A csecsemőkorban felmerülő egészségügyi aggályok, mint például a véres vizelet vagy az oltások utáni reakciók, mindig fokozott figyelmet igényelnek. Fontos, hogy a szülők tájékozottak legyenek a lehetséges tünetekről és azok kiváltó okairól, valamint a megfelelő orvosi teendőkről.
Véres vizelet csecsemőknél
A véres vizelet, orvosi nevén hematúria, azt jelenti, hogy vér található a vizeletben. Ezt sokszor mi magunk is láthatjuk, rózsaszínnek, pirosnak, vagy akár barnás színűnek is tűnhet miatta a vizelet, mivel a vörösvértestek megváltoztatják a vizelet eredeti sárgás színét. Már kevés vörösvértest is rózsaszínűvé teheti a vizeletet, és szabad szemmel is láthatóvá teszi a vér jelenlétét. Ezt makroszkópos hematuriának nevezzük. Előfordulhat azonban az is, hogy a vizelet nem színeződik el, de a laboratóriumi vizsgálat kimutatja a vörösvértestek jelenlétét. Ezt mikroszkópos hematuriának nevezzük.
A véres vizelet lehetséges okai és kísérőtünetei
A véres vizelethez más tünetek is kapcsolódhatnak, például fájdalmas, égő érzés vizeletürítéskor, derék-táji fájdalom, gyakori vizelési inger. Fontos utánajárni, hogy mi állhat a véres vizelet hátterében, ugyanis számtalan dolog okozhatja ezt a kellemetlen és ijesztő tünetet. A véres vizelet tünetei leginkább attól függnek, hogy mi is valójában a hátterében megbúvó ok, hiszen akkor nem csupán általános tünetek jelentkeznek, hanem a betegségre specifikusak is.
A leggyakoribb okok a véres vizelet hátterében:
- Húgyúti fertőzések, gyulladások: Gyermekkorban a húgyúti fertőzések a légúti fertőzések után a második leggyakoribb bakteriális fertőzéstípusnak számítanak. A húgyúti fertőzéseket leggyakrabban az Escherichia coli nevű, a székletben normális körülmények között is jelenlévő baktérium okozza. Az alsó húgyutakat érintő fertőzést, vagyis a húgycső és húgyhólyag gyulladását a köznyelvben - tévesen - felfázásnak is nevezzük. Csecsemőkorban a lázas állapot hátterében sokszor húgyúti fertőzés áll, ezért ismeretlen eredetű láz esetén vizeletvizsgálatot kell végezni.
- Vesekövesség: A vesekő, vesekövek leggyakrabban tünetmentesen bújnak meg a vesékben, azonban időnként fájdalmas tünetekkel hívják fel magukra a figyelmet.
- Daganatos betegségek: Különösen időseknél gondolni kell a vese, a húgyhólyag, a prosztata rosszindulatú daganataira véres vizelet esetében.
- Egyéb vesebetegségek: A vese gyulladásai, például a glomerulonephritisek vagy az interstitialis nephritisek, a tubulopathiák is okozhatnak véres vizeletet.
- Gyógyszerek és alvadási zavarok: Ritkán alvadási zavarok, illetve véralvadásgátló gyógyszerek okozzák a vér jelenlétét. Egyes antibiotikumok, például a rifampin, vagy gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók, mint az aszpirin, szintén okozhatnak véres vizeletet.
- Krónikus betegségek: Olyan krónikus betegségek, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a sarlósejtes vérszegénység, szintén okozhatnak véres vizeletet.
- Fizikai aktivitás: Ritkán túlzásba vitt fizikai aktivitás, testedzés is okozhat véres vizeletet.
A véres vizelet jellege vagy a többi tünet utalhat a kiváltó okokra. A mikroszkópos hematuria utalhat a vesék érintettségére, míg a szabad szemmel is látható vér inkább az alsó húgyutak érintettsége esetén jelentkezik. Erre jellemző lehet a sürgető vizelési inger, a húgycső égő fájdalma, a hólyagtáji fájdalom, a gyakori vizelési inger, a hólyag kiürülésérzésének hiánya.
Húgyúti fertőzések egyszerűen - Húgyúti fertőzések világos magyarázattal
Nem csak a vér színezheti el a vizeletet!
