A terhesség, vagy más néven várandósság (graviditás), a nő méhében egy vagy több utód (embrió, majd magzat) kihordását jelenti. Az emberi terhesség az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot, mely során a nő testében jelentős hormonális változások mennek végbe. Bár a legtöbb terhesség egy gyermek kihordására korlátozódik, lehetséges ikerterhesség is. A terhes nők gondozásával általában szülésznő vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik.
Az augusztus első hete a szoptatás világhete, augusztus elseje pedig a szoptatás világnapja. Ebből az alkalomból rendezte 2018. augusztus 1-jén „Fókuszban az édesapák” című konferenciáját az Egészségügyi Szakmai Kollégium Védőnő Tagozata és a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége az Országház felsőházi termében. A konferencia rávilágított arra, hogy az édesapáknak is fontos szerepük van a szoptató anya támogatásában, sokféle közvetett és közvetlen módon nyújthatnak segítséget párjuknak. Szőnyi Kinga, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnökasszonya, a konferencia vezetője kiemelte, hogy igazi eredményeket elérni a civilek és a szakma összefogásával lehet. Dr. Csősz Katalin védőnő „Szakmai szemmel a szoptatásról” című beszédében elmondta, hogy az ő szerepük a várandós anya meggyőzése, bíztatása, hogy képes lesz szoptatni a csecsemőjét. Különleges figyelmet fordítanak az első gyermekesekre, fiatalokra, vagy olyanokra, akik korábban már kellemetlen élményeket éltek át a szoptatással kapcsolatban.
A terhesség jelei és megállapítása
A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, bár lehetséges, hogy a nő a terhesség alatt továbbra is menstruál. A fogantatás után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly. A terhességet házilag terhességi teszttel lehet kimutatni, amely a vizeletben jelen lévő humán chorionic gonadotropin (hCG) nevű hormon jelenlétére reagál, amelyet a kialakuló placenta, pontosabban a hólyagcsírának az a része, amelyből később a méhlepény lesz, termel. A legtöbb terhességi teszt igen érzékeny, és ma már ritka a téves pozitív eredmény előfordulása.
A klinikai vérvizsgálat még ennél is érzékenyebb, és rendszerint a beágyazódás utáni 6-8. napon (vagyis a megtermékenyülést követő 12. napon) már képes kimutatni a terhességet, míg a házi, vizeleten alapuló teszteknek a beágyazódás után kb. 12-15 nap kell. A terhesség megállapításának legpontosabb módja a nőgyógyászati vizsgálat, amely nemcsak a terhesség tényét, hanem az embrió korát, vagyis a fogantatás idejét is meg tudja határozni az ultrahangos vizsgálat segítségével.
A fogantatás és a magzati fejlődés
A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete) a hímivarsejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A megtermékenyített petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor. A megtermékenyülést követően a zigóta a méh felé vándorol a petevezetékben, miközben a HCG (humán chorionic gonadotropin) hormon kiválasztásával jelzi az anya szervezetének a megtermékenyülést.
Az eleinte a corona radiata, majd később a sárgatest által termelt progeszteron akadályozza meg, hogy az anya immunrendszere a zigóta ellen forduljon. A sárgatest termeli emellett a relaxint, amely a méh összehúzódásait gátolja. A terhesség kilenc hónapja alatt a magzati fejlődést nagyjából két szakaszra lehet osztani: az első két hónapban az embrionális szakasz, majd ezt követi a magzati szakasz.
Terhesség: Hónapról hónapra útmutató | 3D animáció
Hormonális változások a terhesség alatt
A tényleges teherbeesés után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly. A méhlepény, illetve a trophoblast elsőként a HCG hormont termeli, amelynek szintje kb. a terhesség 10. hetén éri el a maximumot és ezt követően stagnál. Fő funkciója a sárgatest működésének fenntartása, a progeszteron és a relaxin termelésének serkentése, az anya pajzsmirigyműködésének serkentése és a magzatban a belső és külső nemi szervek differenciálódásának elősegítése.
A humán placentáris lactogen (HPL) hormon a trophoblast sejtek legfontosabb hormonja, a fogantatás utáni második héttől kezdve szintje folyamatosan emelkedik a vérben a terhesség 34. hetéig. A hormon biológiai szerepe nem ismert, de szabályozza a magzat glükóz és aminosav ellátását. A lepényi corticotrop releasing hormon (CRH) szintje a második trimeszter közepéig alacsony, a terhesség utolsó hónapjában ugrik meg a koncentrációja. Feltehetően a magzati szervezet stressztűrését, illetve a szülésre való felkészülést szabályozza. A lepényi activin és inhibin hormonok nevüket a follikuluszstimuláló hormon (FSH) előállítását serkentő, illetve gátló hatásuk alapján kapták. Az inhibin a terhesség során a gonadotropin sejtek működésének és ezzel az ovuláció gátlásáért felelős. Az activinnel együtt a trophoblast sejtek működését irányítják.
