Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki. Az embrió csíralemezeiből jön létre a szív, a csontok, a tüdő, fejlődik ki a máj, az érzékszervek, stb. A 10. hétre a magzat összes létfontosságú szerve kialakult és megkezdik összehangolt, közös működésüket. Az agy rohamos fejlődésnek indul: percenként 250 000 idegsejt jön létre az embrionális agyban! Ha a kicsi fiú lesz, a herék megkezdik a tesztoszteron hormon termelését. A külső felépítés is folyamatosan változik, már kialakult a legtöbb ízület: a váll, a könyök, a csukló, a térd és a boka éppúgy, mint az ujjak és a lábujjak. Ez a hét több szempontból is vízválasztó a terhesség szempontjából: a hét végére befejeződik az embrionális szakasz, és kezdetét veszi a magzati periódus. A rohamos növekedésnek indult kisbaba hossza kb. 8 centiméter, súlya mintegy 28 gramm. Formára már teljesen emberi. A rekeszizom és tüdő tovább fejlődik. Kialakulnak a hangképzéshez elengedhetetlen hangszálak. A külső nemi szerv elvileg már látható, de gyakorlatilag csak a 16-18. héten kerülhet a látótérbe az ultrahangos vizsgálaton. A belek szinte már teljes egészében átvándoroltak a köldökzsinórból a magzatba. Ez az időszak a 12. hét, azaz a harmadik hónap végéig tart. A kismama számára meghatározó korszak az első 12 hét. Sajnos az első trimeszter gyakran rosszullétekkel, hormonváltozásokkal, lelkiállapot-ingadozással nehezített. Ez nem törvényszerű, de az egészséges terhesség mellékhatása lehet. A rosszullétek sajnos egyáltalán nem könnyítik meg az újdonsült kismama életét. Különösen igaz ez az első terhességre, amikor minden új, izgalmas és elképesztő is egyben.
A 15. és 20. hét között a babád mérete több, mint a duplájára nő. A test növekedésével párhuzamosan az idegrendszere is gyorsan fejlődik. Idegei összekötik az agyát a test többi részével, az agyból az agytörzsön keresztül haladva, lefelé a gerincen. Elkezdi kinyújtani a törzsét és a végtagjait. A baba csontváza is változik, a puha porc kezd csontossá keményedni. Ez először a karokban és a lábakban történik meg. Az érzékszerveinek fejlődése felgyorsul. A baba agya speciális területeket jelöl ki a szaglás, ízlelés, látás és tapintás számára. Lehet, hogy a babád most még a hüvelykujját is szopja. Kb. a 18. héttől tapasztalni fogod a terhesség egyik legizgalmasabb részét, érezni fogod a babád mozgását, könyökléseit, lábai gyengéd rúgásait. Az elkövetkező hetekben még erősebbé és gyakoribbá válik a magzatmozgás észlelése. A 20. héten a baba súlya 300 grammnál kicsit kevesebb, hossza körülbelül 25,4 cm tetőtől talpig, akkora mint egy banán.
Az íny alatt már mind a húsz tejfog kifejlődött és a nyelven megjelennek az ízlelőbimbók. A csontok tovább erősödnek, egyre nagyobb az esély arra, hogy az anya megérezze a magzat mozgását. A körmök már mind a kéz, mind a láb ujjain kinőttek. A baba súlya már 135 gramm, hossza pedig körülbelül 16 centiméter, és egyre gyorsabban növekszik. Kialakulnak a baba ízületei, csontjai is fejlődni kezdenek. Már tudja szopni az ujját. A baba szempillája is kinő, arcát és testét pedig finom szőr, a lanugó borítja. A magzat alvás-ébrenlét idejének aránya megegyezik egy újszülöttével. A baba ekkortájt kezd hangokat hallani: az anya szívverését és a gyomor korgását éppúgy, mint a külvilág hangjait. Ha erős zajt hall a közvetlen közelből, kezeivel eltakarja a füleit, sőt az is előfordulhat, hogy egy éles hangtól megriad a pocakban. A mozgása változatos: forog, izeg-mozog, kígyózik a méhben, bokszol és rugdos. Karja és lába egyre erősebb. Már a külső zajokra is reagál néha. A baba már 25 centiméteres lehet, súlya még csak 340 gramm körül van. Hallása már teljesen fejlett. Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik. A baba szemei eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik. Tüdeje folyamatosan fejlődik, de még mindig nem elég fejlett az önálló légzéshez. Tökéletes csak a születés idejére lesz.
