A magzat elhelyezkedése a szülőcsatornában és a szülés folyamata

A várandósság vége felé a kismamák izgatottan várják a baba érkezését, azonban sokan tapasztalnak félelmet és feszültséget a szülés közeledtével. Ez teljesen természetes jelenség, amin sokat segíthet, ha megfelelően tájékozódunk arról, hogy mire számíthatunk. A test önmagától, természetes folyamatként készül fel a szülésre, de a lelki felkészülés érdekében érdemes minél több információt szerezni a témában. Azok a kismamák, akik előre megismerik a szülés menetét, általában jobban képesek ellazulni a szülés alatt, ami segíthet abban, hogy minden könnyebben és rendben menjen.

A magzat pozíciójának jelentősége

Egy kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. Ezekben az időszakokban még nem tulajdonítunk igazán jelentőséget a baba fekvésének, ugyanis bármikor változtathat a pozícióján. Ennek kizárólag a harmadik trimeszterben lehet jelentősége, amikor a baba már nagy, és nincs ennyi helye fordulni - ekkor a fekvése befolyásolhatja a szülés módját.

A magzatok döntő többsége ebben a pozícióban kezdi meg a vajúdást. A magzat a terhesség során többször is változtatja pozícióját, de ahogy a terhesség időben halad előre, erre egyre kevesebb helye van. Az esetek nagy részében a magzat a terhesség 33-36. hetében befordul fejjel lefelé.

Az ideális pozíció: fejvégű fekvés

A legideálisabb pozíció a vajúdás szempontjából a fejvégű, hosszanti elhelyezkedés. Ezt más néven koponyavégű fekvésnek is nevezzük, amikor a magzat hosszanti irányba helyezkedik el a méhben, feje a föld felé néz. A magzat feje a lábak felé néz, arca az anya háta felé. Ez az a pozíció, amikor a magzat feje lefelé mutat, háta pedig az anya háta felé néz. A legtöbb magzat a terhesség utolsó hónapjában fordul be ebbe a testhelyzetbe. Ebben a pozícióban - ami a legideálisabb és a leggyakoribb is egyben - a magzat arca az anya háta felé néz.

A magzat így tud a legkönnyebben világra jönni, mivel a magzat koponyája és az anya csontos medencéje így illeszkedik legjobban egymásba, illetve a magzat testének és a szülőcsatornának a görbülete is így felel meg a legjobban egymásnak. A szülés szempontjából a legideálisabb, ha a magzat fejvégű pozícióban van: feje a medencében van, készen arra, hogy beékelődjön a szülőcsatornába. A babák döntő többsége így helyezkedik el a vajúdás kezdetekor, így tud a legkönnyebben világra jönni.

Az ideális pozíció, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából.

Amikor a fejvégű fekvés mégsem tökéletes

A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya - a fej beilleszkedése fontos tényező. Kevésbé ideális, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal, vagy ha a homlok van elöl, ilyenkor a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek. Hosszanti helyzetben, fejjel lefelé, ha a baba az állát rendszerint a mellkasához hajtja, az optimális. Ha a fej más részével nyomul (homlok, arc - tehát lehajtott fejjel), ez nem kívánatos irányban befolyásolja a szülést, és ilyenkor császármetszésre van szükség.

Rendellenes magzati fekvések

Csupán a magzatok mintegy 4%-a vesz fel a szülés időpontjához közel másfajta testhelyzetet. A magzat medencevégű fekvése esetén fartartásról beszélünk: ez elsősorban először szülőknél figyelhető meg, és gyakran a méh formai rendellenességével függ össze. Lehetséges, hogy a terhesség végén a magzat haránt vagy ferde fekvésben helyezkedik el. A spontán szülés ebben az esetben nem lehetséges.

