A lombikbébi-kezelés (IVF) sikerességi tényezői és a statisztikák mögött rejlő valóság

Húsz évvel ezelőtt a mesterséges megtermékenyítés, vagyis az IVF (in vitro fertilizáció) beavatkozás még igen ritka és alig ismert beavatkozásnak számított. Manapság azonban az IVF az egyik leggyakrabban alkalmazott kezelés, amely a teherbeesési nehézséggel küzdő pároknak nyújt segítséget. Az IVF alkalmazásával jelentős javulás történt a meddő párok termékenységi mutatóiban. Mivel azonban az eljárás igen sokba kerül, és számos vizsgálattal jár együtt, természetes módon a párok még a kezelések megkezdése előtt szeretnének tisztában lenni azokkal a tényezőkkel, amelyektől az IVF beavatkozás sikeressége függhet. Habár minden eset más és más, ezért a szakemberek sem tudják megjósolni egy pár IVF kezelésének várható végkimenetelét. A beavatkozások sikerességi mutatóiból azonban egyértelműen kirajzolódik, melyek a legfontosabb tényezők, amelyek az IVF eredményességét befolyásolhatják.

A statisztikák hideg számok, amelyek egy hatalmas, anonim mintát tükröznek, de minden egyes szám mögött ott rejtőzik egy család, egy sors, egy álom. A lombikbébi programok sikerességi rátája témájában a legnagyobb zavart gyakran az okozza, hogy a különböző klinikák és kutatások más-más mérőszámokat használnak. Létfontosságú tisztán látni, hogy két alapvető kategória létezik, és ezek között jelentős különbség húzódik. A klinikai terhességi ráta azt mutatja meg, hogy az embriótranszferen átesett nők hány százaléka esik teherbe, amit általában a szívműködés ultrahangos igazolásával rögzítenek. Ez az adat általában magasabb, és sokszor ezt kommunikálják a klinikák a kezdeti tájékoztatás során. Ezzel szemben az élveszületési ráta (Live Birth Rate, LBR) az a statisztika, ami valóban számít, hiszen ez jelzi, hogy az adott kezeléssorozat hány esetben eredményezett sikeresen megszületett gyermeket. Az élveszületési ráta mindig alacsonyabb, mint a terhességi ráta, mivel a terhességek egy része, sajnos, nem végződik sikeres szüléssel. A valós sikerességi ráta az élveszületési ráta. Ez a mérőszám mutatja meg, hogy az adott kezelés végén hány gyermek született meg egészségesen.

A női életkor jelentősége az IVF sikerességében

Minden statisztikai elemzés megerősíti: az anyai életkor a lombikbébi programok sikerességét befolyásoló legmeghatározóbb, biológiai tényező. Az IVF sikerességét tekintve leginkább a nő életkora a döntő tényező: 24 és 34 éves kor között van ugyanis a legnagyobb esély arra, hogy sikerrel jár a beavatkozás. A reproduktív biológia szempontjából a 35 év alatti korosztály rendelkezik a legjobb esélyekkel, de a 40. életév betöltése után a ráták jelentősen zuhannak. Ennek oka elsősorban a petesejtekben felhalmozódó kromoszómahibák (aneuploidia) növekvő aránya.

A női életkor a következőképpen befolyásolja a mesterséges megtermékenyítést:

A terhesség esélyei rendszerint 28 és 31 év között kezdenek el lassan csökkenni. Később, 34 éves kor fölött jelentősen csökken a sikeres kezelések esélye, míg 45 éves kor után van a legkevesebb esély a beavatkozás sikerére. A nők kora nem csupán az IVF végkimenetelét befolyásolja, hanem a vetélés és a halva születés előfordulását is: minél idősebb a páciens, annál nagyobb számban jelentkezhetnek komplikációk a terhesség alatt. A kor előrehaladtával a petesejtek száma és minősége is csökkenni kezd. A petefészkekben termelődő petesejtek számát különböző vizsgálatokkal könnyedén meg lehet állapítani, viszont azok minőségének tesztelése sajnos egyelőre nem lehetséges. Jelenleg csupán a páciens kora alapján tudják az orvosok megbecsülni a felhasználható petesejtek lehetséges állapotát.

