Az emberi reprodukciós eljárások jogi és etikai vonatkozásai

A 2012. évi I. törvény (Mt.) 65. § (1) bek. rendelkezései alapján a munkavállalót megillető felmondási védelem kiemelt jelentőséggel bír az emberi reprodukciós eljárásokban részt vevők esetében. Amennyiben a munkavállaló úgynevezett lombikbébi-programban vesz részt, de felmondást kap kézhez a munkáltatótól, akkor e védelemre akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta.

Ebből az következik, hogy a felmondási tilalom érvényesüléséhez elegendő, ha a munkavállaló a fennálló kezelésről legkésőbb a felmondás közlését követően tájékoztatja a munkáltatót. Ha a munkavállaló tehát csak a felmondás közlésekor tájékoztatja a munkáltatót a védettségre okot adó körülményről, úgy ezen eljárás is jogszerűnek minősül. A munkáltató a tájékoztatást követő tizenöt napon belül a visszavonhatja a felmondását, így elkerülheti a munkavállaló munkaviszonyának jogellenes megszüntetését.

A tájékoztatásnak legkésőbb eme időpontig meg kell történnie, amennyiben tehát a munkavállaló egyáltalán nem nyújt pontos tájékoztatást az eljárásról, illetőleg titkolja azt, úgy a védelemre nem hivatkozhat. Fontos ugyanakkor rögzíteni, hogy az Mt. szellemiségéből, valamint a tájékoztatási és együttműködési kötelezettség alapelvéből eredően érdemes a munkáltatót tájékoztatni annak érdekében, hogy neki is tudomása legyen arról, az adott munkavállaló védelem alatt áll.

A védelem időtartama nem korlátlan, az az Mt. 65. § (1) bek. e) pontja alapján legfeljebb a kezelés megkezdésétől számított 6 hónapon keresztül állhat fenn. Noha korábban vita állt fenn a védelem időtartamát illetően, a 13/2018. számú munkaügyi elvi határozat alapján egyértelműen meghatározható, hogy a 6 hónapos védelem mikortól meddig állhat fenn, és mikortól kezdődhet újra. A fentiek alapján a védelem tehát nem csak egyszer illetheti meg a programban résztvevő munkavállalót, hanem minden, megszűnt kezelést követő újrakezdett kezeléstől kezdődően.

További kevéssé ismert garanciális szabályként jelenik meg a munkavállalók támogatása érdekében a munkaidő-kedvezmény. Amennyiben a munkavállaló az Eütv. szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésen, közismertebb nevén lombikprogramban vesz részt, a munkavállaló az Mt. 55. § (1) bekezdés b) pontja alapján mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.

A kezelés időtartamát nem lehet ugyanakkor tágan vagy korlátlan módon értelmezni, a szabály kizárólag az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő tényleges kezelés, vizsgálat, beavatkozás időtartamára vonatkozik.

A lombikprogramként emlegetett testen kívüli petesejt-megtermékenyítés az inszeminálásnál hatékonyabb, belőle egyre több történik szerte a világon. Ma becslések szerint közel 6 millió olyan ember él a földön, aki ilyen módszernek köszönhetően született. Itthon úgy becsülik, hogy az élve születéseknek 2,5 százaléka - körülbelül 2300 baba - köszönhető a lombikprogramot is magába foglaló mesterséges beavatkozásoknak. A hazai szám egyrészt abból adódik, hogy 6000 lombikprogramot finanszíroz az állam, ami mellé még jönnek a magánúton lombikprogramot vállaló párok - a becslések szerint nagyságrendileg ezer körüli ilyen beavatkozás történhet összesen az országban. A lombikbeavatkozások sikeressége hozzávetőlegesen 20-25 százalékos, mellette pedig - legalábbis a becslések szerint - százas nagyságrendben történnek sikeres inszeminálások is. Így jön ki a 2,5 százalékos arány és a 2300-as szám.

