A szülés egy természetes élettani folyamat, amely általában a terhesség 37. és 40. hete között zajlik le. Ezalatt a magzat, a méhlepény, a köldökzsinór és a magzatvíz a méhből a külvilágba kerül. A szülés kérdése sok nőben okozhat feszültséget és bizonytalanságot a terhesség vége felé, de a folyamat megértése segíthet ezen érzések enyhítésében.
A szülés három fő szakaszra bontható, amelyeket egy negyedik, megfigyelési periódus követ:
- Tágulási szakasz
- Kitolási szakasz
- Lepényi szakasz
- Negyedik, ún. posztplacentáris vagy megfigyelési szakasz
1. A Tágulási Szakasz: A vajúdás kezdete
A szülés első szakasza a méh izomtevékenységével kezdődik, amikor a méhnyak tágulni kezd, és beindul a vajúdás. Ezt a szakaszt megelőzhetik az ún. jóslófájások, amelyek ritkábban, rövidebb ideig tartanak és gyengébbek, mint a valódi fájások. A terhesség 20. hetétől fájdalmatlan, óránként 2-3 alkalommal jelentkező keményedések is előfordulhatnak. A szülés előtt hetekben, napokban ezek a keményedések erősödhetnek, ez a korai vajúdás, amely hatására a méhszáj egy-két ujjnyira kinyílhat.
A vajúdás latens és aktív fázisa
- Latens fázis: A fájások eleinte gyengék, szabálytalan időközönként jelentkeznek. Ennek a periódusnak a hossza attól függ, hogy az anya hányadik gyermekét hozza a világra.
- Aktív fázis: Amikor a fájások sűrűbbé, gyakoribbá és fájdalmasabbá válnak, elérkezik az aktív fázis. A méhszáj tágulása fokozatosan felgyorsul, mígnem teljesen kitágul, „eltűnik”. Ez a folyamat egy embert próbáló időszak, hiszen a fájdalom fokozódik. A leghasznosabb dolog, amit a korai összehúzódások idején tehet, hogy elengedi a feszültséget és megpróbál lazítani.
A valódi fájások a jóslófájásokkal ellentétben nem enyhülnek mozgás vagy helyváltoztatás hatására, hanem egyre intenzívebbek, a magzatmozgás viszont csökken. A fájások 3-4 percenként követik egymást, és legalább 40-60 másodpercig tartanak.
Mikor induljon el a kórházba?
Mindenképp induljanak el a kórházba, ha a méhösszehúzódások 10 percnél gyakrabban jelentkeznek, erősebb fájdalommal járnak, és a teljes has területére kiterjednek! A szülés előjelei között a legárulkodóbbak a vajúdás aktív szakaszában jelentkező rendszeres fájások, illetve a magzatvíz elfolyása.
AKTÍV SZÜLÉS ÉS MIKOR KELL KÓRHÁZBA MENNI | A szülés fázisai - 2. rész | Szülésdúla
A nyákdugó és a magzatvíz
A korai vajúdás szakaszában gyakran tapasztalható véres, nyákos folyás a hüvelyből, ami a nyákcsap eltávozását jelzi. A nyákcsap egy kocsonyás anyag a méhszájban, amely a terhesség alatt a magzat védelmét szolgálja a kórokozók ellen. Színe rendkívül változatos lehet. A méhnyak vékonyodásával és tágulásával a nyákdugó általában véres váladék formájában távozik.
A vajúdás alatt történhet a magzatvíz elfolyása is. Ha ez a 37. hét előtt történik, idő előtti burokrepedésről beszélünk, ami kórházi ellátást igényel a fertőzések elkerülése érdekében. A magzatvíz általában áttetsző, enyhén édeskés illatú, és nem visszatartható, ellentétben a vizelettel. Amennyiben a magzatvíz zöldes színű, az a baba stresszállapotára utalhat, és azonnali orvosi beavatkozást igényel.
A CTG vizsgálat során a baba pulzusát vizsgálják a vajúdás alatt. Manapság a kórházak egy részében rendelkezésre állnak úgynevezett „alternatív vajúdási módszerek”, mint például a vízben, zuhany alatt történő, vagy a labdán vajúdás, de nem számít ritkaságnak gyertyafény vagy zene mellett eltölteni ezt az időszakot sem.
