Lombikbébik: Egészségügyi szempontok és a jövő

A mesterséges megtermékenyítés, vagyis az asszisztált reprodukciós eljárások forradalmasították a gyermekvállalás lehetőségeit, ám a lombikbébik egészségével és sorsával kapcsolatos kérdések továbbra is foglalkoztatják a tudósokat és a leendő szülőket egyaránt.

30 évvel ezelőtt született az első mesterséges megtermékenyítésnek köszönhető csecsemő. A kutatók aggódva figyelték a gyerek sorsát, de mára bizonyossá vált, hogy a módszer biztonságos. A kutatás azért tovább folytatódik, hiszen az egykori gyerekek közül még csak kevesen lépték túl a 30 éves kort. Világszerte több mint 3 millió lombikbébi született napjainkra, és a szakemberek szerint csupán néhány kis különbség figyelhető meg köztük és a hagyományos módszerrel született gyerekek között. 5-10 százalék a különbség a kromoszóma aktivitást tekintve. Ugyanakkor fontos a vizsgálat szempontjából az is, hogy hány százalékuk lesz terméketlen. Hiszen minden gyerek olyan szülőktől születik, akiknek valamilyen nehézsége volt a gyermeknemzéssel.

A várandósság és a születés az élet természetes folyamatai, mégis ambivalens érzelmek fűződnek hozzájuk. Sok nő vágyik az élet ezen csodájának átélésére, azonban félelem és szorongás is társulhat ehhez a témához. De mi van olyankor, amikor reményeink és terveink nem illeszkednek a valósággal? Széles a paletta a nem kívánt várandósságtól, a nehezített megtermékenyülésig, cikkünk ez utóbbi témát helyezi fókuszba. A várandósság, a szülés és a kisgyermekes lét a maga szépsége mellett nehézségeket, sőt, időnként elakadásokat is tartalmazhat. Elakadás lehet már a megtermékenyülés stádiumában is, a magzat megtartásával vagy a szülés folyamatával kapcsolatban, esetleg az anyatejes táplálás és az elválasztás idején is. Láthatjuk, hogy ezek mind nagyon fontos részei a folyamatnak, és a nagyfokú érzelmi bevonódás, valamint sérülékenység miatt ezek a nehézségek vagy veszteségek feldolgozása sok időbe telhet.

A nehezített megtermékenyülés egyre nagyobb problémát jelent mai társadalmunkban, egyre több nőt és férfit érint, továbbá a fiatalabb korosztályban is egyre jellemzőbb. Ma hazánkban a párok kb. 10-15 százaléka meddő, de ennél jóval többen tartják annak magukat. A szakértők úgy gondolják, hogy a védekezés nélküli, aktív szexuális élet mellett a nagy átlagot tekintve 1-2 éven belül gyermek születik a kapcsolatokból. A szomatikus kivizsgálást ennek hiányában javasolják.

A nehezített megtermékenyülésnek többek között olyan fizikai okai lehetnek a férfi oldalról mint például az alacsony spermiumszám, vagy a nem megfelelően aktív spermiumok. Női oldalról pedig a policisztás ovárium szindróma (PCOS), az endometriózis, az inzulin-rezisztencia vagy a pajzsmirigy-alulműködés. Fontos azonban kiemelnünk, hogy ezek az állapotok önmagukban nem feltétlenül zárják ki a fogamzást, megfelelő kezeléssel és odafigyeléssel ezek a folyamatok javíthatóak, sőt, akár visszafordíthatóak is lehetnek. A fizikai okok mellett hangsúlyt kell fektetni a lelki okokra is, hiszen rengeteg negatív szuggesztió vesz körül bennünket. Gondoljunk csak a gyermektervezésnél gyakran alkalmazott „próbálkozás” kifejezésre, vagy a fiatal párok életét hosszú éveken, akár évtizedeken át meghatározó fogamzásgátlásra való törekvés, vagy a teherbeeséstől való félelem. A kimenetel szempontjából meghatározó lehet, hogy el tudjunk jutni a belső őszinte igent mondásig!