A tudományos igazgató beszámolójából kiderül, hogy akik itthon saját zsebből fizetik a lombikprogramot, nagyrészt amiatt teszik ezt, mert az állami finanszírozás a volumenkorlát miatt véges. Aki például a Kaáli Intézetbe jelentkezik, az legközelebb csak jövő áprilisában vehet részt államilag támogatott kezelésen, ha a beavatkozást hamarabb szeretné, akkor is fizetnie kell érte, ha amúgy jogosult lenne rá ingyenesen.

Itt etikai kérdésként kerül elő az, hogy a mérleg nyelve két azonos egészségügyi szükséglettel rendelkező pár közül annak az oldalára billen, amelyik jobb anyagi helyzetben van. Itt kérdés, hogy az állami rendszer ezt mennyire tudja ellensúlyozni, tehát mennyivel költhet például többet meddőségi kezelésekre, mint mondjuk szívtranszplantációra, művesekezelésre vagy éppen a diabéteszes betegek ellátására. Vajon ezek fontosabbak vagy a meddő párok esélyegyenlősége?

Az embrióbeültetés sikere az inszeminációénál jóval magasabb, de az életkor előrehaladtával azért jelentősen csökken: míg 35 év alatt két embrió visszaültetését követően a terhesség esélye közel 45 százalékos, addig 40 év fölött már csak 10-15 százalékos. Negyvenöt éves kor felett a törvények értelmében nem is végezhető ilyen kezelés. Az ikerterhességek esélye általában 20 százalék alatti.

A méhen kívüli terhesség valószínűsége 1-2 százalékos, de ezeket rendszerint időben felfedezik. Míg a természetes úton fogant magzatok 2-3 százalékánál fordulnak elő fejlődési rendellenességek, addig a lombikos megoldásnál 4 százalékos ez az arány.

Termékenységről akkor beszélünk, ha a terhesség tizenkét hónapig tartó védekezés nélküli együttlét után sem következik be. A szakirodalomban található becslések alapján a párok mintegy 10-15%-a küzd a meddőség előbbiekben definiált formájával. Ezeknek a pároknak azonban csak egy része fordul orvoshoz, kisebb részük természetgyógyászhoz, vagy esetleg mindkettőhöz. A pszichoterápiába vagy pszichoanalízisbe eljutók száma nagyon alacsony. Pedig a klinikai tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a lelki tényezők kiemelt szerepet játszanak a sokszor „megmagyarázhatatlannak” tűnő terméketlenségben.

Azok a gyermekre vágyó párok, akik orvoshoz fordulnak, bekerülnek az egészségügyi rendszer útvesztőjébe. Hormonvizsgálatok, ultrahangok, gyógyszerek és injekciók váltogatják egymást, de sehol nem találkoznak lelki támogatással, pszihoterapeutával. Nincs egységesen kialakított, mindenre kiterjedő vizsgálatsorozat. Ha valaki orvost vagy intézményt vált, minden elölről kezdődik, a korábbi eredmények nem számítanak, újra „végig kell csinálni a tortúrát”. Közben a párok folyamatosan kapják a jobbnál-jobb tanácsokat és az ötleteket a környezetükből, hogy mit tegyenek a gyermekáldás érdekében. Vagy ha nem publikus a próbálkozásuk, akkor a környezet nyomása nehezedik rájuk, hogy miért nincs még gyermekük. Ennek a folyamatnak csak egyetlen sikeres kimenete lehetséges, mégpedig egy saját gyermek bármi áron.

A mai társadalmi szemlélet szerint mindenre van megoldás, csak igazán akarni kell. Semmit sem lehet feladni, hiszen ha valamit igazán akarunk, az úgyis sikerülni fog. A veszteségekkel nem szabad foglalkozni, nem szabad magunkat sajnálni. Gyorsan tovább kell lépni és kitűzni a következő elérendő célt. Sikeresnek kell lennünk. És ha a sikert a gyermek születése jelenti, „akkor az érte folyó harcot nem szabad feladni”.

