Sétálni az erdőben, de nem is akármilyen módon, hanem a fák lombjai között, egy hatalmas hallócsövön keresztül hallgatni a madarak énekét és az erdő apróbb-nagyobb zajait - ez a különleges élmény egyre több helyen elérhetővé válik. Innen, fentről egészen más képet mutat a táj, és egészen új perspektívából fedezhetjük fel a természetet.
A lombkorona-ösvények története és terjedése
Ezt a csodálatos világot egy osztrák férfi, Hubert Reschl, a Geschrie - benstein Naturpark elnöke álmodta meg 2013-ban, majd meg is valósította az IGEN projektnek köszönhetően. Az osztrák-magyar határon átnyúló együttműködés egyik eredménye a Lombkorona tanösvény Óhodászon, osztrák nevén Althodis-ban, amely 250 méter hosszan vezet a fák lombjai között. A falábakon álló méretes fahíd legmagasabb pontja 22 méter, s 11 tornyáról különleges látnivaló tárul a vendég elé.
Az osztrák példának több követője is akadt, gombamód szaporodtak az „utódok”. A leghosszabb a makói és az ipolytarnóci, a legmagasabb pedig a jeli és a kaszói lombkorona-ösvény. A kör alakú gerecsei tanösvény különlegessége, hogy ez is bejárható kerekesszékkel.
Ismertebb lombkorona-ösvények Magyarországon:
- Makói lombkorona tanösvény: Ez a közel kétszáz méter hosszú, információs táblákkal ellátott építmény bemutatja a Maros élővilágát. Minél magasabbra sétál a látogató, annál inkább megváltozik körülötte a természet.
- Ipolytarnóci Ősmaradványok Látogatóközpont lombsétánya: Egy 150 méter hosszú, 8-10 méter magasságban húzódó lombsétány épült, ahol hevederrel biztosítva fedezhető fel az erdei vadvilág. A tanösvény igazi élménypark, a lombsétány alatti ösvényen mesterségesen kialakított madárfészkeket, rókalyukat és denevérbarlangot alakítottak ki.
- Kaszói lombkorona tanösvény: Hosszában, magasságában és szerkezeti megoldásában is egyedinek számít. Az aljnövényzettől a lombokig, a kaszói erdőtömb legjellemzőbb erdőtípusát fedezhetik fel. A felső lombkorona-szinten található fák életkora több mint 110 év, átlagmagassága 28 méter, így elmondható, hogy egy igazi „öregerdőben” találkoznak a belső-somogyi gyertyános-tölgyes erdő növény- és állatvilágával.
- Sás-völgyi lombkoronasétány (Hetvehely): Ezen a sétányon 6 méteres magasságban 50 métert sétálhatnak, miközben megfigyelhetik a fák lombkoronájának élővilágát. A tájékoztató táblák segítenek az itt élő növények, állatok megismerésében. A gyerekek számára kialakítottak egy gólyafészket, valamint cinke- és denevérodút, ahová bemászva megtapasztalhatók, hogyan élhetnek ott az állatok.
- Erzsébet ligeti lombkorona tanösvény (Gyomaendrőd): Több mint egy kilométeres tanösvény várja a látogatókat, közelében egy 15 méter magas kilátóval.
Madarak a lombok között: Különleges megfigyelési lehetőségek
A lombkorona-ösvények kiváló lehetőséget biztosítanak az erdei madarak megfigyelésére és hangjaik azonosítására. Az erdőt járva nem könnyű észrevenni a lombok között megbúvó madarakat, de fentről más a perspektíva.
A madarak felismerése és a kiterjesztett valóság (AR)
Egy nagyszerű kezdeményezés a HVG kiadótól, az "Ismerd meg az erdei madarak hangját!" című könyvsorozat, amely segít az erdőben élő madarak alaposabb megismerésében. Ebben a részben az erdőben élő madarakat ismerhetjük meg, mint például az Őszapó, Nagy fakopáncs, Kakukk, Csuszka, Fitiszfüzike, Sárgafejű királyka, Egerészölyv, Szajkó, Örvös galamb, Fenyvescinege, Fácán és a Macskabagoly.
A könyv gyönyörű illusztrációkkal, leírásokkal (élőhely, táplálék, fészeklelőhely, tojások megjelenése és testhossza) és a hangokkal mutatja be a madarakat, emellett mindegyikhez van valami kis érdekesség. Készült hozzá egy applikáció is, amelynek segítségével 3D formában is meg lehet nézni a madarakat. Az AR (augmented reality), azaz kiterjesztett valóság a valódi világ és a virtuális tér összekapcsolásából jön létre, így a fiatalabb generációkat is közelebb viszi a természet szeretetéhez.
