A klasszikus zene és a magzat intelligencia: Tények és tévhitek

Az elmúlt években egymást érték a pro és kontra cikkek azzal kapcsolatban, jó-e zenét hallgatni a terhesség ideje alatt vagy sem. Nem csoda, ha mostanra teljes zűrzavar alakult ki, és már nem is tudod, hányadán állsz Mozarttal. Zenét hallgatni jó dolog, ezzel a legtöbb ember egyetért. A harmonikus zene (és a komolyzene különösen) ugyanis nemcsak ellazít és megnyugtat, de sokakat egyfajta meditatív állapotba hoz, amikor szabadon kószál a fantázia.

Ha belegondolsz, biztosan a te fejedben is felsejlik egy zilált hajú, megszállott festőművész-zseni képe, amint Wagner szenvedélyes dallamainak ütemére keni a festéket a vászonra. A zene tehát már most is összekapcsolódott az okos emberekkel, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy pár éve sokan azonnal ugrottak a hírre, miszerint a terhesség alatti zenehallgatás hatással lehet a baba képességeire. Milyen szépen és egyszerűen hangzik! Nincs más dolgod, csak hallgatni az andalító dallamokat, és okosabb lesz a gyermeked.

A Mozart-effektus: Tévhit vagy valóság?

Ezt a jelenséget nevezik Mozart-effektusnak: a kifejezést először egy Tomatis nevű tudós használta, aki a zenét terápiás célokra, gyógyításra használta. A zeneterápia kiváló alapot adott arra, hogy elterjedjen a gondolat: a zene gyógyít, fejleszti a gondolkodást, tehát a babáknak is jó. Mindezt azonban nem sikerült meggyőzően bizonyítani, hiszen a kísérletek jó részét eleve nem babákon, hanem felnőtt embereken végezték. Ez alapján sokan azt állítják, az egész elmélet humbug, semmilyen alapja nincs, el lehet felejteni.

Népszerű elképzelés, hogy Mozart zenéje növeli a kisbabák intelligenciaszintjét. Az elmélethez egy majdnem 25 éves kutatás nyújt alapot, és a lemezkiadók terjesztették el. De mi igaz belőle? Ez a vak imádatot és divatot kiváltó elképzelés 1993-ban, Frances Rauscher, Gordon Shaw és Katherine Ky tanulmányának megjelenésével ütötte fel a fejét. A kutatók egy csoport egyetemistát vizsgáltak meg, akikkel Mozart D-dúr kétzongorás szonátáját (K. 448) hallgattatták meg, majd arra kérték őket, hogy idővel és térrel kapcsolatos teszteket végezzenek el.

Ez az angolban spatial-temporal reasoning névvel illetett tudományág, mely a mesterséges intelligencia létrehozásában használatos. A kutatás mégsem kimerítő, de számos újabb kísérletet indított el. Az 1993-as kutatás nyomán sokakban kialakult az az elképzelés, hogy a kísérletben kimutatott rövid távú hatás a csecsemőknél, kisbabáknál hosszú távú intelligenciaszint-emelkedéshez vezet.

A fenti idézett eredmények azonban nem szóltak sem a képességek hosszú távú javulásáról, sem az intelligenciáról, mindössze egyetlen, olyan feladatban elért teljesítményről, amit majdnem közvetlenül Mozart zenéje után adtak fel az alanyoknak. Ugyancsak szó sem volt csecsemőkről, a kísérletben főiskolások vettek részt - olvasható az 50 pszichológiai tévhit című könyvben.

A Mozart-effektus tévhite

A Mozart-effektus tévhite ennek ellenére Amerikában a törvényhozás szintjére is elért: Georgia állam kormányzója 1998-ban 105 ezer dollárt különített el arra, hogy minden újszülött ingyen Mozart-cédét kaphasson (a kezdeményezést pedig ünnepélyesen egy Beethoven-szimfónia ütemére jelentették be). A tengerentúlon régóta népszerű és jól tejelő mítoszra már idehaza is épült legalább egy biznisz.

„Kísérletek igazolják - állítja az egyik életmód magazin - hogy a babákra Mozart és Vivaldi zenéje hat a legmegnyugtatóbban. Ennek jegyében készült el a Mozart babáknak, majd a közelmúltban a Vivaldi babáknak válogatás. A klasszikus Kis éji zene, a Varázsfuvola, vagy Vivalditól a Tavasz és az Ősz a Négy évszakból már magzati korban hallgattatható” - olvasható egy április 13-án kiadott MTI-hírben (reklámban?).

Itt ugyan nem jelenik meg közvetlenül az intelligencia kérdése, a sajtóközlemény mégis a lehető legrosszabb időzítéssel érkezett. Ezen a napon jelent meg ugyanis a Nature cikke, amely egy német kormány által finanszírozott kísérletre hivatkozva az egész Mozart-effektus jelenséget a legendák körébe utalta.