A meddőséget elsődleges kiváltó oka a női/férfi nemi szervek funkcionális zavara. De a pszichés tényezők is kedvezőtlenül befolyásolhatják a hímivarsejtek és a petesejtek érésének, valamint a fogamzás, az embrió beágyazódásának bonyolult és rendkívül sérülékeny folyamatát. Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a hormon felszabadulást szabályozó mechanizmusokat az agykéregből származó impulzusok is jelentősen befolyásolják.

Sokan óriási megrázkódtatásként élik meg, hogy nem képesek megfoganni, kihordani a gyermeküket. A legtöbben nem is képesek saját magukra használni a meddő kifejezést, inkább próbálkozásról, „projektről”, küzdelemről beszélnek. És bár a meddőség dinamikus állapot, vagyis nincs kizárva, hogy egyszer mégiscsak megszülessen egy saját vérszerinti gyermek, de a legtöbb meddőség mégis véglegesnek tűnik. Ez a tény a meddő párok számára óriási veszteséget jelent, ráadásul nem is egyetlen veszteségről, hanem egy egész veszteséglistáról van szó.

Az ember fajfenntartási késztetéséből eredően bennünk rejlik, hogy képesek vagyunk a gyermeknemzésre. A szülők élete gyermekeikben folytatódik tovább, ami az öröklétet fejezi ki számukra. A meddő pároknak folyamatosan szembe kell néznie a társadalom és a környezet elvárásával, mely szerint gyermeket kell „produkálni”, hisz csak így lehet valaki a közösség megbecsült tagja.

A terhes nők a terhesség ideje alatt kialakítanak magukban egy képet születendő gyermekükről. Ez azonban a meddő nőknél is megfigyelhető, az ő képzeletükben is él egy elképzelt gyermek. Az érintett nők kimaradnak a terhesség, a szülés, és a szoptatás élményéből is, és ha a későbbiekben lesz is - nem biológiai - gyermeke, a kötődés ezen formái akkor is hiányozni fognak. A párkapcsolatok egy része tönkremegy, felbomlik. A meddőség elfogadása csak akkor történik meg, ha a meddő pár képes a fenti veszteségekkel való szembenézésre.

Különösen nehéz azon párok helyzete, akiknek nincs orvosilag kimutatható problémájuk, de mégsem következik be a gyermekáldás. Ők azok, akik nem értik, miért kellene alternatív megoldást keresniük a saját biológiai gyermek megszülése helyett, hiszen csak idő és pénz kérdése, hogy ez sikerüljön. Nem képesek szembenézni azzal, hogy el kell engedniük egy álmot, és szembe kell nézniük veszteségeikkel.

A meddőség elfogadása tulajdonképpen nem más, mint egy normál gyász folyamat. A megrázkódtatás - a meddőség nyílt kimondása - együttjár a veszteség tagadásával. (Ez nem lehet igaz! A meddő párok közül azonban sokan nem hajlandóak szembenézni helyzetükkel. Tagadják a veszteséget vagy elfojtják a gyászt, hiszen így az ezzel járó fájdalmak elkerülhetőek. Mindez azonban megakadályozza, hogy elinduljanak a veszteség feldolgozásának útján. Ezáltal a saját helyzetüket nehezítik, hiszen a szembenézés egyre távolabbra tolódik, halasztódik és egy krízishelyzetként állandósul.

Sokak számára a lombik-programokban (IVF) való ismétlődő részvétel biztosítja a fájdalom elfojtásának lehetőségét. Ők úgy érzik, hogy újra és újra érdemes megpróbálkozni egy lombik beültetéssel, görcsösen ragaszkodnak kitűzött céljukhoz, nem akarják észrevenni, hogy ezzel csak a probléma tényleges megoldását halogatják.

