A terhesség (graviditás) a női szervezetben egy vagy több utód kihordásának folyamata, amely az embrió, majd magzat fejlődését jelenti a méhben. Az emberi terhesség egy rendkívül összetett és lenyűgöző folyamat, amelynek megértése kulcsfontosságú a várandós nők és a leendő szülők számára. A legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, de a terhesség megállapítására a legbiztosabb módszer a nőgyógyászati vizsgálat, amely ultrahangos vizsgálattal egészül ki.
A terhesség megállapítására a legbiztosabb módszer a nőgyógyászati vizsgálat. Ennek pozitív eredménye után szokás „terhességről”, illetve „terhes nőről” beszélni. A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A megtermékenyült petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad, ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg. Ez a méhen kívüli terhesség, ami az anya és magzat életét veszélyeztető, esetenként sokáig tünetmentes állapot.
A terhesség hossza általában az utolsó menstruációs ciklustól számított 280 nap vagy 40 hét, a legtöbb szülés a terhesség 37. és 42. hete között zajlik le. A terhességet akkor tekintik normálisan befejezettnek, amikor a szülés a 37. hét és a 42. hét közé esik (259 és 294 nap). A 37. hét előtt világra jött magzatot koraszülöttként kezelik, míg a 42. hét után már túlhordásról van szó.
A teherbeesés időpontjának meghatározása nemcsak a szülés várható időpontjának kiszámítása miatt fontos, hanem a terhesgondozás során végrehajtandó vizsgálatokat is ehhez időzítik. Az első ultrahangos vizsgálat során általában a nőgyógyász megerősíti a menstruációs ciklus alapján kiszámított teherbeesés időpontját, és amennyiben a kettő között jelentős eltéréseket tapasztal, további vizsgálatokra lehet szükség. Az ultrahangos vizsgálat általában a megtermékenyülés utáni 23-25.-ik napon tudja először kimutatni a terhességet (ekkor a magzat nem látszik még, csak a petezsák megléte). Az első ultrahangos szűrést általában a terhesség 12. hetében végzik el.
A terhesség szakaszai és a magzat fejlődése
A terhesség kilenc hónapja alatt a magzati fejlődést nagyjából két szakaszra lehet osztani: az első két hónapban az embrionális szakasz, majd ezt követi a magzati szakasz. A magzati szakasz kezdetével lényegesen lecsökken a spontán vetélés veszélye.
Az első trimeszter (1-12. hét)
Az utolsó menstruáció első napjától a 12. hétig tartó időszakot nevezik első trimeszternek. Ez az embrionális fejlődés szakasza: a megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió v. hólyagcsíra lesz. A hólyagcsíra külső része, amelyből később a méhlepény lesz, ekkor kezdi el termelni a human chorionic gonadotropin (hcG) hormont, amely az anya petefészkét arra serkenti, hogy progeszteront termeljen. A progeszteron hatására a méh fala felkészül az embrió befogadására, majd a beágyazódott embrió körül a méh véredényei megduzzadnak és a hajszálerek megsokszorozódnak így biztosítva az embriónak a szükséges tápanyagokat. A beágyazódás a legtöbb nő számára észrevétlenül zajlik, de egyesek kismértékű vérzést, hasi görcsöket tapasztalhatnak. A beágyazódás után kezd kifejlődni a méhlepény (placenta), amely a magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből.
Az első trimeszter során az embrió igen látványos mennyiségi és minőségi fejlődésen megy keresztül. Ekkor tapasztalhatják a terhes nők a reggeli rosszullétet, amely kb. 70%-uknak okoz kisebb-nagyobb problémákat az első trimeszter során.
A második trimeszter (13-24. hét)
A 12. és 24. hét közötti időszakot nevezik második trimeszternek. A legtöbb terhes nő ekkor energikusnak érzi magát, megjelennek a terhesség külső látható jelei, illetve megindul a súlygyarapodás. A 20. hétre a méh eredeti méretének akár 20-szorosára is kitágul, hogy befogadja a fejlődő magzatot. Ebben az időszakban a magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz, a legtöbb nőnél ez a 20. és 21. hét között kezdődik (esetleg a 19. héten, ha már volt terhes). A méhlepény ekkorra teljesen kifejlődött, a magzat teste pedig már képes pl. nyelni.
A harmadik trimeszter (25-40. hét)
A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet. Néhány nőnél megfigyelhető, hogy a köldöke kifelé fordul a méh nyomása miatt. A terhesség előrehaladtával egyre nő a koraszülött magzatok túlélési esélye is.