Az életkoron kívül mi befolyásolhatja még a kezelések sikerét?

Habár a nő életkora az egyik legjelentősebb tényező a mesterséges megtermékenyítés alkalmazásakor, számos egyéb faktor is befolyásolhatja az IVF végeredményét. A kísérőbetegségek mellett elsősorban a nem megfelelő életmód (például káros szenvedélyek, elhízás, alultápláltság stb.) csökkenti a teherbeesés esélyét.

Termékenységi problémák

Nem mindegy, hogy a meddő pár milyen típusú termékenységi problémával küzd. A legtöbb esetben az egyik félnél fedeznek fel olyan akadályozó tényezőt, amely a teherbeesés útjába állhat, előfordulhat azonban, hogy mind a női mind a férfi oldalon adódnak nehézségek, ami lényegesen lecsökkenti az IVF kezelések sikerességének esélyeit is. A felmerülő termékenységi probléma és annak kezelési módja is befolyásolhatja a beavatkozás végkimenetelét. Az IVF kezeléseket igénybevevő nők 45%-a endometriózis miatt nem képes természetes úton teherbe esni, a mesterséges megtermékenyítés során azonban náluk - az esetek túlnyomó többségében - sikeresen zárulnak a kezelések. Hasonlóan alakul a sikerességi ráta azon férfiaknál, akik az ondóvezeték elzáródása miatt nem képesek természetes módon gyermeket nemzeni. Náluk az esetek 40%-ában, körülbelül 18 hónap leforgása alatt sikerrel járnak a kezelések.

Korábbi terhességek

Sikeres korábbi terhességek esetében növekszik a mesterséges megtermékenyítés sikerességének esélye is. Ha a páciens már részt vett sikeres IVF kezeléseken, úgy a második mesterséges megtermékenyítés is könnyebben járhat pozitív eredménnyel. Ugyanígy, ha a korábbi várandósság alatt előfordult vetélés, úgy a későbbi vetélésnek is megnő az esélye.

Életmód

A dohányzó nők esetében kisebb az esély az embrió beágyazódására, és az IVF kezelésekből is körülbelül kétszer annyi szükséges a sikeres végeredmény eléréséhez, mint a nemdohányzók körében. Szokjon le a dohányzásról! A dohányzás nemcsak a férfiak nemzőképességét befolyásolja, hanem a nők szervezetére is jelentős negatív hatást gyakorol. Több klinika is javasolja a dohányzásról való leszokást minimum 3 hónappal az IVF kezelések megkezdése előtt, növelve ezzel a teherbeesés esélyeit.

A nők testsúlya is komolyan befolyásolhatja a teherbeesést. Túlsúlyos páciensek esetében általában több IVF kezelésre van szükség, és a sikeresség esélye is csökken, ha a páciens túlsúllyal küzd. Éppen ez igaz az alultápláltságra is, ezért érdemes a testsúly normalizálására törekedni a beavatkozás előtt, amellyel növelhetők az esélyek.

Donoros kezelés

Donoros kezelésre általában akkor van szükség, ha a gyermekre vágyó páciens elmúlt 40 éves. Ha a donortól származó petesejt beültetése mellett döntenek, úgy a donor életkora kulcsfontosságú lehet, mivel a fiatal nőktől származó petesejtek felhasználásával rendszerint gyorsabban következik be a fogantatás. Amennyiben fiatal hölgytől származó petesejtet használnak fel a mesterséges megtermékenyítés során, úgy 55%-kal nő a sikeres teherbeesés esélye.

Sikeres megtermékenyítés: tények és tévhitek

A statisztikákban való eligazodás kulcsfontosságú a reális elvárások kialakításához.