A „reménytelenül” gyermekre várakozók másik része az örökbefogadás lehetősége felé fordul. Ők azok, akik azt gondolják, hogyha másképpen nem megy, legalább így lehessen gyermekük. Ha ló nincs, a szamár is jó - mondhatnánk. Sokan közülük abban bíznak, hogyha örökbe fogadnak egy gyermeket, akkor lehullik a vállukról a teher, felszabadulnak a nyomás alól és megtörténik velük a csoda, vérszerinti gyermekük is születik. Valójában azonban ők sem képesek elfogadni meddőségüket, az örökbefogadást a saját gyermekhez jutás eszközének tekintik. Itt sem zajlik le egy sikeres gyászfolyamat.

A veszteségélmény elhárítók harmadik csoportját azok alkotják, akik úgy jelentkeznek örökbefogadásra, hogy közben IVF programban is résztvesznek. Az örökbefogadás az örökbefogadott és az örökbefogadó, valamint annak rokonai viszonylatában családi kapcsolatot létesít. Az örökbefogadott az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.

Titkos örökbefogadás: a TEGYESZ-en keresztül zajlik, a lényege, hogy sem a vérszerinti szülő nem tudja, hogy hová kerül a gyermeke, sem az örökbe fogadó szülők nem tudják, hogy ki szülte a gyermeket. Nyílt örökbefogadás: A vérszerinti és az örökbe fogadó kölcsönösen ismeri, ismerheti egymást. Ha akarják, a későbbiekben is tarthatják a kapcsolatot.

Az örökbefogadáshoz szükséges, hogy az örökbefogadót örökbefogadásra alkalmasnak nyílvánítsák. Ehhez a jelentkező házaspároknak pszichológiai alkalmassági vizsgálaton kell résztvenniük, környezettanulmányt készítenek az örökbefogadandó leendő lakhelyén és egy 21 órás örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot kell elvégezniük. Az örökbe fogadásra jelentkezők jelentős része olyan pár, akik hosszú évek próbálkozásai után jutnak arra a döntésre, hogy jelentkeznek örökbefogadó szülőnek. A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) munkatársának adatai alapján egy 3 éves időszakot megfigyelve azt tapasztalta, hogy az örökbefogadáshoz szükséges pszichológiai alkalmassági vizsgálaton megjelent házaspárok mintegy 70%-a több lombikprogramon volt túl, több mint 40%-uk pedig már veszített el magzatot.

Gyermekkorunkban a látott és megtapasztalt szülői minták alapján kialakítunk magunkban egy saját belső szülői képet, melyet a gyermeknevelés során alkalmazunk. Örökbefogadói szülői mintával azonban az örökbefogadásra jelentkezők többsége valószínűleg nem találkozott, így nagyon keveset vagy semmit sem tudnak a saját családjából kikerülő, veszteséget átélt gyermek pszichés jellemzőiről. Annak a gyermeknek, akit egyszer már elhagytak, sokkal nagyobb biztonságra van szüksége, ezért fontos, hogy olyan családba kerüljön, ahol érzi ezt a biztonságot és tudja, hogy azt nem fogja elveszíteni.

Az örökbefogadott gyermek nevelése során olyan problémákat kell kezelni, amelyek egy vérszerinti gyermek esetében nem merülnek fel. Ilyenek lehetnek a vérszerinti szülők és a gyermek múltja, esetleges vérszerinti testvérek, az átélt traumák, viselkedése, az örökbefogadótól eltérő tulajdonságai stb. Örökbefogadás esetén a párok nem számíthatnak környezetük tanácsaira, hiszen valószínűleg mások sem találkoztak még az övékéhez hasonló problémákkal.

Az örökbefogadással foglalkozó törvények, rendeletek:

1. Polgári Törvénykönyv (2014. március 15-től)
2. Negyedik könyv XI. Rendelet a gyermekvédelmi eljárásról - 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról VI.