Farfekvés (medencevégű fekvés)

Farfekvésnek vagy más néven medencevégű fekvésnek nevezzük, amikor a magzat farral (fenékkel) lefelé helyezkedik el, a koponyája pedig az anya bordája alatt van. A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. Ennek a fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki. A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. Ugyanakkor vannak orvosok, akik támogatják a természetes szülés megpróbálását medencevégű babáknál, de ők is inkább többedszer szülő nőknél teszik ezt. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.

A farfekvés típusai:

• Lehet olyan a magzat helyzete, hogy lábai felfelé néznek a testük előtt, így a lábak az arc közelében vannak.
• Előfordulhat, hogy a magzat „ül”, a lábait behajlítja keresztben a test előtt, ekkor a lábak a száj közelében vannak.
• Az is előfordulhat, hogy a magzat egyik vagy mindkét lába kinyújtva előre lóg a szülőcsatorna irányába.

Farfekvés okai és kezelése:

Farfekvésben maradhat a magzat, ha túl sok vagy éppen túl kevés a magzatvíz, szabálytalan alakú a méh, vagy ikerterhesség esetén. A legtöbb magzat a 36. hétig befordul fejjel lefelé. Ha egy magzat 36. hét után is farfekvésben helyezkedik el, akkor az orvos vagy a bába megpróbálhatja az ECV-t (externalis cephalicus versio) vagyis a külső fejrefordítást. Az eljárás során a nőgyógyász vagy bába a kismama hasára teszi a kezét úgy, hogy az a magzat körül legyen és elmozdítja a magzatot a medencétől, majd először „oldalra” fordítja majd fejjel lefelé. Vannak, akik különféle gyakorlatokat vagy gyógynövényeket javasolnak, ha a magzat farfekvéses, de egyelőre nincs semmilyen tudományos bizonyíték arra, hogy bármelyik módszer működik. Ha a magzat farfekvésben található - más néven medencevégű fekvés, akkor amennyiben az orvos jártas az ECV technikában, megpróbálhatjuk a külső fejre fordítást.

Harántfekvés (keresztirányú fekvés)

Harántfekvésnek vagy más néven keresztirányú fekvésnek is szokták nevezni. A magzat vízszintesen fekszik a méhben, a magzat az anya gerincére merőlegesen helyezkedik el, arca jobbra vagy balra néz. Ha a vajúdás kezdete előtt sem fordul be a magzat, akkor császármetszés szükséges. A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá, hogy a szülőcsatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett. Ha a magzat a terhesség 36. hetéig harántfekvésben található - azaz keresztirányban, vízszintesen található a méhben -, császármetszés szükséges.

Ferde fekvés

Ferde fekvés, amikor a baba hossztengelye éles szöget képez az anyaméh hossztengelyére. A fej vagy popsi kifordul a medencecsatorna irányából.

Miért fekszik rendellenesen egy magzat?

A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát. Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek. Ilyen lehet például egy normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni, vagy amnionszalagok, amnionkötegek is képezhetnek számára akadályt. A pici anyához képest nagy baba szintén lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű. A nehéz szülés esetenként a méhösszehúzódások, tehát a méhizomzat rendellenességeire vezethető vissza. Az esetek többségében gyógyszeres kezeléssel a normális és hatásos méhösszehúzódások helyreállíthatók. A nehéz szülés a magzat útjába álló akadályok rendellenességeivel is összefügghet: a méhnyak és a gát fokozott ellenállása episiotomiával vagy fogó behelyezésével leküzdhető. A medence formájával és méreteivel összefüggő csontos szülőúti ellenállás manapság sokkal ritkább; ilyen esetben császármetszés javallt. Néha maga a magzat okozza a nehéz szülést (túlságosan nagysúlyú magzat).

