Mintha a másvilágra gondolnék vissza. Leningrádra. Pedig akkor ott egy más világról halandzsáztunk.
A hidak áttetszőén lebegni látszó, halványkék körvonalai a hömpölygő Néva felett. A Péter-Pál székesegyház tornyának aranytűje. Tompa fényű, megbámult ikonok a galéria ablak mélyedéseiben. A névai eperlánlazac íze; „Viborgi perecet tessék!” Köszörűsök, fazékfoltozók, kintornások...
Hová lett a parkok üde zöldje? S a lóversenypályák?! Az utcát fölverte a gaz, a kerítéseket rég feltüzelték.
Egy béna hadfi orra elé rántja a fehérekkel vívott csatában megpörkölődött katonaköpenyt, hogy az óvóárok bűze föl ne kavarja üres gyomrát; a vízvezeték fedetlen nyílásai felett - a háborús kórházak rozsdás csontvázai: a tábori ágyak.
Az átkeresztelt utcákon lézengők, a bőr kabátosoknak kiszolgáltatottak közül maradt-e valaki, aki az utánunk következő nemzedékkel megismerteti a régi várost? - a borostyán kutyuskákat ereklye gyanánt megcsodáló ostoba, álszent komszomolistákkal; mert a kultúrtermekben lerészegedett, szakállas atyafiak csak arra riadnak fel legfeljebb, ha az ütemes taps elmaradt!
Az ócskapiacon még egy-egy, kéz alatt kelendő „pornográf” hamutartó vagy balalajkás Vénusz - de képi mivoltában mi marad meg a múltból? hangját vagy a kivert ablaküveg-törmeléket a talpa alá morzsoló „oberius” pária szkeptikus megjegyzését, hogy: hadd bomladozzanak a cár atyuskák gipsz mellszobrai! (Nemcsak azok - mi ez, ha nem a legyőzőitekkel, mi több: az egész világgal szembeni megvetés és utálkozás?) -, miközben a lakógyűlés egyhangúlag úgy határoz valahol, hogy a műemlék-házban Vörös Sarkot létesítenek.
Ami Lászlóffy Csabát - az elbeszélés hitelén kívül - valóban érdekli, az nem a morális, illetve az amorális lét konkrét megvalósulása, hanem mindezen valóságok rendszere, az ”örökkévalóság”, a feloldott novellában, ”filmtervben”, valós vagy pszeudo-epikus és -történelmi környezetben tetten érhető rendszerré-válás, amit úgy is nevezhetnénk, hogy jelenformáló sors.
A különböző szintű nyelvi rétegek összeötvözése során ugyanis nagyon gyakran nyílik alkalom arra, hogy kihasználja mindazt a reakciót, mely abból az érzésünkből fakad, hogy mintha mindenki más történetet írna, s nem ugyanazt a történetet írná mindenképpen.
Valóban: a szöveg stílusszintjei is éppúgy a fikció részévé válnak, mint a hősök cselekedetei.
Lászlóffy Csaba (Torda, 1939. május 21. - Kolozsvár, 2015. április 14.) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, esszéista.
A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd 1960-ban diplomázott a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán.
1962-68 között az Igazság, 1969-től a Dolgozó Nő, 1990-től a Családi Tükör szerkesztője.
Első versét az Ifjúmunkás közölte (1957).
A Korunk, Utunk, Igaz Szó, Brassói Lapok, ill. a mai Helikon, Látó, Keresztény Szó, Kelet-Nyugat, Szabadság, Erdélyi Híradó, valamint magyarországi irodalmi folyóiratok (köztük Alföld, Forrás, Kortárs) munkatársa.
Már Forrás-kötete (1964) vitát váltott ki: Tamás Gáspár túlságosan realistának látta, Salamon László romantikáját fedezte fel.
Következő versesköteteiből Mózes Huba szerint a korszerűsödés és lelki bonyolultság fejlődési íve bontakozik ki.
