A magzati szívverés figyelése: Mindent a CTG-ről és az otthoni monitorozásról

A várandósság utolsó heteiben a kismamák élete egy új, izgalmas ritmushoz igazodik, amelynek egyik legmeghatározóbb eleme a rendszeressé váló orvosi ellenőrzés. Ebben az időszakban ismerkedünk meg közelebbről azzal a géppel, amelynek hangja sokunk számára örökre emlékezetes marad: a kardiotokográffal, vagyis a CTG-vel. A magzati pulzusszám monitorozása a terhesgondozás elengedhetetlen része, amely kritikus betekintést nyújt a magzat egészségébe és jólétébe. A baba pulzusának nyomon követésével az egészségügyi szolgáltatók észlelhetik a lehetséges szövődményeket, és felmérhetik, hogy a baba mennyire tolerálja a terhességet. A magzat állapotának megfigyelésére (monitorozására) számtalan módszer áll rendelkezésre a legegyszerűbb, eszköz nélkülitől egészen az orvosi eszközökkel végzettig. Ezek a módszerek mind a terhesség, mind pedig a szülés alatt alkalmazhatók. Ezek a módszerek segítenek nyomon követni a magzat mozgását, szívműködését, vérellátását. Folyamatosan vizsgálható a méhizomzat tevékenysége, vérellátása, illetve ezek viszonya értékelhető.

Mi a CTG és az NST vizsgálat?

A CTG (kardiotokográf) olyan műszer, melynek segítségével a magzati szívműködés és a méhizomzat aktivitása (keményedés, jósló és valódi fájások) együttesen, folyamatosan vizsgálhatóak, monitorozhatóak, és egymáshoz viszonyítva értékelhetőek. Az NST (nonstressz-test) vizsgálatot ugyanazzal a géppel végzik, mint a CTG-vizsgálatot, a különbség csupán annyi, hogy NST során csak a magzat szívműködését monitorozzák, azaz csak egy vizsgálófejet helyeznek a kismama hasára, míg CTG során kettőt, a másodikat a méhtevékenység észlelésére. Ez azért fontos, mert így az orvos szülés közben a méhtevékenységet is nyomon követheti. A CTG elnevezés a görög „kardia” (szív), „tokosz” (szülés) és „graphein” (írás) szavakból tevődik össze, ami pontosan leírja az eszköz funkcióját: a szívműködés és a fájástevékenység egyidejű rögzítését.

Amikor először fekszünk fel a vizsgálóágyra, és a szülésznő óvatosan felhelyezi a hasunkra a rugalmas öveket, egyfajta várakozással teli csend telepszik a szobára. Aztán hirtelen felcsendül egy ütemes, gyors zakatolás, amely leginkább egy vágtázó kiscsikó patáinak dobogására emlékeztet. A vizsgálat lényege messze túlmutat a puszta hangélményen, hiszen a gép által rajzolt görbék komplex információkat hordoznak a méhlepény állapotáról, a magzat oxigénellátottságáról és az esetleges méhösszehúzódások intenzitásáról.

A vizsgálat menete

A CTG vizsgálat egyáltalán nem fájdalmas, inkább csak türelmet igényel. A kismama kényelmesen elhelyezkedik egy dönthető székben vagy az oldalán fekszik az ágyon. Érdemes kerülni a háton fekvést, mert a növekvő méh nyomást gyakorolhat a nagyvénára (vena cava), ami szédüléshez vagy a magzati szívfrekvencia átmeneti leeséséhez vezethet. Egy átlagos mérés 20-40 percig tart. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a gép rögzíteni tudja a baba ébrenléti és alvási periódusait is. A magzatok ugyanis napközben is sokat alszanak, ilyenkor a szívritmusuk egyenletesebb, kevésbé változékony.

A vizsgálat során két különálló érzékelőt, úgynevezett transzducert helyeznek a kismama hasára. Az ultrahangos fej magas frekvenciájú hanghullámokat bocsát ki, amelyek visszaverődnek a magzati szívbillentyűkről és a falakról. A gép ezeket a visszaverődéseket alakítja át hallható hanggá és a papírszalagon látható hullámvonalakká. A másik érzékelő, a tokométer, a méh fundusánál, vagyis a méh felső részénél kap helyet. Ez az eszköz nem a fájdalmat méri - hiszen az szubjektív -, hanem a méhizomzat megfeszülését és annak időtartamát. Amikor a méh összehúzódik, a has fala megkeményedik, amit az érzékelő mechanikai nyomásként érzékel, és egy emelkedő görbeként jelenít meg a monitoron.

