Az emberi fejlődés egyik legcsodálatosabb folyamata a magzati élet során zajló érzékszervek kifejlődése. Az öt érzék közül a hallás az, amely már magzat korunkban kifejlődik, ráadásul elsőként, így igen korán kezdjük kialakítani a külvilággal való kapcsolatunkat.
A hallás kezdetei az anyaméhben
Már a fogantatás utáni 17-20. terhességi napra kialakul az idegi lemez - velőlemez -, illetve a velőcső, amelyből később kifejlődik az idegrendszer. A 3. héten a fül, a 6. héten pedig a fülkagyló is elkezd fejlődni klasszikus spirálképződményében. A magzatvíz elnyeli a hangokat, így a külvilág zajai tompítva jutnak el a magzathoz. A méhen belül a magzatok nagyjából fele olyan hangosan hallják a kívülről érkező hangokat, mint ahogyan mi. A 8. hét után a középfül, a 11. héten a membrán és a dobhártya alakul ki. A belső fül, csiga és csigajárat a 21. héten kapcsolódik az agykéreghez. Itt kezdődik el a hangok felismerése és memorizálása. A hallás végül a 24. hétre fejlődik ki annyira, hogy a magzat már érzékelni tudja a külvilág hangjait.
A méhen belüli élet hatodik hónapja körül kezdenek kifejlődni azok az idegrendszeri pályák, amelyek később szükségesek lesznek a különböző hangok érzékeléséhez és feldolgozásához. Mivel már ilyen korán kialakul ez a képesség, így a magzat már a méhen belül is képes érzékelni az anya testét körülvevő hangokat. A baba már az anyaméhben is érzékeli a hangokat, ezért érdemes már akkor kommunikálni a babával. Átlagosan a 22-ik hét környékén, azaz az ötödik hónapban már elég fejlett a fülük ahhoz, hogy érzékeljék a külső és belső hangokat. A baba hallja az anya szívhangját, a belek mozgását, a gyomor korgását vagy épp az erekben áramló vér lüktetését. A 30 hetes magzat már érzékelni tudja anyukája testéből érkező hangokat, főként a szívverést. A kívülről jövőket - például szülei hangját - később fogja megkülönböztetni.
A magzat külső füle még fejlődésben van, a belső fül azonban a 12. hétre kifejlődik, így a babák már nagyon korán, nagyjából a 16. héttől hallják a kintről érkező zajokat. A 30. héten a magzat hallása odáig fejlődött, hogy képes érzékelni az anyai testben zajló hangokat, különösen a szívverést. Csak később lesz képes megkülönböztetni szülei hangját.
A magzatok az anyaméhben töltött utolsó három hónapban már meghallják a különféle „zajokat”, beszédet, zenét. Már a 28-29. terhességi héttől, a nyugalomban lévő magzatban az erős hanginger úgynevezett tájékozódási reakciót hoz létre, megmozdul, rúgkapál. Ez a jelenség, a terhesség utolsó hónapjaiban rendszeresen megfigyelhető.
A magzatvíz ízét édeskésnek érzi, a nyelv ízlelőbimbói már a 15. héttől jelen vannak, a huszadik héten pedig majdnem úgy érzi az ízeket, mint egy újszülött. A magzatvizet a 16. héttől képes lenyelni.
A magzat már az anyaméhben gyakorolja azokat az arcmimikákat, grimaszokat, fájdalmas kifejezéseket, amelyekkel a szülés után találkozhatunk, hiszen ezekkel "kommunikál", ha éhes, ha fáj a hasa, vagy épp fáradt. A magzat sírása kutatások szerint már a méhben is megfigyelhető, új-zélandi kutatók szerint a baba sírása erősebb hanghatások miatt már a 28. hét után figyelhető meg.
A növekvő pocak belsejében hétről hétre bámulatos fejlődés történik, a magzat már az anyaméhben is számtalan dolgot tanul és tapasztal, amelyek meghatározzák a szülés utáni életét is. Amint megtudja az édesanya, hogy babát vár, a magzat agyi fejlődése már el is kezdődött. Minden agysejt önállóan kezdi útját, majd idővel több száz hosszú és szerteágazó nyúlványokká fejlődnek.
A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a hangos zajok fokozzák a szívverést és a magzat mozgását, ellentétben a dallamos zenével, amely ellazítja a babát.
A születés utáni hallásfejlődés
A születést követően a hallás tovább tökéletesedik azáltal, hogy a hallójáratokban lévő magzatvíz felszívódik. Az újszülöttek hallása még fejletlen, ezért a tompa hangokra, enyhe zajokra nem minden esetben reagálnak. Ennek oka többek közt az, hogy ilyenkor még a fülükben lévő maradék magzatvíz füldugóként szolgál számukra. Erős, éles hanghatásokra azonban már ekkor is összerezzennek.