A kereső és kísérletező író hovatovább új műfajt teremtett magának a groteszk és ironikus történelmi jelenítések formájában.
Apokrif című kötete (1979) "nem heroizál és nem deheroizál, nem próbálja új összefüggésbe állítani a rég ismert (ismerni vélt) tényeket; csak a »hivatalos« történelem mögé néz, s akár udvari méltóságok, hivatásos krónikások, akár közemberek feljegyzéseit írja (a feltételezettekkel rokon stílusban-felfogásban), tulajdonképpen az emberi élet minőségére kíváncsi" - állapítja meg Kántor Lajos.
Következő írásai is - mint Horváth Sz. István megfogalmazta - történelmi álruhában mintha "egy általános magatartásforma összetevőit" érnék tetten (1981).
Ez a történelmi helyzetekből kikényszerült erkölcsi magatartás, legyen szó Mátyás király korabeli elképzelt levelekről, akár Madách Imre feltételezett mindennapjairól, mára szóló bátorítás a helytállásra.
Drámái közül a Gólya, gólya, gilice Temesvárt (1969), több más drámája Magyarországon került színpadra.
Vizionárius jellegükkel, az abszurdot súrolva, inkább gondolati olvasmányok.
Mint műfordító részt vett Eminescu költeményeinek és Maria Banuș legszebb verseinek magyar kiadásában (1966), szerepelt a fiatal román költőket bemutató kötetben (Építő Amfion. 1967), nemkülönben a Magasra száll az ember dallama című versantológia műfordítói közt (1968).
Al. Philippide, Eugen Jebeleanu, Aurel Rău, Bazil Gruia, Nicolae Prelipceanu, Șt. Aranyeső.
Az én arcom. Versek. Boszorkánykör. Az agglegény meg a folyócska. Bolondok játékai. Drámák. Négyszemközt a szürke fallal. Elnapolt különkiadás. Kövön ülő szerelem. Levelek az időből. Apokrif. Maradék birtokom. Nappali virrasztás. Örökkévalóság libériában. Te fájdalmas okosság. A legenda hamuja. Udvarház Sztregován. Az esedékes napló. A szökés. Ki fehérlik vigyázzállásban. A megtörtént jövő. A megszépíthetetlen messzeség. De ki a nyertes. „Szigorúan bizalmas”. Fej vagy írás. A hiányzó szentlékek. Hosszúgalopp Liliputban (ókori, középkori és újabb kori fondorlatok - esszénovellák. A vesztes. Vészkijárat. Versek. A kitölthetetlen hiátus. A magyarság rövid története. Kolozsvár, 1998. (Varga Domokossal): A kezdetektől 1526 ig. - 1526 tól a reformkor kezdetéig, benne az erdélyi fejedelemség története: egyedül. - A reformkor kezdetétől az I. világháború végéig. A csontnyakú furulya. - Verses legendárium. Mundus, Budapest. Tudnak e a jász lovasok nevetni? Versek. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár. Valami más. Kisregények, elbeszélések. Verses Ótestamentum. Jób. Glória Kiadó, Kolozsvár. A félelem halmazállapota. Regény. Irodalmi Jelen Könyvek. Összegyűjtött drámák: 1. Az eretnek; 2. Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból. A cáranyuska álma. Három dráma. A maszk mögötti ájulat. Versek. Napkút, Budapest. Hiányzol-e magadnak? Próza. Bestseller avagy a bestia nem alszik. Novellák, elképzelések. C.E.T. Kiadó, Budapest. A nevető ló mint rejtély. Vasárnapi pszichoanalízis. Válogatott versek; vál., szerk.
