A várandósság nem csupán testi változások sorozata, hanem egy mély lelki folyamat is, amelynek során az édesanya és a születendő gyermek között egyedülálló kapcsolat alakul ki. Az anya-magzat kapcsolatanalízis egy olyan módszer, amely segít elmélyíteni ezt a köteléket, már a fogantatás pillanatától kezdve.
A kapcsolatanalízis lényege, hogy aktív párbeszéd alakuljon ki az érzelmek kölcsönös áramlásán keresztül anya és babája között. A méhükbe „belépő” kismamák érintkezésbe lépnek magzatukkal, fizikai kapcsolatot élnek át, érzelmeket, gondolatokat közvetítenek, cserélnek egymással. Mindaz, ami a babájuktól érkezik, ugyanazon a belső képernyőn jelenik meg, amelyen egyébként a kismamák saját fantáziái és álmai is. Ez is oka annak, hogy a gyermeküktől jövő érzelmeket, képeket eleinte még a sajátjuknak tulajdonítják. Pedig a kettejük között létrejövő kapcsolat objektív.
Meglepve tapasztalták, hogy a kapcsolatanalízisbe bevont babák érzelmi és értelmi fejlődése gyorsabb, kiegyensúlyozottságuk is feltűnően eltér az átlagtól. Az anyák is magabiztosabban, természetesebben élik meg másállapotukat, várják megszületendő gyermeküket.
A kapcsolatanalízis születése és alapelvei
A módszert a ’90-es években alapította Dr. Hidas György pszichiáter és Dr. Raffai Jenő pszichológus, akik mindketten pszichoanalitikusok is voltak. Raffai Jenőtől származik az az elképzelés, hogy a világ első megtapasztalása az érzéseken keresztül magzati korban történik. A baba először érzéseket kap a külvilágról, melyeket az édesanya közvetít számára. Szerinte nagyon sok mentális betegség alapja valamilyen magzati korban szerzett trauma. Alkalmazásának Németországban, az USA-ban, Ausztriában és Lengyelországban is nagy múltja van, míg Magyarországon csak később fogadták el, melyben nagy szerepe volt a témában született Hidas-Raffai-Vollner: Lelki köldökzsinór (Helikon Kiadó 2005.) című könyvnek is.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis egy önismereti és pszichoedukációs technika. Relaxációs állapotban történő imagináció, mely belső képek előhívását jelenti az adott témához igazítva. Legfontosabb hatásai a leendő édesanya feszültségoldása, az anyai kompetencia erősítése, a magzattal való találkozás, első kapcsolatfelvétel, melynek segítségével a kötődés már nagyon korán kialakítható.
„Ebben a kellemesen nyugodt állapotban az anya kapcsolódik önmagával és a magzatával. A folyamat során az anya fantáziái előhozhatnak pozitív és negatív képeket, érzéseket, történéseket. Felbukkanhatnak transzgenerációs szorongások vagy a jelenben aktuális kérdések” - vezet be a témába Veisenberger Eleonóra anya-magzat kapcsolatanalitikus, perinatális szaktanácsadó és dúla, a Budai Perinatális Központ tagja.
A várandósság nemcsak testi változás, hanem mély lelki folyamat is. A módszer alapja, hogy a magzat már az anyaméhben is érzékeli az anya érzelmi állapotát. A babavárás időszaka érzelmileg intenzív. A találkozások nyugodt, biztonságos térben történnek. A kismama végig tudatánál van, nem hipnózisról van szó. A várandósság bármely időszakában elkezdhető. A várandósság gyakran aktiválja a saját belső gyermekünket is. A kapcsolatanalízis teret ad annak is, hogy ezekkel az érzésekkel találkozzunk, és szükség esetén gyógyítsuk őket.
A baba számára az anyaméh már egy kapcsolati tér. Mi történik, ha nem érzek „semmit”? Ez teljesen természetes. Az anya-magzat kapcsolatanalízis egy különleges lehetőség arra, hogy a babavárás ne csak fizikai, hanem mély lelki felkészülés is legyen.
