A lombik program mellékhatásai és a sikertelen kezelés okai

A fogantatási nehézséggel küzdők számára a mesterséges megtermékenyítési eljárások gyakran éppolyan ijesztőnek tűnhetnek, mint a meddőség maga. A meddőségi kezelések legnagyobb sikerrátájával rendelkező lombik program segítségével évente több millió csecsemő születik hazánkban.

A lombik program során a kezelés célja, hogy a lehető legtöbb érett petesejt kerülhessen leszívásra, hiszen ezek közül választhatják ki az orvosok a leginkább életképeseket, amelyek megtermékenyítése végül laboratóriumi körülmények között történik. Az eljárás során elengedhetetlen a hormonháztartás folyamatos monitorozása, illetve a petefészkek működésének és a tüszőrepedés folyamatának vizsgálata ultrahang segítségével. Egy rutin műtét keretében, altatásban történik az érett petesejtek leszívása. A megtermékenyített petesejtek nagyjából fejlődési fázisuk ötödik napján kerülnek beültetésre.

A beültetés utáni két hét a várakozás időszaka. Ezalatt igyekezzünk kímélni magunkat, kerülni a stresszt és a megerőltető fizikai munkát, de a mozgásról ilyenkor sem kell lemondanunk. A 14. nap után már végezhető terhességi teszt, illetve vérvizsgálat segítségével is megállapítható, hogy sikeres volt-e a beültetés.

A lombik program mellékhatásairól sok rémhír kering az interneten, érdemes azonban nőgyógyászunkat, kezelőorvosunkat kérdezni róluk. Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a gyakori tüneteket, amik előfordulhatnak a leendő kismamáknál, de fontos megjegyezni, hogy minden eset egyedi.

A mesterséges megtermékenyítés lehetséges mellékhatásai

Hormonháztartás felborulása

Már a hormonháztartás kismértékű ingadozása is okozhat jelentős érzelmi kilengéseket. A meddőségi beavatkozások fontos része a hormonkezelés, melyek nagy mértékben befolyásolhatják a hangulatunkat és a közérzetünket. Sokan panaszkodnak hőhullámokra és hirtelen rosszullétekre, de előfordulhat nagyobb mértékű súlygyarapodás is. Ez az állapot előidézheti a terhességi cukorbetegség kialakulását és a szív- és érrendszeri problémák megjelenését is, ezért érdemes megfelelő diétával és óvatos mozgással harcolni a túlsúly ellen. A termékenység fokozásához érdemes odafigyelnünk egészséges testsúlyunkra, amely megtartását megfelelő diétával és visszafogott mozgással segíthetjük elő.

Lelki megterhelés

Ne felejtsük el, hogy lelki és érzelmi megterheléssel is jár a kezelés. Nemcsak a hangulatingadozások, hanem a lombik programot megelőző vizsgálatok, illetve az eljárás részét képező beavatkozások, valamint az esetleg előforduló sikertelen beültetések is megviselhetnek minket. A kezelésekre mindenki egy kicsit másként reagál: van, aki jól viseli ezt a megterhelést, másoknak azonban súlyos lelki problémákkal is meg kell küzdeniük még akkor is, ha a hormonok nem okoznak komolyabb gondokat.

A pszichés támogatás több oldalról fejti ki pozitív hatását: javítja a párok kommunikációját, a téma mögötti feszültségek ventillálásával a rejtett félelmeket, aggodalmakat szavakba önti, ami önmagában szorongáscsökkentő. A pszichés támogatás segíti a párokat, hogy hatékonyan és eredményesen csinálják végig a lombikprogramot. Ezért akinek az egyetlen megoldást a lombik-kezelés nyújtja, éljen azzal a lehetőséggel, amelyet a kezelés előtt és alatt a GyereBaba Program adhat.