A terhesség során a lepény termeli a progeszteron és ösztrogén hormonokat is, bár a lepény csak az ösztrogén-szintézis kezdeti és végső lépéseit tudja elvégezni. A terhesség alatti ösztrogéntermelés a méhlepény és magzati mellékvese kéreg együttműködésének eredménye. A terhesség 7. hete után a lepény fokozódó mennyiségű ösztradiolt állít elő anyai és magzati eredetű prekurzorokból. Az ösztron termelés párhuzamos az ösztradioléval. Az ösztriol a 9. héttől mutatható ki az anyai vérsavóból és elsősorban a lepény terméke. A decidua (vagy hullóhártya) a méhnyálkahártya része, amely a méh falát borítja a terhesség alatt és a szüléskor lehámlik a placentával együtt.
A terhesség trimeszterei
Első trimeszter (1-12. hét)
Az utolsó menstruáció első napjától a 12. hétig tartó időszakot nevezik első trimeszternek. Ez az embrionális fejlődés szakasza: a megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió, vagy hólyagcsíra lesz. A hólyagcsíra külső része, amelyből később a méhlepény lesz, ekkor kezdi el termelni a humán chorionic gonadotropin (hCG) hormont, amely az anya petefészkét arra serkenti, hogy progeszteront termeljen. A progeszteron hatására a méh fala felkészül az embrió befogadására, majd a beágyazódott embrió körül a méh véredényei megduzzadnak és a hajszálerek megsokszorozódnak, így biztosítva az embriónak a szükséges tápanyagokat. A beágyazódás a legtöbb nő számára észrevétlenül zajlik, de egyesek kismértékű vérzést, hasi görcsöket tapasztalhatnak. A beágyazódás után kezd kifejlődni a méhlepény (placenta), amely a magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből. Az első trimeszter során az embrió igen látványos mennyiségi és minőségi fejlődésen megy keresztül. Ekkor tapasztalhatják a terhes nők a reggeli rosszullétet, amely kb. 70%-uknak okoz kisebb-nagyobb problémákat az első trimeszter során.
Második trimeszter (13-24. hét)
A 12. és 24. hét közötti időszakot nevezik második trimeszternek. A legtöbb terhes nő ekkor energikusnak érzi magát, megjelennek a terhesség külső látható jelei, illetve megindul a súlygyarapodás. A 20. hétre a méh eredeti méretének akár 20-szorosára is kitágul, hogy befogadja a fejlődő magzatot. Ebben az időszakban a magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz, a legtöbb nőnél ez a 20. és 21. hét között kezdődik (esetleg a 19. héten, ha már volt terhes). A méhlepény ekkorra teljesen kifejlődött, a magzat teste pedig már képes például hőszabályozásra.
Harmadik trimeszter (25-40. hét)
A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet. Néhány nőnél megfigyelhető, hogy a köldöke kifelé fordul a méh nyomása miatt. A terhesség alatti súlygyarapodás, illetve az egyre növekvő magzat miatt ebben a szakaszban a nőknek számos panaszuk van, mint például hátfájás, állandó vizelési inger, gyomorégés stb. A 36. héttől, a várandósság utolsó heteiben a has "leszáll", hiszen a magzat pozíciója megváltozik: a feje lejjebb kerül a medencébe, a szülőcsatorna közelében helyezkedik el.
A szülés és a szoptatás
Az emberi terhesség általában 38 hétig tart a fogantatástól (hossza 255-266 nap), vagyis kb. 40 hétig tart az utolsó menstruációs időszak végétől. A terhesség hossza általában az utolsó menstruációs ciklustól számított 280 nap vagy 40 hét, a legtöbb szülés a terhesség 37. és 42. hete között zajlik le. A WHO meghatározása szerint a normális szülés a terhesség 37 és 42 hete között következik be. A 37. hét előtt koraszülésről, a 42. hét után pedig túlhordásról van szó. Míg a koraszülöttek esetében az jelent kockázatot, hogy a magzat még nem elég fejlett az önálló életre, a 42. hét után a terhesség már mind az anya, mind a magzat szempontjából veszélyes lehet. Emiatt a szülészek általában a 40. héten már beavatkoznak, ha a szülés nem indul meg természetesen.
