Az újszülött és a csecsemő táplálásának a legtermészetesebb és legegyszerűbb módja a szoptatás, amely nemcsak egészséges tápanyagforrás, hanem fontos lelki kapocs is az anya és gyermeke között. Az anyatej minden, a baba fejlődéséhez és növekedéséhez szükséges tápanyagot tartalmaz, hőmérséklete mindig megfelelő, mindig csíramentes és mindig "kéznél van". A szoptatással eltöltött idő tölti ki a baba első néhány hónapjának nagy részét, ezért a helyes szoptatási technika elsajátítása nagyban megkönnyíti ezt a kihívásokkal teli időszakot.
Miért olyan különleges az anyatej?
A szakértők nemzetközileg egyetértenek abban, hogy a baba egészséges fejlődéséhez az anyatejjel való táplálkozás járul hozzá a leginkább. Élő immunanyagot tartalmaz, amely segíti a csecsemő védekezőrendszerét, illetve tartalmaz minden szükséges tápanyagot, amire egy babának szüksége van.
Az előtej, másnéven kolosztrum az a tápanyagban gazdag anyatej, ami a szülés után közvetlenül termelődik. Fontos, hogy az újszülött a lehető leghamarabb hozzájusson ehhez a tápanyagban gazdag, immunerősítő anyatejhez. Az ekkor (illetve már a terhesség utolsó heteiben is) termelődő előtej ellenanyagokban különösen gazdag, aminek nagy a jelentősége, hiszen az újszülött a biztonságos anyaméhből érkezve viszonylag védtelen a kórokozókkal szemben.
Az előtej ráadásul enyhe hashajtó hatással is bír, megkönnyítve a belekben felgyűlt magzatszurok kiürülését, ezáltal csökkenti az újszülöttkori sárgaság kialakulásának az esélyét is. A megszületés utáni percekben (komplikációmentes hüvelyi szülést feltételezve) az újszülött meglepően éber és veleszületett képessége révén képes arra, hogy az anyja hasára helyezve megtalálja az anyamellet és tökéletes technikával, hatékonyan szopjon. Igaz ugyan, hogy a rendelkezésre álló előtej (kolosztrum) mennyisége csupán néhány kiskanálnyi, viszont a baba gyomra sem nagyobb egy cseresznyénél.
A kicsi az anyatejjel együtt kapja meg a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Az édesanya szervezetének tehát rendelkeznie kell két embernek elegendő vitaminmennyiséggel ahhoz, hogy egészséges maradjon ő is, és a kicsi is.
Tévhitek és valóság a szoptatásról
Sok kismama él abban a tévhitben, hogy ha annak idején az édesanyja, nagymamája nem tudott szoptatni, akkor ez neki sem sikerülhet. A családtagok pedig gyakran még meg is erősítik ezt a meggyőződést. Valójában a nők csupán elenyészően kis hányada nem képes szoptatni (például anatómiai okok miatt).
Egy másik elterjedt tévhit, hogy a kismellű, fiús alkatú kismamák képtelenek a baba számára megfelelő mennyiségű tej előállítására. Valójában azonban az emlőn belül az emlőmirigyek mérete (ezek felelősek a tej termeléséért) közel sem olyan változatos, mint a zsírszövet mennyisége.
A szoptatás nem egyszerű feladat, és többnyire nem is sikerül minden első próbálkozásra. Viszont az ritka, hogy valaki egyáltalán ne legyen képes a szoptatásra - a siker sokszor csak apróságokon múlik.
Felkészülés a szoptatásra
A sikeres szoptatásra való felkészülést már a várandósság idején érdemes elkezdeni. Korábban ajánlották a kismamáknak a mellbimbó felkészítését a szoptatásra, például azt, hogy érdes törülközővel dörzsöljék a mellet minden zuhanyozás után. Ez a módszer - amellett, hogy fájdalmas - igazából nem készíti fel a mellet, hiszen teljesen más típusú igénybevételt jelent, mint a csecsemő szopása. Emellett a mellbimbó mechanikai ingerlése az arra hajlamosaknál a méh keményedését válthatja ki.