Nem gondolnánk, de például az étrendünk is okozhatja a vizelet elszíneződését, például a sok feketeszeder, cékla fogyasztása után szintén rózsaszínes árnyalatban mutatkozhat a vizelet, ezt azonban nagyon fontos elkülöníteni a valódi véres vizelettől. Ugyanígy a menstruáció során is kerülhet vér a vizeletbe, amitől szintén azt hihetjük első ránézésre, hogy véres vizelettel állunk szemben.
Diagnózis és kivizsgálás
A diagnózis felállításában alapvető fontosságú a gyermek vizsgálata és a szülő gondos kikérdezése. A vér jelenlétét a vizeletben minden esetben laboratóriumi vizsgálattal lehet kimutatni, amelyhez vizeletmintára van szükség. Általánosságban elmondható, hogy a vizeletmintához a reggeli első, középsugaras (a vizeletindítás után kicsivel) vett minta a legjobb. Ha ebben a vizeletmintában igazolódott a véres vizelet (az 5 vörösvértest/µl-t meghaladó vérmennyiséget nevezzük véres vizeletnek, amit már gyorsteszttel, vizelet tesztcsíkkal is ki lehet mutatni), akkor mindenképpen ki kell vizsgálni a véres vizelet hátterében álló okot.
Vizeletmintagyűjtés csecsemőknél
Csecsemők és a még nem szobatiszta kisgyermekek esetében szükségünk lesz egy steril vizeletgyűjtő zacskóra, amit orvosunktól kapunk/gyógyszertárban tudunk beszerezni. Először alaposan tisztítsuk meg külső nemi szerveket (lányoknál a kisajkak közötti részt, fiúknál a pénisz végét), és a fertőtlenítő lemosást követően ragasszuk a húgycsőnyílás köré a zacskót, ami felfogja a vizeletet! Figyeljünk rá, hogy a lányoknál a ragasztócsík alsó része illeszkedjen a gáthoz, de a végbélnyílás ne kerüljön bele! A fiúknál a hímvesszőt tegyük bele a vizeletgyűjtő zacskóba! Ha sikerült mintát venni, egy steril fecskendő segítségével szívjuk ki a vizeletet, és töltsük át egy steril kémcsőbe!
További vizsgálatok
A laborelemzés során a vizelet vörösvértest tartalmán kívül egy másik paraméter is fontos, a mikroszkópos üledékvizsgálat. Ennek során vizsgálják a vörösvértestek alakját. Amennyiben megváltozott alakjuk van (pl. gyűrűforma kiboltosulásokkal), az glomeruláris, vese eredetű vérvesztésre utal. Amennyiben változatlan alakú (fánkra hasonlító) vörösvértesteket láthatunk, az a lentebbi területekről, a vizeletelvezető rendszerből, például a húgyhólyagból vagy a húgycsőből származó vérzésre utal. Ezeken a paramétereken és a részletes anamnézisen túl képalkotó vizsgálatra is sor kerülhet, mely az esetleges rosszindulatú elváltozásokat, vagy kő jelenlétét igazolhatja. Képalkotó vizsgálatok közül a leggyorsabb, legkönnyebben elérhető választás az ultrahang, de a húgyúti kövek kimutatására az alacsony dózisú CT-vizsgálat a legjobb választás.
Kezelési lehetőségek
Szakorvosaink a pontos anamnézis felmérése után és a szükséges vizsgálatok eredménye alapján javasolják a legjobb kezelést. Vese- és húgyhólyagkövek esetében a kövek zúzása és eltávolítása jelentheti a megoldást. Kisebb méretű köveket konzervatív terápiával is el lehet távolítani: a beteg fogyasszon sok folyadékot, valamint szükség esetén fájdalomcsillapítót és görcsoldót. Amennyiben húgyúti fertőzés áll fenn, antibiotikummal lehet a baktériumokat kiirtani. Fontos azonban tudni, hogy a húgyúti fertőzések hátterében álló baktériumok gyakran rezisztens baktériumok (főként a kórházban szerzett fertőzések esetében), így szükség lehet vizelettenyésztést végezni, hogy a kórokozó pontos antibiotikum-érzékenységét fel tudjuk térképezni. Így választható ki a leghatékonyabb gyógyszer. Daganatos betegség esetén fel kell venni a daganat stádiumát, a pontos szövettani típusát, hogy adott-e áttéteket más szervekbe. A véres vizelet tehát mindenképpen urológiai kivizsgálást indokol.
