Szinte minden bababolt árusít légzésfigyelő készüléket, amely sokszor a kelengyelistán is rajta van már. Valóban hasznos eszközről van szó, de a készülék önmagában nem ment életet - ez annak a feladata marad, aki észleli a riasztást.
Hogyan működik a légzésfigyelő?
A légzésfigyelő párna, amely apnoe párna néven is ismert, a csecsemők finom légzőmozgásait észleli egy vagy több, a kiságy matraca alá helyezhető, állítható érzékenységű érzékelőlap segítségével. Beállítani azért szükséges, mert a kisebb súlyú babák kisebb mozgást produkálnak. A gyárilag programozott készülék mintegy 20 másodperces légzéskimaradás esetén riasztani kezd.
Fontos, hogy az érzékelőket minél nagyobb felületen helyezzük el, hogy a gyermek ne tudjon lemászni róla, másképp a gép tévesen fog légzéskimaradást észlelni. A készülék babakocsiban is használható, de természetesen csak akkor, ha az érzékelőket áthelyezzük a kocsiba az ülés alá.
Általában két változattal találkozhatsz. Az egyik fajta egy nagyobb csipeszre hasonlít, amivel általában pelenkára csíptethető légzésfigyelő néven találkozhatsz. Ezt a baba pelenkájára rögzíted úgy, hogy hozzáérjen a pocakjához. A másik fajta pedig a szenzorpados légzésfigyelő, amely egy érzékelő padból és egy kábellel összekötött kiértékelő egységből áll.
Mikor indokolt a légzésfigyelő használata?
Aligha van olyan édesanya, aki soha nem állt a kiságynál hosszú percekig, figyelve, hogy emelkedik-e a takaró. Az egészséges babák döntő többségénél szerencsére csak elővigyázatosságból használjuk a készüléket. Ha az édesanya vagy éppen az édesapa szorong, mindenképp érdemes használni, hiszen nem állhat valaki egész nap és éjszaka a baba mellett.
Ami miatt használata valóban indokolt egészséges, vagy annak látszó csecsemőknél is, az a bölcsőhalál, más néven hirtelen csecsemőhalál, ami szerencsére igen ritka. Ilyenkor látszólag ok nélkül leáll az egészséges baba légzése, ami segítség nélkül halálhoz vezet. Ennek előfordulásától 1 éves kor előtt kell tartanunk.
Feltétlenül szükséges azon gyermekek megfigyelése, akiknél újszülött korban előfordult légzészavar, koraszülöttek voltak, vagy már volt a családban légzésleállás csecsemőkorban. Ilyenkor általában már a kórházban javasolják a légzésfigyelő beszerzését. A készüléket 1 éves korig javasolt használni.
A hirtelen csecsemőhalál szindróma körülbelül 2 ezer újszülöttből 1 gyermeket érint. Ugyanakkor kockázati csoportnak minősülnek a fogyatékkal élők, a koraszülöttek, valamint a dohányosok vagy drogfüggők gyermekei. Itt érdemes megjegyezni még néhány lehetséges helyzetet, amikor a baba fulladozhat, de a légzésfigyelő időben figyelmeztetni fog:
- Az anyatej belélegzése
- Alvás közbeni büfizés
- Bedugult orr
- Csecsemőkori reflux
- Hirtelen fulladás (allergia, idegen tárgy behatolása, hason való alvás)
Sok orvos és védőnő szerint légzésfigyelőt csak akkor érdemes venni, ha valóban indokolt, pl. koraszülötteknek. Csecsemőkorban gyakoriak a légzészavarok. Az újszülött néha periódikusan lélegzik, vagyis légzése váratlanul megáll, majd rövid szünet után újra megindul. Előfordulhat, hogy a spontán légzés önmagától nem tér vissza. Ha ilyenkor gyors beavatkozás nem történik, a szakemberek esetleg már csak a halál bekövetkeztét állapíthatják meg.
Mit tegyünk riasztás esetén?
A készülék megvásárlása önmagában nem segít, ha baj van: riasztás esetén a többi a szülőkön múlik. A legtöbb készülék használati utasítása részletesen ismerteti a teendőket, és jól használható oktatóprogramok tölthetők le az internetről is. A légzésfigyelő üzembe helyezésekor pontosan állítsuk be a gyermekünk súlyának megfelelő érzékenységet, és figyeljünk oda az érzékelők megfelelő elhelyezésére.
