Lombikprogram menstruáció nélkül: Átfogó útmutató

A lombikprogram (in vitro fertilizáció, IVF) mára mindennapos gyakorlattá vált, és évente több száz párnak segít megtapasztalni az élet legnagyobb csodáját. Louise Brown, az 1978-ban született első méhen kívül fogant baba óta a technológia sokat fejlődött, így egyre biztonságosabbá és eredményesebbé vált.

A lombikbébi-kezelés során a petesejt hímivarsejttel történő megtermékenyítése a testen kívül, laboratóriumi körülmények között történik, majd a létrejött embriót visszajuttatják a méhbe. Ez az eljárás az asszisztált reprodukciós technológiák (ART) közé tartozik, és számos pár számára jelenti az egyetlen esélyt a gyermekvállalásra.

A lombikprogram előkészítése és a menstruációs ciklus szerepe

A meddőségi kivizsgálás és kezelések több lépcsőben zajlanak. A legelső feladat mindig az, hogy a szakemberek megtalálják a meddőség konkrét kiváltó okát vagy okait. Egyaránt beszélünk férfi és női, illetve közös eredetű meddőségről, illetve körülbelül 10%-ban ismeretlen okról.

Mielőtt a lombikprogramra sor kerülne, a pár számos vizsgálaton, sőt, valószínűleg gyógyszeres kezelésen, illetve mesterséges ondóbevitelen (inszemináción) is túl van. A lombikprogram ugyanis általában csak akkor kerül sorra, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei eredménytelenek voltak, bár bizonyos meddőségi okok esetén rögtön a lombik lehet az első lépés.

Szükséges vizsgálatok az első lombikbébi-kezelés előtt

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által készített egészségügyi szakmai irányelv tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tartalmaz a szükséges vizsgálatok tekintetében is. Az első lombikbébi-kezelés előtt az alábbi vizsgálatok elvégzése szükséges:

• A petefészkek funkcionális vizsgálata (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin, TSH, AMH, AFC).
• Méphüreg alaki alkalmasságának vizsgálata.
• Hüvelyváladék vizsgálata (Chlamydia trachomatis, bakteriológiai vizsgálat).
• Spermiumvizsgálat (3-5 nap önmegtartóztatás után, speciális mintagyűjtő edényben).
• Méhnyakrákszűrés (cytológia).
• Emlő ultrahang (40 év alatt), mammográfia (40 év felett).
• Szerológiai vizsgálat (a pár mindkét tagjánál hepatitis B, C, RPR (szifilisz), HIV-szűrés, rubeola-szűrés és a pár nőtagjánál vércsoportvizsgálat).
• Belgyógyászati kivizsgálás (krónikus belgyógyászati probléma fennállása esetén, mely a teherbeesést, terhességet befolyásolhatja; petesejtleszíváshoz szükséges minimális kivizsgálás, egy hónapon belüli vérkép vizsgálat végzése javasolt).

A női eredetű meddőség hátterében az esetek egy részében immunológiai eredet is állhat. Érdemes megvizsgálni az inzulinrezisztencia lehetőségét is, amelyet életmódbeli változtatásokkal, illetve gyógyszeres kezeléssel hatékonyan lehet kezelni.

Életmód és táplálkozás a kezelés előtt

A termékenységet és az egészséges terhességet segítő lépések ugyanolyan fontosak lombikbébi-kezelés esetén is. Ide tartozik a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly fenntartása és a káros szokások (dohányzás, túlzott koffeinbevitel, alkohol, drog) elhagyása.

Kiemelt figyelmet érdemes fordítani a sperma minőségét és mennyiségét, valamint a petesejt minőséget javító tápanyagokra. Férfiaknak a cink, a szelén, az E-vitamin és az antioxidánsok (Q10 koenzim, astaxanthin) megfelelő bevitelére, nőknek pedig a C-, D- és E-vitamin, a folát, a cink és a szelén pótlására (egy jól összeállított terhesvitaminban megtalálható mind) érdemes figyelni. Emellett a petesejt minőséget és a lombikbébi-kezelés sikerét támogathatja még a Q10 koenzim, a mio-inozitol, az N-acetil-cisztein, és az alfa-liponsav. Az étrend-kiegészítők szedése a petesejtleszívás után abbahagyható, kivéve a terhesvitamint.