Valódi kapcsolódás a magzattal
„Napjainkban a képalkotó és diagnosztikus eszközök lehetőséget teremtenek arra, hogy adott térben és időben bekukkantsunk a magzathoz. Ez a lehetőség csodálatos, de a szorongásoldást illetően csak pár pillanatra/napra ad megnyugvást. Ha egy gép helyett (vagy mellett) a kisbabánk üzeni azt, hogy "Anya, én jól vagyok!" akkor megengedjük magunknak, hogy a folyamatba vetett bizalmunk ne vizsgálattól vizsgálatig terjedjen” - avat be Veisenberger Eleonóra.
A szakember szerint a várandósság maga normatív krízis, amely ugyanakkor a módszer segítségével könnyebben viselhető, hiszen a nő maga vagy a kapcsolatanalitikus segítségével válaszokat adhat korábban nem ismert kérdésekre.
"Az anya kompetenciaérzetét a módszer már a várandósság hónapjaiban növeli és segíti őt anyává érni. A jelen biztonságos ölelésében visszanyúlunk a múltba: megjelenhetnek transzgenerációs történetek, szorongások, az anya saját magzati kora és születése; és felvillan a jövő is, amikor az anya fantáziája idősebb gyereket vagy már felnőttet lát" - mondja Eleonóra.
„Sokkal adekvátabb a kapcsolódás a külvilágban is, amikor megszületik a baba. A szülők szerint az anya-magzat kapcsolatanalízist tapasztalt kisbabák magabiztosabbak, bátrabbak. Az édesanyák által megismert baba, mintegy “régi ismerős” érkezik születéskor a karjukba” - árulja el a szakértő.
A magzat fejlődése és kommunikációja
Az elmúlt évtizedek kutatásai bebizonyították, hogy a magzat minden érzékszervével képes a környezetéből származó ingerek észlelésére, az információk feldolgozására - és a megfelelő válaszra. Az ún. A magzati mozgásrepertoár a 14. hétre alakul ki.
Az anya, az apa és más közeli családtagok számára az első magzatmozgások észlelése határkő a közöttük fejlődő kapcsolat szempontjából, és hosszú távon meghatározó jelentőségű a magzathoz való kötődés megszilárdulásában. A szűkebb és tágabb környezetből érkező ingerekre, hangos zajokra, beszédre, zenére, énekre, az anya testhelyzetének változtatására, mozgására, ringatására a magzat összerezzenéssel, heves mozdulatokkal, védekező gesztusokkal, néha megdermedéssel reagál.
Huszonnégy hetes magzatoknál figyelték meg, hogy például légzőmozgásuk aránya megnőtt az anya glükóz (szőlőcukor) fogyasztására, ugyanakkor csökkent az anya dohányzásának hatására. A magzati interaktív viselkedés egyik legalaposabban dokumentált anyagának tekinthetők Alessandra Piontelli orvos-gyermekpszichoterapeuta ikerpárok méhen belüli viselkedéséről készült ultrahangos megfigyelései, s születés utáni követésük.
Davenport szerint az anya-magzat kommunikáció biológiai, viselkedéses és intuitív csatornákon történik.
Biológiai csatorna
Az anya szervezete a méhlepényen keresztül szoros összeköttetésben áll a magzat keringésével, s a véráramon keresztül nemcsak az anyai táplálék minőségi és mennyiségi sajátosságai, hanem az anyai szervezet működésére jellemző hormonok és az anyai életmódhoz tartozó kémiai anyagok is befolyásolják a magzati fejlődést. Például önmagában az, hogy mennyi vér érkezik a magzathoz, nagyban függ az anya testi-lelki állapotától: a dohányzás, az alkohol, vagy a magzat tartós elutasítása negatívan befolyásolja a magzatba jutó vér mennyiségét. Az anya ellazulása, feltöltődése, a társas támasz jelenléte ugyanakkor pozitívan hat a keringésre, az optimális fejlődésre.