A szülés során az anya méhében fejlődő magzat világra jön. A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását. A szülő nők többsége vaginálisan („természetes úton”) szüli meg gyermekét, a maradéknál orvosi vagy egyéb megfontolások miatt császármetszést hajtanak végre.
A szoptatás előkészítése és jelentősége
A progeszteron és ösztrogén hormonok felelősek a szoptatás előkészítéséért: az ösztrogén a mirigyjáratok („ductus”), a progeszteron az alveolusok számának növekedését okozza. A terhesség során az emlőmirigyek fejlődését az ösztradiol, a progeszteron, a prolaktin, illetve a pajzsmirigyhormonok és az inzulin együttesen szabályozzák.
Magyarországon évi hárommillió doboz tápszer fogy, pedig a szoptatás egészségesebb, költséghatékonyabb és környezetbarát is, ráadásul kialakít egy különleges lelki kapcsolatot anya és gyermeke között. Rendkívül fontos, hogy az édesapák se maradjanak ki ebből a kapcsolatból, ezt elősegítendő már számukra is elérhető többek között a GYED, GYES, gyermekek utáni pótszabadság is.
Az édesapák szerepe a terhességben és a szoptatásban
Bábiné Szottfried Gabriella, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Védőnő Tagozat elnöke, köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy nemcsak az anya-gyerek kapcsolat fontos a szoptatás során, hanem az őket körülvevő környezet is, amelyet elsősorban az apa testesít meg. A védőnőket a családok legközelebbi szövetségeseként, információközpontjaként jelölte meg, akikhez bármilyen kérdéssel lehet fordulni. Az apaság is a várandóssággal kezdődik, és kiemelt szerepe van az úgynevezett „szőrkontaktnak” a császármetszéssel született csecsemők esetében. A felmérések arról tanúskodnak, hogy azok az édesapák, akik rendszeresen elkísérik feleségüket az előzetes vizsgálatokra, ezzel támogatva őt, öt évvel később is aktívabb részt vállalnak a gyermek életében.
Kevéssé ismert tény, hogy a szülés utáni depresszió az apák 2-25 százalékát is érintheti, amelyet gyakran próbálnak palástolni függőségekkel. A gyermekük megszületése ugyanakkor pozitív hatású is lehet, például meg is szabadulhatnak függőségeiktől. Dr. Földi Ferenc, Sirok Eszter férje képviselte az édesapákat a konferencián. Rávilágított arra, hogy az apáknak bele kell törődniük: a gyermek a születése után nem fog rögtön az apával focizni, nézni a meccseket, hanem ebben a periódusban a vele kapcsolatos teendők nagy része az anyáé.
Édesapák szerepe koraszülött gyermekek esetében
Dr. Afonyiné Kaló Tünde PIC (perinatális intenzív centrum) vezető ápoló, IBCLC laktációs tanácsadó az édesapák szerepéről beszélt a koraszülött gyermekek esetében. Magyarországon minden tizedik csecsemő koraszülött, és ehhez az eseményhez a szülők gyakran kudarcot, aggodalmat társítanak. A pár nem viheti magával haza gyermekét, így az elsődleges gondozóvá az orvosok válnak. Magyarországon jelenleg 21 PIC található, amelynek dolgozói olyan új szemlélet kialakításán fáradoznak, amelyben a szülő nem csak külső szemlélő, hanem gondozó is, ezért a nap 24 órájában nyitva tartanak. Fontos az apa bevonása, ugyanúgy informálni őt is a baba állapotáról, ahogy az anyával tennék, számolva azzal, hogy ilyenkor egyszerre aggódik az anya és a csecsemő miatt is. Ezekhez a feladatokhoz szükséges az ellátó személyzet oktatása, hogy a lehető legnagyobb támogatást tudják nyújtani.
| Terhességi hét | A koraszülött magzatok túlélési esélye |
|---|---|
| 22. hét előtt | 0% (Nagy-Britannia, 20. század vége) |
| 24. hét után | 36% |
| 25. hét után | 50% felett |
A terhesség előrehaladtával egyre nő a koraszülött magzatok túlélési esélye is: míg a 22. hét előtt született magzatok közül a huszadik század utolsó évtizedében Nagy Britanniában egy sem élte túl a koraszülést egy tanulmány szerint, a 24. hét után 36%, a 25. hét után már 50% feletti az esélyük. Az egyre korszerűbb orvosi beavatkozások ellenére is a koraszülés jelenti az egyik legnagyobb kockázatot a magzat életére és későbbi egészségére nézve: Magyarországon a kis súlyú újszülöttek csoportjában történik az újszülöttek haláleseteinek 80%-a és a megbetegedések 70%-a.