A lombikbébi-kezelés lépései

A szükséges vizsgálatok elvégzése után következhet a kezelés, amely három fő lépésből áll:

1. Petefészek-stimuláció
2. Petesejtleszívás (tüszőpunkció)
3. Embrió visszaültetés (embrió transzfer)

1. Petefészek-stimuláció

A stimuláció célja, hogy egyidejűleg több petesejt is megérjen, így több kerülhet később leszívásra, illetve megtermékenyítésre. A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket és így tovább.

A stimulációt legtöbb esetben előkezelés előzi meg, ami történhet fogamzásgátló tabletta szedésével (14-28 nap) vagy napi adagolású injekciókkal. Ennek célja, hogy felkészítse a petefészket a stimulációra, javítsa a sikeres kezelés esélyét, valamint csökkentse a petefészek túlstimulációs szindróma és a petefészek ciszták kockázatát.

A hormonális stimuláció általában a menstruációs ciklus 2. vagy 3. napján, kontrollvizsgálatot követően kezdődik és 10-12 napig tart. Ennek során a hölgyek hormonkezelést kapnak injekciók formájában, hogy a normális 1-2 tüsző helyett több induljon termelődésnek, illetve hogy ezek egyszerre érjenek majd meg körülbelül a 12-14. napra. A stimuláció során rendszeresen ultrahanggal monitorozzák a pácienseket, hogy biztosak legyenek benne, hogy minden rendben halad.

A Repromedában a hormonális stimulációhoz főként a Gonal F nevű készítményt használják, amely toll formájában alkalmazandó. Ez egy laboratóriumban előállított, magas minőségű rekombináns készítmény.

A menstruációs ciklus kulcsszerepet játszik az IVF-kezelés során. A ciklus működésének megértése és az, hogy hogyan befolyásolhatja azt a hormonális stimuláció, elengedhetetlen a sikeres előkészítéshez és a kezelés lebonyolításához. A Repromedában azonban szükség esetén használják az úgynevezett „random startokat” vagy véletlenszerű kezdéseket is, ami a stimuláció kezdetét jelenti a nő menstruációs ciklusától függetlenül, például sürgős onkológiai kezelések esetén.

A tüszők megfelelő méretűek, egy tüszőrepesztő injekciót (Pregnyl vagy Ovitrell) kell megkapnia előre meghatározott időpontban. A tüszőrepesztő injekció beadását követően 36 órával kerül sor a petesejtnyerésre (12-14. ciklusnap).

2. Petesejtleszívás (tüszőpunkció)

A petesejtleszívás majdnem mindig altatásban történik, így nem jár fájdalommal és biztonságosabb is. Az altatás nyugodt körülményeket teremt, aminek köszönhetően sokkal kisebb a petefészek körül található szervek sérülésének a kockázata. Előzetes aneszteziológiai kivizsgálás szükséges, melyet intézetünk biztosít.

A leszívásra reggel, az előre megbeszélt időpontban kell menni, éhgyomorra. Előkészítik az altatásra, majd következik a petesejtleszívás. Az orvos ultrahanggal figyeli, irányítja a tűt, és az összes megfelelő méretű tüsző folyadékát leszívja egy hüvelyi ultrahang-fejhez erősített hosszú tűvel a hüvelyen keresztül. Fontos tudni, hogy ultrahanggal csak a tüszők (melyek közül az érettek átmérője 16-22 mm) látszódnak, a bennük lévő petesejtek azonban nem, hiszen ezek méretük miatt csak mikroszkóp alatt láthatók.

A tüszőfolyadékot steril csövekbe helyezik, majd mikroszkóp alatt megkeresik benne a petesejteket, amelyeket tápoldatba, szövettenyésztő edénybe helyezve inkubátorban tárolnak. Ez az ivarsejtek és embriók fejlődése számára megfelelő körülményeket biztosít.