Viselkedéses csatorna
A méhen belüli lét korántsem telik időtlenségben - a magzat az anya életmódja, mozgási és nyugalmi fázisainak váltakozása, az alvási szokásaiból származó információk mentén számos tapasztalatot gyűjt az időről, az élet ciklikus minőségéről. A cirkadián-rendszer, azaz időérzékelő biológiai óránk lehetővé teszi a nappal/éjszaka változásaihoz való alkalmazkodást. Központja a hipotalamuszban elhelyezkedő suprachiasmaticus magcsoport (SCN), amelyet felnőttnél a retinán keresztül beérkező fényintenzitás-információ (sötétség/fény) működtet. Sötétség hatására e magcsoport a tobozmirigy aktiválása nyomán melatonint bocsát a vérplazmába, amely az egyik legjelentősebb nyugalmi fázist jelző kulcsinger a szervezet számára. Magzati és újszülött korban e feladatkört az anyai szervezet által termelt melatonin szabályozza. Az anyai melatonin a placentán átjutva aktiválja a magzati magcsoportban elhelyezkedő melatonin-specifikus receptorokat. Az újszülött számára az idői jelzéseket a születés utáni első hetekben ugyancsak az anyai melatonin biztosítja, amely ritmusosan választódik ki az anyatejbe, és szabályozza a baba cirkadián-ritmusát - amit tehát nagyban befolyásol az anyai viselkedés és életmód. Lényegét tekintve ez tehát egy finoman hangolt kommunikációs csatorna az anya, a család és az újszülött között. Az apa is megtapasztalhatja a viselkedéses kommunikációs csatorna lehetőségét, amikor megérzi magzata mozgását, és játékba hívja a babát. A várandósság utolsó harmadában már meg lehet „szólítani” a babákat, felhívni arra, hogy egyszerű szabályokat kövessenek: pl. Meséld el neki, az „Amikor majd megszületsz… c. Ezt a feladatsort az apák is bátran elvégezhetik!
Intuitív csatorna, avagy a láthatatlan köldökzsinór
A téma szempontjából talán a legrejtélyesebb, tudományos eszközökkel a legkevésbé kutatható és megragadható az intuitív kommunikációs csatorna. Arról a mély lelki egymásra hangoltságról van szó, ami anya/apa és magzata között alakul ki a várandósság idején, s megalapozza a megszületést követő első évet. Ebben az időszakban a szülői intuíciónak s az újszülöttre való ráhangolódásának óriási jelentősége van a csecsemő jelzéseinek érzékeny észlelése és szükségleteinek megfelelő kielégítése szempontjából. A méhen belüli lét során kifejlődő készségek tehát lehetővé teszik a magzat számára a külvilággal való kapcsolatteremtést, kommunikációt. Az ambivalens, negatív attitűdök áthangolása kedvezőbb indítást ígér a szülő-gyermek kapcsolatnak.
Módszerek és alkalmazási területek
A kapcsolatanalízis születésekor Dr. Hidas György és Dr. Raffai Jenő pszichoanalitikusok alkották meg a módszert. A lelki fejlődés ugyanis nem a születésünkkel kezdődik, hanem pontosan kilenc hónappal korábban. „Azt »láttam«, hogy alszik. A kezemben volt, ásítozott. Gondoltam, nem ébresztem fel, le is mondtam már a dologról. Aztán egyszer csak felébredt, felült. „A kapcsolatfelvételkor egy kisbabát látok egy burokban, összerakjuk a kezünket a burok két oldalán. Aztán bemegyek hozzá, és együtt úszunk. Az az érzésem, hogy kisfiú, meg is jegyzem magamnak, hogy vajon ezt a 6. héten meg lehet már érezni.
