Lombikbébi-kezelés és a terhesség alatti puffadás: okok és teendők

Az IVF-kezelésen (lombikbébi programon) áteső nők számára a terhesség létrejötte utáni időszak tele van várakozással és gyakran aggodalommal. A beültetés és a terhességi teszt közötti két hét az egyik leginkább embert próbáló időszak. Ilyenkor a leendő anyák a beágyazódásra és a terhességre utaló jeleket figyelik, mint például a puffadás. Ebben a cikkben részletesen tárgyaljuk a lombikbébi-kezelés utáni terhesség sajátosságait, a puffadás okait és a kezelés alatti, valamint a terhesség alatti teendőket.

A lombikbébi-kezelés alapjai

A mesterséges megtermékenyítési eljárások (asszisztált reprodukciós technikák) ma már mindennapos gyakorlattá váltak, és párok millióit segítik hozzá a gyermekáldáshoz. Meddőségről akkor beszélünk, ha egy pár már több mint egy éve próbálkozik a családalapítással sikertelenül. Nők esetén gyakori okok a hormonális zavarok (pl. pajzsmirigyzavar, inzulinrezisztencia, alacsony progeszteronszint), fizikai akadályok (pl. összenövések, nem átjárható petevezetékek, miómák, endometriózis) és pszichológiai problémák.

A lombikbébi kezelés (in vitro fertilizáció, IVF) egy hosszabb, összetettebb folyamat, amely több lépésből és folyamatos kontrollvizsgálatokból áll:

1. Hormonális stimuláció: Hormonkezeléssel serkentik a petefészek működését, hogy egyszerre több petesejt érjen meg. A tüszők érését ultrahanggal és vérvétellel követik.
2. Petesejt leszívás (punkció): Amint a petesejtek elérték a megfelelő állapotot, hüvelyen keresztül leszívják őket, jellemzően altatásban.
3. Megtermékenyítés: A petesejteket speciális tápoldatba, inkubátorba helyezik. A spermát laboratóriumi módszerekkel előkészítik, majd megtörténik a megtermékenyítés. Ha a spermiumok minősége megfelelő, maguktól egyesülnek a petesejtekkel, ellenkező esetben befecskendezik őket (ICSI).
4. Embrióbeültetés: 2-5 nappal később a megfelelő módon osztódó, életképes embriókat egy vékony katéter segítségével beültetik a méhbe. Ez éber állapotban, fájdalommentesen történik. Magyarországon legfeljebb három, indokolt esetben négy embrió beültetése engedélyezett.

Sikeres kezelés esetén a terhesség az embriók beültetése után körülbelül 2 héttel kimutatható.

A petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS)

Az IVF-kezelésen gondolkodó nők gyakori aggodalma a petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS) kockázata. Ez a petefészkek túlreagálása az IVF-et megelőző stimulációs folyamatra, melynek során a szervezet túlzott mértékben reagál a hormonokra, és a vártnál több tüsző kezd megnagyobbodni. Azoknak a nőknek, akik adományozott petesejtekkel történő kezelést választanak, nem kell foglalkozniuk ezzel, mivel a stimulációt az adományozó végzi.

Az OHSS azért fordul elő, mert a petefészkek továbbra is reagálhatnak a gyógyszerekre, még azután is, hogy a páciensek abbahagyták a gyógyszerek alkalmazását. Ennek pontos oka nem ismert, de szakértők úgy vélik, hogy a kiváltó ok a sárgatest által termelt vaszkuláris endoteliális növekedési faktor termelésének növekedése lehet a petesejtek leszívása után.

Tünetek és súlyossági fokozatok

Az OHSS az alhasi nyomásérzés ("hasi teltség") formájában jelentkezik, ami a hasüregben felgyülemlett folyadék miatt alakulhat ki. A szindróma egyik mérhető jele a túlzottan magas ösztrogénszint. A hormonkezelések alatt épp emiatt figyelik rendszeresen ultrahanggal a fejlődő tüsző(k) méretét, számát, valamint vérvizsgálattal ellenőrzik az ösztrogén mennyiségét.

• Enyhe vagy közepesen súlyos tünetek: Hasi fájdalom és/vagy hányás, hasmenés vagy émelygés. Ezek általában nem tartanak tovább egy hétnél.
• Súlyosabb tünetek: Vérrögképződés, jelentős hasi megnagyobbodás és/vagy gyors súlygyarapodás, folyadékfelhalmozódás a hasüregben, mellüregben, esetleg a szívburokban, nehézlégzés, a vérmennyiség csökkenése, a vér besűrűsödése, a vizelet mennyiségének csökkenése, elektrolit-egyensúly zavarok.