A petesejtleszívást 2-3 óra pihenés követ, és ha nincs panasz, akkor haza lehet menni. A terhességet támogató, egészséges progeszteronszint fenntartása érdekében a petesejtleszívás napjától a pozitív terhességi tesztig progeszteron-kiegészítést szoktak felírni az orvosok. Ez szájon át, injekcióval, illetve hüvelykúppal is történhet.

A petesejteket 4-5 órával a leszívás után megtermékenyítik az előkészített spermiumokkal. A sperma mintaadás általában szintén ezen a napon, reggel történik, 2-5 napos önmegtartóztatás után, maszturbáció útján. Fagyasztásból felengedett vagy biopsziával nyert spermium is felhasználható a megtermékenyítéshez. Kevés számú, vagy nem megfelelő mozgású spermium esetén az ún. mikromanipulátor segítségével egyetlen spermiumot juttatunk a petesejtbe. Ebben az esetben a spermiumot először mozgásképtelenné tesszük, majd egy vékony üvegpipetta segítségével a megtisztított petesejtbe injektáljuk. A megtermékenyülés függ a spermiumok és a petesejtek minőségétől, érettségi állapotától. A megtermékenyülés aránya érett petesejtek esetén kb. 70-80%.

Az embriótenyésztés során a természetes anyai közeget próbáljuk utánozni mesterséges környezetben. A petesejtek termékenyülése a petesejtleszívást és megtermékenyítést követő nap reggelén látható. A megtermékenyült petesejt, a zigóta.

A megtermékenyítést követő 20-27 óra között általában lezajlik az embriók első sejtosztódása. A második napon ezek az embriók már 2-4 sejtesek, harmadik napra elérik a 6-8 sejtes osztódási állapotot. Ez lehet az embrió-visszaültetés (embriótranszfer) napja abban az esetben, ha az embriók száma és minősége alapján eldönthető, hogy melyek azok az embriók, amik visszaültetésre kerülnek. Negyedik nap az embriók sejthatárai összeolvadnak, készülve egy minőségi váltásra. A megtermékenyítést követő ötödik napon a megfelelő embriók blasztocisztává (hólyagcsírává) alakulnak, sejtszámuk megközelíti a százat, az embrió differenciálódik, 2 típusú sejtet tartalmaz.

3. Embrió visszaültetés (embrió transzfer)

A megtermékenyült, szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. Az embriók számától, minőségétől és a páciensek kórelőzményeitől függően a visszaültetés a harmadik vagy ötödik napon történik. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint legfeljebb három embrió ültethető vissza egyidejűleg, négy speciális esetben:

• Történt már sikertelen beültetés.
• Az anya 35 évnél idősebb.
• A hormonvizsgálatok a petefészek korai kimerülésére utalnak.
• Azonos személyektől származó ivarsejtekből keletkezett embriók a fagyasztva tároláshoz nem állnak rendelkezésre.

Az embrió transzfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást. Leginkább egy nőgyógyászati vizsgálathoz, illetve rákszűréshez hasonlít. Az embriót egy puha, vékony katéterbe szívja fel az embriológus egy minimális mennyiségű tápoldattal együtt. Az orvos a katétert ultrahang segítségével a hüvelyen keresztül a méhbe helyezi. A katéter ultrahanggal jól látható, a kezelőorvos pontosan követi a monitoron a katéter útját, és a megfelelő helyre fecskendezi be az embriót. Egy kis pihenő (kb. 30 perc) után haza is lehet menni.

Az embrióbeültetést követően kezdődik a kéthetes várakozás. Ez idő alatt a legfontosabb teendő a pihenés és a kímélet. Ha az eredmény pozitív, azaz a HCG szint emelkedett, 2 nap múlva újabb vérvételre kerül sor. Ekkor a HCG értéknek körülbelül duplázódnia kell, ez mutatja, hogy az embrió fejlődése jól folytatódik. Érdemes ilyenkor progeszteron szintet is nézetni, és azt az eredményt is egyeztetni a kezelőorvossal.

