Magzati halálozás a 38. terhességi héten: Okok, tünetek és megelőzés

Az életünk során többször is aktuálissá válhat a veszteségek és a gyász témája, a szülés körüli időszakban különösen. Vizsgálatok szerint a párok közel 35 százaléka él át veszteséget a várandósság és a szülés során.

A halvaszületést (intrauterin magzati elhalás) gyakran a 20. terhességi héten vagy ezt követően bekövetkező magzati veszteségként definiálják, mely nagyjából minden 160. terhességben fordul elő. Az esetek körülbelül fele a 28. terhességi hét után jelentkezik; ez esetben késői halvaszületésről beszélünk, mely nagyobb eséllyel előzhető meg. A baba hetekkel vagy órákkal a szülés előtt elhalhatott a méhben, de ritkán hal meg a szülés során. A terhesség 38. hete a 10. hónap második hete.

A magzati halálozás okai

Bár számos tényezőt hoztak már kapcsolatba a halvaszületéssel, mint például az elhízás, a dohányzás, a cukorbetegség, az idős anyai életkor, a magzat fejlődési elmaradása, valamint a szerzett thrombophiliák és az örökletes thrombophiliák bizonyos típusai, a terhesek többsége ilyen tényezők fennállása esetén is élő újszülöttet hoz világra. A felsorolt faktorok potenciálisan kapcsolatban állhatnak ugyan a magzat elhalásával, de általában nem ezek a tényleges okok. Adott esetben egy sor kockázati tényező lehet jelen, és előfordulhat, hogy nem csak egyetlen kiváltó ok húzódik meg a háttérben.

Preeclampsia

A preeclampsia egy olyan betegség, amiről az emberek elég keveset tudnak, holott sajnos világszerte ez a második leggyakoribb gyermekágyi halálok. A betegség kialakulásának okai sajnos ismeretlenek, ám egy friss vérteszt lehetővé teszi szűrését. Még 2023 júliusában publikálták a Journal of Lipid Research folyóiratban a Virginia Egyetem kutatói, hogy egy olyan vértesztet fejlesztettek, mellyel képesek kimutatni a terhesség kezdeti szakaszában a preeklampszia kockázatát. A betegség tünetei közt szerepel a vérnyomás megemelkedése, illetve a fehérje szintjének emelkedése a vizeletben. A preeklampszia a terhesség első trimeszterében jelentkezik, következményei pedig súlyosak lehetnek mind az édesanyára, mind a magzatra nézve. A szövődmények közt a méhlepény leválása, a véralvadási gondok, a szervi károsodás, stroke és a halál mellett a baba számára veszélyes képletek is jelentkeznek. Ezek az alacsony születési súly, a koraszülés, illetve a halál. A betegség sajnos hosszabb távon is képes szövődményeket létrehozni, melyek a szív és érrendszert érintik.

Fertőzések

A fertőzés - a magzat, a méhlepény vagy a terhes nő fertőzése halvaszületést okozhat. A vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, kábítószerek), különböző környezeti ártalmak, egyes vegyszerek, sugárzások, nehézfémek, például az ólom- vagy higanymérgezés károsak lehetnek a magzat fejlődésére.

• Rózsahimlő (Rubeola): A vírus nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürke hályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat.
• Mumpsz (Parotitis): A terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat. Ha megmarad a magzat, akkor fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki (károsodhat a szív, az agy, illetve látás- és hallásproblémák léphetnek fel).
• Parvo B19 vírus: Vetélést okozhat, ha a kismama az első trimeszterben kapja el.
• Herpesz: Az arcon, főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket, de előfordulhat a nemi szerveken is.
• Cytomegalia vírus (CMV): Ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést.
• Bárányhimlő (Varicella): Ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, akkor nagyon nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet.
• HIV: A HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg a méhben vagy a szülés közben és az anyatejes táplálás során.

Méhlepény- vagy köldökzsinór problémák

Placenta- vagy köldökzsinór problémák körülbelül 1 halvaszületésből 10-et okozhat. A placentaelégtelenség klinikai jelei esetén (pl. magzati növekedési zavar vagy oligohydramnion), illetve súlyos preeclampsiára utaló tünetek észlelésekor mérlegelni kell a lupus anticoagulans, az anticardiolipin antitestek, valamint a gyakori örökletes thrombophiliák (pl. V. faktor Leiden-mutációja, prothrombin G20210A mutációi) meghatározását.

Veleszületett fogyatékosságok és kromoszóma-rendellenességek

A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. A veleszületett rendellenességek a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon. Halvaszületést követően minden esetben szükséges a kariotípus vizsgálata, mivel az esetek 6-12%-ában kóros eredmény születik. Az erre vonatkozó információ pontosabb iránymutatással szolgál az ismétlődési kockázattal kapcsolatban.

Anyai betegségek és életmód

Bizonyos típusú magas vérnyomás hozzájárulhat a halvaszületéshez. A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók ráírják a betegtájékoztatóra, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra. A dohányzás, az alkohol és a kábítószerek használata is károsíthatja a magzat fejlődését. Keringési zavarok okozzák, például az anya szívbetegsége vagy dohányzása miatt nem jut elegendő oxigén a magzat szervezetébe.