Mélyvénás trombózis

Szerencsére ez egy ritkább mellékhatás, mely ezer nőből mindössze négyet érint, mégis fontos beszélni róla. A kezelések következtében megnőhet a vérrögök kialakulásának kockázata. Svéd tanulmányok szerint a több, jó minőségű petesejt termelődéséhez használt hormonpótlás - a fogamzásgátló tablettákhoz hasonlóan- megnöveli a mélyvénás trombózis esélyét. A vizsgálatban ezer lombik programban lévő nőnél 4,2 esetben alakultak ki vérrögök. Éppen ezért még mielőtt az illető belevágna a projectbe, mindenképpen szükséges trombózis rizikó felmérést végeztetnie, hogy elkerülhető legyen a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia!

A terhesség és bármiféle hormonpótlás mind lényegesen megnövelik a mélyvénás trombózis esélyét, így ha a családjában már előfordult trombózis, vagy ha ön esett már túl rajta, akkor feltétlen szükséges trombofília szűrésen részt vennie. Amennyiben a vérvétel során bizonyosságot nyer a megnövekedett trombózishajlam, úgy az illető prevenciós alvadásgátló terápiában részesül. Vannak esetek, amikor elég, ha a prevenciót a terhességi próba pozitivitásának észlelése után elkezdjük, de van amikor már a fogantatás előtt a hormon-indukció alatt LMWH profilaxis szükséges.

Petefészek-túlstimulálási szindróma (OHSS)

A tüszőérést elősegítő kezelés során alkalmazott hormonkészítmények hatására ritka esetben petefészek-túlstimulálási szindróma alakulhat ki, amely során a szervezet túlzott mértékben reagál a hormonokra, és ennek következtében a vártnál több tüsző kezd megnagyobbodni. Ez pedig a többszörös terhesség kockázatát növeli. A hormonok hatására a petefészek jelentősen megnagyobbodik, ezt azonban meg kell különböztetni az egyszerű petefészek-megnagyobbodástól. A petefészek-túlstimulálási szindróma egy tünetegyüttes, melynek különböző súlyossági fokai lehetnek, és súlyosabb következményekkel is járhat. A szindróma egyik mérhető jele a túlzottan magas ösztrogénszint. A hormonkezelések alatt épp emiatt figyelik rendszeresen ultrahanggal a fejlődő tüsző vagy tüszők méretét, számát, valamint vérvizsgálattal ellenőrzik az ösztrogén mennyiségét.

A szindróma egyik jellemző tünete a hasi fájdalom, haspuffadás, amely a megnagyobbodott petefészek miatt alakul ki. A másik nagy tünetcsoport amiatt jön létre, mert a folyadék kilép az érpályából, és a testüregekben halmozódik fel. A folyadék felhalmozódhat a hasüregben, a mellüregben, esetleg a szívburokban, ekkor nehézlégzést, egyéb légzési elégtelenséget okozó kórképeket, testtömeg-növekedést, a vérmennyiség csökkenését, a vér besűrűsödését, a vizelet mennyiségének csökkenését, elektrolit-egyensúly zavarokat, valamint vérrögképződést okozhat. A petefészek-túlstimulálási szindróma gyorsan, pár nap alatt súlyos, orvosi beavatkozást igénylő esetté válhat. Különösen hCG kezelést követően, és a kezelés után 7-10 nappal a legerősebb, ezért a pácienst legalább két hétig megfigyelik. Ha mégis bekövetkezne a túlstimulálás, abbahagyják a hormonkezelést, és javasolják a páciensnek, hogy kerülje a házaséletet, vagy gondoskodjon megfelelő mechanikus védekezésről a teherbeesés elkerülése végett. Ez azért fontos, mert nagy a többes terhesség előfordulásának valószínűsége. Ráadásul terhesség bekövetkezése esetén a petefészek túlstimulálási szindróma súlyosabb és elhúzódóbb lehet. Nagyobb valószínűséggel fordul elő policisztás petefészek betegség esetén.