2. A Kitolási Szakasz: A magzat megszületése
A kitolási szakasz a méhszáj teljes megnyílásától, azaz körülbelül 10 cm-es tágulástól a magzat megszületéséig tart. Ez a szülés legveszélyesebb, legnehezebb, legfelemelőbb és legboldogabb szakasza.
A tolófájások és az anya szerepe
Ebben a szakaszban ún. tolófájások jelentkeznek, melyek hatékonyságát a szülő anya reflexes nyomással (hasprés) tudja növelni. A méhösszehúzódások tovább erősödnek, és egy újabb nyomó érzést is tapasztal, amit a baba feje okoz. Az elől fekvő rész a fájások hatására a medenceöbölbe kerül. A koponya nyomást fejt ki a végbélre, melynek hatására a szülőnő reflexesen présel, nyom, hasizmát használva segíti a koponya előrehaladását a medenceöbölben.
A kitolási szak hosszát az anya állapota - azaz a fáradtsága vagy kipihentsége - befolyásolja. Az anya a szülést kísérő szakemberrel - a lehetőségekhez mérten előre egyeztetve - megválaszthatja a testhelyzetét. Célszerű alkalmaznia a szülésfelkészítő tanfolyamon elsajátított légzéstechnikát. Tolófájáskor az orron keresztül vett mély levegővétel után teljes erőből kell préselnie, a nyomásnak a hasból kell indulnia (hasprés). Ha az orvos vagy a szülésznő azt kéri, hogy a gát védelme érdekében ne nyomjon, akkor felszíni, pihegő légzéseket kell végeznie.
A magzat forgása
A koponya elvégzi belső forgását, azaz a haránt átmérőből átfordul a hosszanti átmérőbe, eközben áthalad a medence szűkületén, és megjelenik a szeméremrésben, majd fogva marad. A medence izmai egymáson elcsúsznak, helyet engedve a magzati koponyának, és a hüvellyel együtt egy csövet alkotnak.
A szülés előrehaladásával a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy a szülésznő hüvelyi vizsgálattal ellenőrzi a magzat fejének helyzetét. A kitolási szakaszban folyamatosan nyomon követik az anya és a magzat általános állapotát, a magzati szívhangot, a méhösszehúzódások erősségét és gyakoriságát, és a magzat elől fekvő részének helyzetét.
Gátmetszés (epiziotómia)
Ha a hüvely nem tágul ki eléggé, helyi érzéstelenítést követően az orvos gátmetszést (epiziotómia) végezhet a szülés megkönnyítése és a repedések elkerülése érdekében. Gátmetszésre van szükség akkor is, ha a magzat szívritmusa jelentősen lelassul vagy felgyorsul (distressz), ami azt jelzi, hogy a magzat nem jut elég oxigénhez, ezért gyorsan világra kell segíteni. A szülést követően a gátmetszést összevarrják.
A kismamák közül nagyon sokan tartanak a gátmetszéstől, és ezért gyakran szeretnék elkerülni. A természetes szülésre való törekvés teljesen érthető, azonban a gátmetszésnek nagyon sok hasznos következménye is van. Többek között lerövidülhet a kitolási szak, elkerülhető a hüvelyfal, illetve a hüvely körüli szövetek sérülése. A szabályos metszést a nőgyógyász sokkal könnyebben össze tudja varrni, mint a szabálytalan repedést, és a gyógyhajlama is jobb. A gátmetszés ideális időpontja az utolsó előtti fájás. Előzetesen helyi érzéstelenítőt adnak a területre.
Szövődmények a kitolási szakaszban
Élettani szüléskor a magzat fejjel lefelé, arccal hátrafelé (az anya háta felé), behúzott nyakkal, koponyatartásban fekszik. Előfordulhat azonban, hogy rendellenesen fekvésben - medencevégű (fartartás) vagy harántfekvésben - helyezkedik el, ami megnehezítheti, akár ellehetetlenítheti a hüvelyi szülést. Ezekben az esetekben műtétes szülésbefejezésre - császármetszésre - van szükség a magzat védelme érdekében.