A pre- és perinatális tudomány ma már sok kérdésünkre megadta a választ. Számos bizonyítékunk van arra, hogy a magzatok aktív életet élnek az anyaméhben. A hatodik héten kezdenek mozogni, a tizedik hét körül rájönnek arra, hogy az ujjszopás milyen megnyugtató, majd pár héttel később a köldökzsinórral is elkezdenek játszani.
A kapcsolatanalízis célja, hogy ez a kapcsolat létrejöjjön és minél inkább el tudjon mélyülni. A hétről hétre történő találkozások alkalmával az is fontos szempont, hogy az édesanyákat segítsük a várandósság alatti lelki és környezeti változásaik megélésében. Emiatt az ülések strukturálása általában úgy történik, hogy az óra első felét a kismamával való beszélgetés teszi ki, amikor az aktuális problémákat, konfliktusokat tudjuk átdolgozni, az ülés második felében pedig relaxáció keretében találkozik a babával.
Előnyei: A fent említett kapcsolat nagyban segíti az anyát az anyává érés folyamatában, a magzatot lelki működésének kibontakozásában. Csökkentheti a szülészeti komplikációk valószínűségét azzal, hogy időt és teret ad a gyermekvárással, szüléssel és szülővé válással kapcsolatos érzelmi problémák és tudattalan szorongások feldolgozására. Gyógyító élményt nyújthat a várandós szülő saját gyermekkorából származó hiányaira. Lehetőséget kínál a generációkon átöröklődő minta megtörésére.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis célja a magzat harmonikus fejlődésének segítése, az anya és gyermeke felkészítése a szülésre, valamint a megszületés utáni egymásra hangolódás, kötődés elmélyítése. A kapcsolatanalízis során leggyakrabban megjelenő témák: a szülés-születés folyamatára való felkészülés, magzattal való kapcsolat elmélyítése, egymásra hangolódás, várandósság alatt megjelenő félelmek, aggodalmak, szorongások kezelése, magzat személyiségének, temperamentumának megismerése, kizárólagos idő a magzatra, családba integrálás, nem tervezett várandósság, előző veszteségek feldolgozatlansága, lombik vagy donor programhoz lelki támogatás, VBAC-ra (császármetszés után hüvelyi szülésre) készülés, fizikai nehézségek (pl. méhszáj tágulásának megállítása).
A szakember elárulja, hogy bár az anya-magzat kapcsolatanalízis főleg várandósokra lett kidolgozva, a módszer bizonyos részei mégis remekül használhatók más területen is. „Használjuk megtermékenyítési nehezítettséggel esetében, akár lombiknál, akár olyan esetekben, ahol nem derült ki a konkrét ok, amiért nem fogant meg a baba. Illetve szülésélmény feldolgozásnál is. Ilyenkor magával a méhhel vesszük fel a kapcsolatot”.
A szakember rávilágít arra is, hogy a szülés lélektani folyamat is, és nem mindegy, hogy az édesanya ebbe a hogyan engedi bele magát. „Már a szülésre való felkészülés is előnyösebb tud lenni az anya és a magzat szempontjából, ha a magzat a folyamat aktív résztvevője. Nagyon előnyös, hogy az ő kapcsolódásuk és a mentális képük azonos a szülés beindulása előtt” - teszi hozzá az analitikus.
Kapcsolatanalizis
A módszer alkalmazásával megelőzhetőek akár különböző csecsemőkori regulációs zavarok is, mint például az etetési nehézségek, a hasfájósság, vagy a sírósság, hiszen, ha az anya vagy mindkét szülő szorongása csökken, az a babára is kedvező hatással lesz, melyet magával hoz a külvilágba érkezésekor.