A legelső lombikbébi, Louise Joy Brown 1978-ban látta meg a napvilágot: az orvostudomány akkori fejlettségi szintjén ez szenzációs teljesítménynek számított. Azóta több mint tizenkétmillió gyermek jött hasonlóan a világra. Bár az IVF rutineljárás, egészségügyi kockázatokat is rejt magában: leginkább az ikerterhesség alatt fellépő komplikációk és az egyébként is valószínűsíthető koraszülés miatt. Átlagosan minden ötödik beavatkozás végződik a kívánt sikerrel.

Magyarországon a felmerülő költségek nagy részének fedezésével az állam is segíti az ezzel próbálkozó párokat, az eljárás ötödik alkalommal történő megismétléséig.

A tudományos igazgató megosztja velünk azt is, hogy míg a természetes úton fogant magzatok 2-3 százalékánál fordulnak elő fejlődési rendellenességek, addig a lombikos megoldásnál 4 százalékos ez az arány.

A protestáns egyházak elfogadhatónak tartják a meddőség megszüntetésére irányuló orvosi beavatkozásokat, beleértve az asszisztált reprodukciós eljárást (ART) azzal a kitétellel, hogy azokat a lelkigondozói felelősség, a szeretet, az igazságosság és a szabadság kell, hogy meghatározza. Az egyházaknak pedig folyamatosan tájékozódniuk kell a reprodukciós medicina eredményeiről és várható fejlődéséről ahhoz, hogy szentírási alapon és tárgyszerűen tudjanak állást foglalni a témában.

A felekezetek közötti állásfoglalás különbsége abban a nehezen megválaszolható kérdés feloldásában áll, hogy teremtési rendeltetésünk révén szabadok vagyunk-e arra, hogy beavatkozzunk bizonyos folyamatokba. Az európai protestáns egyházak alaptalan vádnak tartják, hogy ezzel „istent játszanánk”.

A segédanyagot előkészítő bizottság tagjai a megszületendő gyermek és az érintett pár érdekeit egyaránt szem elé helyezik. Ugyanakkor az egyházaknak prófétai küldetése felhívni a figyelmet az asszisztált reprodukciós eljárások során felmerülő bioetikai kérdésekre, és az eljárásokkal együtt járható súlyos következményekre is. Hangsúlyozandó, hogy a gyermek számára nem a fogantatása, hanem születésének körülményei válnak meghatározóvá - a szerető és biztonságos közeg, amelyben felnőhet. De az ahhoz vezető sorozatos próbálkozások és kudarcok, és a technológiai alávetettség anyagi és lelki terhet ró a párra. Sóvárgásuk képtelen méreteket ölthet, amit depresszió és szorongás kísérhet, miközben a párkapcsolatuk és más társas kapcsolatuk (pl. nagycsalád, munkatársi közösség) is veszélybe kerülhet.

Nem elhanyagolható számunkra a feleslegessé váló életképes embriók sorsa sem. A beültetés után megmaradt, életképes embriókról való rendelkezés minden esetben a pár felelőssége. Így lehetőség van, hogy egyesével mélyfagyasztják - vitrifikálják-, majd -196 °C-os folyékony nitrogénben tárolják egy külön erre a célra fenntartott tárolóban. De felajánlhatják más pároknak vagy kutatási célokra, illetve kérhetik a megsemmisítésüket. Ki kell azonban mondanunk, hogy az egyéni élettörténetek (pl. betegség, válás) módosíthatják a későbbi embrió beültetések szándékát.

Az sem kedvezőbb megoldás, ha egy „jobb cél érdekében” orvosi célú kutatásokra használják őket. Ilyen szempontból üdvözlendőnek tekinthetjük, hogy más országokban megjelent az indukált őssejtekkel való kísérletezés alternatívája.