Többes terhesség

A mesterséges megtermékenyítés leggyakoribb szövődménye a többes terhesség. Ez jó hír lehet azok számára, akik már régóta szeretnének kisbabát, azonban nagyon veszélyes állapotot idézhet elő. A többes terhesség, különösen, ha sokszoros, anyai rendellenességeket okozhat, valamint szüléskor komplikációkhoz vezethet. Ha túl sok embrió fogan meg, akkor rontják egymás túlélési esélyeit, és nő a koraszülés kockázata is. Ilyen esetben lehetőség van arra, hogy egy vagy több embriót eltávolítsanak, és ezzel a többi esélyét javítsák. Hogy hány embriót tartanak meg, az teljes mértékben a szülők döntése, és arra is lehetőség van, hogy a többi embriót lefagyasszák egy esetleges későbbi beültetés céljából.

Centrumunk szakmai törekvése, hogy lehetőség szerint egyszerre egy embrió kerüljön beültetésre. Ezzel csökkentjük a többes terhességek számát, így a terhességgel járó kockázatokat is.

Vetélés és méhen kívüli terhesség

A mesterséges megtermékenyítési eljárások során létrejövő terhesség esetén nagyobb a valószínűsége a vetélésnek vagy az abortusznak, mintha spontán fogant volna meg az embrió. A mesterséges megtermékenyítés kismértékben növeli a méhen kívüli terhesség veszélyét is. Ráadásul akiknek a kórtörténetében méhkürt-rendellenesség szerepel, szintén nagyobb a méhen kívüli terhesség veszélye.

Rákbetegségek kockázata

Magasabb lehet egyes rákbetegségek kialakulásának kockázata, ha egy gyermek az után jön világra, hogy előzetesen lefagyasztották az embrióját - állítja egy friss skandináv tanulmány. Dániából, Finnországból, Norvégiából és Svédországból összesen mintegy 7,94 millió gyermek egészségügyi adatait elemezték ki. Közülük 171,7 ezren fogantak mesterséges megtermékenyítés útján, illetve 22,6 ezren fagyasztást követő embriótranszferrel. Mint kiderült, ez utóbbi csoport tagjai körében statisztikailag magasabbnak bizonyult a rákbetegségek előfordulási aránya, mint a többi alany esetében. Ezzel együtt a kutatók óva intenek a következtetések elhamarkodott levonásából. Bár a vizsgálatba viszonylag nagy létszámú mintát vontak be, ugyanakkor azok száma, akik fagyasztott embriók beültetéséből születtek, majd később rákos megbetegedést mutattak ki náluk, viszonylag alacsony volt. Egészen pontosan 48 főről van szó a közel 8 milliós populációból. Ez a körülmény pedig mindenképpen csökkenti az elemzés megbízhatóságát statisztikai szempontból. Mindazonáltal az eredmények így is arra utalnak, hogy fontos lenne további kutatásokat végezni a témában a megtermékenyítési eljárás és a rákkockázat lehetséges kapcsolatát keresve.

Fejlődési rendellenességek

Mesterséges megtermékenyítési eljárások alkalmazása során a veleszületett fejlődési rendellenességek kockázata magasabb lehet, mint spontán fogamzás esetén. Ennek feltételezett okai a többszörös terhességek és a szülők tulajdonságaiban lévő eltérések, mint például a kor vagy a spermium jellemzői.

A sikertelen lombikbébi-kezelés lehetséges okai

Látszólag minden lépés probléma nélkül végbemegy, a spermiumok és a petesejtek találkozásából létrejönnek az embriók, majd az egészségesen osztódó embriók a méhbe beültetésre kerülnek, ám végül mégsem jön létre a terhesség. Hasonlóan más biológiai folyamatokhoz, a terhesség létrejötte is egy rendkívül komplex folyamat. Ezért gyakran nem is lehet egyszerűen és egyértelműen beazonosítani a kezelés sikertelenségének az okát. Ismert azonban néhány konkrét tényező, amelynek szerepe lehet benne:

Rendellenes petesejtek

Az emberi petesejt szerkezete nagyon összetett, emiatt igen sérülékeny és a különböző sérülések működésképtelenné tudják tenni. A petesejteket a petefészekben keletkező szabad gyökök és egyéb anyagcsere termékek is károsítják. Az életkor előrehaladtával egyre növekszik a rendellenes, nem megfelelő minőségű petesejtek aránya: 35 év alatt 25-30%, 37-38 évesen kb. 50%, 40 év felett pedig már 70% feletti.