Ha megszólal a készülék, szaladjunk a kiságyhoz, és azonnal kapcsoljuk fel a villanyt. Néhány másodperc alatt megítélhetjük, hogy a riasztás valós, vagy a baba csak legurult az érzékelőről. Nézzük meg, mozog-e a mellkasa, látunk-e bármi rendelleneset a babán, például sápadt, lila vagy szürke-e a bőre. A babát vegyük ki az ágyból, fektessük kemény alapra - akár a szőnyeg is megfelel. Figyeljünk, hogy a mozgatásra látunk-e bármilyen reakciót. Semmiképpen ne rázzuk a gyermeket! A köhögés, csuklás, mozgás, nyögdécselés, sírás mind életjelenségnek számítanak.
Ha a gyermek továbbra sem lélegzik, nézzünk bele a szájába, nem akadályozza-e valami a légzését - például bukás, hányadék vagy idegentest. Ha bármit látunk a szájüregben, azt vegyük vagy töröljük ki. Fordítsuk a gyermek fejét középre, és emeljük fel az állát. Ha már szabad a légút, fújjunk levegőt a baba szájába és orrába egyszerre, úgy, hogy a mellkasa emelkedjen.
Ha a lélegeztetés nem vezet eredményre, próbáljuk megítélni, hogy van-e szívműködés, bár ez vészhelyzetben még egészségügyi dolgozóknak is nehéz feladat. Csecsemőknél a felkar belső felszínén, a kar ütőerén tapintható ki legkönnyebben a pulzus, de laikusok számára ez is nehézséget jelent, így ha 10 másodpercen belül nem sikerül, nem érdemes erre vesztegetni az időt. Amennyiben továbbra sem tapasztalunk semmilyen életjelenséget (mozgás, köhögés, légzés, sírás), kezdjünk szívmasszázst. Ezt csecsemőknél a mellkason, a szegycsont alsó harmadában végezzük, a mutató és a középső ujjunkkal. Percenként 100 nyomás szükséges. Az újraélesztés során 1 befúvást újszülötteknél 3, csecsemőknél 5 mellkasi nyomás kövessen. Az újraélesztést addig folytassuk, amíg sikeres nem lesz, vagy nem érkezik segítség.
Semmelweis oktatóvideók - Csecsemő újraélesztése
Téves riasztások és hátrányok
Ha a vidáman mozgó vagy békésen szuszogó babánk mellett szólal meg a légzésfigyelő, nagy eséllyel téves riasztás történt. Túl vastag matrac, szétcsúszott érintkezők, vagy az lehet az ok, hogy nem a csecsemő alatt van az érzékelő lap. Az egyáltalán nem javasolt, hogy a légzésfigyelő használata mellett hason vagy oldalt altassuk a babát, vagy puha matracot, balesetveszélyes ágyneműt, vagy alvásra nem biztonságos alvófelületeket használjunk, abban a hitben, hogy majd a készülék megvédi a gyermeket a bölcsőhaláltól vagy a balesetektől. Mert arra nem jó. Ugyanis előfordulhat, hogy ebben az esetben újraélesztést kell kezdeni.
A légzésfigyelők nagy hátránya talán a magasabb ár mellett a téves riasztások száma. Számos szülő gyakran panaszkodik rájuk, különösen akkor, amikor éjszaka pánikszerűen rohannak megmenteni egy nyugodtan alvó babát. Ezért érdemes részletesen elolvasni a kézikönyvet, ha légzésfigyelőt vásárolsz.
A szenzorpados monitoroknál a hiba a túl vastag matrac lehet, amelyen keresztül az érzékelő nem érzékeli jól a mozgást. A maximális méretet mindig megtalálod a gyártó által szolgáltatott információk között, ami általában 6-8 cm körül mozog. Ezután ellenőrizd, hogy a matrac egyenletesen fekszik-e a szenzorpadon.
A nem megfelelő matrac azonban csak az egyik oka lehet a téves riasztásoknak. A megbízható riasztásokat megakadályozó okok lehetnek a lemerült elemek, a baba alacsonyabb súlya a sűrűbb matraccal kombinálva, a szkennelést megzavaró ventilátor közelsége vagy esetleg egy laza kábel.