Tünetek és diagnózis

A halvaszületésnek általában nincsenek figyelmeztető jelei. A hüvelyi vérzés, különösen a terhesség második felében, a baba problémájára utalhat. Ha a nők vérzést szenvednek, azonnal forduljanak orvoshoz.

A magzatmozgások csökkenése vagy megszűnése is intő jel lehet. Az orvosok ultrahanggal tudják meghatározni a baba szívverését az anyaméhben. A praenatalis diagnosztika, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárások a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat.

Vizsgálatok magzati elhalás esetén

A halvaszületés okainak besorolására és azonosítására egy sor osztályozási rendszert alkottak már. A specifikus okra sajnos sokszor az alapos elemzés sem derít fényt. Ez különösen a harmadik trimeszterben előforduló halvaszületések esetében igaz. A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár előfordulhat, hogy a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezi ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást, különösen akkor, ha a halvaszületés oka azonosítható.

Ajánlott vizsgálatok:

• Kórelőzmény felvétele
• Fizikális vizsgálat
• Perinatalis boncolás
• Kariotipizálás
• Fetomaternalis vérzés vizsgálata (Kleihauer-Betke-teszt)
• Antitestszűrés
• Lupus anticoagulans és anticardiolipin antitestek meghatározása (preeclampsia gyanúja esetén)
• Parvovirus B19 és syphilis kimutatására szerológiai tesztek

A perinatális boncolás egyetlen és leginformátivabb vizsgálatnak számító perinatális boncolás megfelelő adatokat nyújthat a kóros magzati növekedésről, valamint a veleszületett anomáliákról, a genetikai problémákról, a fertőzésekről, a metabolikus zavarokról és a hypoxiarol. A boncolástól idegenkedő Családok esetében fontos a specifikus aggodalmak megvitatása.

Megelőzés

A megelőzés egyik hatékony módja, ha a szervezet normál működését biztosítani tudjuk, ennek kulcsa a normál tápanyagellátottság, melynek elérése nem is olyan egyszerű. Feltétlenül szükséges hozzá a rendszeres mozgás és a kiegyensúlyozott életmód, ám sokszor ez is kevés. Napjainkban az élelmiszerek beltartalma jelentősen csökkent, míg a környezeti ártalmak romboló hatásai sajnos egyre csak emelkednek, így nem csoda, ha a mikrotápanyagok pótlását - különösképpen a terhes nők esetében - már a WHO is javasolja.

Várandósvitaminok

A tápanyagpótlás remek eszköze lehet egy várandósvitamin - nem véletlen, hogy mára a szakemberek zöme is javasolja a készítmény szedését -, az azonban nem mindegy, melyik mellett döntünk. A legtöbb vitaminkészítményben ugyanis az anyagok szervetlen formában vannak jelen, így hasznosulásuk is igen alacsony. Érdemes olyan étrendkiegészítőt keresni, melyben az anyagok szerves, biológiailag aktív formában vannak jelen, így azok hasznosulása is akár 80%-kal jobb lehet. Emellett keressünk komplex, sok összetevős készítményt, hiszen az egyes anyagok segítik mások hasznosulását, ahogyan azt a cink és a réz, a D-vitamin és a kalcium, vagy éppen a vas és a C-vitamin esetében is láthatjuk. Mindenképpen tisztázni kell, hogy a terhesség három trimeszterre, három eltérő igényű fejlődési szakaszra tagolódik. Ez azt is jelenti, hogy egyetlen tabletta nem lesz képes a tápanyagpótlás ideális megvalósítására az egész várandósság alatt.

Rendszeres orvosi ellenőrzés

Az orvosok gyakran ellenőrzik a nőket, ha terhességük nagy kockázattal jár. Fokozott figyelmet igényelnek azok a terhesek, akiknek kórtörténetében terhelő adat szerepel (habitualis vetélés, korábbi méhen belüli elhalás, Rh(D)-negatív és többedszer szülő nők, terhességi toxaemia, thrombophilia). Az ultrahang-vizsgálat során látszik a máj és lép megnagyobbodása, megvastagodik és meszesedik a méhlepény, a magzat visszamarad a fejlődésben.

A terhesség 38. hetében az orvos a szülés várható időpontját meg tudja állapítani. Amennyiben közeli az időpont és a CTG alapján a kismamának már rövid, szabálytalan fájásai vannak, akkor érdemes lehet megindítani a szülést. Ez a magzat elhelyezkedésétől és jelzéseitől függ, amelyek megmutatják, mekkora stressznek van kitéve.