Sok esetben a kismama kezébe adnak egy kis nyomógombot is. Ezt akkor kell megnyomni, amikor érezzük a baba mozgását. Ez az úgynevezett aktív CTG vagy NST (non-stress test), ahol az orvos azt figyeli, hogy a mozgásra válaszul a baba pulzusa megemelkedik-e. Az eredmény nem megfelelő, azaz nem reaktív, ha egyáltalán nincs akceleráció. Ha csak 1-2 gyorsulás van jelen a görbe enyhén reaktív, ha 5-nél több, akkor hiperreaktív. Nem reaktív görbe esetén lehet, hogy a baba csak inaktív, vagy alszik, azonban utalhat oxigénhiányra is. Ilyen esetben meg kell próbálni felébreszteni a magzatot a has mozgatásával, evéssel. Ha nem sikerült, akkor 1-2 óra múlva megismételhetik a vizsgálatot, vagy szükség esetén egyéb vizsgálati módszereket alkalmazhatnak.

Mikor és milyen gyakran végezzük a CTG vizsgálatot?

A magyarországi protokoll szerint a panaszmentes várandósság esetén a CTG vizsgálatokat általában a 36. vagy 38. héten kezdik el. Ebben a terminusban a baba már fejlett idegrendszerrel rendelkezik, így a szívműködése és a mozgása közötti összefüggések releváns információval szolgálnak. Kezdetben hetente egyszer kell megjelenni a vizsgálaton, de a betöltött 40. Léteznek olyan esetek, amikor az orvos korábbi monitorozást rendel el. Ilyen lehet például a magas vérnyomás, a terhességi cukorbetegség, a korábbi terhességi komplikációk vagy a magzat becsült súlyának elmaradása a várttól. A vizsgálat időpontja sokszor a reggeli vagy a kora délelőtti órákra esik, de a szülészeteken a nap 24 órájában elérhető ez a technológia. Ha a kismama azt tapasztalja, hogy a magzatmozgások száma jelentősen lecsökkent, vagy a baba szokatlanul hevesen reagál, bármikor soron kívül elvégezhető egy ellenőrzés.

Az NST és a CTG teljesen veszélytelen, fájdalommentes és tetszőlegesen ismételhető vizsgálati módszerek. Szükség esetén (például koraszülés vagy magzati veszélyállapot gyanúja esetén) már a 24. terhességi héttől el lehet végezni őket, ellenben nem annyira informatívak ezek a vizsgálatok, ilyenkor apróbb különbségeket még nem lehet értékelni. Panaszmentes terhesség esetén, a terhesgondozás során rutinszerűen csupán NST-vizsgálatot végeznek, a betöltött 36. héttől, hetente egy alkalommal. Ha a kismama túllépte a terminust, akkor 1-2 naponta javasolt NST végzése, vajúdás, szülés alatt pedig körülbelül 2 óránként történik egy-egy 20 perces regisztrálás, amennyiben az eredmények rendben van, szükség esetén akár folyamatosan is hallgatni lehet a babát.

Mit mutatnak a görbék? Értelmezés és lehetséges eltérések

Bár a CTG lelet kiértékelése kizárólag szakorvosi feladat, a kismamák természetes kíváncsisággal figyelik a papírszalagon futó vonalakat. A felső görbe mutatja a magzati szívfrekvenciát, az alsó pedig a méh tevékenységét. Az egyik legfontosabb mutató az alapfrekvencia, amely a baba nyugalmi pulzusszáma. Normális terhesség során a magzat pulzusszáma - így az alapvonal, azaz görbe frekvenciája - nyugalmi állapotban 120-160/perc között van. A görbe apró, fűrészfog-szerű ingadozásait variabilitásnak nevezzük. Ez a legbiztatóbb jel: azt mutatja, hogy a baba szívműködése folyamatosan alkalmazkodik a környezeti ingerekhez, ami az érett idegrendszer és a jó oxigénellátás jele.

