A lombik petesejt megtermékenyülésének időtartama és a kezelés lépései

A lombikbébi (IVF) kezelési eljárás már több évtizedes múltra tekint vissza, napjainkra szó szerint mindennapos gyakorlattá vált. Hazánkban is évente több száz, babáért küzdő párnak segít, hogy ők is megtapasztalhassák az élet legnagyobb csodáját. Teljesen érthető, ha hasonlókat tapasztalsz a lombikprogram megkezdése előtt, tudnod kell, hogy ez normális, gyakori dolog, és egyáltalán nem vagy egyedül vele.

Az igazság az, hogy a lombikbébi program nem olyasmi, amire 100%-osan fel lehet előre készülni. Mindenki máshogy éli meg a kezelést, mások az érzései, a tapasztalatai. A különbségek nemcsak a klinikákból vagy az orvosokból adódnak, hanem nagymértékben abból is, hogy minden nő más - életkor, élethelyzet, egészségügyi állapot, genetikai adottságok vagy akár magánélet tekintetében is.

Természetesen a kezelőorvos feladata - kötelessége -, hogy az eljárás előtt, és a teljes eljárás során megfelelően tájékoztasson. Célunk az, hogy részletesebben ismertessük a lombikbébi-kezelés lépéseit, ellássunk néhány gyakorlati tanáccsal is és így támogassunk téged ezen a különleges úton.

Mi is az a meddőség és mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A gyermekáldás egy pár számára talán a legcsodálatosabb ajándék. Ám van, akiknek ez nem adatik meg, ilyenkor a természetes úttól eltérő eljárásokat lehet választani. Meddőségről akkor beszélünk, ha fogamzásgátlást nem alkalmazva, rendszeres szexuális élet mellett sem következik be a teherbeesés egy év időtartam alatt.

A párok körülbelül 15-20 százaléka meddő, azonban orvosi segítséggel jelentős arányban létrejöhet a terhesség. A házaspárok egyre később szánják rá magukat a gyermekvállalásra, az életkor, amikor a nők első gyermeküket szülik, kitolódott a 30-as éveikre. Amikorra azonban mindent megteremtettünk az érkező babának, hogy a legjobbat tudjuk adni annak, aki a legfontosabb, a természet furcsa játékával kell szembesülnünk: az életkor előrehaladtával ugyanis a fertilitás, vagyis a nemzőképesség drasztikusan csökken.

Persze, nem csak az életkor lehet az, ami miatt a pároknak a gyermekáldás elmaradásával kell számolniuk. Ha egy házaspárnál minimum egy éves rendszeres (heti 2-3 alkalom) házasélet során sem jön létre terhesség, célszerű szakemberhez fordulni.

A meddőség okai

A meddő párkapcsolatok 40 százalékában a hölgyeknél, 40 százalékban pedig a férfiaknál van probléma. A maradék 20 százalék egy nehezen felderíthető terület, amelyben közös okokat keresünk.

• Hormonális okok: Ha a női hormonháztartással kapcsolatban merül fel probléma és a peteérés nem megy végbe, a teherbeesés lehetetlen. Hasonló gondot okozhat pajzsmirigyprobléma, illetve az agyalapi mirigy, a hypothalamus, vagy a mellékvesekéreg nem megfelelő működése. Emellett ide sorolhatóak a petefészek eltérései, mint a PCOS betegség, vagy a korai menopauza jelensége.
• Szervi vagy mechanikus okok: A teherbeesést gátolhatja a petevezetők elzáródása vagy gyulladása, a fibroidok, azaz a méhfalán meghúzódó jóindulatú daganatok megléte, valamint az endometriózis, amelyet a méhszövet méhen kívüli beágyazódása idéz elő.
• Egyéb okok: A biológiai nehézségeket elősegíthetik egyéb tényezők, mint a sok koffein fogyasztása, vagy a dohányzás. Az okok felkutatását számos vizsgálat kíséri.

Kivizsgálás

Legelőször azt szoktuk javasolni, hogy egy andrológus a férfit, illetve annak spermáját vizsgálja meg, ez ugyanis egy viszonylag egyszerű és gyors eljárás, mellyel kizárható a férfi meddősége. Egészséges spermáról akkor beszélhetünk, ha 1 milliliter ejakulátumban minimum 20 millió spermium található.