Ritkán előforduló komplikáció a magzat vállának elakadása, ami főként nagyobb méretű csecsemők esetében fordul elő. Szintén ritkán fordul elő - a farfekvésű magzatok esetében gyakrabban - a köldökzsinór előreesése, amikor a köldökzsinór megelőzi a szülőcsatornában a magzatot. Ilyenkor fennáll a köldökzsinór összenyomódásának veszélye, melynek következtében megszűnhet a magzat vérellátása. Ilyen esetben is a császármetszés segít.
A szülés után
Miután a magzat feje kigördült, a következő 1-2 tolófájással a magzat egész teste könnyedén világra jön. A megszületés után a magzatot az édesanya hasára helyezik, hogy létrejöjjön a bőr-bőr kontaktus a korai kötődés kialakulása érdekében.
| Szülés típusa | Időtartam (perc) |
|---|---|
| Első szülés | 60 |
| Második vagy többedik szülés | 15-30 |
3. A Lepényi Szakasz: A méhlepény megszületése
Nem sokkal a pici megszületése után a méhlepény leválik a méh faláról, és olyan érzést kelt, mintha újabb fájás közeledne. Ha ezt tapasztalja, akkor elérkezett a lepényi szakaszba, amikor egy „préselő nyomással” meg kell szülnie a méhlepényt és a magzatburkot. Ez a szakasz pár perctől akár 15 percig is eltarthat, és a méhlepény tapadásának szívósságától és a méhtevékenységtől függ.
Ezt követően a szülésznő leellenőrzi a megszült méhlepényt és meggyőződik róla, hogy ép-e, és minden része hiánytalanul megszületett-e. A méhlepény megszületését követően a nőgyógyásznak meg kell vizsgálnia a méhlepényt, illetve a magzatburkot, hogy minden része megvan-e. A lepény megszületését követően a szülészorvos feltárja a hüvelyt, megnézi a hüvelyfalat, illetve a méhszájat, hogy nincs-e rajta sérülés, amelyet el kell látni.
4. A Megfigyelési Periódus (Posztplacentáris szakasz)
A szülés után és a lepényi szakasszal párhuzamosan kezdetét veszi a megfigyelési periódus. Ez a szakasz a szülést követő 2 óráig tart, és ez idő alatt a kismamák az esetek túlnyomó többségében a szülőszobán töltik. A szakemberek ez idő alatt Önt és a kisbabáját is monitorozzák. Mivel bármikor felléphetnek nem várt szövődmények, amelyek azonnali és sürgős beavatkozást igényelnek, ez a fázis kiemelt jelentőséggel bír.
A gyermekágy (post partum - szülés utáni időszak) a szülést követő 6 hétig tart. Jellemzője, hogy a nemi szervek fokozatosan visszatérnek a terhesség előtti állapotukba és megkezdődik a szoptatás.
A szülés megindulásának háttere
Carole Mendelson vezető szerző és munkatársai egy újabb lépést tettek meg azon az úton, amelyen a kutatók tisztázni szeretnék, melyek azok az okok, amelyek következtében megindul a szülés, ember esetében normálisan 40 hét terhesség után, illetve melyek azok a tényezők, amelyek koraszülést váltanak ki (a 37. terhességi hét előtt). Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy a szülés megindulásáéért a gyulladásos reakció beindulása felelős, aminek során megnő az amnionfolyadékban a gyulladásos citokinek mennyisége, neutrofilek és makrofágok infiltrálják a myometriumot, a cervixet és a fetális membránokat, továbbá lecsökken a progeszteronreceptor-funkció.
Egérmodellen vizsgálódva rájöttek, hogy a szülés beindulásáért két olyan protein a felelős, amelyek a magzat tüdejében termelődnek: a szteroidreceptor-koaktivátor 1 és -2 (SRC-1 és SRC-2) által szabályozott felületaktív komponensek (surfactant protein A/SP-A és a vérlemezke-aktiváló faktor/PAF). Vizsgálatuk meggyőző bizonyítékkal szolgál arra nézvést, hogy a magzat szabályozza saját megszületésének idejét. Ha megértjük azokat a faktorokat és útvonalakat, amelyek elindítják a szülést a 40. terhességi hét környékén, közelebb jutunk ahhoz is, hogy meg tudjuk előzni a koraszüléseket.