A görbén látható kiugró csúcsokat akcelerációnak hívjuk. Ezek a szívverés átmeneti gyorsulásai, amelyek általában magzatmozgáshoz köthetőek. Egy jó CTG-leleten legalább két ilyen kiugrásnak kell lennie húsz perc alatt. Ezzel szemben a decelerációk, vagyis a szívfrekvencia hirtelen esései óvatosságra intenek. Amikor az orvos azt mondja, hogy a CTG „reaktív”, fellélegezhetünk. Ez azt jelenti, hogy a baba aktív, a mozgásaira szívfrekvencia-gyorsulással válaszol, és nincsenek aggasztó lassulások. Ez az eredmény nagy valószínűséggel előrevetíti, hogy a következő egy hétben a baba biztonságban van a méhen belül.

Kóros eltérések a CTG görbén

• Tachycardia (magas pulzusszám): Az alapfrekvencia tartós, több mint 10 percig tartó megemelkedésének (160 ütés/perc felett) több oka is lehet, például az anya lázas állapota, magas vérnyomása, pajzsmirigy-túlműködése, méhen belüli fertőzés, a baba vérszegénysége, illetve különböző gyógyszerek hatása.
• Bradycardia (alacsony pulzusszám): Ha a magzati szívfrekvencia tartósan 120/perc alatti (110 ütés/perc alatt), az az oxigénhiány egyik legfontosabb jele, gyors beavatkozásra van szükség.
• Decelerációk (lassulások): Ha a görbén rövid ideig, néhány másodpercig tartó frekvenciacsökkenés, lassulás/deceleráció látható, mely nem függ össze méhösszehúzódással, és nem ismétlődik, az nem jelent feltétlenül kórosat. Viszont ha rendszeresen, a fájásokat követően, vagy a fájástól függetlenül lép fel és percekig tart, akkor az a magzati veszélyeztetettség jele lehet, kivéve a kitolási szakban a fájásokkal pontosan egy időben jelentkező lassulás, ami reflexes változás, és nem kell megijedni a jelentkezése esetén.
• Lecsökkent oszcilláció: Oxigénhiány, rossz méhlepény-keringés esetén ez a variabilitás lecsökken, vagy ritkán meg is szűnik, a görbe nem fűrészfogszerű, hanem kiegyenesedik. Ez súlyos állapotra utalhat.
• „Nem reaktív” lelet: A „nem reaktív” lelet nem feltétlenül jelent bajt, de mindenképpen éberséget igényel. Leggyakrabban egyszerűen arról van szó, hogy a baba végigaludta a vizsgálatot. Ilyenkor a kismamát megkérik, hogy sétáljon egyet, igyon egy kis vizet, vagy egyen pár falatot, majd megismétlik a mérést.

Terheléses CTG vizsgálat

Napjainkban kissé ritkábban végzik, akkor válhat szükségessé, ha a görbe nem reaktív, és a variabilitás csökkent, ami arra utalhat, hogy a magzat alszik. A megfelelő regisztrátumhoz a magzatot szeretnénk felébreszteni, mert az NST eredménye ilyenkor nem egyértelmű. Ilyenkor a kismamának nem túl megerőltető gyakorlatot kell rövid ideig végezni (guggolás, lépcsőzés, szobabiciklizés), majd ezt követően megismétlik a vizsgálatot, ezt hívjuk FTT-nek (fizikális terheléses teszt). Így, ha a magzat csak aludt, vagy inaktív állapotban volt, de az oxigénellátása megfelelő, várhatóan felébred, és aktívvá válik, a görbe pedig reaktívvá.