A férfi kivizsgálásával egy időben megkezdődhet a nő vizsgálata is - ez azonban egy sokkal hosszabb és sokkal kellemetlenebb folyamat, mint az urak esetében. Két dolgot kell tisztázni: hogy funkcionális, vagy anatómiai oka van-e a meddőségnek. Az anatómiai okok között említjük például a veleszületett fejlődési rendellenességeket, és ide tartozik a petevezetők elzáródása is, amely a leggyakoribb meddőségi ok. Ezek a problémák általában műtéttel, egynapos sebészeti beavatkozásokkal orvosolhatók.

Ha már a lombikbébi-kezelés előtt állsz, akkor számos vizsgálaton, sőt, valószínűleg gyógyszeres kezelésen, illetve mesterséges ondóbevitelen (inszemináción) is túl vagy. A lombikprogram ugyanis általában csak akkor kerül sorra, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei eredménytelenek voltak (de erről az orvos dönt, bizonyos meddőségi okok esetén rögtön a lombik az első lépés).

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelvet készített az asszisztált reprodukciós kezelésekről. Ez tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tartalmaz, többek között a szükséges vizsgálatok tekintetében is.

Életmód és táplálkozás a kezelés előtt

Röviden összefoglalva elmondható, hogy a termékenységet, egészséges terhességet segítő lépések ugyanolyan fontosak (ha nem fontosabbak) lombikbébi-kezelés esetén is. Ide tartozik a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly fenntartása és a káros szokások (dohányzás, túlzott koffeinbevitel, alkohol, drog) elhagyása.

Érdemes külön hangsúlyt fektetni a sperma minőségét és mennyiségét, a petesejt minőséget javító tápanyagokra. Férfiaknak kiemelt figyelmet érdemes fordítania a cink, a szelén, az E-vitamin és az antioxidánsok (Q10 koenzim, astaxanthin) megfelelő bevitelére. Nőknek mindenképp érdemes a C-, D- és E-vitamin, a folát, a cink és a szelén pótlására figyelni (egy jól összeállított terhesvitaminban megtalálható mind).

Emellett a petesejt minőséget és a lombikbébi-kezelés sikerét támogathatja még a Q10 koenzim, a mio-inozitol, az N-acetil-cisztein, és az alfa-liponsav. Az étrend-kiegészítők szedése a petesejtleszívás után abbahagyható, kivéve a terhesvitamint.

A lombikbébi-kezelés lépései

A lombikbébi-kezelést meddőség esetén alkalmazzák (meddőségről akkor beszélünk, ha egyévnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett nem jön létre terhesség). A lombikbébi eljárás azok számára, akik keveset tudnak róla, máig nagy titokzatosság övezi. Pedig a világ első lombikbébije a jövő nyáron már 45. születésnapját ünnepli, tehát a módszer nem nevezhető újdonságnak. Az in vitro jelzővel is illetett módszer tehát, - amely szó szerint vett jelentése „az üvegben”, utalva a Petri-csészében, kémcsőben zajló megtermékenyülésre, - a női petesejt és a férfi hímivarsejt laboratóriumi körülmények között történő egyesítését valósítja meg.

A szükséges vizsgálatok elvégzése után következhet a kezelés, amely három fő lépésből áll:

1. Petefészek-stimuláció

Az első lépés a stimuláció: az egyik legfőbb cél, hogy minél több érett petesejt álljon rendelkezésre a leszívás előtt, ezért hormontartalmú gyógyszerek, illetve injekciók segítségével arra ösztönzik a petefészket, hogy mindenképpen egynél több tüsző kezdjen fejlődni. A stimuláció célja, hogy egyidejűleg több petesejt is megérjen, így több kerülhet később leszívásra, illetve megtermékenyítésre. A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket, és így tovább.

A stimulációt legtöbb esetben előkezelés előzi meg, ami történhet fogamzásgátló tabletta szedésével (14-28 nap) vagy napi adagolású injekciókkal - ennek az a célja, hogy felkészítse a petefészket a stimulációra. Az előkezelés javíthatja a sikeres kezelés esélyét, valamint csökkentheti a petefészek túlstimulációs szindróma és a petefészek ciszták kockázatát.

Hosszú protokoll esetén a menstruációs ciklus 21. napja körül kezdődik a petefészek injekció-kúrával történő nyugalomba helyezése. Ez általában egyféle injekció, amit naponta kell beadni, legalább 10 napon keresztül. Vérvétellel ellenőrzik, hogy mikor is kezdődhet a petefészek stimulációja a hormoninjekciókkal (FSH és LH). Kétnaponta végzett vérvétel és ultrahangvizsgálat segítségével követik a tüszők növekedését és amikor elérik a megfelelő méretet, akkor jön az utolsó injekció, ami 35-36 órával előzi meg a petesejtleszívást. A hosszú protokoll kb. 22-24 napig tart.