Fontos, hogy a párok őszintén beszéljék meg egymással, hogy kinek mi fér bele, meddig mennek el a gyermekvállalás útján, milyen alternatívák jöhetnek szóba, és melyek nem. Ebben jó, ha egyetértésre tudnak jutni, hiszen olyan komoly témákról van szó, amit nem lehet csak a másik kedvéért vállalni. Egy nőnek is tudatosítania kell magában, hogy testhatárok - énhatárok tekintetében meddig tud/akar részt venni a beavatkozások sorozatában. Nehezített megtermékenyülés esetén a fizikai okok mellett hangsúlyt kell fektetni a lelki okokra is.

Az asszisztált reprodukciós eljárások

Az asszisztált reprodukciós folyamat sok lemondással, veszteségélménnyel és nehéz érzésekkel járhat együtt, mely fizikailag és lelkileg is igen megterhelő lehet. Fontos különbségtétel, hogy ezekben az esetekben nincsen testi érintkezés, a szexualitás kikerül a képből. Bár érzelmileg mindkét fél számára megterhelő a folyamat, a cselekvési szint eltérő, hiszen a nehezítettség forrásától függetlenül minden esetben a nők vannak kitéve a fizikai és hormonális megpróbáltatásoknak.

Az asszisztált reprodukciós folyamatoknak több formája létezik. A két leggyakoribb az inszemináció, melynek során a nemzőanyagot a méhbe juttatják, valamint a lombik, amikor a petesejt és a hímivarsejt megtermékenyülése méhen kívül történik. Ezen kívül beszélünk még petesejt- vagy hímivarsejt-donációról, mely esetében genetikai kapcsolat csak az egyik szülővel, vagy egyik szülővel sem áll fenn, ami lényegében az örökbefogadáshoz hasonlatos. A béranyaság tekintetében pedig a genetikai anyag saját, a kihordást és a szülést azonban a béranya vállalja.

A folyamat nehézsége lehet továbbá a megtermékenyített és beültetett petesejtek darabszámának megválasztása, valamint a fel nem használt sejtek sorsáról való döntés. Időnként olyan nehéz kérdésekben is döntenie kell a pároknak, hogy melyik beültetett embrió maradjon életben és melyik nem. Dönteni életről és halálról. Szinte lehetetlen helyzet.

A donor szerepe és az identitás alakulása

Az örökbefogadó családokhoz hasonlóan az asszisztált reprodukciós folyamatok esetén is előfordulhat, hogy a család nem biológiai-genetikai, hanem sokkal inkább társas-társadalmi kapcsolaton alapszik. A donor ilyen esetekben genetikai rokonságot jelent, ám a család narratívájának nem része. Ők amolyan láthatatlan családtagként vannak jelen, a stigmától való félelem miatt titok, tabu övezheti őket. Nehezebb felvállalni a donor általi megtermékenyülést, mint a lombik programot, hiszen még több lemondással jár, még nehezebb beszélni róla, és még kevésbé van benne a köztudatban. Eltérés a két folyamat között, hogy az örökbefogadás során a gyermeknek keresnek családot, míg itt a szülőket segítik hozzá egy vagy több gyermekhez. Más az előtörténet és más a szülővé válás folyamata is. Sok esetben pedig az egyik félnek van genetikai kapcsolata is a gyermekkel, ami aszimmetrikussá teszi a felállást. Sok veszteségélmény társul ehhez a folyamathoz is, úgy mint idő, pénz, önértékelés, genetikai folytonosság és vetélések.