A petesejtek kriokonzerválása széles körben alkalmazott eljárás olyan nők esetében, akik - megfelelő partner vagy idő hiányában - ezáltal szeretnék meghosszabbítani produktivitásukat (angolul e jelenségre a „social freezing” kifejezést használják). Az orientációs segédlet megszövegezői hasznosnak tekintik ezt az eljárást például rákbetegség és sugárkezelés esetén, vagy ha bármi más okból hirtelen meg kellene szakítani az IVF-eljárást. Nem értenek viszont egyet azzal, hogy gazdasági és szociális természetű problémákat orvosi úton kellene megoldani. Ám óvakodnak elítélni az ilyen technikai természetű próbálkozásokat a nemek közti egyenlőtlenség kiegyenlítésére.

Az etikai szakbizottság felhívja a figyelmet azokra az esetekre is, amikor az említett alapelvek és alapérdekek nem érvényesülnek: az ivarsejt- és embrióadományozás adás-vétel tárgyává és így üzletté válása, a béranyaság bármilyen formája, a petesejtek mélyhűtéses tárolása a családalapítás szándékolt elhalasztásáért és az embriók valamilyen cél érdekében történő kiválogatása vagy felhasználása - valós etikai és társadalmi problémák. A fölöslegessé váló embriók sorsa és a gyermek szülei megismeréséhez való joga iránt sem maradnak közömbösek, ezáltal elítélve például a spermium vagy az embriók összekeverését. Különösen veszélyes az a fajta instrumentális szemlélet, amely a még be nem ültetett embriókat övezi, és létüket veszélyezteti vagy leértékeli. Végül, de nem utolsósorban a tárgyalt eljárásokkal az élet egy másik nagy eseménye is kikerül a család és az otthon védett közegéből, technicizálódik - ennek pszichológiai hatása sem elhanyagolható.

A törvényi lehetőségek más országokban lehetővé teszik a házaspárok, párkapcsolatban élők és az egyedülálló nők mellett az egyneműek IVF-hez való hozzáférését is. Az Egyesült Királyságban már két nőnek is lehet genetikailag közös gyermeke. A háromszülős megtermékenyítésnél nem a sejtmagot, hanem a mitokondriális DNS-t szolgáltató fél csak egy százalékban adja a megszületendő gyermek genetikai állományát. Az egyébként vitatott eljárás célja bizonyos betegségek kiküszöbölése, nem a közös szülőség.

Az elméleti lehetőségek száma igen nagy, és a jövőben ez várhatóan csak növekedni fog. Ma már például egyetlen gyermeknek akár öt különböző szülője is lehet: két genetikai, egy biológiai, aki kihordja - és két szociális, aki felneveli. Az Újszövetség Krisztus eljövetelére való felkészülésre buzdító felszólításai, amelyek akár a hagyományos családi formákat és berendezkedéseket is megkérdőjelezik vagy átértelmezik, bizonnyal nem erre értendők.

Végezetül nem ítélhetjük el azok sóvárgását, akik saját (genetikai állományú) gyermeket akarnak, az nem kulturális vagy genetikai önzőség. De protestáns antropológiai és etikai szempontból elsőbbséget élvez a természetes úton történő fogantatás, ami során közvetlenül megélhető a szeretetteljes kapcsolat, a szexualitás és az utódnemzés élménye. Mégsem lehet e tekintetben mindenkire vonatkozó általános érvényű normát alkotni, hanem mérlegelni kell az egyéni élethelyzeteket és egészségi állapotokat, hogy az asszisztált reprodukciós eljárás életet védő, segítő attitűdje váljon meghatározóvá.

Ugyanakkor rámutathatunk az örökbefogadás és a lelki szülőség értékére is: Isten fogadott gyermekének lenni és egyszerre valakit a szívünkbe fogadni olyan érték, amely túlmutat a mulandó földi világon. Emellett sem kell eszményítenünk letűnt korokat, amikor minden jobb és „természetesebb” volt, csak bölcsebb meglátnunk, hogy ami egyik esetben Isten áldása, az eltérő körülményekben és más személyeknek átok is lehet, ezért itt is áll az istenfiúságban megélt szabadság felelőssége minden hívő számára.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak.