A pozitív teszt után 2 héttel érdemes elmenni az első, korai ultrahangvizsgálatra, ahol az orvos megállapítja a beágyazódás helyét és az embrió jellemzőit. Az embrióbeültetés után fennmaradó 5. napos (blasztociszta állapotban levő) számfeletti életképes embriókat egyesével mélyfagyasztják. A vitrifikált embriókat felhasználásig a centrumban külön erre fenntartott helységben, speciális tárolókban tartják. Amennyiben szükségessé válik egy vitrifikált embrió beültetése a transzferálandó embriót a beültetés napján melegítik fel. Ha az embrió minősége nem megfelelő a melegítés után, beültetésre nem alkalmas, akkor -ha elérhető- az embriológusok felmelegítenek egy következőt.

Sikerráta és tévhitek a lombikprogramról

A lombikkezelések átlagos sikerrátája 20-40% (és a leendő anya életkorával csökken). Fontos tudnivaló, hogy a kezelés sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik. Ne félj részletesen megkérdezni a kezelőorvosodat arról, hogy a hozzád hasonló korú, egészségi állapotú nőknél milyen sikerráta jellemző és te mire számíthatsz!

Ha egy próbálkozás nem sikerül, ne add fel és ne veszítsd el a reményt! Nem szükséges egyedül megbirkóznia a csalódással. Ha úgy érzi, szakértői segítség is jól jönne, bátran forduljon pszichológushoz vagy meddőségi tanácsadóhoz, illetve sorstárs-közösségeket is kereshet. Sikertelen kezelés után érdemes átbeszélni a kezelőorvossal a történteket. Két stimulációs ciklus között általában minimum három hónapos szünetet javasolnak, hogy a szervezet regenerálódhasson.

Tévhitek a lombikprogramról

A lombikprogrammal kapcsolatban számos tévhit kering, amelyek tisztázása fontos a reális elvárások és a megfelelő informáltság érdekében:

1. Tévhit: Az IVF minden esetben sikeres.
   Tény: Az IVF jelentősen növeli a teherbeesés esélyét, azonban a beavatkozás nem minden esetben sikeres. Az eredményességet több tényező is befolyásolja, például az életkor, a meddőségi probléma jellege, valamint a petesejtek és a spermiumok minősége.
2. Tévhit: A meddőség kezelésének egyetlen módja az IVF.
   Tény: Az IVF csak egyike a sokféle elérhető termékenységi kezelésnek. További kezelési lehetőségként elérhető a gyógyszeres terápia, a sebészi beavatkozás és a méhen belüli megtermékenyítés - a kezelés típusa elsősorban a meddőség hátterében álló októl függ.
3. Tévhit: IVF során mindig ikerterhesség alakul ki.
   Tény: Régebben az IVF során a többszörös embriótranszfer miatt nagyobb volt az esélye az ikerterhességnek, de a modern gyakorlatban egyre gyakoribb az egyetlen embrió visszaültetése, hogy csökkentsék a többes terhességek kockázatát.
4. Tévhit: Az IVF növeli a magzati rendellenességek kockázatát.
   Tény: A legtöbb IVF-kezeléssel fogant gyermek egészségesen születik. Bár minimálisan magasabb a kockázata bizonyos születési defektusoknak IVF esetén, összességében mégis alacsony a kockázat.
5. Tévhit: Az IVF fokozott egészségügyi kockázatot jelent az anya számára.
   Tény: Az IVF leggyakoribb mellékhatásai enyhék, általában enyhe puffadás és székrekedés jelentkezik. A súlyos szövődmények ritkák és jól kezelhetők.
6. Tévhit: Az ananászfogyasztás javíthatja az IVF sikerességét.
   Tény: Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az ananász vagy bármely egyéb specifikus élelmiszer fogyasztása növelné a kezelés sikerességét.
7. Tévhit: Az IVF-fel fogant gyermekeknek fejlődésbeli problémáik vannak.
   Tény: A legtöbb IVF-kezeléssel fogant gyermek normálisan fejlődik.
8. Tévhit: Az IVF csökkenti a petefészek petesejt tartalékait.
   Tény: Az IVF során stimulálják a petefészkeket, hogy egyszerre több petesejtet érleljenek meg a menstruációs ciklus során. Ez azonban nem csökkenti a petefészek tartalékait.
9. Tévhit: A petefészek-stimuláció daganatok kialakulását okozhatja.
   Tény: A jelenlegi kutatások egyelőre nem igazoltak kapcsolatot a petefészek stimulációs kezelés és a petefészekrák fokozott kockázata között.
10. Tévhit: Az IVF korai menopauzát eredményez.
    Tény: Az IVF során előidézett hormonális változások a menopauza tüneteit idéző panaszokat okozhatnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy ténylegesen megkezdődne a menopauza.
11. Tévhit: Ha az első IVF sikertelen, a következő is biztosan az lesz.
    Tény: Az IVF sikertelenségének hátterében számtalan tényező állhat, azonban a sikertelen kezelés nem jelenti automatikusan azt, hogy a következő kezelés is az lesz. Az IVF sikeressége számos biológiai és hormonális tényező függvénye. Fontos, hogy a kezelőorvosa azonosítsa a sikertelen beavatkozás okát, és speciálisan úgy alakítsa a kezelési protokollt, hogy minimalizálja a következő kezelés eredménytelenségének kockázatát.
12. Tévhit: Az IVF sikerességét nem befolyásolja az életmód.
    Tény: Kimutatták, hogy bizonyos életmódbeli tényezők - a túlsúly, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a krónikus stressz - termékenységi problémákhoz vezethet mindkét nemnél.