A kisbaba a fejét először reflexből a hang irányába fordítja, majd később tudatosan is keresik a hang forrását. Eleinte csak oldalirányba fordulnak a hang keresése közben, 6 hónapos korban azonban már kétfázisú mozdulattal keresik a hang forrását: először oldalra, majd felfelé tekintenek. Az idő előre haladtával egyre pontosabban érzékelik a hangokat, azt is, hogy honnan jönnek ezek, és mind a tekintetük, mind a fejük odafordításával keresik a hangforrást.
Három és négy hónapos körül a csecsemők már felismerik a tárgyak és a hangok közötti kapcsolatot. A születés utáni harmadik hónap körül az agy azon része, amely a hallásért, a beszédért és a szaglásért felelős, egyre aktívabb és befogadóbb lesz. Ekkor már a baba odafordul, amikor beszélnek hozzá, és igyekszik válaszolni a hallottakra. Öt hónapos korára a kicsi már képes felismerni a hangok forrását, és érdeklődéssel fordul a hangok irányába. Ekkor már felfigyel arra is, ha a nevét hallja. A 4-5 hónapos baba már képes megkülönböztetni a közeledő és távolodó tárgyakat a hangjuk alapján.
Az emberi hang iránt már a születéskor nagy figyelmet tanusítanak a kisbabák. Már röviddel a megszületésük után különbséget tudnak tenni a saját, és más babák sírása között. Születés után képes megismerni édesanyja és édesapja hangját, noha a pocakban ezeket még tompán hallja. Édesanyja hangját megkülönbözteti másokétól. Ezért nagyon fontos, hogy anyukája mindig beszéljen hozzá.
Egy kísérletből kiderült, hogy 10 hónapos korig a világ összes nyelvének a fonémáit képesek külön-külön érzékelni. A beszédtanuláshoz elengedhetetlen az ép hallás. A szavak megkülönböztetéséhez és a helyes beszéd kialakulásához elengedhetetlen, hogy a gyermek pontosan hallja a beszédhangokat.
A babákat a szülők módszeresen bevezethetik a hangok világába, kezdetben altatódalokkal, gyermekdalokkal, és minden olyan hang megismertetésével, amely körülveszi a lakásban vagy a lakáson kívül a kicsiket. Ezek a szülők számára már megszokott ingerek, fel sem tűnnek, a babák számára viszont újdonságok. Hasznos és fontos dolog a meseolvasás is, amelyet jól artikulálva, megfelelő hanglejtéssel kell tenni, hiszen ez segíthet a gyermek számára abban is, hogy könnyebben és szépen tanuljon meg beszélni.
A 6-9 hónapos kora között a hallása sokat finomodik. Már szinte minden irányból megtalálja a hangok forrását, hátulról is. Imád ő maga is zajt kelteni, püfölni, zörögni, csapkodni. Kedvencei a hangot adó játékok.
A 10-12 hónaposan bizony annyira bele tud feledkezni a játékba, hogy nem figyel oda a körülötte lévő hangokra. Ha a nevén szólítják, akkor már odafordul a kérdezőhöz.
A 1,5 éves korra még jobban finomodik a hallása a beszéd értéséhez és elindulásához. Imádja a dalokat, zenéket, ezért ha tehetjük, vigyük el őt zenés foglalkozásokra, ringatókra, vagy énekeljünk neki minden nap! Ezek az élmények kialakíthatók benne a zene szeretetének alapjait. Most még főként a magasabb fekvésű dalok dallamát tudja megkülönböztetni.
Sokat lehet hallani arról, hogy a kisbaba a porszívó zugása mellett tud a legkönnyebben elaludni. Nem véletlen, hiszen a méhen belül is hasonló monoton zajokhoz volt szokva, mint például az anya emésztése. Ezek a mormolásszerű, folyamatos hangok a síró csecsemőt megnyugtatják, így érdemes kísérletezni, hogy mely gép az, amely a leghamarabb eléri a kívánt hatást (lehet az mosógép vagy hajszárító is). Nem ritka az sem, hogy a várandósság alatt gyakran hallgatott zene a születés után megnyugtatja a csecsemőt.
A születés után a babák az erős hangoktól könnyen megijednek, így érdemes kerülni azokat. Azonban a teljes csend sem jó, hiszen az anyaméhben is folyamatos hangingerek vették körül őket (anya szívének dobogása, hangja, külső hangingerek). Arra azonban érdemes figyelni, hogy ne árasszuk el a csecsemőt túl sok hangingerrel. Ez ugyanis kifárasztja az idegrendszert és ezáltal a baba is nyűgösebb lesz.