Ha az eredmény nem mutat megfelelő javulást, egyéb vizsgálatot is végezni kell, erre az áramlásos ultrahang-vizsgálat (flowmetria) terjedt el, amit egyéb ok miatt is gyakran végeznek. A terhelést gyógyszerrel, oxitocinnal is el lehet végezni, ez az oxitocin terheléses teszt (OTT); az elvégzéséhez több feltételnek is teljesülnie kell. Amennyiben rossz a méhlepény keringése, akkor a terhelés következtében tovább romló vérellátás következtében a magzat oxigénellátása zavart szenvedhet, és ez a szívfrekvenciában is változást (csökkenést) eredményez, mely a görbén is megjelenik. Ekkor a terhesség befejezése indokolt. Az OTT-vel ezen kívül láthatjuk az méhtevékenység esetleges kialakulását is a méhösszehúzódást elősegítő oxitocin hatására, ami a természetes vajúdás alatt is felszabadul a szervezetben.

Magzati szívverés és a baba neme

Talán az emberiséggel egy idős az a vágy, hogy a szülők már a várandósság alatt szeretnék tudni a baba nemét. A gyanújelek felismerésére számtalan megfigyelés, hiedelem és babona született. Az egyik a sok közül, hogy a magzat szívverésének gyorsasága alapján megmondható, hogy kisfiú vagy kislány születése várható. A közvélekedés szerint a percenkénti 140-nél lassabb szívfrekvencia fiú magzatot valószínűsít, míg a lány magzatok szíve állítólag gyorsabban ver ennél. A nem és a szívfrekvencia közötti kapcsolat elemzése több tudományos vizsgálat tárgyát képezte már.

A Fetal Diagnosis and Therapy című szülészeti szaklap egyik 2006-os számában megjelent cikk szerzői nem találták bizonyítottnak, hogy a fiú és lány magzatok szívverésének sebessége különbözne egymástól. Ehhez 477, az első trimeszterben végzett ultrahangvizsgálat eredményeit vették alapul, és ezeket hasonlították össze a második trimeszterben végzett vizsgálatokéval, amikor már mód volt a magzat nemének meghatározására is. Ezekből arra a következtetésre jutottak, hogy a szívfrekvencia alapján nem jelezhető előre a baba neme. A The Journal of Maternal-Fetal & and Neonatal Medicine című lapban tíz évvel később közzétett, lényegében azonos módszert alkalmazó másik vizsgálat is ugyanezt az eredményt hozta. Ez utóbbiban 332 lány és 323 fiú magzat eredményeit hasonlították össze.

Száz százalékosan megbízható időpont a baba nemének meghatározására a megszületés időpontja, de az ultrahangvizsgálat során - kis szerencsével - már a terhesség 18. hetétől megmondható, hogy kisfiúval vagy kislánnyal várandós az édesanya. A 18−22. hét környékén végzett ultrahangvizsgálat célja természetesen nem ez, hanem például a terhesség korának pontosítása, esetleges ikerterhesség biztos kimutatása, a méhlepény helyzetének azonosítása, illetve egyes szövődmények felismerése.

Otthoni magzati szívhangfigyelés: Előnyök és kihívások

Normál esetben az orvos határozza meg azt, hogy egy kismamának milyen gyakran kell magzati szívhangfigyelésre mennie - ez azonban általában nem gyakoribb, mint egy hét. Ennyi idő alatt nagyon sok minden történhet a babával. Ezért egyre többen fordulnak az otthoni szívhangfigyeléshez, ez azonban drága, problémás, és sokszor nagyon pontatlan. Léteznek már bérelhető, orvosi minőségű otthoni CTG készülékek is, amelyeket távfelügyelettel lehet használni. Ezeknél a mérést a kismama otthon végzi el, az adatokat pedig az interneten keresztül elküldi egy központba, ahol szakorvos értékeli ki azokat.

A BabyCTG nevű kütyü, amely gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy a kismamák csak akkor menjenek orvoshoz a magzatuk szívhangjának megmérésére, ha valóban valami bajuk van. A BabyCTG nagy előnye, hogy teljesen felhasználóbarát: a mérés után az adatok egy applikációra kerülnek, ahol egy egész orvoscsapat dolgozik reggel 8-tól este 8-ig azon, hogy figyelmeztesse a kismamát, ha baj van. A szakértők vállalták, hogy két órán belül minden felhasználónak visszaküldik javaslatukat, így a kismama a korábbiakkal ellentétben nagyon gyorsan reagálhat az eredményre - ugyanígy mobiltelefonon kapja vissza az értékelőközpont megjegyzéseit. Ezek a megjegyzések átfogó kiértékelést tartalmaznak, megmondják, hogy jó-e a felvétel, meg kell ismételni, valami gond lehet, vagy egyszerűen csak alszik a magzat, és ha baj van, értesítik a kismama orvosát is. A további teendőket azonban csak az a nőgyógyász fogja elmondani, akit a kismama korábban kiválasztott magának.