• Tévhit: Az 50% alatti sikerességi ráta gyengének számít. Tény: A 20-35% közötti sikerességi ráta átlagosnak mondható, míg a 40%-ot már igen jó arányként tartják számon. Érdemes még a beavatkozás előtt tájékozódni, és tisztában lenni az arányokkal, hogy felkészülhessen az eshetőségre, hogy nem fog sikerrel járni az első beavatkozás, és esetleg több kezelésre is szükség lehet, míg bekövetkezik a terhesség.
• Tévhit: Egy fiatal, termékeny párnak minden hónapban 80% esélye van a megtermékenyítésre. Tény: A fiatal, egészséges pároknak, akik nem küzdenek semmiféle termékenységi problémával, minden hónapban körülbelül 15-20% esélyük van a sikeres megtermékenyítésre. Ezért tart általában a pároknak körülbelül 6 hónapig, míg természetes úton sikerül a fogantatás. Ez az oka annak is, hogy legalább egy évig ajánlott próbálkozni a teherbeeséssel, mielőtt a meddőségre gondolnának vagy a mesterséges megtermékenyítés szóba kerül.
• Tévhit: Az IVF kezelések kevesebb, mint 10%-a zárul sikeres terhességgel. Tény: A beavatkozások körülbelül 36%-a mondható sikeresnek a megtermékenyítés szempontjából, míg az élve születések aránya majdnem eléri a 30%-ot, ami igen magasnak számít ahhoz viszonyítva, hogy az egészséges, termékeny pároknak csupán 15-20%-uk van a teherbeesésre minden hónapban.

Mi történik mesterséges megtermékenyítés közben?

A legújabb technológiáknak köszönhetően az embriológiai mikromanipuláció, a petesejtek megtermékenyítése és a keletkező embriók későbbi tenyésztése folyamatos ellenőrzés alatt áll a rendszer által. Párjainkat rendszeresen tájékoztatjuk embrióik fejlődéséről. Az embriók folyamatos megfigyelésével és az embriók 5. napos tenyésztés utáni, blasztociszta stádiumban történő lefagyasztásával a siker esélye tovább növelhető.

Mekkora az esélye annak, hogy a lombikbébi-kezelés sikerül?

Egy 2020-ban megjelent tanulmány szerint Magyarországon lombikbébi kezelések esetében a terhességek aránya petesejt-leszívásonként 31,4%. ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) kezelések esetében 32,3%. Sajnos az élveszülések arányáról nincs hivatalos adat. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a lombikbébi kezelési eljárás sikerességét sokféle tényező befolyásolja, így egyénenként igen eltérőek tudnak lenni az esélyek.

A 2024-es év volt az eddigi legeredményesebb a hazai asszisztált reprodukciós ellátásban. A becsült kumulatív élveszülés, vagyis a sikerességi ráta 2024-ben 26,4 százalék volt, ami növekedést jelent, mivel egy évvel korábban 2023-ban 20,1 százalékos élveszületést mutattak a statisztikai adatok. Magyarországon közel 250 ezer meddő pár van. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a felnőttek 17,5 százaléka termékenységi- és nemzőképességi zavarral küzd, vagyis minden hat emberből egy. A gyermekre váró párok 15-20 százalékát érinti a meddőség hazánkban, azaz Magyarországon minden ötödik párkapcsolatban nehézségbe ütközik a tervezett teherbeesés, és növekvő tendencia figyelhető meg e téren, ahogyan az egész világon.

Az OKFŐ friss elemzés szerint a termékenységi problémák részben a gyermekvállalás életkori kitolódásával is magyarázhatók, mert míg 1980-ban az első gyermek születését átlagosan 23 éves korban vállalták a nők, addig 2024-ben már 29 éves koruk körül szülték az első gyermeküket.

Milyen okai lehetnek a sikertelen lombikbébi-kezelésnek?