Megoldások a rendellenes fekvésre

Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás. Vannak orvosok, akik megkísérlik a baba befordítását a megfelelő irányba, ez azonban nem sikerül mindig. A siker nagymértékben függ attól, hogy mi az oka annak, hogy nem úgy fekszik a baba, ahogy kellene. Az utóbbi időben ismét divatos lett a magzat külső megfordítása hosszanti irányba a méhen belül, fejjel a szülőutak felé irányulva. Ezt a terhesség 37. hetében lehet elvégezni, egynapos kórházi tartózkodás alatt. Ha a szülés spontán nem indul meg oxitocint (az agyalapi mirigy hátsó lebenyének hormonját) adnak (általában infúzióban), amely a méh simaizomzatát erőteljes összehúzódásra serkenti. A nehéz szülés esetén is szükséges az orvosi beavatkozás.

A szülés folyamata

A szülés és az azt megelőző vajúdás természetes folyamat, amely általános élettani törvényszerűségek szerint zajlik a terhesség 37-40. hete között. A szülés a magzat világrahozatala a terhesség végén. Megindulását a megrepedt magzatburokból elfolyó magzatvíz és/vagy a ritmikus méhösszehúzódások jelzik. A szülés három szakaszból áll: tágulási; kitolási; méhlepényi szakasz. A vajúdás alatt a méh ritmikus, fokozódó összehúzódásainak hatására a méhnyak kitágul, és a magzat beilleszkedik a szülőcsatornába. A szülés folyamán a magzat a szülőcsatornán keresztül jut a külvilágba.

1. szakasz: Tágulási szakasz (vajúdás)

Ez az első szakasz a vajúdás kezdetétől a méhszáj teljes megnyílásáig tart. Az első, tágulási szakasz a vajúdás. Ilyenkor tágul ki a méhszáj, majd megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. A szakasz időtartama egyénenként eltérő. Első szülésnél általában hosszabb ez a folyamat, míg második vagy többedik szülésnél gyakran rövidebb. Az első gyermeküket szülő nők esetében rendszerint 9-15 órába telik, amíg a méhszáj teljesen kitágul (10 cm-nyire).

Főbb jellemzői:

• A szülés kezdetének jelei: A szülés kezdetének első jele a méhnyakon át távozó kis mennyiségű, sűrű (viszkózus), véres nyákdugó. A nyákdugó távozása után megreped a magzatburok, és a magzatvíz távozik a méhnyakon és a hüvelyen át. A magzatburok megrepedését követően általában 24 órán belül megtörténik a szülés.
• Látens fázis: Ebben a bevezető, ún. látens fázisban megindul a rendszeres fájástevékenység: a méhösszehúzódások fokozatosan erősödnek és ritmusossá válnak. Mindeközben a méhnyak elvékonyodik, és körülbelül 3-4 centiméterig megnyílik. Ez a szakasz akár 24 órát is eltarthat.
• Aktív fázis: Ebben az időszakban a szülési fájások már rendszeresen és egyre gyakrabban jelentkeznek. Megnő a fájások ideje és erőssége is. A méhszáj 4 centiméterről kb. 10 centiméterre nyílik, majd elsimulás után eltűnik. Az első szakasz aktív fázisában a méhszáj 4 centiméterről kb. 10 centiméterre nyílik, majd elsimulás után eltűnik. A szülőfájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig első szülésnél átlagosan 9-11 óra, a másodszor vagy többször szült nők esetében átlagosan 4,5-5,5 óra telik el.
• Fájások: A szülési fájdalmakat sokszor összekeverik a jóslófájásokkal. A jósló fájások már hetekkel a szülés előtt jelentkezhetnek, de nem annyira erősek és nem rendszeresek. A szülési fájások rendszeresen jelentkeznek, az egész hasra kiterjednek és nem enyhülnek pozíció változtatásakor. Eleinte 20-25 másodpercig tartanak, majd hosszabbá és intenzívebbé válnak - a tágulási szakasz vége felé már 30-35 másodpercig is eltart egy fájás.
• Tágulási vérzés: Jelentkezhet az úgynevezett tágulási vérzés is, ám ez maximum a menstruáció mennyiségével megegyező lehet.
• Magzatvíz elfolyása: A magzatvíz általában az aktív fázis végén folyik el, ilyenkor már legtöbbször a kórházban van a kismama. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre távozik, erős folyással. Előfordulhat, hogy csak kisebb szivárgást érzékelünk. Néhány esetben előfordul, hogy a magzatburok idő előtt, még a fájások megjelenése előtt elreped, és a magzatvíz elkezd szivárogni.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a méhösszehúzódások rendszeressé válnak, vagyis körülbelül 5-10 percenként érkeznek, és 30-60 másodpercig tartanak, javasolt értesíteni a szülész-nőgyógyász szakorvost, illetve jelentkezni a kórházi szülészeti osztályon. A latens fázis vége felé, az aktív fázis elején érdemes elindulni a kórházba. Általánosságban elmondható, hogy az ideális időpont akkor van, amikor a fájások már kb. 10 percenként jelentkeznek. Amennyiben a nyákdugó távozását és a magzatvíz elfolyását észleli, vagy ha nagyobb mennyiségű vért veszít, azonnal induljon a kórházba, vagy hívja a 112-t, és kérjen mentőt!