Várandósság idején sokkal nagyobb jelentősége van a lelki felkészülésnek és a szükséges ismeretanyag megszerzésének (természetesen a megfelelő méretű, kellően rugalmas és jól szellőző melltartó beszerzésén túl).
Mindenképpen ajánlatos, hogy a várandós szerezzen be szoptatással kapcsolatos könyveket, kiadványokat, esetleg látogasson el szoptatós baba-mama csoportba is, ha erre a lakóhelyén lehetőség van. Nagy segítséget jelenthet egy szoptatásban jártas barátnő vagy egy felkészült védőnő is. A legjobb felkészülési módszer valószínűleg az, ha a kismama szoptatós baba-mama csoportba látogat el. Oda ugyan elvileg babával együtt várják az édesanyákat, de a lényeg éppen az, hogy már a terhesség idején is láthassunk közelről szoptató nőt, és hallgathassuk, milyen témák, nehézségek és örömök kerülnek szóba.
A legfontosabb mégis az, hogy egy ilyen csoporttalálkozó alkalmával közvetlen tapasztalatokat lehet gyűjteni arról, milyen egy normális kisbaba viselkedése, hogyan válaszol jelzéseire az édesanyja (egyáltalán miféle babajelzések léteznek), és sokkal több fontos gyakorlati kérdés szóba kerül teljesen magától, mint bármelyik tanfolyamon. Megkérdezheti a kismama a többi édesanyától, milyen tapasztalatokat szereztek az első időkben otthon és a kórházban, mi okozott nehézséget és miért.
A szülés utáni „aranyóra” és az igény szerinti szoptatás
A szülés után meg kell próbálni kihasználni az első pillanatokat arra, hogy a babát az édesanya mellkasára fektessék. Ezt az időt „aranyóraként” is ismerik: ez az első olyan fontos pillanat, amikor az anya és a baba egymásra hangolódhatnak, valamint, ami beindítja az újszülött táplálkozási ösztönét. Amint a baba az éhség jeleit mutatja, ideje megkezdeni a szoptatást.
A születés utáni napokban az újszülöttek meglehetősen sokat alszanak. Finom jelzéseikből azonban egyértelműen kiderül, ha hajlandóságot mutatnak a szopásra (szemüket, szájukat nyitogatják, fejükkel jobbra-balra fordulnak, cuppognak, tátognak, ajkakat nyalogatnak, kezüket a szájukhoz veszik, nyelvüket nyújtogatják). Ha a kismama és a baba nincsenek elkülönítve egymástól (mindenképpen ez volna a kívánatos), akkor az anya érzékeli ezeket a jelzéseket és minden alkalommal mellre teheti gyermekét. Ha a kicsi ebben a fázisban nem kap enni, akkor a kései éhség szakaszába lép, amikor nyűgös lesz, és sírni fog. Ha ebbe a fázisba lép a kicsi, akkor előbb meg kell nyugtatni, hogy szoptatásra kerülhessen a sor. Az aktív szopizás jeleire azért kell figyelni, mert ebből tudunk következtetni arra, hogy a kicsi megfelelően táplálkozik-e. A jelek: lassú, intenzív mozgás, ellazult testtartás, ha végzett, elengedi a mellet, és elalszik.
A szoptatás sikere szempontjából tehát legtöbb esetben nem előnyös az a még mindig meglehetősen elterjedt gyakorlat, hogy a babát háromóránként kapja meg az anyuka és csak a nappali órákban. Sokhelyütt azért ez a szokás, hogy a kismama tudjon pihenni a szülés után. Azonban az újszülöttnek természetes igénye, hogy az édesanyja mellett lehessen, illetve a sikeres szoptatásnak is ez az alapja, ugyanis a tejtermelés a kereslet-kínálat elve alapján működik. Vagyis minél gyakrabban kerül mellre a baba és minél hatékonyabban üríti ki a mellet, annál nagyobb lesz a termelődő tej mennyisége. Ezáltal az anyamell mindig pontosan a baba igényeinek aktuálisan megfelelő mennyiségű tejet termeli. Igény szerinti mellre helyezés esetén a baba nem igényel vizet, teát és tápszert sem az anyatejen kívül.