Látszólag minden lépés probléma nélkül végbemegy, a spermiumok és a petesejtek találkozásából létrejönnek az embriók, majd az egészségesen osztódó embriók a méhbe beültetésre kerülnek, ám végül mégsem jön létre a terhesség. Hasonlóan más biológiai folyamatokhoz, a terhesség létrejötte is egy rendkívül komplex folyamat. Ezért gyakran nem is lehet egyszerűen és egyértelműen beazonosítani a kezelés sikertelenségének az okát. Ismert azonban néhány konkrét tényező, amelynek szerepe lehet benne:

• Rendellenes petesejtek: Az emberi petesejt szerkezete nagyon összetett, emiatt igen sérülékeny és a különböző sérülések működésképtelenné tudják tenni. A petesejtekben található egy úgynevezett osztódási orsó, amely részt vesz a kromoszómapárok rendezésében, hogy a párok a petesejt fejlődése során megfelelően osztódjanak. Ha az osztódási orsó károsodik, az a kromoszómák rendellenes eloszlásához és így rendellenes, életképtelen embriókhoz vezethet. Emellett a petesejteket a petefészekben keletkező szabad gyökök és egyéb anyagcsere termékek is károsítják. Az életkor előrehaladtával egyre növekszik a rendellenes, nem megfelelő minőségű petesejtek aránya: 35 év alatt 25-30%, 37-38 évesen kb. 50%, 40 év felett pedig már 70% feletti.
• Rendellenes spermiumok: A rendellenes spermiumok ritkábban játszanak szerepet a lombikkezelés sikertelenségében, de ennek ellenére fontos „mellékszereplői” a folyamatnak. A megtermékenyítésnek feltétele, hogy kellő számú, alakú, mozgású, kötődési képességű, illetve kromoszomálisan és genetikailag egészséges spermium legyen. Egy rendellenes spermiumnak sokkal kisebb az esélye arra, hogy a petesejtet megtermékenyítse, ugyanakkor ez nem is teljesen lehetetlen. A lombikbébi-kezelés egyik válfaja az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás), amit kifejezetten akkor alkalmaznak, amikor rosszak a spermiumok paraméterei. A módszer lényege egyetlen spermium kiválasztása, amit közvetlenül az érett petesejtbe juttatnak. Az ICSI sikerességi mutatója hasonló a hagyományos lombikbébi-kezeléséhez.
• Gyenge minőségű embrió: A lombikbébi-kezelés során laboratóriumi körülmények között a méhből leszívott petesejteket összekeverik a férfi spermiumaival, és a kettő találkozásából létrejönnek az embriók. A méhbe visszaültetendő embriókat egy embriológus választja ki, aki többféle kritériumot is figyelembe vesz. Sajnos még a legnagyobb igyekezet ellenére is előfordul, hogy egy embriót egészségesnek ítélnek a laborban, ám olyan észrevehetetlen hibája van, ami miatt végül nem tud beágyazódni.
• Gyenge petefészek-válasz: A lombikbébi-kezelés során folliculus (magyarul tüsző) stimuláló hormont tartalmazó injekciókat kell beadnod magadnak minden nap. Ennek az a célja, hogy növelje a petesejtek termelését. Egyes nőknél azonban a petefészek válasza nem megfelelő és nem termelődik több leszívható petesejt. Ez különösen idősebb, kimerülőben lévő petefészek-tartalékkal rendelkező nőknél fordul elő. A gyenge petefészek-válasz sem jelenti a kezelés végét. A petefészek-tartalék kiértékelését követően megállapítható az optimális hormondózis, amivel stimulálható a petefészek és elegendő petesejt termelődhet.
• Beágyazódási problémák: Előfordul, hogy az embriók nem ágyazódnak be a méhbe. Ennek a hátterében állhat méhpolip, a progeszteronszint korai megemelkedése, a nem elég vastag méhnyálkahártya, vagy éppen a méh fertőzése is. Fontos tudnod, hogy nem a te hibád, ha nem ágyazódik be egy embrió - az esetek többségében ez ellen senki, az orvosok se tehetnek semmit. Átfogó kivizsgálással felderíthetőek a beágyazódás elmaradásának lehetséges okai.
• Egészségtelen életmód: Akárcsak a természetes úton történő próbálkozás, úgy a lombikbébi-kezelés esetén is segítheti a helyes életmód a sikeres teherbeesést. A dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása bizonyítottan pozitív hatással van a termékenységre és a lombik eljárás kimenetelére is. Az egészséges testsúly, rendszeres testmozgás és a tápanyagokban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozás szintén sokat segít.