Preeclampsia megelőzése

A legjobb megoldás a megelőzés, ami kiemelten fontos, ha a kismama a kockázati tényezők közül egyet vagy többet is magáénak tudhat. Ezek pedig az első terhesség, az IVF (mesterséges megtermékenyítés) kezelés, a 18-40 éves életkor, illetve a túlsúly. A magas kockázatú várandósok esetében indokolt és eredményes is az aszpirin kúra alkalmazása, amennyiben placentáris gondokra vezethető vissza a preeklampszia. Az aszpirin profilaxis hatékonysága körülbelül 62% azoknál a nőknél, ahol 37. hét előtt jelentkezett a preeklampszia. A 16. gesztációs hét előtt, napi 150 mg-os adagban megkezdve szedését a korai preeklampszia lehetőségét akár nagyjából 82%-ban (egyes tanulmányok szerint akár 90%-kal is) lecsökkentheti.

Farfekvéses babák

Előfordul, hogy születés előtt a fenék vagy a láb van a méhszájnál, ezt nevezzük medencevégű fekvéses, azaz farfekvéses gyermeknek. A farfekvéses babák esetében magasabb a komplikációk előfordulásának kockázata, amennyiben hüvelyi úton történne a szülés. Éppen ezért farfekvéses babáknál a szakorvosok általában a császármetszés mellett döntenek. A farfekvéses babák általában a terhesség 32. hete környékén fordulnak a helyes irányba. A szülés közeledtével a szakorvos megvizsgálja a kismamát, hogy a leendő gyermek farfekvéses-e. Ebben az esetben az orvos javasolhatja az Enkin-tornát, amely elősegíti a magzat spontán megfordulását. A magzat megfordulását a szakorvos külső magzatfordítással is elősegítheti, amely azonban nem veszélytelen, ezért csak bizonyos feltételek teljesülése mellett, kórházban végzik.

A veszteség feldolgozása és a gyászmunka

Minél később történik egy magzat elvesztése, annál fájdalmasabb és annál tovább tart a gyászfeldolgozás. Sarkalatos kérdés az elhunyt magzat megtekintésének a dilemmája. A tapasztalat - és a szakirodalom - szerint kívánatos lenne lehetőséget teremteni a szülők számára a gyermekük megtekintésére és a búcsúzásra. Rendkívül fontos, hogy a szakszemélyzet kellően érzékeny és tapintatos módon legyen jelen, teremtsenek olyan körülményeket, amelyek megkönnyítik a szülőknek a találkozást. Ha a szülők mégis úgy döntenek, hogy nem szeretnének vele találkozni, érdemes valamilyen jelet, emléket szerezni tőle (pl. lábnyom, kéznyom), ez nagyban megsegítheti a veszteség feldolgozását.

A gyász szakaszai

Számos szakember próbálta megragadni, leírni a gyászreakció folyamatát, szakaszait. Az alábbiakban egy általánosan elfogadott modellt vázolunk fel:

1. Sokk: A veszteség hírét követő első reakció, amikor még nem is tudjuk elhinni a hírt, dermedtség, üresség, letaglózottság lesz úrrá rajtunk.
2. Tudatosulás és érzelmek kavalkádja: Ebben a szakaszban az érzések kavalkádja önt el minket, megjelenik a düh, a harag vagy sokszor a bűntudat. Olyan testi tünetek is megjelennek, mint a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet, étvágytalanság, álmatlanság, szédülés, mellkasi szorítás.
3. Feldolgozás és élet újraszervezése: A legutolsó szakasz a feldolgozás, az élet újraszervezése, amikor a gyászoló képessé válik arra, hogy életét folytatni tudja, immár együtt élve a tudattal, hogy ezt a szeretett személy (vagy egy szeretett helyzet, állapot) hiányában kell megtennie.

A veszteséggel való megküzdés a lelki fejlődés katalizátora is lehet. Amennyiben a maga természetes medrében halad, a családtagok felvállalják és átélik a gyász minden fájdalmát, kétségbeesését, haragját, a végén megerősítő, a családot összekovácsoló hatású is lehet.

Gyászoló szülők

Az apáknak nehezebb dolguk van a feldolgozásban, mert gyakran a „légy erős” elvárás irányul feléjük. Azzal, hogy igyekeznek ennek megfelelni és a társuknak is támaszt nyújtani, kevésbé adnak teret a saját gyászuk megélésére. Az anyák gyásza intenzívebb és hosszabb ideig tart. A társas környezet is támogatóbb az anyákkal, bátorítják őket az érzések kifejezésére. A nehéz érzések mellett gyakran megjelennek egyéb tünetek, például alvászavar, fogyás, szorongás is.

A következő várandósság

A gyászoló szülők érzelmi felépülésében fontos kérdés a következő várandósság időpontja. Ezt a kérdést nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a jövőkép a gyászmunkát is befolyásolja. Gyakori az a tévhit, hogy egy újabb terhesség feledteti a korábbi bánatot, veszteséget. A korai gyermekvállalás akadályozza a veszteség lélektani feldolgozását. Egy gyorsan vállalt terhesség káros, mert leggyakrabban kóros gyászt indít el, beindul a „pótgyermek-szindróma”. Holott egy másik gyermek nem képes a meghalt gyermeket pótolni, a helyét betölteni. Ilyenkor a két terhesség, a két gyermek nem különül el egymástól elegendő mértékben.

tags: #magzat #halalok #a #38 #hetnel