A petefészek-túlstimulálási szindróma gyorsan, pár nap alatt súlyos, orvosi beavatkozást igénylő esetté válhat. Különösen hCG kezelést követően, és a kezelés után 7-10 nappal a legerősebb, ezért a pácienst legalább két hétig megfigyelik. Amennyiben a páciensek betartják a javasolt megelőző intézkedéseket, az OHSS kockázata nagyon kicsi; a súlyos tünetek az esetek kevesebb mint 1%-ánál jelentkeznek.

Ha mégis bekövetkezne a túlstimulálás, abbahagyják a hormonkezelést, és javasolják a páciensnek, hogy kerülje a házaséletet, vagy gondoskodjon megfelelő mechanikus védekezésről a teherbeesés elkerülése végett. Ez azért fontos, mert nagy a többes terhesség előfordulásának valószínűsége, és terhesség bekövetkezése esetén a petefészek túlstimulálási szindróma súlyosabb és elhúzódóbb lehet. Nagyobb valószínűséggel fordul elő policisztás petefészek betegség esetén.

Dr. Frgala elmagyarázza, az OHSS már nem befolyásolja a fogamzás esélyét. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor az embriókat hiperstimuláció esetén le kellett fagyasztani, ez az embriók számára is megterhelő eljárás volt. A fagyasztási eljárások azonban manapság sokkal kíméletesebbek. Abban az esetben, ha OHSS jelentkezik, akkor elvégezhető, és a beültetés egy-két hónappal elhalasztható.

Puffadás és egyéb terhességi tünetek lombik után

A lombikbébi-kezelés utáni két hetes várakozási idő alatt a nők gyakran figyelnek magukon különböző testi érzeteket, amelyek a terhesség jelei lehetnek. Fontos azonban tudni, hogy ezek a tünetek könnyen összefüggésbe hozhatók a kezelés során kapott hormonokkal is.

A puffadás okai és jelentősége

A puffadás egyike azoknak a tüneteknek, amelyek a terhesség korai szakaszában, akár már a második héttől jelentkezhetnek. Ennek oka, hogy a hormonváltozások lelassítják a belek működését, így az emésztési nehézségekhez vezethet. A lombikbébi-kezelés után a hormonális stimuláció miatt a petefészkek megnagyobbodhatnak, ami szintén okozhat hasi feszülést és puffadást. Ezért nehéz pusztán a puffadás alapján megállapítani, hogy a kezelés sikeres volt-e.

Egyes nők már a beültetés estéjén érezhetnek görcsöket a has minden tájékán. Ezek a menstruációs jellegű görcsök 3-4 napig maradhatnak, és a beágyazódást jelezhetik. Ugyanakkor a kezelés során kapott hormonok is kiválthatnak hasonló érzeteket.

Egyéb gyakori tünetek a lombik utáni terhesség korai szakaszában

• Hangulatingadozás: A hormonális változások eredménye a gyakori vagy intenzív hangulatingadozás, amelyért az ösztrogén és progeszteron hormonok fokozott jelenléte felel.
• Rosszullét: Hányinger, szédülés, émelygés, azaz a reggeli rosszullét szintén a terhesség korai tünetei közt jelentkezhet. Ennek okozója lehet a túlzott savképződés, valamint az emésztőrendszer változásai.
• Méhnyaknyák változása: A hüvelyváladék mennyiségének növekedése is utalhat pár napos terhességre.
• Köldök húzódása, hasfali érzékenység: Nem ritka, hogy a köldök és az egész hasfal húzódik, mintha izomláz lenne. Ezt a méh növekedése és a környező szövetek nyúlása okozhatja.
• Testhőmérséklet változása: Az ovulációt követő napokban megemelkedik a testhőmérséklet, és ez a terhesség során is magasabb maradhat.
• Fejfájás: A vérszegénység, valamint a kevés folyadékbevitel jele is lehet a fejfájás a terhesség korai szakaszában.
• Pecsételő vérzés és görcsölés: Az enyhe, rózsaszín pecsételő vérzés utalhat a sikeres beágyazódásra, ami ijesztő lehet, de nem feltétlenül jelent rosszat. A méh növekedése alhasi fájdalmat és görcsöket is okozhat.

Mit tegyünk és mit ne tegyünk a két hetes várakozás alatt?