Ha az újszülött rendszeresen alszik el a szopizás korai fázisában, ezáltal nem jutva elég tápanyaghoz, javasolt ébresztési technikát alkalmazni, azzal ösztönözve a kicsit az evésre.
Mennyit és meddig?
Bár minden baba más és más, az újszülöttek általában 2-3 óránként esznek, összesen 8-12 alkalommal 24 óra alatt. A születés utáni első vagy második napon a babák általában 30-60 ml-t szopnak etetésenként. Ez a mennyiség fokozatosan 60-90 ml-re növekszik, amint a baba eléri a kéthetes kort. Mivel minden baba egyedi, ezért nincs meghatározott időkeret, amelyet az újszülötteknek be kellene tartania. Általánosságban az újszülött szoptatása 5 perctől egy óráig terjed. A szoptatás időtartama függ az újszülött súlyától, korától, az etetés gyakoriságától, de a helyes szoptatási technika elsajátítása is befolyásolja azt.
Annál az esetek túlnyomó részében ma is a következő választ kapnánk: ha sír, akkor éhes és ezért szeretne szopizni. Ezzel a kijelentéssel azonban a szoptatásra csak mint táplálék forrásra gondolnak. Szoptass három óránként, és egy szoptatás ne legyen hosszabb, mint 20-30 perc! Ma is gyakran hallani ezt a javaslatot, még szakemberek szájából is. Jól hangzik ugye? Olyan szép rendet lehet vele kialakítani, kiszámíthatóvá válik a babával az élet.
Annak megítélésére, hogy a kisbaba eleget szopik-e, hetente egy alkalommal elég megmérni a súlyát (kezdetben a heti növekedés 15-20 dekagramm), ezen kívül pedig a pisis és kakis pelenkák száma irányadó. Természetesen fontos szempont a baba közérzete, hangulata is.
A WHO javaslata alapján a csecsemőt legalább 6 hónapos koráig érdemes szoptatni. Ekkor a kicsinek még nincs szüksége másmilyen táplálékra. A jelenleg érvényes, korszerű szoptatási irányelvek értelmében az igény szerint szoptatott csecsemőknek féléves korukig nincsen szükség semmilyen más táplálékra anyatejen kívül. Ez alól kivételt csak az esetleges magas lázzal, vagy hányással, hasmenéssel járó betegségek jelentenek.
Magyarországon a legkorszerűbb szoptatási irányelveket a La Leche Liga és a Szoptatásért Magyar Egyesület képviseli. Ezeken a szervezeteken keresztül elérhetők képzett szoptatási (szak)tanácsadók, akik telefonon vagy adott helyzetben személyesen is segítik a kismamákat a felmerülő szoptatási problémák megoldásában.
A fájdalmas tejbelövellés többnyire megelőzhető az újszülött igény szerinti mellre tételével. A tejbelövellés azt jelenti, hogy az első pár napban termelődő előtejet (ami kisebb mennyiségű, sárgás, sűrűbb tej) felváltja a nagyobb mennyiségű, eltérő összetételű, fehéres-kékes színű érett anyatej. Ez általában a szülés utáni harmadik-negyedik napon következik be. A mellek ilyenkor általában megduzzadnak, fájdalmasan feszülnek, olykor annyira feszessé válnak, hogy a baba képtelen bekapni a mellbimbót. Ebben az esetben néhány korty tej kifejése után a probléma általában megoldódik. Igény szerinti szoptatás esetén a baba kezdetben nagyon sokszor (tíz-tizenkét alkalommal, vagy többször is) szopik egy nap, majd beáll a két-három óránkénti szopási gyakoriság. A legtöbb baba éjszaka is hasonlóan gyakran igényli a szopást. A gyermekágyas időszak végére általában beáll a tejtermelés egyensúlya.