Madárhangok
Az erdő gondnoka: a fakopáncs
Az erdei madarak között kiemelkedő szerepet játszik a fakopáncs, amelyet régen „erdő gondnokának” is neveztek, mivel a szúvak fő fogyasztója. Testének mintázata kiválóan alkalmas a rejtőzködésre: hátoldala nagyrészt fekete, mint a földfelszín, hasoldala pedig fehér, világos, mint az égbolt. Így felülről vagy alulról nézve egyaránt nehezebben vehető észre.
A fakopáncs táplálkozása és fészkelése
A fakéreg alatti rovarlárvákat szigonynyelves vésőcsőrükkel szedik ki. Nyelvük hosszan kiölthető és ragadós. Nyáron rovarevő (pete, lárva, báb, kifejlett). Kutat a kéreg repedéseiben (gyapjaslepke), a kéreg alatt (betűzőszú) és a fatestben (szarvasbogár) egyaránt. A fatörzseken alulról-felfelé, csigavonalban halad, a rejtőzködőket a kopogtatás visszhangjáról ismeri fel, majd kiűzi őket. Erős nyakizmaival belevágja vésőcsőrét a fakéregbe, jókora darabon lehántva, lefeszítve azt.
Állandó madarunk, télen növényekkel kénytelen beérni. Mogyorót vagy tobozt keres, melyet egy kéregrepedésbe - ún. „kovácsműhelybe” - szorít. A mogyorót feltöri, a tobozról lehántja a termőleveleket és kiszedegeti magvait.
A korhadó fába vájt odú 2-20 méteres magasságban helyezkedik el. Az egy hónapos vésési munkában a hím és a tojó is részt vesz, és ez igen kimeríti őket. A tojó 5 tojást rak. A hím tavaszi kopogtatása a „harkályének”, mely a vetélytársat riasztja, a tojót csalogatja. Ennek során a hím teljes erőbedobással ver a csőrével egy üreges ágat. Átlagosan 15-öt kopogtat egyszerre, majd 2-3 másodperces szünetet tart. A visszhangos, kongó hang akár 1 km-re is elhallatszik. Emberközelben villanyoszlopon, bádogtetőn, ereszcsatornán is szívesen dobol. Ha a hím kopogást hall felségterületén, harcra készen előbukkan. A költéshez öreg, beteg fát keres, melynek törzsébe odút váj a hím és tojó, együttes munkával. Keményfában (tölgy, bükk) ez két heti megfeszített munkát jelent számára, a puhafával (fenyő, fűz, nyár) könnyebben boldogul (2 nap). Az odú bejárata szűk, zsákszerűen lehajló ürege tágas. Az alján faforgács a bélés. A tojó évente egyszer 5 (4-6) fehér (tehát nem rejtőszínű) tojást tojik. A tojó és a hím felváltva költ. Sopronban, az egyetemen kifejlesztettek egy műharkályt.
Az alkalmazkodó széncinege
A széncinege is állandó madarunk, rendkívül alkalmazkodóképes. Szénfekete fején fehér pofafoltok vannak, ez a mintázat a fajtársak felismerésére szolgál. Fekete mellsávot visel.
A széncinege jellemzői és viselkedése
Látható fülkagylója nincs. Orrnyílása a csőr tövén nyílik. Szaglása - a madarak zömével ellentétben, ritka kivételként - jó. Kicsi, lekerekített szárnyai vannak, mellizmai gyengék. Inkább vékony, de erős szökdécselő lábát használva változtat helyet. A rovart minden állapotban (pete, lárva, báb, kifejlett) eszi, fogyaszt férget is. Ha nincs állati eledel, a növényire fanyalodik. Egy cinkecsalád évente 20 millió rovart fogyaszt el.
A párválasztás folyamata hamar megkezdődik. „A hímek már karácsony után énekelni kezdenek.” Ehhez a hím olyan éneklőállást foglal (pl. ághegy), ahonnan dala - a „nyitnikék” - messze hangzik. Dalának szerepe kettős: a tojó számára szaporodási hívóhang, a másik hímnek pedig riasztóhang. Ha a másik hím mégis betör a területre, megkezdődik a szexuális küzdelem: csőrükkel-karmukkal egymásnak esnek. A vesztes menekül. Az udvarlásra a cinke nem sokat ad: a becsábított tojók egyszerűen a terület urával párzanak.