Az örökbefogadáshoz hasonlóan az identitáskeresés és a személyes narratíva szempontjából fontos szerepe van ennek a tudásnak az érintett gyermek életében. Természetes, hogy idővel megindul az érdeklődése e téma iránt, vannak erre érzékeny periódusok, mint amilyen a kamaszkor, a szülő válás vagy a szülő halálának időszaka. Nehéz erről a témáról kérdezni, jó irány lehet, ha elébe megyünk és mi kezdeményezünk beszélgetést, puhatolózva, hogy mit jelent egyáltalán gyermekünk számára a genetika, és hol tart ennek a témának a feldolgozásában. Meghatározó, hogy mi szülőként hogyan gondolunk a donorra, milyen érzelmeink vannak vele kapcsolatban, mit közvetítünk - akár tudattalanul is - gyermekünk felé. Sok nehéz érzés is megjelenhet, többek között a fenyegetettség vagy akár az irigység is. A képet gyakran árnyalja a fantázia is, amivel kitöltjük a fehér foltokat. A szülő-gyermek közötti különbözőségek pedig folyamatosan a jelenben tarthatják ezeket a gondolatokat, érzéseket. Fontos tehát, hogy kellő érzékenységgel közelítsük meg ezt a témát, mely sem a szülők, sem a gyermekek számára nem könnyű!

A lombikbébik egészsége: kutatások és tények

Az első lombikbaba, Louise Brown 1978-as születése óta több mint tízmillió gyermek látta meg így a napvilágot, és az ő életútjukat figyelve a kutatók megnyugtató eredményekre jutottak. Bár a technológia az évek során hatalmasat fejlődött, a társadalomban még mindig élnek bizonyos sztereotípiák. Sokan gondolják úgy, hogy a laboratóriumi körülmények között történő megtermékenyítés valamilyen módon megváltoztatja a gyermek biológiai adottságait.

A kutatások rávilágítottak arra is, hogy az esetleges egészségügyi kockázatok hátterében gyakran nem maga az eljárás áll, hanem azok a tényezők, amelyek eredetileg is meddőséghez vezettek. Az anyai életkor, a szülők alapbetegségei vagy a genetikai hajlam sokkal meghatározóbb tényezők, mint az, hogy a petesejt és a hímivarsejt egy kémcsőben vagy a petevezetékben találkozott-e.

Gyakori tévhit, hogy a lombikbabák körében sokkal magasabb a születési rendellenességek aránya. Ha a számokat nézzük, valóban látható egy minimális emelkedés: míg a természetes úton fogant gyermekeknél ez az arány körülbelül 2-3%, addig az IVF-babáknál ez 3-4% körül mozog. A technológia fejlődésével ráadásul megjelentek az úgynevezett preimplantációs genetikai tesztek (PGT), amelyek lehetővé teszik az embriók szűrését még a beültetés előtt. Ez a lehetőség olyan biztonsági hálót nyújt, amellyel a természetes fogantatás során nem rendelkezünk.

Egy 2009-ben publikált vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a lombikbébiknél a veleszületett betegségek aránya 2,4 százalék volt, a kontrollcsoport 1,1 százalékával szemben. Többek között szájpad-hasadékból, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességekből, a szívben pedig úgynevezett kamrai sövényhiányból (lyukas szív) találtak többet.

A modern meddőségi kezelések során egyre gyakrabban alkalmazzák a fagyasztott embrióbeültetést (FET). Régebben tartottak tőle, hogy a fagyasztás és a felolvasztás folyamata károsíthatja a sejteket, de a technológia, különösen a vitrifikáció (gyorsfagyasztás) megjelenése, forradalmasította a területet. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a beültetés előtt az anya szervezete pihenhet, a hormonális szintjei normalizálódhatnak a stimuláció után. Így a méh nyálkahártyája természetesebb állapotban tudja fogadni az embriót.

A daganatos megbetegedések kockázatát is alaposan górcső alá vették a kutatók. Több nagy mintán végzett, országos szintű vizsgálat is megerősítette, hogy nincs közvetlen összefüggés az IVF-eljárás és a gyermekkori rákos megbetegedések kialakulása között.

A testi egészség mellett a kognitív képességek és a mentális jólét is központi kérdés. Vannak-e hátrányban a lombikbabák az iskolában? A válasz egyértelmű nem. Sőt, bizonyos kutatásokban a lombikbabák még jobb eredményeket is értek el egyes teszteken, mint társaik. A lombikprogramban részt vevő szülők jellemzően rendkívül elkötelezettek, támogatók és tudatosak. Ez a környezet, ahol a gyermek „nagyon vágyott”, rendkívül pozitív hatással van az érzelmi és intellektuális fejlődésre.

