélytelen, a leggyakoribb kockázatai a következők: a szülés beindulása, idő előtti burokrepedés, vérzés - akár a baba akár az anya esetében, a magzati stressz, sürgősségi császármetszést igényelhet, a magzat visszafordulhat medencevégű fekvéses helyzetbe. A külső magzatfordítást kórházban végzik.

Miért fontos ez?

Minden kismama izgul azért, hogy a születendő kisbabája időben beforduljon a méhben. Ez ugyanis előfeltétele annak, hogy a szülés zavartalanul folyjon. A terhes nő testhelyzete a vajúdás során hozzájárulhat a csecsemő elfordulásához úgy, hogy a csecsemő fejének hátsó része az anya hasa felé essen. Ez a javított pozíció segíthet az anyának és a csecsemőnek abban, hogy a vajúdás és szülés kevesebb komplikációval járjon.

A magzat helyzetének megállapítása

A magzathelyzetet külső vizsgálat segítségével lehet értékelni. Itt a szülésznőd vagy orvosod megérinti a hasadat, hogy felmérje, hogyan fekszik a babád. Ez magában foglalja az irányt és azt is, hogy mi van lent és fent. Ha a gyermek nem fekszik keresztbe, akkor érdemes kideríteni, hogy a gyermek orra merre néz. Ez ugyanis megkönnyítheti a gyermek szívhangjának megtalálását. Néha nehéz megítélni, hogy a gyermeked feje felfelé vagy lefelé van-e. Ennek az az oka, hogy a fej és a fenék a legtöbb babánál nagyon hasonlóan érezhető. Ha kétségek merülnek fel, akkor a külső vizsgálatot kiegészítheti egy belső vizsgálat. Itt a szülésznőd az ujjait használja, hogy megérezze, melyik rész van alul. Ha még mindig vannak kétségek, ultrahangos vizsgálatot is végezhetnek.

A magzat helyzetének típusai

• Fejvégű fekvés: A baba feje a méhszáj felé néz. Ideális a szüléshez.
• Medencevégű fekvés (farfekvés): A baba feneke vagy lábai a méhszáj felé néznek. Magasabb komplikáció kockázatával jár.
• Harántfekvés: A baba a méhben keresztben helyezkedik el. Császármetszés szükséges.
• Ferde fekvés: A baba hossztengelye éles szöget képez az anyaméh hossztengelyével.
• Bizonytalan fekvés: A baba a 37. hét után is folyamatosan változtatja a pozícióját.

A magzat fekvése a 37. hétig nem különösebben fontos, hiszen addig még sokat mozog. Vannak babák, amelyek még ezt követően is mozgékonyak, várnak a szülés beindulásakor felszabaduló lágyító hormonokra, mielőtt beilleszkednének a medencébe. Egyes magzatok viszont mindvégig fenékkel lefelé maradnak. A már fejjel lefelé fordult és teljesen beilleszkedett baba többé nemigen változtat a helyzetén.

Első koponyatartás: Ilyenkor a magzat arcával a mama gerince felé fordulva, fejjel lefelé helyezkedik el, gerince az anya pocakjának jobb vagy bal oldalán tapintható. Ez az ideális elhelyezkedés a hüvelyi szüléshez - a baba álla a mellkasához simul, koponyája éppen átfér a méhnyakon, azután elfordul kissé, mielőtt kibukkan a hüvelyből. A magzatok nagy része ilyen fekvésű.

Hátsó koponyatartás: Szintén fejjel lefelé, de arccal a mama hasa felé helyezkedik el a magzat. Az így elhelyezkedő babák 95%-a végül felveszi a legáltalánosabb első koponyatartás pozíciót. A maradék 5%-ba tartozó babák is meg tudnak hüvelyi úton születni, de ilyenkor a baba az állát nem tudja a mellkasához hajtani. Emiatt valószínűleg elhúzódik a kitolás és nagyobb az esélye, hogy a szülő nőt hátfájás gyötri. Szintén valószínűbb, hogy asszisztált szülésre lesz szükség.

Farfekvés: A far- és medencevégű fekvésben a baba feje a rekeszizom alatt helyezkedik el, a medence felé a fara (medencéje) néz. Ebben a helyzetben lehet mindkét lába maga előtt felemelve (egyszerű fartartás), illetve alsó tartásban, mintegy törökülésben (far-lábtartás).

Harántfekvés: A harántfekvéses magzat keresztben helyezkedik el az anyaméhben, feje a mama hasának bal vagy jobb oldalán található. Ha nem fordul be függőlegesbe, császármetszésre van szükség.

Forrás: WEBBeteg Cs. K., fordító, familydoctor.org Lektorálta: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász

tags: #magzat #testhelyzete #a #mama #fekvo #helyzetben