Rendellenes spermiumok

A rendellenes spermiumok ritkábban játszanak szerepet a lombikkezelés sikertelenségében, de ennek ellenére fontos „mellékszereplői” a folyamatnak. A megtermékenyítésnek feltétele, hogy kellő számú, alakú, mozgású, kötődési képességű, illetve kromoszomálisan és genetikailag egészséges spermium legyen. Egy rendellenes spermiumnak sokkal kisebb az esélye arra, hogy a petesejtet megtermékenyítse, ugyanakkor ez nem is teljesen lehetetlen.

A lombikbébi-kezelés egyik válfaja az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás), amit kifejezetten akkor alkalmaznak, amikor rosszak a spermiumok paraméterei. A módszer lényege egyetlen spermium kiválasztása, amit közvetlenül az érett petesejtbe juttatnak. Az ICSI sikerességi mutatója hasonló a hagyományos lombikbébi-kezeléséhez.

Gyenge minőségű embrió

A lombikbébi-kezelés során laboratóriumi körülmények között a méhből leszívott petesejteket összekeverik a férfi spermiumaival, és a kettő találkozásából létrejönnek az embriók. A méhbe visszaültetendő embriókat egy embriológus választja ki, aki többféle kritériumot is figyelembe vesz. Sajnos még a legnagyobb igyekezet ellenére is előfordul, hogy egy embriót egészségesnek ítélnek a laborban, ám olyan észrevehetetlen hibája van, ami miatt végül nem tud beágyazódni.

Gyenge petefészek-válasz

A lombikbébi-kezelés során folliculus (magyarul tüsző) stimuláló hormont tartalmazó injekciókat kell beadnod magadnak minden nap. Ennek az a célja, hogy növelje a petesejtek termelését. Egyes nőknél azonban a petefészek válasza nem megfelelő és nem termelődik több leszívható petesejt. Ez különösen idősebb, kimerülőben lévő petefészek-tartalékkal rendelkező nőknél fordul elő.

A gyenge petefészek-válasz sem jelenti a kezelés végét. A petefészek-tartalék kiértékelését követően megállapítható az optimális hormondózis, amivel stimulálható a petefészek és elegendő petesejt termelődhet.

Beágyazódási problémák

Előfordul, hogy az embriók nem ágyazódnak be a méhbe. Ennek a hátterében állhat méhpolip, a progeszteronszint korai megemelkedése, a nem elég vastag méhnyálkahártya, vagy éppen a méh fertőzése is. Fontos tudnod, hogy nem a te hibád, ha nem ágyazódik be egy embrió - az esetek többségében ez ellen senki, az orvosok se tehetnek semmit. Átfogó kivizsgálással felderíthetőek a beágyazódás elmaradásának lehetséges okai.

Egészségtelen életmód

Akárcsak a természetes úton történő próbálkozás, úgy a lombikbébi-kezelés esetén is segítheti a helyes életmód a sikeres teherbeesést. A dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása bizonyítottan pozitív hatással van a termékenységre és a lombik eljárás kimenetelére is. Az egészséges testsúly, rendszeres testmozgás és a tápanyagokban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozás szintén sokat segít.

Vizsgálatok a sikertelen kezelés okának megállapítására

• Méhüreg vizsgálata: Kimutatja a teherbeesési esélyt befolyásoló polipokat, miómákat és hegszövetet.
• Spermium DNS fragmentációs vizsgálat: Információt ad a spermiumok örökítő anyagának (DNS) integritásáról.
• Méhnyálkahártya vizsgálatok: Információt adnak a méhnyálkahártya állapotáról és szükség esetén személyre szabott kezelésről.
• Kariotipizálás: A férfi és a nő kromoszómáit vizsgálják, hogy megtalálják azokat a kromoszóma problémákat, amelyek a lombikkezelés sikertelenségét okozhatják.
• Immunológiai vizsgálat: Felderíti azokat az eseteket, amikor az immunrendszer a saját szervezetet támadja meg és ez okoz meddőséget.