A földtudomány napjaink korszerű eszközeivel szinte azonnal látható, hogy hol, milyen mértékben mozog a föld. A geológia nem elvont fogalom, hanem a társadalom számára is hasznos ismereteket nyújt élőhelyünk erőforrásairól, a lehetséges veszélyekről. Kell-e tartanunk a földrengésektől? Hogyan fér meg hit és tudomány a szakember életében?

Az egészségügyi jogszabályok magát az emberi reprodukciós eljárást egyértelműen meghatározzák: emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként például a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer alkalmazható. Az emberi reprodukciós eljárás főszabályként házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, amennyiben bármely félnél fennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. Élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban.

Mindennek kiemelt jelentősége van a munkajogi védettség (felmondási tilalom) megítélése szempontjából. Egy munkavállaló több emberi reprodukciós eljárásban vett részt, melynek során négy, a társadalombiztosítás által támogatott beavatkozást hajtottak rajta végre. 2012. novemberében jelezte a munkáltatónak, hogy ismét gyermeket kíván vállalni, és mivel természetes úton ezúttal sem járt sikerrel, emberi reprodukciós eljárást tervez. Ezt követően felkeresett egy meddőségi centrumot, ahol a vizsgálatok lefolytatása után különböző kezeléseknek vetették alá, majd 2013. szeptember 16-án tájékoztatta arról a munkáltatót, hogy az emberi reprodukciós eljárás megkezdődik. A beavatkozásra 2013. október elején került sor, a kezelés azonban sikertelenül zárult, ezért a munkavállaló 2013. Ezt követően nem jelezte egyértelműen a felettesei számára, hogy az emberi reprodukciós eljárást tovább kívánja folytatni. A 2013. A munkáltató 2013. december 21-én a munkaviszonyt felmondással megszüntette a munkakör megszüntetésére hivatkozással.

A Kúria a következőket állapította meg: nem vitás, hogy a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónap tartama alatt. A perben azonban rendelkezésre állt a kezelőorvos által 2014. április 17-én kiállított igazolást, amely szerint a munkavállaló következő kezelését - a 2013 októberi sikertelen kezelését követően - a 2013. december 18-ai megbeszélés alkalmával 2014. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a munkavállaló egyik kezelése 2013 októberében véget ért és a következőre csak 2014 elején került sor. Így a felmondás közlése időpontjában (2013. december 21.) a munkavállalót nem illette meg a munkajogi védelem. Nem fogadható el tehát az az érvelés, hogy egy kezelés sikertelen befejezése nem jelenti a munkajogi védettség megszűnését, ha a munkavállaló további beavatkozásra készült. Kúria, Mfv.I.10.198/2017.

Soha olyan mértékű változás nem történt a hazai lombikellátás történetében, mint az elmúlt 2 évben, amelyeknek köszönhetően gyorsabb és biztonságosabb lett a meddőségi kezelés Magyarországon. A páciensek meddőségi ellátását közvetlenül javító jogszabályváltozások eredményeként lerövidült az egy egészséges gyermek megszületéséhez szükséges idő, csökkent a sikertelen kezelések aránya, mely az érintett pár számára lelkileg kevésbé megterhelő. A kezelés biztonságosabb lett, az ikerszülések aránya a felére csökkent, mely egyértelműen kevesebb szövődménnyel jár mind az anya, mind a gyermeke számára.

Elérhetővé válnak továbbá olyan diagnosztikai, és főként andrológiai műtéti eljárások, melyek korábban csak magánellátásban voltak hozzáférhetőek. Az újonnan létrehozott képzéseknek köszönhetően több szakember lesz a meddőségi ellátásban a jövőben, a szakambulanciák megnyitásával pedig a meddőségi ellátás az alapellátás szintjén is megjelent az IVF centrumok mellett.