A hallásvizsgálat és a hallásproblémák
A babák többségének rendben van a hallása és megfelelően fejlődik ki, de van, akinél előfordulhat, hogy probléma adódik. Különösen a koraszülött vagy oxigénhiányos állapotban született babáknál jelentkezik halláskárosulás, illetve azoknál, akik születéskor valamilyen fertőzést kaptak. A siketségre való hajlam öröklődhet is, ezért abban a családban, ahol előfordult már siketség vagy bármilyen halláskárosultság, ott kifejezetten számítani kell hallásproblémák kialakulására.
Az újszülöttkori audiológiai problémák legtöbbször genetikai eredetűek (lehet öröklött gén vagy újonnan kialakuló mutáció), kialakulhat a méhen belüli fejlődés során fellépő káros hatások eredményeként (oxigénhiányos állapot, vírusfertőzés, toxikus hatások), vagy a szülés körüli komplikációkkal összefüggésben (koraszülött babák, születés során fellépő oxigénhiány). Ezek a tényezők legtöbbször idegi eredetű halláskárosodást okoznak, mely legtöbbször gyógyszeres vagy műtéti úton nem kezelhető.
A tartós halláscsökkenés kialakulhat a szülés utáni hónapokban, években is. Előfordulhat ebben az esetben is genetikai eredet, ami lassan romló hallást okoz és csak a fejlődés későbbi szakaszában nyilvánul meg. Lehet halláscsökkenés súlyos fertőzések szövődménye (agyhártyagyulladás, kanyaró), okozhatja a középfül krónikus vagy ismétlődő gyulladása is. Ezeken kívül trauma (fejsérülések), zajártalom (nagyobb gyerekeknél zenehallgatás), toxikus hatás is kiválthatja, az esetek egy részében pedig nem derül fény a kiváltó okra (idiopátiás halláscsökkenés).
A normális, hogy a baba például nem ébred fel álmából egy-egy zörejre, hiszen mélyen alszik, de nem árt odafigyelni, hogy éber állapotában hogyan reagál az egyes hangokra. Sokféleképpen ellenőrizhető, hogy a baba hallása rendben van-e, például úgy, hogy hirtelen hangos zajt keltünk. Ha a hallása jó, akkor a kicsit odafigyel erre a zajra. Ha azonban nem reagál rá, orvosi vizsgálat szükséges annak érdekében, hogy kiderítsék, mi a probléma.
A halláscsökkenés korai felismerése döntő fontosságú a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából. Az újszülöttkorban fel nem ismert, illetve még fel nem ismerhető károsodást legtöbbször két éves kort követően, illetve óvodáskorú gyerekeknél diagnosztizálják, de olykor az is előfordul, hogy csak kisiskoláskorban derül fény a problémára.
A korai életkorban nehéz észrevenni a problémát, mert a viselkedési reakciók természetes módon is eltérően fejlődnek csecsemő- és kisgyermekkorban. Korai jel lehet, ha a baba nem reagál hangos, 90-100 decibeles zajra, nem fordul a beszélő felé, vagy nem változik a viselkedése hangingerre. A reakció hiánya nem minden esetben a rossz hallás tünete, azonban ilyenkor indokolt lehet a hallásvizsgálat.
A halláscsökkenés nem csupán a hangok érzékelését érinti, hanem közvetlenül befolyásolja a beszédfejlődést és a nyelvi készségeket is. A megkésett fejlődés, vagy a beszéd érthetőségével kapcsolatos problémák oka lehet a hallászavar, ugyanis a beszéd tanulása hallás útján történik.
Óvodáskorban a halláscsökkenés jelei között szerepelhet, ha a gyermek nem figyel a szülők vagy pedagógusok kérdéseire, félreérti utasításokat. Ezt sokszor viselkedési problémaként, szófogadatlanságként vagy figyelmetlenségként értelmezik. Ilyenkor ugyancsak fontos a részletes audiológiai kivizsgálás.
Fontos megérteni, hogy problémát nem csak a hallásküszöb-emelkedés jelent. Sőt, rendszerint azon esetek felismerése történik meg hamarabb, ahol a halkabb hangokat egyáltalán nem hallja a gyermek, ennek tünetei feltűnőbbek. A halláscsökkenés azonban számos más, kevésbé nyilvánvaló formában is jelentkezhet: Előfordulhat, hogy a gyermek hallja a hangingereket és reagál azokra, azonban a szóbeli információk feldolgozása már zavart szenved. A beszéd és a zaj elkülönítésének nehézsége azzal járhat, hogy csendes környezetben nem jelentkeznek a problémák, háttérzaj esetén azonban már nem érti az utasításokat, így visszakérdez vagy félreérti azokat. Olykor a gyerek nem tudja megfelelően megkülönböztetni a beszédhangokat, nem világos számára, hogy ki szólt hozzá. Ha a beszédfeldolgozás nehezebb, a gyermek sokszor csak lassabban reagál, mivel nem tudja kellő sebességgel követni a gyors illetve váltakozó beszédet. A halláscsökkenés sokszor csak bizonyos frekvenciákra vonatkozik.