Hogyan kezdjük el a szoptatást?
Miközben megtanulják, hogyan kell szoptatni egy újszülöttet, az édesanyáknak emlékezniük kell a következőkre:
- A kényelem kulcsfontosságú. Az egyik legjobb módja annak, hogy a szoptatás sikeres legyen, ha az anya kényelmesen érzi magát, és nyugodt körülmények között lehet. Elhelyezkedhet egy kanapén, ágyon vagy kényelmes fotelben, párnákkal megtámasztva magát. A szoptató anyukák bármit kitalálhatnak, ami segíti őket az ellazulásban, legyen szó hangulatvilágításról, nyugtató hatású zenéről vagy bármi olyan dologról, ami ellazítja őket.
- Tartsa szorosan a babát. Ahelyett, hogy előre hajolnának, az édesanyáknak érdemes közel húzniuk a babát a mellükhöz. A baba szájának a mellbimbóval szemben kell elhelyezkednie, nyakának nyújtva, vállának és csípőjének egy vonalban kell lennie. Az anya megpróbálhatja a mellbimbóját finoman hozzádörzsölni a baba szájához, hogy megkönnyítse a mellre tapadást.
- Támassza meg a mellét. Míg az egyik kezével megtámasztja az újszülöttet, a másik kezét a mell alá helyezheti, így segítve a szopást. Egyes anyák jobban szeretik, ha az egyik kezük szabadon marad. Ebben az esetben használhat egy feltekert törölközőt a mellek megtámasztásához.
Szoptatási testhelyzetek
Számos különböző szoptatási testhelyzet létezik, amellyel az anyák kísérletezhetnek, hogy kitapasztalják, melyik a leghatékonyabb számukra. Érdemes többet is kipróbálni, hogy a kismama megtalálja a számára és a kicsi részére legkényelmesebbet. A szoptatást elősegítheti továbbá egy szoptatós párna is, ami mind az anyukának, mint a kicsinek könnyebbséget jelenthet. A megfelelő szoptatási pozícióban az édesanya és a gyermek is kényelmesen helyezkedik el. Nagyon fontos, hogy a gyermek stabilan, biztonságban érezze magát, akkor fog tudni 100%-ban a szopizásra koncentrálni. Legyen a mell magasságába megemelve a gyermek, forduljon egész testével anya felé (ne csak az arcával, hanem a hasával is anya felé, úgy, hogy a gyermek nyaka, háta, medencéje egy vonalban legyen). Az anya a gyermeket húzza magára a szopizásnál és ne ő hajoljon a gyermek fölé. A helyes mellre tapadásnál, a csecsemő fontos, hogy nagyra nyissa a száját, így a bimbót és a bimbóudvar egy részét is a szájába vegye.
Néhány a legismertebbek közül:
- Bölcsőtartás: Ebben a helyzetben az anya a szoptatás oldalával azonos karjával támasztja alá a babát. A baba a fejét a könyökhajlatban támaszthatja meg a csecsemő etetése közben.
- Keresztezett bölcsőtartás: Az anya a babát a szoptatás oldalával ellentétes karral tartja, míg a másik kezével megtámaszthatja a mellet.
- Hónaljtartás: Az anya maga mellett tartja a babát, hátát az alkarjával megtámasztva. A másik kéz segít megtámasztani a baba fejét, miközben a baba feje afelé a mell felé néz, amelyről az anya szoptat.
- Fekve szoptatás: Az anya az oldalán fekszik úgy, hogy a baba a melle felé néz. Ezután megtámaszthatja a baba hátát a felkarjával vagy egy felcsavart törölközővel.