Az autizmus és az ADHD előfordulását is vizsgálták a szakemberek. Bár néhány korai tanulmány felvetett bizonyos összefüggéseket, a későbbi, alaposabb elemzések kimutatták, hogy ezek a kockázatok inkább az anyai életkorral és a szülők általános egészségi állapotával korrelálnak, semmint magával a laboratóriumi eljárással.

A tudományos közösség ma már egyetért abban, hogy a lombikprogram biztonságos eljárás. A hangsúly az utóbbi években eltolódott a technikai megvalósításról a megelőzésre és a személyre szabott orvoslásra. A szülők számára a legfontosabb üzenet, hogy ne a statisztikai táblázatokban keressék a választ a babájuk egészségére vonatkozóan. Minden gyermek egyedi, függetlenül a fogantatása körülményeitől.

Végezetül érdemes szem előtt tartani, hogy a lombikprogram nem egy „második kategóriás” megoldás, hanem az orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya. Az így született gyermekek élete ugyanolyan értékes, teljes és egészséges, mint bárki másé.

Magyarországon az élve születések nagyjából 2,2%-a lombikbébi-kezelés sikereként következik be - ez évente csaknem kétezer kisbaba életét jelenti. Egyre több ilyen kezelést végeznek és egyre több baba is születik ilyen úton, ám ennek ellenére még mindig sok tévhit övezi ezt az több mint négy évtizede létező eljárást. Némelyik ezek közül egészen ijesztő, sőt elriasztó tud lenni, éppen ezért fontos, hogy valós, tudományos bizonyítékokon alapuló tényekkel eloszlassuk ezeket a tévhiteket.

A "meddőségkezelés" szó internetes keresésekor az első találatok a mesterséges megtermékenyítés (ART-asszisztált reprodukciós kezelés) fogalomkörébe tartozó szavak, illetve az ebbe a kategóriába tartozó orvosi kezelésmódok, az e fajta kezeléssel foglalkozó klinikák hirdetései, ill. a törvényhozás idevágó paragrafusai szerepelnek elsőként. Annak ellenére, hogy az ART a meddőségi problémát pusztán egy irányból vizsgálja, hiszen az okokat és a kezelést kizárólag a testi oldalról közelíti meg.

Az integratív orvoslás jelentése nagyjából a következő: a gyakorlanlatban kipróbált és szisztematikusan kiértékelt tudományosan is igazolt orvosi és egészséget megőrző, betegséget gyógyító tradíciók fejlesztése és integrációja. Mindez azzal a céllal történik, hogy a meglévő egészségügyi kezeléseket kiegészítése. Egyre több európai országban alakulnak integratív orvoslással dolgozó szervezetek (pl. a svéd LIM − Läkarföreningen för Integrativ Medicin), amelyekben orvosok, egészségügyi dolgozók és alternatív kezelésekkel foglalkozó szakemberek fejlesztik azokat az orvosi hagyományokat, amelyek korábban egyoldalúan a testi tünetek feltárására és kezelésére fókuszáltak. A szemlélet tulajdonképpen azért ősi, mert a kínai, arab, görög kultúrákban évszázadok, sőt évezredek óta létezik a betegségek holisztikus, azaz egész emberre kiterjedő szemléletének hagyománya.

A "GyereBaba Program" alapgondolata, hogy személyre szabottan kell az okokat és a megoldásokat is keresni. Úgy, hogy mindeközben a testet (biológiai működés), lelket (érzelmek) illetve gondolatokat (tudati szint) egyaránt érdemes figyelembe venni. Az alkalmazott technikák külön-külön is hatnak az egyes szintekre, de kombinációjuk révén a meddőséggel kapcsolatos problémákat átfogóan és ennél fogva még hatékonyabban lehet kezelni.

tags: #lombik #bebik #serulekenyebbek #e