A szülés első szakaszának vezetése

Magyarországon a szülések döntő hányada szülészeti ellátásra szakosodott egészségügyi intézményekben (kórházi szülészeti osztályon, szülészeti centrumban) zajlik. A szülés természetes élettani folyamat, melynek során azonban elengedhetetlen az anya és a magzat egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése, az egészségüket veszélyeztető jelek észlelése esetén a megfelelő orvosi beavatkozás. A vajúdás kezdetekor megmérik az anya testsúlyát, vérnyomását, légzés- és szívfrekvenciáját, testhőmérsékletét, valamint vizelet- és vérmintát vesznek tőle. A szülész-nőgyógyász szakorvos fizikális vizsgálattal megállapítja a magzat fekvését és tartását, sztetoszkóppal meghallgatja a magzat szívhangjait. Megfigyelik a méhösszehúzódások erejét, időtartamát és gyakoriságát. Hüvelyi vizsgálatra is sor kerül, mellyel megállapítható, hogy megrepedt-e a magzatburok, mennyire tágult ki a méhszáj. A szülés első szakasza alatt a szülész-nőgyógyász szakorvos, illetve a szülésznő ún. komplex észlelést végez, amely magában foglalja az anya általános állapotának ellenőrzését, a szülés haladásának nyomon követését, valamint a magzat méhen belüli állapotának folyamatos figyelemmel követését.

A magzat állapotának ellenőrzésekor az alábbi műszeres vizsgálatokra kerülhet sor:

• Amnioszkópia: magzatvíz megtekintése a hüvelyen keresztül.
• Elektronikus magzati szívmonitorozás (kardiotokográfia, CTG): a magzati szívműködés frekvenciájának és a méh összehúzódásainak figyelemmel kísérése.
• A magzat sav-bázis háztartásának vizsgálata a fejbőréből vett vérminta elemzésével: korszakalkotó eljárás, főleg túlsúlyos szülőnőknél hasznos, mivel esetükben a hasfalon keresztül CTG-vel észlelt magzati szívhang nem teljesen megbízható.