Ha a szabadon lévő kezével előre “szendvicset” készít a melléből a babájának, C alakban tartva a mutató és hüvelyk ujját, ezzel összefogva a mell szövetét a bimbóudvar felett és alatt, természetesen arra figyelve, hogy a kisbaba szemszögéből nézve legyen a szendvics. A gyermek a nyelvével tud vályút képezni, mellyel körül öleli a bimbót, így biztosítva lehetőséget a vákuum kialakítására. Amikor a csecsemő elkezd szopizni, kezdetben gyors rövid szívásokkal ingerli a mellet, hogy kiváltsa a tejleadó reflexet. Amikor a tej elindul, akkor jönnek a nagyobb nyelések, tehát néhány felszínes szívó mozdulatot több nagyobb nyelés követ. Sok babánál ez kortyolás hallható és látható.
Hogyan kell szoptatni | wikiHow kérdezi a szoptatási tanácsadót
Gyakori problémák és megoldások
Fájdalmas szoptatás és mellbimbó kisebesedés
A szoptatás nem fájdalmas! Amennyiben az anya melle mégis fáj az első pár alkalom után is, utána kell járni a problémának, mert lehet, hogy komolyabb probléma húzódik a háttérben. Elképzelhető, hogy a megfelelő technikát nem sikerült még elsajátítani, és ez okoz fájdalmat.
Viszont a mellbimbó kisebesedhet a szoptatás következtében. Ezt fontos kezelni, és erre célra számos kenőcs és krém érhető el a piacon. Például a HPA lanolin krém, ami 100% orvosi tisztaságú, nem tartalmaz adalékot, tartósítószert, parfümöt, és fontos információ, hogy nem tartalmaz vizet, ezért nem szaporodnak benne a kórokozók. Ideális körülményeket hoz létre a nedves sebgyógyuláshoz, így a bimbósérülés hegesedés nélkül gyógyul. Nem ajánlott olyan krém használata, amelyet szoptatás előtt le kell mosni.
Dédanyáink, nagymamáink ilyenről nem nagyon hallottak, mert ruháik olyan durvább szövésű anyagból készültek, ami megedzette a mellbimbójukat, mert a mellük minden lépésnél hozzásúrlódott a durva anyaghoz. Ma a pihe puha melltartók megkímélik a mellet a súrlódástól, így amikor elkezdődik a szoptatás, bizony előfordulhat a mellbimbó sérülése, berepedése amihez esetleg hozzájárulhat az is, hogy baba nincs jól mellre helyezve, vagy esetleg nem jó a szopási technikája.
Sokak szerint azzal tudjuk a legsikeresebben elkerülni a mellbimbó kisebesedését, érzékennyé válását, ha durva törülközővel, egyesek szerint fogkefével dörzsöljük. Ezt senkinek sem javasoljuk, mert tökéletesen hatástalan, azonkívül feleslegesen okoz fájdalmat és sérülést. Így legfeljebb kezdeti érzékenységre számíthatunk.
Bimbóvédők és mellszívók
Másik hasznos eszköz lehet a szoptatás segítésére a bimbóvédő. Mikor használhatod ez a kicsi hasznos eszközt? Ha lapos, kicsit befelé forduló bimbód van, vagy gyenge, koraszülött a pici babád, lenőtt a kicsi nyelve, vagy piros gyulladt fájdalmas a mellbimbód. De mielőtt a bimbóvédő használata mellett döntenél ajánlott egy szoptatási tanácsadó véleményének kikérése.
És most nézzük milyen is a jó bimbóvédő: anyaga vékony, puha szilikon és felső széle pillangó alakú, hogy a baba orra az édesanya melléhez érjen és érezze csodás illatát. Fontos a megfelelő méret kiválasztása, a mellbimbó ne szoruljon és ne is lötyögjön benne, mert a baba akkor nem tud megfelelő vákuumot képezni. Általában a mini, vagy normál méret a megfelelő és felhelyezését segíti, ha előtte HPA lanolint használsz, mert akkor nem csúszkál, nem esik le.