A 21. és a 27. hét között a babád érintésérzete az egyedi ujjlenyomatokkal együtt fejlődik. Amikor megdörzsölöd vagy gyengéden megnyomod a hasadat, érezheted, hogy a babád válaszként mocorog vagy rugdos. Érzi a saját arcát, valamint bármit, ami elérhető, beleértve a köldökzsinórt is. A 23. hét körül a babád már tud nyelni, nem sokkal később észrevehető a magzati csuklás is. Ne aggódj, ez normális része a fejlődésnek! Előfordulhat, hogy a babád naponta többször is csuklik, ez gyakori jelenség. A tüdeje milliónyi apró ágat képez és fejlődik, hogy képessé váljon majd a születés utáni oxigénfelvételre, -leadásra, de már ilyenkor elkezdi gyakorolni a légzést. Ha valamiért bekövetkezne a koraszülés, a 24. héttől a csecsemő - jelentős orvosi segítséggel - képes a méhen kívül is életben maradni. A 27. Ajka formálódott és a nyelvén most már apró ízlelőbimbók vannak. Súlya közel 900 gramm és körülbelül 36 cm hosszú.
A zsírszövet gyarapodásával egyre kevésbé tűnik ráncosnak a baba, ez a zsírréteg segít megtartani a hőt, miután világra jött. Ahhoz, hogy felkészüljön a kinti életre, a kicsi elkezdi utánozni a légző mozgásokat. Ismételten és ritmusosan mozgatja a rekeszizmát, de a gyakorlat még gyakran fullad csuklásba, ha véletlenül magzatvizet sikerül lenyelnie. Észrevehetően kevesebbet mozog, hisz egyre kisebb helye van a méhben. Kéz és lábujjain kialakultak a körmök, látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Képes oldalra fordítani a fejét, s mivel már elég nagy, az eddigi ficánkolása lassan csökkenni kezd. Teste egyre gömbölyűbb, arányosabb. Már érzékeli a különbséget a világosság és a sötétség között. Mivel egyre kevesebb helye van, legtöbbször ekkorra már fejjel lefelé helyezkedik el. A magzatmáz egyre vastagabb a baba bőrén. Valószínűleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni. Ha még nem fordult fejre, sok anyuka olyan bensőséges kapcsolatban van kisbabájával már a szülés előtt is, hogy sikerül rávenni magzatát a pozícióváltásra. Csontjai ekkora már megerősödtek, de még elég lágyak ahhoz, hogy egy kicsit alakulni tudjanak a szülőcsatornában. Már teljesen kitölti a méhet. A körmök elérik az ujjak végét. Már körülbelül fél centis haja van. Ha első baba, akkor minden bizonnyal befordult a méhnyak felé és leszállt a medencébe, rajtra készen. Súlya még gyarapszik. Ha fényt érzékel a méhen belül, arrafelé fordul. A kicsi feje ekkorra már elhelyezkedett a kismedencében, ezért az édesanya légzése is könnyebbé válik, ahogy a méh "visszavonul" a rekeszizom alól. Mostantól naponta kb. 28 grammot hízik. A 37. A magzat bélrendszerében szép lassan gyűlik a sötétzöld színű, kenőcsös állagú magzatszurok, amelyet a májból, az epehólyagból és a hasnyálmirigyből érkező sejttörmelék, elhalt bőrsejtek tömege és a lenyelt lanugo alkot. A magzatszurok általában a születés után nem sokkal távozik az első széklet formájában. Ha a magzat fiú, a 38. hétre a herék megérkeztek a hasüregből a herezacskóba; ha lány, a nagyajkak teljesen kifejlődtek. A baba ezen a héten már 3 kg felett van, és szinte teljesen kitölti a méhet. A lepényen keresztül az anyai szervezet az immunrendszer első védelmi vonalával, az antitestekkel látja el a magzatot: ez élete első 6 hónapjában segít majd neki a fertőzésekkel szembeni küzdelemben. A tüdő teljes gőzzel termeli a szörfaktánst, az erősödő izmok pedig a légző mozgást gyakorolják. A magzati szőrzet (lanugó) nagy része eltűnt már. A kismamáknak legfeljebb 5%-a szül a kiírt időpontban.