A kismama szerepe a szülés első szakaszában

A kismama a szülés első szakaszában nyugodtan mozoghat és sétálhat, kevés folyadékot és ételt is fogyaszthat. A tágulási szakaszban igénybe veheti a szülőszobában rendelkezésre álló, a vajúdást megkönnyítő eszközöket (bordásfal, labda, kád, zuhanyozó stb.), és meghatározhatja a vajúdás alatti legkényelmesebb testhelyzetet. A méhösszehúzódások erősödésekor alkalmazhatja a korábban elsajátított relaxációs és légzési technikákat. Az anya által megjelölt nagykorú személy folyamatosan jelen lehet a vajúdás és a szülés alatt. Ma már a legtöbb kórház engedélyezi, hogy az apuka vagy egy közeli hozzátartozó elkísérjen és veled lehessen a szülés alatt. A társas támasz az egyik legfontosabb tényezője a szülésnek. A kórházba érkezéskor manuális, hüvelyi vizsgálatot végeznek. Ilyenkor a szülésznő ellenőrzi, hogy mennyire tágult ki a méhszáj, és megvizsgálja a magzatburok állapotát is. Ezen kívül CTG vizsgálat is történik, amely során figyelik a baba szívverését és a méhösszehúzódásokat. Ha mindent rendben találnak, a vajúdás utolsó szakaszát a szülőszobán töltöd majd. Ilyenkor még ehetsz és ihatsz, sőt, ez szükséges is ahhoz, hogy legyen erőd a kitolási szakaszban. A szülőszobában a vajúdást elősegítő eszközöket is találsz. Gyakori kellék a fitlabda és a bordásfal. A szülő nőt arra biztatni, hogy ne fekvő pozícióban vajúdjon.

A szülés első szakaszának lehetséges szövődményei

A magzatburok megrepedését követően a hüvelyből baktériumok juthatnak fel a méhbe, ezért megnőhet a magzati fertőzés kockázata. Idő előtti burokrepedés esetén indokolt antibiotikum profilaxis adása. Veszélyt jelenthet a magzatra nézve az elhúzódó vajúdás is. Ha a szülőcsatorna elég tág a magzat számára, ennek ellenére a szülés nem halad kellő ütemben, a méhösszehúzódások gyógyszer adásával erősíthetők. Ha ez nem hozza meg a várt eredményt, császármetszés válik szükségessé. Szintén műtéti szülésbefejezésre kerül sor, ha a magzat túl nagy a szülőcsatornán való áthaladáshoz. A szülés elhúzódása, a szülőfájások gyengesége esetén is szükséges az orvosi beavatkozás. A köldökzsinór megjelenése előtti leszállás miatt a magzat keringése annak következtében állhat meg, hogy a köldökzsinór a medence falához préselődik: ilyen esetben is a császármetszés segít.

2. szakasz: Kitolási szakasz

Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. Ekkor már a hüvelynek kell tágulnia, hogy a baba áthaladjon rajta. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Az erős "nyomatás", illetve a kitolási szakasz indokolatlan gyorsítása felesleges és sérülést okozhat. A kitolási szak általában 10-20 percig tart.

A magzat mozgása a kitolási szakban:

• Először a baba feje jobbra-balra, az álla fel és le mozog (természetesen csak egészen aprókat), hogy minél jobban belehelyezkedhessen a szülőcsatornába.
• Ezután az összehúzódások és a medence csontja enyhe nyomást gyakorolnak a magzat koponyájára, melyeknek hatására az álla még közelebb kerül a mellkasához, a feje pedig fokozatosan elfordul.
• Ahogy a szülés halad előre, az összehúzódások és a nyomás hatására a baba feje újra pozíciót vált.
• Eddig az álla a mellkasánál volt, most azonban a feje hátrahajlik (mintha felfelé akarna nézni), és végül kibújik a külvilágra.

Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi. A kitolási szakasz elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel kitolási szakaszban.

Fájdalomcsillapítás és orvosi beavatkozások:

Számos nem farmakológiai módszer áll rendelkezésre. Epidurális érzéstelenítés: a gerincvelőbe fecskendeznek injekciót, ez nem okoz altesti érzéstelenséget, csak a kontrakciók érzését veszi el. Nem gyógyszeres lehetőségek is vannak a fájdalom csillapítására. Az orvos akkor avatkozik be, ha a baba vagy az anya állapota ezt valamiért indokolja. Ma már viszonylag ritkán alkalmaznak gátmetszést szülés közben. A gátsérülés oka nem a fel nem készített gát és nem is a túl nagy baba születése. Oka lehet a nem megfelelő szülési pozíció, illetve az ok nélküli "nyomatás". A szülésznő gondoskodik a gátvédelemről, sokszor olajos masszázs formájában. Amennyiben szeretnénk gátunkat masszázzsal felkészíteni, gyűjtsünk információt a gátmasszázs helyes technikájáról és az erre a célra megfelelő olajokról. A gyógyszeres kezelés módosítja a méhösszehúzódásokat. A görcsoldó szerek leküzdik a túl erőseket. Az oxytocinumok (mesterséges osytocin-hormon tartalmú anyagok) ellenkezőleg, erőteljesebbé teszik az összehúzódásokat. A szülészeti analgézia (fájdalomérzés hiánya) jelenleg két eljáráson alapul: a gyógyszeres módszer elsősorban a peridurális érzéstelenítésre épül: ez megőrzi a szülő nő öntudatát; jó együttműködést, tehát lélektani felkészítést igényel; a szülészeti pszichoprofilaxis (felkészítés a fájdalommentes szülésre) a terhes nők pszichikai és fizikai oktatására alapoz. Az alapelv szerint a nők terhességükkel szembeni passzív magatartását tudatos és aktívan részt vevő magatartássá kell alakítani.

Az aranyóra és a köldökzsinór ellátása:

Szakmai irányelv szerint a komplikációmentes szülés után a baba azonnal az anya mellkasára helyezhető és kezdődik az oly fontos aranyóra. A kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.

3. szakasz: Méhlepényi szakasz

A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő. Ez a szak Hozzávetőlegesen 300 ml-es vérveszteség kíséri. Néha a vérveszteség nagyobb is lehet: a lepényi szakban fellépő vérzés súlyos szövődmény lehet.

4. szakasz: Posztplacentáris szakasz (aranyóra)

A szülést követő 2 órán keresztül az újdonsült család együtt tölti az aranyórát, fontos szakasza ez a szülővé válás folyamatának. Ilyenkor a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg. Ha mindent rendben találnak, akkor az újszülöttet mellre helyezik, és megtörténik az első szoptatás. Ilyenkor még csak az úgynevezett előtejet termeli az anya szervezete - ám ebben rengeteg fontos tápanyag, immunanyag található. A gyermekágy (post partum - szülés utáni időszak) a szülést követő 6 hétig tart. Jellemzője, hogy a nemi szervek fokozatosan visszatérnek a terhesség előtti állapotukba és megkezdődik a szoptatás.

Szülés előtti felkészülés és lehetőségek

Bár a test önmagától, természetes folyamatként készül fel a szülésre, a lelki felkészülés érdekében érdemes minél több információt szerezni a témában. Azok a kismamák, akik előre megismerik a szülés menetét, általában jobban képesek ellazulni a szülés alatt. Márpedig az ellazulás sokat segíthet abban, hogy minden könnyebben, rendben menjen.

Kórházi és intézeten kívüli szülés

Ma Magyarországon a legelterjedtebb a kórházi szülés, gyakran előre választott orvossal. Szintén gyakori az ún. apás szülés, amikor az apa jelen van a szülőszobán. Lehetőség van dúla (asszonytársi segítő) jelenlétére is, aki egy laikus anyatárs. A tervezett otthonszülés vagy háborítatlan szülés országunkban ritka, ekkor a szülő nő saját otthonában hozza világra gyermekét, általában bába és dúla, valamint az apa segítségével. A szülésnek ez a módja külföldön elfogadott, nálunk 2011 óta legális: a 35/2011. (III. 21.) kormányrendelet szabályozza az intézeten kívüli szülés szakmai szabályait. Egy 2012-es, a tervezett otthonszülést és a kórházi szülést összehasonlító tanulmány szerint a kis kockázatú terhességek esetén (ez teszi ki a terhességek kb. 40%-át) az otthonszülés ugyanolyan biztonságos, mint a kórházi szülés.

tags: #magzat #szulocsatorna #fordulas #csengo