„A legújabb erdélyi magyar irodalom egyik legszebben, vagy legalábbis ‑szervezettebben, ‑gazdagabban bontakozó pályája a Lászlóffy Csabáé. A költő‑, próza‑ és drámaíró 1939. május 21‑én született Tordán, s a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végzett 1960‑ban... Írói indulása a Forrás‑nemzedékhez kötődik, hiszen kevéssel azután jelentkezett műveivel, hogy Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Páskándi Géza, Bálint Tibor és mások színre lépése megtörtént. Az elmúlt harminc évben több mint húsz kötete jelent meg, versek, novellák, kisregények, színművek. Műveire az erdélyi magyar sors tragikumát történelmi mélységekben és párhuzamokban érzékeltető veretesség, erkölcsi látásmód és a sokszínű (abszurd, groteszk) modernség egyaránt jellemző... Határozott történeti tudatosság, etikai ítélőképesség, példázatos sorsvállalás és magatartásvizsgálat adja műveinek szilárd erkölcsi karakterét, gondolati és hangulati erőteljességét.
„...Munkabírását tekintve inkább egy középkori képíró szerzetesre emlékeztet, egy olyan polihisztorra, aki valamilyen elképesztő szorgalommal vagy élő, eleven, mindent rögzítő memóriával éli, őrzi meg a világot, és írja le önnön külön világát, önmagát. Szinte nincs olyan tudományág, amiben ne lenne járatos, s ne használná fel ‑ talált tárgyként ‑ verseiben, de szépprózai írásaiban is egy egy diszciplína adathalmazából a legodaillőbb, néha legelképesztőbb sort vagy idézetet. Egy helyütt ezt írja, kissé vitázva, önmagáról. „Hiszen már Babits felismerte a némán meghúzódó tiszta arc fölényét a világ hangoskodói fölött. Megpróbálok hát egyre inkább befele építkezni.” (...) Lászlóffy Csaba ‑ s ez számomra most, összes műveit együtt látva derült ki igazán ‑ tudatosan építi évtizedek óta önmagát, próbálja ki emberi és költői erejét új és új eszme és versvilágok felépítésére...egyre pőrébb és csupaszabb, néhol szinte prózai versmondatokban, így idomulva a lét és a létezés groteszk abszurditásához, abszurd eszközökkel döbbentve rá minket, olvasóit, ez ő. Pedig ‑ s ezt későbbi könyvi is bizonyítják, pl. „Nagyszerű író, ugyanakkor mintha nem méltányolnák eléggé, vagy azokat nem veszik észre, akik őt észreveszik. Már első köteteiben egészen másként szólnak a versek, elhagyván a hagyományos lírai kifejezést. Monológjai túlhaladják a kimondás szokásos fegyelmét, s egy más dimenzióban, más szabadságban teremtenek fegyelmet, szerkezetet. Ahogy a magánbeszéd monotóniájára állítja a nyelvet, a logikai egymásból következőség nyomán araszol, fut, ugrik a talányok gátjain át a rejtélyek megfejtéséig. Akár a folyó, miként a teljes világ uszadékait hömpölygeti ‑ tele szellemi és természeti elragadtatással. Programjának lényege az emberi létezésnek a kultúra történelmében való végiggondolása. Mindig a teljességre törekszik, amelyben elfér a legmagasztosabb, az úgynevezett költő tárgy mellett akár az újsághír is, idegen, de mégis odavaló szövegrészletek az emberi tevékenység bármelyik területéről, a közvetlen és a közvetett tapasztalat.
A Hiányzol-e magadnak? erdélyi terei analógiába hozhatók (pusztulás, kiszolgáltatottság, kiüresedés, posztumusz-állapot: „a kincses város leszázalékolt”; „harmóniák helyett a provincia haramiái”; „Ázsia-illatú hóakadályok”; „Európai műút-tervek évszázados sírkövek felett.”) Bodor Ádám ködös, pesszimista, közönyt hordozó Erdély-fikciójával vagy Krasznahorkai László Sátántangójának helyszíneivel, persze csak bizonyos részletekben, bizonyos aspektusból és fenntartásokkal kezelve.
A történelmi táj leírása hanyatlástörténet. Az idill csak a gyermekkorban és az ellentétező montázstechnika révén artikulálódik.