A beültetés és a terhességi teszt közötti időszakban az a legfontosabb, hogy pihenjünk, relaxáljunk, és távol tartsuk a stresszt.

Pihenés és mozgás

Ha megtehetjük, ebben a két hétben egyáltalán ne dolgozzunk, vagy legalábbis egy hétig semmiképp. Bár a pihenés nagyon fontos, az nem segít, ha két hétig csak ágyban fekszünk. Maradjunk fizikailag aktívak, de tartsuk a mértéket és kerüljük az intenzív mozgásformákat. Menjünk el könnyű sétákra, végezzünk kímélő jóga vagy tai chi gyakorlatokat. A futást, szökellést, súlyzózást, magas intenzitású kardió edzéseket és egyéb megerőltető mozgást most felejtsük el!

Táplálkozás és egyéb javaslatok

Még a korábbinál is fontosabb, hogy egészséges, kiegyensúlyozott étrendet kövessünk, ami gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és egyéb hasznos tápanyagokban. Kerüljük a feldolgozott élelmiszereket, a cukrot, ne fogyasszunk koffeint vagy alkoholt! Koncentráljunk a minél színesebb zöldségek és gyümölcsök, sovány fehérjék, rostban gazdag szénhidrátok és telítetlen zsírsavak fogyasztására.

Ne feledkezzünk meg a kezelőorvos által előírt gyógyszerek és esetleges étrend-kiegészítők szedéséről. A terhesvitamin a lombik előtt, alatt és persze után is nagyon jó ötlet. A szexuális együttlét és önkielégítés tilos ebben az időszakban, mivel bizonyítottan fokozza a méh összehúzódását, ami megzavarhatja vagy megakadályozhatja az embrió beágyazódását.

Terhesség megállapítása és a pozitív teszt utáni teendők

A lombikkezelés utáni terhesség megállapítása laboratóriumi vérvétellel, majd ultrahanggal történik.

A terhességi teszt és ultrahang

A kezelőorvos az embrióbeültetés után 10-14 nappal hívja be a pácienst terhességi tesztre. Ezt vérvétel segítségével, laboratóriumban végzik. Ha ennél korábban végeznék el a terhességi tesztet, akkor könnyen előfordulhat, hogy a hCG (humán korion-gonadotropin) vagy más néven „terhességi hormon” szintje még túlzottan alacsony. Ez pedig hamis negatív eredményt adna.

A lombikbébi-kezelések után úgynevezett béta hCG (ß-hCG) labortesztet végeznek: általában a 100 mIU/mL feletti érték jónak számít. Ami azonban ennél is fontosabb az a hCG-szint emelkedése az idő előrehaladtával: a terhesség korai szakaszában 48-72 óránként megduplázódik. Általában 2-3 béta hCG tesztet végeznek el, két-három nap eltéréssel (feltéve, hogy az első és második is pozitív), és minél nagyobb mértékben növekszik a hCG-szint, annál jobb az esély a sikerre.

A kezdeti vérvizsgálatokat követően, az embrióbeültetés után 4-5 héttel ultrahangos vizsgálat segítségével ellenőrzik az embrió szívverését és ilyenkor már látható az embriót és a magzatvizet körülvevő petezsák is.

Miért ne bízzunk az otthoni tesztben és a tünetekben?

Szakemberek nem javasolják, hogy a két hetes várakozási idő letelte előtt, otthon elvégezhető terhességi teszttel ellenőrizzük, hogy sikeres volt-e a lombikbébi-kezelés. Ha túl korán végezzük el a tesztet, a hCG-szint túl alacsony lehet és emiatt hamis negatívat kaphatunk. Hamis pozitívat is kaphatunk, mivel a lombikeljárás során az ovuláció kiváltásra hCG injekciót használnak - ez akár 10-11 nap elteltével is pozitív eredményt okozhat.

Abban sem érdemes bíznunk, hogy a terhességet az esetleges fizikai jelek és tünetek (pl. puffadás, görcsök, enyhe vagy pecsételő vérzés, mellfájdalom, fáradtság) alapján meg tudjuk majd állapítani, mivel könnyen előfordulhat, hogy ezeket a kezelés során kapott hormonok miatt tapasztaljuk.

A lombikbaba-várás sajátosságai

A lombikkezelés útján létrejött terhességek már eleve a veszélyeztetett terhesség kategóriájába esnek, ennek azonban nincs köze magához a mesterséges megtermékenyítéshez. A lombik terhesség alatt jellemzően nagyobb a komplikációk kockázata, de ez nem az eljárás miatt van, hanem azért, mert lombikprogramban általában 35-40 év feletti, társbetegségekkel rendelkező nők vesznek részt.