A szakemberek véleménye megoszlik az otthoni hobbi-szintű szívhanghallgatókról (Angelsounds és társai). Egyrészről átmeneti megnyugvást adhatnak a szorongó kismamának, másrészről viszont hamis biztonságérzetet kelthetnek. Ha a kismama hallja a szívhangot, de az lassú vagy nem megfelelő ritmusú, azt laikus füllel nem biztos, hogy észreveszi.

A magzati szívműködés fejlődése

Bár az esetek döntő többségében a CTG megnyugtató eredménnyel zárul, előfordulhat, hogy a gép olyan jeleket rögzít, amelyek azonnali döntést igényelnek. A legsúlyosabb jelzés a tartós bradycardia, vagyis amikor a szívverés tartósan és jelentősen a normál tartomány alá esik és ott is marad. A kései lassulások (decelerációk), amelyek minden fájás után ismétlődnek, a magzat tartalék energiáinak kimerülését jelzik. Ilyenkor az orvos mérlegeli a szülés befejezésének módját. A CTG legnagyobb előnye éppen ez a korai figyelmeztető rendszer. Lehetővé teszi, hogy ne csak akkor cselekedjenek az orvosok, amikor már baj van, hanem már akkor, amikor a bajnak csak az előszelei mutatkoznak.

A terhesség ötödik hetében (amikor a baba háromhetes) a magzat szíve elkezd verni. Ilyenkor még a baba pulzusszáma nagyjából megegyezik az anyáéval (percenként 80-85 ütés). Ettől az időszaktól az első hónapban minden nap három dobbanással növekszik percenként a baba szívverésének üteme. A terhesség kilencedik hetére már percenként átlagosan 175-öt üt a magzat szíve. A terhesség utolsó tíz hetében lassul a baba szívfrekvenciája. Persze ahogy egy felnőtt embernek, a babának is változik a pulzusszáma ha mozog, rúg, vagy alszik. Akár még a kismama lelkiállapota és stressz-szintje is befolyásolhatja, mennyire ver a kicsi szíve.

A keringés fejlődése a 12. hétben óriásit változik, a 17. hétre pedig megszűnik a spontán szívverés, helyét átveszi a magzati agy szabályozása, ezzel is előkészítve a magzatot a kinti életre. A 25. hét végére kapillárisok (a legkisebb erek) képződnek és megtelnek vérrel. A magzat keringési rendszere tovább fejlődik, így a 40. Noha a magzati keringési rendszere gyorsan fejlődik a terhesség alatt, valójában a méhben másképp működik, születés után. Amikor a baba megszületik, és először vesz egyedül levegőt, akkor a keringési rendszere még a köldökzsinórra támaszkodik, az oxigén- és tápanyagban gazdag vér folyamatos ellátására.

A magzatmozgások számolása és a CTG kéz a kézben járnak. Sokan kérdezik, miért kell nyomni a gombot, ha a gép úgyis mindent lát. A válasz az, hogy a gép a fizikai eseményt (szívverést) rögzíti, de az anya érzékelése adja hozzá a kontextust. Érdekes megfigyelés, hogy a babák mozgásmintázata a 32. hét után válik stabilabbá. Van, aki minden reggel aktív, mások inkább este „buliznak” a pocakban. A CTG vizsgálatok során érdemes kitapasztalni, mikor van a kicsi ébrenléti ideje, és ha lehetséges, arra az időpontra kérni az időpontot. A magzatmozgás az élet jele, a CTG pedig az élet minőségének mutatója. A kettő együttes figyelembevétele adja a legteljesebb képet.

Gyakori kérdések a magzati szívverés figyelésével kapcsolatban

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a leggyakoribb kérdéseket és válaszokat a CTG vizsgálattal kapcsolatban:

tags: #magzat #szivveresenek #figyelese