Végeredményben marad, amit Kierkegaard és Heidegger is a lét alapvető jellemzőjének, alaptényének tekint: az Angst (szorongás, rettegés) és az Unheimlichkeit.
Csak radikális nyitottság létezik, mert különben kanti értelemben vett antinómiákba ütközünk.
Camus világa ez, Merleau-Ponty „ambiguité”-je, ami nem két, hanem sokértelművé válik inkább már, a létezés paradox logikáját, radikális tapasztalatát érzékeltetve.
Az egyes textusok és az egész könyv szerkesztettsége, attribútumai, sajátosságai által definiált nyelvi tere, nyelvi-poétikai megkomponáltsága kivételes hitelű „epikát” teremt.
Az önanalízis, mások megértésére irányuló experimentáció-sorozatok, a múltinterpretáció kivitelezésének kötelessége és felelőssége, az apával való kontrasztív szembenézés, a kiküzdött pozíciók, értékrend újbóli felülvizsgálata, mint alapvető hermeneutikai problémakörök az antikvitástól, a Lazarillo de Tormestől (az egyik első pikareszk- és aparegény) Utassy Józsefen, Ratkó Józsefen, Esterházy Péteren, Nádas Péteren át Kukorelly Endréig foglalkoztatja az irodalmat.
„Hol vagyok? / Műhelyemben, egynehányadmagammal. / Minden bizonytalan.
Művei:
- Az én arcom (Versek)
- Boszorkánykör (Versek)
- Az agglegény meg a folyócska (Versek)
- Bolondok játékai (Drámák)
- Négyszemközt a szürke fallal (Drámák)
- Elnapolt különkiadás (Drámák)
- Kövön ülő szerelem (Drámák)
- Levelek az időből (Drámák)
- Apokrif (Drámák)
- Maradék birtokom (Drámák)
- Nappali virrasztás (Drámák)
- Örökkévalóság libériában (Drámák)
- Te fájdalmas okosság (Drámák)
- A legenda hamuja (Drámák)
- Udvarház Sztregován (Drámák)
- Az esedékes napló (Drámák)
- A szökés (Drámák)
- Ki fehérlik vigyázzállásban (Drámák)
- A megtörtént jövő (Drámák)
- A megszépíthetetlen messzeség (Drámák)
- De ki a nyertes (Drámák)
- „Szigorúan bizalmas” (Drámák)
- Fej vagy írás (Drámák)
- A hiányzó szentlékek (Drámák)
- Hosszúgalopp Liliputban (ókori, középkori és újabb kori fondorlatok - esszénovellák)
- A vesztes (Versek)
- Vészkijárat (Versek)
- A kitölthetetlen hiátus (Versek)
- A magyarság rövid története (Kolozsvár, 1998. Varga Domokossal)
- A kezdetektől 1526 ig. (Varga Domokossal)
- 1526 tól a reformkor kezdetéig, benne az erdélyi fejedelemség története (Varga Domokossal)
- A reformkor kezdetétől az I. világháború végéig (Varga Domokossal)
- A csontnyakú furulya (Verses legendárium. Mundus, Budapest)
- Tudnak e a jász lovasok nevetni? (Versek. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár)
- Valami más (Kisregények, elbeszélések)
- Verses Ótestamentum. Jób. (Glória Kiadó, Kolozsvár)
- A félelem halmazállapota (Regény. Irodalmi Jelen Könyvek)
- Összegyűjtött drámák: 1. Az eretnek; 2. Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból.
- A cáranyuska álma (Három dráma)
- A maszk mögötti ájulat (Versek. Napkút, Budapest)
- Hiányzol-e magadnak? (Próza)
- Bestseller avagy a bestia nem alszik (Novellák, elképzelések. C.E.T. Kiadó, Budapest)
- A nevető ló mint rejtély (Vasárnapi pszichoanalízis. Válogatott versek)
tags: #laszloffy #csaba #hosszu #galopp #liliputban