„A kapcsolatanalízis során jelezhet a baba akár problémát is. Ilyen például a farfekvés, de olyan is előfordult már, hogy egy méhen belüli sorvadás - amikor a magzat nem növekszik, veszíti a súlyát - megállt és a baba növekedni kezdett kapcsolatanalízis során. Ebben az esetben egy ilyen síkon való találkozás segíti az elengedést és segíti a gyászfolyamatot is” - mondja Eleonóra.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis nagyban csökkentheti a nem kívánt beavatkozások lehetőségét a szülés során, már csak azért is, mert egy sokkal relaxáltabb anya van jelen, aki sokkal kompetensebbnek érzi magát a várandósság idején és a szülés folyamatában is. Ha mégis császármetszésre kerül sor, van lehetőség felkészíteni a babát erre.
A szakember kiemeli, hogy „egy magabiztos anya máshogy kapcsolódik a gyerekéhez. Egy olyan anya, aki segítséget kap és fel tudja dolgozni, hogy esetleg egy adott beavatkozás megtörtént - attól függetlenül, hogy mennyire volt az elfogadható számára - és egyfajta elégedettséget tud érezni, ettől kezdve már minden érzékszervét a babája felé tudja fordítani és adekvátan tud válaszolni azokra a jelzésekre, amelyek a babától érkeznek hozzá”.
Az anya, az apa és más közeli családtagok számára az első magzatmozgások észlelése határkő a közöttük fejlődő kapcsolat szempontjából, és hosszú távon meghatározó jelentőségű a magzathoz való kötődés megszilárdulásában. A magzat mozgása/mozdulatlansága a méhen belüli interakció egyik legfontosabb csatornája.
A méhen belüli környezet és az anya magatartása a várandósság során tehát meghatározó jelentőségű az utód későbbi viselkedése szempontjából. Terápiára csak abban az esetben van szükség, ha a szülők (anya) kapcsolata valamilyen okból nem tud megvalósulni, vagy megszakad a várandósság során. Egy váratlan haláleset például, amelyben az anya elveszíti egy számára fontos személy támogatását (pl. férjét, szülőjét), olyan mély gyászba „húzhat” be, amelyben az anya nem tud kapcsolatban maradni magzatával. Nehézséget okozhat a nem tervezett magzat elfogadása és a vele való kapcsolat kialakítása is. Az anya súlyos testi vagy pszichés betegsége (pl. depresszió) ugyancsak lehet akadályozó tényezője a magzattal való intenzív, sokcsatornás kommunikációnak.
A tudatos várandósság magában foglalja ezeknek a kommunikációs csatornáknak a tudatos használatát. A várandósság minden kismama esetében jelentős testi és érzelmi változásokkal, valamint egyfajta pszichés fellazultsággal jár együtt. Ekkor a tudatos és tudattalan közötti határok átjárhatóbbá válnak. Ezek alapján fontos az anya részéről a babával való kapcsolatteremtés, kommunikáció, valamint a saját érzelmek baba felé történő tudatos kifejezése. Azok az anyák ugyanis, akik a babájukat a várandósság kezdetétől személyiségként kezelik, a későbbiekben is sokkal jobb kapcsolatot tudnak majd gyermekükkel kialakítani.
A nők egy része rögtön megérzi a fogantatást. Hetedik érzékük megsúgja nekik, hogy testükben hatalmas változások zajlanak. Mások a kimaradt menstruáció után veszik meg a tesztet, és a két kék színű csíkot látva tudják, hogy kisbabájuk lesz. Nem is számít igazán, hogy az egyik vagy másik csoportba tartozol, a lényeg, hogy mihamarabb vedd fel magzatoddal a kapcsolatot.