A 36. hétig a legtöbb baba fejjel lefelé fordul a születési testhelyzethez. Csupán a magzatok mintegy 4 %-a vesz fel a szülés időpontjához közel másfajta testhelyzetet. A helyzetet a magzat hossztengelyéhez (vagyis a fejtől a medencéig) és a méh hossztengelyéhez viszonyítva határozzuk meg. Hosszanti helyzetben, fejjel lefelé, a baba az állát rendszerint a mellkasához hajtja. Ha a fej más részével nyomul (homlok, arc, - tehát lehajtott fejjel), ez nem kívánatos irányban befolyásolja a szülést, és ilyenkor császármetszésre van szükség. Hosszanti helyzetben, medencevégű helyzetben fekvő babáknál a legelőnyösebb a farral lefelé irányuló helyzet (egyben ez a leggyakoribb is, az arc előtt összehúzott lábakkal és mellkassal) vagy pedig az, amikor a magzat törökülésben ül a méhben. Mindegyik esetben meg kell fontolni a császármetszés lehetőségét. Ezt a módszert szokás alkalmazni akkor, ha a magzat az átlagosnál nagyobb (több, mint 3500 g először szülő nőnél és több, mint 3800 g a többedszer szülő nő esetében), akárcsak az alacsony testsúlyú magzatok esetében is (800 és 1500g között). Az utóbbi időben ismét divatos lett a magzat külső megfordítása hosszanti irányba a méhen belül, fejjel a szülőutak felé irányulva. Ezt a terhesség 37. hetében lehet elvégezni, egynapos kórházi tartózkodás alatt. ferde fekvés, amikor a baba hossztengelye éles szöget képez az anyaméh hossztengelyére. A fej vagy popsi kifordul a medencecsatorna irányából.
A magzat érzékszervei és reakciói
A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. 7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget.
Bizonyos vizsgálatok szerint már igen korán, 3 hónaposan is elindul a mély hang irányába. Mi okozhatja ezt? Valószínűleg a hang kiváltotta vibrációk keltik fel érdeklődését, melyet a magzatvíz közvetít. 5-6 hónapos a magzat, mikor a hangingerekre reagálni kezd, főképp rugdalózással. Egy kutatás során aprócska mikrofont juttattak be az anya méhébe, közvetlenül a baba fejéhez. Kiderült, a baba nemcsak az anya szervei által adott hangokat, a gyomrán áthaladó levegő hangját, a szívverését vagy a méh fő ütőerének hangját hallja, de az anya testén kívülről érkező hangokat is (melyek áthaladnak a hasfalon, magzatvízen), és képes ezeket megkülönböztetni, ami a hallás fejlődésével egyre csak tökéletesedik. A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk. Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Nehéz kérdés, ezek mennyire tényleges érzelmek. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára. A 23-24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet.
Egy vizsgálat alkalmával rockkoncerten részt vevő anyák a zene hatására erős rugdalózásról számoltak be. Egy esetben az intenzív, agresszív zenére a magzat olyan erősen fejezte ki nemtetszését, hogy az anya bordatörést szenvedett. Ikerkutatások során a kutatók nemcsak egymást megsimogató vagy egymással civakodó, de puszilkodó magzati viselkedést is leírtak. Egyéb kutatások alátámasztják, hogy a baba osztozik az édesanya érzelmi állapotában. Hogy honnan kap róla információkat? Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a csecsemő születésekor veleszületett reflexekkel és tanult ismeretekkel, képességekkel is rendelkezik, melyeket az anyaméhben sajátított el és gyakorolt be.