A fenti problémák érzelmi és szociális problémákat okozhatnak, a gyermeknek nehézségei lehetnek a beilleszkedéssel kortársai közé. Amennyiben legalább az egyik fül tökéletesen funkcionál, az anyanyelvi beszéd tökéletesen elsajátítható, azonban kutatások szerint később ezek a gyerekek is rosszabbul teljesítenek a nyelvi tantárgyakból. Ne feledjük, ezekre a nehézségekre a gyermek maga nem tudja felhívni a figyelmet, neki nem azonosítható az eltérés, hiszen számára ez a যেহেতু ez a természetes állapot.
Az újszülöttkori hallásszűrés az újszülött kötelező szűrővizsgálatai közé tartozik, sok szülő később sem gondol gyermeke halláscsökkenésének lehetőségére. Több ok miatt is előfordulhat azonban, hogy később válik indokolttá a gyermek hallásvizsgálata, ahol igazolódik a nagyothallás. Egyrészt a szűrés nem teljes körű diagnosztika: a középsúlyos vagy súlyos esetek felismerésére alkalmas, ugyanakkor nem minden esetben mutatható ki a részleges halláscsökkenés. Ilyenkor a baba alapvetően reagál a hangingerekre, ám későbbi fejlődésében mégis gondot okozhat az elégtelen hallás. Az okok másik csoportja abból fakad, hogy a szűrés időpontjában az újszülött hallása valóban jó, de a későbbi hónapokban kialakul a hallásromlás, vagy fokozatosan súlyosbodik a kezdetben még nem kimutatható, enyhe nagyothallás.
A hallásvizsgálat többféle módszerrel történik. Szubjektív vizsgálatok - Azok a módszerek tartoznak ide, amelyek a gyermek reakcióit vizsgálják a különböző hangingerekre. A csecsemőknél reflexaudiometria során a hanghatásra adott bármilyen reakciót figyelik, kétéves kor felett játékaudiometria alkalmazható, majd idősebb gyermekeknél küszöbaudiometria és beszédaudiometria is. Általában öt éves életkor alatt kevésbé megbízhatóak, de a részletes kivizsgálás részeként szükségesek. Objektív vizsgálatok - Olyan műszeres vizsgálatok, melyek a hallásszervek funkcióját vizsgálják, nem szükséges hozzá a vizsgált gyermek együttműködése. Gyors és fájdalommentes vizsgálatok, a baba fülébe helyezett eszközök nem okoznak fájdalmat, a csecsemő alvása közben is elvégezhetőek, az eredményeket gép jelzi a vizsgáló orvosnak. Az otoakusztikus emisszió (OAE) teszt a legegyszerűbb, szűrésként is alkalmazott módszer, amely a belső fül szőrsejtjeinek rezgését vizsgálja. Az impedancia audiometria vagy tympanometria során a dobhártyáról visszaverődő hangokat elemzi a műszer. A BERA a hangingerre adott agyi válaszokat elemzi elektródák segítségével. Az újszülöttkori hallásszűrésre már a születés utáni első napokban sor kerül, rendszerint a kórházban. A szűrővizsgálat Magyarországon kötelezően objektív vizsgálati módszerrel történik, mivel a szubjektív, a baba visszajelzésén alapuló módszerek nem kellően megbízhatóak.
A korai felismerés kulcsfontosságú: a halláscsökkenés időben történő diagnosztizálása és kezelése - például hallókészülék vagy cochleáris implantátum használatával - jelentősen javíthatja a gyermek nyelvi és kommunikációs fejlődését. Emellett a beszédfejlesztésre fordított figyelem - például érthető beszéd, a gyermek felé fordulva, megfelelő hangerővel - segíti a hallottak feldolgozását és a beszédkészség fejlődését.
1000 gyermekből 1-4 az, akit érint a korai hallásvesztés. A jó hallás fontos a későbbi kommunikáció és a tájékozódási készség elsajátításához, valamint a szociális készségek fejlesztéséhez, ezért fontos, hogy időben észleljük gyermekünknél a korai hallásvesztés jeleit. Csecsemőknél fokozottan figyeljük arra hogyan reagál a hangokra, zajokra, keresi-e tekintetével a zaj forrását. Magyarországon minden csecsemő születése után kötelezően végeznek objektív hallásvizsgálatot melynek egyik fajtája az OAE (otoakusztikus emisszió) ami a belső fül működését hivatott vizsgálni, másik mérés az úgynevezett BERA vizsgálat, amely a hallópálya agytörzsig vezető szakaszát vizsgálja.
tags: #magzat #hallasanak #kialakulasa