Hogyan lehet a babára hangolódni, és a kapcsolatodat elmélyíteni a várandósság hónapjai alatt? Nem muszáj szakemberhez fordulni, ha fel szeretnéd venni a kapcsolatot a kisbabáddal. Először is alakítsd a napirendedet úgy, hogy a nap folyamán mindig legyen egy teljesen zavartalan és nyugodt félórád, amikor elcsendesülsz és befelé figyelsz. Ilyenkor kapcsold ki a telefont, a rádiót és a tv-t, és helyezkedj el kényelmesen. Zenét is hallgathatsz közben, ezt a babák is szeretik (a 7. hónap után jól működik a hallásuk, előtte pedig a zene rezgéseit érzékelik). Gondolj a kisbabádra, és fogalmazd meg az érzéseidet neki - a jókat és a kevésbé kellemeseket is. Ahogy nő a pocakod azután - és a kicsi mozgásait is egyre jobban érzed - egyre többet fogod érinteni és simogatni a hasadat, aminek Ő odabent nagyon örül. Hangosan is beszélhetsz hozzá, olvashatsz neki mesét, vagy énekelheted kedvenc énekeidet. Amikor megszületik, teljes biztonsággal felismeri majd a hangodat, és a párodét is. A harmadik trimeszterben képzeld el azt is, hogy hogyan fog megszületni. Gondolatbeli filmvásznadon lepergetheted a vajúdás és szülés minden apró részletét. Oszd meg az eközben átélt érzéseidet a babával is. A legfontosabb: a várandósság teljes ideje alatt keresd rendszeresen a kapcsolatot a kisbabáddal, olyan formában, amely mindkettőtöknek jól esik.
A kismama figyelme már inkább a magzaton van, kevésbé önmagán, elkezdi jobban érzékelni, elkezd egyre többet fantáziálni, gondolkodni róla. Vajon milyen lesz? Kinézetre és belső tulajdonságok tekintetében? Vajon kire fog hasonlítani? Milyen lesz majd a természete, a személyisége, aranyos, könnyen alkalmazkodó, csendes gyermek lesz, vagy éppen ellenkezőleg, nagyhangú, nagydumás, hebrencs, villámló? Mérföldkő a magzatmozgások elkezdődése és az egyre erőteljesebb érzékelése. Egyre tisztábban, egyre konkrétabban érzékeli a kismama a babáját, egyre reálisabbá válnak a képzetei. Elkezd már megnyugodni, ezért ez az időszak a boldog kismamaság időszaka is szokott lenni, az anyuka kiegyensúlyozott, nyugodt, örül már a babának és az állapotnak is.
A harmadik szakasz a 24. héttől a megszületésig tart. Tovább folytatódik az alkalmazkodás az új helyzethez, testi-lelki gyarapodás, a babával az interakció, kommunikáció folytatása, a kötődés kialakulása, és kezdődik a felkészülés a szülésre, az elválásra, az elengedésre. A belső képzetek, a babáról alkotott fantáziák megsemmisítése történik, és elkezdődik a realitáshoz való alkalmazkodás, ezzel a fantáziált és a valódi baba közti eltérésektől védi az anya a kicsit. Most már eléggé nehéz, egyre nehezebb a „teher”, egyre fáradtabb, egyre türelmetlenebb, nyugtalanabb az anya, ez a közérzetére, lelkiállapotára is kihatással van. Egymásnak ellentmondó érzések kavarognak benne, jó lenne már megszülni a babát, megszabadulni az édes tehertől, látni őt már végre, a valóságban megfogni, érezni, ránézni, ölelni, simogatni, de ugyanakkor még meghosszabbítaná ezt a szoros egységet, ezt a szimbiotikus, meleg, közvetlen együttlétet, kapcsolatot, élvezi ezt a különleges, csodálatos együtt lélegzést, összetartozást, ám sajnálja is, hogy ennek hamarosan vége lesz.
Az elengedésre kell felkészülni, ami nem könnyű egy ilyen test a testben szimbiózis után, és persze nehezíti ezt a szüléstől, a kiszolgáltatottságtól való félelem, annak a szorongása is, hogy jó anyja lesz-e majd gyermekének, úgy alakul-e minden, ahogyan szeretné, ahogyan a nagykönyvben elő van írva, ahogyan mások is várják tőle. Úgy érezheti, még nincs erre teljesen felkészülve, és jó lenne valamilyen segítség ebben. Egyre erőteljesebben előtérbe kerül a szülés ténye és lefolyása, a szüléstől való félelmek és hiedelmek.