Sikertelen kezelés utáni teendők

Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy akár első, akár harmadik-negyedik kezelésedről van szó, mindig légy pozitív, de ne legyenek irreális elvárásaid magaddal és a kezeléssel szemben sem. Egy sikertelen kezelés lesújtó tud lenni, hiszen sok fizikai és lelki energiát, időt és akár pénzt is belefektettél az egész procedúrába. Ilyen esetben az a legfontosabb, hogy te és párod megfelelően feldolgozzátok a történteket, majd - amikor úgy érzitek, itt az ideje - elkezdjetek készülni a következő kezelésre. Ezelőtt azonban érdemes, sőt muszáj konzultálnod az orvosoddal, kérdéseket feltenned és tájékozódnod.

Egy sikertelen lombikkezelés után rengeteg érzés kavaroghat benned: csalódottság, düh, fájdalom, félelem és reménytelenség érzése. A gyász folyamata mindenkinél egyéni színezetet ölt: időtartama, intenzitása, feldolgozása is eltérő. Ez egy teljesen normális folyamat és minden, amit érzel, része ennek a folyamatnak. Ha nem sikerül a kezelés, semmiképpen ne keress bűnbakot, ne hibáztasd magad, párodat vagy akár a klinikát, hiszen a szakemberek mindent a legjobb tudásuk szerint tesznek. Adj időt magadnak, mielőtt döntenél a következő lépésről, de ne zárkózz be, kommunikálj pároddal, szeretteiddel, orvosoddal, vagy akár terapeutával, pszichológussal.

Próbálj meg pihenni és ne kezdj el a következő lépésekre gondolni, amíg nem érzed úgy, hogy kellően feldolgoztad a történteket. Lehet, hogy jobb, ha először nem osztod meg a hírt mindenkivel. Ne félj azonban segítséget kérni, szakemberhez fordulni. Sokat segíthet, ha beszélsz olyanokkal, akik már átestek ezen.

Sikertelen kezelés után a kezelőorvosod feladata, hogy próbáljon választ találni a sikertelenség okára, ismét kiértékelje a te és párod vizsgálati eredményeit, esetleg további vizsgálatokat rendeljen el, majd szükség szerint döntsön a további teendőkről. Ez lehet egy adott betegség műtéti vagy gyógyszeres kezelése, életmódbeli változtatások előírása, akár étrend-kiegészítők használata.

A lombikbébi eljárás esetén két stimulációs ciklus között minimum 3 hónapnak (90 napnak) kell eltelnie. Ha újabb próbálkozás mellett döntesz, mindenképpen érdeklődj az orvosodnál a következő lombikbébi-kezelés esélyeiről, esetleges kockázatairól és arról is, hogy te mit tehetsz még a siker érdekében.

A lombik program sikeressége Magyarországon

Életkortól függ azonban, hogy mekkora eséllyel fogan meg az eljárás során beültetett embrió. 24-34 éves kor között például még az esetek 32%-ában létrejön terhesség, 45 éves kor fölött azonban ez az arány már kevesebb, mint 2%-ra csökken.

A nő életkora az egyik döntő tényező: 35 éves kor alatt van a legnagyobb esély arra, hogy sikerrel jár a beavatkozás (akár 40-50%). A petesejtek száma és minősége azonban a kor előrehaladtával csökken, így 40 év felett kb. 10%, 42 év felett pedig már 5% alatti a sikerességi mutató. Emellett sajnos a terhesség alatti komplikációk előfordulása is emelkedik az évek számával.

A lombikkezelés első három alkalma során nagyjából egyforma esély van a terhesség létrejöttére, a sikerességi ráta csak ezután kezd csökkenni. A párok 75-80%-a az első három kezelés valamelyike után lesz terhes - de ne feledd, összesen 5 alkalom költségeit állja az állam.

Statisztikai adatok (NEAK)

tags: #lombik #kesoi #mellekhatasai