Dr. Szilágyi Imre nőgyógyász szerint “Az IVF-ET (embryo transfer)-rel fogant terhességek már eleve a veszélyeztetett terhesség kategóriájába esnek, ezért a várandós kismamákra és babájukra külön figyelmet kell fordítani a terhesgondozás során.”

Gyakori komplikációk és megnövekedett kockázatok

• Többes terhesség: Több embrió beültetése esetén nagyobb a többes terhesség esélye (ikerterhesség: 19%, hármas ikerterhesség: 1%). Ez a koraszülés és alacsony születési súly nagyobb kockázatával jár. Ha túl sok embrió fogan meg, akkor rontják egymás túlélési esélyeit, és nő a koraszülés kockázata is. Ilyen esetben lehetőség van arra, hogy egy vagy több embriót eltávolítsanak, és ezzel a többi esélyét javítsák.
• Koraszülés és alacsony születési súly: Kutatások szerint a lombikbébi kezelés (egy embrió beültetése esetén is) enyhén növeli a koraszülés és alacsony születési súly kockázatát.
• Vetélés és méhen kívüli terhesség: A mesterséges megtermékenyítési eljárások során létrejövő terhesség esetén nagyobb a valószínűsége a vetélésnek vagy az abortusznak, mintha spontán fogant volna meg az embrió. A mesterséges megtermékenyítés kismértékben növeli a méhen kívüli terhesség veszélyét is. Ráadásul azoknak, akiknek a kórtörténetében méhkürt-rendellenesség szerepel, szintén nagyobb a méhen kívüli terhesség veszélye.
• Vérzéses szövődmények: Gyakoribbak a vérzéses szövődmények a terhesség első felében.
• Gestációs diabetes: A terhességi cukorbetegség kialakulásának megnövekedett kockázata.
• Veleszületett fejlődési rendellenességek: A kockázat magasabb lehet, mint spontán fogamzás esetén. Ennek feltételezett okai a többszörös terhességek és a szülők tulajdonságaiban lévő eltérések, mint például a kor vagy a spermium jellemzői.
• Vérrögképződés: Súlyosan elhízott nők, akiknek a kórtörténetében vérrögképződés, vagy vérrögképződési hajlam előfordult, fokozott veszélynek vannak kitéve. Ugyanis a kezelés során a női nemi hormonok megnövekvő szintje a vér enyhe besűrűsödését okozhatja.
• Császármetszés: Lombikkezelés eredményeként fogant terhességek esetén gyakori a császármetszéses szülés, főleg ha ikerterhességről van szó. A császármetszés nagy hasi műtét, aminek vannak kockázatai, szövődményei és hosszabb felépülést is igényel. A császármetszés után gyakran hasűri összenövések keletkeznek, amelyek fájdalmat, meddőséget okozhatnak és még inkább komplikálhatják egy esetleges következő hasi műtétet.

Intenzívebb gondozás

A lombikos kismamáknál a problémák elkerülése, időben történő felismerése miatt sűrűbb kontroll szükséges, valamint bizonyos ideig progeszteronpótlás is indokolt (tabletta, kúp és/vagy injekció formájában). Emellett kórházi megfigyelés is gyakrabban válhat szükségessé.

Lombik útján fogant terhesség esetén- főleg, ha ikerterhességről van szó- gyakrabban a “kockázatmentes” császármetszésre esik a választás, (és gyakoribb ikreknél a koracsászár/szülés is!) ami bár elsőre könnyebb útnak tűnik, ám ez mégiscsak nagy hasi műtét, annak minden lehetséges kockázatával, szövődményével és a hosszabb felépülésével együtt.

Szülés utáni újabb lombikbébi-kezelés

A szervezetnek mindenképpen időre van szüksége ahhoz, hogy regenerálódni, pihenni tudjon a lombikbébi-kezeléssel, várandóssággal és szüléssel járó megpróbáltatások után. Szakértők 18-24 hónap szünetet javasolnak a szülés és a következő lombikkezelés között. Ha túl kevés idő van két terhesség között, az a baba és az anya egészségére nézve is nagyobb kockázattal járhat.

Egy 2020-ban publikált tanulmány arra jutott, hogy sikeres lombikbébi-kezelés után a második körben is jó esélyek vannak a sikerre. Az alábbi táblázat összefoglalja a sikerességi arányokat:

tags: #lombik #nics #puffadas #terhes