A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik. Ilyen például amikor az anya érintésekor ficánkol, s hirtelen az apa teszi az anya tenyerének helyére a kezét, hogy ő is felvehesse vele a kapcsolatot. Gyakran számolnak be csalódottan az apák, hogy a baba mozgása abbamarad. Ennek vélhető oka, hogy a baba észleli a változást. Ez lehet a tenyér mérete, hőmérséklete, vagy akár az anya ér emotionalis állapotának megváltozása is az apa érintésére.
Meglepő, de a legkorábbi reflex (az ún. primitív vagy túlélőreflex) már az 5. terhességi héten kimutatható. Ez a visszahúzódási (összehúzza magát vagy elhúzódik) és megdermedési (mozdulatlanná válik, élettani folyamatai lelassulnak) reflex. Akkor aktiválódik, ha a baba veszélyt észlel. A reflexek után a baba kondicionálás során megtanulja, hogy bizonyos helyzetek milyen vegetatív és cselekvéses válasszal járnak. Ilyen, mikor az anya nyugtató zenét hallgat a várandósság alatt, amitől a baba is kellemes élményt él meg, ellazul. Az esemény és a reakciója összekapcsolódik az emlékezetében. Hasonló eset, amikor a magzat a mozgolódás során ujjával véletlenül a szájába talál, beindul a szopóreflex, ő pedig nyugalmat él meg.
Egy kísérlet során újszülöttekkel normál vagy intenzívebb szívverést hallgattattak néhány napig, miközben a harmadik csoportba tartozó babák semmilyen hangingert nem kaptak. A felgyorsított szívverést hallgató babák olyan izgalmi állapotba kerültek, hogy a vizsgálatukat le kellett állítani. Eközben az optimális szívverést hallgató újszülöttek nyugodtak voltak, kevesebbet sírtak, és súlyuk jobban gyarapodott. Egy másik kísérletben anyákat arra kértek, hogy a szülést megelőző utolsó 6 hétben egy bizonyos versikét olvassanak fel naponta kétszer. A szakemberek egy speciális cumival képesek voltak a baba szopási tempóját mérni. Koraszülöttek vizsgálatai hasonló eredményeket mutattak, amikor nyugtalan koraszülött csecsemőknek méhen belül hallható zajokat, női énekhangot játszottak. Másik koraszülött babákat vizsgáló eljárás során olyan kiságyat készítettek, amely az anya járására emlékeztető mozgást helyettesítette mesterségesen. Az anyai szívhang a magzatra bevésődő erővel bír. Vizsgálatokban, melyek során anyai szívhangot imitáltak újszülöttek számára, a babák kevesebbet sírtak, többet aludtak, mélyebben lélegeztek, kevésbé küzdöttek emésztési nehézségekkel, valamint ritkábban betegedtek meg.
A magzat mozgásai és pozíciója
Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad. A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is. Körülbelül a 4. hónaptól érezhető a baba mozgása, bár ez egyénenként változó. A 6. héttől már mozgolódik a magzat, de a mozgásai még nem érzékelhetők.
A baba az első trimeszter második felében már képes a karja és lába mozgatására. A 9 hetes magzatok aprócska izmai alakulnak ki, így képesek mozgatni karjukat és lábukat. A 15 hetes magzatok már kéz- és lábujjaikat is meg tudják mozdítani, ujjukat szájba veszik. Vizsgálatok szerint a 17-25. hét között a magzatok egyre aktívabbá válnak, gyakran változtatják a pozíciójukat, ami már a külvilág számára is jól látható.