Lombikprogram és finanszírozás

A lombikbébi-eljárásból öt alkalmat finanszíroz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK). 2020. július 1-jétől pedig már a beültetésen, illetve vizsgálatokon túl a meddőségkezelésben használt gyógyszerek is 100 százalékos támogatást kapnak (dobozdíj, vagy egyéb, kisebb költségek előfordulhatnak). Költségekkel tehát lényegében nem kell számolnod, az alap protokollok esetén a teljes lombikbébi-kezelés ingyenes. Azonban az utazás, a beáldozott szabadságok, vitaminok, illetve esetleg olyan vizsgálatok, amelyeket az orvos nem ír fel, vagy biztosító által nem támogatottak, járulékos költségeket jelenthetnek. Például a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) sem tartozik a támogatott vizsgálatok közé, ennek ára 100 ezer és 1 millió forint között mozog, a vizsgálandó embriók számától függően.

A finanszírozás feltételei

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet tartalmazza a reprodukciós eljárások elvégzésének szabályait. A megfelelő reprodukciós eljárás tehát házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél vehető igénybe, ha:

• Legalább két egymástól független szakorvosi szakvélemény alátámasztja, hogy a meddőség miatt természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat.
• A nő a reprodukciós kor felső határát nem érte el (legfeljebb 45. életév betöltéséig kezdhető meg).
• A kérelmezők nem állnak egymással olyan rokoni kapcsolatban, amely a házasságot érvénytelenné teszi.
• A kérelmezők hitelt érdemlően igazolják a meddőség kezelésére irányuló egyéb módszerek eredménytelenségét.

A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető meddőségkezelési eljárásokról szóló 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet alapján a meddőség megállapítására és kezelésére irányuló egészségügyi szolgáltatás térítésmentesen vehető igénybe orvosi indikáció alapján, az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál, amennyiben a beteg az egyéb feltételeknek is megfelel, és Magyarországon térítésmentes ellátásra egyébként jogosult.

Jogosultságok és változások 2024-től

A 2024. január 1-től hatályos szabályozás értelmében a támogatás számbeli korlátozása már nem a beültetéssel végződő beavatkozásokra, hanem egy-egy újabb ciklus megkezdésére vonatkozik. Fontos továbbá, hogy a nem petesejtnyerés céljából végzett gyógyszeres stimulációk nem csökkentik a lehetőségek számát, így a fagyasztott embriók beültetését nem érinti a fenti szabályozás. Ha a közfinanszírozottan elvégzett reprodukciós eljárások eredményeképp legalább egy gyermek élve születik, további 4 közfinanszírozott ciklusra (petesejtnyerés céljából történő stimulációra, illetve inszemináció indítására) keletkezik jogosultság.

A testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés beavatkozássorozatai között a támogatott formában történő igénybevételhez már nem szükséges három hónapos időközöknek eltelnie.

tags: #lombik #menzesz #nelkul