Ha a mellszívó vásárlása mellett döntesz, néhány praktikus tanács a vásárláshoz:
- legyen olyan működési fázisa is, amely kis erejű, gyors szívásokkal beindítja a tejleadó reflexet
- a fejő fázis is állítható szíváserősséggel rendelkezzen
- a szívótölcsér puha anyagú legyen, hogy szépen felfeküdjön a mellre
- ha a mellbimbó az átlagosnál nagyobb, vagy nagyobb (90/C fölötti) a mellméret, szükség lehet nagyobb szívótölcsérre
- és nem mellékes szempont, hogy az alkatrész utánpótlás is biztosítva legyen
Típusok:
- kézi mellszívó: könnyen kezelhető, táskában is hordható, nem kell hozzá áram, és olcsóbb
- elektromos mellszívó: ha rendszeresen fejni kell, hatékony szíváserővel bír, és van már power bankkal működő készülék is, hátránya hogy drágább
- dupla elektromos mellszívó: a leghatékonyabb segítség, mert fele annyi idő alatt lehet vele lefejni a tejet, mint ha egyes elektromost használnánk, tartósan lehet vele fenntartani az anyatejtermelést, beteg, kis súlyú, vagy iker babák esetén jó szolgálatot tesz
A túl sok tej és a túl gyors tejáramlás
Talán a szoptatással kapcsolatban utolsóként gondolunk arra, hogy az is gond lehet, ha túlságosan bőséges a rendelkezésre álló anyatej mennyisége, illetve túlságosan gyorsan áramlik. Vannak olyan esetek is, amikor az anyatej termelése a szokottnál eltérőbb - túl sok, vagy érzékelhetően túl kevés tej termelődik, és a fenti technikák nem válnak be.
Ha az újszülöttnek már a szülés utáni két-három napban nagy mennyiségű tejre volna szüksége, vagyis többre, mint amit édesanyja termel ezekben a napokban, akkor valószínűleg lenne is annyi tej, különben már rég kipusztult volna az emberi faj.
Az anya és a csecsemő elválasztása
Az anya és a csecsemő különválasztása és a szoptatás, illetve az anyatej helyettesítése (tápszerrel, cumival) hátrányos a szoptatás szempontjából, különösen akkor, ha ez az első hat hét során történik. Az egészséges, élénk csecsemőt mindannyiszor érdemes mellre tenni, ahányszor szopási igényét kereső fej- és szájmozgásával, az első hetekben ökle szopizásával jelzi.
Egy kis érdekesség: A minden dolgok kezdete (A születés kultúrtörténete Magyarországon XVI-XX század. Deáky Zita-Krász Lilla) című könyvben olvastam, hogy addig nem adták az anya mellére az újszülöttet, amíg meg nem keresztelték. Ezért a keresztelés időpontját igyekeztek minél hamarabbira hozni, ha mégis 2-3- napig nem volt meg a keresztelő, addig cukros vízzel, gyenge teával itatták az újszülöttet. Sokszor nehezen indult el a tej magától, ezért többféle módon próbáltak segíteni. Például tejindító szerekkel, többek között a máig ismert köménnyel. A legegyszerűbb mód azonban az volt, amikor a nagyobb gyermekkel, esetleg a férjjel, vagy a külön ezzel foglalkozó öreg fogatlan nőkkel kiszopatták a mellet. Sok esetben fejéssel is próbálkoztak.
Ma már a szülők számára egyáltalán nem magától értetődőek ezek a dolgok. A csecsemőmérleg, a gyarapodás, a grammokban mért anyatej sok válságot és aggodalmat indít útjára, többnyire minden ok nélkül. Inkább letenni szokás a kisbabát, mint magunkon hordozni, az anya teste helyett biztonságosabbnak vélik az inkubátor fűthető műanyag dobozát, és bizony, ahogy a jólét növekszik, megszületik a külön gyerekszoba, amellyel mintha kissé túl korán kezdetét venné az önállóságra nevelés.