A baba helyzete a terhesség nagy részében még nem okoz gondot. A kis csöppség ficánkol, növekszik, és kedvére változtatja a testhelyzetét. Ahogy azonban egyre nagyobb lesz, egyre kevesebb helye marad a mozgásra, és a forgolódás is egyre nehezebb számára. Éppen ezért teljesen természetes, hogy kérdéseid lesznek, mint pl. Mi okozhatja ezt? A természetes, hüvelyi szüléshez a legideálisabb helyzet az, amikor a baba fejjel lefelé helyezkedik el. Ha a terhesség során nem léptek fel komplikációk, akkor az anyuka és a baba is készen áll a hüvelyi szülésre. Előfordulhat, hogy bár a női test már felkészült a szülésre, és minden arra utal, hogy hamarosan megindul, a baba még sincs ideális helyzetben, sőt akár a szülőszobába vezető úton is megfordulhat.
Élettani (fiziológiás) babahelyzetek
Az élettani helyzetek azok, amikor a méh és a baba tengelye egy vonalban van. A baba nem áll természetellenes szögben, és nem keresztezi a méh tengelyét. Hosszanti fekvés, fejvégű elhelyezkedés - ez az említett ideális szülési helyzet, mely nem akadályozza a hüvelyi szülést, mivel a baba fejjel lefelé helyezkedik el. Ennél a fekvésnél még elülső és hátulsó állást különböztetünk meg. Az elülső állás a legideálisabb szülési pozíció: ilyenkor a baba feje a medencebemenetnél van, az arca pedig az anyuka háta felé néz.
Hosszanti fekvés, medencevégű elhelyezkedés - ebben az esetben a baba a popsijával vagy a lábaival fordul a szülőcsatorna felé, és a méhben gyakran egy kis Buddhára emlékeztető testhelyzetet vesz fel. Ez a fekvés már komplikónak számít, a medencevégű szülés kockázatosabb, ezért az orvosok a legtöbb esetben császármetszést javasolnak. Előfordulhat, hogy megpróbálják a babát a hasfalon keresztül, speciális kézi fogásokkal megfordítani. Ez a külső fordítás néha sikeres, és a baba fejjel lefelé fordul, de nem mindig jár eredménnyel.
Kóros (patológiás) babahelyzetek
A kóros helyzetek, ahogy a nevük is mutatja, akadályozzák a hüvelyi szülést, és az egyetlen megfelelő, biztonságos megoldást a császármetszés jelenti. A rosszul elhelyezkedő baba kedvezőtlen szögben van, így a természetes szülés egyszerűen nem lehetséges. Keresztfekvés - keresztfekvésről akkor beszélünk, amikor a baba feje és lábai az anyuka oldalai felé helyezkednek el. A méhben keresztbe fekszik, gyakorlatilag úgy, mintha az alkarodon tartanád. Sem a feje, sem a popsija nem irányul a medencefenék és a szülőút felé, a baba tehát vízszintes helyzetben van. Ferde fekvés - a ferde fekvés a kereszt- és a hosszanti fekvés kombinációja, ilyenkor a baba átlósan helyezkedik el a méhben.
Nem lehet biztosan megmondani, mikor fordul a baba fejjel lefelé, de a legtöbb baba a 32. héttől kezd el hosszanti, fejvégű helyzetbe fordulni. Ez azonban nagyon egyéni, és egyik orvos, szülész vagy szülésznő sem tudja garantálni, hogy a baba ebben a helyzetben marad, és nem fordul vissza más irányba. A baba a pocakban mindig keresi a számára legkényelmesebb pozíciót, de ez nem mindig a legmegfelelőbb. Vannak azonban gyakorlatok, melyek a baba fordulását segítik, támogatják a mozgását, és teret adnak neki az optimális helyzet felvételéhez.
A magzat fejlődésének nyomon követése
A pozitív terhességi tesztet követően ajánlott felkeresnünk a nőgyógyászunkat, aki egy vérvizsgálattal és egy hüvelyi ultrahanggal meg tudja állapítani, hogy az embriónak sikerült-e beágyazódnia. Ezen kívül azonosítania kell a kismama vércsoportját, meg kell becsülnie a születés várható dátumát, illetve el kell végezni egy rubeola tesztet, ugyanis egy rubeola fertőzésnek súlyos következményei lehetnek. Utóbbit a 11-13. hét között ajánlott elvégeztetni. A genetikai vizsgálat célja, hogy kizárja az öröklődő betegségeket. Ehhez egy vérvizsgálatot és egy speciális hasi ultrahangot végeznek. Utóbbi a magzati fejlődési és a kromoszóma rendellenességek kiszűrését, illetve felismerését szolgálja.