Milyen vizsgálatok segíthetnek megállapítani a sikertelen kezelés okát?

A sikertelen kezelések okainak felderítésében számos korszerű vizsgálat segíthet:

• Méhüreg vizsgálata: A méhüreg vizsgálata még a legelső lombikbébi-kezelés előtt elvégzendő, hiszen kimutatja a teherbeesési esélyt befolyásoló polipokat, miómákat és hegszövetet. Egyszerű és fájdalommentes módszere a sóoldat-infúziós szonográfia (SIS), amikor is fiziológiás sóoldatot fecskendeznek a méhüregbe és ezt követően végeznek hüvelyi ultrahang-vizsgálatot. Ha találnak valamilyen rendellenességet, akkor méhtükrözést is végeznek.
• Spermium DNS fragmentációs vizsgálat: A spermiumok örökítő anyagának (DNS) integritásáról ad információt. Ha a DNS fragmentáció (töredezettség) magas, az alacsonyabb megtermékenyülési és beágyazódási rátával és magasabb vetélési rátával járhat. A normális spermium paraméterekkel rendelkező férfiaknál is lehet magas a DNS fragmentáció értéke.
• Méhnyálkahártya vizsgálatok: A méhnyálkahártyának kritikus szerepe van a beágyazódásban. Háromféle teszt is létezik, ami információt ad a méhnyálkahártya állapotáról és arról, hogy szükség van-e személyre szabott kezelésre. Az ERA nevű teszt a méhnyálkahártya befogadóképességét, az EMMA a méhnyálkahártya mikrobiális összetételét, az ALICE pedig a meddőséget okozó, fertőző krónikus méhnyálkahártya-gyulladást vizsgálja.
• Kariotipizálás: A kariotipizálás során a férfi és a nő kromoszómáit is megvizsgálják. Vért vesznek, hogy megtalálják azokat a kromoszóma problémákat, amelyek a lombikkezelés sikertelenségét okozhatják. A hiányzó/többlet kromoszómák vagy például a petesejteket, spermiumokat érintő DNS problémák beágyazódási zavarhoz, vetéléshez vezethetnek. Ha a kariotipizálás problémát mutat ki, akkor preimplantációs genetikai vizsgálattal kiválaszthatók az egészséges embriók és csak ezeket ültetik vissza, így jelentősen növelve a lombikkezelés sikerét és csökkentve a komplikációk esélyét.
• Immunológiai vizsgálat: Bizonyos esetekben előfordul, hogy az immunrendszer a saját szervezetet támadja meg és ez okoz meddőséget, ismétlődő vetéléseket és sikertelen lombikbébi-kezeléseket. Alloimmunitásnak nevezzük azt, amikor az anya immunrendszere elutasítja az apa sejtjeit és emiatt elpusztítja az embriót. Az esetleges immunológiai okok felderítésére vérvizsgálatot végeznek.

Hogyan birkózz meg a sikertelen kezeléssel?

Szembenézni a termékenységi problémákkal már önmagában nagyon megterhelő feladat egy párnak, amelyhez általában még több stressz és feszültség adódik a kezelések ideje alatt. Amennyiben elmúlt 40 éves, könnyen elbizonytalanodhat az IVF kezelések sikerében, feladni azonban sosem szabad! Ne feledje: soha nem késő!

Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy akár első, akár harmadik-negyedik kezelésedről van szó, mindig légy pozitív, de ne legyenek irreális elvárásaid magaddal és a kezeléssel szemben sem. Igyekezz a lehető legalaposabban körbejárni a témát (ebben segít ez a cikksorozatunk is), bátran tedd fel kérdéseidet a kezelőorvosodnak, érdeklődj a hozzád hasonló korú és állapotú nők sikerrátájáról, menj el minden szükséges vizsgálatra és persze figyelj az életmódodra is.

Tudatosítsd magadban az érzéseidet, reményeidet és félelmeidet - és oszd meg ezeket másokkal is, ha szükséges, akár egy tanácsadóval, terapeutával. Ne csak testileg, lelkileg is készítsd fel magad a kezelésre. Minél felkészültebb és tájékozottabb vagy, annál könnyebben fogsz tudni megbirkózni majd a kezelés kimenetelével. Beszélj meg minden fontos döntést a pároddal és a kezelés előtt, alatt és után is oszd meg vele minden érzésedet.