A terhesség 36. hetéig a legtöbb baba fejjel lefelé fordul a születési testhelyzethez. Csupán a magzatok mintegy 4 %-a vesz fel a szülés időpontjához közel másfajta testhelyzetet. A helyzetet a magzat hossztengelyéhez (vagyis a fejtől a medencéig) és a méh hossztengelyéhez viszonyítva határozzuk meg. Hosszanti helyzetben, fejjel lefelé, a baba az állát rendszerint a mellkasához hajtja. Ha a fej más részével nyomul (homlok, arc, - tehát lehajtott fejjel), ez nem kívánatos irányban befolyásolja a szülést, és ilyenkor császármetszésre van szükség. Hosszanti helyzetben, medencevégű helyzetben fekvő babáknál a legelőnyösebb a farral lefelé irányuló helyzet (egyben ez a leggyakoribb is, az arc előtt összehúzott lábakkal és mellkassal) vagy pedig az, amikor a magzat törökülésben ül a méhben. Mindegyik esetben meg kell fontolni a császármetszés lehetőségét.
Az utóbbi időben ismét divatos lett a magzat külső megfordítása hosszanti irányba a méhen belül, fejjel a szülőutak felé irányulva. Ezt a terhesség 37. hetében lehet elvégezni, egynapos kórházi tartózkodás alatt.
A ferde fekvés olyan helyzet, amikor a baba hossztengelye éles szöget képez az anyaméh hossztengelyére. A fej vagy popsi kifordul a medencecsatorna irányából.
A WHO meghatározása szerint a normális szülés a terhesség 37 és 42 hete között következik be. A 37. hét előtt koraszülésről, a 42. hét után túlhordásról beszélünk.
A szülés várható időpontjának kiszámítása és a magzat pozíciója
Franz Karl Naegele módszere szerint a szülés várható időpontját úgy lehet kiszámolni, hogy az utolsó vérzés első napjához 1 évet kell adni, abból három hónapot levonni és még 7 napot hozzáadni (mivel 40 hét = 9 hónappal és 6 nappal).
A terhesség 36. hetétől, a várandósság utolsó heteiben a has "leszáll", hiszen a magzat pozíciója megváltozik: a feje lejjebb kerül a medencébe, a szülőcsatorna közelében helyezkedik el.
A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását.
A szülőknek fontos tudniuk, hogyan pozícionálják a babát a méhen belül, különösen a szülés közeledtével. Bár az ultrahang a legpontosabb módszer a magzat elhelyezkedésének meghatározására, bizonyos esetekben a bábák és orvosok a külső kitapintás módszerét is alkalmazzák.
A kismamának kényelmesen kell elhelyezkednie, ideális esetben a párja ölében ülve, hogy mindketten hozzáférjenek a pocakhoz. A lényeg a tapintásra való hagyatkozás: köröző mozdulatokkal kell végigsimítani a pocakot, figyelni a keményebb és puhább részekre. A baba hátát általában egy hosszabb, ívelt kemény felületként lehet kitapintani. A mozgások helyének megfigyelése is segít a pozíció meghatározásában: a legerősebb rugdosások általában a végtagok helyét jelzik.
Dr. Kovács Eszter: Milyen vitaminokat érdemes szedni terhesség alatt?
Ahogy közeledik a szülés ideje, a legtöbb baba a bal oldalra fészkelik be magukat, ami segíti a fejecske beilleszkedését a medence bemenetébe. Ha a rugdosásokat középen, a köldök hosszanti irányában előrefelé érzi a kismama, és hanyatt fekve a pocak közepén egy kis "völgyet" tapasztal, az arra utalhat, hogy a baba a hátacskáját a kismama háta felé fordítja (posterior pozíció). Ebben az esetben a szülés hosszabb és fájdalmasabb lehet, de a legtöbb baba átfordul a szülés során. Fontos a megfelelő testtartás pihenés és ülés közben, hogy a baba a legkedvezőbb pozíciót vehesse fel.
A beilleszkedés, vagyis amikor a baba fejecskéje a medence bemenetébe ékelődik, általában egy-két héttel a szülés előtt történik meg. Ennek jele lehet a könnyebb levegővétel és a gyakoribb vizelési inger. Tapintással is ellenőrizhető: ha a szeméremcsont felett egy "döccenést" érez a kismama, az azt jelenti, hogy a baba feje még nem ékelődött be teljesen.
Az emberi terhesség az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot. A legtöbb terhesség során csak egy gyermek kihordására kerül sor, de lehetséges két vagy több magzat kihordása (ikerterhesség) is. A terhes nők gondozásával általában szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik.
tags: #magzat #hol #helyezkedik #el