A baba alvási pozíciói
Egy csöppség a napja jelentős részét alvással tölti. Az első komolyabb mozdulatokig, amelyek 4-6 hónaposan jönnek, az alvás végéig abban a pozícióban marad, amelyikbe lefektetted. Amikor képes lesz mocorogni és megfordulni, akkor már fel fogja venni azt a pózt, amelyikben a legkényelmesebben érzi magát. Az alvási pozíciók körüli vélemények eltérőek, a mai szakmai ajánlások (WHO és Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége) szerint a háton altatás biztonságosabb a babák számára.
A babáknak eltérő igényeik vannak. Ezekhez jó alkalmazkodni, hiszen az ő kényelme és pihentető alvása elsődleges. Emellett hasznos megismerni az egyes testhelyzetek adta előnyöket és hátrányokat is.
Háton alvás
A hátán alvó baba légzése teljesen akadálymentes, mert a mellkasa és a hasa nem nyomódik, légutai szabadok. Mivel a pici ebben a pozícióban kapja a legnagyobb mozgási szabadságot, ezért alvás közben előfordulhat, hogy a végtagjai akaratlan mozgása miatt felriad. Háton fekve éri a legtöbb képi inger a külvilágból, ami egyrészt fejleszti, másrészt nehezítheti számára az elalvást. Mégis, a háton fekvés a leggyakoribb pozíció, mert kényelmes, biztonságos, és láthatóvá teszi az anyuka számára kisbabája arcát. Háton fekvésnél általában a bukástól való félelem áll első helyen. A feljövő tej a légutakba kerülhet.
Hason alvás
A hason fekvést sok szülő kedveli, mert ebben a pózban a kicsik általában nyugodtabban alszanak. Maga a pocak enyhe nyomása ellazítja a babát, ez különösen jó lehet, ha épp hasfájós időszakban van. Ha a pici bukik, a tej akadálytalanul ki tud folyni a szájából. Gyakori bukás esetén mindenképpen készítsünk a feje alá nedvszívó textilt.
Meg kell említenünk, hogy a félelmetes bölcsőhalál (SIDS) többsége hason fekvésben jön létre, melynek okai ma is ismeretlenek. A pár hetes gyermekek mozgásai még akadályozottak, és ha nem jutnak elég oxigénhez, nem tudják a fejüket elfordítani, tehetetlenek. A babák hason fekve mélyebben alszanak és könnyebben túlmelegednek. Biztonságos kitámasztással (leginkább a célhoz tervezett párnával) ez a helyzet a baba számára nem csupán kényelmes, de elősegíti a szabad légzést és bukás során a tej kicsorgását. A hason fekvés a légzéskimaradás miatt okoz aggodalmakat.
Oldalt alvás
A baba körülbelül 30 hetes korától a fokozatosan csökkenő hely miatt születéséig magzatpózban összegömbölyödve tölti a méhen belüli életet. Ez annyira természetes a számára, hogy a világra jövetele után is szívesen veszi fel a helyzetet, lábait felhúzva. Az ismerős pozíció megnyugtatja őt és mélyen tud benne aludni. Az oldalt fekvést gyakran az elborulás miatti félelemből nem alkalmazzák az anyukák.
Érdemes a pozíciókat váltogatni, hogy ne legyen egyoldalú számára a testhelyzet és ez a gerince, mozgása, koponyája miatt is előnyös. Időnként jó újra és újra megpróbálni azokat a helyzeteket, amelyeket eddig nem kedvelt, mert lehetséges, hogy az idő előrehaladtával már örömmel fogja venni őket.
Minden alvási helyzetnek vannak előnyei és hátrányai. A hátrányok leggyakrabban biztonsági okokra vezethetőek vissza. Az újszülött nem képes a takaróját megmozdítani, de eljön a pillanat, amikor az egyre jobban izgő-mozgó csecsemő teljesen véletlen magára húzza a plédjét. Ilyenkor megijed, és kezeivel, lábaival kalimpálni kezd. Hogy ne legyen ebből gond, érdemes a textil alját 2-3 ponton ez erre a célra kapható egyszerű csíptetővel rögzíteni addig, amíg forgolódni nem képes. Ha a szoba hőmérséklete túl magas, a takaró nagyon vastag, vagy a ruhácskák nem szellőzőek, akkor a baba túlságosan felmelegedhet. Figyeld a helyiség levegőjét és ha szükséges, szellőztess!
tags: #legzesfigyelo #oldalt #fekvo #gyerek