Rövid protokoll esetén az előkezelés elmarad és a menstruáció 2-3. napján, ultrahangvizsgálat után egyből a stimuláció kezdődik. Csak az első, megfelelő méretű tüszők megjelenése után kerül sor újabb injekciós készítmény alkalmazására, az idő előtti tüszőrepedés megelőzése céljából. A rövid protokoll kevesebb injekcióval jár, és rövidebb ideig, kb. 10-12 napig tart.

2. Petesejtleszívás (tüszőpunkció)

A petesejtleszívás majdnem mindig altatásban történik, így nem jár fájdalommal és biztonságosabb is. Az altatás nyugodt körülményeket teremt, aminek köszönhetően sokkal kisebb a petefészek körül található szervek sérülésének a kockázata. A leszívásra reggel, az előre megbeszélt időpontban kell menned, éhgyomorra.

A tüszőrepesztő injekció beadását követően 36 órával kerül sor a petesejtnyerésre (12-14. ciklusnap). Ez egy rövid, felületes altatásban végzett beavatkozás, mely során ultrahang-vezérelt tűszúrás útján szívjuk le a petefészkekben található tüszőket. Fontos tudni, hogy ultrahanggal csak a tüszők (melyek közül az érettek átmérője 16-22 mm) látszódnak, a bennük lévő petesejtek azonban nem, hiszen ezek méretük miatt csak mikroszkóp alatt láthatók.

A leszívott petesejteket 4-5 óra elteltével termékenyítik meg olyan spermával, amelyet az apától 2-5 napos önmegtartóztatás után nyernek maszturbáció útján. A sperma mintaadás általában szintén ezen a napon, reggel történik, 2-5 napos önmegtartóztatás után, maszturbáció útján. Fagyasztásból felengedett vagy biopsziával nyert spermium is felhasználható a megtermékenyítéshez.

A petesejtleszívást 2-3 óra pihenés követ, és ha nincs panasz, akkor hazamehetsz. A terhességet támogató, egészséges progeszteronszint fenntartása érdekében a petesejtleszívás napjától a pozitív terhességi tesztig progeszteron-kiegészítést szoktak felírni az orvosok. Ez szájon át, injekcióval, illetve hüvelykúppal is történhet.

3. Megtermékenyítés és embriótenyésztés

Miután a speciális tápoldatok segítségével megteremtik a természetes anyai közeget, a biológusok a tenyésztés ideje alatt mikroszkóppal követik, mely embriók a legalkalmasabbak a visszaültetésre. Az első 16-18 óra után lezajlik a megtermékenyülés, majd 26-28 órát követően az első sejtosztódás. A tenyésztés folyamata maximum öt napig tart, erre már megjelenik az embrió belsejében a hólyagcsíra.

A megtermékenyítés kétféleképpen történhet: ha megfelelő számú és minőségű hímivarsejt áll rendelkezésre, akkor konvencionális módon a hímivarsejteket a petesejt mellé engedik és lezajlik a megtermékenyítés. Amennyiben csak egy hímivarsejt áll rendelkezésre, az úgynevezett ICSI eljárás során, azt közvetlenül a petesejtbe juttatják.

Az ICSI néven emlegetett intracitoplazmatikus spermiuminjekció, amelynél mindössze egyetlen spermiumot juttatnak a petesejt citoplazmájába. Erre a módszerre egyebek mellett akkor van szükség, ha a spermiumok száma, mozgékonysága vagy morfológiája nem megfelelő, esetleg fagyasztott vagy sebészeti úton nyert spermát használnak fel. Ilyen esetekben a spermiumot mozgásképtelenné teszik, majd egy vékony üvegpipettával a petesejt citoplazmájába injektálják. Ezzel a kiegészítő módszerrel már 80 százalékosra növelhető a megtermékenyülés esélye.

A blasztocisztaállapot egy nagyon fontos momentum a fogantatás során, hiszen ez az a helyzet, amelybe már csak a legjobban osztódó, legalkalmasabb embriók jutnak el. A sikeres teherbeesést számos finoman összehangolt tényező segítségével igyekeznek elérni, amelynek fontos összetevője a blasztocisztatenyésztés és -visszaültetés.