A második harmadban már rendkívül nehéz titkolni a várandósságot, hiszen nem csak a kisbaba lesz egyre nehezebb és nagyobb, hanem a kismama pocakja is. A legtöbb nő ezt az időszakot élvezi a legjobban, így a második trimeszter során érdemes nekilátni az olyan elintéznivalóknak, mint például a babaszoba kialakítása. Szintén nagy izgalommal tölti el a jövendőbeli szülőket, hogy a 14. héttől fény derülhet a baba nemére, azonban csak a 18. A magzat ismét elképesztő fejlődésen megy keresztül, hiszen míg a 13. héten még csak 6 centiméteres, a 28. héten már ennek a hatszorosára nő, azaz hozzávetőleg 37 centiméteresre. A második trimeszter kezdetére megjelenik az összes létfontosságú szerv, melyek az elkövetkezendő hetekben tovább fejlődnek és növekednek. A magzat már elkezd inni a magzatvízből, sőt mi több, már pisilni is képes. A kisbaba szívhangjait a 17. héttől már egy sztetoszkóppal is meg lehet hallgatni, továbbá ekkor fejlődnek ki az érzékszervei, így a 20. héttől már hall, lát, ízlel, szagol és érez. Ennek a trimeszternek a végére már rendkívül aktívak a babák, és gyakran változtatják a pozíciójukat, ami már a külvilág számára is jól látható.
A második trimeszterben szükségessé válik egy újabb vizelet- és vérvizsgálat, amely során elsősorban vérszegénységre utaló jeleket keresnek. Szintén ekkor, pontosabban a 24-26. hetek között jön el a cukorterhelés vizsgálat ideje. A kismamának ekkor meg kell innia egy pohár vizet, amelyben előtte feloldanak egy nagy adag patikai glükózt. A vizsgálat során háromszor vesznek vért: a glükóz elfogyasztása előtt, 1 órával később, majd egy további óra elteltével. A 18-20. hét között kerül sor a második genetikai vizsgálatra is.
Az első (hüvelyi) ultrahang általában a terhesség 5-6. hetében történik, hiszen erre már a kismama érzékeli a kimaradt menstruációt, és elvégzi az első pozitív tesztet. A 6. hetet követően már nagy valószínűséggel hallható a szívhang, így az orvos megállapítja a terhességet, majd az anamnézis alapján tájékoztatja a kismamát, hogy veszélyeztetett kategóriába sorolható-e a várandóssága. Az első trimeszterben emellett sor kerül a testsúlymérésre, hüvelyváladék ellenőrzésére, vérnyomásmérésre, kötelező elektrokardiográfiára (EKG), valamint a 12. heti ultrahang vizsgálatra. Amennyiben a kismama igényli, a 12. A terhesség második szakasza sokak számára nem várt megnyugvást hozhat: akik ugyanis az első trimeszterben nehézségeket éltek meg az émelygés, hányinger, erős fáradékonyság, aluszékonyság miatt, ők általában a kínzó tünetek megszűnését tapasztalhatják. Nem csoda: a második trimeszterben nemcsak gyors növekedésnek indulnak az eddig kifejlődött szervek, tovább alakul az agy és a gerinc, hanem a kötődés is egyre inkább kibontakozik a magzat és a várandós nő között.