Ahogy arra az 50 pszichológiai tévhit könyv szerzői rámutatnak: a mítosz népszerűsége a korreláció és az okozat egybemosására is visszavezethető. Egy 1989-es kutatás szerint ugyanis a zenei tehetség pozitív összefüggést mutat az IQ-val; elképzelhető, hogy egyesek e korreláció alapján jutottak arra a téves következtetésre, hogy a zenehallgatás növeli az IQ-t.

Kutatóknak a mai napig nem sikerült bizonyítaniuk a hatást, sőt egyetlen csecsemők bevonásával zajló kísérletre sem volt példa. Az a tudós, aki mégis kimutatott valami eredményt, csupán azt igazolta: a hatás elenyésző és rendkívül rövid ideig tart (max. egy óráig). Ezek a további, az eredeti eredményeket megismételni képtelen kísérletek persze közel sem kaptak akkora médianyilvánosságot, mint az 1993-as kutatás.

Más tényezők és a rövid távú arousal

Egy kutatás rámutatott arra is, hogy amit néha Mozart-hatásnak gondolunk, az más is lehet, például a rövid távú arousal. Vagyis nem feltétlenül kell Mozartot hallgatnunk, ha fokozni szeretnénk mentális teljesítményünket - ha szeretjük, egy csésze kávé vagy egy Stephen King-részlet ugyanolyan jó lehet. Mindez azonban nincs hosszú távú hatással általános intelligenciánkra.

Christopher Chabris kognitív pszichológus metaanalízise után pedig arra a megállapításra jutott: minden bizonnyal nem Mozart zenéje okosítja fel a tesztek kitöltőit, hanem a csendben üldögélésre, relaxálásra kényszerített kontrollcsoportok „butulnak” el rövid időre. A láthatatlan gorilla című könyvben kifejtett gondolatai szerint míg Mozart zenéje megközelíti a mindennapokban tapasztalható mentális ingerlés általános szintjét, a csend és a relaxáció csökkentik a kognitív teljesítőképességet.

A Mozart-effektus „igaz” lehet abban az értelemben, hogy a zene egyes mentális feladatoknál fokozza a közvetlen teljesítményt. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy ennek bármi köze lenne Mozart zenéjéhez, és arra sem, hogy Mozart zenéje növelné a csecsemők (vagy akár a felnőttek) intelligenciáját.

Persze az is kevéssé valószínű, hogy a Mozart-zenét hallgató csecsemőknek valami bajuk legyen emiatt. Ahogy azt Frances H. Rauscher idegtudós mondta a Mozart-hatásra építő, nagy lélegzetű programokra: „Nem hiszem, hogy ártalmas lehet. Teljesen egyetértek azzal, hogy a gyermekek csodálatos kulturális élményekben részesüljenek. Azonban a pénzt jobban is el lehetne költeni a zenei műveltséget gyarapító programokra.”

A „Mozart-hatásban” való hitnek akár negatív következményei is lehetnek egy gyerek fejlődésére. Szerintük ugyanis a divathóbort következményképp előfordulhat, hogy a szülők, óvónők annyira hisznek a Mozart-hallgatás erejében, hogy azt például a valóban fejlesztő jellegű, közös játék elé helyezik, (tévesen) azt gondolva, hogy ezzel teszik a legtöbbet a gyerek fejlődéséért. Vagyis a Mozart-hatásba fektetett túlzott hit akár még rosszabb állapotba is hozhatja a gyerekeket, mint amilyenek különben lennének - mutatnak rá a kognitív pszichológusok.

A klasszikus zene valóban segíti a babák fejlődését?

A kutatók 9 hónapos babákat vizsgáltak és arra jutottak, hogy a kulcs a ritmikában rejlik. A zene ugyanis a beszédhez hasonlóan ritmusos dolog, amit azonban nem értünk meg rögtön, meg kell tanulni megérteni. A babák legfőbb feladata azonban épp a dolgok megértése és a megismerés: miközben figyelnek, fel kell ismerniük a különböző hangokat maguk körül, a zene pedig segíthet ennek a készségnek a kifejlődésében.

A nyelvben nagyon fontos a ritmus, az, hogy az egyes szótagokat hogyan ejtik ki. Gondolj bele, milyen nehéz megérteni néhány (például külföldi) ember beszédét, aki a megszokottól eltérő ritmusban beszél, nem tudod eldönteni, hol kezdődnek és végződnek az egyes szavak, és mit jelentenek a hangsúlyok. Nos, a babák pont ebből a helyzetből indulnak:

A washingtoni kísérletben szereplő gyerekekkel zenét hallgattattak, miközben szüleik ölében ültek, és egy játékkal vagy a kezükkel doboltak a zene ütemére. Egy hét után a babák elkezdték érteni (és érezni) az ütemet, és reagáltak arra, ha rossz, diszharmonikus dallam keveredett a zenébe. A tudósok szerint ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a zene segítségével a gyerekek képességei fejleszthetők, és hamarabb lesznek képesek beszélni is, mivel a zene segíti a beszédhez is szükséges agyi területek fejlődését.