A megtermékenyülést követően a zigóta 5-7 napot vándorol, mire a méh üregébe érkezik. A megtermékenyítést követő ötödik napon a zigóta belsejében folyadékkal teli üreg (úgynevezett blastocoel) kezd kialakulni, ez már a blasztociszta-, vagy hólyagcsíraállapot. A megtapadást, amelyet körülbelül 5 napos eseményként tartanak számon, már ebben a helyzetben valósítja meg az embrió, amely erre 70-100 sejtből is állhat.

4. Embrió visszaültetés (embrió transzfer)

Az embriók beültetésére a megtermékenyítés utáni 2. és 5. nap között kerül sor. A megtermékenyült, szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. A beültetett embriók számáról legjobb a visszaültetés napján meghozni a döntést, az embriológiai eredmények alapján.

A jelenlegi törvényi szabályozás szerint legfeljebb három embrió ültethető vissza egyidejűleg, négy speciális esetekben:

• történt már sikertelen beültetés
• az anya 35 évnél idősebb
• a hormonvizsgálatok a petefészek korai kimerülésére utalnak
• azonos személyektől származó ivarsejtekből keletkezett embriók a fagyasztva tároláshoz nem állnak rendelkezésre.

Az embrió transzfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást. Az embriókat (egészen pontosan preembriókat) egy speciális katéter segítségével a méhnyakon keresztül a méh üregébe juttatják. Egy kis pihenő (kb. 30 perc) után haza is mehetsz.

Ha a gondot a beágyazódás sikertelensége okozza, akkor úgynevezett asszisztált hatchingre (AH) lehet szükség. Ennél az embrió külső burkán ejtenek egy apró nyílást, amely segíti a beágyazódást, a megtapadást.

Az embriók visszaültetése után kezdődik a kéthetes várakozás - ennyi időbe telik, míg kiderül, hogy létrejött-e a terhesség. A legfontosabb teendőd, hogy kíméld magad ebben az időszakban: maradj otthon, olvass, nézz filmeket, pihenj.

A lombikbébi beavatkozás útján létrejövő terhesség a további lefolyásában nem különbözik egy természetes úton fogant terhességtől. 21 nappal az embriók visszaültetése után ultrahangvizsgálattal már látható a korai petezsák, mely jelzi a terhesség bekövetkeztét. A 6-7. héttől, ha ezt egyéb körülmény nem indokolja, a szokványos terhesgondozás elegendő a kismamának, a lombikbébicentrumok ugyanis szüléssel már nem foglalkoznak, csak az oda vezető úttal.

Sikerráta és befolyásoló tényezők

Az eljárás sikeresnek bizonyult: napjainkban átlagosan 100 beültetésből 19-20 baba fogan meg. Az USA-ban világviszonylathoz képest magasabb az arány: akár 44-45 százalék is lehet. Mintegy tizenöt petesejtet kell leszívni egyetlen menstruációs ciklus leforgása alatt ahhoz, hogy a legnagyobb legyen az esélye a lombikbébi kezelés általi teherbe esésnek - jelentették be brit szakemberek. A sikeres fogantatás valószínűsége 15-20 petesejt leszívása esetén a legmagasabb és a petesejtek számának emelkedésével fokozatosan csökken.

Az életkor előrehaladtával a sikerességi mutatók csökkenést mutatnak, ez azt jelenti, hogy míg 35 éves kor alatt két embrió visszaültetése esetén a terhesség esélye 40-45% körül van, addig 40 évesen már csak 20-25% körül, 45 éves korra pedig legfeljebb 1-2%. (Magyarországon egyébként 45 éves korig finanszírozza az állam a lombikprogramot.)

Fontos tudnivaló, hogy a kezelés sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik. Egy ausztrál kutatás szerint 35 év alatt három próbálkozás után 3-ból 2 nőnek gyermeke születik, és még ezután is növekszik a sikeres kezelések aránya a további próbálkozásokkal. Ne félj részletesen megkérdezni a kezelőorvosodat arról, hogy a hozzád hasonló korú, egészségi állapotú nőknél milyen sikerráta jellemző és te mire számíthatsz!

Az esetek többségében több próbálkozásra van szükség a sikeres gyermekszületéshez, ezért fontos, hogy tudd, az „átlagnőnek” nem elég egyetlen kezelés. Ha egy próbálkozás nem sikerül, ne add fel és ne veszítsd el a reményt!