A harmadik és egyben utolsó trimeszterben az anyuka már lélekben is elkezd felkészülni a szülésre. A 29. héten a kisbaba már körülbelül 30 centis és 1,5 kilogrammos. Az agy, az idegrendszer és a szervek fejlődése a nyolcadik hónap kezdetére már lezárul, a szülésig már csak a funkciójuk differenciálódik tovább. Az utolsó hetekben a kisbaba növekedésén van a hangsúly, aki a későbbi hőszabályozás miatt egyre több zsírt raktároz el a bőre alatti szövetekben. Méreteinek köszönhetően ekkor már teljesen kitölti a méhet, így a helyhiány miatt gyakran embriópózban van. A 29. Ami gyakran megnyugtató a jövendőbeli szülők számára, hogy a 37. héttől született babák már nem koraszülöttek, így nem szükséges a légzésüknek a támogatása, ennek ellenére minden további nap, amit az anyuka pocakjában töltenek, jótékonyan hat az egészségükre és fejlődésükre. A 40. héten, a szülés előtt egy kevéssel, már elérik a születési súlyukat és hosszukat. A 29-32. Ezen kívül szükség van egy újabb vér- és vizeletvizsgálatra, ami magába foglal egy vércsoportvizsgálatot is, hogy fény derüljön egy esetleges anyai-magzati RH összeférhetetlenségre. A 36. héten egy hüvelyváladék vizsgálatra is számítani kell, amely során azt nézik, hogy fennáll-e bármilyen bakteriális fertőzés. Ettől a héttől kezdve a szülésig rendszeresen, akár naponta-kétnaponta el kell járnia a kismamának NST-vizsgálatra. Utóbbi során egy gép érzékelőit tesztik a hasára, melyek érzékelik és rögzítik a kisbaba mozgásait és a méh összehúzódásait. Az eredményt egy papírra nyomtatva kézhez kapjuk. A szüléshez közeledve egyre rugalmasabb lesz a kismama medencéje. A relaxin nevű hormon felelős azért, hogy a medence és a csontok közti kapcsolat lágyabb legyen, hogy a kisbabának könnyebb legyen átküzdenie magát a szülőcsatornán. A méhszáj, a hüvely körüli szövetek, a gát és a szülőcsatorna is rugalmasabbá válnak. Eközben természetesen a kisbaba is kezd felkészülni a szülésre, melynek során szintén figyelik a magzatot az NST-készülékkel. A kezdeti szakaszban 10 centiméterre tágul ki a méhszáj, ami az első gyerek esetén 6-12 órán át is eltarthat. Ezt követi a kitolás, ami kb. 1 órát vesz igénybe.
Mint minden szakaszban, az utolsó trimeszterben is elengedhetetlen a vizelet-, valamint a vérvizsgálat: a szüléshez közeledve ismét ellenőrzik a kismama vércsoportját, vércukorszintjét, emellett arra is figyelnek, hogy egyes nyomelemekből (például vas) megfelelő mennyiségű fordul-e elő az anyai szervezetben. A szülés után ugyanis az alacsony vasszint vérszegénységet is eredményezhet. Az erős vizesedéssel küzdő kismamák esetében nagyon fontos a vérnyomásmérés, valamint a vizelet fehérjetartalmának ellenőrzése. Az utolsó trimeszterben zajló ultrahangon a baba súlyát, méreteit, valamint a méhlepény és a magzatvíz jellemzőit vizsgálják. A szülés előtti hetekben kerül sor a heti egyszer zajló NST-vizsgálatokra: a nonstressz állapotban való kontroll lényege, hogy a méhösszehúzódásokat, valamint a fájások erejét mérik.