Megszűnt az IVF beavatkozások közötti három hónapos várakozási szünet. A korábbiakkal ellentétben már nem 5 embrió beültetésével végződő beavatkozás érhető el ingyenesen, hanem 5, petesejt leszívásának céljából végzett stimuláció, és az abból származó összes embrió beültetése ingyenes. A daganatos páciensek fertilitásprezervációja (azaz termékenységük megőrzése) ingyenessé vált. Ezáltal azok a betegek, akik termékenységüket radikálisan befolyásoló betegséggel (pl. daganatos megbetegedés) küzdenek, esélyt kapnak a későbbi gyermekvállalásra. A termékenység megőrzése (a nők esetében petesejt-fagyasztás, a férfiak esetében hímivarsejt-fagyasztása) korábban egyáltalán nem volt elérhető Magyarországon közfinanszírozott formában.

A magas kockázattal járó ikerszülések arányának visszaszorítása érdekében felülvizsgálatra került az egyidejűleg beültethető embriók számának kérdése. Eszerint 36 éves kor alatt első embrió beültetés során 5-7 napos embrió esetén egy, egyéb esetben legfeljebb kettő embrió, 36 éves kor felett pedig legfeljebb kettő embrió ültethető be egyidejűleg. Az embriók tárolása és beültetése közfinanszírozott, azaz ingyenes lett. Korábban az embriók tárolásáért évente tárolási díjat kellett fizetniük a pácienseknek. Továbbá ezentúl amíg lehetőség van letétbe helyezett embrió felhasználására, addig nem indítható újabb stimuláció. Orvosszakmai szempontból ugyanis nincs különbség a fagyasztott és a friss ciklusból létrejött embriók esélyeit tekintve.

Kidolgozásra került a meddőségkezelési ágazatban dolgozó szakemberek képzési rendszere és létrejöttek eddig nem létező képzések a szakemberek pályán tartása, új szakemberek bevonzása, valamint az ellátás biztosítása céljából. A meddőségi ellátás területén 25 éve nem volt elérhető szakképzés. A Klinikai embriológia egészségügyi felsőfokú szakképzés, a Reproduktív medicina ráépített szakorvos képzés, a klinikai andrológia licencképzés, és a reproduktív pszichológiai szaktanácsadó licencképzés új képzésként vált elérhetővé.

2024-ben a Meddőségi Szakambulanciák megkezdték működésüket a vármegyei kórházakban, ezáltal két ellátási szinten érhető el a meddőségi ellátás Magyarországon. Ennek célja, hogy a meddőségi ellátáshoz való hozzáférés az ország minden területén biztosítva legyen, továbbá hogy az asszisztált reprodukciós centrumok terhelése csökkenjen. A szakambulanciákon elérhetővé vált a teljes meddőségi kivizsgálás mind a férfiak, mind a nők számára, továbbá lehetőség nyílik tanácsadásra és az inszeminációs eljárásra is.

A 2024 januárjától létrehozott Nemzeti Humánreprodukciós Regiszter révén lehetővé válik a meddőségi eljárások során alkalmazott ellátások, beavatkozások, és az egészségügyi szolgáltatók tevekénységének követése. 2025-ben hatályba lépnek továbbá azok a módosítások, melyek az andrológiai mikrosebészeti eljárások NEAK finanszírozásba vételével megteremtik a férfi oldal, azaz az andrológiai ellátás finanszírozását.

2025-től a spermafagyasztás és tárolás három indikációból (meddőségi okból, donációs céllal, fertilitásprezervációs céllal) közfinanszírozottá válik. 2025-ben továbbra is azon dolgozunk, hogy a meddőséggel küzdő párok megfelelő segítséget kapjanak Magyarországon és a vágyott gyermekek megszülessenek. Elengedhetetlen az életkor szerinti ideális gyermekvállalást ösztönző reproduktív edukációs, termékenységtudatosságot növelő programok indítása is, hiszen fontos a megelőzés, hogy elkerüljék a párok, hogy meddőségi kezelésre legyen szükségük.

tags: #lombik #torveny #elfogadasa