Egy sikertelen lombikkezelés után rengeteg érzés kavaroghat benned: csalódottság, düh, fájdalom, félelem és reménytelenség érzése. Csak az tud erről igazán, őszintén beszélni, aki már átélte. A gyász folyamata mindenkinél egyéni színezetet ölt: időtartama, intenzitása, feldolgozása is eltérő. Ez egy teljesen normális folyamat és minden, amit érzel, része ennek a folyamatnak.

Ha nem sikerül a kezelés, semmiképpen ne keress bűnbakot, ne hibáztasd magad, párodat vagy akár a klinikát, hiszen a szakemberek mindent a legjobb tudásuk szerint tesznek. Adj időt magadnak, mielőtt döntenél a következő lépésről, de ne zárkózz be, kommunikálj pároddal, szeretteiddel, orvosoddal, vagy akár terapeutával, pszichológussal. Ne tartsd benn az érzéseidet, engedd ki őket és sírj vagy ordíts, ha akarsz. Számíts erős, elsöprő érzelmekre: sokkra, haragra, szomorúságra és elkeseredettségre.

Próbálj meg pihenni és ne kezdj el a következő lépésekre gondolni, amíg nem érzed úgy, hogy kellően feldolgoztad a történteket. Lehet, hogy jobb, ha először nem osztod meg a hírt mindenkivel. Ne félj azonban segítséget kérni, szakemberhez fordulni. Sokat segíthet, ha beszélsz olyanokkal, akik már átestek ezen.

Lazíts a „gyeplőn” és ha ez segít, csinálj olyasmit, ami a kezelés miatt tiltólistás volt, például igyál egy pohár bort, találkozz a barátaiddal, menj el egy gyorsétterembe, egyél édességet vagy éppen a kedvenc egészségtelen nasidat, ételedet.

Segíthet a feldolgozásban az, ha a sikertelen kezelés okát megismered, de tudd, hogy gyakran ez nem kideríthető és számos tényező szerepet játszhat benne. Próbálj a jövőre pozitívan tekinteni, légy büszke arra, hogy kezedbe vetted a termékenységedet és megoldást keresel a problémára. Emlékeztesd magad arra, hogy az esetek többségében egynél több kezelésre van szükség a sikerhez.

Mi következik a sikertelen lombikbébi-kezelés után?

Nagyon sok, sőt a legtöbb párnak második, harmadik próbálkozásra sikerül a lombikbébi-kezelés. A siker azonban számos tényezőtől függ, például életkor, petesejt minőség és mennyiség, sperma minőség, lombik protokoll, meddőség oka, és így tovább.

Sikertelen kezelés után a kezelőorvosod feladata, hogy próbáljon választ találni a sikertelenség okára, ismét kiértékelje a te és párod vizsgálati eredményeit, esetleg további vizsgálatokat rendeljen el, majd szükség szerint döntsön a további teendőkről. Ez lehet egy adott betegség műtéti vagy gyógyszeres kezelése, életmódbeli változtatások előírása, akár étrend-kiegészítők használata.

Az esetek túlnyomó többségében a sikertelen kezelést nem a méh rossz állapota okozza, hanem a petesejtek, illetve embriók nem megfelelő minősége, a beágyazódás elmaradása.

A lombikbébi eljárás esetén két stimulációs ciklus között minimum 3 hónapnak (90 napnak) kell eltelnie. Ha újabb próbálkozás mellett döntesz, mindenképpen érdeklődj az orvosodnál a következő lombikbébi-kezelés esélyeiről, esetleges kockázatairól és arról is, hogy te mit tehetsz még a siker érdekében.

Ha bármilyen kérdése merülne fel a mesterséges megtermékenyítés folyamatával vagy sikerességével kapcsolatban, keresse fel orvosát, vagy tájékozódjon szakembertől!

tags: #lombik #siker #rata