A szülésre való felkészülés
A terhesség során rengeteg különleges pillanatot élünk meg, hiszen ez egy mágikus időszak minden nő életében! A terhesség kilenc hónapja rengeteg örömöt és kérdést hoz magával, az első terhesség idején pedig sok meglepetés is érheti a kismamát. A három trimeszter során a leendő édesanya más-más tünetekkel, testi változásokkal találkozhat, miközben a magzat a legfontosabb fejlődési mérföldköveket éli meg az anyaméhben. Végigkövetni egy magzat fejlődését egyszerre izgalmas és titokzatos. A pozitív terhességi tesztet sokféle érzés kísérheti egy pár életében: kinek eufóriát, kinek meglepetést, kinek a hosszú küzdelmet követő teljes megkönnyebbülést, kinek pedig az örömmel vegyített kétségeket hozza. Az első, amit egy kismama megtanul a várandóssággal, hogy az időt innentől kezdve kevésbé napokban vagy hónapokban, sokkal inkább hetekben számolja majd. A terhesség kezdetét mindig az utolsó menstruáció elejétől számolják: mivel a megtermékenyítés ebben a ciklusban zajlott le, matematikailag így határozzák meg a várandósság első napjait. A 9 hónapot három egyidejű részre osztják fel: a három-három hónap pedig egy-egy trimesztert jelképez. Az első trimeszterben zigótából embrió fejlődik, a szakasz második felében pedig már hallható a magzat szívhangja. A második trimeszter a 12-28. hét közötti időszakra tehető: kialakulnak a belső szervek, a kismama már boldogan vállalja gömbölyödő pocakját, miközben érzékelheti a magzat mozgását is.
A terhesség első hónapjaiban sok minden történik láthatatlan módon és meglepő gyorsasággal: ez a szakasz lehetőséget ad arra a kismamának, hogy feldolgozza a tényt, anya lesz. A teste még segít őrizni a titkot, bár az embrió fejlődése a trimeszter második felében már járhat árulkodó tünetekkel is. A megtermékenyülés pillanatától a nyolcadik hét befejezéséig nevezhetjük embriónak a fejlődő magzatot, ez pedig körülbelül a 10-11. terhességi hetet jelenti. Az embrió korszak kezdete, amikor a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, amelynek következményeként létrejön a szedercsíra, majd a hólyagcsíra. Ezután érkezik meg 3-5 napon át a zigóta a méhbe, majd megtapadva a méh megvastagodott falán, végbemegy a beágyazódás. Utóbbi hatására a hólyagcsíra belső sejtrétegeiből kialakul az embrió, míg a külső sejtek létrehozzák a méhlepényt, valamint az embriót körülvevő magzatburkot. A beágyazódás után a fejlődés azonnal megindul. Az embrió fejlődésének hatodik és a nyolcadik hete között tovább körvonalazódnak az ember testének alapjai: bezáródik a velőcső, a kezek és lábak formája is alakulni kezd, csak úgy, mint a fül, a szem, a száj. Majd pedig megszületik a csigolyasor és a test csontváza. A 12.
A szüléshez közeledve egyre rugalmasabb lesz a kismama medencéje. A relaxin nevű hormon felelős azért, hogy a medence és a csontok közti kapcsolat lágyabb legyen, hogy a kisbabának könnyebb legyen átküzdenie magát a szülőcsatornán. A méhszáj, a hüvely körüli szövetek, a gát és a szülőcsatorna is rugalmasabbá válnak. Eközben természetesen a kisbaba is kezd felkészülni a szülésre, melynek során szintén figyelik a magzatot az NST-készülékkel. A kezdeti szakaszban 10 centiméterre tágul ki a méhszáj, ami az első gyerek esetén 6-12 órán át is eltarthat. Ezt követi a kitolás, ami kb. 1 órát vesz igénybe.
A terhességet megélni és végigkövetni egyszerre nagy kihívás ‒ főként a megterhelő tünetek, vagy veszélyeztetett állapot esetén ‒, de rengeteg rácsodálkozás is. A terhesség hétről-hétre hoz új felismeréseket, egy-egy testi változást, és bár a magzat fejlődése az első, a kismamának saját magáról sem szabad elfeledkeznie, hiszen saját jólléte a babája érdeke egyben. Pihenés és lelki felkészülés: a ráhangolódás testi-lelki oldala is elengedhetetlen. A terhesség mind a testnek, mind a léleknek hosszú, jól felépített folyamat: az embrió fejlődése, a magzat növekedése, a baba anyaméhben is érzékelhető reakciói mind sok kérdést és izgalmat hoznak magukkal. Amellett, hogy érdemes átadni magunkat az önfeledt örömnek, a tudatossággal megtámogathatjuk a boldog és egészséges babavárást.