Úgy tűnik, hogy a zene valóban elősegítheti a gyerekek fejlődését, ha nem is rögtön az anyaméhben, mint azt sokan gondolták. Mindez nem jelenti azt, hogy a babák „okosabbak" lesznek a zenétől, pusztán azt, hogy a zene segíti a kis Mozartok képességeinek fejlődését. Nem képez zseniket, de segít, hogy gyorsabban és hatékonyabban tanulják meg az őket ért ingerek feldolgozását - ez pedig önmagában is jó hír.

A magzati fejlődés és a zene

A magzatok hallóképessége a várandósság második trimeszterétől kezd el fejlődni. Ekkorra a picik már képesek érzékelni az anya szívverését, légzését és a külvilágból származó hangokat. Kutatások arra is rávilágítottak, hogy a zene stimulálja a magzat agyának azon részeit, amelyek a hangfeldolgozással kapcsolatosak. Vagyis a zene segíthet a magzati agy neuronhálózatainak fejlődésében, ami hozzájárulhat az agyi folyamatok erősítéséhez, illetve azok a magzatok, akik rendszeresen hallgatnak zenét, gyakran nyugodtabbak a születésük után.

A zene közös hallgatása az anya és a baba közötti kötődés erősítésére is szolgálhat. Az ismételt dallamok és ritmusok felismerése elősegítheti a magzat biztonságérzetének kialakulását. Összefoglalva, a zene nemcsak szórakoztató, de lényeges szerepet játszhat a picik érzelmi, kognitív és érzékszervi fejlődésében.

Mint az Interesting Engineering kifejti: a hagyományosan alkalmazott pulzusszám-mérések több szívverésből vonnak átlagot, egyfajta általános képet adva a szív aktivitásáról. A szívfrekvencia-variabilitás (heart rate variability / HRV) ugyanakkor árnyaltabb képet ad, mivel méri az egyes szívverések közötti, időbeni kis eltéréseket. A HRV-mérés azért fontos, mert betekintést enged a magzat vegetatív rendszereinek fejlődésébe.

A mexikói kutatók 36 terhes nőt vontak be a vizsgálataikba, melyek során két klasszikus dalt játszottak le. Közben pulzusmérővel figyelték, hogyan reagálnak a magzatok a kellemes zenére. Egy olyan analízist is alkalmaztak, amivel észlelni tudták a magzati szívfrekvencia apró változásait, melyek jelezhetik, hogy a zene miként gyakorol hatást a magzat fejlődésben lévő idegrendszerére.

Mint kiderült: a zene hatására stabilabb, kiszámíthatóbb szívritmus-mintázatok voltak megfigyelhetők, ami a szakemberek vélekedése szerint a magzat autonóm idegrendszerének fejlődését is serkentheti. Az eredményeket a Chaos An Interdisciplinary Journal of Nonlinear Science tudományos folyóiratban publikálták. A két játszott zene közül azt is megállapították, hogy az volt az hatott jobban a magzati szívfrekvenciára, amelyikben gitár is volt. Összegzésül, a kutatók úgy vélik, a klasszikus zene hatékony eszköze lehet annak, hogy a szülők elősegítsék a magzat fejlődését. A jövőben további vizsgálatokat terveznek a területen, megvizsgálva több zenei műfajt is.

A klasszikus zene előnyei a babák számára

A klasszikus zene hatásai a babákra régóta foglalkoztatják a szülőket és kutatókat egyaránt. A klasszikus zenét hallgató babák számos területen profitálhatnak: a kognitív fejlődéstől kezdve az érzelmi intelligencián át egészen a jobb alvásminőségig. A kutatások kimutatták, hogy a klasszikus zene hallgatása serkenti a babák agyi fejlődését. A Mozart-effektus, bár vitatott, mégis rávilágít arra, hogy a klasszikus zene ideiglenes javulást eredményezhet a téri-vizuális feladatokban.

A lassú tempójú klasszikus zene kiváló eszköz a babák megnyugtatására és az elalvás megkönnyítésére. Kutatások szerint a klasszikus zenét hallgató babák gyorsabban elalszanak és nyugodtabban alsznak. A klasszikus zene segít a babáknak felismerni és kifejezni az érzelmeket. A közös zenehallgatás erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot. A kutatások kimutatták, hogy a zene és a nyelv feldolgozása az agyban hasonló területeken történik. A ritmus és a melódia érzékelése segíti a beszéd prozódiájának megértését. A hangerő kiemelten fontos a babák érzékeny hallása miatt. A túl hangos zene károsíthatja a hallásfejlődést. Jó szabály, hogy ha a szülőnek el kell emelnie a hangját, hogy beszéljen, akkor a zene túl hangos.

tags: #magzat #okosabb #lesz #klasszikus #zene