Anyatejen kívüli folyadék pótlása
Igény szerinti mellre helyezés esetén a baba nem igényel vizet, teát és tápszert sem az anyatejen kívül. Ha mégis szükség lenne pótlásra, akkor azt pohárból célszerű adni, a cumit és a cumisüveget mindenképpen ajánlatos kerülni (kívánatos, hogy a baba minden szopási igényét az anyamellen élje ki, ráadásul ezek az eszközök megzavarhatják a szopási technikát is). A kizárólagos szoptatás azt jelenti, hogy vízre, teára sincs szüksége a babának. Az anyatej étel és ital egyszerre.
A szoptató anya táplálkozása
Nem mindegy, hogy a szoptató anyuka mit fogyaszt. A táplálkozásnál oda kell figyelni arra, hogy olyat ne fogyasszon, amitől a kicsi közérzete rossz lehet. Például a káposzta puffasztja a kicsit is. Továbbá a rendszeres és megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére is figyelni kell. Lehetőleg csak vizet fogyasszon, de a koffeines, cukros üdítők mindenképpen kerülendők.
Stressz és tejtermelés
Pánikra semmi ok, a megnyugvással együtt a tej is visszatér. A szülés utáni sírós napok, egy családi összezördülés, a túlzott kimerültség vagy a nagyobb gyerekekkel kapcsolatos nehézségek okozhatnak rossz napokat. Ilyenkor a tejtermelődés is csökkenhet, illetve nehézségek adódhatnak a tejleadó reflex működése körül, ez a reflex ugyanis stressz hatására gátlás alá kerül.
További szoptatási tippek
- Segítsük a folyamatos tejtermelődést! Előfordulhat, hogy az anyák nem lehetnek minden szoptatás alkalmával együtt a babájukkal, de fontos, hogy ennek ellenére is fenntartsák az anyatej termelődését, utánpótlását. Az anyatej lefejése megoldást jelenthet a tejtermelés fenntartására, amikor anya és baba nincsenek együtt. A kézi vagy elektromos mellszívó berendezések jelentősen lecsökkenthetik az anyatej lefejésének idejét, míg a tejszívó fej puha masszázspárnája gyengéden serkenti a tej áramlását.
- Szoptassunk bárhol-bármikor! A szoptatás egyik nagy előnye, hogy az anyatej bárhol rendelkezésre áll, akár útközben is. Egyes anyák számára a nyilvános helyen történő szoptatás kellemetlen lehet. A lámpaláz enyhítése érdekében az édesanyák begyakorolhatják otthon, tükör előtt, hogy hogyan szoptassák diszkréten újszülöttjüket, és hogy olyan ruhát viseljenek, amely megkönnyíti a mell felfedését. Egy nagyobb kendő is segíthet abban, hogy a szoptató anyák kényelmesebben érezzék magukat, amikor otthonuktól távol szoptatnak. Annak érdekében, hogy a ruháik szárazak és foltmentesek maradjanak, az anyukák használhatják ezeket a szivárgásmentes, légáteresztő kialakítású, méhsejtetet mintázó melltartóbetéteket is.
- Készüljön fel a kihívásokra! Fontos, hogy az anyukák elkerüljék a pánikot vagy a csüggedést, ha valamelyik gyakori szoptatási problémával (tejellátási zavarokkal, a mellek túltelítődésével, a tejcsatornák elzáródásával, mellgyulladással vagy a mellbimbó kisebesedésével) szembesülnek. A barátokból, családtagokból és egészségügyi szakemberekből álló támogatói kör segíthet az édesanyáknak abban, hogy magabiztosak és nyugodtak legyenek a szoptatás minden szakaszában, és ellássák őket szoptatási tanácsokkal. A higgadtság megőrzése kulcsfontosságú, de az anyukáknak mindig konzultálniuk kell orvosukkal, ha aggasztja őket melleik egészségi állapota.
tags: #gyermek #szoptatasarol #oktatasi #poszter