Párzás után a tojó faodvat keres, és az ő dolga a fészekrakás is. A fészek kerete fűszál, bélése behordott szőr, kihullatott toll. A fészek vályúját testével mélyíti ki. A tojásrakás során évente kétszer 10 db, fehér színű tojást tojik. A tojó hasoldalán a vérellátás fokozódik, a tollak kihullanak - költőfolt alakul. Két hét múlva kikelnek a tehetetlen, fészeklakó fiókák, csupaszok és vakok. A szülők ivadékgondozása fejlett. Percenként hordják a táplálékot, amíg csak világos van - „látástól-vakulásig” (akár napi 16 órán át).
Ha a fiókák megérzik a fészek rezdülését, hevesen csipogni kezdenek, kitátják csőrüket, feltárul élénksárga torkuk. A szülők számára ez a hang és látvány az etetési viselkedés kulcsingere. A szülők az odú tisztán tartásáról is gondoskodnak: csőrükben hordják ki a fiókák ürülékét. Támadás esetén fészket elszántan védik: dühösen köpködnek, fújnak. Három héttel a tojásból való kikelés után megtörténik a kirepülés: a fiókák elhagyják a fészket. „A kirepülés után a család még egy-két hétig együtt marad, ezalatt az öreg madarak még etetik a fiatalokat.”
Madárhangok
Mivel nagyon alkalmazkodóképes madár, a széncinege foglalja el leggyakrabban a kihelyezett fészekodút. Könnyen rászoktathatók arra, hogy a csemegét az emberek kinyújtott kezéből is átvegyék. A természet rendje szerint a cinegék nagy része télen éhen hal, kihűl - nem tízszereződhet meg évről-évre a párok száma. A nehéz évszak a táplálékot nyújtó ember közelébe űzi. Csipeget a madáretetők olajos napraforgó magvaiból és a kifüggesztett szalonnából. A jóllakásért folytatott küzdelem ötletessé teszi. Angliában reggelente a házak ajtaja elé teszik a tejesüvegeket, melyeket alufólia zár le.
Az erdő más lakói: hollók, baglyok, mókusok és denevérek
A lombkorona-ösvények nemcsak a madarak, hanem az erdő más élőlényeinek megfigyelésére is alkalmasak.
Hollók: Az intelligens madarak
A holló (Corvus corax) ma már napközben is látható és hallható az erőmű közvetlen közelében. A madarak közül ők rendelkeznek a legnagyobb agytérfogattal, rendkívül intelligensek. Nehezen fotózható madarak óvatossága és tollazatának csillogása miatt.
Baglyok: Az éjszakai vadászok
Az erőmű horgásztavainál sokszor hallható éjszakánként az erdei fülesbagoly huhogása. A tó melletti parkolóban évekkel ezelőtt, gyanakodva figyelő tekintettel, de tűrte, hogy elkészüljenek az első képek róla. Szinte egybeolvadt környezetével, a fa kérge és tollazata tökéletes álcaként működött. Kisunokám egyik kedvenc madara a bagoly.
Mókusok: A szorgalmas gyűjtögetők
Gyapán, egy régi kúria parkjában nagyon sok mókus élt még tizenöt évvel ezelőtt. Jó soruk volt, mert a parkban és a vele szemben lévő házak előtt álló rengeteg diófa bőséges téli élelemmel látta el a szorgalmas gyűjtögetőket. Az atomerőmű melletti Dunaszentgyörgyi-láperdőben egy madáretetőt alakítottak ki, ahol a számtalan madár mellett megjelentek a mókusok is. A potyakaja mágnesként vonzotta őket, és ha elfogyott a kitett eledel, különösen a hideg téli napokon, szinte szemrehányóan jelezték, hogy várják az utánpótlást.
Denevérek: A repülő emlősök
Magyarországon 28 denevérfaj él, mindegyikük védett, sőt némelyikük fokozottan is. Gyümölcsevő és vérszívó rokonaik nálunk nem honosak. Az állomány rendszeres feltérképezése fontos információkkal látja el a szakembereket. Nagyon figyelni kell arra, hogy a hibernációt ne zavarjuk meg. Testünk meleg párolgása, lámpáink hosszas világítása vagy a fényképezőgép hangos kattogása korai felébredésüket okozhatja. Repülő emlőseink rovarokkal táplálkoznak, tökéletes pontossággal, főleg ultrahang segítségével tájékozódnak.
