Lomb Kató: A Nyelvek Királynője és az Autodidakta Tanulás Nagymestere

Lomb Kató, született Szilárd Katalin 1909. február 8-án Pécsett, egy olyan személyiség volt, akinek élete a nyelvtanulás iránti szenvedélyéről és rendkívüli képességeiről szólt. Bár eredetileg fizikából és kémiából doktorált, érdeklődése hamar a nyelvek felé fordult, és élete végéig elkötelezett maradt ezen a területen. Saját bevallása szerint összesen tizenhat nyelven tudott, és ezekkel a nyelvekkel keresett pénzt, tolmácsként és fordítóként tevékenykedve.

Szülei, Szilárd Ármin körorvos és Schwartz Gizella, talán nem is gondolták, hogy lányukból a későbbi idők egyik legismertebb poliglottja válik majd. Lomb Kató már gyerekkorában is szembesült azzal a véleménnyel, hogy nem rendelkezik nyelvérzékkel. Tizenhét évesen érettségizett egy leánygimnáziumban, majd fizikából és kémiából doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Azonban az igazi szenvedélye a nyelvek iránt csak ezután bontakozott ki.

A második világháború borzalmai közepette, zsidó származása miatt Lomb Katónak bujkálnia kellett kétéves fiával. Ebben a nehéz időszakban, egy véletlen folytán került a kezébe egy orosz ponyvaregény, ami elindította őt az orosz nyelv elsajátításának útján. Csodával határos módon szerzett be egy orosz-magyar és magyar-orosz nagyszótárt, amelyeket aztán lelkesen olvasott el. A szótár elolvasása után újra kezébe vette a regényt, és abból olvasás közben kisilabizálta az orosz nyelvtant. Jegyzeteket írt a tanultakból, amelyeket később korrigált, majd igyekezett orosz nyelvű rádióadásokat is hallgatni. Ez az autodidakta módszer lett a későbbi sikereinek alapja.

A háború után, frissen szerzett nyelvismeretével szerencsét próbált. Besétált a budapesti városházára, és megkérdezte, van-e szükség orosz tolmácsra. Azonnal felvették, mivel nagy szükség volt valakire, aki a megszálló oroszok nyelvét ismeri. Így indult Lomb Kató tolmácsi karrierje. Két év múlva már a Parlamentben tolmácsolt a képviselőknek. Később Magyarország egyik első szinkrontolmácsa lett, miután már több más idegen nyelvet is elsajátított a saját módszerével.

Lomb Kató kilenc-tíz nyelven tolmácsolt (négyen felkészülés nélkül is), illetve hat nyelven fordított szakirodalmat és olvasott szépirodalmat. A publicisztikai szövegeket további mintegy tizenegy nyelven tudta megérteni. Összesen tizenhat nyelvvel keresett pénzt: angol, bolgár, dán, francia, héber, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák és ukrán. E nyelveket javarészt önerejéből, autodidakta módon tanulta meg.

Ő maga legszívesebben „lingvistának” nevezte magát, szemben a „nyelvész” kifejezéssel. Úgy vélte, ő az, aki praktikus célokból, érdeklődésének kielégítése végett sajátít el több nyelvet. Saját bevallása szerint hosszú életét nem is a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás öröme világította be. Ezt az örömöt próbálta átadni újabb és újabb generációknak több kiadást megért műveiben, rádiós és nyomtatott interjúkban, valamint beszélgetéseken.

Lomb Kató nyelvtanulási módszere a szenvedélyen, az érdeklődésen és a kitartáson alapult. Nem hitt az úgynevezett nyelvtehetségben, sokkal inkább a motiváció és a gátlások leküzdésének fontosságát hangsúlyozta. Véleménye szerint a nyelvi készséget egy tört alakjában lehetne kifejezni, ahol a számlálóban a motiváció áll, a nevezőjében pedig a gátlás (a megszólalástól, az ügyetlenségtől, a kinevetéstől való félelem). Minél erősebb a motiváció és minél gyengébb a gátlás, annál gyorsabban és könnyebben sajátítható el egy idegen nyelv.

Kedvenc módszere az volt, hogy beszerzett egy eredeti regényt egy számára vadidegen nyelven, amelynek témája őt magát is érdekelte. Ebből fejtette meg, silabizálta ki a nyelv alapjait: a nyelvtan lényegét és a legfontosabb szavakat. Nem hagyta, hogy a ritka, bonyolult kifejezések elakasszák: ezeket átugrotta, mondván, ami fontos, az előbb-utóbb úgyis felmerül újból, és ha kell, megmagyarázza magát. Így szótárra sincs igazán szükség, mert az csak elveszi a kedvünket a szöveg olvasásának, felfedezésének örömétől. Amire magunk jövünk rá, azt úgyis sokkal inkább megjegyezzük.

Lomb Kató 97 évet élt, és élete végéig megőrizte szellemi frissességét, amit a folyamatos nyelvtanulásnak tulajdonított. Számos elismerést szerzett, tolmácsolt híres személyiségeknek, mint Kodály Zoltánnak, Rákosinak és Christiaan Barnardnak, aki az első emberen végrehajtott szívátültetést végezte. Részt vett az UNESCO ülésein, később a Műegyetemen is tanított.

Élete során négy könyvet írt: „Így tanulok nyelveket”, „Bábeli harmónia: interjúk Európa híres soknyelvű embereivel”, „Egy tolmács a világ körül”, illetve a „Nyelvekről jut eszembe”. Ezek a művek ma is inspirációt jelentenek mindazoknak, akik érdeklődnek a nyelvtanulás iránt.

Lomb Kató életútja bizonyítja, hogy a nyelvtanulás nem tehetség vagy adottság kérdése, hanem elkötelezettség, kitartás és szenvedély eredménye. Az ő története arra ösztönöz minket, hogy bátran vágjunk bele új nyelvek elsajátításába, és élvezzük a tanulás folyamatát.

A poliglottok világában Lomb Kató kiemelkedő alakja, akinek módszerei és életszemlélete ma is aktuális. Az ő példája azt mutatja, hogy a nyelvtanulás nem csupán egy szakma, hanem egy életre szóló kaland, amely gazdagítja elménket és megnyitja előttünk a világot.

A „lingvista” címet viselve, Lomb Kató bebizonyította, hogy az emberi elme határtalanul képes a tanulásra, és hogy az idegen nyelvek elsajátítása nemcsak lehetséges, hanem rendkívül élvezetes is lehet. Az ő életműve inspirációként szolgálhat mindenkinek, aki szeretne kilépni a komfortzónájából és új horizontokat nyitni magának a világ nyelveinek felfedezésével.

Lomb Kató 1909. február 8-án született Pécsett, és 2003. június 9-én hunyt el Budapesten. Élete során mindvégig megőrizte szellemi frissességét, amit a folyamatos nyelvtanulásnak tulajdonított. A nyelvek iránti szenvedélye és rendkívüli képességei révén vált Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb poliglottjává.

Az alábbi táblázat Lomb Kató által beszélt és értett nyelveket foglalja össze:

tags: #lomb #kato #a #latinrol