Költségek és finanszírozás

A lombikbébi-eljárásból öt alkalmat finanszíroz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, a korábbi Országos Egészségbiztosítási Pénztár). 2020. július 1-jétől pedig már a beültetésen, illetve vizsgálatokon túl a meddőségkezelésben - vagyis a lombikprogramban - használt gyógyszerek is 100 százalékos támogatást kapnak (dobozdíj, vagy egyéb, kisebb költségek előfordulhatnak). Költségekkel tehát lényegében nem kell számolnod, az alap protokollok esetén a teljes lombikbébi-kezelés ingyenes.

Olyan, járulékos költségeket érdemes szem előtt tartani, mint az utazás, a beáldozott szabadságok, vitaminok, illetve esetleg olyan vizsgálatok, amelyeket az orvos nem ír fel, vagy biztosító által nem támogatottak. Például a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) sem tartozik a támogatott vizsgálatok közé, ennek ára 100 ezer és 1 millió forint között mozog, a vizsgálandó embriók számától függően. A PGD-t akkor végzik, ha valamilyen szülői eltérés miatt a genetikai rendellenesség kockázata 10 százalék feletti.

Sikertelen beültetés esetén a társadalombiztosítás a finanszírozást 90 naponta teszi lehetővé. Amennyiben a páciens saját költségén kívánja elvégeztetni az eljárást, ilyen megkötés nincs. Az eljárást a szakma 3-6 alkalommal javasolja az életkortól, illetve társbetegségektől függően.

Munkahely és lombikprogram

Ha a munkáltatód felé jelzed, hogy te lombikprogramban veszel részt (az intézettől, kórháztól kapott írásos igazolással), akkor a Munka Törvénykönyve felmondási védelmet biztosít és munkaidő-kedvezményt ír elő számodra. Ez azt jelenti, hogy nem rúghatnak ki téged a kezelés ideje alatt, illetve a kezelés megkezdésétől számított 6 hónapig, a kezelés miatt pedig nem kell kivenned szabadságot (távolléted igazolt), azonban erre az időre nem kapsz fizetést.

A lombikprogramban való részvétel kétségkívül érzékeny téma, nem is mindenki szeretné beavatni ebbe a főnökét. A te egyéni döntésed, hogy megteszed-e ezt, viszont ha úgy döntesz, hogy inkább titokban tartod a munkáltatód előtt, akkor más megoldást kell találnod.

Lombikbébi-terhesség - kockázatok és mellékhatások

Ha megtörtént a beágyazódás, és eltelt az első 6-7 hét, annak ellenére, hogy különösebb terhesgondozásra nincs szükség, a lombikbébi eljárás által létrejött terhesség mégis különbözik a spontán terhességektől:

• Többszörös öröm - Az ikerterhesség kockázata: Mesterséges megtermékenyítés esetén számolni kell az iker, illetve általában véve a többes terhesség kockázatával. A nemzetközi irodalom szerint az esetek 25-35 százalékában lehetséges a többes terhesség. A többes terhességek természetesen még inkább igénybe veszik az anyai szervezetet, ezért különös odafigyelést igényelnek. Amennyiben az embriók (vagy egyes embriók) esetében fennáll az életképtelenség, vagy egyéb betegség, lehetőség van az embriók számának korlátozására.
• Genetikai problémák: Mivel a meddő pároknál eleve nagyobb valószínűségű a genetikai rendellenesség, ezen pároknál a kockázat is magasabb, hogy a baba is valamilyen betegséggel fog majd küzdeni. Magának az eljárásnak is van kockázata genetikai szempontból, azonban a szakirodalom jelenlegi állása nem tudja pontosan megállapítani, hogy ez mekkora, s a kezelés során használt gyógyszerek gyártói sem tudják ezt pontosan behatárolni, így kizárni sem lehet őket. Míg a természetes módon fogant magzatoknál 2-3 százalékos eséllyel fordulnak elő fejlődési rendellenességek, addig a lombikos módszernél 4 százalékos ugyanez az arány.
• Stressz: Míg a természetes úton bekövetkezett fogantatást, és gyermekvárást a nők többsége természetes folyamatnak érzékeli, addig erre a lombikbébi eljáráson átesett nőknek a kivizsgálások, gyógyszeres kezelések, műtétek és egyéb beavatkozások miatt lehetőségük sincs.

tags: #lombik #petesejt #megtermekenyules #hany #oran #belul