Védőoltások és mellékhatásaik
A 2 hónapos kor körül esedékes védőoltások kulcsfontosságúak a csecsemők egészségének megőrzésében. Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek az oltások céljával, menetével és a lehetséges mellékhatásokkal.
Meningococcus B elleni oltás (Bexsero)
A Bexsero oltás a meningococcus nevű baktérium B típusa ellen nyújt védelmet, ami Magyarországon a leggyakoribb szerotípus. Mivel ez a betegség különösen a csecsemőket veszélyezteti, ezért érdemes minél korábban elkezdeni az oltási sort, ideálisan már 2 hónapos korban. Ekkor az alapimmunizálás 3 oltásból áll. Mivel drága oltásról van szó, ezért ha a költségek csökkentése a cél vagy a gyermek már elmúlt 3 hónapos, akkor (3 hónapos kortól) két oltásból álló alapimmunizálás szükséges a csecsemők részére. Mindkét esetben egy ismétlő oltásra is szükség van a 2. életévben.
Egyéb oltások
A védőoltásokat továbbra is minél hamarabb, és minél jobban csoportosítva javasolt beadni. Egyszerre akár 4 védőoltást is be lehet adni. Ha mind a négy izomba adandó, akkor a combizomba lehet 2-2-t beadni, két oldalra, csecsemőknél. Gyermekeknél 3 év felett mind a négy végtag alkalmas erre. A meningitis elleni védekezést kifejezetten javasolt korábban, 2 hónapos korban elkezdeni. A legújabb ajánlás szerint már ebben az esetben is csak 2+1, azaz összesen 3 oltás szükséges az első évben Bexsero esetén is.
Bizonyos védőoltásokat csak vagy egyszerre, vagy 4 hét különbséggel lehet beadni (pl. élővírus vakcinák, mint a Rotarix, Rotateq, Priorix, Varilrix, Varivax). Az oltóanyagok többsége azonban (meningitis ellenes vakcinák, influenza ellenes, kullancs encephalitis ellenes, 2-3-4-12-18 hós kötelező oltás) inaktivált oltóanyag, amelyek beadásakor nem szükséges intervallumot tartani. Ez azt jelenti, hogy az oltások akár egyszerre, akár pár napos vagy 1-2 hetes eltolással is, egymástól függetlenül bármikor beadhatóak.
Gyakori mellékhatások és kezelésük
A leggyakoribb mellékhatások az oltást követő 3 napban jelentkező hőemelkedés, láz. Ritkábban előfordulhat nyűgösség, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, influenza szerű tünetek, vagy fájdalom vagy duzzanat az oltás beadásának helyén. Nem kell félni a láztól! A láz a szervezet normális reakciója, mely ebben az esetben az oltóanyagra válaszképp alakul ki, és a védekező rendszer aktiválódását jelzi. Az oltás következtében kialakult láz a gyermekre semmilyen életkorban nem veszélyes; rövid ideig tart, lázcsillapítóval jól csillapítható. A Bexsero oltás esetén mind az alkalmazási előírat, mind a védőoltási módszertani levél szerint paracetamol tartalmú lázcsillapító megelőzési célból történő alkalmazásával a lázzal járó oltási reakció előfordulását és súlyosságát csökkenteni lehet.
A szülő számára ijesztő tünetek (pl. nagyon magas láz >40 °C, ismétlődő hányások) esetén azonban orvoshoz kell fordulni. Oltási szövődménynek nevezzük az oltással ok-okozati összefüggésbe hozható betegségeket és súlyos általános reakciókat. Ezeket az oltó orvosnak jelenteni kell és az illetékes bizottságnak ki kell vizsgálnia.
Pszichológiai felkészülés az oltásra
Nagyon sokat számít a pszichológiai rá felkészülés - a szülő részéről. A gyermekek elsődleges forrása a külvilágot illetően a szülő. Fokozottan igaz ez a csecsemőkre. Ha a szülő feszült, ideges, fél, a baba megérzi és ő is „rossz előérzettel”, sírva készül az eseményre. Ezzel szemben nem egyszer láttuk azt, hogy ha a szülő kedvesen, megnyugtatóan viselkedik és beszél oltás előtt és közben a csecsemővel, az esetenként egyáltalán nem sír, vagy ha sír is, két hüppögés után egyből megnyugszik, amint felveszi a szülő.